Somogyi Néplap, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-10 / 238. szám

Piakát, kiállítás, múzeum A képzőművészeti világhét után K , észeg Pista és Józan Miska. Ez a két de­rék falusi férfiú sze­repelt azon az elemi is­kolai erkölcsnemesítő fa­liképen, mely a hajdanvolt osztályterem egyetlen dekorá­cióját jelentette. Amiért máig emlékszem erre a papírtáblá- | képpel is —, Rippl-Rónai Jó­zsef, Egry József, Derkovits Gyula szerepel egyebek között ezen a listán. Az iskolák szép számmal rendeltek a számuk­ra összeállított tizenkettes so­rozatból, melyet a buszon be­lül kijelöltek részükre. A kiadó a plakátreproduk­ra. az nem csupán Pista rezes | ciókat — talán így is lehetne orrának, Miska takaros háza- j nevezni — a képzőművészeti nak köszönhető, hanem az \ világhét alkalmából jelentette egésznek együtt. Ez a kép ! meg( és a papírboltokon ki­volt számomra az osztály, iskola. Manapság — szerencsére — a legkülönbözőbb festmény- másolatok, reprodukciók talál­hatók az osztálytermekben, iskolai folyosókon. Csak a mé­retekkel van baj: tenyérnyi kis képek, rendszerint jó ma­gasra rakva, így sem a de­korálást, sem a képzőművé­szeti nevelést nem szolgálják. Ezért olyan jelentős a Kép­zőművészeti Alap Kiadó Vál­lalatának most megindult so­rozata, az úgynevezett mű­vészposzter. (Az elnevezés még nem szerencsés, mert a poster idegen szó, plakátot is jelent, de nagy méretű fo­tót és művészi reprodukciót is.) Húsz nagy méretű — 60x 80-as — reprodukció jelent meg. A magyar festészet kivá: lóságainak képeiből váloga­tott, szép papírra nyomott másolatok. Székely Bertalan, Munkácsy Mihály, Szinyei Merse, Paál László, . Csontvá­az vül a múzeumokban is lehet majd belőlük vásárolni, a múzeumokban, ahol az ünnepi héten minden látogatót ingyen fogadtak. Az UNESCO, mely a világ valamennyi országá­nak javasolta, hogy azonos időpontban szenteljenek egy hetet a képzőművészet és a közönség kapcsolatainak, azt szeretné, ha nagyon sokan lá­togatnák az emberiség mú­zeumokban őrzött közös em­lékeit. S jóllehet nálunk más heteken is csak fillérekbe ke­rül a múzeumok, kiállítások látogatása, jól tette a Magyar Képzőművészeti Szövetség, hogy ezt az ajánlást — az idén először — elfogadta. Mert a mi múzeumaink, mint­ha kicsit elkényelmesedtek volna. Nem a gyűjtésben, res­taurálásban vagy éppen tudo­mányos munkában, hanem a közönséggel — különösen a fiatalokkal — kiépítendő kapcsolatokban. (Jellemző apróság, hogy a legjo’pb szándékok mellett elég nehezen tudják most ry-Kosztka Tivadar — hat 1 megoldani, \hogy ezeket az új, nagy méretű reprodukciókat egyáltalán árusítani tudják a múzeumokban.) Találkoztam boldogtalan cigányokkal is — ír? — kérdezte kikere­kedett szemmel. — írok. — Mit ír? sa Felbecsülhetetlen értékű kincseket őriznek ezek a ter­mek. Furcsa kincseket; pénz­ben kifejezhető az értékük, de valódi értékké, csak akkor válnak, ha olyanok ismerked­nek meg velük, akik használ­ni tudják valamire ezeket az itt szerzett élményeket. Me­gint nem pénzbeli hasznosí­tásról hogy merteti rendszerébe, sőt, sze- | árnyékot teremnek mélyiségébe építse be a mű j Gazdátlanság — szomorúság, veszeti tárgyajc keltette él- | Sebhely képzetét keltő ránc- ményanyagot. ök maguk gaz- árkok.' Csüngő bajuszszár- dagodhatn-ak ezektől a légin- nyak. »Az a szerencsétlen, I daság, emberélet veszélyezte- ( És tartják a tenyerüket. i tés miatt azonnal »levették« | Egész délig jönnek, szinte I a gépről. j félóránkéit olykor-olykor. A Elrontott valamit a barna j harmadiknak már nem dől be — Valami eszembe jutott, j arcúakban, amit úgy hívnak: I senki. Ennyien nem is lehet- Róla írtam ott a vonatban. . bizalom. I nek. Ha ennyien lennenek, A velem szemben ülőt. így: ______ ! nem nőne a fejünkre a sze­» Visszahőköltető az azonos- 1 mét. közte és József Attila! Néhány évvel ezelőtt hang-; van, aki úgy érzi: 1935-ös fényképe között. Arc | versenyt rendeztek a domb van szó, hanem arról, j lomásainak egyikén. Sötét a múzeumlátogató is- ] szemgödrök. Verőíényben is a szemek. kább. a szó telmében. legnemesebb ér­H ogy az ilyen élmény létrejöjjön, ahhoz segí­teni kell a látogatókat, nézőket. Néha csak felirattal, néha katalógussal, néha szak­értő szavakkal, és úgy is, hogy ha megtetszett egy kép, akkor a másolatát levelezőla­pon, poszteren meg lehessen vásárolni. S ezek még csak a kapcsolatok hagyományos for­mái, mert rendkívül sok , va­riációja van annak, hogy az iskolák miként tudják éssze­rűen felhasználni az oktatás­ban a múzeumokban őrzött kincseket. Mert az alapvető élményt a Részeg Pista és a Józan Miska, azaz a fiatal­kori benyomások adják. Bernáth László hústalanná válás utolsó ál- ! tetején feltárt romoknál. Eszményi környezet, jó akusz­tika, levegő, panoráma. Min­den együtt; ezt gondolták a rendezők. Valamivel nem számoltak. A hangversenyt a környékbe­li cigánytelep lakói zavarták meg kornyikálásukkal, kán- tálásükkal, állati hangok utánzásával. A szép terv kudarcba ful­ladt. És senkit sem lehetett aki ezeket írta, mérhetelenul áhítozik szeretetre, hogy a szeretet visszatartsa öt oly dolgok elkövetésétől, melye­ket fél megtenni...« — rá is jellemző József Attila-i so- 1 okolni. Ki számolhatott elő­' re ilyesfajta incidenssel? Av­val, "hogy a környék cigányai »betörésnek« érzik majd — saját életritmusuk felbolyga­tásának — ezt a hangver­senyt. Nem értették a szépet. Nem tudtak azonosulni vele. Talán .nem is tudták, hogy boldogtalanok. rok.­Figyelte a ’ kezemben a gyorsan mozgó tollat. Szinte áhítattal. Ö talán nem is is­meri a betűket. Középkorú cigányember volt. Boldogta­lannak látszott. Igényli a közönség, igényli a társulat stúdiószínház A világítóberendezés „kisöccse” — Színészek tapétáztak Sikeres festő nem kalauzol­hatja a látogatókat nagyobb örömmel kiállításán, mint ahogy a kaposvári Csiky Ger­gely Színház igazgatója mu­tatja új »szerzeményüket«, vagy inkább alkotásukat: a stúdiószínházat. Néhány évvel ezelőtt volt már kísérleti stú­diószínház — ugyancsak Z sámbéki Gábor vezetésével — a könyvtárban. Nagyon jó darabokat mutattak be, ennek ellenére nem sikerült a pró­bálkozás. Az egyik legsúlyo­sabb ok az volt, hogy újító­kísérletező darabokhoz túl nagy volt a megyei könyvtár előadóterme. Azóta sok min­den történt. Változott a közön­ségigény, változott a társulat, és mindkét oldalról — a szí­nészek és a közönség részéről is — megfogalmazódott az , igény: kellene a nagy színház mellett egy kisebb, kísérletező is, a színház épületén belül. Most van. A színház kis pró­batermét alakították át, még­pedig úgy, hogy ilyenfajta előadásokra alkalmas legyen. A terem mennyezetére síneket szereltek, hogy a díszleteket | járót. Ezek nem meghatározó könnyen lehessen mozgatni. I dolgok már, hiszen az elsőd­(Itt ugyanis nincs arra mód. hogy bármit is a mennyezet­hez vagy a padlóhoz rögzítse­nek.) A nagy szinpíid világí­tóberendezését mostanában cserélték ki nagyobb teljesít­ményűre, modernebbre, a ré­gi pedig kiválóan alkalmas a stúdió megvilágítására. A pró­baterem nem túl nagy, így a belőle készült stúdiószínház is mindössze ötven nézőt fogad tó­színpad egyébként nincs, a nézők számára vagy körben, vagy a darabnak éppen meg­felelő alakzatban helyezik el a székeket. A berendezést, az egész stúdiót maga a társulat alakította ki a műszakiak irá­nyításával. A speciális mun­ka természetesen a műszakiak dolga volt, de á tapétázást pél­dául a színészek csinálták. Gondok még természetesen vannak, eldöntetlen, hogy a közönség honnan közelíti meg a stúdiót: vagy a színészbejá­ró felől, vagy a színház északi oldalán nyitnak egy külön be- i leges az, hogy a színészeknek, rendezőknek lehetőségük van a kísérletezésre, és hogy az érdeklődő közönség ebből íze­lítőt kap. Két darabot mutat be a tár­sulat az idén: Samuel Becket Godotra várva és Sarkadi Im­re Oszlopos Simeon című mű­vét. (Az utóbbit a televízió is bemutatja, de a kaposvári elő­adás egészen más fölfogásban készül.) A két darab mellett mással is próbálkozik a stúdió: elő­adóesteket, zenekari esteket tartanak itt. Az első mindjárt az évad elején Molnár Piros­ka és Vajda László estje lesz. Kormos István és Nagy László verseit adják elő. A színház igazgatója elmondta: minden színésznek lehetősége van ar­ra, hogy ötleteit megvalósítva hasonló műsort rendezzen. Gondoltak például arra is, hogy az énekesek egy ária- és dalestet adjanak. Befütyült a tavaszi szél a ] putri résein, s az ajtót he- ] lyettesítő kerítésléceken a somogysámsoni cigánytelepen. Apró, szurtos — de gyönyö­rű bogárszemű — kísértek 'falkában, szaggató hangon forintot kol­dultak. Sötét arcú asszonyok nézték: előkerül-e a zsebből a pénz. A férfiak munkán voltak. De a beidegződések, az év­százados reflexek még mű­ködnek. Emiatt nyílik a szá­juk forintkunyerálásra. S áll­nak még a putrik is! Tiszta arcú kamaszlány — jól öltözött — pironkodott, rá is szólva a gyerekekre. Ö már nem az alázatosak közül való. Gimnáziumba jár Mar­caliba, s csak rokonlátoga­táson tartózkodott a putrivá­rosban. Szőcsénypusztai vagy szőkedéncsi — úgy emlék­szem. A tsz-szövetségben mesél­ték. A termelési rendszer nö­vényvédő pilótája — csak úgy, szórakozásból — »ledo­batta« a helikopter forgósze­lével a putrik tetejétl Egy másik helyen a gyógynövény­gyűjtő cigányok fölül »kapta le« sorozatosan a fóliatetőt. Az osztályozásra, csoportosí­tásra szánt növények kava­rogva keltek légi útra, s nagy részüknek »bottal üthették a nyomát« a gyűjtők. Még egy »viccet« eltűrtek. Akkor a putri bádogteteje hullott a mesterséges huzattól két gye­rekre. A következő szó már a körzeti rendőré volt, aki ci­vilbe öltözve fülelte le a Újévkor már korán csön­getnek, hosszan, kitartón. — Boldog új évet kívánnak gyerekek [ a kukások! és szív­ravasz. Pedig boldogtalan. Nem tű­nődik azon, hogy az Ember — így nagy betűvel — »mi­lyen büszkén hangzik«. Az egyik község tanácsát kitüntették a »Tegyünk töb­bet Somogy ért!« diplomával. Mert mindent megtettek azért, hogy a boldogtalansá­got felszámolják.^ Szárazab­ban: községükben »megoldot­ták a cigánykérdést«. Embe­ri körülmények közé juttat­ták a cigánycsaládokat. Sok helyütt úton vannak a cél felé. A maradni akarók el­lenére olykor. Az igény tele-' neket is megkarolva. »Iszonyú a kísértés a jó­ra« — érvényes berchti igaz­ság. És kínzó a szükség. Elő­ítéletek kétfrontos robbantá­sa, akaraterő, tanácsi — vagy munkahelyi — segítség ácsol­ja a boldogságot ez égetően fontos társadalmi ügyben. Leskó László S. M. i »tréfás kedvű« pilótát. Garáz­Levéltár a pincében Kerekes Imre egyszemélyes ■ vakáció történetem Nagy a forgalom a parkban. Ingujjban az esték. Az Angéla a Balatonra uta­zott. Ezek szerint feltétele­zem, hogy már rajtam kívül is vannak ismerősei. így aztán jó az Edina a háznál. Mint­hogy a Kelemennek a stexe hiányzott az úthoz, a Weisz elugratott egy rekamiét a hagyatékból. Szeressük egy­mást, és magunkat, mert én is felkaroltam a kezdeménye­zést, s részletre átvettem tőle egy százast! Pénzzel a zseb­ben még jobban mutat ez a park. Már annak, aki elfér a pádon. A többinek a vaskor­lát jut. Szól a gitár, ilyenkor engedelmesek a lányok; szép az élet, csak hangulat kell hozzá. Akármilyen nagy a han­gom, mégis csak az az igaz­ság, hogy cikis dolog tíz után hazamenni. Pedig így történt. Az öreg azonnal ki akart ten­ni magáért; azzal jön elő, hogy mit is akarok én csinál­ni egész nyáron. Ügy teszek, mitha soha nem hallottam volna erről. Hadd kezdje elöl­ről az egészet. Szóval azon túl, hogy vigyázol a lakásra, mert sok a betörő köztünk, naponta takaríthatsz. A por­szívó a kamrában, a tévét óvatosan töröld, a frigóról ol­vaszd le a jeget, égve ne hagyd a gázt, inkább egyél hideget három hétig, inget ne vasalj, a telefont húzd ki, a szőnyeget anyád felszedi, de azért a padlóra ne köpj; a szomszédok nem szeretik, ha éjfélkor rádiózol, kávét itthon ne főzz, azaz óvakodj a rob­banásveszélytől, és mindennap mosogass el, mert beköpnek a legyek. ^ Az öreg remek pofa, tűzbe jött. Aranyláz az ócskapiacon! Magam vagyok az áldozat. Makacs halott. Nem szállók be a párbeszédbe. Mindig ered­ményesebb az vita. — Csak tudnám, hogy mit művelsz te itt egész nyáron? Ez nem fér a fejébe. Végül is már nem bírom, csak úgy kidumálok az újság mögül: — Alapítványt létesítek — mondom —; alakítom a jövő városképét. Valakinek ezzel is kell foglalkozni. Feltaláltam az injekciót, romos lakások felújítására. A néném finoman kacag. Befogja az orrát. az anyám meg csuklik, és kimegy a szo­bából. ' — Beleszórják az injekciós­tűt a padlóba, és feltámadnak a falak ... Így zajlik egy este. vagyis ami még abból hátra van. Csinálhatok, amit akarok, mindig én vagyok a központ. Az öreg fűti magát, hátrate­szi a kezét, ügy sétál. Még egy pillanat, és bekövetkezik a legrosszabb fordulat. — Bírálat érkezett a címed­re — folytatja —; tavasz óta dumálok, hogy töröld le a képeket. Porosak, mint egy tavalyi színdarab ... A néném anyám után megy, otthagynak az öreggel. Ügy érzem magam, mint bárány a farkasbörzéin. — Csakhogy kimentek — mondja az öreg. — Annyi eszed nincs, hogy enni kérj. Amíg készítik, addig is a konyhában vannak. Veszem a lapot. Az történt ugyanis, hogy az anyám későn jött haza. Bizony, még ma is csinos asszony. Mondják: ha­sonlítok rá. Szóval nem ná­lam. a baj, hanem az anyám lett gyanús. Elkerülhető szép­séghibák! Sajnos mint tudják, ez a legjobb családban is elő­fordul. Ebben az összefüggésben fi­gyelem a felnőttek világát. Kár, hogy nem tudok rajtuk eligazodni. Ami világos előt­tem,. mindössze annyi, hogy p.z emberiség két nemből áll, és amilyenek a kilátások, egyhamar ezen nem is lehet változtatni. Még akkor se. ha történetesen a házasság intéz­ménye már holnap megbukik, amely intézmény olyan zse­niális, mint a világító kocsi­kerék, amellyel se utazni, se világítani nem lehet. Mon­dom, figyelem a világot, és amire eddig rájöttem: növek­szik a sertésállomány. Nézem az öreget: zseborosz­lán a szobában. (Folytatjuk.) 15 000 kötetnyi történeti anyagot őriznek a Bazilika pincéjé­ben. A XIX—XX. századi levéltári anyagból nyomon lehet követni a főváros társadalmi-gazdasági fejlődését; Palotai tárlat LeitnerSándor kiállítása Budapesten (Tudósítónktól.) A főváros legnagyobb, s talán legmodernebb lakótele­pén, a »Lila iskola« tágas, kitűnő megvilágítású aulája ad otthont a Palotai tárla­toknak. Itt nyitotta meg Leit­ner Sándor festőművész kiál­lítását hétfőn este Brada Ti­bor, a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának a vezetője. A fiatal kaposvári művész alig tízéves alkotói múltra te­kinthet vissza, munkásságát azonban már jól ismerik, hisz a megyei tárlatokon kívül a jelentős országos kiállításokon is gyakran szerepel. Harma­dik önálló kiállításán tizenöt, többnyire nagy méretű fest­ményét mutatja be. A tárlat alkotói pályájának két, vilá­gosan elhatárolható szakaszát érzékelteti. Korai művei ar­ról tanúskodnak, hogy a mű­vész elmélyült kapcsolatba került a 17. századi flamad festészettel. Ennek hatása a világos és sötét tónusok éles kontrasztjában, a könnyed színfelrakásban jelentkezik. Üjabb műveinek szemlélése-1 kor bonyolult asszociációkra j kényszerülünk, csak --így vál- j hatunk gondolatainak, művé- j szetének értőivé. Portréiról képzelt személyek tekintenek a nézőre. Elvontságuk ellené­re a képek rendkívüli feszült­séget sugallnak. E képeinél az éles kontúrokat dekoratív formai elemek váltják fel, s egy gazdagabb színvilág .tárul elénk. Mindezek azonban nem akadályoznak bennünket ab­ban, hogy értsük és érezzük a képzelt személyek által köz­vetített üzeneteket. Leitner Sándor festészetére a hazai hagyományok mel­lett jelentősen hatnak a hu­szadik század európai művé­szetének kifejezési formái is. Budapesti tárlata újabb je­lentős állomása művészeté­nek, egyben lehetőség arra, hogy alkotó munkájának eredményeit ő maga is fel­mérje a műveiről kialakuló vélemények alapján. Kiállítása nagy érdeklő­désre tarthat számot, hisz. — mint azt a kerületi tanács képviselői elmondták — a »Lila iskola« ezerötszáz ta­nulója rajztagozatos osztá­lyokban tanul; a tanulók és a szülők nagy része élénk ér­deklődést tanúsít a képző­művészetek iránt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom