Somogyi Néplap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-18 / 296. szám

A költő vendégségben Eddigi emlékeimmel, ta­pasztalataimmal indultam el a kaposvári Petőfi-emlék- könyvtárba, arra az író—ol­vasó találkozóra, melynek vendégét jól ismerjük. Fodor András találkozott hétfőn es­te a versbarátokkal. Arra gondoltam: verseit sokszor és szívesen olvassuk, kötetein keresztül barátságot olt az emberekbe; nem bont­ják-e meg a kapcsolat szálait a személyes találkozás pózai, a kérdés-felelet görcsei? Nemcsak ebben az esetben tehetjük föl ezeket a kérdé­seket, amikor ilyen ismerős az író—olvasó találkozó ven­dége; mindig ezen áll vagy bukik a rendezvény sikere. Vannak írók, költők, akik nem is szívesen vállalkoznak rá. ördömgőset nem fedeztem föl most sem. Nem jegyeztem sűrűn a jegyzetfüzetembe sem, a beszélgetésre így is jól emlékszem. Ügy kezdődött, ahogy barátok között lenni szokott. — Hogy vagy? Mesélj egy kicsit magadról. S a költő — mi mást te­hetne — veresei válaszol. A vers már tizenhárom éve született, ízelítő a költő vilá­gából, sőt annál is többet ad; bizonyítja, hogy írója előrelá­tó. Olyan jelenségről beszél, ami csak később következik be... Colán Mason, az angol jó ba­rát, azért tanult meg magya­rul, hogy Kodály anyanyelvén tanulmányozhassa a zenénket. Colin Mason emlékétől nem szabadulhat a költő, igazában el sem sirathatta, mert él Fodorban. Személyesen és jel­képesen — úgy is, mint a barátság megtestesítője. A hétfő esti író-olvasó ta­lálkozó így értette meg Fodor költészetét az olvasókkal. Kö­rünkben ült, mint várva várt ismerős, barát. Azt gondolom, hogy ebben a sikeres találko­zóban nagy része volt Pellér- di Gyulának, a megyei könyv­tár munkatársának, aki gon­dos házigazdája volt a rendez­vénynek. Csupán a kimért idő emlékeztetett arra, hogy »»ren­dezvény-« e találkozó. A kérdésekre mindig verssel felelő Fodor András személyes jelenléte nemhogy elvett volna bármit is az olvasó könyvél­ményeiből, inkább adott. Egy­ben példa volt arra, hogy nem kell lemondani az efféle ta­lálkozókról, csak... Recept, azt hiszem, nincs rá, hogy mindig így sikerüljön. H. B. Határidő előtt Negyven család új lakásba költözik Befejeződött a lakásépítés a Kalinyin városrészben Egy szocialista szerződés sikere A tízemele­tes, karcsú épületben friss festókillatuk van a lakások­nak. A hét első napján még az építők dolgoz­tak a házban. A hét közepé­től pedig a köl­tözködés zajá­tól hangos a lépcsőház. Negyven la­kás van a ház­ban. Kará­csonyra a leg­többet beren­dezik az új tu­lajdonosok. — Egy hónap­pal korábban 'költöztek új otthonukba az emberek — mondta Ko­vács Rezső, a Somogy megyei Beruházási Vállalat műszaki ellenőre. A mondatra érdemes fölfi­gyelni: évekig késve készültek el a lakások a megyeszékhe­lyen, s nemegyszer a műszaki átadás után hona pókig tartott a hiánypótlás. i — Ennek a háznak decem­ber 20-a az átadási határideje — folytatta a műszaki ellen­őr. — Sokéves tapasztalatunk, hogy az átvételi eljárás befe­jezése után körülbelül egy hónapra költözhetnék a lakók. A hiánypótlás és a lakásvá­sárlással kapcsolatos admi­nisztráció veszi igénybe ezt az egy hónapot. A Somogy me­gyei Beruházási Vállalat Ybl Miklós brigádja és az építők szocialista szerződésben vál­lalták azt, hogy a Kalinyin városrész negyvenlakásos utol­só épületét határidő előtt adják át, s a szakiparosok, a víz- és fűtésszerelők olyan munkát végeznek, hogy a hiánypótlás ne tartson hosszú ideig. December 16-án volt a műszaki átadás, és megkez­A munkásgyermekek iskolái A közoktatási párthatározat. [ ki. A tárgyi körülményeken dődhetett a költözés, pótlásra nem volt szükség. A vállalást a brigád is, az építők is teljesítették. Happ Antal, a Somogy me­gyei Állami Építőipari Válla­lat fő-építésvezetője: — Gyors és alapos munka volt ennek a negyven lakás­nak az elkészítése. Az ötnapos határidő-csökkentéssel és a hibamentes munkával egy hó­napot nyertek az új otthon la­kói. Költözködni csak megha­tározott ütemben lehet. Ha mind a negyven család egy­szerre jönne, nem fémének el a lépcsőházban. Ennek ellené­re, azt hiszem, a jövő héten a legtöbb lakásban földíszíthe­tik már a karácsonyfát. A szocialista szerződés vál­lalásának teljesítésével az épí­tők és a beruházási Vállalat dolgozói negyven családnak adtak nagyon kedves kará­csonyi ajándékot Ennek a tízemeletes háznak az elkészítésével Kaposváron, a Kalinyin városrészben befe­jeződött a lakásépítés. Ezen a területen téglaközépblokkból szerelték össze az első ottho­nokat a kaposvári panélüzem megépítése után változott a technológia. A négyemeletes épületek között ezután jelen­tek meg a 9—10 szintes házak. A Kalinyin városrészben pa­nelből 1226 családi otthon ké­szült. Szép, korszerű, s egyre jobb minőségű lakásokba köl- Hiány- tözfcek a családok. A Somogy megyei Beruhá­zási Vállalat és az építők együttműködését e nagy mun­kában egy brigád által kezde­ményezett szocialista szerző­dés is eredményesen segítette. A műszaki ellenőr mondta: — Az emberek személyes felelősséget éreztek azért, hogy amit egyszer megcsináltak, azt később ne kelljen javítani. Ez tette lehetővé, hogy karácsony előtt költözzenek már az új lakók. Dr. K. L javítani kell, ezzel párhuza­mosan szükséges az is, hogy a személyi adottságok jobbak legyenek. Tisztelet a kivétel­nek — ne azokból a nevelők­ből válogassák a napközise­ket, akiknek a pedagógiai munkája kifogásolható. A munkásgyermekek rész­vételi aránya a szakkörökben javult, jóllehet a tárgyi fel­tételek még e téren sem min­denütt megfelelőek. A szülők szépen bizonyíta­nak! A munkások maguké­nak érzik a köi’nyék iskoláit. A II. Rákóczi Ferenc Általá­nos Iskola szerződést kötött a textitművekkel, a Mezőgép Vállalat gyáregységével és a honvédség egyik alakulatával is. A Gárdonyi Géza Általános Iskolát három üzem szocialis­ta brigádjai patronálják, a múlt évben százezer forint értékű munkát végeztek. A Vörös Hadsereg úti Általános Iskolánál tornaterem-építési akció indult, a húskombinát és a cukorgyár csaknem négy- százezer forintot adott ehhez. A munkások és a vállala­tok igyekezete példaszerű. tantermek kihasználtsága! Mindenképpen szükségé, hogy a parthatarozatók szel­lemében ehhez még hatéko­nyabb nevelőmunka társuljon — jobb feltételek között. valamint a megyei pártbizott­ság 1972 novemberében szüle­tett határozata felihívta a fi­gyelmet arra, hogy javítsák a tárgyi és személyi feltételeket a zömmel munkások lakta körzetek iskoláiban. Nemrégiben a megyei ta­nács oktatási bizottsága átte­kintette a munkásgyermekek iskoláinak helyzetét. A tájé­koztató hét ilyet vett alapul, a megyeszékhelyi intézmé­nyek mellett az iparosodó nagyközségek iskoláit is. A határozat megjelenésekor a vidéki iskolák állapota meg­felelt a megyei átlagnak, Ka­posváron azonban még ezt a szintet sem érte el. Mi történt azóta? Az oktatási bizottság meg­állapította, hogy nem javult a tanterem-ellátottság. A ka­posvári Gárdonyi és II. Rá­kóczi Ferenc általános iskolá­ban viszont áttértek a korsze­rűbb szaktantermi oktatásra, s a terveik szerint a Vörös Hadsereg úti iskolában is le­hetőség lesz erre. Megdöbbentő tény: ezekben az iskolákban 190 százalékos a Ötvenhárom alsó tagozatos osztályt délután tanítanak. Tornaterme egyik említett is­kolának sincs. Csupán a sza­badban űzhető sporthoz adot­tak a feltételek, mindhárom iskolának van tomapályája. Különös, hogy a munkás­szülők nem szívesen íratták gyermekeiket a napközibe. A magyarázat: többnyire volt kistestvér otthon, így az édes­anya felügyelhetett a na- gyobbikra is. A másik ok: a napközik némelyike nem több afféle »»gyermekmegőrzőnél«, azonkívül hatékonyabb lehet­ne az ottani nevelőmunka. Igen ám, de a nagy csoport­létszám mellett erre kevés a lehetőség. Az jelent kiutat — s ilyen tervekről is hallot­tunk —, ha bővítéssel, hely- felszabadítással megfelelő napközis termeket alakítanak T. T. Az őszi mélyszántásban utolsó: Somogy Karácsonyra befejeződik a répaszállítás Rejtelmes vísgyíírűh Erre már kevesebb személy-1 szőttek, s a környék lakói ki­Az utóbbi évek téli időjá­rása korántsem olyan zord, mint azelőtt volt, tehát hosz- szabb ideig lehet a földeken dolgozni. Ám akármilyen eny­he a tél, a feladatok némelyi­két mégsem sikerül idejében elvégezni. Így van ez az őszi mélyszántással is. Tóth Ká­roly, a megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályvezetője mondta a mi­nap: országosan utolsók va­gyunk ebben a munkában. Az okokat magyarázgatni lehet, de elfogadhatóan indokolni nem (az állami gazdaságok teljesítése jobb a termelőszö­vetkezetekénél: 92 százalékos). Vegyük sorra, miképp zárul­tak, illetve hol tartanak az egyéb mezőgazdasági munkák a megyében­A közös gazdaságok a hét elejéig 57 900 hektárról taka­rították be a kukoricát, 3000 hektáron kell kiszórni a szer­ves trágyát. A Kaposvári Cu­korgyár körzetében 425 vagon répa volt kint a gazdaságok­ban, szántóföldi prizmákban és kupacokban. Várhatóan karácsonyig ezekből a terme­lőszövetkezetekből — a so- mogysziliből, a buzsákiból, a kaposfőiből, a nagyberényiből, a tótújfaluiból, az ecsenyiből, a kaposfőiből és a kaposfüre- szükség van erre diből — a gyár átvevőhelyei- | segítségre. re hordják a répát. Eddig 7255 vagonnal vett át a kaposvári gyár, ennek mintegy 60 szá­zalékát ők szállították el sa­ját, honvédségi és Volán-gép­kocsikkal a gazdaságokból. A Somogy megyei Gabonafelvá­sárló és Feldolgozó Vállalat a hónap közepéig 16 039 vagon kukoricát vett meg az üze­mektől, ez a mennyiség kere­ken 17 ezer vagonra emelked­het az év végéig. Korábban írtunk róla, hogy a megye állami gazdaságai hathatós segítséget adnak a termelőszövetkezeteknek az őszi munkák végzéséhez. Hét­főn elkészült az összegezés az eddigi teljesítésekről. Eszerint 2866 hektárról takarították be a tsz-ek kukoricáját — ösz- szesen 18 ezer tonnát —; 14 335 tonna kukoricát szárí­tottak, 19 225 tonna/kilométer szállítást végeztek el; 1639 hektárt szántottak föl, s eb­ből 1145 hektárt bevetettek ősziekkel. Még a műtrágya ki­szórásából is részt vállaltak. Állami gazdasági gépek ez idő szerint is dolgoznak a so­mogyi termelőszövetkezetek­ben, s hogy a munkák — kü­lönösen a mélyszántás — előbbre jussanak, továbbra is példás gépkocsi jár. A keskeny asz- faltúton inkább a környék falvaiban lakók motorkerék­párjai berregnek, vagy nagy teherautók, kaviccsal meg­rakva. A nyílt mezőn lábon hagyott kukoricaszárakat ci­hái a szél, őrtornyok faáll­ványai között bújócskázák a téli napsugár. Időnként va­dászpuskák dörrenése hallat­szik; vadban gazdag a terü­let. A kavicsbánya környékén a zaj és a csend nincs egymás­sal háborúban. A nagy, sima vizű tó az örök győztes, el­nyeli a kotróból lezúduló ka­vics dübörgését. Amíg a tó be nem fagy, itt addig dol­goznak. Harminc méter mélyen, a ipeder alján hatalmas har­csák lesnek egy-két kilós pon- tyoikra. Most erről mesélnék — a nagy ellenfélnek kijáró csendes hangon — a környé­ken ... . A tiszta, átlátszó víziből fel­szálló bókaembereik regékeit színezik a meséket. A hosz- szú, sötét testű ragadozókról, mérhetetlen nagy szájukról, ujjnyi vastag bajszukról. Hi­deg éjszakákon, amikor meg­erősödik a hold ezüstje, és sejtelmes árnyékokat vés a tó vízére a fény a megkopasz- tott faágakból, vízgyűrűk csillannak: az öreg harcsák egyike jár-e, és egy kacsát hú­zott le a mélybe? Vagy játé­kos, kis halraj volt kíváncsi az ezüstfátyolban úszó világ­ra? Csak találgatják az apró horgásztanyák — botjaik mel­lett virrasztó — tulajdonosai... Egyszer, mesélik a gyéké- nyesi kavicsbánya taván hor­gászók, hatalmas csukja akadt horogra. Egy órája tartott már a küzdelem. Feljött a nagy hal, farkasfeje habosra túr­ta a vizet a horgásztól alig öt méterre, amikor csattanó pendülé6sel elszakadt a zsi­nór. A csuka, szájában a ho­roggal, elmen t... Azután — hetekkel később — megint harcba szállt a kishalért. Ami­kor partközeibe hozta a hor­gász, már látta szájában a régi horgot. Most sem sike­rült kiemelni, és nem sikerült harmadszor sem. — Ez a csuka — mesélik a várakozás csendes perceiben a tó mellett — akkora, hogy boltban kell neki csald halat venni. De most már tanult lett, nem lehet becsapni. Ta­lán csak a horgászra kíváncsi, egy pillanatra látni akarja. Azután elszakítja az erős zsi­nórt. Mit neki a horog szú­rása. Így mondják. A gyékényesi tó — csen­dességével, nyugodtságával — víziparadicsom lett. Hor­gászoknak, békaembereknek, halaknak, fél lábon mozdulat­lanul álló gémeknek, s a han­gos vadkacsáknak. Szövődtek már mesék is, a példátlanul nagy halakról, a hold fény leste éjszakákról, Ferencvárosiak Balaíonszemesen Nagy volt a sürgés-forgás az elmúlt három napban Ba- latonszemesen, az ÉPGÉP üdülőjében. Százhúsz ferenc­városi fiatal foglalta el a szo­bákat: itt tartották megyénk testvérkerületének, a ferenc­városi fiatalok KlSZ-titkárai- nak kongresszusi felkészítését. Hétfőn, kedden és szerdán elő­adásokat hallgattak, nyilvános vitákat rendeztek a feladatok­ról. A filmesek is megjelentek a háromnapos »»téli táborozá­son«. Filmet forgattak az egyik IX. kerületi KISZ-tit- kárról, Oroszt Máriáról. A film témája: egy átlagfiatal munkája ezekben a hónapok­ban, és milyen segítséget kap a IX. KISZ-kongresszusra va­ló készülődésben. Kedden délután három au­tóbusz indult el a százhúsz fiatallal. Kaposvárra tartottak, baráti- találkozóra. Vagy mondhatnánk, tapasztalatcse­rére, hisz a késő délutáni ki­rándulás célja a testvérmegye, illetve -város klubjainak meg­látogatása volt. Ezekben a hónapokban a KISZ-esek legfontosabb fel­adata a kongresszusra való készülődés, s ez valóban sok­rétű, elmélyült munkát igé­nyel. Szükség van minél több tapasztalat összegyűjtésére. Az autóbuszok utasai közül csak kevesen jártak Somogy­bán és Kaposváron. Egy ki­csit restellkedve mondták: voltak a Balaton partján, át­csukáról. Mészáros Attila merik a Latinca-balladát, de | eddig többre nem futotta. A kedd esti »»kirándulástól« sokat vártak a ferencváro­siak. Sötétedés után érkeztek a város határához, de a vendég­látók — a SÁÉV, a MÉSZÖV, a tervező vállalat, az elektron­csőgyár és még számos klub tagjai — igyekeztek pótolni azt, amit nem láthattak. Sok szó esett a közös feladatok­ról, a lehetőségekről. Az egyik IX. kerületi titkártól hallot­tam : »Együttműködésünknek nemcsak vállalati kereteket lehet adni, a klubok között is akadna közös munka...« Akadna, hisz illő volna már az eddig jobbára csak papí­ron létező testvéri kapcsolatot mindinkább gyakorlati kapcso­lattá szélesíteni. A ferencvárosi KlSZ-bizott- ság titkára mondta, hogy a kongresszus ideje alatt ők látják vendégül a somogyi küldötteket. Jó lenne, ha ezen a találkozáson még jobb is­merősként köszön thetnék egy­mást a fiatalok, s az eredmé­nyekről is szólhatnának. N. J. ///

Next

/
Oldalképek
Tartalom