Somogyi Néplap, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-08 / 236. szám
MUNKATERÁPIA Kalocsai ősz A stmonfai űt jobb oldalán, | az első elágazásnál van a • kórház célgazdasága. Akik itt | élnek, minden hétfőn várnak j egy autót. Azt, amelyik az I orvost hozza, aki tulajdon-1 képpen ném is gyógyítani jön j őket, legalábbis nem a szónak ! a laikusok előtt ismert értelmében. Nem ad gyógyszert, injekciót sem ad, a szükséges j adagot mindenki 'pontosan j megkapja az ápolóktól. A hétfői látogatás nyugalmat jelent a betegeknek. Biztonságot Húszán, huszonketten ülnek a hosszú asztal körül az ebédlőben, nők,- férfiak vegyesen. Fiatalok, középkorúak, öreg szinte nincs is köztük. Pizsamában, szoknya fölött pizsamakabátban. Az adjunktusnő nevén szólít mindenkit. Ilyenkor a legtöbbnek van valami baja. Ancsa — negyven körüli nő — a lábát fájdítja, először a lábfejére mutat, hogy ott. Azután, amikor bontogatni kezdi a fűzős cipőjét, kiderül, hogy inkább valamelyik ujjá- ról van szó... Valakinek az a legnagyobb gondja, hogy elromlott a rádiója... Egy férfi — mélyen a szemébe húzott sapkával ül — a fogát fájdítja. Az orvosnő megígéri, hogy sürgősen beviszik a fogászatra. Persze, .mindenkinek az a fontos, hogy vele a másikra veszti el azt a fonalat, mely a világgal összekötötte. A világ, az orvostudomány, az értelem mégse mond le róla ... Ápolók kíséretében nézzük végig a szobákat. Rend, tisztaság mindenütt, az ágyakon összehajtott plédek, a takarók tetején, éjjeliszekrényeken kézimunka. »A lányok csinálták — árulja el az ápolónő. — Most elfogyott a minta, de ha sikerül előteremtenünk az árát, veszünk újabbakat, elő- varrjuk nekik, és csinálják.« Örömmel. — Akik ide kerülnek, azoknál befejeződött a kórházi, elmeosztály i kezelés. Nem szükséges zárt osztályi terápia, de még nem térhetnek vissza a családjukhoz. Fölkészítik őket a kinti életre. Olyanok is kikerülnek közülük, akiknek az elmebetegek szociális otthonában kell tölteniük további éveiket. A lakók közül sokan már esztendők óta itt élnek. Akad olyan is, -akinek tíz éve megvan a beutalója valamelyik otthonba, de egyelőre nincs hely. — Gyakran olyanok miatt nem érünk célt, akik a várakozók megkerülésével juttatják oda otthon fölöslegessé vált családtagjukat... — mondja dr. Gergely Ilona, a kórház ideg- és elmeosztályá-' nak vezetőhelyettese. külön foglalkozzanak, törődjenek. Az elmebetegségeknek sok fajtája van, gyógyítása is különböző. Van olyan beteg, aki egészségesen hagyja el az elmegyógyintézetet, akad, aki egész életében hordozza baja maradványait, de még be tud illeszkedni a társadalomba. Az emberek — elsősorban a család — teszik lehetővé számára, hogy így éljen. És vah olyan beteg, aki egyik napról — Ahány beteg, annyi sors. Mindegyiknél más okozta a betegséget. Van itt fűtő, mezőgazdasági munkás, fonónő és' diák, osztályelső, kiváló tanuló, aki egyik napról a másikra lett beteg. Itt valamennyien mezőgazdasági munkát végeznek. Kaszálnak, vetnek, aratnak, kapálnak — felügyelet mellett. Nehéz fizikai munkát végeznek, szívesen. Amikor nincs elfoglaltságuk, mert esik az eső vagy éppen vasárnap van, nem tudnak mit kezdeni magukkal. A munka leköti őket, a szabad, friss, levegő- feltétlenül segít a gyógyulásban, vagy az ő esetükben abban, hogy tovább Várakozók A Filmbarátok köre hálózatban vetítik Gyöngyössy Imre filmjét, a Várakozókat. Ezeknek a vetítéseknek ötletes, közművelődési szándékú velejárójuk a Filmművészet elnevezésű képes brosúra, amely közli az alkotók vallomását, kiegészítve a film kritikai méltatásaiból készült 'válogatással. Megnéztem a filmet, s azután kezembe vettem a füzetet. Nem kiegészíteni akartam tényekkel, adatokkal a látottakat, hanem magyarázatot kerestem a' filmre. Ugyanis enyhén szólva értetlenül állok előtte. No, nem mintha érthetetlen alkotás lenne, túlságosan is elvont, megfejthetetlen szimbólumrendszerrel. Ez a film közérthető, csak éppen unalmas. Tudom, ez a kifejezés igencsak bántó,, s lehet, hogy méltatlan is, mégis a film első percei után líiszál- lingózó nézők láttán ez a szó kínálkozik. Persze nem az a kritikus feladata, hogy fölemlegesse, ráadásul hivatkozási alapnak tekintse az eltávozó nézőket, sokkal inkább az, hogy — ha tudja — közelebb vigye hozzájuk a filmet — mondhatná valaki. Ebben van is igazság, csakhogy a film vitathatatlan értékei ellenére sem ösztökéli erre az embert. S, hogy mire'adott választ a rendezői vallomás? Többek között arra, hogy mi volt az alkotói szándék. S ez nagyon tisztességes: az antif asizmus jegyében az anyasorson keresztül vallani. Hogy mikéht? w... az úgynevezett kelet-európai történeti-lírai iskola« jegyében, »költői« filmben. Nagyszerű főszereplőket is találtak mindehhez Törőcsik Mari és Maja Komorowska személyében. Kende János operatőr képei, kompozíciói már-már a festőművészet jellemzőivel mérhetőek, sajnos kísért az öncélúság is. Szóval igen sok erény együtt van, mégsem érezzük sikerültnek a filmet. Közérthetőségével együtt elvont, absztrakt, csodálatos képsoraitól gyorsan eltelünk, drá- maisága ellenére vontatott; háborúellenessége vitathatatlan, mégis hiányoljuk a tiltakozás erejét, költői-lírai felülete kétségkívül több helyütt megragadó, mégis hiányzik a »filmpoézis« tartalmi fedezete, a mégfogható azonosulásra, figyelemösszpontosításra késztető valóság háttér. Egy anya és egy dada várja vissza a háborúba ment fiúkat. A háborúból menekülő katonák személyében az anya az eltűnt gyermekeit ismeri fel... Ez az alapszituáció a legkevésbé sem zárja ki, hogy jó film készüljön belőle. A várakozók mégis mi magunk, a nézők vagyunk. T. T. / Gyógyítás — stresszel Nagy jelentőségű felfedezést tett a Don menti Rosztovban működő onkológiai intézet egyik kutató kollektívája. Mint bebizonyosodott, az élő szervezet a gyenge és mérsékelten adagolt stresszre, megfelelő gyakorlás után, válaszreakciókat alakít ki. Ha ezt a reakciót hosszabb ideig fenntartják, kezdetben csökken a szervezet érzékenysége, majd fokozatosan aktivizálódnak védekező rendszerei. A kutatások kimutatták, hogy a szervezet védekező rendszerei aktivizálásának mozgatója a központi ideg- rendszer, amelyet különféle módon befolyásolva a szervezet arra késztethető, hogy gyógyszerek segítsége nélkül is vegye fel a harcot a betegséggel. Amellett e módszer révén lehetőség nyílik a gyógyászati készítmények gyors és pontos kiválasztására, adagolására is. I ne romoljon az állapotuk. Sajnos, csak ez az egy ilyen intézetünk van ... Az épület hátsó kamrája asztalosműhely. Fontosabban egy »újító-feltaláló« ..műhelye. Józsi bácsit mindig bemutatják a látogatóknak. Az asztalon, a satupadon félig kész gépek fából. A cséplőgép a legérdekesebb. Három etető fölül, alul pedig három vájat- ba ömlik a búza, az árpa, a rozs. Józsi bácsinak pillog a szeme, ha a találmányairól beszél. »Csak nincs elég pénzem szabadalmaztatni a találmányaimat« — panaszolja búcsúzóul. — Az elmebetegek elől a múlt társadalma mindig is elzárkózott — mondja dr. Ko- pa János, az ideg- és elmeosztály főorvosa. — De mert a társadalom erősebb, hát a beteget zárta be. Így jöttek létre a zárt osztályok, ahol kezdetben az elszigeteltség jelentette az egyetlen megoldást. Csupán azt biztosította, hogy a beteg se magában, se másban ne tehessen kárt. A zártság azonban önmagában is betegség forrása lehet. Ha egy teljes értékű, egészséges embert arra kényszerítenek, hogy üljön egy szobában, előbb-utóbb károsodni fog. A megoldás tehát: valamilyen elI foglaltságot, munkát adni ezeknek az embereknek. A munkaterápia körülbelül nyolcvan-százéves múltra tekint vissza. Azóta sokan foglalkoztak vele, kidolgozták a rend- 1 szerét, alkalmazzák is. Az j ideális az lenne, ha minden J betegnek megtalálnánk a neki megfelelő munkát. Erre sajnos nincs meg a lehetőség. — Van olyan intézet Magyarországon, amelyikben meg tudják valósítani az ideális munkaterápiás kezelést? — Igen. Intaházán van egy intézet, ahol nagyon sokfajta munkát, sőt művészi tevékenységet is folytatnak a betegek. De ebből csak egy van | az országban. Somogybán i óriási lemaradást kell pótol- i ni. 1965-ben jutottunk el újra arra a -szintre, ahol a háború előtt voltunk az elmeosztályon levő ágyak számát tekintve. Fejlődés természetesen van, de nem a kívánt mértékben. Az osztály gondjain segít a nagyatádi kórház belépése — de ez csak kórházi osztály lesz. A munkaterápiás kezeléshez pedig több kellene. A gondokon úgy segítünk, ahogy tudunk. Ehhez persze társadalmi segítség is kell. A legjobb példa erre a tabi szociális otthon, amelynek lakói a Campingcikk Vállalat bedolgozói. — Van-e az ott folyó munkának orvosilag is mérhető eredménye? \ ■— Igen. Az otthonban megvalósítottuk a nyitott kapu gyakorlatát. A betegek kijárnak a községbe, és az emberek befogadták őket. Simon Márta Bitka szép látvány: az őszi napfényben szárad a Kalocsa vidéki paprika híresnevezetes, mélypiros termése. A redőnyös, nemes vakolatú házaknak is néhol csak az ablaka szabad: a falakon, a vas- I kerítéseken, a fák közé fekte- ! tett rudakon hosszú, műanyag- j hálókban függ az Alföld e tájának édesnemes meg lángolóan csípős termése. Vége felé jár a szüret, de még jó néhány táblán hajladoznak az asszonyok. A paprikát nemcsak így október táján találja meg e hangulatos ősi kisvárosban a látogató: egész évben ott piros- hk a sokszínű rózsák, szegfűk, nefelejcsek, kanyargó indák, zöld levelek között a kötényekén, pruszlikokon, párnákon, térítőkön. Igaz, csak később lopakodott be a pazar színorgiába. Egyébként sem a régi a kalocsai hímzés ma ismert formája és színvilága. A múlt század máso- diK felében csak fehérrel meg feketével díszítették ruháikat a lányok, asszonyok, és 50—60 évvel ezelőtt ömlött el a temérdek szín a vásznakon. Mindezt kitűnően szemléltetik a Visky Múzeum vitrinjei, és ha, valaki hosszabban megáll egy-egy »menyecske« előtt vagy tanakodik társával, vajon milyen célt is szolgálhatott a »rétesleső«, halkan odalép a teremőr — aki egyben pénztáros is —, és szíves el- I igazítással szolgál. Búcsúzás- i kor pedig megköszöni'a láto- | gatást. Valahogy ez is hozzá tartozik e hagyományokban gazdag, de pompájával mégsem hivalkodó város vendég- fogadásához. A népművészeti ház tornácán is az alföldi paraszt- ember közvetlenségével, fogad a fekete kalapos, fehér inges bácsi. Mondja, maga is hasonló lakásban élt fiatal kobrában egy környékbeli tanyán. Középen szabad kémé- ■ nyes konyha, belőle kétoldalt ! egy-egy lakószoba nyílik. Természetesen korabeli bútorok- j kai, használati eszközökkel, j no meg ókalocsai hímzéssel | díszített ágyneműkkel, terítők- ] kel, párnákkal. És frissen pin- ! gált falakkal, a helyi asszo- | nyoknak e sajátos, festészet kiváló művelőinek alkotásával, amit csak ebben az évben több mint ötvenezren csodáltak meg. Az udvar másik épületében rögtönzött, kiállítás fogadja a belépőt, nemrég zsűrizett és díjazott hímzésekből. Ahogy a vezető elmondja, az ezerhat- száz bedolgozót foglalkoztató háziipari szövetkezet nem győzi kielégíteni a bel- és külföldi igényeket a nemcsak gazdag fantáziát, kézügyességet, hanem temérdek időt is igénylő kézimunkákból, blúzokból, térítőkből. Legnagyobb a kereslet az estélyi ruhák iránt, pedig itt nyolcezer forintnál kezdődnek az árak. l J ■ Nemcsak a hímzéseken, hanem a különböző edényeken is szívesen viszik magukkal a virágokat a látogatók. Ez is régi hagyománya a kalocsai népművészetnek: a falra akasztható tálakat néhány határozott ecsetvonással virágszirmokkal, levelekkel díszítették. Ma már harsányabbak a színek, gazdagabban bur- jánoznak a motívumok. Kétségkívül stilizálják a népművészetet. Féltőn vigyáznak azonban- arra, hogy megőrizzék az eredeti kalocsai mintázás jelleget, másutt föl nem lelhető, vidám színharmóniáját. Tágas, világos lakása valóságos kis házi múzeum. Büszkén mutatja a szebbnél-szebb, az üzemben és otthon készült darabokat — tálakat, kancsö- kat, köcsögöket^ Meg a pár- | nákat, térítőkét. Férje a hát- [ térből lesi a hatást. Mint ké- S ;őfcb a beszélgetésből kitűnik, I sűrűn hívják lakodalomba vő- j fénynek, ahol irányítja, szer- I vezi a vendégfogadást, rigmusokat mond. Felesége 12 évvel ezelőtt még bőszoknyában tanult meg autót vezetni. Fióknyi fénykép kerül elő. Köztük 40—50 éves népviseletek, meg lakodalmas menetek. Fantáziadús asszonyok tervezik, rajzolják a kancsók, tálak mintáit. Nyolc-tíz tervet is föl kell küldeni zsűrizésre, hogy kettőt-hármat jóváhagyjanak belőlük. A porcelánfestő-üzem egyik dolgozóját — Tamás Imrénét — otthonában egy tányér fölé hajolva találjuk. Kezében ecset, körülötte apró festékes tégelyek. Hozott anyagra dolgozik. Mesz- sze vidékről fölkeresik, hogy sajátos tehetsége révén otthonukba vigyék az Alföld e tájának díszítő kincsét. Parasztlány volt, itt született e széles utcában. Gyermekkora óta rajzolja a kézimunkákat, de festeni csak akkor kezdett, amikor megszervezték az üzemet. — Ez is a gyerekünk volt — emel föl egy képet a háziasszony. Népviseletbe öltözött pár a násznéigéién. Kiderül: nem a sajátjuk, hanem a híres tánccsoport egyik tagja mosolyog az amatőr fotón. Vendéglátóink évekig táncoltak, majd vezették az együttest. Sokfelé megfordultak, külföldön is felléptek. Búcsúzóul egy zacskó őrölt paprikát nyomnak a makkomba, és néhány darab csípősét is csomagolnak. Piros füzéreivel a Dunáig kísér a kalocsai ősz. Paál László Újfajta tranzisztorok Gyöngyösön, az Egyesült Izzó gyárában megkezdték a ger- mánium tranzisztorok mellett az úgynevezett szilícium pla- nár tranzisztorok gyártását iS'. Jelenleg csak egy típus készül, ezeket a tranzisztorokat rádiókba, magnetofonokba, hangerősítőkbe, stúdióberendezéseklge építik be. Előnyük, hogy nagy az erősítési tényezőjük, kevés zaj keletkezik bennük, és kevéssé érzékenyek magasabb hőmérsékletre. A gyárban évente 20—25 millió új típusú tranzisztort gyárthatnak. I Kerekes Imre ||! 1 .. . || Ijpiililllll^ ■ vakáció története|| »A menyasszonyomnak, aki foglalkozására nézve madársétáltató az állatkertben.« Drága beruházás, de hát ez van, ha az ember egyszer elutazik a madárszakmában dolgozó menyasszonyához. A vámosok rögtön látják, kivel van dolguk: tisztelegnek. Az utasokat a géphez szállítják. A Mandel sápadt. Több alkalommal repült már — éjszakai bulikon, verekedésben —, de repülőn még sohg< Intelligencia kérdése az egész! Integetünk, minthogy így ; szokás. A Livi is előveszi a ; zsebkendőjét. A szemét törli, :mint egy hivatásos gyászoló az állami temetésen. Így akarja tudomásomra hozni, hogy jaz Edina miatt- balhéja van ; velem. Bizony néha előfordul, ;hogy feszültség támad az időjárás és a, meteorológia között. ; A gép fölemelkedett, s utána nézve az a látszat, hogy nincs egy felhő a hazai gyártmányú égbolton. Egyre szolidabban élünk. Én megértem a Livit, nem is zavarom köreit, ezzel is szoktatom álláspontomhoz. Nem is olyan rossz néha az a mesterséges magány. Persze, egy nőnél annyit ér ez a szöveg, mint a szivacsárak emelkedése a vasércbörzén. Nem azért, mert komplikálni akarom az ügyeket, csak* a rend kedvéért mondom el, milyen marha nagy szerencsém volt egyik nap. Ülök a pádon, hát ki jön? A mateko6 tanárnő lánya. Frankón kiku- pálódott a baba. Ahogy az ember ránéz, másra nem gondolhat: ez aztán tudja, mitől döglik -a légy. Csak ülök ott, és még az is nehezen jut eszembe, hogy Angélának hívják. Angéla! Az biztos, hogy romantikus név. De újra itt állok a problémával: mit kezdjek a matek tanárnőm lányával. Ezt még megszólítani se lehet: Hova megy Angélács- ka? Jön át a parkon, toronyiránt nekem. Szatyor a kezében, kilóg a piros fürdőruhája. Épp csakhogy elszáll tőle a szia. Halk és finom, mint a mamája. Nem díjaznám, ha egyszer majd az én srácomat ez venné kezelésbe matekból. Csak húz el mellettem. Olyan kényesen libeg, mint egy vendégszív. Vannak még becsületes életösztönök; akasszanak föl, ha ez a lány most megússza. Már csak azért se! — Nem állnál meg? — mondom. — Megyek a strandra. — Én is' éppen oda tartok. — Az aznapi csőkatalógusra gondolok, ott lehet egy fejezet; amelyik elárulja, hogyan lehet ebből a kanálisból kimászni. Ügetek mellette. Áthúzunk a parkon. Van nálam egy ötvenes. Eszembe se volt a strand, olyan idő van, amikor éppenhogy nem fázik az ember. Szóval jólesik a nap. Csak pislog rám, hogy megvagyok-e még. Jól van, anyuskám, szelíd vagy te, mint egy alapművelet. Leegyszerűsítve a helyzetet: a képlet szerint ide keli még legalább egy doboz íecske, a belépőjegy és a megfelelő fejezet a Nagy Lehetősegek Tudománya című kötetből. A buszon semmi. Lassan megy a duma. S ha nem csal a látszat, a helyzet úgy néz ki, meg kellene ismerkednem a vesztés magasiskolája című tanulmányával. Megkérdezem tőle persze, mivel tölti a nap- iait jó édesmamája, mert az szent, engem ez érdekel a legjobban. A strandon kiderül, hogy most tanul úszni. Szóval mégis csak eljött az én időm. Beviszem a mélybe, vízszintesen fekszik kebleivel a karomon, tó t iöl eltekintve időnként kortyol is a vízből, ami egészséges. Minden szerelemben csak a kezdet egészséges. Egyébként úgy tartom, ahogy akarom, ő pedig úgy tesz, mint aki semmit nem vesz észre. (Folytatjuk.) Somogyi Néplopj 5 0123890200000000000202000201000148