Somogyi Néplap, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-09 / 237. szám

Torvaji üzenet a jövőnek A* eke néha cserép darabo­kat fordít ki Torvaj határá­ban, dombokat sebezve. Ré­gi idők üzeneteit. Vajon mi­lyen üzeneteket hagyunk majd mi az utókorra? Ilyeneket biztos nem, ami­lyet idősebb Tóth Mihály bá­tyánk. Még kékebb lesz a sze­me, homlokán a barázdák ki­simulnak, ahogy meséli: — Nahát a kukoricafosztó, az volt igazi mulatsága a gye­rekeknek! Szabó Györgyöt, a csőszt vártuk, hogy rákezd. Nem kellett sokat biztatni. »Egy este hallom ám — azt mondja —, hogy az istállóban csakúgy surrog a tej. Valaki feji a tehenet. Bemegyek. Hát nincs ott senki. A boszorkány kerékké változott. Másnap az úton nagyon nyikorgóit a ko­csi. S, hogy újra v.isszabájolta magát élő emberré a boszor­kány; egy hétig nyomta az ágyat, olyan beteg volt.« És tud igazi mesét Mihály bácsi a »torvaji rezulában«, a Kásipusztánál megfogott be­tyárról, Patkó Bandiról. S az­után egy másik haramiáról, Hanákról, akiről a víz kiszá­radt medrét nevezték el, ott szokott bujkálni, Tóth bácsi édesapja tanúja1 volt, amikor — a szemközti kocsmára látott — rátörtek a pandúrok a be­tyárbandára. Azok képtelenek voltak védekezni, mert részeg­ségükben összekeverték a fegyvertöltési sorrendet: a port, kapszlit, fojtást rosszul dömöckölték a pisztolyokba. tünk, azt fogták a kezükkel, úgy tiporták. A faruk gyönyö­rűen járt, minket legényeket el sem lehetett volna hajku- rászni onnan. Szüret utáni munka volt ez, így aztán egy- egy korty is jutott az ember­nek, hogy még nagyobb le­gyen a gyönyörűség. Ha így nézzük, kedvet vi­rágzó idő volt. Ha úgy, ked­vet hervasztó. A félholdas, egyholdas gyurgyókai »prole­tárok« — így nevezték őket — nyáron aratni jártak részes­ként, télen fát vágni. Tab négy kilométerre van innen, de zi- mankós időben — útjuk csak sáros földút volt — az orvo­sért sem tudtak szalajtani. Csák Rozália, Czupomé bába pedig nem tudott mindenre medicinát. Tóth Mihály Jiácsi, hetven­nyolc éves parasztember bólo­gat, megtörli gyönyörűfehér, szárnyas bajuszát. Tegyük hát le a kellemetlen emlékek igáját a nyakunkból. Hiszen hol van már az az idő! Nincs már aratás sem, nem­hogy részes! — Csak onnan tudjuk, hogy vágják a búzát, hogy zúg a kombájn — mondja ifjabb Tóth Mihály. — A paraszti gazdaságból eltűntek az aratás munkaeszközei, meg a kocsi is. Számon tartja — hiszen az egyesült, nagy tahi tsz foga- tosa —, hogy valaha hetvenkét lófogat volt a faluban, ma vi­szont már csak öt pár ló. — Hordjuk a friss 'kenyeret a boltból, meg magunk sütjük. A kemence azért megvan, pap­Megújult a házuk a régi j Tóth-porta helyén, rá sem is- j merne az, aki harminc évvel ezelőtt látta. — Jószágtartó falu volt ez. j A Magyar De most már a nyárban csak j Szövetségének dél-dunántúli tizenkettőt legeltettek. Ugye, a í csoportja és a Somogy megyei Tanácskozás az amatőr képzőművészeti mozgalomról A működő szakkörük megerősítése Valamit már a tegnap is hagyott az utókorra. Miska bácsi szerint: — A szövés eszközeit. Fel­kerültek a padlásra, vitték a múzeumokba, vagy a gazda beépítette a faanyagot a kerí­tésbe, ólba. Hej, pedig szép , ... * mesterség volt! Mert itt, aki- rikat szarogatunk benne, nek csak zsebkendőnyi földje volt csak, az is saját maga szőtte az inget, gatyát, ágyi lepedőt, törülközőt. Volt a kendernek helye mindenki te­rületrészén. Aztán ugye, hogy kinyúttük, vittük áztatni _ a Rubonyába. Karók tartották, hogy le ne vigye a kendert a -Víz. No, utána — nem harag­ból — kivertük. Tört össze apróra. A pazdergya kihullott, maradt a szál. Tilulás, gerebe- nezés. Este összejött a me­nyecsketársaság ; tiporták. Két fűrészbakra egy deszkát tet­fiatalok eljárnak az iparba, i Tabra. Azokat már nem köti le az állat. Átellenben épül az új műve­lődési otthon. Jelzi a régi idők elmúlását az is. A reggeli bu­szok — az álmosan tülkölök — szintén: tömötten indulnak műszakkezdésre. Az jellemzi a mai Torvaji, hogy biztonságos itt az élet. S ez a biztonság két irányból árad. Iparból, mezőgazdaságból egyaránt. Ez a véleménye Kovács László- nénak is. Mintha igazolná vé­lekedését az a tény, hogy a messzi Alföldről három család választotta magának a további életre Torvaji. Adatok a jövőnek. 1975 őszén százkilenc televí­ziót néznek esténként a tor­vajiak, s ez azt jelenti, hogy majdnem minden házban üze­mel készülék. Száztizenegy család fizeti kéthavonként a rádiószámlát. Százharminc— száznegyven hetilapot olvas­nak, félszáz napilapot járat­nak. Tizenkét személyautó van a birtokukban. A kihelyezett könyvtárnak száznegyven ál­landó olvasója van. Török* eredetű épület falai őrzik a múltat a faluvégen. S a nevek: Paska, Zelenák, Ze- rényi, Pfeiffer, Léner, Kottán, Takács, Tóth. A jelen talán ezt adja át a jövőnek: ezer­nyolcszáz—háromezer forintot keresnek a tsz-tagok havonta Torvajon. Leskó László Képzőművészek i ta: a hivatásos képzőművé­szeknek feladatuk az amatőr- mozgaloiti támogatása; az amatőr képzőművészekkel együtt kívánnak dolgozni. művelődési osztály tanácsko­zásra hívta össze a hét elején azokat az érdekelteket, akik részt vesznek a mozgalom irányításában, illetve a mű­velődési intézményeken ke­resztül kapcsolatba kerülnek a megyében élő és tevékeny­kedő amatőr képzőművészek­kel. A tanácskozás tartalmi, ér­demi részének az elemzése előtt érdemes magának az ösz­kat a választott pályára. Míg korábban többen bejutottak a sikeres felvételi után a főisko­lákra, az utóbbi időben már nem tudnak megfelelni a fo­kozott követelményeknek. Ah­hoz, hogy az itteni munkát hatékonyabbá tehessék, szük­séges az anyagi támogatás fokozása, a kisplasztikái szak­körrel együtt a méltó elhe­„ , . ... . , , , , lyezése. Fölvetette annak a művelődési mtezmenvek fel- s^üssé„essé„ét is hogv hoz_ daaiKoreoe tartoziK ]o nenany 7anau. iáj-rp konynltáHn-s gond megoldása. Az ízlésne- ' ZanaK letle egy xonzultacios Csupán azért szükséges most részben szólni arról, hogy mit is értünk amatőr képzőművészeti • mozgalmon, mert a mozgalom holnapja szempontjából kétségtelen: a velés, a TIT-tel közösen az ismeretterjesztés, a közönség­szejövetelnek az egybehívását j gej való szorosabb kapcsolat Ls értékelni. Sokat _ monjl ! kialakítása. Az amatőrmozga- ugyanis. hogy az amatőr kép- ; iorn j-ésáoen szabadidő-tevé- zőművészeti mozgalom hely- kenységként is felfogható, de zetének és feladatainak a számbavételét, a hivatásos kép­zőművészeknek a - megyében működő csoportja kezdemé­nyezte. Ezzel máris eloszlat­hatjuk azt a tévhitet, hogy a hivatásos és az amatőr kép­zőművészek között kibékíthe­tetlen ellentét uralkodna.- Volt ellentét, de ezt az amatőr­mozgalom különböző, szemé­lyes megítélésből eredő nézet- különbség szülte csupán. Sza­bados János festőművész, a megyei csoport titkára tisztáz­nagy szellemi haszonnal járó kedvtelés. Másrészt az önmű­velés roppant gazdag lehető­sége, s esetenként a művésszé válás útja is. Az amatörmozgalomban ér­tékes hagyományai vannak a szakköröknek. Leitner Sándor festőművész ezeknek a műkö­dését értékelte. Elmondta, hogy az olyan elismert szak­kör. mint a kaposvári Balázs János képzőművészeti szak­kör, 1968-tól nem- képes meg­felelően felkészíteni a fiatalo­Berzsenyi-szobrot kap Nikla Vas és Somogy megye közös rendezvényei A jövő év elején ünnepeljükj A középfokú tanintézetekben Berzsenyi Dániel születésének ! Berzsenyi-vetélkedőket tarta­a marcali áfész-nél Sok asszony, leány dolgozik a Marcali és Vidéke Áfész- nél. Most a nők éve alkalmá­ból a szövetkezet nőbizott­sága és szakszervezeti bizott­sága elhatározta: klubot szer­vez a nők részére. Kürtös Sándorné, a szövetkezet nőbi­zottságának a titkára ennek céljáról a következőket mond­ta: — Szeretnénk, ha az őszi, téli hónapokat eredményesen használhatnánk ki a nálunk dolgozó, valamint a tagok so- raihan lévő asszonyok, leányok műveltségének, álta­lános ismereteinek fejleszté­sére. A művelődési házban havonta egyszer összejövetelt tartunk, amelyen különböző előadások hangzanak el. Programunkat úgy állítottuk össze, hogy azok a sokféle te­rületen dolgozó asszonyok, leányok mindegyiké^ érdekel­je. Marcaliból már eddig nyolcvanan jelentkeztek, köz­tük olyanok is, akik ugyan nem szövetkezetünknél dol­goznak, de mint tagok érdek­lődnek a szövetkezet és a nő­bizottság munkája iránt. A program valóban gazdag. Elsőként a családjogi törvé- | nyékről hangzik el előadás. Ezt követően egészségügyi, a háztáji kertészettel, könyvek­kel és más kérdésekkel foglal­kozó témákra kerül sor. Az áfész nőbizöttsága azt is tervezi, hogy az asszonyok, leányok igénye, érdeklődése szerint bővíti, tovább gazda­gítja a klub programját Nagyatádi, csurgói ősz Művelődési intézmények októberi programjából A nagyatádi Gábor Andor | rendezésében élelmiszerekből, Művelődési Központ felszaba- , kozmetikai cikkekből, háztar- dulásunk 30. évfordulójának tiszteletére hirdette meg a város üzemei szocialista bri­gádjainak kulturális verse­nyét. Ezt folyamatossá tet­ték, és a munkásművelődés szolgálatába állították. A ver­seny ezután szeptembertől a jövő év augusztusáig tart, ez idő alatt gyűjthetik a ren­dezvényeken való részvétellel értékes pontjaikat a brigádok. A művelődési intézmény ok­tóberben vendégül látja a Dé­ryné Színház előadásán a konzervgyári Petőfi, a kesz­tyűüzemi Dobó Katalin és Tyereskova szocialista brigá­dokat. Ugyancsak a művelődési központban kiállítás nyílik a Somogy és Zala megyei Élel­miszer- és Vegyiáru Nagyke­reskedelmi Vállalat és a Nagyatád és Vidéke Áfész tási és vegyi árukból. A Fegyveres Erők Klubjá­ban a Déryné Színház bemu­tatja Mozart Szöktetés a sze­ráfból című operáját. A csurgói Csokonai Művelő­dési Központ gyerekklubjában játékos nyelvtani vetélkedőt rendeznek, majd egy másik alkalommal a Sebő és a Mu­zsikás együttes műsorát hall­gatják meg. A múzeumi hónap kiemelkedő helyi rendezvénye lesz a 15-én nyíló Csokonai a képzőművészetben című kiál­lítás. Október 20-án Sipos Gyulát látja vendégül az áfész, a könyvtár és a műve­lődési központ. A Csurgóról indult.. .-sorozat képcsar­noka dr. Mozsonyi Sándort, a Semmelweis - Orvostudományi Egyetem nyugalmazott egye­temi tanárát mutatja be. a kétszázadik évfordulóját. I Vas és Somogy megye közös rendezvényekkel emlékezik meg a nagy ódaköltőről. Tegnap Kaposvárra látoga­tott a Vas megyei Tanács közművelődési csoportja, s egyeztették a közös progra­mokat. Eszerint vers- és pró­zamondó versenyt rendeznek, a döntőt Niklán tartják május 7-én. Ekkor avatják föl a köl­tő szobrát a faluban. A Vas megyei kulturális napokon, melyeket kemenesaljai napok címen rendeznek évente, munkáskórus-találkozót, fú­vószenekari találkozót tarta­nak. Kaposváron és Celldö- mölkön állítják ki Martyn Ferenc Berzsenyi-illusztrációit. A Magyar Tudományos Aka­démia Szombathelyen Berzse­nyi-emlékülést tart. A megye gondozásában megjelenő Ber­zsenyi-emlékkötet tudományos vitáját Kaposváron rendezik. A Somogy megyei Fotó- és Filmklub pályázatot hirdet Berzsenyi nyomában címmel. nak, a döntő Marcaliban lesz. j központot a jól fölszerelt Ka­posvári Tanítóképző Főisko­lán. — Ezt a törekvést támogat­ja a főiskola is — erről nyi­latkozott dr. Várkonyi Imre főigazgató. A fonyódi alkotó­telepnek is szánnak olyan feladatot, hogy az amatőr képzőművészeknek továbbkép­zési lehetőséget nyújtson. Sza­bad iskolák mintájára So­mogybán is biztosítani kell a nyári alkotómunkát. A me­gyében tevékenykedő amatőr képzőművészek jelentős há­nyada pedagógusként dolgo­zik. A mozgalom fejlesztése. érdekében rájuk is gondoltak; Nagyatádon szervezik meg a rajztanárok továbbképzését. Ebben szerepe kell legyen a szobrásztelepnek is. Csapó Sándor, a városi pártbizottság titkára azt fo­galmazta meg, hogy a tanács­kozás tartalma kifejezte: a közművelődési határozat szel­lemében kívánják fokozni az amatőr képzőművészeti moz­galom hatékonyságát. A ha­tározat továbbra is sok segít­séget nyújt a mozgalom fel­virágoztatásához. Horányi Barna Kollektív oktatóberendezés Bunda pályásat Mostanában egyre több pá­lyázatot hirdetnek az újsá­gokban vezető beosztásokra. Ez meg ez a vóAlalat keres irányító munkára egyetemet végzett szakembert, magas fizetéssel és részesedéssel. Pá­lyázatokat, részletes önélet­rajzzal kérik eddig meg ed­dig eljuttatni... örül az ember lelke, ha ilyet olvas. Lám, az a tö­rekvés, hogy a lehető legszé­lesebb körből választássék ki a lehető legalkalmasabb sze­mély! Bennfentesek azonban óva­tosságra intenek. Azt mond­ják, egy kis baj van ezekkel a pályázatokkal. Nem mind­egyikkel, de némelyikkel. Elég sokkal. Sportnyelven szólva: »van itt egy kis bun­da«. ' Meghirdetik a pályázatot, s a boldogtalan érdekelt el­olvassa az újságban. No, azt mondja: pont egy ilyen ne­vető állás kéne nékem. Ne- kigyűrközik, s ír egy élet­rajzot; elolvassa, nem tet­szik, eldobja, ír egy máso­dikat ... meg egy harmadi­kat ... Végre készen van ue- le. Nagy gonddal lemásolja, borítékolja, elviszi a postá­ra, és ajánlottan feladja ... Aztán mindennap lesi a pos­tást. Vele együtt a többi — mondjuk: ötven — pályázó is, aki kétség és remény kö­zött ugyanezt végigszórakoz- ta. A vállalatnál meg nagy az öröm, hogy jönnek a pályá­zatok. Hadd jöjjenek csak! Minél több, annál jobb. Mert ez az ötven irkafirka beleke­rül majd egy dossziéba, a fel­adók kapnak egy pár soros levelet, hogy »a pályázatban megjelölt állást legnagyobb sajnálatunkra már betöltöt­tük«. De az a vastag dosszié azért nagyon fontos. Mert vastagon bizonyítja, hogy ezt az állást a legkörültekintőbb kiválasztás útján minden érdektől mentesen töltötték be. Mikor aztán minden borí­ték már ott van a dossziéban, akkor előkerül a páncélszek­rényből egy ötvenegyedik. Ott lapul az már jó ideje. Ebben van annak a bácsinak vagy néninek a pályázata, aki már akkor ki volt jelöl­ve az állásra, amikor a pá­lyázatot még ki sem írták. Sót, jószerivel az ö kedvé- . ért írták ki a pályázatot! ö is i kap egy levelet. De ab­ban az áll, hogy a pályáza­tot megnyerte ... Erre ugyan nem volna szükség, mert tudta ő azt már régen. De hát a játékszabályokat be kell tartani. Hanem valaki egyszer gon­dolt egy merészet és nagyot. Mikor pályázatára megkapta az elutasító levélkét, egyene­sen fölment a vállalathoz, föl egészen a főnökhöz, és azt mondta: ő bizony két­ségbe vonja a pályázat tisz­tességes voltát. Szerinte az ő életrajzát el sem olvasták. Természetesen kikérték magúknak. Jó, mondta az illető, ve­gyék csak elő azt a pályáza­tot. Előkerült a vastag dosz­Az oktatógépek olyan vizuá­lis, auditív, illetve audio­vizuális ismeretközlést végző berendezések, melyekkel meg­felelő, előre kidolgozott prog­ram szerint folyik a tanítás­............................... .......... tanulás. Segítségükkel a tan­b enne. A főnök fennhangon | anyag feldolgozásának mérté- olvasni kezdte: *Alulírott X. Y. szié. — Látja, még le is raktuk — hangzott a feddés. —» No jó, akkor tessék ne­kem felolvasni, mit írtam j kéről visszacsatolás révén megpá- ‘ adatok is tárolhatók (vizsgáz­lyázom az állást — bár meg i tatás). Az oktatógépek lehet vagyok győződve, hogy »bunda« az egész és maguk­nak már régen megvan a jelöltjük. Arról is megva­gyok győződve, hogy magtik ezt a pályázatomat el sem fogják olvasni, de én majd utána fölmegyek magukhoz és akkor maguk föl fogják olvasni ezt a kérvényt, amit akkor látnak először. .l« „ — No? — kérdezte U pá­lyázó. — No? — válaszolt a fő­nök hidegvérrel. — Most leg­alább tudja, miért utasítot­tuk el. Aki ilyen ostoba rá­galmakat irkái, az nekünk nem kell.,. — Ügy? Olvassa csak to­vább! — »És akkor maguk azt fogják mondani zavarukban, hqgy azért utasítottak el, mert akt ilyen ostoba rágal­makat irkái, az maguknak nem kell.« Novobáczky Sándor nek egyéni használatúak, vagy csoportos oktatásra al­kalmas, úgynevezett kollektív berendezések. A képen egy ilyen, szovjet gyártmányú, kollektív beren­dezéssel fölszerelt laborató­rium látható, ahol a tanulók olyan asztalkák mellett ülnek, amelyekbe egy magnetofon van beépítve, és amelyek ve­zetékes kapcsolatban állnak az oktatói központi berende­zéssel. Mind a tanulók, mind az oktató fülén jó hangszige­telésű hallgató van amelynek tartókengyelére egy kis mik­rofont is fölszereltek. Az ok­tató bármelyik tanulóval hangkapcsolatot tud létesíte-' ni, de egyszerre valamennyi tanuló fülhallgatójára is rá­csatlakozhat. Az oktatói be­rendezésnek is része a magne­tofonkészülék, amellyel rög­zíthetők bizonyos válaszok, de amelyről »bejátszani« is lehet egy-egy, vagy mind­egyik tanuló fülhallgatójába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom