Somogyi Néplap, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-28 / 279. szám

( Az ember és városa Kárszakértők A városi lakosság számának növekedésével, az élettempó fokozódásával egyre világo­sabbá válnak azok a környe­zeti ártalmak, melyek a ki­alakulóban. levő új életstílus nemkívánatos velejárói. Az iparosítás, a városiasodás len­dülete igen heves, az átalaku­lások — a korábbi történelmi időkhöz mérten — rendkívül gyorsan követik egymást. S hogy közben nem elégségesek a társadalom és az ember ős­idők óta kialakult, kifinomult védekező reflexei, az alkal­mazkodást biztosító appará­tusa? Ez szinte természetes. — Egészségügyileg milyen káros hatásai vannak a foko­zatosan urbanizálódó környe­zetnek? Ezzel a kérdéssel kerestük föl dr. Günter Ferenc KÖJÁL igazgató főorvost. — Ezek a hatások egyrészt az ipartelepítés, a kemizálás nem megfelelő alkalmazásából adódnak. Erre kapásból renge­teg példát sorolhatnék fel. Ilyen, amikor a gyárkémé­nyekből mérgező égéstermé­kek szállnak a levegőbe, ami­kor a szennyvízelvezetés hely­telensége miatt megfertőződik az ivóvíz. Ez utóbbi különö­sen Somogybán káros, ahol sok az ásott kút, s magas a talajvíz. A szennyeződés miatt — tapasztaltuk már — több kútban megnőtt a víz nitrát- tartalma. Ez pedig különösen a csecsemőkre veszélyes. — Gyakran okoz gondot a növényvédő szerek helytelen használata és a kemizálás szakszerűtlen alkalmazása. Erre egy somogyi példát tu­dok mondani. Jó néhány év­vel ezelőtt a gyékényesi ka­vicsbánya gödrének vizébe belemostak égy Dicolirttal fertőzött gépet. Ez az erős mé­reg azután a földbe, a talaj­vízbe jutva hamarosan meg­jelent a környékbeli kutakban is. Szerencsére a szer 6zaga igen erős, idejében észrevet­ték, így közvetlen mérgezés nem történt. — Mi a helyzet Kaposváron? — Kaposváron a légszeny- nyeződés nem komoly mérté­kű. Sőt, a többi középváros­hoz képest Kaposvár levegője kifejezetten jó. Ennek oka nyilván a Zselic közelségében, a gázfűtés elterjedésében és az ipar szerkezetében van. A város fejlődésével azonban egyre jobban jelentkeznek a különböző urbanizációs ártal­mak és az új típusú életmód­dal összefüggő panaszok. Az urbanizációs ártalmak jelentőségét eltúlozni nem lenne helyes, de ezek az ár­talmak kétségkívül léteznek. Például a tömegközlekedés­nek egész sor káros hatása van. Kaposváron kétségkívül nem világvárosi a forgalom. De nagy a nyári átmenő for­galom, s a központon végig- menő járművek csúcsidőben igen magasra növelik a zaj­szintet, a kipufogó gázok mennyiségét; a nagy tömeg, a zsúfoltság pedig pszichés, neurotikus tünetekhez vezet­het. De ne álljunk meg itt. Életmódunk átalakul, s ebben sok a helytelen, nemkívána­tos elem. A tempó 'felgyorsult, állandó az időzavar, a mun­kahelyi szorongás, az ideges­kedés, a zaklatott életvitel. Ezek és egyéb tényezőik is károsítják a szervezetet. — Milyen hatással vannak ezek az átlagember szerveze­tére? — A szervezet többféle mó­don is károsodhat. A zajár­talom például tényleges szer­vi károsodáshoz vezethet: az ember hallása csökken. De van a nagy zajnak egy, az idegrendszert terhelő hatása is. Biztosan megfigyelte, hogy zajos környezetben is el tud aludni az ember. Ám ez felü­letes — nem pihentető —; al­vás. A zaj akkor is hat a szervezetre, ha nem tudatosul. A szervezetnek van egy álta­lános alkalmazkodó képessé­ge. Különböző rendszerek biz- j tosítják — igen rugalmasan —, hogy a környezet sokol­dalú stresszhatásait kivédje, elhárítsa. — A kérdés csak az, hogy a, szervezet meddig képes alkal­mazkodni? — Nos, igen. Vegyük sorra. A mellékvese működése biz­tosítja, hogy a nagyobb mér­tékű stresszhatásokat az em­ber ki tudja védeni. A másik, az úgynevezett immun appa­rátus. Lényege, hogy a szer­vezet képes különbözz) véde­kező anyagokat termelni, me­lyek a baktériumok méreg­anyagait közömbösítik. Van még a szervezet védelmi »ar­zenáljában« a falósejtrend­szer: a falósejtek a vérbe ju­tott idegen anyagokat bekebe­lezik. Az urbanizáció káros hatásainak következtében egyre gyakrabban tapasztal­hatjuk, hogy ez a létfontos­ságú rendszer megbetegszik vagy »elromlik«. A környezet­ben levő mérgező — például kémiai — anyagok ezt a vé­dekező rendszert károsítják, például a DDT a mellékvesét. Azt is meg lehet figyelni, hogy a stresszhatások állan­dósulása tartósan igénybe ve­szi ezt a rendszert, az kime­rül, s az ember önmagát be- tegiti meg. — Mit lehet tenni? — Aktívabb környezetvé­delemre van szükség. Ezen­felül mindenkiben tudatosul­nia kell, hogy szabad idejét mozgásra, kikapcsolódásra, kirándulásra, sportolásra hasz­nálja fel. A súlyosan megter­helt szervezet csak így rege­nerálódhat kellőképpen. Cs. T. Művészet-ankét Síaposváron Somogy képzőművészetéről A Magyar Képzőművészeik Szövetségének lapja, a Mű- vészet-ankétot rendezett teg­nap Kaposváron, a megyei tanácson. Az arukét témája az októberben megjelent »somo­gyi szám« volt. A lap nemcsak a megyében aratott sikert ezzel az össze­állítással; túl a megyehatáron is fölfigyeltek a Somogy kép­zőművészeti életét bemutató írásokra, reprodukciókra. Így nyilatkozott Honfi István, a megyei pártbizottság titkára is, akinek tollából részletes írás jelent meg ebben a szám­ban Somogy képzőművészeti helyzetéről, feladatairól. Hogy az anfcétot, a tanácsko­zás légkörét mégsem a teljes megelégedettség hangulata jellemezte, annak csupán egy magyarázata lehet: nemcsak a sikeres pályákról és művek­ről esett szó, hanem a gon­dokról is. A Művészet felelős szer­kesztője, Rideg Gábor az an­kéten elmondta: a folyóirat nem először tart ilyen talál­kozót Kaposváron. Újjáalaku­lása kezdetén is találkoztak már a somogyi képzőművé­szeti élet képviselőivel és mindazokkal, akik jól isme­rik a megye gazdag művé­szeti, társadalmi Jjagyomá- nyait. A folyóirat akikor még ke­reste az új utakat. A célki­tűzések — melyekhez a két évvel ezelőtti kaposvári be­szélgetés is hozzájárult — azóta tettekké váltak. A ha­vonta megjelenő lap bizonyít­ja ezt. Ilyen terv volt, hogy alkalmakként megyei össze­állításokat is közöl a Művé­szet a vidéken élő képzőmű­vészeik országos »szembesíté­sére«. A Művészet októberi számában Somogy képzőmű­vészeti életét tárják az olva­só elé. Sajnos, nem olvashat­ták sokan, mivel az egész megyében alig ötven példány kel el! Ebből tízet Nagyatádon olvastak! A megyeszékhely olvasótáborának hiánya egye- hesen aggasztó: húsz rendsze­res olvasója sincs a folyóirat­nak! Iskoláink, könyvtáraink polcain hiába is keresnénk ezt a művészeti nevelésben nélkülözhetetlen, aktualitást hordozó folyóiratot! A Művészet októberi szá­mában az elemző írások ki­emelten azokkal a képzőmű­vészekkel foglalkoznak, akik előtt magas a mérce. Bors István szobrairól olvashatunk értékes elemző írást Nagy Il­dikó tollából; négy somogyi festőt mutat be Kovács Gyu­la: Szabados János, Szekeres Emil, Csiszár Elek és Leitner Sándor művészetét értékeli. Az írásokat színvonalas rep­rodukciók egészítik ki. A somogyi szám nemcsak az egyéni teljesítményekre fi­gyel. A szerzők észrevették, hogy az itt született alkotások mellett szólni kell a népmű­vészetről, a hagyomány és korszerűség gondolatáról —, ahogy ezt Pap Gábor tette Tersánszky ). Jenő |A havasi selyemfiú III A fényképész Krizsánban még mindig maradt annyi gyöngédség, becsület, gyáva­ság vagy alattomosság, hogy a bátyjai gyalázatos tettleges- ségénél hangosan méltatlan­kodott. Ez aztán, mikor tá­voztak, maga ott maradt, és rákopogott eimándian anyjá­ra: A vénasszony azonban dü­hös volt és keserű: — Hogy te vagy? — szólt ki a szobából. — Hallom, hogyne hallanám. De csak eredj, eredj te is a gazember vagy Knézy Judit. Két idő­szerű témáról is beszámolt az októberi szám; mindkettő so­mogyi kezdeményezés és or­szágos horderejű. Az előbbi kapcsán Nagyatádra, az itte­ni faragótáborra kell gondol­ni, a másik a bogiári kiállítá­sok alakulását boncolja. Ér­demes olvasmány Kanyar Jó­zsef írása is, amely Kaposvár századfordulójának a közmű­velődését idézi vagy Szabó Júliáé, amely a XX. századi Kaposvár képzőművészetét tárgyalja. A Művészet című képzőmű­vészeti folyóirat nemcsak a nyomtatás, a reprodukció esz­közét ismerte föl, hanem egyéb úton is részt vállal a megye képzőművészeti életé­ben. Égisze alatt rendezték meg Bors István és Weeber Klára nyári kiállítását a So­mogyi Képtárban. H. B. bátyjaid után. Ha össze tud­tál fogni velők ellenem, hát csak maradj ezután is velük. Hiába volt a fényképész minden mosakvása, a vénasz- szony süket maradt iránta. Mit volt mit tennie, bőszen útjára indult. Éppen mikor az udvaron ballagott át magában füstö­lögve, a pakulár jött kifelé a szekérrel a hátsó udvarból, egyik lovát kantárnál vezet­ve, hogy előbb kinyissa a ka­put a szekérnek, aztán üljön fel. A fényképész, mikor meg­látta a pakulárt, minden ba­jait gonosz szerzőjét, egyszer­re oly éktelen dühbe jött, hogy átkozódva, mindkét fel­emelt öklével rohant neki. De aztán öklei szokatlan haszná­lata helyett féllépésre tőle, csak hadonászva arcába kö­pött: — Te piszkos, nyomorult juhpecér! — üvöltötte szemé­be. — Mit adtál te asszonyod­nak, hogy megbolondítottád magadba? De még megállj, —■ Jöjjenek azonnal! Tönk­rementünk! Mindent elvert a jég... Az idén nyáron a szoká­sosnál is gyakrabban csöngött a telefon az Állami Biztosító megyei igazgatóságán, a me­zőgazdasági kárszakértők szo­bájában. A bejelentések több­nyire a fentihez hasonlóak voltak. A kárszakértő persze jól tudja, hogy a veszélyhelyzet befolyásolja az emberek íté­lőképességét, s — a magasabb kártérítési összeg reményében — néhány árnyalattal söté- tebb képet festenek, mert szent meggyőződésük, hogy a kárszakértő úgyis mindent el­követ majd, hogy kicsinyítse a kárt. — Így tehát a kárbecslés afféle alku volna? — Szó sincs róla — mond­ja Perczel Béla vezető kár­szakértő. Táblázatokból hatá­rozzuk meg a kártérítés mér­tékét. Ha néha mégis »alku­szik« valaki, annak oka né­hány régebbről maradt hibás nézet:1 a biztosító (még inkább a kárszakértő) úgymond le­gyen »gavallér«, hiszen nem a saját zsebéből fizet... Gyakran előfordul: a ha­társzemlén az elnök egyetért abban, hogy például a táblá­ban esett kár 30 százalékos. Amikor azután az irodában kiszámoljuk az ennek alapján fizetendő kártérítést, ellen­kezni kezdenek csupán azért, mert ők eleve »elképzeltek« egy összeget... Legnehezebb a kárrendezés ákkor, amikor a gazdaságokban még a köt­vény föltételeit sem ismerik. Ügy gondolják, a biztosító mindent fizet. — A kötvény körmönfont mondataival nem mindig könnyű megbirkózni... — A január 1-től életbe lé­pő új mezőgazdasági biztosí­tások nemcsak tartalmukban újak, hanem megfogalmazá­sukban is. Világos és közért­hető mondatai kevesebb vitá­ra adnak majd alkalmat. — A legélesebb viták el­indítója talán az a szakértői ítélet, mely szerint a tábla majd »kiheveri« a jégverést. — Pedig ezek az ítéletek nem pillanatnyi benyomásból születnek. Központunk rend­szeres kísérleteket végeztet a különféle természeti erők ha­tásával kapcsolatban. így pél­dául mesterségesen jégesőket idéznek elő, majd a legkülön­félébb összehasonlító méré­seket végzik el. Minderről rendszeresen tájékoztatnak bennünket. Előfordul, hogy a gazdaság képviselője semmi­képp nem nyugszik bele a döntésbe. Ilyenkör pártatlan szakértőktől kérünk véle­ményt. Hogy ezt már elfogad­ják, annak oka talán az: ró­luk nem tételezik föl, hogy prémiumukat a »megspórolt« kártérítési összeg arányában kapják. Fekecs István kárszakértő mindezt még egy gondolattal megtoldotta. én foglak megrohasztani a tömi öc ben! A pakulár, aki a kocsmák rémét nyomorékra gyurkálta, a csenevész fényképész előtt úgy állott révetegen, mint a béna. Letörölte homlokáról a köpést inge. ujjával, mint annak idején a vért, és szin­te könnyfojtott hangon mond­ta: — Ne bánts engem, uram. Nem vagyok én oka semmi­nek. Elmegyek én innét. Ne bánts, uram. Nem kell ne­kem semmi a tiétekből. Mire a vénasszony kijött a házból, a pakulár szekere to­vagördült az utcán. A vénasszony pedig okvet­len s rögtön beszélni akart vele. Egyrészt aggódott érte, hogy egyedül ment a távol bércalji rétre, s feldühödött fiai nyilván minden gonosz­ra készek ellene, s figyelmez­tetni akarta. Másrészt meg­mondani neki, hogy most már nyilvánosságra került vi­szonyuk, s ne halogassák to­vább egybekelésüket. — Vannak gazdaságok, amelyek maguknak okoznak kárt a túlzottan óvatos ága­zati tervezéssel. Jó példákat ad erre az idei kukorica. Sok helyen 25—30 mázsás hektá­ronkénti terméssel számoltak, miközben az 50 mázsa sem lett volna túlzás. Hogy jó ter­més lesz, az már a nyáron látszott, mégis kevesen módo­sították a biztosításukat. Így azután a nyári jégveréseket követően jóval kisebb kárté­rítést kaptak, mint amekkora a valódi kár. — A termelőszövetkezeti egyesülések, a nagyobb gaz­daságok létrejötte hozott-e újabb feladatokat? — Igen. Például a tömbösí- tés következtében. Szinte le­hetetlen egy két-háromszáz hektáros tábla kárait egész pontosan felbecsülni, hiszen van, ahol minden tönkrement, máshol meg esőt se láttak. Talán a helikopteres terület­szemle lesz a mégoldás. — Melyik volt az év leg­nehezebb hete a kárszakér­tők számára? — A július 9-i jégvihar utáni héten azt sem tudtuk, hol áll a fejünk. 32 szövetke­zet és öt állami gazdaság je­lentett be kárt. Csak a szo­cialista szektor növénykárai elérték a 143 milliót. Az idén kifizetett biztosítási összeg több mint ötszöröse a tavalyi­nak! — A földeken lassan be­fejeződnek a munkák. Lesz-e dolga a télen is a kárszakértőnek ? — Ilyenkor mi, »növénye- sek«, besegítünk az állatká- rok rendezésénél. A nyáron ők segítenek nekünk. A ház­táji károkkal kapcsolatos könyvelni való is mostanra marad. Az évek során jó barátság alakult ki a legtöbb gazda­ság vezetője és a biztosítási szakemberek között. Az utóbbiak a munkájukból ere­dően sok helyen megfordul­nak, fokozatosan olyan átte­kintésre tesznek szert, ami­lyenre némelyik agronómus- nak sincs lehetősége. Így az­után sok helyen már mint a tapasztalatok közvetítőit fo­gadják őket és hallgatnak ja­vaslataikra. Ennek a tekin­télynek persze van egy, a szaktudásnál is fontosabb föl­tétele, amelyet Fekecs István így fogalmazott meg: egy tsz- be soha nem szabad »lemen­ni-«, vagyis egyenrangú part­nereknek kell tekinteni a gazdasági szakembereket. Ez annál inkább könnyű, .mivel a kárszakértői csoport legfia­talabb tagja is legalább öt­éves — gazdaságban szerzett — tapasztalattal rendelkezik. Beszélgetőpartnereim is év­tizedeket töltöttek ezen a te­rületen, nem csoda, hogy ügy­feleik fejével is képesek gon­dolkodni. Elmondták: egykor maguk is megpróbálták »rá­beszélni« a biztosító emberét. Perczel Bélának ez egyszer sikerült is. Fekecs Istvánnak nem — a kárszakértő ugyanis éppen Perczel Béla volt. Bíró Ferenc Új növényház A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem botanikus kertjében elkészült az új növényház, ahol háromezer nö­vényfaj található. A debreceni botanikus kert elsődleges cél­ja a biológusok szakképzésének elősegítése, de ezen túl az érdeklődők rendelkezésére is áll. De hiálba kiáltott a szekér után a kapuból, a pakulár nem hallotta meg.., A vénasszony nem bírt nyugtalanságával. A másik két igája nem volt otthon, s már gyalog akart nekiindul­ni a rétnek. ^Szerencséjére, a kocsis fi,a jött vissza üres szekérrel a kohó felé a ház előtt. A vénasszony leszállította róla a fiút, s felült maga, s elhajtott a pakulár után. Nem kímélte a lovaikat, s valamivel a kohón túl már megpillantotta elöl az úton a pakulár szekerét. Épp odaért már, ahol az országúiról fel­térül égy dűlőét a bércoldal­ra. De épp ennél a fordulónál a vénasszony egyszerre azt látta, hogy a pakulár megál­lítja a szekeret. Megállítja a szekeret, és leugrik róla, hogy az úton egy szemközt jövő katrincás kis parasztnőhöz siessen, és hosszan-hosszan összecsókol ózzék vele. Majd, a nő keblén hozott kis jószá­got M külön karjaiba vegye, és azt is magához szorongás­sá, s együtt nézzék s csókol­ják az úton a szekér mellett. A vénasszony nagyot rán­tott lovai gyeplőjén, hogy az álló szekérről jobban meg­szemlélhesse a jelenetet. Anyja lenne? — riadoztak fejében a gondolatai. Nem! A nő még onnan is sokkal fia- talabbnak látszott. Testvére? Nem! Hiszen azt mondta, nincsen testvére. A vénasszony érezte, mint áll fagyos szorongás szívébe, s sápad el arca. Ott bámulta már jó ideje a párt, szinte ereje sem volt elég, hogy tovább hajtson, és rajta érje kedvesét a hűtlen­ségen, Észrevétlennek köny- nyen maradhatott, mert az országúton, onnan a faúszta­tótói a kohóig, folyton jártak- keltek a szekerek. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom