Somogyi Néplap, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-25 / 276. szám
Végkövetkeztetés Felelősség a hazaszeretetért O lvadni kezd valami az emberben. Langyos hullámok mossák, s mintha mindegyik az előző hangulattól tisztítana meg. A hazgszeretetre-eszmélkedés gyakran a honvágyérzet jelentkezésével válik tudatossá. Persze, összetett érzés ez; van benne önsajnálat, magányérzet, talán még panteisztikus vágy is.. Minha nagy, zárt hengerben gyalogolnánk, nap nap után. Kezdetben céltalan sajgásnak érezzük. Ülünk a bécsi West- bahnhof kemény, nem fekvésre készült kőpadjain. Átvirrasztott éjszaka — görénysza- gú csavargók, hálózsá'khéjú angol lányok, török vendégmunkások között. És terjeszkedik bennünk az űrhideg. Egyszerre tudatosul bennünk, amire talán még sohasem gondoltunk: csák-egy életünk van. Ez az egy ott élet igazán, ahol születtünk. A dagályosnak, régiesnek ítélt szó, «-honszere- lem« egyszerre tartalommal telítődik. Ismerősök, barátok után vágyunk. A jól ismert utcaképet szívesebben látnánk, mint a csillogó-villogó neonreklá- mokkal • teleszórt külhonit. Hiányzanak a nyelvre könnyen guruló magyar szavak, s megosztanád az étéled rögtön avval is, aki akár egy jó cifra — de magyar! — mondatot ki- nond. Megtanulod becsülni a közvetlen környezetedet. Azt a ■nikrokultúrát, amely körülölel. Ahol érvényes a Móra Ferenc-i lágy, tenyerébe vevő intelem, következtetés: »A szeretet az élet«. S mondanád József Attila versének címét is azonnal: »íme, hát megleltem hazámat...« De akkor átérzed, hirtelen annak keserűségét is, ami e sorokban kimutatható: »Egyedül voltam én sokáig, / Majd eljöttek hozzám sokan. / Magad vagy, mondták: bár velük / Voltam volna én boldogan.« Igen, néha távol vagyunk egymástól — egymás mellett élők, nagyon. Ifjabb fejjel nem tudtam megérteni: miért nem fogták meg a költő kezét e négy sor elolvasása után... Azonos érdekű, érdeklődésű emberek is lehetnek egymástól olyan messze, mint azonos galaxisban két csillag, noha egy munkahelyen dolgoznak. Rokonlelkek is »-fázhatnak« egymás közelében, ha nincs kohéziós erő, amely egymáshoz bújásra késztesse őket. S akkor az est, a sötétség a nappalokra is úgy tapad, ahogy a fekete pióca az eleven bőrre. Életkedvünket szíva el. A József Attila-i négy sor szirénahang. A közösségbe kí- vánkozás, a társtalan magány vijjogó, kétségbeesett hangja. Az emberben igény van arra, hogy másokkal is megossza gondolatait, »örüljetek az örü- lőkkel...« — gyerekkoromból cseng vissza ez a textus, s noha annak, aki megismertette velem, már nem hiszek, az általa hirdetettekkel sem értek egyet, ez az intelem számomra időtálló. Az kellene, hogy legyen mindnyájunknak! Nem könnyű megtartani. A sárga ló, az irigység gyakran ott rúgkapál köztünk. Nem vagyunk egyek a mások örömében. Bánatában sem mindig, olykor csak képmutatóan. A hazaszeretetei a mások becsülése, a bennünket körülvevő kisebb-nagyobb közösség tiszíelése is alakítja, formálja bennünk. Csak rá kell nyitni a szemünket a szépre, a jóra. Az erényekre, melyek minden embercsoportosulásban föllel- hetők. És akkor a hibákat is könnyebb lesz nemcsak elviselni, hanem eltüntetni! Megsemmisíteni. Hiszen ez a másik idézet is »visszaköszön« nekünk: »Tehát ellenségetek let- tem-é, megmondván nektek az igazat?« Dehogy az az ellenség, a rosszakaró, aki az igazat mondja! Annál inkább az, ki lesüti a szemét, nehogy »szúrja« a hiba. Aki hallgat tévedéseidről, csak erényeidet •körülhízelegve — nem barátod ő! A »-kisházáért«, közvetlen emberi környezetünkért valamennyien felelősek vagyunk, akik azt a közösséget alkotjuk. Végkövetkeztetés ez. Ülsz a Westbahn- hof kémény kőpadján — álmatlanul, görénySzagú csavargók, hálózsákhéjú angol lányok. török vendégmunkások között,^ és gondolatindáidon ez a végkövetkeztetes a csomó. Leskó László A névadóra emlékeztek Felsőmoesoládon [ Példaleéptlk Ligeti Károly A „könyvlovas’’ tervei Nyitás a kaposvári Iihrcsszóban Libresszo nyílt tegnap Kaposváron a Pannónia Vendéglátó Vállalat Dorottya presszójában, ahol ezután havonta egy alkalommal a könyvba- rátoknak bmutatják a magyar könyvtermés újdonságait. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat ötlete volt a terv, amelyet® szívesen fogadtak a kaposvári Dorottyában is. A premier előtt kérdeztük meg a »könyvlovast«, Balogh Tamást, a Csiky Gergely Színház tagját: milyen program várja a Mbresszó vendégeit. — Ma este Bajor Andor erdélyi író Lelkes pasasok című kötetéből olvasok fel szatírákat, humoros írásokat. Ezután Tombacz János meséiből mutatok be néhányat; ezt az Akadémiai Kiadó jelentette meg. — Mi a célja a kaposvári libres&zónaik? — Nem előadóesteket kívánunk rendezni. Feladatunk, hogy az újonnan megjelent könyvekre hívjuk föl az olvasók figyelmét. Havonta jelentkezem a »könnyvlovas« szerepében, s minden alkalommal két-három új művet mutatok be. Ehhez azonban nekem el kell olvasnom csaknem az egiész havi könyvtermést, hogy válogatni tudjak. Egyelőre szépirodalmi művek szerepelnek a tervemben, később — gondolom — szak- könyvekrel művészeti témájú művekre is sor kerülhet. A kaposvári libresszó »könyvlovasától« megtudtuk azt is, hogy nemcsak könyvfórumnak szánja ezt a havi egyszer» találkozót, hanem meghívnak majd zenészeket, képzőművészeket is. író—olvasó találkozókat is tartanak azoknak a részvételével, akik új kötettel állnak az olvasók elé. A kezdeményezés több okból is figyelmet érdemel. És jelzi, hogy igényesebb a kereskedelem; az új könyveket élőszóval is reklámozza. A imre*s-r óiban nemcsak részleteket lehet hallani az új művekből, a helyszínen meg is vásárolhatják az olvasók. Most már rajtuk a sor, hogy minél többen éljenek az alkalommal. Ennek olyáh akadálya sincs, hogy a presszóban kötelező fogyasztás terhelné a könyvbarátokat. 1967. november 24-én Fel- sőmocsoládon jártunk, az iskola úttörőcsapatának névadó ünnepségén. A művelődési ház falán emléktábla jelzi az egykori eseményt, s tegnap ismét ezen a helyen találkoztunk a névadó példáját felidéző tanulókkal. Nyolc év telt el, s e nyolc év alatt nemcsak új gyerekek ismerkedtek meg példaképük harcos életével, hanem árnyaltabb lett Ligeti Károly portréja is — többet tudnak róla, mint ezelőtt. — 1967-ben az iskola úttörőcsapata új nevet választott : Ligeti Károlyét, egy olyan hősét, akinek a rokonai itt éltek Felsőmocsoládon. Méltó példakép! Hazaszere- tetet, internacionalizmust, hősiességet tanulhatunk tőle — mondta Pap Rózsa tanárnő tegnap délelőtt az ünnepélyes csapatgyűlésen,. amelyet az emléktábla előtt tartottak. Az iskola meghívására kedves vendégek is érkeztek. Eljött a MÁV miskolci járműjavítójának két dolgozója is, az ő szocialista brigádjuk szintén Ligeti Károly nevét viseli. Ligeti Károly 1890-ben Kiskőrösön született, 1919-ben Omszkban gyilkos golyó végzett vele. A forradalmi munkásmozgalom mártírja három évtizedet sem élt. Az oroszországi magyar hadifogolymozgalom egyik vezetője volt Ligeti Károly, s újságíróként is ismert volt a neve. 1916-ban esett orosz fogságba Galíciában, s a hadifogolytáborban jegyezte el magát a forradalommal. — 1919-bén az Omszkot védő magyar csapatok parancsnokaként súlyosan megsebesült, a fehérek fogságába esett, s azok — százötven társával együtt — kivégezték. Omszkban utcát neveztek el a mártírról, hősiességét a szibériai városban emlékmű hirdeti. Az életrajzi lexikonokból talán ennyit tudhatnának a felsőmocsoládi gyerekek Ligeti Károlyról, de ebben a kis közösségben ennél sokkal «árnyaltabb a példakép portréja. Az úttörők szorgalmasan gyűjtötték a róla. szóló írásokat, könyveket, visszaemlékezéseket, s ezekből tegnap kiállítást rendeztek a pártklubban. Ott volt az ünnepségen Kiss Emil is, Ligeti rokona, aki sok családi dokumentummal gyarapította az skolai gyűjteményt. A gyűjteményben láttuk Dunajevszkij könyvét, az Omszki balladát, amely Ligeti Károly regényes életrajza. Ebből a kötetből válogatva mutattak be irodalmi színpadi előadást a tanulók. Szofja Ljudvikovna Ligeti részletesen szólt mártírhalált halt férjéről és a harcostársról. Visszaemlékezését a Párttörténeti Intézetben őrzik; onnan kaptak róla másolatot a felsőmocsoládi gyerekek. A visszaemlékezésből ezt a részt különös örömmel jegyeztük le: Ligeti Károly Omszkban magyar nyelvű lapot szerkesztett. »A pártmunka rendszerében külön hely jutott a lapnak. Már a megjelenésének is nagy jelentősége volt. Magyar lap Omszkban!« A miskolci vendégeket különös szeretettel vették körül a felsőmocsoládi gyerekek. Dombi Sándor brigádvezető és Kiss János szép ajándékot nyújtottak át a tanulóknak: Miskolc jelképét, az avasi tévéadó makettjét és egy szo- cialistabrigád^zászlót, amelyre Ligeti nevét hímezték. Dombi Sándor: — A Tűzvédelem című lapból értesültünk róla, hogy Csillebércen az országos úttörő tűzoltóversenyt egy Ligeti Károly nevű csapat nyerte, így kerültünk kapcsolatba — két éve — a felsőmocsoládi iskolával. Azóta sok levél megfordult Miskolc és • Felsőmocsolád közt, de személyesen most találkozunk először. Ligeti Károly öröksége köt össze bennünket. De szívesen beszélünk a tanulóknak a brigádunk életéről is, arról: hogyan dolgoznak a munkások a MÁV miskolci járműjavítójában. Hoztunk magunkkal filmet is, ezt levetítjük a tanulóknak, és sokat beszélgetünk. Azért küldtek bennünket erre az ünnepségre, hogy élő kapcsolatot teremtsünk a gyerekekkel. Azt hiszem, feladatunkat teljesítettük. Az iskola igazgatója elmondta, hogy a legközelebbi tanulmányi »kirándulást Miskolcra tervezik. Ellátogatnak a járműjavítóba is. Rápó Mihályné, aki 'a kiállítást megnyitotta és a tanulók gyűjtőmunkáját irányítja, arról beszélt, hogy tovább gazdagítják az iskola Ligetigyűjteményét. H. B. Reöthy Ferenc tanulmánya A Balaton halászóhelyei Tersánszky /. jenő A havasi selyemfiú Hanem Parászkaü! Parász- kánajc asszonya ekkora bizalma valóságos dicsfényt sugárzott szerte heges arcán. — Igaz, igaz, igaz, az, az, az — biccentett lelkesen a vénasszony szavai közé, és mintha valahogy boldog mellékgondolataira vallott volna, hogy meg is feledkezett tiltakozni arra, hogy ő postása legyen majd a hallottaknak, amint a vénasszony mondta végül. Arra is csak biccen tgetett s helyeselt. — Hogyne, hogyne, hogyne, nagyságám, drágám! Szeressen téged az Isten! Kisvártatva a vénasszony kissé lehűlt. Nyilván visszatért józansága, és vele bizonyos aggodalmak, hogy heve túlragadta az okosságon. — Jól van, jól van — mondta tárgyiasabb hangon Parászka lelkendezésére —, hiszen megvoltál velem any- nyi ideig, tudom, hogy meg- leszel ezután is. Én is jót akarok tenni veled. Amíg nálam leszel, kiadom neked csak azt a bért. amit az uraddal kaptatok eddig. Avval nem leszek szegényebb, s te is rakhatsz félre valamit. Urad, úgyis megitta a tieteket is. * Jól érzett már a vénasz- szony szavain, hogy ez mintegy lekenyerezése Parászká- nak azért, hogy a hallottak köztük maradjanak, úgyhogy látszott, Parászka is elérti, amint így felelt rá: — Ö, nagysága, ha/ nálad vagyok, akkor ne félj, nem akarok én tudni sem arról a hóhér uramról, sem másról. Ennek a beszélgetésnek dacára, a vénasszony és a pa- kulár közt nem tevődött egyelőre újra szóvá, hogy a pap szentesítse viszonyukat. Maradt minden a régiben. Leg- föllebb annjd változás esett, hogy a vén kocsis újra eljött visszakunyorálni magát a házhoz, és a vénasszony újra elutasította. S így hát a vénasszonynak csakugyan magának kellett újra felülni a szekere deszkájára. A vén kocsis rosszul járt. Arra, hogy a vénasszonytól kicseppent, a szekeres Krizsá- nők sem kegyelték többé. Hírhordójuk volt, szerelmesek nem voltak személyébe. Így' virradt a vásár előtt való reggelre, mikor a vén- assZony túl akart adni igáin, s felmondani a másik kocsisának is. Akorra látta be a vén kocsis is, hogy a kiakolbólittása visszavonhatatlan a vénasz- szonytól, és miután a kapott öt pengő elfogyott,- komolyan szolgálat után kell néznie. Elment hát batyujáért a vénasszony házához. A vénasszony és a pakulár megint odavolt a réten. Az utolsó boglyát szállították haza. Még délután volt egy fordulójuk. A vén kocsis természetesen tele volt feleségének szemrehányással, hogy nem járt közt be asszonyuknál,* hogy visszafogadja. IFolytatjuk.) Különösen azokon a helyeken, ahol nagy a forgalom, a vendégjárás, gyorsan változnak az elnevezések. A halászatot is egyre jobban gépesítik, s a munkafogásokkal együtt változik a különböző tevékenységi formák megnevezése is. Az őrtálló tudomány azonban nem hagyja veszendőbe menni a régit. Történelemszemléletünk, múlttudatunk fontos ösz- szetevője: mit tudunk a szű- kebb haza tegnapjairól, elődeink munkájáról, A népi nevek — amelyek egyaránt utalnak földrajzi környezetre és a munkaformára — felmutatják az eltűnt tartalmat is. Vajon hány mai — Balaton környéki — gyerek tudná megmondani, mit jelent az, hogy hábityó, mekkora volt a kétszálas és hol volt a potyogókő? Az elsővel a szél által partra dobott növényi törmeléket, a másodikkal a halászhajó kötelének hosszáról elnevezett halászóhelyet, a harmadikkal az omladozó partszakaszt jelölték a balatoni halászok. Reöthy Ferencnek, a' Somogyi Almanach 23. számaként megjelent tanulmányából idéztük a fenti kifejezéseket. A füzet címe: A Balaton halászóhelyei. Szinte fönnhangon újramondja az ember némelyik szót, annyira ízes, ötletes, kifejező. Nem véletlen, hogy Reöthy Ferenc e munkájával a Pécsi Akadémia Bizottság 1973. évi pályázatán első díjat nyert. A tudományos /orrások iránti tisztelet és korrigáló szándék, a lehetséges adatközlők, felku« tatása, a téma biztos áttekintése. a pontos eligazodás jellemzi tanulmányát. Adatközlői között főhalászmestert, hajóvezetőt, főaaronómust találunk: a földrajzi terület és a halászat jó ismerőit. Példaszerű tisztelettel említi nevüket a szerző és készségüket, amelyben megnyilvánul az is: valamennyien megértették, miért szükséges szinte a huszonnegyedik órában feltérképezni mindazon nevek, kifejezések összességét, amelyek a Bala- ton-part halászóhelyeihez kapcsolódnak. Ha csak a mellékelt térképre vetünk egy pillantást: a parti régió hétszáz- huszonnégy elnevezését dolgozta fel a szerző. Kiindul a tőfenékkel kapcsolatos halásztopográfiából, második szempontja a vízre vonatkozó halásztopográfia volt, majd a parti vonatkozású. Közli a halászóhelyek nevében történt változásokat, és végül több mint hétszáz tulajdonnevet ad közre. Nagy munka ez. amelyet a szakirodalom érthető lelkesedéssel fogad, de — úgy véljük — jól hasznosítható a honismereti-helytörténeti mozgalomban, az általános iskolai nevelésben is. Mert a település történeti múltjába vezet vissza és anyanyelvűnk sokszínű névadási gyakorlatára nyit ablakot, x. T.
