Somogyi Néplap, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-08 / 236. szám
25 éves a szak szervezeti társadalombiztosítás Jubileumi 9» Mi ;r® Tegnap, délután fél négykor hivatalosan még nem ért véget a munkaidő a Somogy megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság kaposvári székházában, a dolgozók azonban otthagyták szobáikat: siettek, hogy részesei lehessenek a nagyteremben rendezett jubileumi ünnepségnek. — Fennállásának 25. évét ünnepli a szakszervezeti társadalombiztosítás — erre emlékeztetett beszédében Pusztai Ferenc, az igazgatóság vezetője is. Hazánkban 1891-ben iktatták törvénybe az ipari munkásság betegségi biztosítását, de ez még 1938-ban is csak a lakosság 31 százalékát érintette. Mint Pusztai Ferenc kiemelte: az egyes társadalmi rétegek esetében hatalmas különbségek voltak, a kisparaszti törpebirtokon élő 3 millió ember nem részesült szociális védelemben, saz önállóak, a kisiparosok, és kiskereskedők rétege sem. Még 1950-ben is a lakosságnak csupán 47 százalékát érintette a biztosítás és rendszere. Napjainkban ez már állampolgári jog. A felszabadulás után kezdődött meg a harc a társadalmi biztosítás egységesítéséért, a szolgáltatások fejlesztéséért, az egészségügyi ellátás javításáért, A döntő fordulat itt akkor következett be, amikor a kommunista párt 1948-ban meghatározta a szociálpolitika főbb irányait. A párt programnyilatkozata alapján a szervezeti egységesítésre a szakszervezetek XVII. kongresszusa hozott határozatot, s ennek végrehajtása során először az OTI és a MABI egységesítése történt meg,, 1949. január 1-én. A szociálpolitikai programba foglalt célkitűzések megvalósításaként az Elnöki Tanács 1950. évi 30. számú törvényerejű rendelete a társadalmi biztosítás igazgatását — a SZOT irányításával — a szak- szervezetekre bízta. — Az elmúlt 25 év alatt új vonásokkal gazdagodott társadalombiztosításunk szervezete — hangsúlyozta ünnepi beszédében Pusztai Ferenc. — Ügyviteli dolgozóink szemlélete, politikai és szakmai műveltsége sokat javult, éppúgy, mint kapcsolatuk a biztosítottakkal. Bárki, aki kéréssel, problémáival, ügyének intézésével a társadalombiztosítási szervekhez fordul, megértést, segítőkészséget, az emberek ügyeit magukévá tevő szakemberek humánus intézkedését tapasztalja. .. Az ügyviteli folyamatok korszerű megszervezésével, a gépi adatfeldolgozás szélesebb körű alkalmazásával a biztosítottak gyorsabban hozzájutnak a társadalmi biztosítási ellátásokhoz és fokozatosan csökkennek az adminisztrációs munkák is. így az ügyviteli apparátus dolgozói több időt fordíthatnak a dolgozók felvilágosítására. Minden ma- I gyár állampolgár egészségügyi I ellátásáról gondoskodnak az állami egészségügyi szervek. ! de a szakszervezetek is nagy [ gondot fordítanak a dolgozók j egészségének és testi épségé- [ nek védelmére. Részt vesznek a fejlesztési tervek kidolgozásában. figyelemmel kísérik és elemzik a betegellátás szín- i vonalát, s javaslatokkal segí- j tik fölszámolni a hiányosságokat. — A fő elvek gyakorlati I megvalósulását bizonyítja az 1 országgyűlés tavaszi üléssza- I kán elfogadott 1975. évi rúá- J sodik törvény, amely a társadalombiztosításról szól — emelte ki beszédében a társadalombiztosítási igazgatóság vezetője. — Az eddigi jog- ! szabályokat ez a törvény nemcsak egyszerűsítette, hanem a ! társadalombiztosítási rendszernek magasabb fokra eme ! lését, az országban végbeme- I nő gazdasági-társadalmi fej- I lődéshez való igazítását is el- j végezte. Figyelembe vette pártunk XI. kongresszusának ha- I tározatát, mely szerint »to-. ! vább kell egységesítenünk I nyugdíjrendszerünket, csök- ; kentem a korábbról megma- | radt különbségeket. Fokozatosan meg kell szüntetni a táreadalopubiztosításban még l fennálló nehézségeket...« Az új törvényről szólva [ Pusztai Ferenc kiemelte, hogy ; a következő évek feladata: á fejlett szocialista társadalom I színvonalára emelni a társadalombiztosítási és egészség- ügyi ellátást. Az ünnepség végén a 25, illetve annál több éve dolgozóknak emléklapot adtak át, s kiváló _ dolgozókat tüntettek ki. Itt nyújtották át a törzsgárda-jelvényeket is. Huj- ber Ferencnének, az igazgatóság egykori vezetőjének — nyugalomba vonulása alkalmából — Kecskés Sándor, a főigazgatóság személyzeti vezetője a Szakszervezeti Munkáért érem arany fokozatát adta át. Rózsák és kitüntetés — Á virágokat nézi? Tudja, ez az én bánatom: nem maradnak meg ebben az irodában. A rózsákat reggel, amikor bejöttem, a kolléganőimtől kaptam. A gratulációk mellé... A többi egy-egy kirándulás »emléke«. Turista vagyok, szeretek barangolni, s mindig hozok magammal valamilyen virágot. A férjem nem engedi meg, hogy otthon ilyesmit tartsak, így hétfőn reggel mindig behozom. Addig maradnak itt, amíg a takarítónő ki nem dobja ... Az osztály vezetőnő 1949-ben ismerkedett meg a társadalombiztosítással — Budapesten, az igazgatóságnál. Akkor még ott foglalkoztak a csalá- dipótlék-ügyekkel. Egy , évvel később kezdődött a szervező munka, hogy vidékre kerüljön a családi pótlék intézése. Ö ismerte a megyét, hiszen Marcaliban született; így Kaposvárra helyezték, hogy irányítsa a munkát. — Ehhez hozzájárult az is — teszi hozzá —, hogy a fővárosban az első kisgyerekünket nem tudtuk bölcsődébe elhelyezni. A nagyszülők viszont itt laktak, így szívesen jöttem. Pontosabban: kértem, hogy én jöhessek, mert így legalább megoldódik a gyerek Részt vesznek az irányításban is Egy kitüntetett KISZ-szervezet A. kutasi Béke Termelő- szövetkezet KlSZ-szervezeté- nek fiataljai olyan elismerést szereztek nemrég, amilyenben rajtuk kívül az országban mindössze hat KISÉ-szervezet részesült. A 68. országos mezőgazdasági 'kiállításon rendezett Alkotó ifjúsági napok alkalmából a kutasi fiatalokat is kitüntették. Az elismerést az első közös munkáért kapták, azokért a kiállítási tárgyakért, melyeket ők készítettek, melyekből először kisebb körben rendeztek kiállítást, s onnan kerültek a legszebb darabok az országos bemutatóra. A kitüntetésnek annál inkább: örültek a fiatalok, mivel kis létszámú, mindössze néhány hónapja alakúit K1SZ- szervezetnek a tagjai. Az idén tavasszal határoztak el, hogy a községi fiatalok szervezetétől függetlenül végzik majd a KISZ-munkát. Ez máris meghozta gyümölcsét. Hogyan kezdődött? A megyei tanács felhívása után minden KISZ-ta- got megkerestek a vezetők, megbeszélték, ki milyen munkával járul hozzá az Alkotó ifjúság pályázat és kiállítás sikeréhez. Tizenkilenc pályázó hímzett térítői, gipszképei es egy dolgozat képezték az anyagot. Ebből három jutott el az országos bemutatóra. Az előkészítésben, a szervezésben mindenki részt vett. Bebizonyíthatták, hogy életrevaló szervezet jött létre a szövetkezetben, és önállóan többre képesek. — Korábban a községi KISZ-szervezetben dolgoztak fiataljaink — mondja Végh Tivadar, a kutasi tsz elnöke. — Itt ők voltak a kisebbség és úgy vettük észre, hogy elvész a hangjuk, egy kicsit elsikkadnak az érdekeik. Most, hogy önállóan dolgozhatnak, kiderült, micsoda óriási energia van a fiatalokban. Ez a kis csoport a gazdaságban egy szilárd pontot képvisel, melynek véleménye érezteti hatását a gazdálkodásban, a vezetésben is. Persze csodák nem történnek, de amit a fiatalok ■csinálnák, azzal mindenki elégedett. Az idén ifjúsági parlamentet is tartottak a gazdaságban. Ez az összejövetel mindenki számára hasznos volt. A fiataloknak azért, mert számtalan kérdésükre választ kaptak, a gazdaság életének olyan | területeiről is képet alkothattak maguknak, melyeket addig nem ismertek. De hasznos volt a tsz-vezetők számára is, hiszen kiderült: a tizen- és huszonévesek mernek és tudnak kérdezni, sőt ami ennél jóval fontosabb: véleményt nyilvánítani és javasolni is. Ésszerű javaslatokkal álltak elő. olyanokkal, melyek megvalósíthatok. Az egyéni érdekek most már valóban háttérbe szorultak, elsősdrban a közös munkával kapcsolatos észrevételek voltak többségben. I Már ekkor bizonyossá , vált, hogy érdemes volt önálló KISZ-szervezelet létrehozni. Különösen sokat jelent ■ a fiatalok lendülete a gazda- I ság vezetésében. Sokszor szóba kerül, hogy a fiatalok kapcsolódjanak be a vezetésbe, j véleményükkel segítsék, tá- I mogassák a vezetők munkáját. Kutason ennek nemcsak a véleménynyilvánítás a formája. Sokkal konkrétabban : vesznek riszt a KISZ-tagok a 1 gazdaság irányításában. Közü- I lük hárman a (tsz vezetőségé- [ nek a tagjai, a volt KISZ-lit- kár most alapszervezeti pá’rt- titkár, az egyik KISZ-tag területi szövetségi küldött. De a tsz vezetősége mellett működő különböző bizottságok — szociális, kulturális, verseny-, nőbizottság — mindegyikében dolgoznak, KISZ-tagok. A különböző versenyeken mindig vannak kutasi vagy szahási részvevők. Ez utóbbi községben ugyanis szintén önálló KISZ-szervezet működik, melynek elsősorban a tsz ott dolgozó fiataljai a tagjai. A gépes komplexbrigádok versenyén második helyet szereztek a kutasiak a tsz-szövetség területén. Ugyancsak másodikok lettek a szarvasmarha-tenyésztők területi versenyén, a szántóversenyen a D—4—K— B tratorok kategóriájában az egyik^ versenyző első helyet szerzett, a megyei versenyen pedig összetettben második lett. És most a legutóbbi elismerés az OMÉK-en kapott díj. Vas Magdolna egy dolgozat- j tál vett részt a. pályázaton. | melynek, címe: A kukorica szárítás nélküli tartósítása. — A gabonatermesztés ágazatvezetője. vagyok — mondja magáról Vas Magdolna. — Gödöllőn végeztem. Itt korábban már alkalmazták ezt az eljárást, én pedig azért vá- [ iasztoílam ezt a témát, mert j kapcsolatos az energiatakaré- [ icossággal is. Beszélgettünk a kisz[ szervezetről, arról, mit tesz- , nek a fiatalok a gazdaságért. [ Kiderült, hogy . nemcsak ötle- ! tőkben ! bővelkednek: ha kell, ! keményen dolgoznak kint a j földeken is. Ahogy a gazdaság i elnöke mondta: csodákra1 nem [ képesek, de csodákra nincs is [ szükség. Ellenben szükség van pontos, felelősségteljes munkára. jó ötletekre és lendületre. Ezek közül pedig egyik sem hiányzik a fiatalokból. Dán Tibor miatti gondunk. Amikor megszerveztük a családipótlék- csoportot, kértem, hogy végleg helyezzenek Kaposvárra... Ragaszkodom ehhez a városhoz; Budapestet nem tudtam megszokni, nyomasztóan hatott rám az a forgatag. Csoportvezető voltam, most pedig, hogy osztállyá szerveződtünk, a családipótlék-osztály vezetője vagyok... — Amikor az ember eléri az ötvenedik évet, kezdi érezni, hogy fáradt — mondja később. — Valahogy így vagyok én is ezzel. Munkám is van bőven, különösen most, hogy megszületett az új társadalom- biztosítási törvény. Nézze meg ezt a zöld könyvecskét! Ebben vannak az űj határozatok: minden este ezzel fekszem, reggel ezzel ébredek. Segíteni ‘ kell a kollégáknak, tanácsot j adni a panaszosoknak, egyszó- J val annyi munkám van, hogy : alig látszom ki belőle. Itt, az j igazgatóságon én vagyok a j nőfelelős és az ifjúság irá- J nyitása is az én feladatom. Ezért vagyok elégedetlen magammal. Ügy érzem, keveset foglalkozom a társadalmi megbízatásaimmal. Valahogy kevés időm van rá ... Kopognak az ajtón. Idősebb férfi jön be, kezében egy halom könyv. A legújabb szerzeményeket ajánlja és azt a könyvet, amelyet másfél éve megígért: Magyarország védett területei címűt. Az osztályvezetőnő kezébe veszi a könyvet, aztán a természetről, a természetjárásról beszél. Bárhogyan is szeretném, hogy a tegnapokról mondjon valamit, mindig a ma tér vissza: a város gondjai, a fejlesztési lehetőségek kerülnek terítékre, olyan dolgok, amelyek — a szó szoros értelmében — nem tartoznak a szakmájához. Mert 'közügyek iránt érdeklődő ember. Aztán a színházról me6él, meg arról, hogy neki mit jelent a színházba járás... Fténcze József né asztalán több tucat könyv, mappa sorakozik: a mindennapi munka eszközei. Szépen 6orba rakva. A kollégái pedig büszkék rá: Mondják: megérdemelten kapta meg-’ negyedszázad után a Szakszervezeti munkáért kitüntető oklevelet. Nagy Jenő * i fl megkínzott szív B ármilyen hihetetlen: a megkínzott szív erős' és hálás. Sokáig és egyenletesen lüktet, mert gazdája nem hagyta nyugodni. A hosszú életnek ez a legfőbb titka, ha egyáltalán titokról beszélhetünk. A tudofaiány nem is olyan régen megállapította: átlagosan tíz évvel élnek tovább azok, akik sportolnak, akik nem hagyják emyedni izmaikat, tehát törődnek önmagukkal. Megéri. A közvélemény azonban még nem ismerte föl ezt a szükségszerűséget. Ha valakit meglátunk reggel hat órakor melegítőben futni a park körül, utánafordulunk: »Mehülyült ez az ember? Hiszen már kopasz, pocakja van. és úgy liheg, mint egy gőzmozdony.« Pedig jó volna százával látni a lihegő »gőzmozdonyokat«. Ha nem beteg a szív, kínozni kell. Akkor tud alkalmazkodni, és fölveszi a küzdelmet minden veszéllyel szemben. Fiatalokról, iskolai testnevelésről, mozgásszegénységről és a, szervezet alkalmazkodóképességéről beszéltünk eddig; szerény lehetőségekről és azoic kihasználatlanságáról, egészségünkről, tehát az életről. Es eljutottunk a felnőttekig. Van-e mondanivaló önm,agunk számára? Mert igaz, felrázó erejű az az értesülés, hogy a mai fiatalok egyharmada például egészségi okok miatt nem alkalmas a katonaságra; de nem gondoikoztat el bennünket, nem ráz föl a korai halál, a gyakori betegség réme? A közösségi szellem azt sugallja, hogy törődjünk egymással. És nem zárja ki azt, hogy törődjünk önmagunkkal, többet, mint eddig. A mi korosztályunk és az idősebbek emlékeznek még a Munkára, harcra kész! meg a Kilián-mozgalomra. Megszűntek, pedig csak tőkéiét« í ten i kellett volna a módszereket. Egész nap görnyedő emberek sokasága vonult akkoriban a pályákra: futott — s lehet, hogy összeesett az első próbálkozásnál —, dobott, ugrott, tornázott és szidta az egészet, mert nem tudta, hogy érte van. Először nevetséges volt a magas rangú, »gatyára vetkőzött« hivatalnok, később megszokták. Mégis sokan húzódoztak, mert a követelményrendszer teljesítése, a részvétel kötelező volt. Azóta a spartakiádokkal *erőlködünk«. Eredményeit természetesen nem vitatom. Csakhogy jóval kevesebbén és javarészt aktív sportolók vesznek részt ezeken a versenyeken. Semmit sem kell kötelezővé tenni! Kedvet, hangulatot kellene ébreszteni a tömegsport iránt, s ösztönző lehetőségeket, játékokat, alkalmakat teremteni hozzá. Sokkal nagyobb hozzáértéssel és szenvedéllyel, mint eddig. Ügy gondolom, ez ügyben még az »egyénieske- dés« is megengedhető, vagyis olyan közszellemet lehetne kialakítani. hogy mindenki önállóan merjen, tudjon és akarjon tenni saját egészségéért, & akkor fölkészülhet »magánedzői« pályafutására is. A zt hiszem, az edző munkájának nagyon fontos feltétele az, hogy ismerje versenyzőit, játékosait. A felnőtt ember ismeri magát, tudja, hogy mire képes. Stopperórát sem keli vásárolnia ahhoz, hogy mérni tudja az eredményeit. Tornatermekből, atlétikai pályákról, játszóterekről és sportcsarnokról beszéltünk? Gyalogolni, sétálni és futni lehet a járdán, a parkban, háztömb körül is, s a karóra éppúgy megteszi, ’ Elképzelhető, hogy ma még nevetségesnek hat, de azért mondok egy példát. A tudomány mindig a legegyszerűbb megoldásokat kínálja. Tételezzük föl, hogy főszereplőnk elhatározza: ezután minden reggel vagy este fut ötszáz métert. Indulás előtt megméri a pulzusát és azt is, hogy mennyivel ver gyorsabban a szíve, amikor megáll. Ezután már csak arra lesz kíváncsi, hogy mennyi a restitúciós idő, azaz rpennyt idő alatt áll vissza az eredeti pulzusa. Rájöhet, hogy szervezete egy idő után alkalmazkodik az új »megterheléshez«. Az egyenletes, megszokott futás után a nyugalmi állapot sokkal gyorsabban áll vissza, mint amikor először edzette magát. Ilyenkor azután »rá kell tenni egy lapáttal«, vagyis fölemelni a üápi távolságot vagy az iramot. Meg léhét tenni? Okos, egészséges »időtöltés«. És milyen sok lehetőség van még a súlyemeléstől a reggeli tornáig, az úszástól a természetjárásig vagy a kocogásig? De tudományos alapon: mindig egy kicsivel többet. Különben semmit sem ér. A szív mehálálja a kínzást. Izomlázunk lesz? Megfájdul a kanunk, a lábunk, a derekunk? Abba még senki sem halt bele. A mozgásszervi, csont- és ízületi, az ín- és érrendszeri megbetegedések nagyrészt a sportolás hiányára, a mozgáshiányra vezethetők vissza. Itt vannak csodálatos erdőink, Somogy egyetlen természeti kincse. Parkerdőket nyitottunk Kaposvár környékén és másutt. Sokat írunk, beszélünk róluk, áldjuk a természetet és az erdők gazdáit, akik végre megengedték, hogy itt-ott valóban a közösség kincsei legyenek. Élünk velük? Kiket látunk a. parkerdőkben? Nagyrészt azokat, akiknek autójuk van. Igai, hogy ők ^z elkényelme- sedett emberek. De másnak nem kell a levegő? S a lehetőség, hogy a »fűre lépni szabad«!? Erdei népünnepélyeket kellene látnunk, óriási tömegeket a hétvégeken. Van már közvetlen járatú autóbusz oda? És hűsítő, és néhány falat a kiéhezett »tornászok«, a természetjárók számára. Meggyőződésem. hogy nem a pénzén múlik. A »-vállalati közszella- men« is van még javítanivalónk. De mennyi ötlet és elképzelés halmozódhatna föl, és segíthetné küzdelmünket az infarktus ellen, ha nemcsak beszélnénk róla ... M egvallom, tartok tőle. hogy az e témában született három jegyzetem félreértésekre adhat okot. Nem szeretném, de magyarázkodni sem akarok túlságosan. Becsülöm ‘sikereinket. Az NB I-es csapatunkat éppúgy, mint a spartakiádok részvevőit; az elhivatott és hozzáértő testnevelők erőfeszítéseit, és a parkerdők »szülőinek« nemes cselekedetét. Ismerem — hiszen ott ültem — a megyei' párt-végrehajtóbizottság ülésének döntéseit, s éppen az ottani felelősségteljes vita indított arra, hogy újra állást foglaljunk a tömegsport, a mozgáskultúra fejlesztése mellett. Amit tettünk — nagyszerű, de amit elértünk .— nem elég. Testnevelők kellenek még és megszállottak; tornatermek, játszóterek, pályák — és »fejek«. Fejek, akik megértik, hogy életelemünkért, a napfényért, a levegőért, a mozgásért, az egészséges életmódért küzdünk — az infarktus ellen. Jávori Béla Gesztenye az NSZK-ba Az ősz legbiztosabb jele. egy kicsit fájdalmas üdvözlése, ha gesztenye koppan a fejünk búbján. Ezekben a napokban ez már könnyen megeshet az emberrel. Kopog a j gesztenye, az . árkok partján, [ a száradó fű között megbújnak j a1 faóriás apró csillogó-barna | térmései,. és telnek a zsákok j iS. A vadgesztenye keresett i | cikk. Az Erdei Termék Válla- i ! lat kaposvári üzemvezetőségén [ i elmondták, hogy az idén 20 va- ' [ gonnal exportálnak belőle az [ ! NSZK-ba. Hogy mire használható a | | vadgesztenye? Egyrészt takar-1 mányozásra, elsősorban a I | nagyvadak téli csemegéje. Az j NSZK olyan vidékein, ahol nem terem ez a növény, szarvasokat etetnek vele. Van egy másik felhasználási módja is ennek a növénynek: az enyv alapanyaga készül belőle. A vadgesztenye fontos exportcikkünk. Somogyból hetenként 400 mázsa megy az NSZK-ba. A gyűjtés szeptember 27-e óta tart, azóta népes a gesztenyefák környéke. Nyugdíjasok, iskolások gyűjtik a gesztenyét. Az Erdei Termék Vállalat minden kilóért egy forintot fizet. A .szeljdgesztenye is beérett. Ebből kétvagonnyi termésre számít a kaposvári üzemveze[ tőség. A termés egy részéből I Badacsonytomajban geszte- j nyepüré készül, a többit Budapestre, Debrecenbe szállítják. A szelídgesztenye átvételi ára kilónként ÍR forint. A gesztenyeszezon november elején ér véget. j Hamarosan egy másik növény felvásárlását is megkezdi a vállalat. Már csak a dércsípés van hátra, és beérik a kökény. Ebből a gyümölcsből Pécsváradon készítenek vitaí- míndús szörpöt, a magját pedig exportálják. Somogyi Néplap I 3
