Somogyi Néplap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-30 / 304. szám

Közös iskoiagond Feri bácsi emlékeiből Szánkón vitték a csomagokat N em mai keletűek azok a kapcsolatok, ame­lyek — sajátos je­gyeikkel új színt hozva az is­kolák életébe — már legalább évtizede fonódtak üzemek és iskolák között. Sokáig tulaj­donképpen neve sem volt en­nek az együtt munkálkodás­nak; később kezdték az «egy üzem — egy iskola« megjelö­léssel illetni. Amit magában foglalt: olyan hiányok pótlá­sa — kölcsönösen —, melyek az egyik félnél mutatkoznak, s a másik — segíteni tud. Mondjunk mindjárt néhány példát. Sem a városi, sem a vidéki iskoláink nem mond­hatók gazdagoknak. Szegé­nyes, szűkös általában a ta­nácsi pénztárca; tornaterem­bővítésre, udvarsalakozásra, ebédlők meg tantermek szé­pítésére, vagy éppen az évi festésre, illetve mindezekre együtt és még sok más szük­ségesre, kicsiny a kerete. A »másik oldalon« pedig: ta­nulna az üzemi ifjúmunkás, de szűk a kultúrház, drága a különóra; tornáznának, spor­tolnának a gyáriak, de hol van tornateremre, kosárlabda­pályára helye például egy vasasüzemnek? Ezernyi lehe­tősége van az élet, a munka formálta kapcsolatoknak üzem és iskola között, azzal a szándékkal: a magunk ere­jéből átadunk nektek, cserébe a ti sajátos segítségetekre számítunk. Harminc évvel a háború után lehet-e még újat mon­dani a háborúról? Vajon nem vonult-e már föl minden a filmvásznon: dokumentumok, csaták, emberek, halál, gé­pek, koncentrációs táborok, népek és egyének tragédiái, kisemberek és nagy országok konfliktusai... Van még új ? Igen. Maximilian Schell új filmje, a Gyalogjáró — amely NSZK—svájci koprodukció­ban készült — ezt bizonyítja. Már Wajda bebizonyította a Tájkép csata után című nagy­szerű alkotásában, hogy sok maradandó, háború okozta emberi torzulás van. Hogy a koncentrációs tábor volt fog­lyai nemcsak testileg káro­sodtak, hanem lélekben is magukkal cipelik az iszonyú élményt. A Gyalogjáró is az eddigi háborús filmektől eltérő mó­don közelíti meg a témát. Wajda közvetlenül a háború után rajzol képet az áldoza­tokról; Schell harminc évvel utána egy volt német katona életében keresi a nyomokat, amelyek majdnem olyan mé­»Bennünk él« — ezt is tük­rözi az az állandó kiállítás, mely századunk egyik legna­gyobb — vagy talán legna­gyobb — költőjének, Józsaj Attilának állít emléket a Pe­tő© Irodalmi Múzeumban. A gyermekkort idézik föl az első kiállított tárgyak, fény­képek, dokumentumok. Egy, a korához képest meglepően felnőttes arcú fiút. Azt a hí­res első verset, melyben egy proletárgyerek a világba ki­áltja dédelgetett vágyát; »De szeretnék gazdag lenni-». A második tereim József Attila költészetét segíti köze­lebb 'hozni a látogatóhoz, A harmincas évek elejének kor- dokumentumai, levélitöredé kei, illusztrációk könnyítik meg a befogadást. A kiállí­tást tervező dr. Boreczky Bé­la és a rendező, Sára Péter Országosan aligha mutatha­tó ki hirtelenében: hány gyár tart segítő kapcsolatot vala­melyik közeli iskolával. Szin­te alig akad munkáskollek­tíva, amely ne vállalna bizo­nyos rendszerességgel társa­dalmi munkát a megadott, ki­választott iskolában; van, ahol a földrajzi közelség, másutt az iskolától várt ifjú­munkás-utánpótlás reménye, ismét másutt az oktatási in­tézmény kulturális segítsége az a »forrás«, mely az együtt­működést táplálja. Jók és hasznosak is — többségükben — ezek az együttműködési formák. Csak éppen a tartósság, a hosszabb távra szóló, átgondoltabb együttműködés formai rende­zése — pontosan fogalmazva, az iskolák és az üzemek kö­zötti szerződéses forma — várat magára sok helyütt. A SZOT és az Oktatási Minisz­térium e kérdések rendezésé­re is alkotott nemrégiben irányelveket, üzemek és isko­lák közötti kapcsolatok el­mélyítésére, tartalmasabbá té­telére. (Kár, hogy ezek az irányelvek eléggé lassan ér­keznek el oda, ahova kell; az iskolaigazgatók asztalára, s az üzemi vezetők, szakszerve­zeti szervek szobáiba.) Okos és jó gondolatokat, pontosabban, ajánlatok sorát tartalmazzák ezek az irány­elvek. Olyan javaslatokat például, hogy az üzemek hova lyek, mint a koncentrációs tá­bor lakóiban. Miről is szól a film? A főszereplő a nyugat­német tőke és a közélet egyik vezető személyisége. Nagyipa­ros, képviselő, közéleti férfiú. Villannak a portréi a társa­dalmi helyzetnek megfelelően. A gyáros, a beszédet mondó politikus, majd a családjában is rendet követelő családfő és a fiatal barátnőt tartó férfi portréi. Akármelyik szerepében áll elénk, valahol mindig »beza­var« egy-egy fölvillanó kép, egy dallam. Az embernek múltja van. A háborúban, va­lahol Görögországban részese j volt egy falu teljes kiirtásá- j nak. Asszonyok, gyerekek : haltak halomra a falucska templomában. Az emlék iszo­nyú, a tett megbocsáthatatlan. A bűn nem évül el. Ezt a nyomot fedezi föl egy újság, amely — bár nem teljes ér­tékű bizonyítékok alapján — kiteríti a szennyest... A film eddig tulajdonkép­pen egy szokványosnál alig többet mondó történet is le­hetne. Csakhogy több ennél. nagy munkát végzett a Köz­ponti Múzeumi Igazgatóság kiállításrendező és propagan- daosztályának közreműködé­sével. A forrásvilágot tárjál? fel. Személyes tárgyak, apró relikviák s az utolsó évek do­kumentumai kaptak termet. Remények, csalódások, sike- j rek és kudarcok emlékei. És i a művek, melyekre munkás­sága, vagy annak »töredéke ihlette a társművészetek al­kotóit. Kondor Béla nagy ere­jű grafikája egy közülük. Egy levélben — Fábry Zoltánnak címezte — ezt írta József Attila: »... Forradalmi ver­seim többsége a munkások kezén forog sokszorosítva«. Ma gyűjteményes kiadások több százezer kötete jut el azokhoz, akiknek szánta ver­seit. L U összpontosítsák a segítséget (beleértve az iskola karban­tartását és eljutva a gyerekek jobb pályaválasztásának segí­téséig), az iskolák pedig mi­lyen gazdag támogatást ad­hatnak az üzemi dolgozók művelődéséhez, tanulásához, sportjához. Az ajánlások, az irányelvek lényeges gondola­ta: ne ötletszerűen, egy-két hónapra vagy évre szövődje­nek ezek a gyár—iskola kap­csolatok, hanem jóval hosz- szabb távra, öt évre. Tíz év­re. Vagy még hosszabb idő­szakra is; a határidőket az élet jelöli ki mindenütt. Az erősebb és tartós »szövetség* lehet az alapja a sokféle, jó emberi kapcsolatnak is; diák és a leendő, munkaadó gyár, iskola és a gyári öregdiák kö­zött, hogy csak néhány lehe­tőséget' említsünk. E w rdemes töprengeniük az iskoláknak és a part­ner üzemeknek azon: hogyan öltsenek formát ha­mar ezek a kapcsolatok. Se­gítenek a szakszervezetek, se­gítenek