Somogyi Néplap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-31 / 305. szám

rüi±z£el± Szes-k tsztmíq, ! Végső elkeseredésemben fordulok önökhöz segítségért. Arról van szó, hogy az én feleségem egy istentelen nagy k... (... ülönben ezt le se írom). TesSék elképzelni, hogy világos nappal a kerítésen át, az ablakon másznak be hozzá a férfiak. Én már többször szóltam neki, de semmit sem használt... Arra kérem a Tisztelt Szerkesztőséget, tessék megírni az újságba, hátha akkor majd elszégyelli magát... Szarom Ódán 9872. Tüzér u. 6. Díszpáncélt veszek Bármennyire meghökkentő, én már a »lovagkorban« is éltem. Ezzel persze nem azt mondtam, hogy a derék Don Quijote puszi pajtása voltam, szó se róla. Én az »arany csillag lovagjának« az idő­szakára gondolok, amikor a divatideál a csizma (esetleg a bakancs), a gimnasztyorka (helyette egy rossz szvetter is megtette), meg a simlis sapka volt. Áhítattal néztük a film­vásznon a főhőst, aki ebben a »szerelésben« pompázott, s úgy vonultunk haza a mozi­(Jjévi köszöntő a háztetőn át Vörös Istvánná és Várhelyi Margit a kaposvári távbeszé­lő-központban most is hazai és külföldi telefonhívást kapcsol majd. Az is hagyomány, hogy őket ’ az előfizetők köszöntik. Remélhetően nem úgy, mint az egyik újév hajnalán ... A telefonközpont még a kol­légák előtt is zárva van. A postán »házibuli« volt. Az egyik szakmabeli éjféltájban elindult társat keresni. Hova? A telefonközpontba. Ezen a »bejáraton« nem volt »Belép­ni tilos!« tábla. Magá sem tudta, hogyan jutott ki az egyik szárnyépület tetejére, tonnán artista módon az erő­dítő egyik nyitott ablakához. Innen csak pár lépés volt á közp>ont, ahova alkalomhoz nem illő« ruhában kormosán, maszatosan érkezett — újévet köszönteni. Azóta a központot egy eme­lettel följebb helyezték .. . bői, hogy eligazgattuk a zöld lódenkabát ráncait, félrecsap­tuk a simlis sapkánkat. Teltek az évek, s ezek az »arany csillagos« ruhaneműk kimentek az divatból. Ám az utóbbi időben darabonként visszalopakodnak, s feltűnnek a ruhatárakban, csak egy ki­csit korszerűsítve. Először a lódén kezdte, majd folytatta a simlis sapka (csak most nem egyszínű sötétkék), s éppen ezen a télen a svájci­sapka is megjelent, méghozzá nagy hűhóval. Így azután én mindenre fölkészültem. Sőt, bombaüz­letet szagoltam meg egy nemrég megjelent apróhirde­tésben, amely egy középkori mintájú teljes lovagi dísz­páncélt kínált eladásra. El­végre, ha így halad visszafelé a divat! Ügy gondolom, hogy nekem lesz a legdivatosabb cuccom, ha nem hagyom el­halászni az orrom elől. Kép­zeljék el, mekkora előnyei vannak e vasruhának. Nem kell beadni a Patyolatba, s a | hegyes könyökök ellen vé­delmet nyújt a buszon csúcs- j forgalomban. Sőt, esetleg I még filmszerephez is segít, hiszen annyi sorozat készül, s a tévé sem dúskál a dísz- pián célokban. Ha pedig megunom, akkor kikölcsönzöm a kollégáknak, amikor újabb szélmalom­harcba indulnak, például olyan veszélyes témákban, mint a város köztisztasága. Ez legalább megvédi őket — ha mástól nem is — az ut­cán kavargó portól. Ugye, hogy érdemes áldozni a pán­célra?! lg.; Nagy emberek „kis” tévedései Az új év első napján ünne­piéi j ük a nemzet nagy köl­tőjének, Petőfi Sándornak a születésnapját. Henrich Hei­ne Párizsban kelt levelében 1849. aug. 15-én elismerését fejezte ki Petőfi költészeté­ről. »Petőfi olyan költő, aki­hez csak Burns és Béranger hasonlítható ...