Somogyi Néplap, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-19 / 271. szám
Őszinte véleménycseréket! Átalakul a falu arca. Sok- ■aor hallott megfogalmazás ez. Mindennapjaink munkájában sem lehet figyelmen kívül hagyni ennek két — nagyon jelentős — oldalát: más már a falusi környezet, mint régebben volt, és más az emberek gondolkodásmódja is. Amikor például a népfrontnál meghatározták a kaposvári járásban a mezőgazdasági dolgozók közt végzendő felvilágosító és politikai nevelőm un ka feladatait, figyelembe vették, hogy a falvakban — a mezőgazdasági nagyüzemek kialakulásával, a gazdaságok fejlődésével — nagy arányú átrétegeződés ment végbe. A munkások számának növekedése ellenére azonban a kaposvári járás továbbra is mezőgazdasági jellegű: a keresőképes lakosság többsége termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban dolgozik. Az utóbbi években azt is tapasztalták: a szövetkezeti vezetők és tagok, az állami gazdaságok dolgozói tevékenyebbek voltak a közéletben, aktívabbak a társadalmi munkában. Mindezek megfelelő alapot’ adnak ahhoz, hogy a Hazafias Népfront politikai felvilágosító és nevelő munkája során a falusi lakossággal mind szélesebb körben ismertessék meg a szövetkezetpolitikai elveket. Ugyanakkor fontos az is, hogy a lakóhelyi és a szövetkezeti igényeket mind inkább egyeztessék a szociális, kulturális, népesedéspolitikai és családvédelmi feladatok megoldásában. Nemcsak a falu és lakói változtak, hanem a mezőgazdasági munka jellege is. Egyre több szakképzett emberre van szükség. S a munkakörülmények kedvező változásával, a jobb munkaszervezés és a magasabb szintű agrotechnikai eljárások révén jobbak a mezőgazdasági dolgozók életkörülményei is. A HNF kaposvári járási bizottságán beszámoltak róla, hogy sokat fejlődött a szövetkezetek szocialista jellege, a szövetkezeti demokrácia, a tagoknak a közös tulajdonhoz és a munkához való viszonya. Gazdaságpolitika és községpolitika — ez a két téma váltotta ki a legnagyobb érdeklődést a falugyűléseken. Egy beszámolóból idézek, amely A mezőgazdasági dolgozók részvétele a népfrontbizottságokban és a körükben végzett nép frontmunka tapasztalatai a kaposvári járásban címmel a napokban hangzott el, a megyei elnökség ülésén: "A falugyűlések látogatói érdeklődést tanúsítanak a tanácsi munkáról szóló beszámolók iránt. A községek fejlesztési terveit véleményükkel, javaslatokkal egészítik ki és elvárják, hogy a legfontosabb rendeleteket, jogszabályokat legalább ilyen esetekben ismertessék a községi tanácsok vezetői.« Ez a növekvő érdeklődés nyilván annak is köszönhető, hogy a népfront szervezte tanfolyamokon — ez 1974/75. évi tapasztalat — a hallgatóknak több mint 70 százaléka mezőgazdasági dolgozó. Természetes tehát, hogy a falvakban sok kérdést tesznek föl az előadóknak az V. ötéves terv előkészítéséről, az életszínvonal-politikáról vagy a szarvasmarhaprogramról és a legújabb mezőgazdasági termelési rendszerekről. Bevezetőben említettük: nagyobb a mezőgazdasági dolgozók részvétele a társadalmi munkákban is. A kaposvári járásban a négymillió forint értékű lakossági felajánlás nagyobb része a mezőgazda- sági dolgozóktól származik. De nem ez a legnagyobb eredmény a lakóterületi munkában, sokkal inkább az, hogy sikerült a különböző nagyságú és típusú településeken megtalálni a sajátos módszer reket, felkutatni a helyi le- [ hetöségeket. Vagyis: érdekeltebbé tenni a községek lakóit ; a településfejlesztési munkában. Mindeddig az eredményekről esett szó. Van azonban bő- ! ven tennivaló is. Például a társközségek esetében vagy a I külterületeken. És a megoldás — az eddigi tapasztalatok j alapján — szinte önként kí- I nálkozik. Hogy a mezőgazda- sági dolgozók még inkább érdekeltek legyenek a népfront által szervezett politikai fel- világosító munkában, ahhoz őszinte véleménycserékre van szükség. És még több olyan fórumra, ahol a helyi politikai munkával való foglalkozás jobban kiteljesedhet. M. A. „Ebadta ” figurák ízlésesebb kirakati kínálat »Korszerű portál — korszerűtlen kínálat« címmel Kaposvár szegényes vagy éppen túlzsúfolt kirakatairól közöltünk bíráló riportot. Nem vártunk csodát, de elhatároztuk: a témát nem hagyjuk »Csip- kerózsdka-álomra« szén derülni. Az utóbbi két hónapban is figyelemmel kísértük a kirakatokat. Ügy látjuk, valami elkezdődött. Néhány portál »béltartalma« ízlésesebb, hívogatóbb tett. Már a cikk megjelenése utáni napokban. A cipőbolt kirakatából eltűnt a »szakállas« tavaszi dekoráció. S azóta már másodszor rendezték át ezt a »tárolót« — most ma" a téli árut tartalmazza, megfelelő dekorációval. A ruhagyári szaküzlet kínálata változatlanul gyönyörködteti a szemet. »Ebadta« figurái tervezői-dekoratőri humorról győznek meg. Üjra szellemes, kedves a fonalüzlet egyik kirakata is, amely jelenleg a Fonalkiikészitő Gyár termékeit reklámozza. Hatalmas palettán színes gombolyagok jeliképezik a különböző festékeket. Nagy ecsetek. S a kész »művek«: keretben — ugyancsak fcmalgom- bolyagokból — kompozíciók, csendéletek. Szép munika! Versenyez vele a Camea bolt portálja is. Korábban különösen a sok kezű istenség figurája, illetve annak felék- szerezése váltott ki elismerést. Most nagyon gazdag, nagyon kulturált bemutatót rendeztek be a testvéri Bulgária népművészeti termékeiből, egy szép gondolat — a barátság — jól sikerült megragadásának szimbólumszerű megvalósításával. A szemközti Omnia kávézó kirakata is megújult. Lám, lesiet csak teás- és kávéscsoma- gokból is — megfelelő »társítással« — ízléses képet formálni! A »díszlet«: habszivacsból kivágott csészecsoport. Jó ötlet ez is. Nem egy kínálat a KPVDSZ ki rakat verseny ére készült, s ez azt a kívánalmat is szüli az emberben: ha nincs vetélkedő, akikor is jó, ha versengenek egymással a kirakatok szakembered. Ez az érzés újul meg az emberben a Somogy Áruház portáljai láttán. Nagyon jól sikerült kompozíciók Tersánszky J. 1 j| Á havasi selyemfiúi — Nem kell, uram, köszönöm, elég volt nekem — felelt a pakulár. — Baj van itt nálatok. Nem jól van ez! És nekem sem jó itt maradni. A lovak után kell nézzek. Még nem itattam. Megyek, engedj meg — indult ki éppen,' mintha félne szembesülni a vénasszonnyal. A vén kocsis riadtan lapított a pakulár elől az ajtó mellé, mikor kiment. — Nem bántalak, nem bánlak. öreg vagy, köszönd annak — szólt oda .neki a pakulár. — De vigyázz, ez az utolsó, hogy rám tátottád a szádat. 2. A viéhasszony szenvedelmei a pakulár iránt csak ’ egyre növekvőben voltak a hónapokkal. Olyanná hatalmasodtak rajta, mintha ez a kemény s évek senyvesztetto néne egy másikat, afféle álombéli mást hordott volna azeJenő ezek. Kutyát sétáltató pár kínálja a téli ruhadarabokat; más emberutánzat-figurák mintha tükörben néznék magukat. A mikulásra és a karácsonyra figyelmezteti a szemlélődót az áruhalmazt befonó vasúti sín és játékvonat. Nagy ízléssel összeállítottak a cikkcsoportok! A fehérnemű-kínálatra ez fokozottan érvényes. Az összkéip tehát kedvező. Várjuk további üzletek bekapcsolódását ... L. L. mélyében. Mintha önmaga ifjú, gerjedeknek hódította idétlen mása váltotta volna fel időnként benne a józan, ravasz öregasszonyt. Szinte maga is megriadt olykor, mennyire gyönge, valósággal eszméletlenné válik, ha a pakulár személye értődik bele bármi dolgába. De, ámbár százszor elárulhatta volna magát a vénasz- szony, még maguk a cselédei előtt is valahogy nehezen kerekedett hitele, hogy a pa- kulárral tartana. Előzőleg sosem adott ilyen föltevésekre okot, és fiai is úgy vették a pakulárt, akár másik kegyen- cét, a fényképész fiát. És igazában nem is tartották olyan fontosnak s fenyegetőnek a a ol got, mint a vén kocsis szerette volna rájuk beszélni. A vénasszony meg a pakulár különben nagyon óvatosak voltak a találkáikkal, és éppen elég zavartalan alkalmuk volt rájuk a kocsisok távolléteivel. Kettőjük közül a vén- asszony volt mindenesetre, aki inkább elárulhatta volna viszonyukat. A pakulárt ebben is, mint másban, valami csodálatos titoktartás képessége környezte. Valahogy személye volt már olyan, mintha rokonságot tartott volna az erdők, szakadékok meselényeivel. akikel sziklák, ágbogak, ködfoszlányok rém-éltetnek, de útiaikon rajta nem üthetőek. Talán ez védte miagával együtt öregasszony kedvesét is. De egy nap, K rizsáimé azt Tolnai Mária műsora Bálint Cybrgy és Radnóti Miklós emlékére Barátok voltak. írtak egymásról és egymásnak, és sosem csak egymásról és egymásnak, hanem annak a sok-sok névtelennek is, akik közül Bálint György a Történelmi életrajz című írásában Hunta Máriát megszólaltatta. Tolnai Mária, az Egyetemi Színpad tagja Kortársak voltak és barátok címmel előadóestet tartott hétfőn a megyei könyvtárban: Bálint Radnóti Miklós kön>'vek műveiből válogatta, állította össze műsorát. A barátságidézést nemcsak az örök értékű művek megszólaltatása tette időszerűvé, hanem az a könyvkiállitás is, amelyet Szép könyvek a Szovjetunióról címmel hétfőn nyitottak meg a könyvtárban. A két nyelvű — orosz és magyar — plakátot figyelmesen olvassuk el: »Szovjet könyvkiállí- tás a fasizmus felett aratott -győzelem 30. évfordulója alkalmából«. Műsorát erre az egyszerű és mégis tetszetős plakátra »vetítette« az előadó: hiszen ha megkérdezzük, mikor volt kortárs Bálint György és Radnóti Miklós, ráfelelhetjük, amikor a fasizmus EuróírwrtirtKKn« rl i iiKnrí _ a Szovjetunióról. gött. Kortársák voltak, és mert agyét vallottak, természetesen barátok is. Akkor, amikor — megint csak Bálint szavait idézzük — »ezer ember ezer vetélytársat jelent«. Tolnai Máriának art köszönhetjük, hogy megpróbálta fölidézni -e kettős kötésű barátság mellett Bálint publicisztikai művészetét és Radnóti költészetét. A nehéz feladattal azonban nem tudott megbirkózni. Kezdetben art hittük, hogy a pódiumon ritkábban hallható publicisztika okozza a vállalkozás sikerte'enságét. Sajnos nem. Tolnai Mária alig tudott valamit is kibontani Bálint György írásművészetéből: erénye annyi csak, hogy felhívta a figyelmet ezekre a művekre. Halk sóhaj úszott végig a termen, amiken- az ismert Rad- nóti-versekbeAcezdett az előadóművész. Se elmaradt a várt művészi élmény: érzelgős és szentimentális előadásban hallottuk , az eklogálkat. És adós maradt Radnóti kristály- tiszta logikájával, »a kétszer kettő józanságáéval is. Kemény Gábor zeneművészeti főiskolásnak az alkalomhoz nem illő megjelenése is zavarta a közönséget. Pedig mi hiszünk abban, hogy az ilyen találkozások ünnepi pillanatok. Kemény két hangulatteremtő művet szólaltatott meg a zongorán. H. B. A rendező vallomása Kalauz a Bakkhánsnők bemutatójához örömmel jöttem Kaposvárra. Nemcsak azért, mert itt Euripidészt rendezhetek* hanem azért is, mert belülrftl ismertem meg e színházi műhelynek nemcsak céljait, hanem természetét is. Izgalmas találkozás ez számomra, mert bár céljaink égy irányba visznek mindannyiunkat, módszereink különbözőek. E találkozás tehát kölcsönös erőpróbája a kaposvári társulatnak és a vendég rendezőnek. Sok kedves, régi barátom is, dolgozik itt, akikkel jó érzés volt találkozni sok-sok év után. Természetesen abban is bízom, hogy munkánk eredmond ja a pakulárnak: — Már hallod, a második tiszt úr mondotta nekem, akit a szekereden vittél, hogy a városban mindig megnéznek téged a szekéren ebben a rövid ingben, és a tiszt úrról azt hiszik, hogy a bércről hozod. Hát vettem már neked egy zekét. Gyere, próbáld fel. Viselheted az ingen is. Legalább míg a városba hajtsz. A pakulár ijedten nézett a vónasszonyra, mintha féltené magát,, hogy külsejével belsejében is átvedlik a bérc egyszerű fiából a titkon megvetett, fondor házlakóvá. Ez már nem első merénye volt külseje ellen a vénasz- szonynak, és a pakulár aggodalmasan látta, hogy nézegeti hosszú haját is, hogy nyilván abból is lekurtíttasson vele. De bárha a pakulár sejtette. hogy a tisztek kifogása csak a vénasszony koholmánya. nem volt kibúvója, ha már megvolt a zeke. Pedig, mikor a vénasszony unszolására föl próbálta hólyagszerű inge fölé, valóban úgy érezte magát benne, mintha megint tömlöcbe zárták volna. Gúzsnak és amellett szomorú maskarának érezte. Félig szekeres gazda, és köldökétől lefelé a régi. vajasgatyás mokány. Mintegy rávalló a gazdaasszonyával való viszonyára. Az a zeke gáückék, sima gyapjúikeknéből volt. Ilyet viseltek a falu összes szekeres gazdái. A kocsisoknak nemigen futotta rá pénzük; Azok menyeit a jó színházhoz szokott kaposvári közönség is érdeklődéssel fogadja. Ügy érzem, szép és jó ürügyet szolgálunk azzal az elhatározásunkkal, hogy két színházi műhely találkozzék és ismerje meg — ne csak előadásaink kölcsönös megtekintésével — egymást az aktív alkotómunkában is. A közeljövőben kezdődnek Kecskeméten Shakes- I peare Téli regéjének próbái, Zsámbéki Gábor vezetésével. Mindannyiunk számára fontos, művészi munkánk lényegét érintő kérdések megfogalmazásában tehetünk jelentős lépéseket. leginkább halinaujjasban jártak. Na, másnap reggel be kellett fogni a pakulárnak, hogy asszonyát és egy kohótisztet bevigyen a városba. A vénasszony nem kegyelmezett. A pakulárnak fel kellett.vennie a kék, szekeresgazda zekét. A kohó szenesraktára lenn volt a falunak a város felőli végén. Mellette a sorház. A szekeresek magas kasú szekereikkel ott várakoztak, míg a raktámok kiadta a terűt, és közben persze pálin- káztak a sorházban. Aznap épp utolsónak került sor a Krizsánné két szekeres fia és öreg kocsisára. Ott lebzseltek a sorházban, és a Kri- zsánok fizették természetesen a kocsis pálinkáját, viszonzásul anyjuk házáról való közlésedért. Különben amúgy kölcsönbe késztették egymást a vénás z- szonyra. A kocsis végleg el volt keseredve a pakulár változatlan, sőt növekvő befolyásán, és bárha semmi bizonyosat nem tudott maga sem. nem győzte eléggé körülpéldálózni a Krizsánfiaknak. hogy amyjoknak, egész biztos, macája a pakulár. Abban a percben hajtott el a palkulár a sorház előtt az új zekében. A Krizsánok is, a kocsis is nagyot bámultak külseje megváltoztam és a vén kocsis keserű pillantást vetett a maga koszlott ujjasára: (Folytatjuk.) Euripidész , Bakkhánsnője nem véletlenül izgatja az európai színházi kultúrát. Nem egyszerűen görög tragédia, hanem »a« tragédia megszületésének rituális játéka. A mi előadásunk éppen ezért a mítosz kialakulásának történeti mélységéből meríti fel a történet sejtelmes tartalmait, természetes egységbe igyekezvén dolgozni a tragédia klasszikus szövetével, a tragikus játék alapstruktúrájával. Arról csupán feltevéseink vannak, miként is játszották e játékokat a görögök. Tánc és zene, költői kardal és dialógus feltehető egysége lehetett. Kérdés, hogy a tölünk történetében, nyelvében oly távo~ li múlt miként válhat élő, eleven színházzá ma. A színház ugyanis egyszerre történelmi múlt és egyszerre idegeinkben tápcoló jelen. A kettő nincs egymás nélkül, mert minden játék rólunk szól. Az ember azért játszik, mert ki akarja vetíteni magát valami tőle idegenben, hogy e kivetítésben jobban ismerje meg önmagát. Pentheusz thébai király mítosza számomra passiójáték, rituális mise. (Mint ahogy annak idején maga a görög színház is mise volt, mert a tragédia belőle nőtte ki magát.) E passió mint a játék egészének kerete és szerkezete fogadja be az élő drámát, áz ember küzdelmét a hit é6 a tudás konfliktusában. A mű aktualitása nem a történet hitelében van. A történet hitelét a játék hitele teremti meg. A mű aktualitása abban van, hogy miként mozdul meg a játék során a nézőben az ő saját és egész világa, s abban, hogy az előadás élménye miben és menynyiben rendíti meg a nézőt. Abban a színházban hiszek, amely nem egyszerűen csak ábrázolja a világot, hanem aktívan teremti is azt. Ruszt József, a kecskeméti • Katona József Színház főrendezője 4