a tanácsok is, hogy a több évre szóló szerződések minél több helyen megszü­lessenek. Olyan jószolgálatok forrásai voltak eddig is — lehetnek így még inkább — a szerződéses kapcsolatok, amelyek kölcsönösek, és min­den érintett számára haszno­sak lehetnek. Reméljük, lesz­nek is. Tovább megy; nemcsak azért, mert a főszereplőnek nincs nyugodt perce, leljciismerete szinte egész életében kínozza. Hanem mert nem ad egyér­telmű választ arra, hogy va­jon ő továbbította-e a paran­csot? Vajon megakadályoz­hatta volna a mészárlást? Aki lőtt, ugyanúgy félt, mint akik­nek az életét elvette. A »hős« katonákról — ennek kiáltot­ták ki önmagukat — lehám- lott a dicsfény, maradtak az életükért szűkölő emberek. De megmaradt a gyilkolás ténye. Az ártatlanok vére, a gyerekek holtteste. Ez a há­ború — ez is a háború. És aki ezt tette, nem játszadoz­hat harminc év múltán sem gondtalanul az unokájával, mert kísérti a múlt, melynek cselekvő részese és kiszolgál­tatottja is volt egyszerre. És ez a leleplező újságcikknél is nagyobb súllyal nehezedik rá, még harminc év múlva is. Ha egyszer Wagner egyik operájának részletét a rézfú­vósok nélkül adnák elő, egész bizonyos, hogy nem ismerné­nek rá a német zeneszerző jellegzetes stílusára, hangzás- világára. S még elképzelni se lehet a tengert a bársonyos kürtök és zizegő trombiták varázsa nélkül Debussy mű­vében. Harci hangulatot és a va­dászat illúzióját, áhítatot és humort egyaránt ki lehet fe­jezni e hangszerekkel. A ba­rakk zenében az érzelmek ki­fejező eszközét kutatva hasz­nálták fel a kürtöt és a trom­bitát, s elképzelhetetlen nél­külük az ezóta átalakult és fejlődött zenekar. Aki a zenét szereti, annak a hangszerekkel is meg kell ismerkednie. Nem egy mű szépségeinek jobb megértésé­hez ad kulcsot, ha a hangsze­rek lelkét is jól ismeri az em­ber. Elég, ha az ünnepekben sugárzott Bernstei n -sorozat­ra hivatkozom: ezúttal szo­katlan hangszereket mutatott be — köztük fúvósokat is — a neves amerikai zeneszerző és karmester. Különösen ér­Jókora köteg levelet, képes­lapot rendezget, válogat. — Ezzel ilyenkor, újév tá­ján órák telnek fel. Kénytelen az ember utca és házszám szerint válogatni, különben bolyonghatna a körzetében napokig, mire végezne. Hogy kinek milyen nap»- és hetilap jár, fejből tudom. A levelek­kel, képeslapokkal azonban természetesen más a helyzet. Tegnap például több mint hat­száz üdvözlő lapot vittem ki„, Békési Ferenc a lengyeltóti postahivatal legtapasztaltabb, legrégebbi dolgozója. — Éppen negyed százada Kötésén kezdtem a postai munkát. Azután dolgoztam né­hány hónapot Balatonszent- gyorgyön, majd — mivel itt ajánlottak fel lakást — 1952­ben Lengyeltótiba kerültem. Akkor mindössze ketten vol­tunk kézbesítők. Én külterü­letre, Pusztaszentgyörgyre jár­tam. Akkor csak a távolság jelentett nagy feladatot, a kézbesítés sokkal könnyebb volt. Összesen tizenhárom Szabad Földet vittem az elő­fizetőknek. Ma pontosan négy­száz napi- és hetilapot hordok ki a körzetemben. S tudja mennyi árus példányt elad­hatnék a Somogyiból? Sajnos, keveset kapunk. Régi postásemlékeit eleve­níti föl: — Korábban lovas szánra raktuk a csomagokat ilyenkor télen, úgy hordtuk le az állo­másra. Ütközben fogtuk őket, hogy el ne potyogjanak. Ma naponta kétszer jön a posta­autó, illetve az autóbusz. Most sokkal több a csomag, mégis jóval könnyebb a munkánk. Feri bácsi... így szólítják őt nemcsak a körzetében, az Sók jól képzett szakembert bocsát ki évente a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola, mely méltán vívott ki elismerést országszerte kutatási sikerei­vel is. Ez utóbbiak közül az ismertebbek közé tartozik a kaposvári hibrid sertés, a húshasznú szarvasmarha-te­nyésztési együttműködés és a tej hasznosítású szarvamarha- tartási rendszer kidolgozása, valamint a háztáji fejőgép, a HTF 01-es létrehozása. A fel­sorolásból következik, hogy az intézet kutatási munkája nem csupán a nagyüzemi, hanem a háztáji árutermelést is se­gíti. Országos viszonylatban a háztáji és kisegítő gazdaságok adták 1974-ben a mezőigazda­ság bruttó termelési értéké­nek több mint 33 százalékát. Különösen a zöldség-, gyü­mölcs- és szőlőtermesztésben, dekes volt, amikor a barokk korabeli és a mostani hang­szerek felváltva szólaltak meg, s ezzel ízelítőt kaptunk, milyen a különbség a mosta­ni és a korabeli hangzás kö­zött. Egyre több olyan könyvet jelentet meg a Zeneműkiadó, amely hangszerekről szól. A téli könyvnapok újdonságai között van Darvas Gábor Év­ezredek hangszerei című mű­vének átdolgozott, új kiadása. Az orgonáról is jelent meg egy könyv. Bogár István A rézfúvós hangszerek című összefoglaló műve különösen érdekes ebben a sorban. A szerző elsősorban a zeneszer­zők, karmesterek és rézfúvó­sok figyelmébe ajánlja a könyvét, azonban e mű a zene iránt érdeklődök igényeit is • kielégítheti. Bogár István, az elismert szakember, a zenetörténet so­rán előfordult mindén jelen­tősebb rézfúvót vagy ezzel közeli rokon hangszert bemu­tat. A fúvós hangszerek — lévén az emberiség legősibb hangterei — története bővel-1 Arany János utcában, a Rákó­czi utcában és a Petőfi utcá­ban, hanem : az egész község­ben is. Ismerik jól kedélyéről, hivatásszeretetéről, megbízha­tóságáról. Czinkotai Zoltán hivatalvezető ezt mondta: — Egyszerű munkának gon­dolják a kívülállók a kézbesí­tést. Aki Békési Feri bácsit hallgatja, szavaiból . megtud­hatja, milyen nagy a felelős­sége. — Ügy fogadnak, várnak mindenütt, mint családtagot. Gyakran örömhírt viszek, s nemegyszer bánatról, tragé­diáról szóló értesítést is. És a postás soha nem lehet közö­nyös. Tudom, a bánatban továbbá a sertés-, a szarvas- marha- és a báromfitenyész- tésiben fontos a szerepük: az előállított termékek értéke meghaladja a 40 milliárd fo­rintot. Ezekkel az adatokkal lénye­gében ki is mondtuk, miért tartotta fontosnak a Kapos­vári Mezőgazdasági Főiskola üzemtani tanszéke, hogy ku­tatási programot indítson a háztáji és kisegítő gazdaságok termelőszövetkezeti irányítá­sának megszervezésére, az irányítás és működés szerve­zeti modelljének kidolgozásá­ra. A cél a termelés és a ter­melékenység fokozása, a ter­meltetés és az értékesítés szervezettebbé, biztonságo­sabbá tétele. A kutatási programra azért van szükség, mert: »A háztáji gazdaságoknak a ter­melőszövetkezeti gazdasággal kedik érdekességekben. Az egyéb összefoglaló művekben — például Darvas Gábor em­lített könyvében — nincs arra lehetőség, hogy ilyen részle tesen mutassanak be egy-egy hangszert. Erre pedig érdemes kitérni, hiszen a rézfúvós hangszereknek a sok közös tu­lajdonságukon kívül eltéré­seik is vannak hangterjede­lemben, hangszínben, techni­kában és a zénekari alkalma­zásban. A szakembert nyil­ván jobban érdekli a techni­kai rész, a zenebarátokat 1 azonban a szimfóniákból szvitekből, oratóriumokból idézett példák kötik le, hi­szen arra a kérdésre kapnak érdekes választ: miért szép egy-egy ismert Beethoven-, Händel-, Mozart-, Sztravinsz­kij-, Bartók vagy Kodály mű. A Zeneműkiadó nagyon jó szolgálatot tesz ezeknek a fontos ismeretterjesztő köny­veknek a tervszerű megjelen­tetésével. Bogár István azért is dicsérhető, mert a magyar zeneszerzők rézfúvóshangsze- rekre írt új műveire külön felhívja a figyelmet. Lajos Géza ' mindenkinek jólesik, ha együttérző, vigasztaló szót hall. Az apróbb szívességeket is úgy kérik már, mintha csa­ládtag lennék. Vegyek néhány képeslapot, töltsék ki valamit, és adjak föl pénzt. Békési Ferenc csaknem két évtizedig volt Lengyeltótiban a szakmaközi bizottság tagja, nyolc évig pedig a titkára. Többször kapott munkája el­ismeréséül kiválójelvényt, a közelmúltban pedig, a postai hírlapterjesztés negyedszá­zados évfordulóján átvette a posta kiváló dolgozója kitün­tetést. való kapcsolata még nem bon­takozott ki, ez mindössze az értékesítés viszonylag korlá­tozott területén található meg... A termelés szaksze­rűségének irányítása a gaz­daságok döntő többségében megoldatlan ... A zöldség- és gyümölcstermesztésnél e gaz­daságok hozzájárulnak ugyan a lakosság ellátásához, azon­ban korántsem olyan- mérték­ben, mint ahogyan azt a ke? zelesükben levő területek le­hetővé tennék ...« Ezek az indokok játszották közre, hogy kidolgozzanak a jelenlegitől eltérő, a valóságos helyzetet híven tükröző, tu­dományosan megalapozott és a gyakorlatban alkalmazható megoldásokat a termelésszer­vezés következetesebb érvé­nyesülése érdekében. Hat me­gye három-három termelőszö­vetkezetében vizsgálják az ál­lattenyésztést, a zöldség-, gyü­mölcs- és szőlőtermesztést. A kutatási ptogram meglehető­sen nagy területre terjed ki, így például a tsz jelenlegi és a következő tervidőszakban várható termelésszerkezetére, a termelési eszközökre, a földterület közscgenkénti és szektoronkénti megoszlására. Megvizsgálják, milyen meny- nylségű és mekkora értékű árut adnak el a háztáji gazda­ságok a tsz-en keresztül; kér­dőíves módszerrel feldolgoz­zák a családi gazdaságok ter­melési adatait. A kidolgozott modellek be­vezetésétől számottevő gazda­sági eredmény várható. Hogy mennyire közérdekű témához nyúlt a főiskola, azt bizonyítja dr. Soós Gábor me zőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár december 29-i tv- nyilatkozata: a háztáji és ki­segítő gazdasági árutermelés azon túl, hogy jövedelemforrá­sa a gazdának, népgazdasági érdeket szolgál. Ha ezeket a tartalékokat sikerül kiaknáz­ni, és előbbre lép a háztáji és kisegítő gazdasági áruterme­lés, abban — a szervezett irá­nyítás modelljének kidolgozá­sával — a Kaposvári Mező- gazdasági Főiskolának is ér­deme lesz. H. F. Film a lelkiismeretről Séta az irodalom múzeumában József Attila idézése S. M. Közelebb a zenéhez Utazás a réz fúvósok világában Szalai László A szervezett irányítás modellje Kutatási program a háztáji segítésére

Next

/
Oldalképek
Tartalom