Somogyi Néplap, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-27 / 278. szám
Szunnyadó rhakedw Filnjt, a nevelésről — pedagógusoknak A BALÁZS BÉLA STÜDIÖ fiatal rendezői, alkotói elhatározták, hogy felfedezik az iskolát. Találkoztak azokkal a pedagógusokkal, akiknek a kezében van a nevelés, az oktatás. Sok arcot ismertek meg munka közben, sok. vitában vettek részt, s maguk is vitára serkentenek ötrészes nevelésügyi sorozatukkal. A film első részét október 29-én mutatták be a kaposvári Vörös Csillag Filmszínházban. Négyszáz bérlet kelt el a sorozatra. Tegnap alkalmi nézőkkel is megtűzdelve az érdektelenség látszott a nézőtéren. Ki gondolná? A film szinte megköveteli, hogy a lepergetett tekercsek jután szót váltsanak egymás- kai a pedagógusok. A négyszáz bérlő állandó vendége a kaposvári Tanítóképző Főiskolának is, ahol a vetítések után vitákat tartanak a látottakról. Véleményt várnak az alkotók is, akik határozott képet nyújtottak szocialista nevelésügyünk mai arculatáról, helyzetéről. A film egyik készítője így vallott szándékukról: — A nevelésügyi sorozat azt kísérelte meg, hogy egyik oldalról megpróbáljon, képet adni — hasonlóan a korábbi Balázs Béla Stúdióban készült filmekhez — ezekről a közéleti viszonylatokról, de ezeknek a kölcsönhatásában az egyént is vizsgálja, elemzi. Tehát tulajdonképpen kétirányú analízisről van szó. A sorozatot 1975-ben ifjúsági nívódíjjal tüntették ki, Miskolcon szintén sikert aratott. Ehhez mérten Kaposváron fagyos fogadtatást kapott a sorozat. — Ezek a filmek — mármint a sorozat egyes részei — akkor érnek célt. ha a nézők vitatkoznak- róluk — írta a miskolci filmfesztiválról szóló beszámolójában a Magyar Hírlap. A tegnapi gyér látogatott- ságú filmvetítés után ismételten vitára hívták és várták a gyakorló pedagógusokat a Tanítóképző Főiskolára. A holnap pedagógusai is sokat meríthetnek útravalóul ebből a filmből. Különösen a második részből, amely alig egy évvel ezelőtti idejüket idézte, a pályaválasztást. Rajtuk kívül egy kezemen meg tudtam számlálni azokat az aktív nevelőket, akik vitára készen eljöttek a főiskolába. Talán maguk a pedagógusok is meghökkentek ezen a szomorú statisztikán, nem gondolták, hogy a közöny ilyen »ragályos«. A szunnyadó vitakedvet mi mással magyarázhatnánk? DE GONDOLHATUNK arra is, hogy mivel a tantestületekben túlsúlyban vannak a nők, délutánra nehezen jut idejük. Ha így van, a film tizenhat milliméteres kópiája is rendelkezésre áll minden iskola kérésére, ahogy erre van is országos példa. Ezzel rtem akarjuk élvenni az iménti megállapításunk élét, csupán javaslatként szánjuk azoknak, akiket nem az érdektelenség, a közömbösség tartott távol a rendezvénytől. H. B. Dalos Somogy Népdaléneklő kórusok minősítő hangversenye Könyv a rendezőről Szemtől szembe Wajdával Romantika; hősiesség, ön- feláldozás, összecsapás a történelemmel, hamis és nemes tradíciók csodája, halál... Andrzej Wajda filmjeinek kulcsszavai ezek. Ahogy a puszta fölsorolásból is kiderül, nem egyértelmű, egységes rendezői koncepció az övé. A filmjei sem azok. Témái, mondanivalói, kifejezési formái változók, színvonaluk nem egységes — ezt maga is elismeri. Eddigi munkái alapján azonban méltán említik a XX. század legnagyobb rendezői között. Honnan ered, miből is táplálkozik Wajda mondanivalója? Milyen világa, hogyan vall önmagáról? Hogyan beszélnek róla mások? Ezekre a kérdésekre keres választ új könyvében v.Bikácsy Gergely, összesűrítve szinte valameny- nyi fölléphető információt és adatot, amely a művészről és művészetéről rendelkezésre áll. Hatások. A lengyel film Mickiewicze lennél? — teszi föl a rendezőnek a kérdést egyik kritikus barátja, a nagy lengyel költő romantikája és a Wajda filmekben föllelhető romantika közötti hasonlatosságra utalva. Wajda erre válaszolva idézi a lengyel nép történetét és bukásait, amelyek kétségtelenül meghatározták Mickieú-icz költészetét. — A filmekben is ezt a történelmi igazságot kell kifejezni — mondja. A Wajda-filmek is magukban, hordozzák mindezt. Életrajza. 1926-ban született. Apja hivatásos tiszt volt; ő a háború miatt nem tudta folytatni tanulmányait. Segédmunkás lett, festők' mellett templomok festésénél segédkezett. Valószínű, hogy 'kkor fogalmazódott meg elhatározása, hogy festő lesz. A láború után beiratkozott a Krakkói Képzőművészeti Akadémiára, majd átment a lodzi filmfőiskolárá, s ott 1952-ben kapott diplomát. Pályakezdése tehát egy idős, a háború utáni európai »új hullám«- mal. Lengyelországban is lezajlott egyfajta hangváltás a fűmben: a sematikus, gyakran naiv műveket kiszorították a realista alkotások. Waj- dával együtt indult Andrzej Munk — gondolatviláguk, szándékuk hasonló, csak a kifejezési formájuk más. Wajda a hősiességet, a romantikát, Műnk a szatírát alíkal- • mazta. Wajda első filmjét 1951- ben készítette Mialatt te alszol címmel. Ezután következett — egy év múlva — újabb alkotása, és négy év múltán első igazán nagy filmje, a Mi nemzedékünk. Bár itt még erősen támaszkodik a forgatókönyvre, a dramaturgiára, föllelhetők az első igazán »wajdiu« képsorok is. Egy francia momográfus írta: (Ez a film) »... a tragikum a burleszk közegében robban, és épp az ellentét teszi súlyossá;« Ezt követi két év múlva a Csatorna. Sok kritikus szerint Wajdának ez az egyik legjobbalkotása. A háborúnak, sőt a varsói felkelésnek is egészen új arcát mutatja be. Erről így vall maga a rendező: »A film nem az intellektushoz szól, hanem a képzelethez, az érzékenységhez ... Minden művész, tehát rendező, arra vágyik, hogy tartós nyomot hagyjon a né-, ző képzeletében. Csak egyetlen módon érheti el ezt: olyat kell megmutatnia, amit előtte senki sem mutatott.'« — Ez a szándék vezeti a filmrendezőt egyre nagyobb sikert hozó filmjei alkotásakor. 1958- ban készült el a Hamu és gyémánt — Cybulskival a főszerepben. Cybulski személyénél egyébként is érdemes egy kicsit időzni. Wajda — ahogy Bikácsy Gergely írja — nincs jó véleménnyel a lengyel színészekről; modorosaknak tartja őket. Cybulskit viszont nagyon szerette. Egy idő után — korai haláláig — neki írta szerepeit is. A könyv egyes fejezetei bőven adnak felvilágosítást a Wajda filmek keletkezéséről, hatásáról, visszhangjáról. A rendező vallomásait is idézik. Mert Wajda filmjei között vannak nagy vitát kiváltók, mint Sámson vagy az Ártatlan varázslók, a Légyfogó, de vannak olyanok is, amelyek a filmművészet határkövei. Ilyen a Tájkép csata után, amely a háborút érzelmi oldalról olyan közel viszi a nézőhöz, amilyen a valóságban volt. Ilyen nagy hatású filmje még az utolsó előtti, a Mennyegző. Ennék a rendezése után mondja Wajda, hogy többet már nem filmez. Azután egy újabb nyilatkozat: most már csak nagyon jót lehet... S. >1. A törökkoppányi asszonykórus. Harmincnégy parasztkórust, pávakört tartanak nyilván megyénkben, közülük huszonegy vállalkozott arra, hogy részt vesz a minősítő hangversenyen. Kedden Balatonlellén, tegnap Nagyatádon tartották a körzeti minősítőt. A Rinya- parti városba látogattunk el, ahol kilenc népdaléneklő kórus örvendeztetett meg bennünket szép műsorával. A hangverseny előtt tarka képet mutatott a Gábor Andor Városi és Járási Művelődési Központ folyosója. A gyülekező kórusok közül a már jól ismert törökteoppá- nyiak, a német nemzetiségű miklósiak viselete tűnt fel. A versenyláz is magasra csapott: hogyan sikerül előadni, bemutatni a sok estén gyakorolt darabokat. A minősítő előtt beszélgettem a szenyéri asszonykórus vezetőjével, Barát Sándorral — régi ismerősünkkel —, aki ismertté és elismertté tette a helyi folklórból válogatott lakodalmast. — Az asszonykórus három éve alakult — mondta a kórusvezető —, s először áll minősítő bizottság elé. Tehetségükben, rutinjukban azóhban joggal bízhatnak, hiszen két rádió- felvétel van már mögöttük, s gyakran szerepelnek a környező települések művelődési házaiban is. A nyáron meghívták őket a kecskeméti népzenei találkozóra, ott újabb kapcsolatot szerezte!# — mutatja a levelet Barát Sándor. A Magyar Tudományos Akadémia népzenei osztályáról várnak vendéget december elején. A tizenegy tagú együttes zöme nyugdíjas tsz-dolgozó, de néhány fiatalabb is van közöttük. Jól ismert arcok a folyosón, a kórus szólistái. Gaál Istvánná énekli A megesett lány balladáját, s itt van özv. Tischler Antalné, Káplár Mihályné és Németh József- né is. A somogysziliek felnőtt vegyes kórusa 1960-ban alakult, ennek örököse a két éve működő vegyes kórus. Mivel a somogysziliek nem dicsekedhetnek helyi népdalokkal, úgy határoztak — helyesen —, hogy a környező falvak folklórjából állítják össze műsorukat. Osztopáni népdalokat és néhány Bárdos-feldolgozást hoztak magukkal. Háromszáz kórust hallgatott rfieg eddig a zsűri: Emő- di Györgyi, a Népművelési hangverseny intézet munkatársa és Alföldi Borús István, a Magyar Rádió zenei osztályának munkatársa. A szünetben velük beszélgettem. — Milyen véleményt alkottak a somogyi parasztkóru- sokrcl, pávakörökről? — Az, hogy jó véleménynyel vagyunk a somogyi népdaléneklő kórusokról, kifejeződött kedden abban is, hogy a balatonlellei hangversenyen valamennyi kórus kapott minősítést — felelte Emődi Györgyi. — A kórusok között egyetlen egy sem volt, amelyik például olyanban tévedett volna, hogy nem népdalt hozott. Megbízhatóak ezek a kórusok. Talán több kevésbé ismert népdalt énekelhettek volna. Az előadásmódról csak annyit: néhány kórus feleslegesen finomkodva mutatta » be népdalkincsét. Lendületesebb, bátrabb éneklésre buzdítjuk a somogyi kórusokat is. ,Baj van azonban a citera- kíserettel. Máris fölvetődött bennünk — az országos tapasztalatok alapján —, hogy hasznos lenne gondot fordítani ezeknek az együtteseknek, szólistáknak a továbbképzésé- re is, mert a kíséretet egyébként továbbra is rosszul oldják meg. A viseletről szintén van mondanivalónk. Néhány esetben, például a törökkop- pányiaknál, nagyon jó a véleményünk, de másoknál törekedni kell arra, hogy egy múzeumi néprajzos segítségével megfelelő ruhákat varrassanak. Ezek ugyan nem tartoznak szorosan az énekléshez, de a színpadi fellépésnél ügyelni kell erre is. A nagyatádi minősítő hangverseny eredményét csak holnap tudjuk közölni, de ismerjük már a balatonlelleiét. A tizenegy kórusból öt »jól minősült«, egy parasztkórus bronz elismerést kapott. »Országosan kiváló« lett a ka- rádi és a holládi kórus, amelyet Herk Mihály, illetve Turáni Imréné vezet. Külön kiemelte a zsűri a Kaposvári Ruhagyárban nemrég alakult népdaléneklő kórust, amelynek tagjai fiatal munkáslányok. A kórust Klausz Róbert vezeti.-A nagyatádi minősítő hangverseny műsora alatt Emődi Györgyi megsúgta: — Ilyen kórust, mint a göllei! Az országban három kapott a legmagasabb elismerésből... Horányi Barna Vasrekesz. Benne egy csomó üveg, teli piros folyadékkal. Olyan, mint a sűrű málnaszörp. Vér. Egy fiatalember ereiben cirkulált néhány perce. A gazdája már egy asztalnál mosolyog, sört iszik és konzervhúsos szendvicset majszol. Mások épp lázat mérnek vagy a laborasztalnál ülnek, az előzetes vizsgálatnál. Véradás van. Az emberek biztatják egymást, izgulnak, kérdezősködnek. A végére mindenki megnyugodott A vér — mire m rászoruló megkapja — öt vizsgálaton megy át. Pontosan 21 napig lehet tárolni, s vagy fölhasználják három hét alatt, vagy gyógyszert készítenek belőle később. Hűtőkamrában, a legszigorúbb rendben, tisztaságban tartják. Egyetlen hiba adótól eljut ahhoz, aki kapja. A vizsgálatok során megállapítják a vércsoportot, és közben még sok más is kiderül. Vizeletvizsgálat, súlymérés ... »Rossz vér« nem kerülhet a többi közé. Akinek a legkisebb baja van, már nem adhat. Nem adhat az sem, aki Önmagát károsítaná; az 50 kilónál könnyebbektől meg azoktól, akik nagyon izgulnak, nem vesznek vért. A donor — így hívják a véradót — a vizsgálatok után leadja a papírt a kis asztalkánál. Zöld köpenyt húznak rá, fölfekszik az ágyra; ben- zinezik a kezét, és rövid idő múlva csurog a vér egy kis üvegbe. 240, 320, 400 köbcenti — attól függ, kit mire »taksálnak« a vizsgálatok után. Közben összeszorítja az öklét, kinyit ja, összeszorítja... A megfeszülő izmok szinte pumpálják belőle az élet piros folyadékát. Baksa Lászlóné vezető asz- szisztens a kaposvári kórház vértranszfúziós állomásán. Tegnap a sajtüzemben rendezkedett be 13 társával, és várták a véradókat. Sokan álltak sorban. A kisasztalnál, az utolsó adminisztrációs állomásnál ülve, megilletődötsem csúszhat be, amíg a vér- ten néztem a piros folyadékos üvegeket, az embereket, akik leadják a papírt, leadják a vért, és utána már csak mesz- sziről nézik: életük egy kis darabja visszakerül az asztalkához, rákötnek egy cédulát, s azon ott a nevük, az adataik. Baksa Lászlónén már kevésbé láttam megilletődöttséget. Gyakorlott mozdulatokkal húzta rá a gumisapkát az üvegekre. Néhány intéssel, szótöredékkel megértették egymást a szakemberek. — 1956 óta dolgozom a véradó állomáson — mondta. — Azóta ezt csinálom. Vért veszünk. Hazavisszük, vizsgáljuk ... Hazavisszük — így mondta. Szeretetet éreztem a hangjában. Mintha legkedvesebb hozzátartozóját emlegette volna. Haza visszük ;.. Hazamegyünk ... Minden benne van ebben a szóban. A véradás után teát vagy sört meg szendvicset kapnak az emberek. Folyadékpótló, kalóriapótló. Inkább csak izgalomlevezető. Az egészséges ember három-négy deci »vér- veszteség« után semmit sem érezhet. Vérveszteség. Milyen rossz itt ez a szó. Senkitől sem hallottam. Vannak, akik kifejezetten üdítőnek érzik a véradást. Néhányan szédülésre panaszkodnak; ez legtöbbször pszichikai rosszullét. Féltek egy kicsit, s az izgalomtól van. őket megnyugtatják. Van egy külön ágy, arra lefektetik, hogy pihenjen. Ha másodszor megy, már nem lesz rá szükség. Miklós Antal lakatos a tejüzemben. Sörözgetett, amikor leültem mellé. — Többször adtam már vért. Először amikor kiskato- na voltam. Akkor éreztem igazán, hogy mit jelent ez, amikor a húgom kapott vért. A feleségem a születésnapján üdvözlőlapot kapott: köszönt- j5k a véradót. Mindketten kaptunk már piros keretes kártyát: X. Y. köszöni az életmentő vért a véradónak — nekünk. Ez kötelesség. Mi mást tudnék mondani? Kovács Tóth Ferencné adminisztrátor. Szintén a Tejipari Vállalat dolgozója. — Az unokám teljes »vércserés« volt. Én is kaptam már. Akkor elhatároztam, hogy amíg tudok, mindig adok vért. Embertársi kötelességem. Most a szobánkból mindÍTárman eljöttünk. Mindegy, hogy kié lesz a vér, biztos, hogy kell valakinek. Vasrekesz. Benne egy csomó üveg, teli piros folyadékkal. Olyan mint a sűrű málnaszörp. Vér. Sok ember sokféle vére. Tizennégy fehér köpenyes »munkadarabja«. Hazaviszik. Haza. A legkedvesebb családtagról beszélnek ilyen szeretettel. Valakinek valamiért szüksége lesz rá. Ha nem, akkor később gyógyszert készítenek belőle. A kaposvári sajtüzemben tegnap kettőtől négy óráig negyvenen adtak vért. Két óra még hátravolt a véradónapból... Luthár Péter
