Somogyi Néplap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-19 / 297. szám

A szakma népszerűsítője ÚJ terv — új szabályozók A mezőgazdasági nagyüzemek pénzügyi rendszere Védőburkolat röntgengéphez Sérsekszőlős jelentkezik Csillagsugarasan ága­zó település. A valamikori pusztát és a szinte tanyákat képező portáikat ma murvaút köti össze, s a beépüléssel csökkent a távolság. Sérsek­szőlős a tabi községek közül a legkisebb; kétszázhatvanat ember lakja. Sűrű, vastag szálú eső mosta, amikor ott jártam, vendégmarasztaló volt a sár. Mióta az első ház fel­épült itt, sokszor cserélt urat a település. Legtovább a Zichy dk birtokolták, majd ők is túladtak rajta. Érseki birtok volt a puszta; az em­berek sérséknek mondták az egyházi elöljárót, így keletke­zett a település neve az ott lakók szerint. Az uradalmi cselédek nem vásároltak föl­det, ezért kínálták idegen ho­niaknak. Német ajkú lakos­ság jött, részletre fizetett, ke­ményen megdolgozva min­denért. Azután. — a háború múltával — a méltatlannak bizomyiulóik helyére Pozsony mellől, Jugoszláviából, Erdély­ből érkeztek emberek — sér- sekszőlősinek. A nevek emlékőrzők: Per- berek, Barcsiak, Janlkócziafc, Mátyások élnek itt. Van, aki azt mond ja, hogy némi, ki nem mondott idegenkedés az »őslakosok« és a »-telepesek« között ma is van. »A miénk­be települtek!« — érzete még ma sem olvadt föl teljesen. Hosszú ideig elzárva éltek Tabtól, talán ez az oka en­nek. Nem láttak ki portáik­ból. Most mar út és buszjárat köti őket a nagyközséghez. És érdek! Sokan. Tabon talál­ták munkahelyet, a szövetke­zet is a nagyközségi központú, hatalmas méretű gazdasághoz csatlakozott. A pici isíkolás le- gónytkék gyakran az »ellen­ség« gyereke mellett ülnek a pattban. A helyi, idősebb nemzedék ellentéteit ők old­ják majd tartós békévé. Az iskola! — Ha két év múlva jönnek, üresnek találják majd — ezt mondja Horváth Istvánná, aki tíz éve tanít itt.. — ötven­éves iskola ez; furcsa lesz majd üresen. Most tizenhét alsó tagozatos tanul az össze­vont osztályban. Az ifjúsági törvény megszületésekor vé­geztem fölmérést, akkor de­rült ki, hogy itt úgyszólván nincs kire alkalmazni. Két év múlva tíz alsó tagozatos gye­rek sem lesz, akkor majd ők is bejárnak Tabra. Az átlag- j életkor jóval ötven év fölött' van Sérsekszőlősön. Valahogy nem tudom el­képzelni a gyönyörűen díszí­tett, gazdag szemléltetőesz­köz-állományú osztályt üresen. Igaz: a másik tanteremben már régóta csak a könyvtár működik, Fábri Gézáné veze­tésével. Tíz év itt, és húsz a pályán — emlékezik a mélybama szemű, szép beszédű tanítónő. — Nehéz volt, de megérte. S az eredmények? Ma már a könyv is ajándék a gyerek­nek! A drága játékok mellett megtanulták szeretni a saját maguk kész/tette bábukat, flakondfigurákait. S a faluban? Már csak a legöregebbek lak­nak egy helyiséget, .még ha kettő-három áll is a rendel­kezésükre. Űj házakat talál a szem. Mondják: Sérsekszőlősön az öreg szülőiket nem hagyják magukra a fiatalok. Igaz. az idősebbek is kemény miunkát _ végeztek. Megtartották a ha- j gyományt. Az istállók nem üresek; állatokat nevelnek. Antennák »szálltak« a tetők­re. Egyetlen ház kivételével mindenütt villanyáram adja a fényt. Áram hajtja a kisgé­peket is. Nyolc személygép­kocsi »-húz ki« innen regge­lenként. Van, akinek kis trak­tora üzemel- Mondjuk ki bát­ran: módos emberek lakják ezt a települést, akik szépen öltöztetik a gyerekeket is. Már nem jellemző az, hogy az istálló a méreteivel eltör­píti a lakóházat. — Mióta a nagy tsz-hez tartozunk, a fegyelem is na­gyobb — vallják, nem min­den elégedettség nélkül. Kovácsék, Lelövi csék. Szarkáéit, Pedtliók és a többi