Somogyi Néplap, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-23 / 275. szám
A z esti vonattal érkeztem. két és fél órával később, mint ígértem. Az állomás kihalt volt. nem várt senki; gyalog indultam el. A falhoz vezető úton elkapott az eső. Nem tudtam elbújni előle, csakhamar bőrig áztam. Amikor az- orvosházba becsöngettem, a ruhámból facsarni lehetett a vizet. Doki egy pohár italt nyomott a kezembe, és kizavart a fürdőszobába. — Vetkőzz le! Találsz ott egy köntöst. Rémségesen bő frottírle- bernyegben ültem asztalhoz A társaság már a kávénál tartott. Doki bemutatta őkel: — Elek doktor a szomszéd faluból. Milliomos. Lili, a felesége. A harmadik . . . Ezek ketten: menyasszony és vőlegény. ök a patika ... És két pedagógus: az iskolaigazgató meg a neje. Elvétéit irodalmárok; regényt írnak, közösen ... Idős parasztasszony jött be, terítéket hozott. — Mám. az én pótolhatal- lanom — mutatott rá Doki. Percek múlva előttem volt a vacsora. ennem kellett. Közben sűrűn töltögettek, hogy utolérjem őket. Nem ismertem senkit. Vagv öt éve jé-tarn itt. amikor Doki elfoglalta a helyét. •— Dolgozni akarok — mondta akkor. — Engem a pénz nem érdekel. Gyerekkorától ismertem. Szegény fiú volt, csendes, konok. Az a fajta, aki minden körülmények között valóra váltja az elképzeléseit. Mindig is orvos akart lenni, ezért hívtuk Dokinak. Kitűnő eredménnyel végezte el az egyetemet, jó helye lett volna Pesten, mégsem maradt. — Vidékre is el kell mennie valakinek ... És ebben nem volt semmi romantikus póz. Komolyan, gondolta. — Jól érzed itt magad? — kérdeztem most. — Megírtam . .. Vagy nem? — Szóval: minden rendben. — Látod — mondta. — Minden oké. Rezignáltam hangzott. A lakás pazarul volt berendezve. Fehér és vörös szekrénvfalak, mély klubfotelok, vastag és bolyhos szőnyegek. Két és fél szoba kiállítóterem. Eszembe jutottak az esőben ázó kocsik a ház elótt. Egy Renault és egy Opel Manta. — Igen, az Opel az enyém. — Nem írtad, hogy kocsit vettél. Hosszú, zöld poharakba gi- nes (keveréket töltött. — Igyál! Kajánul vigyorogtam: — Szóval, már nem vagy absztinens. Újra töltött. — Nem élhetünk úgy, mint az állatok . .. Ekkor Elek doktor hátba vert. — Nincs frakciói Ügy vettem észre. Dnki örül, hogy megszakíthatja a beszélgetést. A hangulat meredelcen emelkedett. Az iskolaigazgató szenceruzával felrajzolta a portrémat a falra, a más kezektől származó egyéb ábrák közé. Elek doktor a művészet »excitativ« hatásáról beszélt, a patikus és a lány táncoltak. Elekné spiccesen ringatta magát: — Azt mondták, Sophia Lorenhez hasonlítok ... tisztességes elveit I | [takkliűnsnök Item Hintája Pintér Tamás Diapázis — Sophia Loren van műsoron — jegyézte meg a férje. — Volt idő. amikor Hármán Katóhoz akart hasonlítani. —• Már megint politizáltok — mondta az iskolaigazgató felesége. Közben megszáradt a holmim és Mám rendbehozta. Az öltöny kivasalva.' lekefélve lógott a fürdőszobában egy vállfán. Nem tudtam, hogyan háláljam meg. A szép arcú. ősz parasztasszony csendesen szabadkozott: — Nem jár ezért semmi. Meg vagyok fizetve rendesen. — Szeret itt lenni? — A doktor urat mindenki szereti... Akkor már nagyban ment a kártyacsata. Kar.asztáztak. Az alacsony asztal valószí- nűtlenül vastag; fekete üveglapján tízesek és húszasok hevertek. Dokit átcsaltam a másik szobába. Egy ideig a régi ismerősök nevét soroltuk, abból az időből, amikor még a Lúdlábba jártunk minden kedd este. Láttam, hogy nemigen figyel. Éjfél felé hirtelen felállt, levágta a földre a poharát. — Mulassunk! — ordította A többiek meg sem rezzentek. Csak Elek mondta: — Megint rajta van. Aztán a vendégek egymás után elszállingóztak. Kettesben maradtunk. Doki autor matikusan töltögetett, elszántan ivott. — Mi bajod ? — kérdeztem. — Semmi. — Vállat vont — Fáradt vagyok. — Sokat dolgozol? — Éleget. — Ezt akartad. Hosszan nézett, mintha akkor fedezne fel. — Dögevőnek érzem magam — mondta vontatottan. — Részeg vagy. — Igen — hagyta helyben. — Hogy jöttél rá? — Ha nem akarod, ne beszélj. — Nem akarok — mondta. Két pohárral később magától belekezdett — Tudod te, mi az, hogy kapituláció? — meredt rám. — Nem tudod. Nem tudod, ma az, amikor egv egész falu kényszeríti az embert, hogy a rohadt, feladja ... . Elég zavaros kifakadás volt De lassan összeállt a kép. Amikor idejött, először is végiglátogatta a falut, megszervezte az egészségvédelmi hálózatot, vizsgálatra rendelt be mindenkit, akinél a legc'skélyebb rendel'ene.s- séget találta. A betegek azelőtt a szomszéd községbe jártak. Elek doktorhoz. Ha kezelésre, vizsgálatra, injekcióra mentek, kétszer négy kilométert kellett m^gtonni- ük. Ahogy Doki megkezdte a rendelést, naponta hamvin- ean, ötvenen várakoztak az örvöshöz előtt. Senkitől sem fogadott el pénzt. Egy fillért sem fogadott el. És Lassanként azt vette észre, hogy a betegei elmaradoznak. Először nem értette . .. Volt egy idős. sánta férti. akit szívbomzava- rokkal kezelt. Egv napon Elek doktornál találkozott vele. — Képes volt ide át- gyalogoku? — .kérdezte tőle. — Miért nem hozzám, jön? Valami panasza van ellenem? — A/, ember először nem felelt. Vonogatta a vállát, hümmögött. — Elek doktor úrhoz vagyok én szokva — mondta aztán. A betegek elterjesztették, hogy »a fiatal doktor« tudománya nem sokat érhet, ha még pénzt sem fogad el. Üj- ból visszaszoktak Elek doktorhoz. akinél egy vizit száz forintba került. »Elek doktor úr megadja a módját... A fiatal doktor injekciói semmit sem érnek,. . . Elek doktor úr külföldi gyógyszereket ad . ..« fis ígv tovább. — Kezdetben próbáltam érvekkel visszacsalogatni őket — emlékezett Doki, — De amikor egV1 rendelési napon teljesen üres volt a váró, gondolkozóba estem ... A többit magadtól is elképzelheted . .. Nem tudtam, mit mondjak. — Állatorvosnak kellett volna mennem — nevetett fel Doki. K int ismét rákerzdett az eső. Mám álmos szemekkel hozta a negyedik vagy az ötödik kávét. A tálakon félig fogyasztott és letarolt szendvicsek hevertek, amelyekről a vendégek leették a sonkát, a sajtot, a szalámit. Doki népdalokat énekelt, nevetett, vicceket mesélt. Vad stádiumban volt. Abban a stádiumban, ami egy jó muri csúcspontján fogja el az embert. Innen már csak lefelé lehet menni. A rendezői teremtőerő diadala Ruszt a próbán a nézőtéri semmiből egyszerre ott termett a színpadon. S nem előjátszotta, hanem vezényelte a darabot — a szó zenei értelmében. S a „karmesternek” ■volt egy mozdulata: mintha nyitott tenyerére kapta volna a színen levőket, aztán az ujjak lágyan összezárultak . .. Előre készültem Euripidész- I bői, oldalakat írtam magam- ! nak. hogy közzéteszem e hasábokon. A próba, majd a péntek esti premier a szemétkosárba hajittatta velem. A forrásmunkákat sokan megkeresik. úgyis az előadás után. S a források többségé — éppen a Bakkhánsnők című tragédiát tekintve — elbizonytalanodó, ellentmondásoktól terhes. Ruszt József, a kecskeméti Katona József Színház főrendezője — mint vendég — most a bizonyosságot adta. A kulcsot. Az ajtó azonban úgy nyílik, hogy odabent mégis értelmezési szabadságra találunk. bizonyos mértékig. Nem számonkérés, hanem felidézés a célunk, amikor előzetesei idézzük szerdai lapunkból: „A mű aktualitása abban van. hogy miként mozdul a játék során a nézőben az ő saját és egész világa, s abbdn, hogy az előadás élmenye miben és mennyiben rendűi meg a nézőt." Nem akarok elébe vágni a későbbieknek, amikor leszögezem: a ruszti cél tökéletesen megvalósult, s a döbbenet csendjei beszedések voltak. A játék még el sem kezdődik, már nem lehet másra figyelni, csak a színpadra. Ruszt és Orosz István díszlettervező a klasszikus görög drámák színterét teremtette meg. abban a tagolásban, mely Euripidész idején volt valóság. Elöl a köralakú orkhésztra. a í tánchely, a történés színhelye. } Mögötte kétoldalt a parodosz. I azaz a feljáró, amelynek hajdan a bal oldala idegenbe, a jobb oldala idegenbe vezetett. De ne részletezzük tovább! Megtalálható a klasszikus drámákban oly nélkülözhetetlen isteni beavatkozás magasított, mindenek feletti szinhely- emelvénve is. A ma emberéhez »beszélő« megoldásban. S egy, a történés szempontjából oly fontos leválasztó réteg — háló — is, amely két világ Halandó szegül ellene halhatatlannak. (Rajhona Adám és Trokán Péter.) Lunacsarszkij emlékezete Új könyvek A Kossuth Könyvkiadó legfrissebb könyvei közt több újdonságra hívjuk föl a figyelmet. Megjelent a szovjet K. Ny. Brutyenc tortenettudo” átfogó műve, a Korunk nemzeti felszabadító forradalmai. Ez a mű a nemzeti felszabadító mozgalom fontos elméleti kérdéseit veszi sorra. A szociológia magyafonszúgi fejlődését és a tudományág iránt rohamosan fokozódó érdeklődést a szociológiáról szóló könyvek és tanulmányok növekvő száma is mutatja. A szociológia ágazatai címmel most megjelent tanulmány- gyűjtemény ismerteti a társadalom strukturális pioblémáit, a társadalmi intézményeket es szervezeteket, s kitér a szociológia határkérdésedre is. A hézagpótló munkát Kylcsár Kálmán szerkesztette. A tudományos-technikai forradalom és az oktatás forradalma címmel látott napvilágot Vlagyimir Turcsénko könyve. A Modern filológiai füzetek sorozatában jelent meg Zemplén yi Ferenc tanulmánya, A korai szürrealista- regény címmel. A kiadó Terra szótál- szerkesztőségének gondozásában jelent meg a kisszótár sorozatban a Magyar—bolgár szótar, Bödey József szakszerű munkája. KARÉN NY. BRUTYENC KORUNK NEMZETI FELSZABADÍTÓ FORRADALMI A Kérdések a vallásról érdekes könyv. Szergej Aleksza- jev ifjúsági regényeit tartalmazza az ungvári Kárpáti Kiadóval közös gondozásban megjelentetett A kronstaáu tengerészlány. A népszerű Kozmosz-kiadványok közül megemlítjük Jármer Ferenc Két és fél óceánon át című — sok képpel illusztárlt — útleírását. 1875. november 23-án Polta-I vában született Antolij VasziZ-j jevics Lunacsarszkij. 1917-től! ! 1929-ig a közművelődési nép- 1 biztosság élén állott. A nemzet- j közi tudományos közvélemény i az utóbbi évtizedekben ismerte meg a sokoldalú kulturális tevékenységét. Lunacsarszkij-iskolák es csoportok, áramlatok és irányzatok tényleges versengését és vitatkozását tette lehetővé a Szovjetunióban. A szellemi élet pezsgését jellemzi: a vityebszki szovjet művészeti osztályának vezetője jó ideig Marc Chagall, a festő volt, lemondása után pedig Tatlin, a konstruktivista szobrász. akinek mozgó fémszerkezetei évtizedekkel megelőzték JCalder mobiljait, A moszkvai képzőművészeti akadémián Kazimir Malevics professzori állást kapott, s meghívottként építészeti munkaközösséget vezetett Charles-Eduard Jeanne- ret, aki Le Corbusier néven vált világhírűvé, mint az. emberközpontú modern építészet legnagyobbja. Lunacsarszkij rengeteg könyvet. tanulmányt, több ezer cikket hagyott hátra a politika, filozófia, esztétika, szociológia, a zene és a filmtudomány, a pedagógia és az irodalomtudomány köréből. Történelmi drámái (Cromwell Olivérről, Campanelláról) a világirodalom nagy alakjairól (Faust, Don Quijote) írt színmüvei századunk kérdéseire keresnek választ. Mi, magyarok Pc tő fi-fordításokat Is | köszönünk neki. Egy 1918-ban írt jegyzetéből idézünk: »Sokszor kijelentettem, hogy a közművelődési népbiztosság- n'ak elfogulatlannak kell lennie a művészeti élet egyes irányzataihoz való viszonyában. A forma kérdéseit illetően nem számíthat a népbiztos és a hatalom bármilyen más képviselőjének az ízlése. Szabad fejlődést kell biztosítani minden művészi egyéniségnek és csoportnak. Nem szabad megengedni egyetlen irányzatnak sem, hogy más ' irányzatot elnyomjon az általa kivívott dicsőség vagy divatos siker fegyverzetében !« »Az emberiség történelmében túl gyakran láttuk, hogyan támogatta a hívsagos siker a régit, minél gyorsabban lerombolni törekvő divatot, és hogyan sírhatott azután a következő nemzedék, amely a szépség romjai felett megvetéssel haladt el a gyors röptű siker korábbi hatalmasai mellett. Túl gyakran láttuk ennek ellenkezőjét is, amikor valamilyen halhatatlan művészeti Góliát felfalt idegen életeket és eltakarva a napot a fiatal növény elől, pusztulásra ítélte azt. ezáltal megnyomorította az emberi szellem fejlődését Méltányos igazságkeresése, sokoldalusaga, türelme példa ma is. S*. I. határát jelzi. Azt is. hogy bizonyos értelemben rács van mindkét világon. Ez a háló egyébként sokféleképp funkcionál, s kelt asszociációkat az emberben. Tulajdonképpen egyszerű történésnek vagyunk tanúi. Dionüszosz — aki halandó és halhatatlan villámtüzes nászából született — ember képében büntetni jött rokonait, mert nem hajlandók isteni mivoltát elismerni. Pentheusz — aki tulajdonképpen az unokatestvére — az örök emberi kételkedést képviseli. De hiúba zárja börtönbe az új istent. , Ellenszegülése kudarcot szenved: Dionüszosz a mámoros nőkkel, sőt Agauéval tépett széjjel. »Sok alakja van az isteninek, / sok nem reméltet is vegre segít; és mire várunk, az sose jő el, / míg a sosem varinak utat nyit a sors...» — ez a figyelmeztető summázás. Ruszt József mindent megtesz, hogy a mögöttes tartalmakat, a mélyrétegeket felkutassa, felmutassa. Nem eszközül, de társai hívja a zenét. Amely előre jelez egyszer, lelkiállapotot tükröz máskor, mába helyez, vagy ártó elemeket idéz. Szürrealisztikus víziói nagyon is céltudatosak, a tudatalattiakat terítik elénk. Szereplőmozgatasa a föiösle- gesség érzetét sohasem kelti. A révület, a transzállapot szülte tánc csupán jelezte, hogy figyelhessünk a lényegesre. A ruszti színpadon — ellentétben az eredeti művel — megelgvenül minden; lényeges mozzanat, a szó ereje ugyanis nem pótolja a látványt. Az’ ő »találmánya« az is. hogy a tragédia azzal veszi kezdetét: a néző megismerkedhet Pentheusz, a Gyász nevű férfi »adataival«. Mindnyájan pentheuszok vagyunk, akik józan gondolkodásra hivatkozva »túlokossá« válunk. S ezért fizetnünk kell. És a mindenkori Dionüszosz kegyetlen isten, akkor is, ha egy bizonyos kegyelmi állapotot kínál: a közösség élményét, felszabadultságot. Igaz az is, hogy minden mézcsepp után egy idő múlva keserűség marad a s?ánkban. Rusztnál nem dühöngő őrült Pentheusz. Kételkedő! Férfinak hiszi magát, s megvet minden természet ellen valót. A rend, a normák, a hagyományok védelmezője mezében tetszeleg. Erkölcsi fertőt gyanít. A ruszti rendezés — s ez újabb nagyszerű élmény — egymás’ után göngyölíti le róla a lepleket, végül én tudata sem marad. Szexuál- pszichológiai tanulmányba illő esetté rongyolódik. Kezdettől benne lappang a nemi kétarcúság. ez az örök emberi titok. Talán tudatosan föl sem figyelünk arra. hogy első tette: lemezteleníteni az istenség prófétájának hitt Dionüszoszt. Gyönyörködik annak testében. Minél »vadabbakat« akar hallani a pásztortól is; szinte szeretkezik vele. felindulva. S végre magtalálja magát, mint nő. Tetszeleg. kacérkodik. Hogy aztán áldozattá, hordái »istentisztelet« szétmarcan- goltjává, egyúttal törzsi bűntudat okozójává váljék. f S ekkor egy újabb értelmezési találat következik. Az istenképet öltő fényes Dionüszosz. mennydörög, büntet, de parókáját levetve nagyon is hasonlít Pentheuszra, s az is kiderül, hogy szerepe lélig- meddig csak szolgálat, beteljesítése a zeuszi akaratnak. Rajhona Adám végsőkig kifinomult intellektusa disszonancia nélkül játssz.a el a nemi tévelyedést is. Alakításának csírája egyébként már benne rejlett egy korábbi beugrásában, amikor a Zsám- bélei Gábor rendezte Ahogy tetszikben neurózisgyötört embernek mutatta a »gonosz« herceget. Pentheuszával képzeletbeli aranykönyvbe írta magát. Ugyanígy a vendég, Tro* kán Péter, Dionüszosz alakítója. Egyszerre fenséges és hiú, sértett isten. Szívesen látnánk máskor is. Kun Vilmos, ha meg sem szólalna, akkor is mindent tudnánk az altala alakított Kadmoszról. Azonnal világos volt: ez az ember úgy gondolkodik: isten, vagy nem ez a Dionüszosz. mindegy! ö az erősebb, jobb meghajolni előtte, hűséget mímelni. Teiresziaszt Pólyák Zoltán alakította, hiba nélkül. Agaué. az anya mellékszereplő — Olsavszky Éva főszereppel egyenértékűvé avatta. (Többet szeretnénk színpadon látni őt!) Lukács Andor — a pásztor — a szemünk láttára érett be s lett olyan színésszé, akire oda kell, figyelni. Stettner Ottó szép orgánuma • »fogott meg«. Külön rész illetné meg Molnár Piroskát, s figyeltünk Velez Olíviára is. A rendező munkatársa Panyoki László volt. Jegyzettombnyi anyag várna még, hogy papírra vessem. Helyette említsük meg Cső- párt Lenke jelmeztervező nevét — szintén jó munkát végzett — es Devecseri Gábor gyönyörű fordítását. Leskó László Avetik Iszahakian Vakító csillag... Vakító csillag, ponszemnyi voltunk E földi éjen át ha láthatod, S mindazt, amit mi életnek mondunk. A tengernyi kínt es gyalázatot: Szemedre sűrű köd borít fátylat, Fohászkodsz némán, könnyed lepereg Emészti szíved keserű bánat., Ó, én megértem szén védéseidét! I
