Somogyi Néplap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-30 / 304. szám
IGAZÍTSUK ÓRAINKAT! H azánk még nem zárt ilyen, eredményes öt évet, mint most. Teljesítményeinket, a megtett utat akár a tervelőirányzatokhoz, az előző időszakhoz vagy a világ fejlődéséhez hasonlítjuk, az eredmények egyaránt kedvezőek. Közösségünk és magánéletünk eredményeinek. sikereinek értékét csak növeli, hogy ugyanakkor a fejlett és gazdag tőkés világ az utóbbi évtizedek legnagyobb krízisét éli át. Az infláció magasba csapó hullámai, a tömeges munkanélküliség, a termelés stagnálása és visz- szaesése a válság kísérő jegyei. A tőkés világ belső ellentmondásait rendkívüli módon kiélezte a gyarmati rendszer felszámolásának kései gazdasági következménye: az energiahordozók és nyersanyagok árrobbanása. Eredményeink, töretlen gazdasági fejlődésünk azt a látszatot keltik, mintha függetleníthetnénk magunkat a világban végbemenő objektív folyamatoktól. Valójában pedig szó sincs erről. Szocialista tervgazdálkodásunk a KGST-országok fejlődő együttműködésére támaszkodva elhárította ugyan, hogy a tőkés gazdaság világméretű rengése fájdalmas megrázkódtatást okozzon hazánknak. Azért így is jelentős gazdasági veszteségeink keletkeztek Az import energiahordozók és nyersanyagok ugrásszerű drágulásának ugyanis csupán töredékét ellensúlyozhattuk exportált termékeink árának kisebb emelésével, a hatékonyság fokozásával. Végeredményben romlott népgazdaságunk nemzetközi mércével mért gazdaságossága, világpiaci versenyképessége. Mindez a költségvetés növekvő importár-támogatásában, a külkereskedelmi mérleg fokozódó egyensúlyhiányában lecsapódott milliárd forintokban és dollármilliókban is érzékelhetővé vált. Az V. ötéves terv fő feladata tehát a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása. A nemzeti jövedelem hasonló ütemű, 30—32 százalékos növekedését irányozzuk elő, mint az előző ötéves időszakban. A nemzeti jövedelem felhasználása (a fogyasztás és a felhalmozás együtt) azonban ennél kisebb mértékben, legföljebb 23—25 százalékkal növekedhet. Így év[ ről évre mind kisebb összeg- I gél gyarapodik hazánk külföldi adóssága, s terveink teljesítésével 1980-ban az adott esztendő már egyensúllyal zárulhat. A törvényerőre emelt V. I ötéves terv átlagosan évi 5.5— I 6 százalékos nemzeti jövedelem- és 6 százalékos ipari J termelésnövekedést irányoz elő. Ez látszólag egyszerű feladat lenne, ha a többlettermeléshez lenne több energia- hordozó és nyersanyag, mun- I kaerő és beruházási eszköz. De a fejlesztés pótlólagos erőforrásainak bővülésére nem számíthatunk. A munkaerő- ' tartalékok kimerültek, az I iparban dolgozók száma 1980- ] ban valószínűleg kisebb lesz a jelenleginél. N yersanyag- és energia- szükségletünk zömét a baráti országok öt évre előre egyeztetett szállításai fedezik. De ezek a számunk-, ra nagy biztonságot nyújtó források nem bővíthetők korlátlanul. A tőkés beszerzések növelését pedig a népgazdaság egyensúlyi gondjai nem teszik lehetővé. A meglevő munkaerő, nyersanyag- és energiaforrások ésszerűbb, takarékosabb, hatékonyabb felhasználása tehát létszükséglet. Mindenekelőtt a korszerűbb, az értékesebb, a legigényesebb piacokon is versenyképes termékek arányának növelése a feladat. Nemcsak a termék egységre jutó fajlagos élő- és holtmunka-feihasználás csökkentése, a hatékonyság fokozása feltételezi a hatái'ozott szerkezeti változásokat, hanem az ország egyensúlyi helyzetének javítása is. A belföldi értékesítés 23—25, a szocialista export 40, a tőkés kivitel pedig 60 százalékkal kell növekedjék öt esztendő alatt. A feladatok növekvő nehézségi foka tehát nem a szokásos mennyiségi, hanem a szokatlan minőségi követelményekben rejlik. S a gazdálkodás bonyolultságát. nehézségi fokát tovább növeli; hogy a termelés mélyreható szerkezeti átalakításához a beruházások igen szűkre szabottak. Nem a tervező szervek szubjektív döntése, hanem az objektív lehetőségek miatt. A beruházások korábbiaknál szerényebb mérvű növekményét jórészt fölemészti a távolabbi jövő megalapo„Ma ISO percet álltam" } zása: az 1980-as évtized ha- i zai energia- és nyersanyag- J bázisának bővítése. Százhalombatta és Tiszapalkonya i után nem építhetünk további olajfűtésű erőműveket. A szén- és atomerőművek beruházási költsége pedig 3—4- szer nagyobb az olajtüzelé- sűeknél. Az érc- és ásványbányászat, a vaskohászat fejlesztése szintén sok időt és eszközt igényel, mégsem mondhatunk le róla. Végül is a szerkezeti átalakításokban | érdekelt feldolgozó ipar fejlesztésére alig jut több beruházás, mint a IV. ötéves terv j időszakában. Az igények | rangsorolása, a beruházások hatékonyságának fokozása sokat segíthet: növelheti az egységnyi hozamot, csökkent- heti a megtérülési időt. De mindenképpen szükség lesz a meglevő korszerű állóeszközök jobb kihasználására is. Ilyen helyzetben különösen nagyra értékelhetjük, hogy a lakásépítésre fordítható központi eszközök és támogatások nem csökkennek, sőt növekednek 1976—1980-ban. S a lakosság életszínvonala is tovább emelkedik. Igaz, 1976— 77-ben viszonylag szolid mértékben. de a következő években, ha jobb és hatékonyabb, szervezettebb és’ fegyelmezettebb munkával megalapozzuk a már elért szintet, gyorsulhat a tempó. A következő öt esztendő a felzárkózás időszaka. S nem számíthatunk a világgazdasági változások számunkra az eddigieknél lényegesen kedvezőbb irányzataira, csak saját munkánkra. Igaz, a tőkés világpiacon a cserearányok néhány százalékos javulására ! számítunk. De a KGST-országok nyersanyag- és energiaárai évről évre emelkednek majd, fokozatosan közelítve s reális világpiaci szinthez. Veszteség a gyárnak, Ff* . f 9 B • ■ ff I ráfizetés a ::: ::::: Hiányzó újítások Érdekes automatát láttam az egyik budapesti élelmiszer- üzletben. Egy állandóan kör- beforgó szalagon kenyerek vannak. A vásárló kiválaszt ja, amelyik legjobban megfe lel az ízlésének, majd meg nyom egy gombot, s a kényét a szatyrába csúszik. Nem bizonyos, hogy ez újítás, inkább műsizaki fejlesztés, mégis ezzel a példával kezdem ezt a jegyzetet. Sok szó esik mostanában az üzem- és munkaszervezés ről. s ennek kapcsán az éssze rűsítésekben, az újításokban rejlő nagy lehetőségekről. A somogyi kereskedelmi, vendéglátó vállalatok, á fészek szép eredményeket értek el a jobb üzem- és munkaszervezés révén, az újítómozgalom azonban szinte mindenhol megrekedt. A városi pártbi ■ zottság gazdaságpolitika! munkabizottsága a közelmúltban megvizsgálta három kaposvári vállalatnál és azáfesz- nél: milyen a hatásuk a Központi Bizottság 1974. decemberi határozatának szellemében hozott intézkedéseknek. Kiderült, hogy évről évre csökken az újítások száma Csupán egy helyen, az élei miszer-kiskeréskedelmi válla- ! latnál adtaik be három újítást az idén, s egyet már el is fo j gadtak. Ez nagyon kevés, s jól jellemzi a kereskedelem újítómozgalmának a helyzetét. Olyan nézet uralkodik még egyik-másik vállalatnál, hogy már minden tartalékot kimerítettek, volt ugyanis időszak, amikor megsokszorozódott az I újítások száma. A KPVDSZ. 1 az SZMT sem ért egyet ezzel, ‘ az ő véleményük szerint bőven akad ésszerűsíteni való. Az SZMT elnöksége éppen a közelmúltban állapította meg, hogy az újítómozgalom elsősorban az ipari területen fejlődött, a kereskedelem és néhány más terület azonban nem zárkózott fel hozzá. Még mindig fékezi a lendületet, Hogy általában nagy dolgokra gondolnak, amikor szóba kerül az újítás, s nem az "■apróságokban« keresik a feladatokat. A sorban állás sok bosszúságot okoz a vásárlóknak mindenhol. Éppen ezért sok jó ötletre lenne szükség ennek mérséklésére a szervezéssel, az eladótér át rendezésére adott javaslatokkal. Egy üzlet sem dicseked hét nagy raktárral, a szakszer vezetek véleménye szerint érdemes gondolkozni a hely jobb kihasználásán. A szállítás korszerűsítése — bár ez a konténerprogramokkal megkezdődött — ugyancsak sok lehetőséget kínál az újítóknak. A dolgozók többsége nő. s korlátozott a súly, amelyet emelhetnek. A munkavédelmi jellegű újítások sokat köny nyíthetnének a munkájukon. E példák is mutatják, hogv akad területe e fontos, hasznos mozgalomnak. A megoldás egyik útja mindenképpen a szocialista brigádok erejének a felhasználása. A gyárak tapasztalata alapján érdemes lenne a brigádértékelés egyik követelményévé előléptetni azt, hogy a közösségek törjék a fejüket újítási javaslatokon. Hátha ez elmozdítaná a holtpontról a megrekedt mozgalmat. U G. A világgazdasági változások anyagi következményeit szocialista államunk égyre ke- ! vésbé vállalhatja magára. A közteherviselés jegyében 1976- tól a bérterhek emelése, a devizaszorzók módosítása révén átlagosan 30—35 százalékkal csökken a vállalatok nyeresége. De okkal remélhető, hogy a szigorú feltétel- rendszer nagyobb erőfeszítésre, több kezdeményezésre, hatékony munkára készteti a vállalatokat, s belső tartalékaik mozgósításával viszonylag gyorsan felzárkóznak az új követelményekhez, és a nyereségben is utolérik a korábbi színvonalat. A Gergely-naptár 1976- ban korrigálja az előző három esztendő késését. A népgazdaság naptárában nem órák vagy napok, hanem sok milliárdos túlköltekezés jelzi az utóbbi évek -»késéseit«. Mégis, az idő a legnagyobb érték, mely ha.elmúlik, nem lehet pótolni. Igazítsák hát most össze az órákat a népgazdaságéval minden vállalatnál, szövetkezetnél, gazdálkodó egységnél! Kovács József A gépkocsi vezetők panaszát a cukorgyári iparvágányok között, egy átalakított autóbuszban Hallgattuk. Kétoldalt emeletes ágyak, középen a menetirányító, Kovács László íróasztala. Az irányító keserűen legyint, nem sok értelmét látja, hogy szóljon, hiszen ment ő már segítségért... A répatermelési főosztályvezető lenne illetékes. hogy intézkedjen, ám elfoglaltsága miatt többnyire vidéken tartózkodik. Aki helyettesíti, nem talál megoldást. Mi a baj? Nagy Imre gépkocsivezető: — Néha naponta öt órát is állunk, mert a rakodógép nem répát, hanem követ rak. Akad olyan nap, hogy 30—40 forintnál többet nem keresünk. Mindenkitől ezt a választ kapjuk: »nem tartozik a hatáskörömbe«. Ha a borítóhoz visz- szük a szállítmányt, a mosóhoz küldenek, ahol már többen várakoznak. Gyakran nincs cukorgyári dolgozó a mosónál, olyankor magunk mossuk le a kocsit. Az sem ritkaság, hogy elzárják a vizet, mikor ránk kerül a sor. s visszaküldenek a másik hosszú sor végére, a rakodóhoz. Zsiborás Ferenc gépkocsivezető: — Ma 150 percet álltam, várakoztam. Ha hatra jövünk, még tart a gépek karbantartása. Okosabb lenne ezt a munkát estére halasztani. — Nemegyszer magam lapátolom le a rakományt — mondja Sutyor István. — Ezzel egy fordulót vesztek. Azután papírra kell várnunk, mert akinek ki kellene töltenie, éppen reggelizik. Mi az állásidőért nem kapunk semmit. Akadt hét, amikor ötven forint volt a legmagasabb napi keresetem, pedig a reális százötven lenne. Tavaly sokkal rosszabb volt az időjárás, mégis megkerestük a 160—170 forintot. A gyári borítógép kezelői ránk szólnak hogy délután négykor ne menjünk répáért, mert azt ők már nem borítják le. Nemegyszer »leszúrják« az embert, ha maga mossa le a répát. Tehetetlen voltam, amikor másfél órát álltam a tele kocsimipal, és hiába került rám a sor, közölték velem: »mára befejeztük az ürítést«. Fáth József az egyik szombaton összesen két fordulót tudott megtenni. Előfordul, hogy a rakodógépeket máshova irányítják, de erről elfelejtik a Volán helyi megbízottját értesíteni. Ilyenkor a »potyára« érkező járművek sofőrjei találgatják, vajon merre vegyék az irányt. Káplár József arról beszél, hogy a normát esetleg úgy tudják teljesíteni, ha ügyeskednek. s a gyorsabb rakodóhoz sorakoznak be. Gyergyák Ferenc, a legrégebbi szállító: — Mintha gazdánk se . lenne. Anélkül, hogy értesítenék a mi főnökünket, egyik helyről a másikra viszik a rakodót. Novemberben 260 órára 3100 forintot kaptam,, tavaly ugyanebben a hónapban több mint 4200 forintot. Nehezebb körülmények között dolgoztunk, de sokkal szervezettebben. Az íróasztalon a cukorgyári megbízott utasítása: másnap reggel 7-re 16 gépkocsi álljon készen külső rakodásra. A gépkocsivezetők elmondták, ott voltak valamennyien, csakhogy a rakodó 9-re ért ki. A panaszok hallatán kerestük az illetékest. Mi sem leltük meg. Találtunk viszont harcias helyettest, aki azt kérte, hogy a gépkocsivezetők panaszának ne adjunk hangot addig, amíg az illetékessel nem beszéltünk. Aki elérhetetlen. Tóth Lajos, a Kaposvári Cukorgyár igazgatója: — Kevés az emberünk. Mi is érezzük, milyen égetően nagy szükségünk lenne egy jó szállítási ügyintézőre. Csak találnánk .. . Azzal is tisztában vagyunk, hogy elöregedtek a gépeink. Rendeltünk három újat, de nem kapjuk meg. Elismerjük: akad jócskán hiba nálunk. Mégis az a véleményem, hogy megértéssel kéne együtt dolgoznunk. Egyszer például kaptunk egy telexet, hogy a gépkocsik a nagy sár miatt nem tudnak a répaföld- I re hajtani. A Volán igazgató- I jával személygépkocsin mi be- : mentünk a földre. Tény, hogy } nem aszfalton terem a répa. j Egy idős gépkocsivezető meg- j jegyezte: az első kátyúban el- ] akad az a teherautó-vezető, akinek egyhónapos jogosítvány lapul a zsebében. Sajnálom, hogy éppen a helyi szállítókkal nem sikerült olyan jó kapcsolatot teremtenünk, mint a pécsiekkel vagy a szekszárdiakkal. A gépkocsivezetők szeretnék minél jobban ellátni a feladatukat. A vezetők megállapodást kötöttek az eredményesség érdekéén. Valahol »középen« azonban nincs rendjén a dolog... Gombos Jolán Címke helyett kupak Biztosiig berendezés 33 millióért Nagy értékű, a bányászok biztonságát védő föld alatti berendezés gyártását fejezték be hétfőn az oroszlányi szénbányák központi műhelyében: NSZK-beli céggel együttműködve hidraulikus páncélpajzsot készítettek. A 33 millió forint értékű biztosító berendezés hidraulikai szerkezetét a külföldi cég szállította, a többit az oroszlányi központi műhely dolgozói készítették. A kaposvári áfész szikvízüzemébcn az eddigi címkézés helyett rátértek — más üzemek tapasztalata alapján — a koronadugó alkalmazására. Ezzel az idén mintegy tízezer forintot takarítottak meg. ,Szívesen maradiam” \ baléi •• Vajda Mihályné családi hagyományt követ. Édesapja a hatéi November 7. Termelőszövetkezet föagronómuss volt, testvérei között is akad mezőgazdász. Ö a Keszthely Agrártudományi Egyetemet végezte el; most huszonhat évesen a bgtéi tsz üzemgazdásza. Ügy gondolta, apja mellett ismeri meg igazán a szakma fortélyait. A valóság azonban más lett. Amikor munkába állt, édesapja elment az üzemből, de Ágnes maradt. — Az első év nagyon mozgalmas volt — meséli. A ha tárt a főagronómussal jártuk, aki szintén új ember volt a szövetkezetben. Mindenhova eljutottunk, ott voltunk a szalmakazlazásnál, az állat mérlegelésnél. Nekem minden új volt, szerencsére jó közösségbe. fiatal szakemberek közé kerültem. így az első élményeim kedvezőek voltak. Szívesen maradtam a gazda ságban. Letelt az egyévi gyakornoki idő, s Ágnes új beosztási kapott: a termelőszövetkezel üzemgazdásza lett. Megváltoz tak a feladatok, megszűnt a? első év mozgalmassága. Változatosság azért bőven van csak ez már másfajta. Réggé' vonattal érkezik Kaposvárról, este utazik haza. — Így az otthoni munkák ra is jut idő. Fél éve férj né1 vagyok. A férjem talán töb bet van távol, mint én: taxisofőr. Most ugyan a négy fa! között tölti a napjait, mert beteg es alig várja, hogy ha j zaérjek. A főzés, a takarítás i [ säinte kikapcsolódás a napi | munka után. Papírhegyek között gyorsar elfárad az ember. — A gazdaságban az egyik legfontosabb feladatom a tervkészítés. A tsz-vezetőkké' közösen végezzük. Év közben elsősorban döntést megalapozó javaslatokat, készítek, különféle gazdasági programok kidolgozásán munkálkodom. Nagyon sok jelentést kell készíteni: operatív jelentéseket, termésbecslést és kimutatásokat, mert az üzemgazdász egyúttal statisztikus is. Én vagyok az üzemben a pálya választási megbízott, és kísé rém figyelemmel az ösztöndíjasainkat, és a területi szövet ség társadalmi, önkormány- j zati bizottsága ifjúsági albi j zottságának a titkára vagyok i — Mennyire hallgat a tsz- ben a sok férfi a nő szavára? — Ügy vettem észre, hogy a nőnek könnyebb a dolga. Igaz. előfordult, hogy könyörögnöm kellett, »ne toljanak ki velem, csinálják meg«. Ez furcsán hangzana egy férfi szájából. — Tanulásra jut ideje? — Nemrég vettem részt egy i háromhónapos üzemgazdász I továbbképzésen, jövőre pedig a marxista egyetemre szeret- j nék járni. — Mi jelent kikapcsolódást? — Hétfőn általában moziba j járunk a férjemmel. Van színházbérletünk, sokat néz- I zük a tévét, könyveket olva- j sunk. Három gyereket szeretne. J Azt, hogy afkkor miképpen ! alakul az élete, még nem tud- 1 ja. Dán Tibor SomogyiNéplap a 01310100020202
