Somogyi Néplap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-05 / 285. szám
Páilliiwgresszqs előtt Lengyelországban Lodz, a példa lengyel barátaink igen nagy eredménynek tekintik azt, hogy ebben a tervidőszakban egymillió 850 ezer új munkahelyet létesítettek. Az sem lebecsülendő, hogy öt év alatt egymillió 125 ezer lakás épült föl, ez 50 ezerrel meghaladja a VI. kongresszus irányelveiben elhatározottat. Persze gondok is vannak és sokszor mondják az immár szállóigévé váló mondást, amely hűen kifejezi a feladatokat is: »Egy új, második Lengyelországot kell felépíteni«. És építik is! Csodálatos város Lodz. A lengyel könnyűipar, minder nekelött a textilipar fellegváraként emlegetik, s nem alaptalanul. Kedves, szép nagyváros. Ahogy mondani szokták, van ott levegő: parkok, játszóterek a korszerű lakótelepek között — pihenést kínálva a felnőtteknek, játszadozá- si lehetőséget a kicsiknek. Sokfelé jártam a mintegy nyolcszázezres városban. A múlt szomorú emléke itt még ma is ikísért, hiszen a második világháború idején itt is sokat szenvedett a lakosság. A fasizmus tízezreik életét oltotta ki. A Dziertnik Populamy sze- kesztőségének egyik fiatal munkatársával kiadós túrát tettünk a terebélyes városban. Harminc esztendővel a II. világháború után is összeszorult a torkom. Vörös téglás romhalmaz előtt álltunk meg; körülötte tüskés vasrács, közepén az emlékmű. — Valamikor textilgyár volt itt, jónéhány ezren dolgoztak benne. Amikor a németek visszavonultak, benzinnel le- öntötték és felgyújtották — hallottam kísérőmtől. — Ezernél többen égtek el benne. Főként nők dolgoztak itt. Emléküket ma sem feledik a vámos lakói. Az emlékműnél naponta helyezik el a friss virágokat. Lódz, ez a rendkívül gyorsan fejlődő és épülő nagyváros is méltó bizonyítéka a baráti lengyel nép élni akarásának, szorgalmának, szocialista fejlődésének. Minderről az egyik legilletékesebb vezetőtől kaphattam tájékoztatást: Zbigniew Falinskitöl, a LEMP Lódzi vajdasági Bizottságának agitációs- és propagandatitkárától. A titkár néhány jellemző adatot sorolt föl: a város lakosságának 90 százaléka az iparban, 10 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik. Az ipari termelés zömét — 47 százalékát — a textilipar adja, s mellette olyan iparágak találhatók itt, mint a gép-, az élelmiszer-, valamint a vegyipar. A mostani tervidőszakban, mint Lengyelország-szerte, itt is sokat tettek az életszínvonal emeléséért, öt év alatt új lakónegyedek nőttek ki a földből, az újonnan épített 54 és fél ezer lakásból vagy ahogyan itt mondták: a 150 ezer szobából. És még többet mond ez a szám, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a tervidőszakban bölcsődéik, óvodák és iskolák tucatja, valamint 301 új üzem épült föl. Azaz: öt év alatt többet építettek itt, mint előtte tíz év alatt összesen. Persze — s ezt egy pillanatig sem rejtik véka alá — a nagy arányú fejlődés ellenére is sok még a megoldásra váró kisebb-nagyobb gond. Erről különben a vajdaság 110 ezer párttagjának küldöttel sokat beszéltek a pártértekezleteken. Ahogy elmondták: Lódzban szükségessé vált az ipar szerkezetének megváltoztatása, mégpedig az elektromos és a gépipar erőteljes fejlesztésével. A gyorsan épülő lakónegyedek sürgetik a kereskedelmi és közlekedési hálózat fejlesztését, a bölcsődék, óvodák és iskolák építésének gyorsítását. Mások a párttagok felelőssége és öntudata növelésének fontosságáról szóltak a párt- értekezleteken. És nem kevesen beszéltek arról, hogy a gyárakban és üzemekben — a most zajló rekonstrukcióval együtt — gyorsítsák meg az élet- és mumkakö rü lmén yek javítását is. A vajdaság párttagságát 84 küldött képviseli majd az LEMP VII. kongresszusán. Amint az eddigi pártértekezletek tapasztalatai bizonyítják: lesz majd miről beszélniük, ha szót kapnak a párt legmagasabb fórumán. Utam következő állomása Katowice, a világhírű sziléziai bányavidék központja lett volna. A sors azonban ügy hozta, hogy a tőle néhány kilométerre fekvő, mintegy As Akadémiai Kiadó újdonságai Több érdekes kiadványt jelentetett meg az Akadémia Kiadó. Domokos Péternek az udmurt irodalom történetéről írt könyvében az egyes fejezetek végén bibliográfia is segíti az alaposabb tájékozódást. A városoknak a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmeneti időszakáról (elsősorban Nyugat- és Közóp- kelet-Burópa városhálózatára 150 ezer lakosú Sosnowice egyik új szállodájában kaptam szállást. Ez a város azért is nevezetes, mert a soron következő kongresszusra itt választották meg küldöttnek Edward dereket, az LEMP Központi Bizottságának első titkárát Az ember azt hinné, hogy itt, ahol a környék 68 bányájában összpontosul a lengyel szénbányászat, másról sem hall, csak bányászatról. S milyen kellemes csalódás, hogy ez a vidék nemcsak szénben, hanem kultúrában is igen gazdag. Elsőként ezt tudtam meg Rudolf Kostorztól, a LEMP Katowicéi vajdasági Bizottságának osztályvezetőhelyettesétől. S most a kongresszus előestéjén olyan kezdeményezések sorozata indult el, amely hitelesen bizonyítja: az emberek szomjúzzák a kultúra áldásait. A kultúra szeretete és megfelelő rangra emelése ösztönözte őket arra, hogy az 1990- ig terjedő időre kidolgozták a kulturális és művelődési élet fejlesztésének programját. 1974-ben határozta el ezt a vajdasági pártbizottság; egy évig tartott a távlati program előkészítése, amelyben a vajdaságból 600-an — párttagok és pártonkivüliek — vettek részt. így állt össze a programban az elméleti célok, a konkrét feladatok, az anyagi támogatás és beruházás, a személyi és tárgyi feltételiek hogyanját és miértjét meghatározó javaslatok ösz- szessége. Most, a LEMP VII. kongresszusa előtt a kulturális életet igen erős pezsdülés jellemzi. De beszéljen erről Rudolf Kostorz: — Szinte nincsen a kultúrának olyan ága. amely valamilyen többletvállalással ne segítené a kongresszusi felkészülést. íme, néhány példa a sok közül: Az élű zeniekben ingyenes hangversenyeket rendeznek. Ehhez hasonlóan a színházak is előadásokat tartanák. Az előadásokért* sem a párttag, sem a pártonkívüli színészek nem kérnek fellépti díjat, ez az ő kongresszusi vállalásuk, S folytathatnám még a sort. Amint hallottam: november 8-ától 15-ig a szocialista országokban bemutatott színdarabokból rendeztek színházi fesztivált. A Gdanski Színház például Madách Imre Csák végnapjai című drámáját mutatta be Katowicében. A világhírű lengyel szénbányászait fellegvárában — íme — nagy gondot fordítanak az emberi tudat, a szépérzék és ízlés fejlesztésére, a kulturáNemzedékek boldogsága Csak éveik száma választotta el egymástól őket, egyébként öreg és kisgyerek együtt örült tegnap. Attól volt ünnep itt, a kaposvári 10-es számú népfrontkörzetben — a Ságvári úti könyvtárban —, hogy a nemzedékek sajátos kincseiket osztották egymásnak. A Béke-óvoda kis lakói dalaikat, verseiket, arcuk'Önfeledt mosolyát hozták a sokat megélt öregeknek. Kezdetben arról volt szó, hogy csak néhány gyerek vesz részt a találkozón, az évente kétszer ismétlődő öregek napján. De ebbe nem egyeztek bele az apróságok, az óvónők pedig sajnáltak volna bárkit is kihagyni a műsorból, az örömből. Eljöttek hát valamennyien. Ezek a kicsinyek ma este otthon szerepet cserélnek. Az ablakból tágra nyílt szemmel lesik, mikor érkezik mesés szánján a jó, öreg Télapó. Tegnap ők adtak, ma nekik jár az ajándék. Ehhez a kedves szokáshoz, a kicsinyek megajándékozásáBábok vidámsága. hoz azonban új öröm társul. Erről talán nehezebb is beszélni, mint a Télapó-csomagokba költözött örömről, mert kézzel nem fogható. De ez az emberi, belső fény ott ragyogott tegnap az öregek arcán, s mint a karácsonyi csillagszóró szikrázott. Még peregtek az események a Ságvári úti könyvtárban, mikor a város gyerekeinek bábműsort tartott a La- tinca Sándor Megyei Művelődési Központban a jól ismert Feketerigó együttes. A nézőtéri jókedv itt kizárólag gyerekekben fakadt, kevés felnőtt vett részt a rendezvényen. De gondolnom kellett a műsor közben a Ságvári úti könyvtárban üldögélő öregekre, azok fiaira, lányaira, akik a legfiatalabb nemzedékben élnek tovább: Annál teljesebb, örömtelibb lesz az ő életük, minél gyakrabban találkozik a három nemzedék, hogy ajándékaikat átadhassák egymásnak. Ügy hívják ezeket: tapasztalat, munka gyümölcse, gyerekarcok derűje... II. B. Népszerű az ifjúsági való tekintettel) Gyimesi Sándor írt könyvet. A mű a gazdaságtörténeti értekezések 7. köteteként jelent meg. A ]js igények sokoldalú kielégítésére. nyelvtudományi értekezések 88. kötete Hadravics László gyűjteménye, a címe: Szavak és szólások. Podina Péter (Folytatjuk.) A televízió képernyőjén fiatal pár bújik az esernyő alá, belép az OTP feliratú irodába, majd néhány perc múlva apró papírlappal a kezében jön ki. A papírlapról ez olvasható: Ifjúsági takarékbetét. A hir- detőoszlopon nagyméretű plakát, rajta az ismerős pár..- Apróbb plakát — az imént nyomták a kezembe — ezüstszínű, a tetején szivárvány- csík pompázik, alatta menyasszony és vőlegény lépdel felfelé az »Ifjúsági Takarékbetét« feliratú lépcsőkön .. • Naponta lehet találkozni a névvel: ITB. A szó ismerős, de Rézdomfiorítások i Házimuzsika az Szerdán délután több mint száz dolgozó jelent meg az Egyesült Izzó Kaposvári Elektroncsőgyár ebédlőjében, ahol Dabóczi József rézdomborításaiból rendeztek kiállítást. Jó hangulati bevezetőt adott Vetlényi Huba megnyitójához a/ Sebő-együttes nagylemezének leforgatása. Kovács László, a szerszámüzem dolgozója elmondta Vallató Géza Ikarus című versét, mely éppen Dabóczi József egyik művének hatására született. A kiállítás megnyitója esA Pamutfonó-ipari Vállalat nyolc gyáregysége közül a kaposvári a legnagyobb. Annyi fonalat fonnak naponta, mely- lyel az Egyenlítőt negyvenszer lehetne körülérni. A lányok a gépek mellett naponta 27 kilométert gyalogolnak. A legutóbbi hangversenyt — Szend- rey-Karper László volt a vendégük — a moziterembeó kellett megtartani a nagy érdeklődés miatt. Mindezeket a vállalat Füredi utcai leányotthonában tudtuk meg a közelmúlt egyik estéjén. Kissé később érkeztem, mint az együttes tagjai, és elfogódva érdeklődtem az esti hangverseny színhelye iránt. A klubterembe lépve az Otthon levegője tébe nyúló beszélgetéssé ala- i azonnal hatott rám. A kaposkult az alkotó és a munkások között. Akadt szakmunkás, aki hozzáértő kérdéseivel a képzőművészetekkel kapcsolatos gondolatsor elindítója volt. Valamennyi szocialista brigádból eljöttek az érdeklődők. Naplójuk és a külön erre az alkalomra nyomatott emléklapjuk őrzi a kiállítás és találkozó sikerét vári Barokk Kamaraegyüttes még egy utolsó próbát tartott. A széksorok előtt álló csembaló régi korok emlékét idézően illeszkedett bele XX. századi környezetébe. Először voltunk itt. A lányok lassan érkeztek, és ahogy a percek múltak, feszengeni kezdtünk. Azután kiderült, hogy korán jöttünk; a hangversenyt 19 órára hirdették. Hét óra előtt öt perccel már egyetlen hely nem akadt, és a levegőben érezhető volt a kezdés izgalma. Zenei ismeretterjesztő előadást szándékoztunk tartani, a barokk zeneművészet és zeneszerzés technikájáról kívántunk ismereteket adni. Horváth Lászlónak — az együttes tagjának — bevezetője után felhangzott az első kérdés: — Mi a versenffmű? Izgatott fészkelődés, suttogás: és a várakozó szemek kereszttűzében megadtuk magunkat. Megsúgtuk a műsorvezető háta mögött a választ. Egy élelmes kislány azonnal reagált. — A versenyműben egy szólóhangszer versenyez a zenekarral. — Inkorrektségünk miatt szemrehányó figyelmeztetésben volt részünk. Hang- szereiiik védelmét keresve el- játszottuk Corelli: F-dúr szonátáját. A kiengesztelődés bekövetkezett; gyorsan jött és sokáig tartott. Megszületett az egyetértés, és máris Scarlatti kvartettinója következett. A kérdésre; mi a menüett? — már felcsillantak a szemek. A menüett békésen megfért a tudatban a shake, rock and roll és más mai tánc mellett. Hogy néhányat még melléjük lopjunk, eljátszottunk a régi táncok közül kettőt: egy re- jouissance-t és egy passapied- et. Régi korok, királyi udvarok levegője elevenedett meg néhány percre. Vivaldi, a nagy olasz zeneszerző g-moll concertója már ráadás volt. Már vége? — kérdezték sokan, és ülve maradtak. Azután beszélgetéssel folytatódott, egy kis gyakorlati oktatással. bevezetve néhány lelkes hallgatónkat a hangszerek rejtelmes birodalmába. nem annyira a jelentése. A minap egyik (kollégámmal beszélgettünk e három betű jelentéséről. Kicsit restellkedve mesélte: képzeld, a lányomnak mondom, hogy milyen jó volna, ha •.. Azt sem tudta, mi az az ifjúsági takarékbetét... A takarékossági világnap ürügyén az iskolai takarék- bélyeg-gyűjtőikről írtam, az egyik megyeszékhelyi általános iskola nyolcadikos diákjait kerestem meg. A beszélgetés végén az ITB-re terelődött a szó. Korábban egy értekezleten hallottam: az általános iskolások körében nem lehet ifjúsági takarékbetét-tulajdonosokat szervezni, pedig az ITB a személyi igazolvány kézbevételétől — tizennégy éves kortól -— megszerezhető. A nyolcadikos diákok példája mást igazolt: hétből ötnek volt betétje. Mi több — annak ellenére, hogy semmi dolguk sincs vele, hisz a papák meg a mamák fizetik —, valamennyi előnyét kórusban mondták: lakást is lehet szerezni, és mire leérettségiznek, szép kis összeg áll a rendelkezésükre .. . Lakást is lehet venni — azt hiszem itt van az ifjúsági takarékbetét ellentmondása, legalábbis a köztudatban más él, mint ami a valóság. Az ifjúsági takarékbetét ifjú tulaj do- nosad meg vamna-k győzod/ve arról, hogy öt év múlva min- den különösebb utánajárás és jogosultság nélkül megkapják Sokára tudtunk eljönni ^, .■ . , szívesen maradtunk. A lány- | ^ likast- Hogyan is állunk ez- otthon egy kedves dolgozójának szavai visszhangzottak a fülemben hazafelé tartva: »Nagyon köszönöm kedves vendégeinknek ezt a mai élményt. Életemben először vettem részt hangversenyen, de soha nem gondoltam, hogy ez a zene ilyen szép! Jöjjenek máskor is!-» tel? — kérdeztem Pék Györgytől, az OTP Somogy megyei Igazgatóságának helyettes vezetőjétől. A válaszból kiderült: erről szó sincs, illetve... — Az ifjúsági takarékbetétkönyv tulajdonosa segítséget kap a lakásépítéshez, lakásvá biztosítjuk- A kaposvári és a nagyatádi városi tanáccsal történt megállapodás szerint az évente átadásra kerülő laká- 'sok tíz százalékát az ITB-tu- lajdonosok között osztjuk szét, persze csak akkor, ha van jogos lakásigényük. Érdekességként . elmondhatjuk, hogy az idén ötszáz lakásjogosult közül csak nyolc rendelkezett ITB- veL — ök kaptak lakást? — Igen, a legtöbbjük már be is költözött. — Mit kezdhet betétjével az, akinek nincs jogos lakásigénye, vagy már van lakása? — Az idei módosítás szerint január 1-től azok, akik lakásépítésre, illetve lakásvásárlásra nem kívánják igénybe venni a külön kölcsönt, a havi betéttől függően, de legföljebb negyvenezer forint áruvásárlási kölcsönt kaphatnak. Ez főleg azok számára érdekes, akiknek már van lakásuk, de még nincs berendezve. Még egy érdekességet szeretnék elmondani: a külön kölcsön már igénybe vehető azok számára, akik lakáskiutalást kapnak. — Milyen tapasztalataik vannak az ötéves időszakiról? — Kevés a lemondás, illetve a betétfizetés megszakítása, bár az első öt évben akadt, aki minden különösebb indok nélkül kivette az addig ösz- szegyűlt pénzét. — Az ifjúságii takarékbetétet általában a szülők fizetik. Erről milyen tapasztalataik vannak? — A szülők szívesen vállalják ért a „terhet»“. Az előbbi kérdéshez kapcsolódva: nem rajtuk múlik, ha gyermekük megszakítja a betétfizetést. Nagy Jenő Csupor László isárláshoz. Ezt a kölcsönökkel í
