Somogyi Néplap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-25 / 302. szám

Ünnepi interjú a hétköznapokról

Kérdéseinkre Vorgo Péter, a megyei pártbizottság első titkára válaszol

Mtnden év végén számvetést készítünk az országépitő munkáról. Az idei összegezésnek azonban nagyobb időszakot kell átölelnie. A IV. ötéves tervet zárjuk, s már ismerjük az új tervtörvényt, mely meghatározza a fejlődés állomásait és biztonságérzetet ad. Az ünnep alkalmából a hétköznapokról beszélgettünk a megyei pártbizottság első titkárával.

— A megyei partbizottság a Jöv6 év elején értékeli 1975., és ezzel együtt a negyedik ötéves terv időszakának somogyi eredményeit. Mit hozott az el- múlt öt év a megye lakóinak?

— Azzal kezdem, hogy mezőgazdasági jellegű megyénkben számottevő szerepe van az izmosodó iparnak, s a balatoni idegenforgalom is jelentős helyet foglal el. Az elmúlt öt év újabb nagy változást hozott Fejlődött a megye gazdasága, javultak lakóinak élet- és munkakörülményei. Üzemeink ma már fontos gazdasági és politikai tényezők; falaik között nőtt a munkásság száma. Űj ipartelep jött létre Kaposváron, ahol nemcsak a termelő-, hanem a szolgáltatóipar is alapokat teremtett. Ezenkívül Tabon, Marcaliban, Barcson és Nagyatádon erőteljesebb iparosodás kezdődött, illetve részben be is fejeződött. Az is igaz: ha az iparosításban több tapasztalatunk lelt voliía, s az építőipar is megfelelt volna a fokozott követelményeknek, eredményeink még szebbek lehetnének. Építőiparunk, különösen a magasépítők, hosszú évekig csak részben teljesítették a követelményeket. Munkájuk az utóbbi években javult, s ez mindenekelőtt a lakásépítésben és néhány más létesítménynél tapasztalható. A szakipari tevékenységgel, a befejező munkálatokkal, a határidők megtartásával és a minőséggel kapcsolatban továbbra is fenntartásaink vannak.

Az elmúlt öt évben programunk szerint 14 400 lakást építettünk föl, sajnos nem ott, ahova terveztük. Súlyosan érint bennünket, hogy Kaposvár néhány száz lakással lemarad. A kislakásépítési elgondolásainkat viszont túlteljesítjük. Falun, a kisebb településeken felszámoltuk a lakáshiányt. A megyeszékhely és az ipari központok lemaradása változatlanul nagy gond. A feszültség politikai hatását mi is érezzük.

Változtak a lakosság jövedelmi viszonyai. A mezőgazdasági dolgozók reálbére és reáljövedelme megközelíti az országos átlagot, az iparban dolgozóké azonban még mindig 200 forinttal elmarad attól. Számottevően fejlődött a kereskedelem. Ennek bizonyítására azonban nem elég észrevenni azt, ami kívülről is látható: az

áruházak, az új üzletek sorát. Ma Kaposváron és a falvakban is sokkal jobb az áruellátás, mint öt évvel ezelőtt volt. Nagyobb a választék, csökkent a hiánycikkek száma. A minőségi termékekből azonban időnként hiányos az ellátás. Előfordult, hogy minőségi tüzelőanyagból és építőanyagokból nem tudtuk .kielégíteni az igényeket, pedig ezt joggal elvárta a lakosság.

Üj iskolák, óvodák, művelődési intézmények, egészségügyi létesítmények épültek — vagy éppen befejezés előtt állnak. Nagy társadalmi erő mozdult meg — különösen a gyermekintézmények építése, fölszerelésének gazdagítása érdekében. Ügy gondolom, eredményeink önmagukért beszélnek, s bár képtelenség mindent felsorolni: valameny- nyiben a somogyi emberek munkája és erőfeszítése testesül meg.

— Még nem fejeződött be a

munkásosztály somogyi

bázisának kialakulása.

Milj^ennek

ismerte meg a somogyi

munkásokat, hogyan

ítéli

meg

helyzetüket, és mi

a vélcménye helytállásukról?

— Az utóbbi években nemcsak számában, hanem politikai szilárdságában, öntudatában, szakmai felkészültségében és emberi magatartásában is sokat fejlődött a somogyi munkásság. Még nem tősgyökeres a munkásgárda, mint a csepeli, az angyalföldi vagy a miskolci; nem is lehet az. A mi fiatal munkásságunk politikai állásfoglalása, feladatvállalása és tettei azonban egyre jobban közelítik a tapasztalt munkásokét. Erős szálak kötik őket a parasztsághoz, hiszen többségük onnan jött, a család többi tagja most is a tsz-ekben dolgozik. Másik részük fiatal, most ismerkedik a munkásélettel, a gyárral.

Kedvezően hat a munkások fejlődésére, hogy javultak a munka- é6 a szociális körülmények. Legutóbb például a ruhagyárban jártam, ahol nemcsak a munkahelyek számat növelték, hanem bővítették a szociális létesítményeket is. De ugyanezt mondhatom j a viiiamossági vagy az elektroncsőgyárról: bármelyik

üzemmel föl vehetik a versenyt. A dolgozók mindent megkapnak, ami a napi hangulatukhoz, jó közérzetükhöz nélkülözhetetlen. Érdemes I megnézni őket, amikor a műszak végén kilépnek az üzem- j bői. öltözködésük, megjelenésük alapján nem lehet megkü- j lönböztetni, hogy ki az iro- j dista és ki dolgozik a munka- j pad mellett. De a munkához,

| a társadalomhoz és az egymá6- ! hoz való viszonyuk is kifejezi a nagy társadalmi átalakulást.

Személyes élményeim vannak arról, hogy a munkások mennyire magukénak érzik a | gyárat. Amikor a fejlesztésről, az ellátásról, a vezetésről, a : felszínen aprónak látszó mull lasztásokról, a rossz munka- [ szervezésről beszélnek, szen- ! vedélyesen teszik szóvá. De ; ragaszkodásukat más is ki+'e- ! jezi. Bírálják például a gyermekintézmények helyzetét; i föltárják a város, a lakóhely í fejlesztésének hiányosságait, s ez azt bizonyítja, hogy nemcsak az üzemhez, hanem a városhoz is ragaszkodnak. Keményen bírálnak, de vállalnak is; tettekkel, társadalmi munkával bizonyítanak. Ezt a szemléletet, szocialista brigádjaink szemléletét kell erősíteni.

— Hogyan ítéli mrg Varga elvtárs a pártszervezetek man, káját? A határozatok szellemében ezután nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a gazdaságpolitika

______végrehajtásának

e

llenőrzésére. Hogyan késziil- tek fői erre a pártszervezetek?

— Több mint nyolcszáz pártalapszervezetünk van a megyében, többségük jól dolgozik, a kommunisták nyolcvan százalékának partmegbízatása van. A legjobb szervezeteink áz üzemekben, a tsz- ekben és az állami gazdaságokban tevékenykednek. Ezeknél nyíltabb, őszintébb a lég- j kör. Mernek bírálni — erre j ösztönözzük is, őket —, és j nemcsak egymást. Nemegyszer kifejezésre juttatják, hogy ha pártszervezeteink tagjaiI nak jobban megmagyaráznánk a határozatok lényegét, ha kézzelfoghatóbb érveket adnánk a kezükbe, és javítanánk tájékoztatásukat, akkor köhy- nyebben tudnák elvégezni a munkájukat. Voltam néhány olyan taggyűlésen is, ahol a megyei pártbizottságot bírál- j ták, hogy miért nem fogla- | lünk állást idejében egyik vagy másik kérdésben. Bíráltak bennünket a sok papírmunkáért meg azért is, hogy sok kötelező napirendet írunk elő, ezért nem marad idejük a saját ügyeik megbeszélésére. Jogos ez az észrevétel,

hallgatunk rá, változtatunk is a módszereinken.

Kommunistáink a kongresz- szus, a Központi Bizottság határozatairól alkotó vitát folytattak. Javaslataikat már a tervkészítéskor is hasznosítani kell, egy részüket azonban saját maguknak kell megvalósítaniuk. Száfnos helyen szóvá tették, hogy a dolgozók

volna. Mezőgazdasági . üzemeinkben jól tudják, hogy időben el kell végezni a talajmunkát, a vetést, a növényvédelmet, és ha elérkezik az aratás vagy a betakarítás ideje, akkor minden alkalmas időt ki kell használni. Mégis előfordul — az idei őszi vetésnél is tapasztaltuk jó néhány helyen —, hogy az ideáelvesznek a számoké tengerében, tájékoztatásuk ’rossz, és nem a lényeget tárja föl. Nehéz eligazodniuk, nem tudják, mit várnak tőlük a párt- és a gazdasági vezetők. Most kedvező alkalmunk lesz minden kommunistával beszélgetni arról: hogyan látták el munkájukat, milyen a magatartásuk, társaikhoz való viszo- nyuk, hogyan képviselik a * 1 párt politikáját. Ez látszólag a párt belső ügye. Nekünk azonban. az a véleményünk: ha a kommunisták ellátják a feladatukat, ha jól dolgoznak, föltárják a hibákat, kezdeményeznek — azaz a párt Somogybán is jobban betölti vezető szerepét, mint eddig —, akkor az meggyorsítja a megye fejlődését.

Párt ellenőrzés eddig is volt, alapszervezeteink azonban gyakran megelégedtek azzal, hogy a gazdasági vezetők elmondták, mit hogyan látnak. A tájékoztatást tudomásul vették, de nem tárták föl a hibákat, és nem határozták meg a feladatokat. Pedig ehhez a pártszervezeteknek joguk van, sőt kötelességük is. Ilyen értelemben javítani kell az ellenőrzést.

— Hallottunk

azokról a tárgyalásokról, vitákról, melyek a

megye további

fejlődését, az

aránytalanságok

felszámolását

szolgálják. Többek között a

fagazdaságra, a

vegyipar megteremtésére, a

húsipar rekonstrukciójára,

a hús- és

tejtermelés fokozására gondolók. Meddig jutottak ezek a

tárgyalások és

mire számíthatunk?

— Somogy gazdasága az V. ötéves tervben is tovább fejlődik. Megyei pártbizottságunk — a Központi Bizottság határozatait megismerve — arra törekszik, hogy jobban kihasználjuk a megye adottságait es meggondoltabban támaszkodjunk erőforrásainkra. Elsősorban a mezőgazdaság fejlesztésére kell gondolnunk, arra, hogy tsz-eink és állami gazdaságaink munkája javuljon, növekedjenek a terméseredmények. Tartóssá kell tennünk az eddigi eredményeket; nem szabad előfordulnia olyan nagyarányú visszaesésnek pél- | dául a kenyérgabona termesztésében, mint amilyet 1975- ben tapasztaltunk. Igaz, az időjárás is hozzájárult a hektáronkénti nyolcmázsás visz- szaeséshez, de ha jobban szervezik a munkát, ha a gazdaságok segítik egymást, akkor ezt a felére csökkenthettük j

lis idő ellenére is kényelmesen és késve vetették el a gabonát. Az üzem- és munka- szervezés javítása nemcsak az ipari üzemekre kötelező.

Az erdőgazdálkodásban lassú a fejlődés. Elavultak a gépek, korszerűtlenek a fűrészüzemek. Ahol pedig új technikával dolgoznak, ott értékesítési nehézségek vannak. E megállapítások a feladatokat is magukban rejtik. Elképzelhető: ai. V. ötéves terv második felében lehetőségünk lesz arra, hogy a fahulladék jelentős részét vegyi úton feldolgozzuk. A telephelyet kijelöltük már, de minisztériumi döntés még nincs. Az adottságok kedvezőek, a gépi berendezésekre azonban nincs fedezet.

Vontatottnak tartjuk az élelmiszeripari üzemek rekonstrukcióját. Megtermeljük például a cukorrépát, de nem tudjuk valamennyit időben feldolgozni. Ideális lenne naponta 300 vagonnal végezni, de csak 200—240 vagonnál tartunk. Elvi megállapodásunk már van a rekonstrukcióra, a hőközpont megépült hozzá, de ^ovább miég nem jutottunk.

Ilyen helyzetben vagyunk a húskombinát rekonstrukciójával is. A megyei párt-vb és a Húsipari Tröszt gazdasági í vezetői korábban döntöttek erről. A tröszt vezetői azonban megváltoztatták a véleményüket, ingadoznak. Ha csak időponti ' vitáról lenne szó. azt elviseljük. A megyei pártbizottságnak azonban határozott véleménye: nem szabad megengedni. hogy egv jelenleg jól működő üzem néhány év múlva elavuljon, termelése visz- szaessen.

Ugyanígy szorgalmazzuk a textilművek, a Nagyatádi Cérnagyár és más üzemek rekonstrukcióját is, ahol jó : irányítók, szakemberek és ter- ; melési tapasztalatok, de öreg, elavult gépele vannak. Tá -.qva- I lünk a Csepeli Vas- és Fémművekkel is, amely kaposvári telepet venne at célgépek gyártására. Korszerű gépekkel szerelné föl. majd bővítené az üzemet. Ezzel minőségi munkát szeretnénk biztosítani a jól képzett szakmunkásainknak. S ha az átállás átmenet nehézségekkel járna is, az új technikához feLnőni, pontosabb, szervezettebb munkát végezni igen szép feladat. Van tehát lehetőségünk ahhoz, hogy a megyében tapasztalható aranytaians.agok.at felszámoljuk. Varrnak még olyan munkaterületek, ahol jócskán lemaradtunk az országos átlagtól. Meggyőződésem, hogy csak akkor diktálhatunk gyorsabb ütemet a fejlődésben, ha elértük az országos szintet. Ennek megvannak a feltételei megyénkben. Az előbbiekhez még annyit, hogy például több fát termelünk ki, több húst állítunk elő, mint amennyit fel tudunk dolgozni, s reméljük, hogy az alacsony tejtermelés is rövidesen elmozdul a holtpontról.

— A vezetés színvonalának

megjavítása

fejlődésünk ^gyik

kulcskérdése.

Mi a véleménye

Varga elvtársnak a

kollektív

döntés és az

; egyéni

felelősség

viszonyáról?

Hogyan

akarjuk

elérni, hogy

a közösségi döntések végrehajtásáért

nagyobb

felelősséget i

erezzenek

: a vezetők?

— Ma is minden ágazatban találkozunk azzal, hogy azonos feltételek mellett az egyik helyen jól, a másikon meg rosszul megy a munka. Vizsgálataink azt bizonyítják: ilyen esetekben baj van a vezetők képességével és magatartásával. A szocialista vezető kötelességeihez tartozik, hogy támaszkodjon a mun- j katársai, a párt- és a szak- J szervezet véleményére, s ami- j kor ezeket összesítette, akkor | merjen dönteni. Tudjon igent j és nemet is mondani. Az em- I berek elvárják, hogy akkor is választ kapjanak észrevételeikre, ha a vezető jobb megoldást talált. s javaslataikat elvetette. A közösség bölcsességére azonban mindenkor támasz- I kodni kell. A döntés — a na- j I gyobb kérdésekben — kollek- I tívan születik. Végrehajtásukért azonban egy-egy embert I kell felelőssé tenni. Mert ha | ketten, öten vagy tízen felelő- j sek, akkor — ha baj van — senki sem találja meg őket. j Ha eredményes a munka? Akkor rendszerint az első számú j vezető jelentkezik: megoldoti tam, elintéztem. Ha pedig rosszul megy a munka, akkor j a munkatársaira hivatkozik.

Változtatni akarunk ezen a i felemás helyzeten. A munka megjavítása azt követeli, hogy I a döntés után követeljük meg az egyéni felelősséget. Ha az üzemben fordul elő a hiba.

[ akkor ,az igazgatónak, ha a termelőszövetkezetben, akkor az elnöknek kell intézkednie;

| ha a tsz elnökéről van szó, ak- | kor a közgyűlésnek kell ha- tározottábbnak és következe- j tesebhnek lennie; vagy ha i jogszabályba ütköző cselekményekről van szó, akkor az állami törvényességi felügyeletet ellátó tanácsoknak kell bátrabban intézkedniük. Énhez az is hozzátartozik, hogy aki pontosan, határidőre végrehajtotta a feladatát, azt erkölcsileg és anyagilag is ismerjük el. Ha viszont. mulasztást követ el, akkor az illetékesek nem halogathatják a felelősségi-e vonást.

— Sok helyen még külön kezelik az önállóság: és a felelősség fogalmát. Mi az oka en- nck? És mit tudunk tenni az összefüggés felismeréséért?

•— Az önállóság nagyon szép dolog: lehetőség a gondolatok szárnyalására, a kezdeményezésre. Nehezebb azonban megértetni, hogy felelősséggel jár. Sok helyen gátolja a fejlődést, hogy a vezetők nem élnek az önállóság jogával; nem mernek gondolkodni, javaslatot tenni, kezdeményezni és kockázatot vállalni. Éneikül pedig nincs igazi' vezetés. Az az igazság, hogy kényelmesebb egyszerűen végrehajtani az utasítást. Há baj van. akkor át lehet hárítani a felelötsá- get a felsőbb szervekre; ha meg magam gondoltam ki, akkor a felelősség is engem terhel. A kényelmes vezetők menekülnek ettől a felelősségtől. Sokan vannak még, ak k harcolnak az önállóságért, d' felelősséget nem hajlandók vállalni. A két -fogalom öszszefüiggésének megértetésében nagy szerepük van a pártszervezeteinknek.

— Megyénkben is javítani

kell a munkaerő-gazdálkodást.

Milyen tapasztalatai vannak,

és várhatók-e intézkedések?

— A jobb munkaerő-gazdálkodás fontos feladatunk. Az ipar, a kereskedelem, a szolgáltatás fejlődése következtében eljutottunk addig, hogy Kaposváron és másutt, nyáron a Balaton mentén munkaerőhiány mutatkozik. Mégis úgy válaszolok: mai

feladataink ellátásához nem kevés és nem sole, hanem elegendő a munkaerő. Jelentős részük azonban nem ott dolgozik, ahol kellene. Ennek az az oka, hogy a vezetőik nem vizsgálják rendszeresen: hol van az üzemben fölösleges munkaerő. Azt még kevésbé teszik meg, hogy átengedjék munkásaik egy részét a másik üzembe, ahol gondokkal küzdenek. Ezekben, a kérdésekben előbbre kell jutnunk. Gazdaságosan termelni csak akkor tudunk, ha jobban kihasználjuk a gépeket és berendezéseket, ha legalább két műszakban működtetjük azokat. Az állami és a gazdasági vezetők ez irányú intézkedéseit politikailag támogatjuk.

Nagyon fontos: a gazdasági vezetők ne tűrjék el, hogy négy-öt munkás lézengjen, ott, ahol csak két embernek való munika van. Ezzel lazítják a munkafegyelmet, kevesebb termék születik, s az életszínvonalat sem tudjuk olyan mértékben emelni, ahogy kellene. A mezőgazdaságban is két műszakban, jobban ki kellene használni a modem, korszerű gépeket. A nagyteljesítményű traktorokat például rábízzák egy traktorosra, aki megbecsüli, s ez jó; de annyira szereti a gépét, hogy mást nem enged ráülni. Ezzel súlyos kárt okoz a népgazdaságnak, és jelentős haszontól esik el a közös gazdaság.

Ehhez a kérdéshez tartozik az is. hogy jobban meg kell becsülni a jól dolgozó munkást, a minőségi munkát, s elérni, hogy az emberek keresete teljesítményük arányában emelkedjék. Tarthatatlan

módszer, ha valaki a jó szakmunkást úgy akarja megtartani. hogy azt mondja: itt kényelmesen eldolgozgathatsz órabérben, nem mérjük a teljesítményedet. Adók 17—18 forintot, csak ne menj máshova. A heti 44 órás munkaidőt sokkal jobban lei kell használni mindenütt, jelenleg ugyanis 15—20 százaléka még jó néhánj' munkahelyen veszendőbe megy. Ugyanez tapasztalható az intézményekben és az adminisztrációs munkakörben dolgozóknál is. A szervezettséget, az ügyintézést, a belső rendet javítani kell. De gondjaink vannak az egészségügyi intézményeknél is. Az ellátás áilamoolgári joggá vált, ezáltal is fokozódott a zsúfoltság. El kell érni,

I hogy az orvosok valóban gyó- I gyító munkát végezhessenek, ! megszabaduljanak a bürokratikus kötelezettségektől. Gyakran találkoznak notórius álbetegekkel is. s hogy megsza- ! baduljanak tőlük, inkább há- j rom napra kiírják őket. Ugrásszerűen megnőtt a táppénzes betegek száma. Tarthatatlan, hogy az álbetagek táppénzért menjenek szőlőt kaptáim vagy végezzék az otthoni, kiskerti munkát. Ezen is változtatni kell; hozzá tartozik az okos munkaerő-gazdálkodáshoz.

Említette, hogy több kérdése van még a párt káderpolitikájával. a jogok és kötelességek érvényesítésével, a . somogyi fiatalokkal, a művelődési életlel kapcsolatban. Azt javaslom, ezekről folytassuk a beszélgetést az ünnepek után.

J. B.