Somogyi Néplap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-21 / 299. szám

Christie-t karácsonyra? II. Erzsébet angol király­nő lovaggá ütött* Agatha Christie-t. Péntek este óta gyanakszom, hogy a ceremóni­ái i,s aktusban, nem az ütés volt-e a lényeg . .. A nyolcvanöt éves, paciarcú, tündéri öreg hölgy eddig kö­rülbelül évei számának megfe­lelő mennyiségű bűnügyi re­gényt, színpadi krimit írt. Ma­gyarul is olvasható tizenöt­húsz. Kettő-három közülük nagyszerű logikai rejtvény. Mint például,a Tíz kicsi indi­án, vagy az ABC-gyilkosságok, a Nyaraló gyilkosok. Marlene Dietrich. Charles Laughton fő­szereplésével évekkel ezelőtt láthattunk egy izgalmas fil­met, 1A vád tanúját is. amely meghökkentő befejezésével, szikrázó dialógusaival ragad­tatott el bennünket. S aztán ol­vashattunk egy sereg közebes vagy gyenge regényt, amelyek semminemű izgalmat nem tar­togattak; cselekményük lassan, nehézkesen csordogált, egyfaj­ta — idegesítő — polgári men­talitás ütött át rajtuk, egész­ségtelen viktoriánus szemlélet­tel »leöntve«. (Gyöngyöző cián, VádolK a rózsa, A Bertram- szálló stb.) Agatha Christie munkássága iasxtottak. Egyesek műveiben a nyers valóság realista ábrá­zolása kerül előtérbe. Detek- tivjeik közönséges agykapa­citású, kemény öklű — sokszor földre kerülő — alakok. (Ray­mond Chandler, Dashiel Ham- met stb. művei.) Mások krimi­jeiben a pszichológia eredmé­nyei tükröződnek (Dürrenmatt, Ladislav Fuks, Patricia Higghsmith). S újabb irányzat a fantasztikus krimi. (Asimov írt néhány ilyen, például szol­gáló elbeszélést.) Agatha Chris­tie tehát egyfajta középutat képvisel. A Csiky Gergely Színház Egérfogó című krimi­jét mutatta be pénteken. Azt a | bűnügyi játékot, amely a le- [ genda szerint a BBC rádió köz- j vetlen s Mary anyakirálynő S közvetett kívánságára szüle­tett, Három vak egér címmel először rádiójáték formájában. 19,32-ben pedig mint színpadi mű kezdte meg példátlan si­kerszériáját a londoni Ambas­sador Színházban, ahol állító­lag ma is játsszák, a sokadik J szereposztásban. j »Christie for Christmas/« — I reklámozták az angliai bemu- | tató idején az Egérfogót. [»Christie-t karácsonyra!« Nos, mi kaposváriak is karácsonyra Pogány Judit és Olsavszky Éva. mintegy összekötő hidat képez a korai romantikus túlzásoktól nem mentes krimíirodalom és a mai irányzatok között. Poe és Gaboriau volt az első »lép­csőfok«. Élő figurákat azonban Arthur Conan Doyle-nak sike­rült teremtenie Sherlock Hol­mes és Watson doktor »szemé­lyében«. De Holmes detektívet sokszor inkább a szerencse és a színhelyen felejtett aprósá­gok segítik győzelemre. Aga­tha Christie újat hozott abban, hogy híres figurája, Poirot a »szürke állományát« dolgoztat, ja meg, logikájával arat sikert. Az »újabbkori« legjobb kri­miszerzők három út között vá­] kaptuk ezt a játékos rejtvényt, amely egy kegyetlen gyermek- versi kéből született, sok más Agatha Chris tie- k ri mi hez ha­sonlóan. Sajnos nincs meg benne A vád tanújának felhúrozottsága, feszessége. Hosszadalmas expo­zíció, körvonalazatlan alakok — ez a jellemzője. Nehéz róla bővebben írnom anélkül, hogy ki ne kotyogjam a gyilkost. Azt azonban kötelességem tu­datni, hogy a »végeredmény« — azaz a gyilkos személyének felfedése — után rá kell döb­bennünk: a logikának nyo­maira sem bukkanunk »Chris­tie néni« színpadi művében. Tudniillik — nevezzük X- nek — végig tudja, hogy vala­ki az ő szerepét játssza, azaz X-ét. De — noha kötelessége lenne — esze ágában sincs megakadályozni a gyilkosságot, hagyja, hogy ez az Y — X-et játszva — második és majd­nem harmadik bűntényét is el­kövesse. Észbontó! Christie fittyet hány a műfaj szabályai-' rfa! * Logikai bukfenc az is, hogy tündöklő fiatalságú szereplő­ről derül ki: idősebb, sőt taní­tója lehetett a gyilkos becsé­nek, s talán a gyilkosnak is. aki egyébként — mily furcsa! — idősebb ember benyomását kelti, mint az egykori tanító. Ennyire azért nem kortalan arcúak az emberek! A »végeredmény« ismereté­ben egyszerűen érthetetlen, miért tagadtak meg mindenféle információt magukról az ártat­lanok. Tehát a legtöbb színésznek az volt a feladata, hogy a kép­telenséget, a megmagyarázha- tatlant játssza el. Életet lehelni ezekbe a figurákba szinte kép­telenség. Pogány Juditnak nincs mivel megbirkóznia, í«y korábbi szerepeinek párlatát adja, enyhén erotikus félneve­téseivel, egyfajta lelkiállapotot kifejező — gyakori — blúz- nyak-összeszorító mozdulattal. Basilides Barna tömbszerű, még darabos, artikulációs problémákkal hadakozik; egy­fajta indulatában, azonban ígé­ret van. Velez Olivia kemény­ségében hiteles: elbizonytala­nodásában a színész elbizony­talanodása is érzékelhető. Nem tudok ezen csodálkozni! Jeney István ismét — immár har­madszor — kapta »házi felada­tul« a neuraszténiás; hiszteroid figurát. Pólyák Zoltánt a.z író­nő passzivitásra kárhoztatta. Szabó Kálmán hiteles, amíg Christie komolyan veszi. Kun Vilmos alakítása — a ripaes- lel'kületű, rejtélyes alak — te­litalálat. Agatha Christie szebb nap­jait Olsavszky Éva idézi föl. Erkölcsös, bogaras — kibírha­tatlan! — öreg hölgye jobb, mint a darab. Ahogy a kabát­ját segítteti le, ahogy j ár-kel, ahogy vállkendőjével játszik — tanítani lehetne. Azt hiszem, érte volt érdemes színre hozni a darabot! Budapest után először Kaposváron Óvónők — gitárral Ős szintén sajnálom a »jobb sorsra« érdemes, nagy tehetsé­gű Babarczy Lászlót, hogy ne­ki jutott a rendezés feladata. Mindent megtesz, de a jelen esetben ez is kevés. Csővári Lenke jelmezei a szereplők he­lyett beszélnek, s Gáspár András díszlete is jobb a da­rabnál. Érthetetlen, miért ra­jong az angol közönség ezért a krimiért. Utánanéztem: az an­gol kritikusok sem értik. Leskó László A rohamo­san fejlődő hazai óvoda- hálózatról né­hány beszé-'es szám: 1972­bein a korosz­tály 56—57 százalékának jutott hely, az idén év végéig várhatóan 72 százalékúik­nak. Az érde­kek találkoz­nak, s a társa­dalom ga-;la- godik. Ebben az ötéves terv­ben 33 ezer új helyet tévéz­ték a bü'-s> désk száj.', a, ezzel szem­ben év végéig mintegy 90 ezer valósul meg. Ezek or­szágos ered­mények, de Sonv-'-'v erő- feszit .3 5 ÍS benne van eb­ben. És nem­csak mennyi­ségi fejlődés­ről beszélhetünk: jelentő­sen javultak az óvodai félté telek is, és javult a tartalmi munka. Ennek egyik megva­lósulóban levő példája, hogy a kaposvári óvónők — buda­pesti kollégáik után — első­ként jelentkeztek gitártanfo­lyamra. A megyeszékhely óvodái­nak mindegyikéből volt je­lentkező, aki vállalta a tanu­lást. S mint kiderült, nemcsak 'hobbyból, hanem azért, hogy a megszólaltatott zene az ed­digieknél hatékonyabban fej­lessze a kicsinyek képességeit, táguló érdeklődésüket a zene szavával is kielégíthessék. Már az első órák után bevit­ték a gitárokat az óvodákba, s első dalaikkal már megör­vendeztették a gyermekeket. A Kilián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központ­ban kapott helyet a tanfo­lyam. Kéthetente találkoznak a »hallgatók« a Budapestről ide járó gitártanárnővel. Scholzt Annamáriával, Szend rey-Karper László volt tanít­ványával. A »kaposvári kísér­let« tehát jó kezekben van. — Miért a gitár? — tettük föl a kérdést Schol.tz Anna­máriának. (Eddig ugyanis az óvónőképzésben a hegedű, a furulya, a zongora szerepelt.) — ,A hegedű játék a legne­hezebben elsajátítható. Sok időbe lelik, míg élvezhető já tékot tudnak vele nyújtani. Kétéves képzés erre nem is elég. A furulya? A hangszíne sem egészen * megfelelő, de nagyobb baj az. - hogy játék közben az óvónő nem képes a beszédre, a magyarázatra, pedig erre is szükség van. Zongora melyik óvodában van? így marad a gitár, s er nem is baj. Meleg hangját kedvelik a gyerekek, és vi­szonylag hamar pengethetnek rajta élvezhető dallamokat a hangszerrel ismerkedő óvónak. — A fővárosban kezdték, s vidéken először Kaposváré indították ezt a taníolyamot. Mennyi ideig tart a képzés? — A fővárosi óvodákban dolgozóik számára a Fáklya Klubban tartanak gitártain folyamot. Anyagát Szendrey Karper László, , ThoroCzkay Miklós és Berlánszky Alice állította össze, foglalta »gitár­iskolába«. Ez a tanfolyam tu­lajdonképpen nem más. mint az óvónők továbbképzését szolgáló foglalkozás. Két évre terveztük a kaposvái-i tanfo­lyamot, s húsz óvónő vesz részt. — A gitár, amin játszanak, klasszikus hangszer. Az elsők közül való Európában. A beat-gitár, a beat-zene nem játszott szerepet abban, ho» ismét előtérbe került ez- a hangszer? — Kétségtelen. hogy a klasszikus gitár reneszánsza, mert már erről is beszélhe­tünk, a beat-hangszernek is köszönhető. Aki ezen a hang­szeren tanul, az nem szülői noszogatásra jön a zene sko- lába, hanem érdeklődésből. ,A legfiatalabb tanítványom öt­éves; a legidősebb, a MÁV- srimfonikusok egyik hegedűse volt... Padi Jenőné, a kaposvári Petőfi utcai óvodában dolgo­zik, — A gyerékek ismerik a gi­tárt; népszerűségét a televí­ziónak köszönheti. Közel áll hozzájuk a pengetős hangszer, de nemcsak ez nyújt nekik egyedül zenei élményt, rajta kívül sok más zenet — első sorban lemezt — hallgatnak a gyerekek, és természetesen az énekles szerepét sem csuk ken ti. A kaposvári óvónők ót órát hallgattak eddig a tan­folyamon s mintegy ötven da locskát pengetnek már. Ehhez rendszeres otthoni gyakorlás is szükséges. Bíró Beláné, a toponári vá­rosrész óvodájából: — Naponta háromnegyed. egy órát gyakorolok. Ennyi mindenképpen szükséges ahhoz; hogy haladni tudjak a tanulásban. Kedvemet lelem a játékban. Horánvi Barna A közművelődés számai Somogy az országos helyzeíképíteii Az öziregyasszony az ab­laknál állt, a hóesést nézte. Kint vastag pelynekben hullt a hó. A szobában hideg volt. Az asszony három gyermeke nem is maradt meg ebéd után a lakásban, szánkóztak odakint: holnap már nem kell iskolába menni, itt a karácsonyi szünet. A sovány, negyven év kö­rüli öívegy keserűen támasz­totta homlokát a hideg ab­lakhoz. Itthon lesznek a gye­rekek: miből fog fűteni? A faházban alig van néhány hasáb. Mi lesz karácsonykor, új évkor? Dunyha alatt fog­ják tölteni az ünnepeket? Az asszony lehunyta a sze­mét. Tavaly, 1919-ben, a Ta­nácsköztársaság idejen más volt a helyzet. Amikor a vö­rösök átvették a grófi ura­dalmat, kihirdették, hogy minden özvegy és anya in­gyen fát és tejet kap. Tejből annyi litert, ahány gyermeke van. Az öreg Vendi bácsi mérte. De most már nincsen tej. A 73 pengős özvegyi nyugdíjból meg a kézimun­kapénzből nem tudja meg­venni. Vendi bácsi sincs már a tejmérésnél. Azt mondják, a fehérek bíróság elé állítot­ták, s megkérdezték tőle; — Hogy merte ingyen ki­mérni az uradalom tejét? — Parancsra tettem — mondta az öreg. — Ki parancsolta? Mondja meg, ki volt! Ha őszintén el­mondja, nem lesz bántódása. — A szívem — bökte ki EHLEK az öreg. •— Nem tudtam néz­ni az ehös gyerököket. Fölmentették az öreget, csak éppen az uradalomban mondtak föl neki. Napszám­ba jár a módosabb gazdák­hoz. Az özvegy vállára rántotta a berlinerkendőt, belekotort a kályha hamujába. Mivel le­hetne fűteni? Este a gyere­kekkel el kellene menni a pajtáskertbe, a csutaraká- sokhoz, amelyeket ház-magas­ságúra fölhalmoztak a mor- zsolás után. Ha négy zsákot jól megtömnek, két hétre elegendő tüzelőjük lesz. De uramisten, lopni? A gyereke­ket is rászedni a lopásra! Ha rájönnek, meghurcolják érte. Ujjal mutogatnak rá, hogy egy hadiözvegy, a volt tiszt­viselő felesége, aki állami nyugdíjat kap, lopni jár a gyerekeivel! Este, amikor besötétedett s a gyerekek hideg lábát a ke­zével melegítette, végleges elhatározásra jutott. Mond­janak akármit! Erzsiké má­ris szipog, Antika hörögve köhög... ^4z asszony összebújt a gyerekeivel a dunyha alatt, s elsuttogta nekik, hogy nem­sokára négy zsákkal elindul­nak esutáért. A gyerekek örömmel fogadtak a kaland hírét, a esaUM haditanáccsá alakult. A fiúk elmondták, hogy a csutahalmokat senki sem őrzi. A magtáros a ku­tyájával néha le szokott menni a putriba, de este ko­rán hazatér. Leoltották a villanyt. Min­denki a dereka köré csavarta a zsákot, s a kis csapat elin­dult a csutalhalmok felé. A hóesés megszűnt, de észák felől metsző szél kerekedett. A gyerekek halkan, vissza­fogva nevetgéltek. — Csöndesebben! Még meghallja valaki... — Nincs itt senki! — Sose lehet tudni. Kiértek a magtárakhoz. A hosszú épületek komoran hallgattak. Az asszonynak hirtelen földbe gyökerezett a lába: — Odanézzetek! Talán száz méterre tőlük, a putri feke/te ablakában hir­telen narancssárga világos­súg gyulladt, s a kutya felé­jük mordult. Az asszony a szívére kapta a kezét: — Még ránk eresztik a kutyát! — Oda van az kötve a cö­löphöz — mondta a kisebbik fiú. Ebben a pillanatban dühös csaholasba csapott át az eb. — Gyertek, fussunk! — C,sak nem ijedünk meg egy kutyától? És éppen a Cézártól? Kinyílt a putri ajtaja. Egy bekecses alak lépett ki a hó­ba. — Van ott valaki? — kér­dezte a magtáros. — Na, eredj, nézd meg — mondta, és kioldotta a kutya szíját. Cézár csaholva indult a csa­lád felé. Az asszony félájultan ros- kadt a hóba, de a gyerekek nem ijedtek meg. Jancsika, a hétéves fiú. elindult a ku­tya felé, s amikor az állat odaért, a gyerek rávetette magát. — Cézár? Én vagyok a Jancsi! Ne ugass! -— suttog­ta. A kutya még egyet mor­góit, aztan elhallgatott. Rá­ugrott a fiúra, és belenyomta a hóba. Halkan vinnyogott, mint aki jó barátra talált. Fejét odadúgta a fiúhoz, nyalta az arcát, s örömében megfetrengett a hóban. A fiú intett, hogy rakják mar azo­kat a zsákokat. Kapkodva dolgoztak, s tíz perc múlva elindultak haza­felé. Jancsi zsákját a nagyob­bik fiú cipelte. Jancsi ölelte a kutya nyakát — ők ketten zártak a sort. Amikor a kerítéshez értek, a fiú megszólalt: — Menj vissza Cézár! Egy- kettő! A kutya felugrott, még egyszer megnyalta a fiú ar­cát, » elindult a putri felé. Tari Jánosai Vaskos kötetet jelentetett meg a Kulturális Miniszté­rium. Statisztikai tájékoztató, 1974, Közművelődés címmel. A kötet számsorai' a múlt év hazai kulturális életének ada­tait közük. Az Egyetemi Szá­mítóközpont által készített kiadvány adatait természete- tesen nem minden esetben foghatjuk fel a közművelődési munka kizárólakos értékmé­rőinek, hatásmutatóinak a tavalyi tevékenység megítélé­sében. mégis alapvetően el­igazítják az embert. Különösen érdekes tanulsá­gokkal szolgál, ha a huszonöt fejezet sorrendjében azt pró­báljuk megfogalmazni: mi­lyen Somogy közművelődése az országos helyzetképben. A teljesség igénye nélkül az alábbiakban néhány alapvető terület összképéről adunk is­mertetést. A művelődési otthonok száma a működtető szerv és az intézmény jellege szerint című összefoglaló adatsor alapján kitűnik, hogy össze­sen százhúsz tanácsi és szak- szervezeti művelődési központ, ház és klubkönyvtár van me­gyénkben. A többi megye adataihoz viszonyítva Somogy a tizedik helyen áll. , Ha a részleteket nézzük — például azt, hogy mennyi a termelő-, szövetkezetek által támogatott intézmények száma — lénye­gesen előkelőbb a helyezé­sünk. Somogybán ötven tsz által támogatott kulturális intézmény működik, a legtöbb az országban. Az ipari üze­mek és vállalatok áltál támo­gatót intézmények száma ti­zennyolc — s ebben csupán Pest megye előz meg bennün­ket. A közös fenntartásban működő intézmények száma is megyénkben a legtöbb: 1 ötvennégy. Ha messzemenő következtetéseket nem is vo­nunk le az 1974-es adatokból — ismervén a megye gondjait is —, annyi bizonyos, hogv a közművelődés ügye nem visszhangtalan a somogyi ter­melőszövetkezeteknél és vál­lalatoknál. A gondokra már utaltunk fentebb. S ha az intézmé­nyek számát tízezer lakoshoz viszonyítjuk, lényegesen ked­vezőtlenebb a kép: a 0,8 szá­zalék alapján Csongráddal és Fejér megyével az utolsó előtti helyen állunk. A tartalmi munkára vonat­kozó adatok is elgondolkod­tatóak. Rendkívül alacsony például a szakszervezet ren­dezésében megtartott ismeret­terjesztő előadások száma, míg a tanácsi rendezésűeké megfelel az országos átlagnak. Nem js az előadásszám a lé­nyeges azonban, hanem az, hogy hányán hallgattak az elő­adásokat. 1974-ben Somogybán 130 231 ember. S ez azt mu­tatja, hogy meglehetősen há­tul, a tizenötödik helyen tar­tunk. Megyénkben 527 amatőr művészeti csoport (és kör mű­ködik több mint tízezer tag­gal. Ebben a két számban mindenképpen tükröződik az,; hogy nálunk szép hagyomá­nya van a műkedvelő művé­szeti mozgalomnak, s ebben országosan is a hetedik he­lyen állunk. Az adatsor alap­ján elmondhatjuk: növelni kellene a műsoros esték szá­mát. És jobb közönségszerve­zéssel növelhető linne az ilyen rendezvényeken - részt­vevők száma is. T. vr.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom