Somogyi Néplap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-02 / 282. szám

I

Ünnepi megemlékezés a városházán

(Folytatás az 1. oldalról) j Minden évben a város felszabadulásának évfordulója — A felszabadulás minden alkalmából adják át az em- sikerünk, boldog, új életünk lékplakettokat azoknak, akik forrása. A jelen levők és a i kiemelkedő társadalmi tev<j- város lakosságának többsége kenységükkel ezt kiérdemel- visszaemlékezik még 1944-re. ték. Dr. Balogh János vb-tit- j amikor Kaposvár felszabad!- kár bejelentette, hogy a vég- j fásáért, a megye és az ország j rehajtó bizottság hét munka- felszabadításáért harcoltak a | közösségnek, köztük három szovjet nép hős fiai. Ebben a í szocialista brigádnak, két harcban, amely a felszabadu- jfISZ-szervezetnek, egy kollé- lásunkért. boldogabb életűn- ! giumi közösségnek és egy | kért folyt, a Vörös Hadsereg ,l körzeti népfrontbizottságnak, I

Rostás Károly nyugdíjas tanácselnök átveszi a díszpolgári oklevelet.

katonái közül sokan az életüket áldozták. Városunk lakossága kegyelettel meghajlik a hősök előtt; emléküket örökké megőrizzük. Soha sem feledjük, hogy harcuk, véráldozatuk nyitotta meg .előttünk a haladás, a boldogabb jövő, a szocializmus felépítésének útját.'

továbbá kilenc személynek adományozta a Társadalmi munkáért kitüntető emlékpla- kettet. Kovács Ferenc tanácselnök adta át a kitüntetést az 503. számú Szakmunkásképző Intézet kollégiumának, a to- pona.ri városrész körzeti nép- f iont bizottságának:, a SAÉV KISZ-bizottságának, a költségvetési üzem KlSZ-szerve- zetének. a húskombinát Párt- kongresszus brigádjának, a Tejipari Vállalat II. Rákóczi Ferenc brigádjának, az ingatlankezelő vállalat Lenin brigádjának, illetve Bencze Józsefnek, az OTP megyei igazgatójának, a Kapo6 Természetbarát Sportkör elnökének. Caál Adómnak, a villamossági gyár Leonov tmk-brigádja vezetőjének. Haffner Lászlónak. az elektroncsőgyár KISZ- bizottsága titkárának, Körösi Jánosnak, a II. Rákóczi Ferenc iskola igazgatóhelyettesének. a tüskevári körzeti népfrontbizottság titkárának. Mészáros J ánosnénak, a Vörös- kereszt városi titkárának, Szerencsés Vendelnének, a ruhagyár Zrínyi Ilona brigádja vezetőjének. Széki Tibornak, a textilművek főmechaníkusá- nak, Tóth Istvánnak, a SÉÁV művezetőjének és Virányi Zoltánnak, a DÉDÁSZ műszaki technikusának.

Dr. Balogh János bejelentette, hogy a végrehajtó bizottság a Kaposvár város díszpolgára kitüntető címet Rostás Károly nyugdíjas .tanácselnöknek adományozta a szülővárosa egyetemes fejlődését kimagasló eredménnyel szolgáló több évtizedes munkásságáért.

A kitüntetettek nevében Rostás Károly mondott köszönetét, azoknak a nevében — mint kiemelte —, akiket a közösségért végzett tevékenységre a munka öröme hajt és sarkall. Csapó Sándor a városi pártbizottság nevében gratulált minden kitüntetett- ] nek.

Az ünnepi műsorban a Ba- I rokk Kamaraegyüttes, a Tán- j csics ■ gimnázium diákszínpada, a kaposvári fúvószenekar, a' Tóth I -ajós iskola énekkara lépett föl — nagy sikerrel. Az ünnepség az Interhácionáléva! fejeződött be.

L. G.

Búcsú a hidaktól--- Ugorjon át Csurgóra, nézze meg, miért késik a beton! Beteg talán a gépkezelő? Már itt kéne lennie! — kiáltja az egyik fiatal munkásnak, s csak ezután jön le a félkész hídról. A deszkából és kátránypapírból készített bódéba, a melegedőjükbe tes- sókeL A falon körben akta- tásikák, kabátok lógnak. A szögön kislálbos, fehér, zománcozott bögre. A helyiség közepén dobkályhában ‘duruzsol a tűz, rajta piros fazék: a hídépítők teája forr benne. A mennyezet gerendájáról föléje lóg a merítő kanál. Scheiber Jenő utána nyúl, s egy pohárra valót merít a gőzölgő italból. Decemberben jólesik a meggémberedett ujjaknak a forró poharat ölelni. Hörpöl- jük a teát. míg a keeskelábú asztal mellett beszélgetünk.

— Inkén a kanyarban a szűk híd mindig gondot okozott. Még ebben az évben átadjuk az új, széles vasbeton hidat. Nekem ez lesz az utolsó.. . A hatvanadik. Két éve már nyugdíjban lennék, de itt tartott életem legnagyobb munkája, az ötvöskónyi felüljáró építése. Tudja, ez számomra a fahidak és a sok, kisebb-nagyobb vasbeton híd után olyasmit jelentett, mint amikor egy kőműves a sok családi ház után valami óriási középület építéséhez jut. Aztán az elkészült, s gondoltam, legyen már kerek a szám, legyen meg a hatvanadik, hát maradtam.

A gyalulatlan asztallapra amatőr fényképek kerülnek. A hatvankét éves ember emléked. Egy-egy öreg híd robbantásáról, az átvevő bizottság kiszállásáról és a szeretett Kocsis-brigádról, amelyikkel hosszú ideig együtt dolgozott. A képen mind egy helyre, a karcsún emelkedő felüljáróra mutatnak mosolyogva. Utánuk, a »bedolgozott-" embereik után bánkódik most is a mester.

— Üjakat kaptam, tizennégy embert. Igyekvők, jóra- valóak, de mire a megszokott földmunka helyett megtanulták a zsaluzást... Kocsisék mindent értettek már, csakhogy más. számukra közelebb területre irányították őket. Ezek a képek az én emlékeim. Meg aztán, hadd lássa az asszony: mit csinálok én, miért vagyok távol örökké.

Meg a két technikus fiam is tudja, mit csinál az apjuk.

Büzskélkedik a hídépítő mester: autójuk is van. ünnepnapokon kirándulnak, s együtt nézik meg. amit ő épített. Van hova elmenni. Rí- nyaúj népen, Fenékpusztán. Nagyatádon, Somnagy bérén y ben, Görgetegen, Újudvaron, amerre csak mennek, mindenütt látni olyan hidat, amely őrzi a családfő verejtékét, gondolatát, veszekedését, jó vagy rossz kedvét.

— Hogyan lettem hídépítő? Kontárkodtam, kőművesked- tem, míg 1947-ben Magyar- szerdahelyen megépítettük az

első faludat. Aztán bekötő utakat, átereszeket csináltunk. Ügynevezett minimum—maximum kőművesvizsgát tettem, aztán szinte észre sem vettük, egymás után épültek kezünk munkájával a vasbeton hidak. Az első a Principá- lis-híd volt, a zalaegerszegi úton. A kezdet kezdetén vasszerelő, zsaluzó ács helyett is dolgoztam. Most már van erre külön szakember, és daru, meg minden. Arra vagyok

!a legbüszkébb, hogy minder j hidunkat első osztályúként , vettek át. Az is milyen öröm | volt, hogy a május 1-i felvo- ! nuláson az általunk épített ; rinyaújnépi híd makettjét vit- j' ték a menetben ...

A Kaposvári Közúti Épí- I tő Vállalat vezetői már meg- ! keresték: ha lehet, ne menjen j még májusban se nyugdíjba, i Kaposváron felüljáró kell. még azt csinálja végig! A mester tétovázik. Még a hábo- I iáiból a hátában van egy szi- I Iánk, amit azóta sem tudott kioperáltatni.

Gombos Jolán

Negyedszázada

A tiszta égboltért

A laktanya előtti téren állványokra szerelt gépmadár. Ezüstös, karcsú teste úgy feszül a magasba, mintha nyomban a levegőbe emelkedne. Jelképnek maradt itt.

Knoll Gyula — nyugállományban levő repülőtiszt — áll mellettem. A gépmadár testére festett évszám jelzi: éppen huszonöt esztendeje, hogy létrejött ez az egység.

— Nekem ennél többet jelent. E gép emlékeztet arra, hogy mindkét hajtóműve leállt Veszprém fölött, s bizoiiy hosszú ólaknak éreztem azokat a perceket, amíg végül biztonságosan földet érhettem vele.'

.. Ezenkívül- még -hat kényszerleszállása volt Knöli

* •» * •' tP

Gyulának. Vörös Csillag Érdemrend, Kiváló Szolgálatért | Érdemrend s még több magas I kormánykitüntetése bizonyítja, hogyan töltötte el a most 25 éves fennállását ünneplő egységnél leszolg,ált két évtizedet.

— Emlékezni, ünnepelni gyűltünk össze — köszöntötte

| Stand Jakab, a pártbizottság | titkára az elnökségben helyet | foglalókat: Stock János vezér- | őrnagyot, dr. Túri Imrét, a megyei pártbizottság osztályvezetőjét, Dombóvári Lászlót, a Kaposvári Járási Pártbizottság első titkárát és a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának, a felettes parancsnokságoknak, s a testvéri egységeknek a képviselőit.

Azután Bada Gyula parancsnok beszélt a megtett f útról. Arról, hogy milyen ne- | héz körülmények között kezd- i ték meg 1950-ben feladatuk | ellátását, s milyen technika ; állt akkor és áll ma rendel- i kezésükre. Meghatottan hall- j gatták szavait az első parancsnokok, köztük Pápai I1Gyula, Varga József, s azok. akik negyedszázaddal ezelőtt az első harckészd.Itségi. szolgái j latot ellátták, s azóta a legtöbbét repüllek:

Kegyelettel, egyperces néma j felállással emlékeztek azokra a társaikra, akik hivatásuk teljesítése közben életüket ál- I dozták.

1

Eddig huszonketten kapták rrjeg a Vörös Csillag Érdemrendet. harmincnál többen a I Kiváló Szolgálatért Érdemren- j det ennél az egységnél.

Óvodások, úttörők énekeltek, szavaltak. A hazaszeretetről, a hazáról, a katonák- 1 ról, ákik mindennap — gyakran életük kockáztatásával — látják el feladatukat. Édesapjukat köszöntötték, akik élethivatásul választották ezt a nehéz szolgálatot.

Dr. Túri Imre a megyei pártbizottság elismerését, üdvözletét tolmácsolva arra kérte a jubiláló egységet, hogy a jövőben is pártunk honvédelmi politikájának szellemében tevékenykedjenek. A fegyverbarátok 'üdvözletét, jókívánságait J. P. Zavezjonov alezredes, a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet déli hadsereg csoport pilótája tolmácsolta.» Szöllősi Éva KISZ-titkár a csapatzászlót adományozó Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára dolgozóinak, fiataljainak üdvözletét adta át. Metzger István főhadnagy — éppen akkor született, amikor az egység megalakult — fiatal társai ne- I vében arra tett ígéretet: kö- | vetik elődeik példáját.

Makk László repülő egyike a Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetetteknek. Aran3rkoszorús első osztályú pilóta. A fiatal pilóták nevelésében elévülhetetlen érdemeket szerzett.

— Huszonöt esztendeje éppen, hogy tiszti iskolára mentem. Felavatásom óta 2600 órát töltöttem a levegőben, több mint 2000-et a legkorszerűbb gépekkel, köztük azzal is, amelyik most ott áll a lak- tanya bejáratánál örök emlékként.

Ennél a gépnél gyülekeztek az ünnepség befejezéseként a jubiláló egység katonái és a vendégek. Stock' János vezérőrnagy ünnepélyesen felavatta äz emlékművet, s átadta a parancsnoknak, az egység katonáinak.

— Ez a jelkép emlékeztesse

— kérte — az itt szolgálókat néphadseregünk fejlődésére, s arra, hogy pártunk honvédelmi politikájának megvalósítása, a tiszta égbolt megőrzése mindenkitől fegyelmezett, pontos munkát követel.

Szalai László

Aggódás a dolgozókért

Minden olyan tevékenységnek, melyet a munkavédelem körébe lehet sorolni, ez a mottója: aggódás az emberért! Hatalmas és nagy erejű gépek, korszerű, de egyben veszélyforrásokat is magukban hordozó berendezések, gyors forgasd kerekek ék feszítő energiák mellett áll ott az ember, hogy termeljen és alkosson. Ám arra is vigyáznia kell, hogy mindaz az energia, amelyik már gombnyomással szabadítható fel, csak hasznot hozzon és ne kárt. Elsősorban az emberre és környezetére legyen veszélytelen, a termelés pedig folyamatos maradjon.

A fölismerés természetesen nem új, ám körülményeink csak az utóbbi években értek meg arra, hogy lehetőségeinket és céljainkat szorosabb párhuzamba állítsuk egymással. Ezért válhatott szélesebb J körűvé, alaposabbá a munka- ! védelem, ezért van az is, hogy j a készülő új kollektív szerző- | eléseknek már szerves részük lesz a munkavédelmi intézkedéseket tartalmazó melléklet.

Hogy most már nemcsak tervezzük a védelmet, hanem azt minősítjük is: hogyan csinálják. milyen eredménnyel, 1 megfelelő-e az erre a célra

kialakított szervezet — ez a fejlődés bizonyítéka.

A munkavédelmi minősítések rendszerét Somogybán csak az elmúlt években vezették be. Elsősorban a munkavédelmi szervezet kiépítését, irányítását és működését vizsgálják, de értékelik az ezzel összefüggő tervezési, oktatási, nevelesi és ellenőrzési tevékenységet is."

Mindennek összehangolásáról az SZMT munkavédelmi osztálya gondoskodik. A téma fontosságát aláhúzza. hogy munkájuk elvégzésében a munkahelyi pártszervezetek és szakszervezeti bizottságok segítő közreműködésére is támaszkodhattak.

Hogy lehet-e a munkavédelemről személyesen vitatkozni, ma már fölösleges kérdés. Az ellenőrzésekről előre értesítik az érintetteket, s néha 10—15 felelős ember vitatja meg: hogyan tovább? A »szenvedélyes vita« kifejezést különösen abban az esetben használhatjuk fenntartás nélkül, amikor — akár egy gazdálkodó egységnél, akár a szakszervezeti szervnél — a munkavédelemmel kapcsolatos állapotokat ellenőrzik, és azt nem tartják megfelelőnek. Es ez természetes is, hiszen például a munkahelyi szakszervezeti szerveknek igen nagy szerepük van a munkavédelem fejlesztésénél: elsősorban az egyetértési, ellenőrzési és kifogásolási jogon keresztül.

Az elmúlt években nehézséggel járt a felügyeleti szervek munkavédelmi tevékenységének ellenőrzése. Éppen ott, ahol példát kellene mutatni a minősítést végzőkkel való együttműködésben. A megyei tanács egészségügyi osztályán például még mindig nem sikerült elérni, hogy hatékonyabb legyen ez a tevékenység. Gyakran irreális a vállalati, az intézményi vezetők munkavédelemmel kapcsolatos irányító tevékenységének, a biztonságtechnikai, szociális és egészségügyi állapotoknak az értelmezése: »nem lehet megfogni".

Pedig a minősítések mái- eddig is jól szolgálták azt a célt, hogy a munkavédelmi feladatok ellátása a gazdálkodás, a vezetés és az irányítás részévé váljon.

M A.