« — írta. De vajon kortársai is ilyennek látták? Négy évvel korábbi levelet idézünk, írója Garay János, Az obsitos szerzője, ismert költő. »Ez a kancsó- és betyárliteratura (isten, bocsásd meg, hogy e szent szót illy melléknévvel kell összekötnöm, de ők tevék azzá!) már úgy is undoro- dást tud gerjeszteni maga iránt, minden jobb érzetűek- nél, 6 Petőfi rögtönzött nim­busza, hallatlan elbízott, dur­va hangjáért, már a »pajtá- sok« közt is kezd oszladoz­ni...« Jóslatát aligha szükséges cáfolnunk, az idő megtette. Az Egri csillagok és sok népszerű regény szerzője, a Somogybán is megfordult Gárdonyi Géza sem ülhet nyugton a Parnasszuson, a bicikliről szóló elmélkedésé- ' ben a technikai szenzáció fo­Tárqyaláson Bíró: — Mi az ott, kérem? Ki esett be a vádlottak pad­ja alá? Ügyvéd: — A főszerkesztő, kérem tisztelettel. Bíró: — És hogyan, miért? Ügyvéd: — Mert mint tet­szett hallani, a sajtóperben a saját tanúja is ellene val­lott ... lötti örömében képtelen meg­békélni az idegen kifejezés magyarra fordításával. Meg­jósolja: a kerékpár úgy el fog tűnni a magyar nyelvből, hogy az utódok már nem is emlékeznek apáik »nyeivron- tására«. / »A kerékpár szót én nem értem... a magyar, amikor bicikliz, mért ülne akkor ke­rékpáron? Ä bicikli világ­szerte egyformán használt szó, éppúgy, mint a telegráf, a relfon, posta, fotográfia — ... a kerékpár pedig idétlen szülött, el kell pusztulnia.« Az oly szép magyarsággal író Gárdonyi ebben az eset­ben éppen magyarból vizsgá­zott elégtelenre. Idegen tájakról is vehe­tünk példát szerény csok­runkba. Paul Cezanne kriti­kusai sem voltak tévedhetet­lenek. Az őszi Szalon kiállí­tását a Petit Palais-ban tar­tották. 1903-at írtak a lapok a fejlécük alá. A Le Monde Illustré, a La République Francaise és egy sor másik lap így vélekedett Cezanne festményeiről: »Elképesz­tőbbet álmodni sem lehet; hamis ez, brutális, eszeve­szett ...« »Ez a művész — írta a Petit Párisién — bizonyosan mást is tudna alkotni. Ö in­kább kiönti a festéket a vá­szonra, majd szétkend fésűvel vagy fogkefével. És ebből ke­rekednek ki tájképiek, tenger­képiek, csendéletek, portrék... Ez az eljárás kissé emlékez­tet azokra az ábrákra, ame­lyeket a diákok úgy állítanak elő, hogy egy kettéhajtott pa­pírlap között szétnyomják egy légy fejét.« Meglepő Fanyar képpel ültem az íróasztal élőit, és éppen »mákosra* javítottam egy kéziratot, amikor berohant hozzám az egyik munkatár­sam: — Te, főnök! A szilvesz­teri turmix oldalon üres he­lyünk maradt, mit kezdjek vele? Bambán nézhettem rá, mert így folytatta: — Jó, tudom, hogy sose volt humorérzéked ... Nem hoznál össze legalább egy frappáns kis sztorit arra a helyre? — Dehogynem! Képzeld, az idén egyszer — úgy má­jus táján lehetett —, a déli laptervezésnél egy egész új­ságra való kitűnő kéziratot találtam az asztalomon. Hát nem röhej? I Szil-j í v e S s - i i TsRil \tur- | | m iV í / * Drámai kunkorok így írtunk Kevés eredménnyel: Az alkoholizmus csökkentéséről és a tejtermelés fokozásáról. Bátran: Egyes imperialista körök mesterkedéseiről. Tényszerűen: A lottó nye­rőszámairól. Hatástalanul: A hatékony­ság növeléséről. Tömören: Az autóbuszok zsúfoltságáról. Szürkén: A képzőművésze­ti kiállításokról. Színesen: Az unalmas szín­házi előadásokról. Frissen: A kora tavaszi primőrökről. Érdekesen: A cukorrépa- szedés mozzanatairól. Izgalmasan: A trágyakeze­lés módszeréről. Szükségből: A forinttal működő nyilvános vasúti il­lemhelyekről. Közérthetően: A közgazda- sági szabályozók módosításá­ról. Szűkszavúan: Az árválto­zásokról. Világosan: Siófok nyári éj­szakai életéről. Szemérmesen: Olyan höl­gyek nemzetközi kapcsolatai­ról, akiknek szakmája nem szerepel a pályaválasztási tanácsadó listáján. Gyermetegen: A bölcsődék és az óvodák társadalmi tá­mogatásáról. Sablonosán: A paneles építkezésről. ! Tudományosan: Az analfa­bétizmusról. Bizonyos keretek között: A vállalatok álláshirdetései­ről. Óvatosan: A síkos utakról. Tervszerűen: Az anyagellá­tás tervszerűtlenségéről. Könnyedén: A nehezen mozdítható ügyekről. Részletek a malacból (Történik szilveszter éjszakáján) Első szín: Rózsaszín. Vise­lője egy ifjú malac, alig hat­kilós. Hétköznapi nyelven: szilveszteri szerencsemalac. A farka drifmai fordulatokat vesz. Elegáns hölgyek, szeren­cselovagok, fényár, magas ár a pezsgőspalackon. A gongot malacvisítás helyettesíti. A fényt — éjfélkor — o sötét. Első húzói Odalép a drá­mai malachoz, és két ujja kö­zé csippentve a kunkort, na­gyot húz. A pohárból. Gonosz arccal egy virslit mutat a si- valkodó állatnak. Az nagyot visít: Ez ló! Az első húzó sértetten, kakaskodó léptekkel elmegy ropni egy pipivel. Második húzó: Farkassze­met néz a malaccal, de az nagyon megrémül. Felordít: forró vizet a kopaszra! A tar fejű második húzó hátat for­dít. Kéiőbb Vergiliust, de nem méltányolják. Különösen nem a malac, akinek kedvenc szerzője Mos Léka. Harmadik húzó: Görög származású, a neve Disznóto­rost. Fokhagymaszaga van. Megjelenése ellenkezést vált ki a malacból. Kimondja az ítéletet: le kell targiázni, az­tán erre is forró vizet. A pin­cér azonban a párolgó erőle­ves mellett dönt. Azt önti rá. Második szín: Vidéken. Ödön ólban óvatos malac. Kétszáztiz kiló. Tisztán. Ha nincs lemosva, kétszázhúsz. Bálteremről álmodik, fényár­ról, hölgyekről. A disznó. Az unokaöccs, bezzeg, az ott van. És húzkodják a farkát. Ó — a kétszáztízes — hagyná. Las­san hajnalodik... Harmadik szín: Az ifjú ma­lac dagadtra húzott farokkal. Belódul az ólba. Lábbal segí­tik, de nem túl durván. Végül is ünnep van. (Függöny.) M. A. fogoly és az üldözött 1975-ben Emelkedetten: A repülőgé­pies növényvédelemről. Kritikusan: A bírálat el­fojtásáról. Keményen: A szovjet gyé- mántlelőhelyekről. Korszerűen: Az ókori egyiptomiak étrendjéről. Füstölögve: A dohányzás ártalmairól. Hitelesen: Az OTP-kölcsö- nökről. Megbízhatóan: A kacsák­ról. Bölcselkedve: A kiserdei bagolycsapatról. Nyakatekerten: A közleke­dési balesetekről. Lebilincselően: A bírósági tárgyalásokról. A világszenzáció diadalá­val: A kaposvári »némáról«. A legnagyobb örömmel: Azokról a témákról, melye­ket a főszerkesztő jelölt ki. Választékosán: Ez ma már nem divat. Terjengősen: Többnyire. P. L. Vágástechn ika A szín(ház) visszája Gyogyó­ELSŐ RÉSZ. Szín: a takarékossági év jegyében. Szerzői utasítás: a közön­ségre ajánlatos sűrű időkö­zökben rarivallni, tökmaghé- jat köpdösni, fülébe bolhát üLtetni, valamint — a jövő évi tyúkszemtermés érdeké­ben — a szundítok alól az ülőpárnát fenyegetői eg eltá­volítani. Valódimír: — Alászolgája, Hacseikkám! Eztrágom: — Már megy is, Drunyókám? Én még várok. Valódimír: — Ne mondja! Vár?... Milyen vár? Eztrágom: — Kaposvár. Mars, te csirkefogó! Valódimír: — MarsoLok. (Marad.) Itt van randevúm Dódéval. Eztrágom: — Gyógy óval? Valódimír: — Dodó, te csibész! Dó, mint dó! Eztrágom: — Dodó, réré, mami, fáfá ... Mit vág fel? Én is a Vajda utcai gimná­ziumba jártam, és maga is a Koltai-féle iskolát végezte! Pózol: — Ép testben, ép, hegy élék. Homokozgatunk, uraim? Lücke, a szolgaija (gusztu­sosán nyáladzik, igen jámbor fajta). Pózol: — Valamid kultúrát, te disznó! Abszurd, vágd, nem apád! (Fémtizest dug Lücke szájába.) Lücke (forintosokat kérőd­zik vissza): — Jaj, cica, eszem azt a csöpp kis szád. Nélküled még a menyország is Saád! Pózol: — Indulj, gané! Rendezőkóm! A seremet! A seremet! Vagy elmarta más? ra várva P A U E R MÁSODIK RÉSZ (EG). Szín: mint korábban. Csak a fa borult virágba, agyon­csapva egy díszletezőt. Valódimír: — Alászolgája, Hacsekkám! Vár? Eztrágom: — Naná, majd kulipintyó! Valódimír: — Benne va­gyunk az Egérfogóban. Kire kulipintyó? Eztrágom: — Már elefelej­tettetm. Valódimír: — Nem Dódé­ra? Eztrágom: — Maga meg­bolondult, maga megbolon­dult, hogy mindent kétszer mond, hogy mindent kétszer mond!? Valódimír: — Magának halvány ibolyája sincs a mo­dern drámákról! Azokban minden ismétlődik. Ahány felvonás, annyiszor. Telik az idő, dupla a honorárium. Eztrágom: — Azért vág fel, Drunyókám, mart a La- tinovits A kaukázusi kréta­kör után dél-ruttkai taaj szó­láséban protezsaalta be az Operaaba balerinaanak? Valódimír: — Ma alacso­nyan röpülnek a beckettek, nem úgy találja? Eztrágom: — Nem, pedig kerestem. Mondja, maga tud­ja, ki az a Dodó? Valódimír: — Az ügyeletes tűzoltótól. Dodó szaracénül annyit tesz; szocialista rea­lista dráma. Eztrágom: — Mondhatta volna rögtön, kis lovag. Arra ugyan várhatunk! Ez itten kísérteti stúdiószínház. Csu- dijó stúdió!... Akasszuk föl magunkat? Vagy itt háljunk meg? Közönség (lelkesen haljo- noz): — Haljon! Haljon! Eztrágom: (Nem hal)lja. L. L KÉRDŐÍV Itt az év vége, épp most fejeztem be az utolsó kérdő­ívet, amelyet ki kellett töl­tenem. Mikor születtem, hol, miért, milyen körülmények között, volt-e a dédmaminak tyúkszeme bal lábának ne­gyedik ujján? Szóval, össze­szedtem a rám jellemző ada­tokat. Boldogan sóhajtottam, és megfordítottam a lapiot. A sóhajtás maradt, a boldogság elpárolgott. Ugyanis a másik oldalon önéletrajzot kértek tőlem. Nekiálltam hát és írtam. Kibővítve ugyanazt. Mikor születtem, miért, hol? Hivat­koztam sanyarú gyermekko­romra, amelyben különös szerepet játszott a dédmami tyúkszeme. Az ilyeshni min­dig meglágyítja a szíveket. Ebben már minden benne volt. Elégedetten szemléltem a művet, mit tagadjam, re­mek munka. Önéletrajzom olyan jól sikerült, hogy a sa­ját édesanyám sem ismerne rám belőle. Ez a legfonto­sabb követelmény. Ezer ha­sonlóval együtt majd elhever valahol egy irattárban. Ha véletlenül összehasonlítják a többivel, kiderül: nagyjából egyformák vagyunk, és min­denki egészen kis gyermek­ként kezdte az életét. A derűlátó oldalam azt várja az új évtől, hogy elé­gedjen meg minden hivatal a kérdőívekkel, azokban úgyis minden benne van. Mi­nek az önéletrajz? Tán azt várják, hogy a rosszat is be­leírjam? Nem ettem meszet. Ha mindenképp tudni akar­ják, kérdezzenek rá. A borúlátó fél már mást sugalmaz bennem. Várom 1976-tól a kérdőíveket, má­sik oldalukon az önéletrajz­zal és egy újabb papírral: kérjük, kivonatolja önélet­rajzát adatszerűén. L. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom