Somogyi Néplap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-23 / 300. szám
Egymillió család új otthona M * tényként írhatjuk le azt, amit 1961-ben, a párt Központi Bizottsága ösztönzése nyomán ösz- szeállított tizenöt éves lakásépítés! terv végrehajtásainak kezdetekor, merész cél volt csupán: másfél évtized alatt felépült egymillió új lakás. A valóságot kifejező tömör számadat mögött persze nagy különbségek rejlenek. A tízemeletes paneltü6ke nem hasonlítható a falu újtelepén emelt családi otthonokhoz, s a szalag- és sávházak csak távoli rokonságot éreznek a községiközponbnak friss vonásokat adó egyemeletes, négyr lakásce épületekkel. Az egymillión belül lelhetünk csúf építményeket éppúgy, mint a tájjal, környezettel harmonizálókat. Minden komforttal fölszerelteket, s vezetékes viz, járda után áh hozókat. Város- központban csillogókat, s a falu szélére szorultakat. Nagy küszködéssel, téglánként ösz- szerakottakat, és a gépek serege által könnyedén emelteket. Azt azonban szerénytelenség nélkül legnagyobb társadalmi, gazdasági sikereinkhez sorolhatjuk, hogy az 1961 és 1975 közötti esztendőkben több mint három és fél millió ember költözött új otthonba. Szóljanak tovább a számok. 1961 és 1970 között 610 ezer lakás épült. A negyedik ötéves tervben 430 ezer. A száz lakásra jutó népesség száma 361 volt 1960-ban, s 302 az idén. Ügy látszik, a számokkal mindent kifejezhetünk. Azt, hogy a komfortos otthonok aránya ma megközelíti a negyven százalékot — az 1949. évi népszámlálásikor száz lakásból kilenc volt komfortos —, s a legutóbbi esztendőkben ezer új lakásból átlagként csak 100 olyan akadt, amelyhez az állam nem nyújtott segítséget valamilyen formában. A számok jó támaszok, de képtelenek annak érzékeltetésére, hogy mi ment végbe azokban, akik otthagyhatták a régi, dohos, vizes lyukakat, a napfényt kirekesz[ tő apró ab!alvókat, a más ' családokkal közösen használt mellékhelyiségeket, s beköltözhettek a csupaablak, világos szobákba, a beépített bú- torú konyhába, birtokukba vehették a fürdőszobát, a gázt, a központi fűtést. Semmiféle számadat nem tud hű képet adni arról, hogy a költözőknek miként változtak a körülményeik, milyen szokásaik alakultak, alakulnak ki, mennyiben válhatott életük tartalmasabbá, emberibbé? Ezekre és a hasonló kérdésekre ugyan választ keresnek a szakemberek — tervezők, szociológusok, építészek —, de a teljes bizonyosság aligha érthető. Hiszen akad, aki az új házban is, csaknem úgy él. ahogyan a régiben megszokta — a konyhában zsúfolódik a család —, s van, aki csak a legszemélyesebb holmijait vitte magával, minden máson túladott, amikor költözött, s frissen vásárolt bútorokkal, más eszközökkel rendezkedett be. V oltak, akik sírva hagyták el megszokott otthonukat, mások szinte repültek. Sokaknak segített az egész rokonság, a munkahely, a munkatársak közössége az építkezésben, s jó néhány családot szigorú takarékosságra szorít az adósság. A fiatalok alig berendezkedve, ezer szükséges holmit nélkülözve is ; a csodák birodalmának tart- j I ják új, saját, önálló otthonu- j I kát, s megtörténik — egyre i több ilyen esetet ismernek a | . tanácsok —, hogy a várako- : 1 zó az ötödik felkínált lakást [ sem fogadja el. Magunkat csapnánk be, ha i azt gondolnánk, hogy az egymillió új lakás csupán építőipari — s kapcsolódva sok más iparterületi — teljesítmény. Mozgatója ez a népesség vándorláséinak — az ún. migrációnak —, befolyásolója a népszaporulatnak, lényeges tényezője a kereskedelmi forgalomnak. (Bútort 1960-ban 1.6 milliárdért, tavaly 6,5 Év végi hajrá nélkül Rendszeresen visszatérő téma: néhány üzemben az év vegén hajrával fizetnek az év elejei lazításért. Kíváncsiak voltunk, hogy a budapesti Finommechanikai Vállalat kaposvári gyárában milyen az év vége? Meglepetésben volt részünk. Az ilyenkor szokásos kapkodásnak. idegeskedésnek nyoma sincs. Jó hangulatú asszonyokat találtunk a szerelőaszta- loknál. — Szanatórium a gyár a múlt év végéhez képest — mondja Varga József főmérnök. Dolgozóink jó része otthon van, s most értik meg, hegy értelme volt az év eleji hajrának. — A kiegyensúlyozott munkát mindig gátolta, hogy a törzsgyár csak negyedéves programokat tárt elénk — fejtegeti Horváth László igazgató. — Most felértük, hogy tavaly már az egész 1975-ös termelési programot megkaptuk. Ezek után csak rajtunk állt, hogy jól előkészítsük a munkát. Alkatrészgyártás és szerelés folyik ' ebben az üzemben. A fővárosi központban legalább száz munkás hiányzik, ezért a kaposváriak átvállalták az ő feladatuk jelentős résziét is. Az első negyedévi túlóra-felhasználásukkal megoldódott az összes alkatrészgyártási gond. s .ez jó hatással volt, a későbbi készárugyártásra. Miután 80 ezer féle kereskedelmi és egyéb anyagot használnak fel gyártmányaikhoz, s ezek gyakran Londonból, Becsből. Moszkvából és más helyekről kerülnek ide, a szerelőműhely munkáját nehezebb egyenletessé tenni.. — Nem dughatjuk homokba a fejünket — mondja az igazgató —, inkább számolunk az akadozó1 anyagellátással. Ha nincs anyag, a munkásnőknek nem kell ölbe tett kézzel ülniük, hanem hazamehetnek — a kollektív szerződés szerint. Ha viszont megérkezik a szsáillítmány, többet kell dolgozniuk. De ez a többletmunka soha nem haladja meg a napi tizenkét órát. Az asszonyok kérték ezt így a szakszervezeti és a termelési tanácskozásokon. hiszen jobban járnak, s a gyár sem fizet rá. A kisgyermekes anyákat soha nem szoktuk túlmunkára kérni, de a kollektív szellem erősödésének köszönhetően egy- re-másra ők jönnek, hogy bent maradnának a brigáddal együtt. Ilyen módszereknek köszönhető, hogy ebben a gyárban hírből sem ismerik a fekete túlórát. S bár többet ter- j mellek az idén, mint tavaly, | mégis 17 ezerről 12 ezerre j csökkent a túlóráik száma, i Eközben 540-ről mindössze | 580-ra nőtt a gyár létszáma. A szabad szombatot vagy a vasárnapot, a többi üzemmel I ellentétben, itt soha sem vet- ! tek igénybe a feladatok teljesítéséhez. Egyszer — november 22-én — volt kommunista szombatjuk. Ekkor mindenki — az »irodások« is — a mun- kapadok-asztalok mellett ült. A bevételből 25 ezer forintot munkáslakás-építésére, 8300 forintot pedig a vietnami szakmunkásképző intézet létesítésére tettek el. A sikeres termelésszervezésnek, a hatékonyság növelésének. a veszteségidők csökkentésének és a begyakorlottságnak köszönhető, hogy a budapesti Finommechanikai Válla- I lat kaposvári gyárában a munkacsúcs januárban, februárban és márciusban jelentkezett. Az ünnepek előtt, a hajrázó üzemek szomszédsá- | gában megengedhetik maguknak, hogy munkásnöik napon ta négy órát dolgozzanak. Gombos Jolán milliárd forintért vásároltak az országban.) S persze, döntő eleme az egyéni sorsoknak, életutak alakulásának is. Mert sűrű eset például, hogy a tanácsnak szanáláskor egy lakás fejébe hármat kell adnia; az addig együtt élő há- | ram család, szülők és gyermekek a maguk útját akarják járni. Az sem mellékes, hogy a frissen felhúzott falak hol magasodnak, mert hisz — a fővárostól eltekintve — először csak 1973-ban épült több lakás a városokban, mint a községekben. Szólni kell arról is, hogy a lakásépítés belső szerkezete, az állami és magánépítkezések aránya eltért a tervezettől, s bár a magánépítőket jelentősen segíti az állam — az idén nyolcmil- liárd forintot fizettek ki lakásépítési kölcsönként —, ezen a módon nem ugyanazok jutnak daliáshoz, mint a tanácsi és tanácsi értékesítésű otthonok elosztásakor. Ünneprontás lenne mindezekről beszélni? Hiszen végül is az a fontos, hogy megépült az egymillió új lakás, nem? Perszé. Az öröm . és a tanulságok, tapasztalatok levonása azonban nem ellentétes. Arra emlékeztetni, hogy az utolsó békeévben, 1938-ban 23 350 lakás épült fel az országban, sokak számára úgy hat — hazánk népességének több mint a fele 1945 után született! —, akár a régmúltról szóló mese. S ők már azt sem tudják kellően érzékelni, hogy Magyarországon a bombázások és a hadműveletek következtében 360 ezer lakás pusztult el vagy sérült meg. Mégis, utalni kell mindezekre, mert nagyon messziről indult az út, s azt a természetes igényt, hogy minden családnak önálló otthona legyen, a társadalom- erőforrásainak, lehetőségeinek bővülése arányában tudja csak kielégíteni. M ivel mélyről kezdtük, I először a mennyiség j döntött. Most jutunk, el | addig, hogy fokozatosan a la- kasok minőségére — fölszereltségére, alapterületiére'' stto. — helyeződik át a figyelem, ! fenntartva a lakásépítés ma- j gas, nemzetközileg is az élmezőnyben helyet adó szintjét. Ezt igazolja az az elhatározás, hogy az ötödik ötéves tervben — ismert gazdasági gondjaink ellenére is — 420 —440 ezer lakás kerüljön tető alá, s ebből az állami la-1 kásák száma 150—160 ezer legyen. Ez újabb másfél millió embernek teremt jobb életkörülményeket, azaz 1980- ban majd elmondhatjuk: az ország minden második lakosa a legutóbbi húsz esztendő- | ben épült új falak között rendezkedhetett be! Nincs szó ajándékról. Egy egész ország dolgozott, dolgozik meg keményen ezért, és így az öröm is mindany- | nyiunké. Mészáros Ottó \ Hazai tervek alapján készül a számológép 3800 ipari tv-kamera Új csarnok épül — Teljesítették idei feladataikat Ismét megjelent a szerelő- szalagon a zsebszámológép. A budapesti Híradástechnikai Szövetkezet balatonlellei üzemében ezer darabot szereltek össze. Ezek az új készülékek azonban sokban különböznek a korábbiaktól. Alkatrészeik — az integrált áramköröket és a kijelzőt kivéve — magyar tervek alapján készültek. Ez lehetővé tette azt is, hogy jelentősen csökkentsék az importanyagok részarányát. Évekkel ezelőtt a szövetkezet a kanadai Bowmar céggel kötött szerződést az alkatrészek összeszerelésére. A külföldi partner azonban nem szállított rendszeresen. Ennek volt a következménye, hogy a 250 embert foglalkoztató telepen többször hozzáláttak a számológépek gyártásához, és többször abba is hagyták. A magyar tervek alapján készülő új konstrukció — várhatóan — jóval kevesebbe kerül majd, ifiint elődje. Az idei tapasztalatok alapján jövőre már 16 ezer darabot készítenek ebből. Az üzemnek csak az egyik terméke a zsebszámológép. A híradástechnikai ipar számára készítenek ellenőrző és szervizműszereket, átvisz- gáló készülékeket, különböző tápegyságeket és különleges körülmények között — hidegben, nagy melegben, vagy nyomás alatt — dolgozó ipari tv-kamerát. Ebből a termékükből több mint 3800 darabot adtak át hazai és külföldi megrendelőiknek. A kapacitás növelése érdekében új beruházásba kezdett a szövetkezet Balatomlellén. A mechanikai alkatrészek gyártására 1100 négyzetméter alapterületű csarnokot építenek. Az épület váza már készen van, s augusztusban a termelés is megkezdődhet itt. Ez az új beruházás alkalmat ad arra, hogy megoldják a balatonlellei üzem szociális létesítményekkel kapcsolatos gondját: az emeleten öltözőket, fürdőket helyeznek majd el. A fiatal balatonlellei üzemben egyenletesen nőnek a feladatok. A nagyobb megbízásokhoz azonban a feltételeket \ , j is megteremti a szövetkezet, j Ennek és az itt dolgozók munkájának is része van abban, I hogy tegnap befejezték 1975. évi tervüket. A növekedés évgyűrűi Eredmények és tartalékok Műszaki konferenciát tartottak Marcaliban a Rákos- palotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat helyi gyárában — fennállása óta először. Ezen többről volt szó, mint 210 ember munkájának Ö6z- szegzéséről. A gyáregységben a következő évekre programot készítettek a termelés irányi-1 tói, a gazdasági vezetők a művezetőkkel és a brigádvezetőkkel. Erről pedig lehetetlen szólni anélkül, hogy ne tudnák a munka eredményeit, hibáit. A gyárban az idén bőven szerezhettek erről tapasztalatokat.. Korábban az asszonyok, lányok már jól begyakorolták a bevásárló- és diplomatatáskáik készítésének minden fortélyát. Az idén azonban új terméket J — női divattáskákat — kellett, s egyre nagyobb meny- nyiségben kell készíteni. Di- ! vatholmit varrni pedig min- j dig nehéz. Így volt ez Marca- I libán is. Több szín, kis soro- 1 zat, rövid határidő — és az alapanyag is többször csak l késve érkezett. S milyenek I voltak ezek az anyagok! Vé- j konyak, nyúlósak, a korábbi- í nál sokkal finomabbak, s nem ’ álltak rá a kezek. (Élénk bó- logatás a műszai vezető fenti szavaira: — Az biztos!) Egyszóval volt baj elég. Mind többször rontották el az asz- szonyok a tűzést, de a gépesítés sem volt megfelelő. A műszaki és a szervezési problémákon kívül — mint a felszólalók szavaiból is kitűnt — — akadt egész sereg munkafegyelmi vétség és anyagfel- használási gond is. Néhány művezetőnek nincs megfelelő tekintélye; pazarolták a cérnát, a kellékeket és szemétbe kerültek a drága csatok. Még az is előfordult, hogy valaki, amikor elrontotta a varrást, ijedtében összeszabdalta a munkadarabot és lehúzta a mellékhelyiségben. A brigádok teljesítménye 50—70 százalékos volt, nőtt az idegesség, a kapkodás. S az első Téli gépjavítás Hetesen j December elején kezdődött j a gépek téli nagyjavítása a ! hetesi termelőszövetkezetben, ötven erőgépet, huszonöt pótkocsit és sok munkagépet hoz- i nak rendbe. Három , műhelyben húsz szakember dolgozók, hogy március közepére vala- j mennyi gép készen álljon. Eddig még nem voltak al- j katrészgondjaik, s várhatóan I nem is lesznek, hiszen a két | kombájnhoz a KSZE terme- I lési rendszer biztosítja a szük- j séges anyagokat. A traktorok nagy része MTZ—50-es, s az anyagbeszerzés ezeknél sem jelent problémát. félév végén a tervtől való lemaradás 4 millió forintra rúgott. A gyárnak mégis meglepően rövid időn belül sikerült megragadnia a veszett fejsze nyelét. Üj gépeket kaptak (okos célgépeket), egész sor részműveletet kiemeltek a szalagról, s az előkészítőben készre gyártották, például a táskák füleit és egyéb részeit. Az emberek hangulata is soka változott: a vidék lakosaira századok . óta jellemző konok szívósság itt valami elszánt, csak azért is akaratra váltott. Így 49 milliós éves tervüket mái' november 27-én teljesítették, s jelenleg az 53 millió körül járnak. Mi lesz ezután a következő években? Az eddigi tapasztalatokon okulva jobb munka, még nagyobb szakmai tudást, fölkészülést igéhy- lő termékek. 80 ezer divattáskát készítenek szovjet exportra — ezek modelljeivel már most ismerkednek a gyárban. Varrnak még mintegy 15—20 ezer igényes kivitelű bevásárlótáskát a franciáknak. Matics Miklós gyárvezető és Farkas János műszaki vezető egyaránt azt hangsúlyozták: fokozni kell az előregyártást, az alkatrészek részműveletek kiemelését és a kisgépek további beszerelését. A legfontosabb feladatok egyike a norma szerinti anyag- és kellékfelhasználás. Ez csökkenti a költségeket és növeli termékeik versenyképességét. A jó munkához ezen kívül az is kell, hogy a vállalati központból rendszeresebben és időben érkezzenek az anyagszállítmányok. A következő években nem, vagy csak lényegtelen mértékben emelkedik a gyár létszáma. A termelést növelni csak a meglevő tartalékok jobb feltárásával lehet — ezt segítette a tegnapi műszaki konferencia is. Cs. T. Ilii III
