Somogyi Néplap, 1975. december (31. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-17 / 295. szám
Ha szorít a munka \ Bemutató előtt A brigád becsülete Lent az udvaron _ az apró műhelyekben, tempós mozdulatokkal dolgoznak az emberek: fél szóból is értik, mit akar a másik. A körülmények nem rosszabbak, de nem is jobbak, mint bármelyik tmk-műhelyben. A munka azonban más. A Dunántúli Regionális Vízmű- és Vízgazl dálkodási Vállalat közműfejlesztési osztályának dolgozói munkaidejüknek csak egy részét töltik a műhelyben. A fél Dunántúlon gépházakat szerelnek, berendezéseket javítanak. Kint a vezetékek mellett mindig sürgős a munka. — Most csináltunk egy elosztóművet azon a szállító vezetéken, mely a nyírádi karsztvizet gyűjti össze és viszi a regionális vezetékbe. Amíg dolgoztunk, a regionális rendszer nem kapott vizet. Ha akkor azt nézzük, hogy lejárt a munkaidő, nagyon ráfizetett volna a vállalat: legalább egy napig víz nélkül maradt volna a regionális rendszer. Így mindössze kétórás szünetet kellett tartani. — Gondolom, anyagilag is kifizetődött a gyors munka. — Adtak rá .célprémiumot, de nem azért tettük. Adtak volna rá túlórát is, ha kérünk. Azt mondták, csináljuk meg, s mi vállaltuk, nem kellett a túlóra. A lakatosbrigád tagjai sok hasonló munkát végeztek. Egymás között szívesen emlékeznek rá, de csak többszöri biztatásra mesélik el. A rákhegyi esetet egy mondattal említik. Történetét mástól tudom meg. Egy nagy szállító- vezeték törött el, s derékvastagságú sugárban ömlött a víz. Az eset egy szombaton történt: térdig érő vízben még vasárnap is dolgoztak, megfeszített munkával. Kérdem, hogy miért vállalták, előkészített anyag nélkül is. — Miért? ' — kérdeznek vissza. — A vállalat presztízséért.. Kijavítottuk a régit, bírja még az. Vörös Lajos a legbeszédesebb a brigádban: — A mi munkánkban éppen az a szép, hogy nincsenek szériafeladatok. Minden megbízás más. Amikor azt mondják, takarékoskodni kell, akkor mi a gyors és pontos munkára gondolunk. Egy köbméter víz termelése több mint öt forintba kerül. Tudja, milyen hamar elfolyik száz köbméter víz? Az idő itt pénz. A vállalat pénze. A Balatonon,. amikor nagy volt a vízhiány, gyorsfejlesztési programhoz fogott a vállalat : csöveket fektettek a Balatonba, s gyorstisztító műveket építettek. Ezeket a hosszú acélcsöveket a lakatosok hibamentesen hegesztették össze. — Elismeri ezt a munkát a vállalat ? — Ünnepeken az ilyen mun, káért adják a kiváló dolgozó kitüntetést. — Van ám az elismerésnek más formája is — teszi hozzá Jsó Ernő. — Ha nagy vagy gyors munkáról van szó, akkor is hozzánk jönnek. A beszélgetés kezdetén azt kérdeztem: mitől szocialista egy brigád? Példákkal feleltek rá. A munkában ösz- szekovácsolódott közösség tagjait is formálja. A vállalat pártvezetőségének titkára évekig ebben a brigádban dolgozott. Isó Ernő tagja a városi pártbizottságnak. (»Ö nem azért lett erőssége a brigádnak, mert megválasztották a pártbizottság tagjának, hanem azért választották meg, mert jól dolgozott a brigádban is.«) És az sem véletlen, hogy az alapszervezet titkára ugyancsak a brigád egyik tagja, s a szakszervezeti bizalmi — Gábor Imre — küldött volt a kongresszuson. — Egymás nélkül mi nem tudunk élni. Ez a munkára is, a magánéletre is vonatkozik. Azt hiszem, az én házam sem állna még nélkülük: a lakatosok jöttek fűtést szerelni, a villanyszerelők a csöveket rakták a falba. Ügy ment a munka, mintha versenyben csinálták volna. Pedig csak a szabad idejüket áldozták fel. A lakatosok mellett a víz- órajavítók dolgoznak. A brigád öt éve alakult. Aa alapító tagok közül ma már senki sincs. Fiatalok kerültek össze, s a maguk módján próbálnak többet adni a munkaköri kötelességnél. Versenyt nyertek már és parázs vitákat rendeztek a munkáról. Azután a tervnél nyolcszázzal több vízóra javítását vállalták. Sokan hitték: ezt képtelenek lesznek megcsinálni. Válaszul a lakatosok segítségével készítettek egy új hitelesítő berendezést. — Az Országos Mérésügyi Hivatal elfogadta — vágja közbe Márton Jenő. — Ez pedig azt jelenti, hogy több vízórát kapnak a szerelők, és kevesebb lesz az átalánydíjas fogyasztó. Mert átalánydíjért sokan locsolnak még a mi területünkön, s ez nem jó a vállalatnak. A brigád raktárosa, Horváth Klára mondja: — Volt a fiúknak egy újításuk is: a bemérő padokat úgy alakították át, hogy egy időben ne három, hanem négy órát tudjanak vizsgálni. Így jött ki a többlet. —■ A többlethez azért más is kell — veszi át a szót Márton Jenő. — Nálunk nagyon rossz az anyagellátás, .a munka azonban nem állhat meg. A brigád vállalta, hogy az alkatrészeket felújítja, és ismét felhasználja. Ügy segítünk magunkon, ahogy tudunk. A lakatosok brigádja Zalka Máté nevét vette föl. Az órajavítók Beszédes Józsefét. A két brigád egymás mellett dolgozik. Munkájuk csak ritkán kapcsolja összíe őket. A kapcsolat azonban rendszeres: keresik a módját, hol segíthetnek egymásnak. A vállalatnak 64 brigádja van. Dr. Kercza Imre A közalkalmazottak feladatai Gyilkosság a színházban Jeney István és Pogány Judit. Az S. O. S. morzejeleit cser- regtette be valaki a szobámba a holtakat is összerezzentő hangú csengőn. Egy elnyűhe- tetlen, rózsaszínű, de fehér hajú öreg hölgy állt odakint, meg egy — hm! — enyhén szólva gyér hajú, tojásfejű, ám pödört bajszú egyén. — Gyöjjön! — mondta ez utóbbi angolul, de szigorúan belga akcentussal. S ez abban a helyzetben igen komoly érv volt. Nem amiatt, hogy zsenge koromban bottal kergettek az asztal körül, ha nem belga akcentussal ettem a palacsintát. Nem! Hanem, mert egész bensőmet betöltötte Pálos Zsuzsa telített szöpránja egy klasszikus műből: »-Tudom már, hogy ki ez, ez a ... Nos, Miss Marple és Hercule Poirot állt előttem. »Gyöttem« rögvest. — A szálak a Csiky Gergely Színházba vezetnek — avattak be. Két zseniális detektív között ballagtam lefelé a negyedikről, szisszenés nélkül tűrve Poirot mester i-ndignálódását: »-Maguknál kispórolták a házból a liftet?« Híres szürke állományának sejtjei szinte zakatolva működtek. Miss Marple két asztmatikus lihe- gése közben bájosan csacsogott a »szörnyű bűntényről«, amelyre színházunkban kerül sor. Kénytelen voltam hinni neki. Köztudott, hogy ott már megesett egy és más ... Egy ízben például III. Richard, a leghírhedtebb köztörvényes bűnöző gombolyította le Lady Anna bájos kezecskéiről a nézők idegeit. Nemrégen meg egy Plautus nevű szerzőt gyilkoltak halomra. Zenés kivégzés volt, sok szex ... Mondom: talán Szek- szárdon is játszották. Nagyatádon mindenesetre! —• Nyomokat akarok! —taj- tékozott a második gyerekkorában fellépő belga. — Plakátra gondol? Premier előtt nem mindig jellemző. A Bakkhánsnők bemutatóján még műsorfüzetet, szereposztást sem kaptunk. Tudja, a nyomdai kapacitás! Mérgesen nézett rám: mindenki gyanús! Miss Marple, az élemedett szűz közben talált egy plakátot. — Hm! Látom, vérdíjasok is fellépnek! Nem tartottam illendőnek, hogy éppen én hívjam fel gyengülő látására a figyelmét azzal, hogy csak a »díj« stimmel a szóösszetételben. Poirot amúgy sem hagyott beszélni: — írja a gyanúsítottakat! Olsavszky Éva, Kun Vilmos, Pogány Judit, Szabó Kálmán, Velez Olivia, Basilides Barna, Pólyák Zoltán, Jeney István. Miss ' Marple elégedetten dörzsölte össze rózsaszín kacsóit; pergett le róluk a viktoriánus máz. Beléptünk a tett színhelyére. De »Csák a testemen át!« kiáltással elénk állt a főrendező, Babarczy László. Megnyugtattuk, hogy »levágni« legföljebb a bemutató után szokásunk. — Nem is attól félek — aggodalmaskodott. — De ismerem magukat: világgá kürtölik a gyilkos nevét! Találat. Poirot mester ösz- szefoglalta a tényállást: »Pén-_ teken este Agatha Christie krimijében, az Egérfogóban gyilkosság — gyilkosságok? — veszi kézdetét a Csiky Gergely Színházban, ahova sokakat elvárnak. Ki távozik, ki nem...« L. L. Októberben volt a Közalkalmazottak Szakszervezetének VIII. kongresszusa. Az itt elfogadott határozatok számos feladatot jelölnek meg. Ezek végrehajtásában nagy szerep hárul a megyei bizottságokra. Erről szólt dr. Fenyvesi János, a Közalkalmazottak Szakszervezetének megyei titkára a kibővített aktívaértekezleten a megyei tanács nagytermében. Részt yett ezen Koiáts István, a Közalkalmazottak Szákszervezetének alel- nöke is, ő a SZOT kongresz- szusáról adott rövid tájékoztatót. A kongresszuson sokat foglalkoztak az állami munkát segítő tevékenységgel. Az államszervezet fokozott szerepe növeli a közalkalmazottak feladatait. A politikai döntések, a jogalkotás eredményeként a közalkalmazottak szakszervezetének egyik fontos feladata a jogszabályok előkészítése, azok végrehajtásának megszervezése és ellenőrzése. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a közvélemény talán a közalkalmazottak munkáját figyeli a leg- éberebben. Ezért kell minél előbb felszámolni a bürokratikus gondolkodást és ügyintézést, s — mint ezt dr. Fenyvesi János is hangsúlyozta — * harcolni a még mindig tapasztalható jelenség ellen, amikor a közérdeket az állami munkában azok szorítják I háttérbe, akiknek ennek érvényesítése lenne az egyik legfontosabb feladatuk. Ehhez pedig a vezetettek és a veze- : tők azonos gondolkodására, azonos cselekvésére van szükség. A Közalkalmazottak Szak- szervezetére nagy feladat hárul az államélet és a szocialista demokrácia fejlesztésében, a közművelődésben, a politikai és állami döntések végrehajtásának megszervezésében, melyek a gazdasági hatékonyság növelését szol-' gálják. Ez csak akkor hozhat eredményt, ha szélesebb alapokra helyezik kapcsolataikat a munkahelyi vezetőkkel, hogy közvetlen információk alapján dolgozzanak a szak- szervezeti szervek. Az egyik minisztérium — nem is olyan régen — a községi ügyintézők részére iratmintákat szerkesztett. Ennek nyelvezete azonban olyan bonyolult, nehézkes és elavult volt, hogy kiadni sem merték. Ma már valóban feltűnő, amikor ilyeneket olvashatunk egy-egy hivatalos iraton: »hatóságom megtiltja; élőfa kivágási szándékának bejelentését tudomásul veszem.« És még lehetne sorolni. Ezek a fogyatékosságok még léteznek, s a szakszervezet sokat tehet megszüntetésük érdekében. A közalkalmazottak köz- szolgálatot látnak el, ezért Kedvezményes KRESZ-í an folyam pedagógusoknak . Megyei, városi és járási szervezésben megkezdték a közlekedési ismereteket oktató pedagógusok számára az új KRESZ-ismeretek tanítását. A Pedagógus Szakszervezet megyei bizottsága kezdők számára is indít kedvezményes KRESZ-tanfolyiamot. Az a cél, j hogy bővítsék az iskolákban az úgynevezett közlekedési szakreferensek számát, és lehetővé tegyék, hogy a szak- szervezeti mozgalomban aktivistaként dolgozó nevelők is megszerezhessék a gépkocsi- vezetői jogosítványt. A lehetőségről időben értesítették az általános és középiskolákat, s a javaslatok alapján a százötven jelentkezőből választották ki azt a harmincat, aki január 6-án megkezdi a tanfolyamot. Legnépszerűbbek a vetélkedők A konzervgyáriak művelődése fontos, mennyire értik az itt dolgozók a párt politikáját, a szocialista társadalmi eszméket és célokat, mennyire tudják ezt képviselni napi munkájukban, érvényesíteni és átvinni a társadalom széles rétegeibe? Ezekkel a kérdésekkel a VIII. kongresszus is foglalkozott. Nagy személyes felelőség hárul ezen a területen a közalkalmazottakra. A végrehajtásban következetességre, jó ítélőképességre,1 nem ritkán bátorságra is szükség van. A társadalmi folyamatokat haívesen értékelni és azokba a szocialista fejlődés érdekében és irányába beavatkozni: ez az államigazgatásban dolgozó közalkalmazottak egyik legfontosabb felA folyó partján sétáltam, önfeledten szívtam be a friss levegőt. Hirtelen egy mogorva öregember bukkant föl. Amint közelembe ért, láttam, hogy a nyakában egy bárányt cipel. — Hová igyekszik ezzel az állattal? — kérdezem szívélyesen. — Vadászatra — feleli. — Áldozati bárányról már hallottam, de vadászati bárányt még sohasem láttam — mondom, miközben fürkészve nézem a göndör szőrű bárányt. — És mire vadászik ez a jámbor jószág: nyúlra-e vagy vadkacsára? — Pézsmapocokra — mondja az öreg, és simoga- tóan hordozza végig tekintetét segítőtársán. Én meg az öreget méregettem: vajon józan-e vagy valami baja lehet. — És hogy lehet ezzel a szelíd jószággal vadászni az Huszonhat szocialista brigád dolgozik a Nagyatádi Konzervgyárban. A termelő- munka rájuk épül. Nemcsak a munkában lehet rájuk számítani, az üzem kulturális életében is övék a vezető szerep. — Rendezvényeinket gyakran a művelődési házzal közösen szervezzük. Legtöbbször sikerrel, sok részvevővel. A legnagyobb érdeklődést akkor tap/asztaljuk, amikor a gyárban »házi« kiállítást, irodalmi estet vagy vetélkedőt rendeóvatos pézsmapocokra? — kérdem. hogy eloszlassam kételyeimet. — Nagyon egyszerűen — mondja az öreg, és megigazítja a bárány nyakán a kötelet. — A vadászati báránynyal odamegyünk a pézsma- pocokfarm vezetőjéhez, ö pedig kijelöli nekem a vadászterületet. Kimegyek oda, kirakom a csapdákat, begyűjtőm az elfogott állatokat, lenyúzom a bőrüket, eladom őket, fölmarkolom a pénzt, és kész. i — És a bárány? —r Miféle bárány? — Miféle? Miféle? Hát ez a vadászati bárány... Ezzel mi lesz? — Ki törődik egy ilyen jószággal? A bárány különben is ostoba állat, eltéved a nádasban. — Akkor meg mi értelme van, hogy magával viszi a vadászatra? — csodálkozom rá még jobban. zünk — mondta Mayer Judit, a konzervgyár népművelője. — Dolgozóink nagy része bejáró. A környékbeli falvakból utaznak busszal, vonattal. A jármű indulásáig van idejük, hogy megnézzék a kiállítást, j vagy részt vegyenek egy-egy i irodalmi műsoron.— A szocialista brigádokat mi érdekli legjobban?' — A vetélkedő. Sokat rendeztünk már, különböző témakörökből összeállítva a kérdéseket, és eddig még mind naMosf az öreg néz rám, de úgy, mintha be lennék rúgva, vagy mintha hiányozna egyik kerekem. — Bárány nélkül nem szabiid ... Tilos! — mondja némi hallgatás után, majd fölhúzza a vállát, és folytatja: — Odamegyek a vadászati báránnyal a pézsmapocok- farm vezetőjéhez. Ö kijelöli nekem a vadászterületet; kimegyek oda, kirakom a csapdákat, majd pedig begyűjtőm a csapdába esett állatokat; lenyúzom a bőrüket, eladom, fölmarkolom a pénzt, és köszönök az árnyékomnak. — És a bárány? — Miféle bárány? Mit hozod nekem folyton elő azt a bárányt?! Mondtam neked, hogy a bárány ostoba állat, és eltévedt. Nem tud kikeveredni a nádrengetegből... Érted már, te tökfilkó!?! — Értem már — mondom, és közben arra gondolok: az ördögbe is, az öreg ezt a bárányt nézi pézsmapocoknak, s ennek a bőrét nyúzza le. Másként miért cipelné a nyakában? Sigér Imre fordítása gyón jól sikerült. Az összetett vetélkedők a legkedveltebbek, ezekben helyet kapnak a szakmai, munkavédelmi, irodalmi, művészeti ismeretek. Van a gyárnak egy autóbusza, azzal kirándulhatnak a brigádok. Ha több napos útra indulnak, színházjegyet, útikönyvet kérnek. — A gyári irodalmi esteken és kiállításokon kiket láttak vendégül? — Volt már nálunk Jókai Anna, László Bencsik Sándor, Baranyi Ferenc, ö szinte »hazajár« a gyárba. Többször volt .itt, mindig nagy szeretettel fogadták a dolgozóink. A somogyi képzőművészek közül Honly Márta rendezett tárlatot. Papp János grafikáit is sokan megnézték: tárlatvezetésén szinte képzőművészeti ismeretterjesztő előadást tartott. Jól sikerült Csonka Béla fotókiállítása, amelyet Tisztelet az embernek címmel rendeztünk. Mayer Judit mégsem elégedett, úgy érzi, a kulturális életben van még tennivaló a munkások érdekében. — Régebben volt egy irodalmi színpadunk, azután föloszlott. Jó lenne újból életre kelteni, mert van kikkel. Amikor szavalóversenyt rendeztünk, kiderült, hogy milyen sok verszerető, verset értő fiatal dolgozik nálunk. Jövőre újból megkezdjük ezt a munkát. Szerveződött egy kórusunk is korábban, úgy látszik, hogy most nem tudjuk életre hozni, mert kevesen vállalják munkaidő után a próbát. Persze, nem tettünk le arról, hogy később megvalósítjuk.^ Még egy feladatunk van: szép az üzemi könyvtárunk, növelni akarjuk az olvasók számát. S. M. J. Taraszov ^Vadászati bárány
