Somogyi Néplap, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-18 / 270. szám
TILTAKOZÓ FIATALOK A szolidaritás jegyében Kaposvári dolgozó fiatalok, diákok gyűltek össze tegnap délután a megyei művelődési központban és a Vörös Csillag moziban, hogy kifejezzék szolidaritásukat Chile elnyomottjaival. A művelődési központ nagytermében Kelemen Mária a városi KISZ vb tagja mondott beszédet, majd a Mi a teendő? című filmet tekintették meg. A Vörös Csillag moziban a gyűlés szónoka Vértes Elemérné volt, a városi KISZ vb tagja. A gyűléseken a Kisfaludy utcai általános iskola, valamint a tanítóképző főiskola női kara működött közre: Chile forradalmi dalait adták elő. A nagygyűlések fiataljai táviratban tiltakoztak a chilei jogtiprás ellen, és a hazafiak szabadon bocsátása érdekében. A Vörös Csillag moziban a Palmilla című chilei filmet mutatták be. A filmet Miguel Littin írta és rendezte. Az alkotás még a junta hatalomra jutása előtt született, azok közé a művek közé tartozik, amelyben a művészi mondánivaló a társadalmi haladás szolgálatába állt: ági tatív erő, tanító szándék hatja át. Kis közösség neve a Palmilla, olyan emberek közös birtokát jelöli, akik hónapokig vándoroltak az utakon nincstelenként, akiket a feudális körülmények juttattak koldusbotra. Azt ábrázolják az alkotók, hogy az utakon összeverődött emberek körében miként ko- vácsolódik az összetartozás érzése, a föld éhsége fölött hogyan győz a forradalmi gondolat — nem az egyéni birtoklás, hanem a közös munka lehet csak jobb életük alapja. A látványos, színes alkotás a közösség alakulásának folyamatát mindenütt gazdag szimbólumrendszerrel kíséri: állandóan az egyházi befolyással szentesített diktatúra árnyékában létezik a nép. He' lyet kap az alkotásban a hatalmon levők minden manipulációja, a szociális álarc mögé rejtőzködő demagógia, a nyomort szegényes csillogással álcázó népbutítás, a vallásos külsőségek misztikus fenntartása. A kis közösség életében igen gyorsan gyújt a forradalmi gondolat; vezetőjük egy | szabadcsapat élén a közeli j kisvárost elfoglalja, leszállítja ‘ az árakat, megfenyegeti az uzsorásokat, földet oszt és termelő közösségeket szervez. A film tárgyilagosan bemutatja, hogy a jószándékú, eltökélt embereket a cél hajtja, ugyanakkor nincsenek híjával gyarló emberi hibáknak, törekvésük mégis tiszta, ha módszereik nemegyszer naivnak hatnak is. A diktatúra azonban újra hatalomra kerül, és nyarga- lászó lovas katonák terrorja — Jaricsó képsorait idézte fel bennünk a látvány — vet véget hatalmuknak is, és vérfürdőben számolják fel Pal- millát. Az alkotó a befejező képsorban nem hagy kétséget szándéka felől az úton összeverődött nincstelenek, valóban forradalmárokká váltak, s a szabad Chile hőseit kell j tisztelnünk bennük. Szimboli- [ kus képsor zárja a történetet: j egy barna képű fiatalember j veszi ót a kardot, a zászlót, I a puskát — és a szabad Chi- I lében született film, most, az I újból tomboló terror napjai- | ban is arról vall, amiről a pergő ritmusú chilei, dalok szólnak; a forradalom gondolata kiirthatatlan. T. T. Besence gondja a mi gondunk is A földmérés története Kiállítás a mezőgazdasági főiskolán Farkas Ernő virágai Tegnap a Kaposvári Mező- gazdasági Főiskolán kiállítás nyílt Farkas Ernő kadarkúti népi díszítő, faragó mimikáiból. E^te a főiskolások személyesen is találkozhattaik a somogyi pásztorművészet hagyományainak folytatójával. ' A pásztorok faragásait a jeles kutató, .Hermann Ottó nevezte el »pásztorművészetnek«. Formakincsét ma is a természet alkotja, meg az az örökség, amelyet a fönnmaradt emlékű, ügyes kezű emberek teremtettek. Ez a »«kettősség« jellemzi Farkas Ernő munkásságát is, amelynek mintegy keresztmetszetét adja ez a mostani önálló kiállítás. Öt az ■örökség indította el ezen az úton: a kadarkúti hagyomány, amelyet id. Kapoli Antal is táplált egykor. S Farkas Ernő éppen jókor, egy idős faragp ember utolsó munkáinak a születésekor »le§te el« — tanulta meg —, hogy mire képes a bizsók, ha megfelelő kézbe kerül. És egyre bátrabban, önállóbban kezdett dolgozni, a megismert motívumokat újabb és újabb tárgyakon próbálta alkalmazni. Ä kiállításon ugyan szerepel néhány doboza is, de a most »csokorba szedett« alkotásokra elsősorban épp a sokféleség jellemző. Farkas Ernő tudja, hogy a mai népművér szetnek fontos szerepe van, így sajátos tárgyaknak adott új megjelenési formát: a falióra és a barométer ízléses faragásba ágyazva megbecsült dísze a modern lakásnak is. A korszerű, gyári termékekkel berendezett otthon szinte igényli a kézi munkát, a díszítőművészeti alkotásokat. A mai konyhában is felüdítően hatnak a faragott fűszertartó dobozok. Egy ilyen fali fűszertartó polc és dobozsor ennek a kiállításnak egyik leginkább figyelemre méltó darabja. Mert figyelembe veszi, hogy a mai konyhában sem csak dísz a fűszer- tartó, hanem — formai környezetéhez alkalmazkodva — elsősorban használati tárgy. Ezért kevesebb motívumot használ itt, míg a dobozoknál a jól megválasztott formát gazdagabban faragja ki kedvelt virágmotívumaival. A kiállítás, az egybegyűjtött anyag hasznos útmutatást nyújthat. S a rendező is okulhat: a fekvővitrinek nem alkalmasak ilyen tárgyak bemutatására. S ha mindenképpen üveg mögé kell ‘kerülniük ezeknek az alkotásoknak, akkor legalább a természetesebb helyzetet biztosító állóvitrinekben mutassák be mai népművészetünk elismert alkotásait. H. B. Izgalmas-szép riportot olvastam a Jelenkor című folyóirat 10-es és 11-es számában. A szerzője, Tüskés Tibor az egyik apró baranyai falut, Besencét »lakta be« néhány napig — s nemcsak az ismeretgyűjtés, hanem a követ- keztetéslevooiás komoly szándékával. Így nem vált a riportszínhely egyedi példából típusabsztrakcióvá. »Nem kifogásolok és nem helyeslek; megfigyelek: ennyi a kérlel- hetetlenség« — idézte Tüskés Tibor mottóként a stendhali igazságot. Oda kell figyelnünk rá, amit mond! Megyénkben 1 Milos Macourek A tyúk Nincs két egyforma tojás, különböző tojások vannak. Függ az alakjától, a színétől, a nagyságától. Néha a kiállításon feltűnik egy kiváló példány, és egy tyúk a fejébe veszi, hogy megnyer egy ilyen versenyt; masszázsra jár, szaklapokat olvas, és tényleg pompás tojásokat tojik. Elviszi ezeket a kiállításra, és mindenki köréjük gyűlik, és ámuldoznak: ezt nézze meg, ezt a tojást! Hát nem csodálatos? Ehhez mit szól? Micsoda forma, micsoda szín! Fogadjunk, hogy első díjat kap. De képzeljétek: egyszer csak — derült égből villámcsapás — csipogás hallatszik, a tojás megreped, a pompázatos tojás kétfelé hasad, és megjelenik egy csibe. Egy nedves, csodálkozó szemű, s odakiáltja a tyúknak: végre itt vagyok, megjöttem ... Hát nem mesés? De a tyúk magán kívül van, ájulás környékezi, ezzel nem számolt. Es körös-körül mindenki nagyon lehangolódik: egy ilyen szép tojás, egy ilyen soha nem látott tojás, és holmi csibe tönkreteszi. De a csibe nem tudja, miről van szó. A csibe mindezt nem hallja. A csibe az csibe; ugrál a lépcsőn, hunyorog a napfényben, a napfényben, amely mindent elönt. Bojtár Endre fordítása is sok »Besence« van. Az író hivatkozik is Somogyra egy ízben, a riport vége felé. »A« fuldokló mikrotelepü- lést írta meg Tüskés. Azt a kis területű egységet, amelyből már nemcsak a vágyak szállnak másfelé, hanem felkerekedőben van maga is. És a »felkerekedés« szó nemcsak pozitív töltésű ezúttal. Sorvadásról, korai hanyatlásról írt riportott az író. A legutolsó népszámlálás szerint száznyolóvankét ember lakja Besencét. Az elmúlt tíz évben négy lakóházat lebontottak. Régi, itteni születésű család már csak tizénkét házban lakik. Hétben cigányok élnek. Somogyi példák jutottak eszembe a kétrészes, szoeiog- ráfikus riport olvastán. Nagyállás, Tikos, Csurgonagymar- ton stb. Üres, lakatra zárt házak, vagy csak a helyiek, a »foghijjak«. Mire hívja föl Tüskés a figyelmet a besen- cei példával? »A településfejlesztésnek, az urbanizációnak a városokban és a nagyobb községekben szemmel láthatóak az eredményei. Ám a fejlődésnek ellentmondásai vannak: amíg a városok és a kiemelt szerepkörű települéTersánszky /. /enő havasi selyemfiú! A fényképész szerencsésen elkapta fejét, és közben ösz- szeütötte a mellette álló kohótisztével. De amikor onnan kapta el, a pofont csak megkapta a másik felháborodó szekeres Krizsán bá/tytól. Ez volt a hadüzenete az általános háborúnak. A fényképész ordítva vágta bátyja fejének a keze ügyében levő borosüveget az asztalról, és persze menekült a másik szobába az úriasztalhoz. A másik, szekeres Krizsán egy széket sodorítött utána, és | sek az utóbbi években a föl- emelkedés nagy útját tették | meg, az alacsony lélekszámú j településeken, a kisközségekben, a »mellékfalvakban« az | élet megrekedt, s némely tekintetben (az iskola-, az | egészségügy, a művelődés, az | emberi együttélés terén) egy I korábbi szífttriél alacsonvabb- I ra süllyedt. Ezeken a helye- | ken az igénytélenség ma év- j ről évre újratermelődik.« Besence gondja a mi gon- ! dunk is. Sok apró település látszik manapság szinte »gazdátlannak«. S nemcsak kulturális és művelődésügyi kérdés ez; gazdasági is! A lakosság I helyébe települő — vagy telepített cigányságot — a legtöbb helyen »elfelejtik« megtanítani a föld művelésére, a gépi technológiák kezelésére. És maguk sem törekednek erre. így, a háztáji terület — de a gazdasági termőföldek megművelése is — gond lesz majd nemsokára. Olyan téma ez, amelyről inkább előbb, mint utóbb beszélnünk kell. »Fent« is, »lent« is. Tüskés Tiboré az érdem, hogy a gond súlyának megfelelő jelentőségű írásban el- I sőnek irányította a figyelmet i a problémára. L. L. utánanyomul'tak mindketten. Aztán közös erővel megszalasztották a kohótiszteket, akik a fényképész öcs védelmére keltek. És egyiknek a hátán a részegebb szekeres Krizsán-fi eltörte a fényke- pesz-kodakot a vendégkoszorú lemezével. A fényképész az első szobába menekült, ahol anyja szunnyadt, és magára zárta az ajtót, melyet a szekeres Kri- zsánok kívülről ököllel, székkel vertek és rugdostak. A vénasszony felriadt, és tájékozódva* a zenebonáról, mint már nem első esetben, félel- metien akasztotta le az ura egykori puskáját a falról, mely töltve állott ágya felett. Azzal ment az ajtóhoz, és rikácsolta ki feldühödt szekeres fiainak, hogy irgalmatlan ke- resztüldurrantja őket, ha nem lódulnak ki házából azonnal. A cselédség megoszló, de inkább kárörvendő érzések közepette soemlélte a csetepatét. Köztiik a pakulár sápadtan A kézzel rajzolt földgömbtől a sztereo légifölvételig Először meglepi a látogatót, hogy a tájékoztató fölirat az egyik 1731-ben készült térképet a pontosságáért dicséri. Ezen ugyanis Tamási Segesd mellett van, ráadásul csaknem a Duna partján... A budapesti Mezőgazdasági Múzeum A földmérés története Magyarországon című kiállítását végignézve már tudjuk, hogy az 1731-es térkép valóban igen pontos. Föltéve persze, hogy nem a mai sztereo légifölvételek alapján készült térképekhez hasonlítjuk, hanem ahhoz az 1409- ben rajzolthoz. Mint sok más tudomány, hazánkban a földmérés is Mátyás király udvarában indult fejlődésnek. 1467 után először Esztergomban állították föl a kezdő délkört, nem sokkal ezután — az 1480-as években — a magyar helynevek is megjelentek az európai térképeken. A földmérés már addig is használatos eszközei — mércék, körzők és szögmérők — mellett egyre fejlettebb helymeghatározó műszerek is megjelentek. A kiállításnak talán legérdekesebb darabjai ezek a pompás kivitelű nap- és csillagászati órák. Az első nagy földrajzi fölfedezések korában találták 1 föl a háromszögelést és a légsúlymérőt is. Az 1700-as évek végén már 200 földmérő dolgozott az országban. S ínég többre volt szükség — az uralkodó osztálynak birtokait féltő magatartása miatt. A földmérés fejlődésének fontos ösztönzője volt a földadó egységes kivetésére szolgáló kataszter elkészítése is, melyet II. József rendelt el. Szintén a »kalapos király« nevéhez fűződik a hazai mérnökképzés megszervezése. Az első magyarországi vasutak építésekor már távcsöves szintező és teodolit segítette a földmérők munkáját. Az 1900-ban kiadott vasúttérképen ott van a kaposvár— fonyódi vonal is, és már Fel- sőmocsoládnál tart a siófoki építése. Ugyanebben az évben jelent meg az- első magyar- országi turistatérkép — a Balatonról. A tarka, jelzésektől zsúfolt mappán a csárdáktól a »nevezetesebb fákig« minden megtalálható. Hogy megyénkből sem hiányzik »történelmi« borvidék, azt ékesen bizonyítja a hasonló című 1880-as térkép. Az 1400-as években készült hatalmas, kézzel rajzolt földgömbtől a sztereo légifölvétes mereven húzott szemöldökkel bámult egyik sarokban. — Teérted, teérted van ez! — kiabálta rá a vén kocsis. — Hallottad, hogy mondta a nagysága gazda fia, hogy te késztetted minden rosszra a nagyságát? Erre a gálád és érdemetlen ragalomra a pakulár még sá- padtabb lett, és egy-két lépést közeledve a vén kocsishoz, kissé rekedtes hangon szólt: — Most ^ elég! Szólsz még egy szót. és a nyelvedet látod? Idetekerem az ujjamra! Szeme villogására az öreg kocsis gyáván hőköli vissza. De épp akkor vonultak visz- sza a pitvaron át a vénasz- szony félelmetes fenyegetese elől a szekeres Krizsánoik, átkok, szidalmak közepeit. A vén kocsis rátörleszke- dett egyikükre, és odamutatott a pakulárra: — Nem adtok ennek is, uram? Ez érdemli meg legjobban, mert ez a nagysága nótáriusa. A szekeres Krizsánoknak meg kezében volt a ikodak állványa, mikor a kocsis biztatására odanéztek a pakulárra. A pakulár merően s nyugodtan fogadta vad tekintetüket. Ám ez elől a merő s nyugodt tekintet elől a szekeres Krizsánok okosabbnak látták hallatlanná tenni a kocsis késztetését, és szó nélkül más- telé fordulni. Nyilván eszükbe jutott, hogy ez a kis fickó különb tagokat gyúrt rokkanttá az övéiknél. És szitkozódva és átkozodva indultak ki az utcára. Akkor aztán dagadt orral és hősi üvöltözés közt kijött a fépyképósz is az első szobából. Mikor meglátta a paku- lárt, odament hozzá és nagylelkűen a vállára vert: — Ne félj — mondta neki — derék szolgia vagy. Itt nem rendezkednek azok a gazemberek, csak anyám. Iszol .egy kis bort? Gyere, adok a jobból. De ekkorra a ven asszony is kijött a szobából. (Folytatjuk.) | lekig és elektronikus távmérőkig több száz tárgy, térkép, eredeti dokumentum látható a kiállításon — jól nyomon követhető, . érdekes és látványos elrendezésben. A magyar Mezőgazdasági Múzeum legújabb kiállítása híven teljesíti azt, amire címében vállalkozik: megismertet a magyarországi földmérés történetével. B. F, Számítástechnikai képzés A KSH nemzetközi számítástechnikai oktatóközpontjának (Számok) vezetői hétfőn sajtótájékoztatón ismertették a központ tevékenységét, külföldi szakemberképző munkáját, a belföldi oktatás helyzetét és a következő évek fejlesztési célkitűzéseit. A magyar számítástechnikai szakemberek a közelmúltban vezetőképző tanfolyamokat szerveztek Mongóliában — annak a megállapodásnak a keretében, amely szerint hazánk segíti a mongóliai intézményeknél a számítástechnika bevezetését és elterjesztését. Az Ulánbátorban rendezett tanfolyamok felsőbb szintű továbbképzést és alapképzést nyújtottak szervezési ismeretekről és statisztikai módszerekről. A központ szellemi, technikai és anyagi hozzájárulást kap — az ENSZ fejlesztési programja (UNDP) keretében — a magyar számítástechnikai szakember képzéshez. Ugyanakkor magyar oktatók, szakértők is segítik a fejlődő országok számítástechnikai szakember gárdájának felkészítését. Az utóbbi években két ENSZ-tanfolyamot is indítottak, ezekre négy kontinensről érkeztek hallgatók, akiknek a számítóközpontok vezetéséről, illetve a progra- mpzásról tartottak előadásokat. Rajtuk kívül 500 külföldi szakembert is kiképeztek különböző számítástechnikai területeken. Hazánkban évente 5-8 ezer hallgató vesz részt a különböző tanfo’ yarn eken. Somogyi Néplap ■ 'Hí .
