Somogyi Néplap, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-19 / 271. szám

Két ülésszak között A higgadtság a jellemző Beszélgetés Radnóti László országgyűlési képviselővel Akármilyen gondról, baj­ról esik szó, mindig ott kö­tünk ki: »-hiszen ha több időm lenne . ..« A száznegy- venmillió forintos termelési értéket előállító csurgói Nap­sugár Ipari Szövetkezet elnö­ki tiszte és az országgyűlési képviselői mandátum »vonz­za« a tennivalókat. (Éppen ezért Radnóti László dühösen emlegeti a szükséges . rossznak kikiáltott haszontalan el­foglaltságokat, közülük is fő­leg a fölösleges értekezlete­ket. — Néhány hete ötven szak­emberrel együtt el kellett po­csékolnám egy napot, mert az értekezleten fölolvastak egy kiadványt, amelyet a végén a kezünkbe nyomtak. S nem mondhatom, hogy az ilyesmi ritkaságszámba megy .. . Nem valószínű, hogy a szövetkezetben is megesnek ezek a haszontalanságok. A múlt évihez viszonyítva har­mincnyolc százalékkal növe­kedett a termelés — és ez a tempó nem tűri a testet-lel- ket gyötrő szócséplést. Rad­nóti László megállás nélkül kutatja az ésszerűség forrá­sait. — A képviselőnek a mun­kahelyén kell példával szol­gálni ; becsületet elsősorban így szerezhet magának. Tu­dom, árgus szemekkel fi­gyelnek engem is: nem bizal­matlanul, sokkal inkább jó­indulattal. Huszonöt éve ál­lok a szövetkezet élén, sem a csurgóiak, sem a környékbe­liek előtt nincsenek titkaim. Ezért aztán nem kellett sok időt vesztegetnie a bemutat­kozásra sem az előző ország­gyűlési képviselői választáso­kon, sem az idén. A valami­kori csurgói járás és Segesd tartozik a választókerületéhez, ez összesen tizennyolc köz­ség. — Másodszori megválasztá­som óta körülbelül száz pa­nasszal fordultak hozzám. A legtöbbször egyéni sérelmek orvoslásához kérnek segítsé­get: kinek a föld járadék fo­lyósításával, kinek a nyugdíj­jal, kinek az építkezési enge­déllyel akad baja. Mostaná­ban minden három napra jut két panasz, e ha nem akarom, hogy összetorlódjanak, rögtön intézkednem kell. A panaszok kivizsgálásában Radnóti Lászlónak sokan se­gítenek. Nem volt rá példa, hogy egyetlen szerv is nemet mondott volna a képviselői kérésre. Természetesen kivizs­gálásról van szó, nem arról, hogy minden panaszosnak igazat adnak. — Szeretném, ha több köz­érdekű bejelentést kapnék. De nem várom meg, amíg megér­keznek; járom a »területe­met« s próbálok minden hi­bára figyelni. Alig várom, hogy elkezdődjenek a falu­gyűlések, ilyen alkalmakkor megtelik a jegyzetfüzetem. A húszezer választó több­ször tapasztalhatta, hogy a képviselő nem elégedik meg a kívánságok följegyzésével. Radnóti László utánajárásó- | nak. sok-sok munkájának is köszönhető, hogy a választó- kerületben utak épülnek, hogy áll a csurgói víztorony, Ber- zencén az új általános isko­la, és hogy kevesebb gonddal birkózik a segesdi szociális otthon. — El kell döntenem. vá­lasztókerületemben melyek az általános, országosan is hasz­nosítható tapasztalatok. Kép­viselői munkámat ezek táp­lálják, ezek erősíthetnek meg, ha valamit ki akarok harcol­ni. Márpedig most is van jó- néhány elképzelésem. Vágjunk az események elé, s árulkodjunk arról: Radnóti László milyen felszólalásokra készül a parlamenti bizottsá­gi üléseken és esetleg az or­szággyűlésen is. Változatlanul foglalkoztatja az egységes szövetkezeti törvény, amely­nek elfogadása előtt. 1971-ben már felszólalt az országgyűlé­si vitában. Az elképzelése szerint tovább kell fejleszte­ni a közgyűlés jogkörét és na­gyobb szerepet kell kapniuk a küldöttgyűléseknek is. Egy-egy termelési jelleghez melyik a tökéletes üzemnagy­ság? A közgazdasági szabályo­zók módosításával hogyan le­het elősegíteni a kis- és kö­zépüzemek fejlődését? Rad­nóti László . az ipari bizott­ság figyelmébe ajánlja majd néhány bérfejlesztési mutató felülbírálását is. Régóta készül rá, hogy szóljon az apró fal- I vas települések jövőjéről. [ Megítélése szerint igen sok : települést meg lehet óvni az I elnéptelenedéstől, egy-egy út- j építéssel vagy kisebb-nagyobb J fejlesztésekkel, amelyek még mindig kevesebbe kerülnek, I mint a városokba költözőknek megfelelő körülményeket te­remteni. Radnóti László arról neve­zetes. Rogy felszólalásaira hosszú ideig készül. Tavaly általános elismerést aratott a külkereskedelmi törvény vi­tájában megfogalmazott ja­vaslataival. Ezeknek a hitelét az is növelte, hogy a képvi­selő pasztán e kérdés alapo­sabb megismeréséért másfél éves tanfolyamot végzett. A külkereskedelmi államtitkár levelében majdnem mindenre válaszolt, és ígérte, hogy egy javaslatra később visszatér. A jelzett határidő lejárt, a kép­viselő most készül rá, hogy újabb tájékoztatást kérjen az államtitkártól... — A légkör kedvez a »rá­kérdezéseknek«, a kritikai észrevételeknek. Nem tudom, más észre vette-e: az utóbbi esztendők legnyugodtabb or­szággyűlési ülésszaka az idei ősz volt. Pedig majdnem mindenki mast várt: sötétebb. képet, keményebb hangot. A higgadtság lett a jellemző — s ez így is marad. Pintér Dezső Száz éve született Kalinyin 1875. november 19-én szü­letett Mihail Ivanovics Kali­nyin, a bolsevik párt lenini vezető gárdájának egyik nagy és vonzó egyénisége. Amikor 1919. március 30-án az össz- oroszországi Központi Végre­hajtó Bizottság ülésén a bi­zottság elnöki tisztségére ja­vasolták, Lenin indoklásul a következőket mondotta róla: »Ö olyan elvtárs, aki körül­belül húszéves pártmunkára tekint vissza. Tver kormány- 'zósági paraszt, szoros kapcso­lata van a parasztgazdaság­gal, és ezt a kapcsolatot ál­landóan felújítja, felfrissíti.« Kalinyin jelölésénél azt tartották szem előtt, hogy a szovjet állam élére olyan ember kerüljön, > aki ismeri a dolgozó parasztok életét és akinek a szavára hallgat a falu népe. A jelölt beváltot­ta a hozzá fűzött reménye­ket ; negyedszázados működé­sének súlyos betegsége miatt történt lemondása vetett vé­get, közvetlenül 1946. június 3-án bekövetkezett halála előtt. Lenin méltán hivatkozhatott Kalinyin két évtizedes párt­munkájára. Már 1898-ban — megalakulásának évében — az Oroszországi Szociálde­mokrata Munkáspártnak a tagja, ekkor már megismerte a falusi béres sorsát, a pé­tervári esztergályostanonc és vasesztergályos életét. Részt vett a Lenin által alapított Harci Szövetség A Munkás- osztály Felszabadítására ille­gális forradalmi tevékenység­ben, osztozott az oroszországi bolsevikok sorsában: a mun­ka, a tanulás, a börtön, a száműzetés, a munkások szer­vezése és tanítása, a lenini irányvonal győzelméért foly­tatott harc töltötte be életét. A pétervári bolsevikok vá­lasztották be M. I. Kalinyint az 1905—1907-es oroszországi forradalom idején a városi pártbizottságba és küldték a párt 1906-ban tartott IV. kongresszusára. Üjabb bör­tönbüntetése és száműzetése után 1911—1912-ben ismét Peterváron dolgozott, tagja lett a pétervári pártbizottság­nak, részt vett a párt 1912- ben tartott prágai konferen­ciáján és beválasztották a köz­ponti bizottságba. Kiemelkedő szerepe volt a munkások há­borúellenes harcának szerve­zésében, a februári forrada­lom idején pedig a pétervári munkások és katonák harcá­nak vezetőjeként tevékenyke­dett, s részt vett a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom előkészítésében. A fegyveres felkelés győzelme után Péter- tvár polgármesterévé válasz­tották; ebből a tisztségből emelték- a szovjet állam el­nöki székébe. Lesz-e elég dinnye Somogybán? Az elnök a szovjet állam viszontagságos negyedszázada alatt mindvégig a lenini esz­mék önfeláldozó és kiváló propagandistájának, a párt ál­tal kijelölt feladatok népsze­rű agitátorának, a nép és az ifjúság tisztelettel és szeretet­tel övezett nevelőjének bizo­nyult. Az intervenció és pol­gárháború időszakában bejár­ta a Vörös Hadsereg front­szakaszait, teljes határozott­sággal képviselte azt a leni­ni álláspontot, amely szesrint a Szovjetunióban föl lehet építeni a szocializmust, meg lehet valósítani az ország ipa­rosítását és a mezőgazdaság kollektivizálását. Kalinyin magas állami és párttisztségével — 1925-től tagja volt a párt központi bi­zottsága politikai irodájának — járó feladatainak ellátása mellett nagy gondot fordított arra, hogy agitációs és propa­gandamunkája során szerzett tapasztalatait rendszerezze és átadja a párt kádereinek. Elő­adásai ma is nagyon hasznos olvasmányok minden pártagi­tátor és propagandista számá­ra. 3000 vagon zöldséget vár a MÉK Két hete. hogy a - Somogy megyei MÉK Vállalat meg­kezdte a zöldségtermesztési szerződések kötését. Mezőgaz­dasági üzemeink és az áfész-ek ezekben a napokban jelentik be: az egyes fajtákból meny­nyit termesztenek a következő évben, mennyit adnak majd át a vállalatnak. A MÉK termeltetési osztály- vezetője, Kisbóli Tibor elmon­dotta: jövőre összesen 3000 vagonnyi zöldséget szeretnének felvásárolni megyénkben. Eb­ből 2000 vagonnyi lesz a vegyes zöldség, 1000 pedig a görög­dinnye. 'Ez utóbbinak a ter­mesztése azonban — egyelőre — nagyon bizonytalaH; lesz-e olyan gazdaság, amelyik haj­landó dinnyével foglalkozni. Korábban 1000 vagon görög­dinnyét is fölvásárolt a MÉK. A somogyi dinnye országosan is keresett cikk volt. exportra több száz vagonnal, szállítottak belőle. Tavaly azonban már csak 120 vagonnal adtak át a gazdaságok. Ennek egyik kö- yet-kezménye volt, hogy a fo­gyasztói ár a kétszeresére emelkedett. Mindez a dinnye-, termesztésre vonatkozó korlá­tozó intézkedések kedvezőtlen hatásának tulajdonítható. A jövő évtől azonban — elő­reláthatólag — a dinnyét is­mét a zöldségfélék közé sorol­ják. s így rá is vonatkoznak majd azok a kedvezmények, amelyek a többi zöldségre. Ezt azonban eddig csak szóban ígér­ték, s így érthető, hogy a gaz­daságok óvatosak. Ha pedig sokáig húzódik a dolog, nagyon könnyen előfordulhat, hogy egyetlen somogyi gazdaság sem foglalkozik majd dinnyeter­mesztéssel. A másik fontos áru az ubor­ka. Ebből — előreláthatólag — jövőre is termelnek 400 vagon­nal a háztáji gazdaságok. A MÉK annyi zöldség felvá- ; máriását tervezi, amennyi me­gyénk lakosságának igényeit ki fogja elégíteni. Ha egyes ter­ményekből gyengébb lenne az ellátás, akkor más megyékből szerzik be a hiányzó árut. A vállalat jövőre fejleszteni sze­retné a primőrtermesztést is. Ennek révén — várhatóan — javul majd a Balaton-part el­látása is. Kulinyin írásaiban leg­többet a népnek, különösen az ifjúságnak a nevelésével foglalkozott. A nevelést a személyiség teljességének ala­kításaként, fejlesztéseként fogta fel. - »Szerintem a neve­lés a növendékek lelki vilá­gának határozott, céltudatos és rendszeres formálása ... — Ez a megfogalmazás nagy ál­talánosságban felöleli mind­azt, amit a nevelés fogalmán értünk, úgymint: meghatáro­zott világnézetnek, erkölcsnek és az emberi együttélés sza­bályainak beoltását, a jellem és az akarat, a szokások és az ízlés meghatározott voná­sainak kialakítását, bizÓnyos fizikai tulajdonságok kifejlesz­tését« — mondotta egyik be­szédében. B. E. „Mosslyképzi" a z egyik áruházban kedves mosollyal fogad; :k. TVszx>- (nozXak a köszönésemet, azután egy ifjú eladó meg­kérdezte, hogy mit óhajtok. Amikor kiderült, hogy nincs amit keresek, fölvillant a szeme: »Ha van egy kis tü­relme. átszaladok a »nagyker«-hez, hátha találunk a rak­tárban«. A főnök telefonált, a kislány pedig magára vetette a kabátot, rohant és hozta az árut, amelyikre szükségem volt. Szerencsére már ilyen példával is találkozhatunk. Fej- lödik a kereskedelem. Nemcsak az -eladótér«, ahogy a szakemberek mondják. Különösen az új üzletekben és az áruházakban lehet sok udvarias fiatalt látni. Most mégis azokról és azokért szeretnék beszélni, akiknél jövőre vagy azután találkozunk majd az áruházak polcainál. A mosoly, az udvariasság nélkülözhetetlen; hozzáértés, szakma; tudás nélkül azonban mit sem ér. Milyen körülmények között ta­nulnak a jövő kereskedői? Erre kell választ adnunk. Személyes tapasztalataimból, szakemberek, nevelők tá­jékoztatójából § néhány jelentésből kiderült, hogy nem vala­mi rózsás a kép. A kereskedelmi és a vendéglátóipari szak­emberképzés fejlődése még nagyobb késéssel indult, mini a kereskedelemé és a vendéglátóiparé. Érthető, nem ez volt a legfontosabb. Az 1969-es szakmunkást örvény óta azonban szembetűnő a változás, nincs ember, aki ezt ne ismerné el. S hogy mégis a gondokról írunk? Azért tesszük, hogy az egy éve született, magabiztos döntés gyorsabb megvalósí­tására hívjuk föl a figyelmet. Helyzetelemzés számok nél­kül elképzelhetetlen. Kezdjük hát azzal, hogv 14—15 ezer kereskedelmi dolgozó .van Somogybán, Képzésükkel, az után­pótlás előteremtésével« egy kaposvári és egy siófoki iskola foglalkozik. Az utóbbi kínos »albérletben« az ipari szak­munkásképző falai között, a kaposvári pedig szétszórtan ... De erről beszéljünk részletesebben. A Tanácsház utcai iskola 1879-ben épült, ma már ter­mészetesen nem felel meg a követelményeknek. Valaha négyosztályos polgári leányiskola vcát, délelőttönként 100— 120 lány járt oda. Most délelőtt 246 ifjút, délután és este ugyanennyi felnőttet fogad falai között. Akkor négy tante­rem volt a házban, most nyolc van. Az épület így sem azo­nos a hosszú nevű »Kereskedelmi szakközépiskola, kereske­delmi és vendéglátóipari szakmunkásképző« otthonával. Hozzá tartozik egy Május 1. utcai lakás, azaz három egy­másba nyíló szoba (tantermek?); a leánykollégiumban egy, a fi úfkollógd urn ban kettő; Nagyatádon két »kihelyezett« osz­tály van és a kaposvári volt zárdában egy tanterem. (Innen másik kettőt irodák céljára »oroztak el« az iskoláiéi.) Nem nehéz -kiszámítani: az intézet hat helyen működik, kilátás­talan körülmények között. De folytassuk számokkal. A szajc- munkásképzőban 796. a szakközépiskolában 138 diák tanul. Ezenkívül 207 felnőtt a szakközépiskola levelező tagozatán, 276 a kétéves szakmunkásképzőn. 180 pedig különböző egy- és kétéves tanfolyamon vesz részt. Hetenként csaknem 1600 ember! A tanári kár? Harminchármán vannak összesen, és »pendliznek« a városban szétszórt tantermek közön. Tanári áliáskeretot csak a qappali tagozatra kaptak, de az óraadókkal együtt ők tanítják a levelezőket is, s a tanfolyamokat sam vezetheti más. Pénzhiány nincs, csak létszámkeret van. A bérkeret »átváltása« álláskeretre nem szokás Somogybán. Inkább túlórát fizetnek. (Az ok: félelem a felnőttek számának ingadozásától.) A nevelők kétszeres tanulólétszámot »szolgálnak ki«, túlterheltek; viszont jól keresnek. Van-e idejük ilyen túlterhelés mellett a felkészü­lésre? És milyen színvonalú az oktatás? Marad-e erő és fi­gyelem a nevelésre? Szemléltetésre csak az anyaiskolaban van lehetőség; másutt kréta van és tábla, mint régen. Pró­báljunk következtetni a lassan kirajzolódó helyzetképből. A társadalmi igények kielégítése, az oktatás-nevelés mennyi­ségi és minőségi követelményeinek teljesítése ilyen körülmé­nyek között — az erőfeszítések ellenére is — csak illúzió. . Az a gyanúm, hogy összefügg ezzel egy másik elgon­dolkoztató adat. Kiderült: a végzett tanulóknak csupán 60 százaléka helyezkedik el a kereskedelemben. Miért? Tudom, más iskolatípusokban is lehetne keseregni hasonló tapasz­talatokon. De ez csak erősíti mondanivalómat. Azt is ku­tattam, hogy a munkahelyeken vannak-e vérbeli mesterek, akiktől az elméletből jól-rosszul felkészült, fiatalok gyakor­lati ismereteket, hozzáértést, vonzódást, szakmaszeretetei ta­nulnak majd. Akadnak. Mégsem állunk jól. Meghökkentem, amikor az egyik vállalat osztályvezetője azt mondta: »Éven­ként 80 tanulót kapunk; többnyire a gyermekgondozási se­gélyen levőket tudjuk pótolni velük«. Csupán kisegítő sze­mélyzetnek tekintenék a kereskedelmi szakmunkásokat? A szakközépiskolát végzettek, az érettségizettek java része az irodákban helyezkedik cl. S akiknek nem sikerül, azokkal előfordul, hogy három-négy évig a pénztárgépet verik. S közben minduntalan hallani a siránkozást: »A mai fiatalok nem vonzódnak eléggé a kereskedelmi szakmához«. Kitől kérdezzük meg, hogy miért? Kik tehetnek azért, hogy ne így legyen.? Nem kellene kibogozni végre, hogv a szak- középiskolát végzettek többsége miért nem lát távlatot a maga választotta pályán? Igaz volna, hogy bátran előléptetik őket, hogy engedik gyümölcsözni felikészültségüket? Még mindig a számokkal -operálok«. Az idei első osztályba 296 tanulót vettek föl a 387 jelentkezőből. De 430 lett volna az igény. Azaz: több volt a jelentkező, mint amennyit fölvehet­tek, de jóval kevesebb, mint a kereskedelem igénye. S zakemberképzésről beszéltem, pedig jóval többről: a lakosság kulturált ellátásáról van szó. Tudjuk, sok iskola kellene még Somogynak. Mégsem hallgathat­juk el, hogy a szakmunkásképzés ragyogó eredményei kö­zött alig vagy csak késve vesszük észre a kereskedelmi szak­munkásképzés gyengeségeit. A kaposvári iskolát tovább tol­dozhatni, szétszórni nem szabad: új épületre vagy hamaro­san fölszabaduló másik iskolára van szükség. Jávori Béla Klubok (Tudósítónktól.) Korábban sokan hiányolták Kutason, hogy a nőknek, vala­mint a nyugdíjasoknak nincs olyan helyiségük, ahol szabad idejüket hasznosan, -kelleme­sen eítölthetnék. A közelmúlt­ban a területi pártbizottság, a tanács és a Hazafias Népfront segítségével létrehozták a nők klubját. Itt kéthetenként, az esti órákban jönnek össze a nők, hogy kézimun-kázás mel­lett elsősorban orvosi előadá­sokat hallgathassanak meg, de a készülő program irodalmi előadások, felolvasások tartá­sát is tartalmazza. Egyúttal közös színházi előadások meg­tekintését, rendezését is terve­zik. A múlt héten megalakult a Kutason nyugdíjasok klubja is, ahol hetenként egy délután talál­koznak a tagok. Itt — a tervek szerint — időnként a község párt-, állami, társadalmi és gazdasági vezetőf tájékoztatják majd őket az időszerű kérdé­sekről. Kívánságuk szerint szakemberektől kaphatnak fel­világosítást, útbaigazítást, ta­nácsot problémáikra is. Ren­delkezésükre állnak napi- és hetilapok, folyóiratok, meg a könyvtár is. A klub programja jövőre majd szerepel a közös tanács közművelődési tervé­ben is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom