Somogyi Néplap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-07 / 287. szám
S oha nem vadásztam kalandra. Vagy észre sem vettem, ha kínál- feozott. vagy csendesen kitértem előle. Persze, mikor Paris felé fut a gyorsvonat s az ember idegen országokon rohan át, az mégis más. Mindenki tudja, hogy milyen természetes a világban a kaland. milyen természetesek az emberek; néha egy férfias tekintet is megbabonáz már egy nőt. Egy olyan világosbarna hajú, sötétkék kötött szoknyás, sárga-sötétkék pólóinges. halványpiros szájú fiatal nőt, aki hajnali két óra' tájban szélit fel Strassbourgban a gyorsvonatra. egyik kezében fekete, borjúbőr rétikuljével, másikban 'meg kockás, szövethuza- tú bőröndjével, épp abba a couchette-ba, ahol az én he- verőm is lapult és ahol Salzburg óta olyan jól aludtam, hogy már nem is volt kedvem újra elszenderedni. Megborotválkoztam hát, s cigarettázva néztem a folyosó ablakán át a kivilágított pályaudvart. A villanyfénynél is jól láttam sima bőrét, amelyről olyan frisseség áradt, mint ha nem is egy városból jött volna, hanem a mező közepéről. formás testével és hosszú lábaival. Olyan kisfiúnak éreztem magam hirtelen, mintha még most is csak ösztöndíjas egyetemi hallgató. volnék, nem pedig háromhetes párizsi tanulmányútra mennék. S amikor nézni kezdte a fülke számokat, nem is az jutott eszembe, hogy most franciául beszélhetek, hanem az, hogy segítségére legyek a fülkéjének, a fekvőhelyének megtalálásában, s hogv szép-e vagy csúnya, már el is felejtettem. Hiszen mondom, látására kisfiúvá változtam vissza, s a kisfiúk még nem azért segítenek, mert olyan izgatóan szép,' akinek segíthetnék. — Pardon, Mademoiselle, quel numéro vous cherchez? — kérdeztem tőle, vagyishogy milyen számot keres. Sötét szemével kicsit zavartan nézett rám, kislányo- san ő is, és azt mondta magyarul: — Nem értem, uram, mit mond ,.. M ajd elhintem a csodálkozástól, mert nem- , >gy magyarul beszélt, de olyan ízesen, ahogy alföldi falvakban hallottam. Én elnevettem magam: — Hát hogy lehet az, mikor én jól értem magát? Kiejtette kezéből a kockás bőröndjét a meglepetéstől, és sokáig bámult rám. — Maga tud magyarul? — Egy kicsit a foglalkozásom is — feleltem titokzatosan. ,— És itt él ? — Három hétig. Tanulmányútra jöttem. És maga? — Én turista vagyok. Egy alföldi faluból. Most én néztem őt hosszasabban. Talán kitalálta gondolatomat, mert csendesen hozzátette: — Édesapám primőrker- tész, nem panaszkodhatunk. Megértettem. Arra céloz, hogy sem öltözéke, sem pedig ez a turistaút nem jelent anyagi megerőltetést számukra. Én már újra formás testét néztem: hosszú combját, halvány piros száját és hóm- tokába hulló világosbarna haját. Vallató Géza Ikarosz < D. J. rézdomborítása alá.) szive a néma harangnak vérző tört szárnyú ének szállók mezők felett , derítések tilosa kulcsok károgása hozzám fel nem érhet a tenger dobog bennem szive a néina harangnak és vérző éneke aszáj ba vertszónak láncra fűznék röptöm vasksvnpos hatalmak A sors véletlenje folytán az én fülkémbe szólt a jegye, a velem átellenben levő fekhelyre. Amikor elhelyezte bőröndjét, s kicsit bekölndz- te magát, megkérdeztem, hogy nem iszik-e egy feketét.-— Hát hoznak erre feketét? — kérdezte. — Szívesen innéik, kialudtam már magamat. Korán lefeküdtem, és kértem, hogy ébresszenek fel. — Hoztam magammal, termoszban — mondtam neki. Örvös Lajos Idegenek — Még egyetemista koromban megszoktam, hpgy ilyesmire ne költsék. S már csavartam is le a termosz kupakját, és öntöttem a forró kávéból. — Jaj, de jól esett! — csettintett a szájával. — Maga nem iszik? — De. én is. — Majd kimosom a poharat. — Csak azt ne! — kértem nevetve. Furcsán mosolygott, úgr az ablakon túlra. Az erős félhomályban úszó mezőkre, egv-egy elfutó falusi házra. Vajon mi járhat az eszében? Épp oly titokzatos és ugyanakkor természetes volt, mint egy francia lány. akivel most beszélek életemben először. Nekem is nagyon jól esett a kávé. Így. éjnek idején, de mégis már frissen, a sötétben robogó vonaton, e különös lány mellett. Mert olyan különösen hatott rám ebben a környezetben. Ha a falujában találkozom vele egy vasárnap, elegáns, finom öltözékében, talán fel sem tűnik annyira. De i.tt feltűnt. Mert itt nem volt minden nő ilyen friss, ilyen elegáns a vonaton. Cigarettával kínáltam; nem dohányzott. Akkor megkérdeztem tőle, mire kíváncsi Párizsban, mit szeretne látni. — Párizsit — felelte. — A világot. — Mindenütt világ van. — Igen, de a világ sem egyforma. Az emberek sem egyformák. Egyik ilyen, >másik olyan. Igaz, a férfiak közt elég sok az egyforma. Nem kérdeztem tovább, talán valami rossz emléket bolygattam volna meg vele. Elhallgattam, s ez a hallgatás megnyugtatta. Szinte tetszett neki. Homloka újra kisimult, és alig észrevehetően mosolygott is már. — Azért le szeretnék feküdni — szólalt még egyszer csak —, még nagyon korai az idó. és teljesen pihentem szeretnék érkezni. Van már ugyan hotelem, de nem akarom alvással tölteni a napot. Bementünk a fülkébe. A többiek aludtak, sóiét volt odabent. Kinyitotta a bőröndjét, legfelül röl vette ki gondosan összehajtogatott pizsamáját. Én csak ültem a haverom szélén, és olyan sejtelmesen láttam — inkább hallottam —, amikor lehúzta ruháját és felöltötte, úgy kombiinéra, a pizsamát. Odahaza a'igha tette volna meg ezt egy idegen férfi jelenlétében, de itt nagyvilágibban akart viselkedni, mert itt a nagyvilágban volt, amellyel szemben nagy-nagy bizalmat érezhetett. — Maga nem fekszik le? — kérdezte, amikor már az (ágyon hevert, felhúzott térddel. s csak rqzsálló felsőteste világított esv kicsit, főként amikor besütöttek holmi éjjeli fények. . — Nem — feleltem. — Mostanáig aludtam, teljesen pihent vagyok. És néztem, ahogv fekszik, s az elsuhanó állomások fényénél láttam, hogy nyitva a szeme. Nem alszik. Talán azt várja, hogy fogjam meg a kezét. Vagy üljek át az ő ágya szélére, és simogassam meg a nyakát?... Lehetséges, de inkább azt hiszem, hogy csak próbára akar tennii. Hogyan viselkedek majd? Legalábbis én így éreztem. És őszintén szólva nem is lett volna bátorságom hozzá, hogy megfogjam a kezét, nemhogy az ágya szélére üljek. Nem mertem volna. Egy idegen nőnek csak úgy megfogni a kezét, odahajolni hozzá, csak azért, mert ugyanabból az országból jövünk, csak azért, mert ő egy alföldi faluban lakik. Nem. Annál inkább nem. És néztem, néztem, és ő érezte, hogy nézem. Egészen addig, amíg meg nem indult a derengés és kezdett kivilágo- sodni a teste. Akikor kiment TETTEN ÉRT PILLANATOK A fotóriporter fényképező-1 Ismerem munkásságát, gépével írja a történelmet. Erb ‘ m0st zavarban vagyok, m< János ízig-vérig fotóriporter. [ többet tudok róla, m. Szenvedély és egyéni látásmód árad a képeiről, csak a lényegesre: egy-egy kifejező arcra, mozdulatra, eseményre összpontosít. Semmi más, csak a tetten ért pillanat izgatja föl. Mintha a másodlagos képalkotó elemeket sallangnak tekintené; olykor még a kompozíciót is hiába keresi a néző. A riporter azonban nem engedi, hogy számon kérjük tőle. Elet- és emberismerete fölül kerekedik, de környezetrajza sem túr meghökkentő látványosságokat. Állandó hőse, szinte egyetlen témája Kocsmaablak. az ember. Rendszerint ott lel a toilette-fülkébe, megmos- ‘ rájuk, ahol hétköznapi tettekkel formálják a kor történel- I mét. S amikor nincsenek jelen, akor is nekik és róluk szól: szenvedélyes hittel vall örömükről, erényeikről és gyengeségeikről. A fotóriporter krónikás, ha úgy tetszik képi újságíró. Erb János fotó- riporter. Nem véletlen, hogy a magyar sajtó napján az ő anyagából rendezett színvonalas — és nagy érdeklődéssel fogadott — kiállítást Pécsett a Dunántúli Napló szerkesztősége. Képein kerüli a divatos technikai manővereket és mindenfajta hivalkodást. Baranya lakóit, vendégeit, életét mutatja meg, s ő mindig a háttérben marad. Szereplői puszta létükkel, megnyilvánulásaikkal, apró rezdüléseikkel fejezik ki az alkotó mondanivaló- j ját. A riporter '»csak« tech- j nikailag mozdulatlanná mere- j inti a változó, sokszinű életet. Képeinek nagy része épp ezért i élmény a ma embere számá- ! ra, és időtálló érték az utókor- nak is. dott, és újra frissen, boldog ragyogással az arcán visszajött. E n ott álltam a folyosón, és kihoztam a termoszt. — Tölthetek egy pohárka feketét? — Kérek. Megittunk egy-egy pohárkával, s rágyújtottam. — Csodálatos éjszaka volt — suttogta. — Néztem a felvillanó fényeket. — Igen, nagyon-ríagyon szép volt... — és hozzátettem — Én is' azokat néztem... Úgy mosolygott rám. félig nyílt ajakkal, amit nehéz elfelejteni. Talán nem voltunk e téren olyan rutinosak, mint általában — ő a nagv élet- tapasztalatával, én pedig a nagy tudományommal. Talán azt .hitte, hogy most megismerte az igazi Párizst, én meg kicsit azt, hogy megismertem az igazi alföldi lányt. Mindkét világ tetszett nekünk. És izgatott minket. Együttműködés amennyit ezen a tárlaton megmutatott önmagából. A válogatás görcsös izgalma, a bőség zavara, a nem túl nagy teret adó falak, netán a zsűri gátolta, hogy teljesebb legyen a kép? Nem fotóinak színvonalát, hanem témáinak gazdagságát hiányolom. De arról beszéljünk, ami látható e tárlaton. Portrék. Nem mindenáron *»művészkedők«, és szerencsére nem rendezettek. Az életből ellesett, őszinte vallomá- Erb János sok az emberről. (Javarészt a "nagy- emberekről.) Solohov dedikál. Arcán az elégedettség alig észrevehető mosolya. De nem is őt nézem, őt olvasni kell. A kép »mellékfi- gurái- fognak meg: háttérbe szorított, el- életlenített arcukon közelség és barátság, érdeklődés és várakozás tükröződ ik. A találkozás izgal- mát-örömét fedezem föl rajtuk. Megejtő a bájos Marina Vlady monalisás mosolya, olyany- nyira, hogy az alkotó is ráfeledkezett, s elmulasztotta szűkebb képvágással csak erre irányítani a néző figyelmét. Rhoda Scott él és bűvöl Erb János képén — mint a valóságban —, a néző szinte hallja ötletdús variációit. Leó "az ősember- figurájával egy letűnő divatról mond véleményt,- Éva- viszont bájos, megragadó lány. Milyen jól tette volna a rendező, ha egymás mellé állítja korunk két jellegzetes fiatalját. Sok képen megjelenik — I Nem szeretném túl magva rá z- rendszerint átszellemült mun- ! ni a képet; bennem ezeket a ka közben — az alkotó em- j gondolatokat keltette. És mel- ber. Sajnálom, hogy a kiállí- | lette egy nagyszerűen elkapott, tason javarészt művészeket sokat mondó pillanat: -A jaf- 9orolt ide a szerző. "Bocz \ fős ember—. Idős, fogatlan báparaszt, arcát a kezébe temeti, mellette hűséges kutyája. Én elhiszem, de a képről nem derül ki, hogy kihal ez a falu. A politikai napilap általában kevés helyet tud adni a "természeti szép- bemutatásának. De hogy Erb János erre is fogékony, s ilyenkor’ kom- pozíciós készségét is igazolja, azt két művészi fotó, a "Korhadt fatörzs- és "Az őszi levél- bizonyltja. Ijesztő fölfedezés és súlyos társadalmi mondanivalót hordoz egyik legjobb képe, amelyen az alkoholizmus ellen, személytelenül. az emberekért mond ítéletet. "Kocsmaablak- — ez a cím. Kívülről fényt jeleznek a fehér foltok, a torz ablakkeretek azonban börtönrácsra emlékeztetnek. A párkányon törött söröspoharak, szilánkok sora. Csak ennyi van a képen, de gondolati tartalma a delirium trémens, a bűnözés, a »semmi-ember-, a család tragédiája, az emberi értékvesztés fogalmait fejezi ki. A jaffás ember. Legutóbbi tanácsülésén Sió- Tok vezető testületé a város oktatási intézményei és tö- megszervezetei, üzemei együttműködésének tapasztalatait összegezte. Először került napirendre ilyen téma ezen a fórumon. Az ifjúságpolitikai határozat végrehajtását törvény is segíti: ál'ampoiaári kötelesség az ifjúság nevelése. E törvény végrehajtásában nagv- feladat hárul a tömegszervezetekre. A nevelés társadalmi ügy — ez megköveteli a tomcoszer- vezet éktől. hogv sesitő és együttműködő készségüket az iskola falain belül is kamatoz tassák. * Siófokon az oktatási intézmények és a tömegszervezetek. tömegmozgalmak együttműködését végrehajtó bízott sági határozatok szabályozzák. ezenkívül felada**ervet készített a pedpgógus-szak- szervezet és a Vöröskereszt. I Szorosan a témához kapcsolóés a Szocialista brigádok az óvodáért akció is. Az oktatási intézmények és a városi KISZ-bizottság között jó együttműködés alakult ki. Különösen érződik ez az úttörőmozgalomban. de a pálya- választást is segítik az üzemi találkozók megszervezésével. Az MHSZ a honvédelmi nevelésben segíti az isko’ákat. mindegyik iskolában működik lövészszakkör. A városi művelődési osz.tálv jelentésében kéréssel fordult a honvédelmi szövetséghez, hogy nagyobb szakmai és felszerelési segítséget nyújtson az iskolákban működő szakkörök tevékenységéhez. A Vöröskereszt szervezésében az iskolákban ifjúsági vörös keresztes csoportok működnek. Megszervezték az. ifjú egészségör csoportot is. amelynek negyvenhét tanuló a tagja. Az úttörőcsapatok keretéés három tanfolyam házibeteg-ápolási csecsemőgondozási indult. Az Egy üzem, egy mozgalom keretében körű együttműködés alakult ki a város üzemei és az intézmények között. Az idén az álGyula, a szobrász- képén az alkotás izgalma tükröződik, s ugyanez a klumpakészítő mesteremberén, ragyogó környezetrajzzal párosulva. A keramikus, a színészek voná- iskola sai azonban teátrálisak-mes- széles i terlíVltek, mintha a fényképezőgépnek szólnának. Egy »eldugott« kép azonban — érzé- j sem szerint — Erb János | csika, ünnepi kalapjában, a pult előtt. Kezében jaffás- üveg. arcán múltba merengés. Gyötrelmes ifjúkort, nem éppen örömteli életutat sejtet, s a magányról, az egyedüllétről is vall ez a kép. Mégis derűs: tiszteletre és szeretetre méltó embert állít elém. Tetten ért pillanatok. Ez Erb János munkásságának a lényege. Baranya gazdag ipari A képsorból hiányotalános iskolában így készül- I »nagy találata-. "Mi újság a tek el a sportpályák. Az óvó- faluban?- — ez a cím. A ké- I m€gy<!' dák parkosítását is szocialista j sötét ruhás paraszt- l°™ a ™unkab™ alkot° em~ brigadok vegeztek. asszonv áll a hirdetőtábla előtt. ! ber ~ .,Egye1tlen “ . ercbanya[ szókról szóló — kepe rendezettnek tűnik; de hol a töb1 dik az Egy üzem, egy iskola í ben hat ifjú egészségör, két A Hazafias Népfront erősíti a szülői ház és az iskola kapcsolatát. segít a nevelés hatékonyságának fokozásában. A siófoki tanácsülés határozatot fogadott el, hogy a Hazafias Népfront városi bizottRámered ? Fejére két vesszőkosarat borított, karján tömött szatyor. A vékától semmit sem látok az arcából, s eppen ettől általánosítható a falusi ember egyre intenzívebb insága az üzemekben, illetve j formációéhsége. Kifejező ri- otthon dolgozó negyven éven J portkép. Nagy tévedés viszont aluli nők felnőttoktatását segítse elő. Az ülésen kérésként tolmácsolták; vizsgálják felül I a "Kisújbánya: a kihaló falu-. Jellemző példa arra, ami,7odák és bölcsődék nyit-j kor a fotóriporter tájékozottsága nagyobb, mint ameny- nyit képével el tud mondani. Szép életkép ez: egy szekér va tartását, mert van igény a korábbi nyitásra és a későbbi zárásra. H. B. I mellett fatuskon ül az öreg i bi, melyeket rendre láthatunk az újság hasábjain? A paraszti életből és inkább a múltidézést ragadta meg. Nem az alkotót, hanem a válogatás esetlegességét hibáztatom. Talán ez is tanulság a következő kiállításhoz. Jávori Béla