család megtalálják számításu­kat, úgy gondolom. Mintha felkerekedőben lenne a falu. — Hat éve társközségünk Sérsekszőlős — tájékoztat La- diszlai Émil, a nagyközségi közös tanács vb-tifkára Ta­bon. — Célunk az volt, hogy a kommunális alapellátottsá­got megvalósítsuk. Ez sike­rült, már csak a vízmű van hátra. Járdákat, utat építtet­tünk, betorihídat újíttattunk, rendbe tettük a volt tanács­házat, és sorolhatnám így to­vább. Társadalmi munkával segítettek a megvalósításban az ottaniak. Én nagyon jól le tudom mérni a változásokat, hiszen valamikor, az úgyne­vezett «-hőskorban« titkár voltam a tanácsukon. — Nincs is gond már a fa­luiban? — Van, hogyne volna! Nincs kultúrterme a településnek. Csillagászati összeget nem is fordíthatunk erre. Mégis: kel­lene nagyon! Van egy elkép­zelés, mely szerint a tsz műhelyéből alakíthatnánk ki ilyet. De ez, azt hiszem, drága »-mulatság« lenne. Így talán valószínűbb az a meg­oldás, melyet a tanítónő ja­vasolt a falugyűlésen: ha megszűnik az iskola, a két terem összenvitásával, alakí­tásával sikerül megoldanunk a kérdést. S addig? A sérsekszőlő­siék egyszer már utat találtak Tabra, amikor ott vendégsze­repelt a színház. De a busz nem várta meg őket. Talán érdemes lenne harmóniát te­remteni a kínálat és a körül­mények között. Leskó László Walter János, a Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat kőműves szakoktatója magyaráz. Sza­vait igen nagy figyelemmel hallgatják a harmadéves kő- művestanulők: Proit Lajos — édesapja is a vállalatnál kő­műves —, azután Horváth Já­nos és Csiszár Ferenc. Néhány hónap híján éppen négy évtizede, hogy Walter János elszegődött kőműves- tanoncnak Felsőmocsoládra, Fehér Pál képesített kőmű­vesmesterhez. Huszonöt esztendeje a vál­lalatnál dolgozik, ebből tizen­egyet szakoktatóként töltött el. Az építőiparban különösen fontos a munkafegyelem be­tartása, s Walter János e té­ren is személyesen mutat pél­dát. Tanítványai soha nem látták, hogy oktatójuk akár egy üveg sört, akár egy po­hárka töményt megengedett volna magának. — Ha én ezt tenném a ta­nítványok előtt, mit várhat­nék akkor tőlük, amikor ön­álló szakmunkásként dolgoz­nak, s esetleg melléjük is ke­rülnek majd szakmát tanuló i fiatalok? Ha ezt tanulókoruk­A mezőgazdaság pénzügyi rendszerét is módosítani kel­lett. Ennek legfontosabb in­dokai: az V. ötéves terv ter­melésfejlesztési céljainak, ha­tékonysági követelményeinek közvetítése a nagyüzemekhez, a mezőgazdaságban használt import eredetű anyagok vi­lágpiaci árváltozása, a válla­lati és a személyes jövedelmek tervszerűbb szabályozása. Január elsején módosulnak, emelkednek az import- és ipari eredetű anyagok — egyebek között a műtrágya, a növényvédő és gyomirtó sze­rek, az állati tápszerek és ta­karmánykiegészítők — be­szerzési ára is változik. Az új árak korántsem teszik fölösle­gessé az ártámogatást, csupán arra elegendők — s a beszer­zési árak emelésének ez az alapvető célja —, hogy az im­portanyagok, az energia taka­rékos felhasználását ösztönöz­zék. Amíg az iparban a termelői árrendezést semmi sem ellen­súlyozza, s ezért teljes egészé­ben a nyereséget csökkenti, a mezőgazdaságban sor kerül a termelői árak differenciált, a termelésfejlesztési célokat ösztönző módosítására, föl­emelésére. (Egyes ipari növé­nyek, kukorica, sertés, barom­fi stb.) A beszerzési árak mintegy 8—9 milliárd forint­tal növelik az ágazat termelé­si költségeit, az új termelői— felvásárlási árak viszont a többletköltség mintegy 90 szá­zalékát megtérítik. (Természe­tesen csak az ágazat egészében és átlagában, mert az árválto­zások az anyagfelhasználás és a termelési szerkezet függvé­nyében eltérően érintik az egyes gazdaságokat.) A január elsején életbe lépő beszerzési és termelői árváltozások egyenlege azonban negatív, az árváltozások jövedelmet von­nak el a mezőgazdaságtól. Ebben a tervidőszakban a mezőgazdasági termelés dina­mikus növekedése közepette a termelési feltételek és ered­mények is differenciálódtak, emellett a szövetkezeti szek­torban mind a beruházási vá­sárlóerő, mind a személyi jö­vedelem a tervezettnél na­gyobb mértékben nőtt. A sza­bályozó módosítások ezzel kapcsolatos céljai: a különbö­zeti jövedelmek mértékének tompítása, a fejlesztési forrá­sok és a személyi jövedelmek összehangolása a népgazdasá­gi tervvel. A földadó annyiban válto­zik, hogy a földek minőségé­hez igazodik. A jövedelemel­vonás fő eszköze továbbra is a jövedelem- és a jövedelem- növekvény-adó. Ezek módosí­tását az jellemzi, hogy kevés­bé terhelik a munkaigényes üzemágakat — pl. a zöldség- termesztést, másrészt a szemé­lyes jövedelmek növekedését az általános jövedelempoliti­kával hangolják össze. (Az át­lagosnál alacsonyabb jövedel­mek nagyobb mértékben emel­kedhetnék, mint az átlag fö­löttiek.) A mezőgazdaság pénzügyi rendszerének szerves része a ban megszokják, akkor nem lesz baj a fegyelmükkel ké­sőbb sem. Négy évtized kőművesként, s ebből negyedszázad egy he­lyen. Walter János személyes pél­dájával a szakma szeretetére, a vállalathoz való ragaszko­dásra neveli tanítványait. Amikor arról beszél, hogy hány fiatal fordult meg az elmúlt évek során a keze alatt, büszkén említi: közülük nagyon sokan maradtak a So­mogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalatnál. Köztük Bán Dénes, aki most az egyik eredményesen dolgo­zó szocialista brigádnak a ve­zetője. Azután Dokk József, Benedek József, Csonka Lajos és a Éíró-brigád több tagja, akik mind tisztelettel és sze­retettel köszöntik találkozá­sukkor egykori mesterüket. A zseniális segédtanító támogatás, a beruházások, a termelőtevékenység és a ked­vezőtlen adottságú , nagyüze­mek támogatása. A beruházási támogatások kulcsai mérsék­lődnek, csak a zöldségtermesz­tés létesítményei, a zöldség-, a gyümölcs- és az ipari növény- termesztés célgépei részesíthe­tők 70 százalékos támogatás­ban. A termelési tevékenység támogatása az állattenyésztési ágazatra összpontosul. A har­madik támogatási forma a kedvezőtlen adottságú nagy­üzemek megerősödését, a meg­felelő termelési szerkezet ki­alakítását kívánja segíteni, gyorsítani annak érdekében, hogy az ilyen szövetkezetek­ben a személyes jövedelmek állami pénzből való kiegészí­tése fokozatosan megszűnjön. A mezőgazdasági nagyüze­mek pénzügyi rendszere sajá­tos, eltér a népgazdaság egyéb ágazataiban érvényesülő szabályozó rendszertől. Van­nak azonban közös vonásaik i». A termelőszövetkezetek számára is előírják a mérleg szerinti nyereség felhasználá­sának sorrendjét, melyet a szabályozó rendszerből adódó fizetési kötelezettségek — vá­rosi és községi hozzájárulás, jövedelemadó, jövedelemnö- vekmény-adó — nyitnak meg, ezeket követi a tartalékalap képzése, illetve pótlása, s csak ezután kerülhet sor a szaba­don felhasználható alapok — fejlesztési, részesedési, szociá­lis és kulturális, lakásépítési alap — képzésére. T Sűrű köd, mély, térdig érő sár. A kaposvári Kinizsi lakó­tömb épülő, új házai között néhány ember — többségük fiatal — egy tervrajzot tanul­mányoz. — Ez a következő épület alaprajza. Nagyon fontos, hogy az alapot a meghatáro­zott méretek szerint ássuk ki, mert a legkisebb eltérés is jelentős következményekkel járhat. Ha a jövőben már ön­állóan dolgoztok, erre mindig ügyeljetek... Gumicsizmában serényked­nek a fiatalok, szorgalmukon látszik, hogy megértették ok­tatójuk szavát. — Mariadunk a szakmában, a vállalatunknál. Azt látjuk, hogy megbecsülik a fiatalokat, azokat különösen, akik mun­kájukkal bizonyítják, hogy ra­gaszkodnak a vállalatukhoz — mondják. Ezt tapasztalták akkor is, amikor negyedszázados jubi­leumi ünnepséget tartottak a vállalatnál. Oktatójuk, Walter János, negyedszázados mun­kája után nemcsak az arany­gyűrűt kapta meg, hanem az Építőipar kiváló dolgozója ki­tüntetést is. S akik elsőnek köszöntötték, azok között ott lehetett látni jelenlegi és egy­kori tanítványait. Szalai László szoktatott és a »felhígított«, könnyebb muzsikát lenéző arisztokrácia. A negyedik: a zenei szakma elutasítása. Va­lójában csak a XX. század elején értékelték a művésze­tét. A kis segédtanítóból a dal fejedelme lett — jóval a ha­lála után. Az általa tökélete­sített műfajban nagyon, ter­mékenyen alkotott. Mintegy hatszáz dal van a hagyatéká­ban, emellett olyan nagy ro­mantikus művek, mint a Be­fejezetlen szimfónia, amely művészetének csúcspontja. Két nagy propagátora és ze­néjének igazi ismerője Liszt és Schumann volt, de ebbe a sorba tartozik Brahms is, aki például az Esz-dúr mise par­titúráját rendezte sajtó alá, a művész centenáriumának tisz­teletére. Hányatott sorsú, »egyszer fent, másszor lent« életvitelű muzsikus — ahogy ez az éle­téről írt könyvből kiderül. Egy évvel élte túl Beetho­vent, ugyanabba a temetőbe temették... Művészetét sok bírálat érte. Dalai és egyéb művei értékéről még ma is vitáznak a zenetudósok. Az európai zene nagyjai közül azonban ihletőjének, ze­nei mesterének és előfutárá­nak tekinti őt többek között Grieg és Sibelius, népies ele­meit fölhasználta Muszorgsz­kij, Csajkovszkij, Smetana és Dvorzsák. Magyarországi kapcsolatai főként az Eszterházy-család- hoz kötötték, művészetének rendszerezője és tolmácsolója később Dohnányi Ernő volt. S. M. Június óta gyártanak különféle alkatrészeket röntgengépek­hez a Medicor iharosberényi gyáregységében. Képünkön az UV—4 típusú röntgengép hajtóművéhez készítik az alumí­nium burkolatot, havonta mintegy ötvenöt. »Schubert sohasem ült For­tuna istenasszony szekerén. Gyakorlatiasság nélküli, ön­magát rosszul adminisztráló, a siker és a dicsőség megszer­zéséhez ügyetlen férfiú volt« — írja most megjelent köny­vében Fábián László. A kö­tet a zeneszerzőket bemutató Napról napra című sorozat legújabb tagja, írója talán a legnagyobb feladatra vállal­kozott a sorozat eddigi törté­netében. Beethovenről, Hän- delről, Pucciniről, Paganiniről, Verdiről, Wagnerről, Erkelről meglehetősen sok irodalom, korabeli levél, napló, kották­hoz írt följegyzés áll a ku­tatók rendelkezésére; Schu­bertról alig valami. Nemcsak azért, mert a romantikus ze­neszerző mindössze harminc­egy évig élt, és ez az idő ke­vés volt ahhoz, hogy fölismer­jék értékeit, őrizzék a rá vo­natkozó dokumentumokat. Egész élete az elsikkadás je­gyében telt el. í Ha valakire azt lehet mon­dani, hogy rosszkor született, akkor rá igen. Közvetlenül Beethoven után újat, mást al­kotni a zenében nehéz volt. Ennek oka, hogy az egész európai zenevilág és a mű­értő közönség a klasszikus ze­ne bűvöletében élt. Schubert, a Becs külvárosában született, romantikus zenét alkotó kis segédtanító, nem jöhetett szá­mításba a zenei »dobogón«. Fábián László' azt írja róla: ha Beethoven előtt él és al­kot, már életében megkapta volna azt az elismerést, amely halála után is csak nehezen adatott meg művészetének. Sikertelenségének tehát az egyik oka Beethoven nagysága volt, a másik, hogy nem tud­ta »eladni« a zenéjét. A har­madik: a klasszikus zenéhez Somogyi Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom