Somogyi Néplap, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-01 / 230. szám
Az első évtized Hozzáértő ember, ha fát ültet, nagy gonddal választja ki a csemetét. Fejlett, egészséges legyen a gyökérzet, erőteljes a korona. Sok minden ' az ültetésnél dől el, milyen fa válik a csemetéből, de — tapasztalatból mondhatom — azért nem akkor dől el minden. Csenevész kis fácskák is — jó talajba, jó gondozó keze alá kerülve — erőre kaphatnak később, s egyáltalán nem ritka, hogy a fejlődésben megelőzik életképesebb faiskola- társukat Az ember életében sem ritka eset az ilyen; véznácska gyerekekből élsportolók lehetnek. A tizenéves kor, a biológiai érés, sok meglepetést tar- tdgat Szép gyerekekből ormótlan kamaszok válnak, csúnyácska bakfisokból érett, bájos nők; az egészséges fiatal szervezet hihetetlen átalakulásokra képes. De vajon a tehetség, a jellem fejlődésének melyik életkorban keressük a kritikus pontjait? Igen-igen sokféle hatás működik közre a nevelésben a pólyától a nagykorúságig. Olykor felerősítik egymást ezek a hatások, olykor , semlegesítik, de abban meglehetősen egyetértenek a pszichológusok, hogy a belső fej- j lődés legfontosabb eredői a gyermekkorban keresendők. Bizonyosra vehetjük tehát, hogy a jellemtorzulások, a bűnözési hajlam, a közösségellenes magatartás gyökerei is általában visszanyúlnak az első évtizedbe. Így is mondhatnám: hosszú a lappangási idő. Érdemes ezért odafigyelnünk, milyen korai fertőzése- j két lajstromoznak leggyakrab- j ban a pszichiáterek: Például: a tossz családi környezet. Marakodó szülők, nagyszülők, züllő, széthulló család, alkoholizmus, prostitúció, terheltség, bűnözés a felmenő ágban — széliében ismert okok; »alma nem esik messze a fajától«. Tíz éven alul a leghatásosabban nevelő környezet kétségkívül a család. És a züllő család, ha nem is törvényszerűen, de igen általánosan a maga képére és hasonlatosságára neveli az utódait. A másik leggyakoribb fertőző góc kevéssé ismert a laikusok — tehát: a családi nevelésben legilletékesebbek, a szülők — körében. Maga a szó is idegen, mely a kórokozót jelöli: hospitalizáltság. | Neves pszichológusok egybehangzó megállapítása szerint a korai eltávolodás az anyától — ha tehát az első testi- í érzelmi kapcsolatok megsza- j kadnak vagy létre sem jönnek j — tartós, nem ritkán helyre- i hozhatatlan torzulásokat okoz- i hat a személyiség lelki-szelle- 1 mi fejlődésében. | Kossuth-díjas gyermekpszi- I chiáterünk, György Júlia i könyvében olvasom (»Az antiszociális személyiség«): a megfogalmazni: főbb figyelmet az első évtizedre! A tizenévesek válságairól, a kamaszkor modem gondjairól sok szó esik a sajtóban és egyebütt. Ez a sok szó mintha elterelné a figyelmet a ka- maszgondok-bajok leggyakoribb eredőiről: a fejlődő gyermek jóval korábbi • érzeimi- jellemi sérüléseiről, torzulásairól. Mint ahogy a fiatalkori bűnözést, a huligánkodást, a garázda, agresszív hajlamokat Szőlőhegyi családon kívül »nevelkedők < és általában a megrögzött társzellemi fejlődése minden vo- ; sadalomellenes magatartást nalon meglassul vagy meg- : sem érthetjük meg az első tíz akad ... Az érzelmileg kielé- j gV feltérképezése nélkül. Ne- gítetlen gyermek ... semmiféle j ves h.azai tudósok — Gegesi- érzelmi kapcsolatot nem léte- j Libermann, Popper — sít sem a környezetében élő I értekezése, Bozóky Éva köny- személyekkel, sem a tárgyak- J ve pedagógiai tapasztalatairól kai. - Ennek következménye j Ugyan.pgy erre figyelmeztet, egyik oldalról a fogalomkép- j mint az idézett szerző. zes szegényessége, beszűkülése ... A másik még döntőbb károsodás, hogy az érzelmi kapcsolatok a külvilággal a szerető anya vagy anyafigura híján (tekintve, hogy a gondozók személye is állandóan változik) nem alakulhatnak ki. Minthogy nincs kiért és miért | elfogadnia a társadalom nor- j máit — melyeket e korban az j anya közvetít...« A szerző igen gazdag tapasztalati anyag birtokában, s a nemzetközi szakirodalom áttekintő ismeretében jut ezekre a következtetésekre. De De lássunk még két fontos, hasonlóan egybehangzó következtetést. Először is: a gyermek elva- dulásának a családtól, a társadalomtól — yégeredmén y ben az antiszociális, a bűnözői alkat kialakulásának — mindig összetettek az okai, mindig több tényező együttes hatására, és rendszerint az érzelmi védettség hiánya miatt következik be a nevelési csőd. A másik, az úgynevezett azonosulás hihetetlenül nagy jelentősége. Az érzelmi ködő- désé szülőkhöz, családbeliek- más neves pszichiáterek írá- hez, később: iskolatársakhoz, saiban is hasonló megállapításokra bukkanunk. A legjobb nevelő sem pótolhatja a gondos szülőt — még a gondatlant is nehezen. A szoros, személyes, érzelmi kapcsolat — legtermészetesebb a szülőkkel, az anyával — kétségkívül a nevelőkhöz —, a minél inkább j azonos, annál inkább nevelő i társadalmi és földrajzi környezethez. Ha az azonosulás i ösztöne, igénye, képessége az első években szorosan köti a gyermeket az anyához, a szülőkhöz, s ha ez a kötődés szálegfontosabb feltétele a gyér- mára felnőttkoráig érzelmi mek további érzelmi-értelmi i menedék marad, akkor á ké fejlődésének. sőbbi azonosulásoknak is egye-! Bár önmagában a szeretet j nesebb az útjuk a java isko- sem elég, sőt nagyon is kevés | latársakhoz, a java pedagógu- lehet, ha nem okos — erre j sok, felnőttek, a ja ra íiatal- egy harmadik nagy tünetcso- kori eszmények felé. port figyelmeztet. A körülrajongott egyke, a kivételezés a testvérek között, a szülők — j különösen az elvált szülők — versengése a gyermekért, a mostohaprobléma... No, de hát szó sincs arról, hogy egy rövid cikkben akár ] csak fel is sorolhatnám az ér- | zelmi-lelki-jeilembeli fejlődés j korai kórokozóit. Nem is cé- ! lom ez. Csupán néhány mos- j ~ Az aprócska gyermek még ki van szolgáltatva a felnőtteknek. Bosszantó »rosszaságait« könnyű megtorolni — nem válnak közüggyé. Észre sem vesszük kezdetben az eltávolodást, az érzelmi elkülö- ; nülést — nem ritkán épp a i megtorlások miatt —, a jellembeli fertőzéseket; talán j j ezért sem olyan súllyal köz- j , , ügy még az első tíz esztendő','' tanában forgatott könyv leg- , ahogyan érdemelné. fontosabb következtetéseit szeretném — magamnak is — I Fekete Gyula — Azt mondta az egyszeri vendég: »Nem ám a torkomért jöttem, csak a belevalóért!« Ilyen »egyszer megtörtént« esetek csak a szép őszi időben kerülnek elő abból a lomtárból, melyet emlékezetnek nevezünk. Vagy jobban tennénk, ha kincstárnak neveznénk? Ki-ki tudja magáról... Harsogózöld ruhájú domboldalon, nem is kicsi, nem is nagy »pince« előtt, nyugalmat termő szép időben, egy-egy pohár bor síkosítja az emlékek útját. Távolabb kékbe játszanak az erdős lapályok. Egy helyütt mintha füstölne az erdő. — Esőt jelent — mondja a házigazdánk. — Ha az adriai szél is ide érkezik, még inkább biztosak lehetünk benne, hogy huszonnégy órán belül kapunk az égi vízből. A porrogszentkirályi domb alatt fényesen csillog a kövesük A »pincét« — vagyis a földszintes, szép épületet — már megismertük. Benne a szüret és a borérlelés hagyományos eszközeivel. A gazda minden hordót, szerszámot maga készített: bognárkodó Kardos János. A másik helyiségben asztal, nemes vonalú székek, hosszú pad, heverő. Alabárd a falon. Jó kovács készítette — isten nyugosztalja —, helybeli volt. Egy bekeretezett obsitoslevél 1882-ből. Tagló. A gazda ezüstkalászos oklevele. S aztán olyan tárgyak, melyeknek történetük van: — Azt a páncélsisakot, a bajonettel^ egy SS-katonáról szedtük Te, miután alaposan eltángáltuk a helytelen viselkedése miatt. Szerencsére nem tudott másnap bosszút állni, mert fontosabb dolga akadt: szaladni kellett a felszabadítók elől. Szmetana Antal meg Varga Sándor volt még itt akkor. Kiülünk szőlőt csipegetni a ház elé. Mint természetes torony, égerlugas vesz körül egy asztalt, ez a »hüssülő«. A gazda a szüreti alkalmatosságokat mossa. Néhány nap múlva nem lesz mit csipegetniük a madaraknak; leszüretelik a szőlőt itt is. Tréfa csattan újra: — Szokás a pincében az ed- degélés is. Az egyszeri porrogi embernek az asszony csak kenyeret adott. »Majd eszik hozzá kend lekvárt, van odaki a pincében.« De nem tetszett ám ez az egyszeri embernek. Mikor arra jártam, éppen hagymát falatozott késhegyről. »Így szeretem én, bicskahegyről!« De látta, hogy nem hiszem. »No, akkor kendnek megmondom, komám — azt mondja —, azért eszem én lekvár helyett a hagymát, hogy ha valami menyecske tévedne erre később, aztán a bajszomba akad; higgye azt, hogy kolbászt früstököltem.« Hol van már az az idő! Olykor két-három kilónyi húsok sülnek a »hegyben«, csak úgy — »víkendeken. Nóta van . a szentkirályi kétéves borban, valamiféle el nem csattant csókról. Nem ingyen nóta ez. Azt tartják, csak annak fakad, aki sokat dörgoiődzik év közben a szőlőkarókhoz. Azaz: sokat törődik a leendő terméssel, verejtéket is csurrantva. —• Az a kendő, a pillés, hogy került ide? Meséje van ennek ist — Szép lány hagyta el a karók között. Egy nap (rég volt!) három fiatal férfi jött föl hozzám a lánnyal. Beszélgettünk. Hát maradnának, ezt mondták. Húst sütöttem nekik, ők hozták. De egyszer csak eltűnt a lány meg az egyik fiatalember. S akkor aztán már odalett az az este! Mert az a férfi, akihez a lány valójában tartozott, nem tűrte ezt. Belökdöste a kocsiba, verte is azt a szép, de csapo- dár lányt. A kendőjét másnap találtam. Pillés kendő. Várom érte a gazdáját, de azóta sem jelentkezett... Az a pillés kendő mintha az ifjúságot jelentené. Az is elmarad valahol az embertől... L. L. Elhajlás Kerekes Imre L ________ . ! !l||!lllllil!!!ll!l!illli!l!II!l!llllll (■ €-gij vakácit lllllll I «S II 1 1 1 ! *5: == Nem ajánlja* hogy dramatizáljuk az ügyet, és óvakodjunk attól, hogy szabad téren miég egyszer bemutassuk ezt a műsort. Ezzel kapcsolatban Elvi Salamonnak érintettem az egzisztencializmust, úgy is mint filozófiát, de elhárította magától a felelősséget. Megütünk egy korsó sört a sarki sűrítésben, negyed osztályú áron, azt is állva, de neki még annyi, pénze se volt, hogy az állóhelyet ő fizesse. Így ez is rám maradt. Javul az idő. 10. A Livi papája egy pléboy, minden nő ott helyben be szeretné fűteni. Szóval egy biztos vagyok benne, hogy világjelenség. Tudós fején a haja a homlokában. Nem hinném, hogy összekeveri a szubvenciót az invencióval. A lakás isteni, ez a tag valahol álliatian bevágódhatott, hogy ilyen szép lakást kapott. Mi, fiúk, szóval a társaság — már aki meghívót kapott — együtt vonulunk föl a házibulira, mint valami parádéra. A • Mandel nyakán szélesre kötött nyakkendő. Szétnézek, mert ugye, mát tehet az ember mást, ott ahoi először jár. Valahogy csak át kell jutni az ilyen kínos perceken is. De aztán látom, hogy nincs baj. A sarokban hidegkonyha, sütemény, hűsítő. A Vida tőlem kérdi, hol az ital. Még magángyűjteményben se találok ilyen hülyét. Odasúgom neki: nehogy ultizni hívja a Livi papáját. A Livi mutatj^, melyik áz ő heverője, pont erre vagyok most kíváncsi. Hogy a mamáról is szó essék: úgy látom, ő is menő fej, bár minthogy kissé alacsony, ennek megfelelően a fejét is lenn hordja. Nem szeretem az ilyen vörös műfejet, de neki elmegy. Valahogy egészben úgy fest, hogy mini nő, maxi reklámmal. Kézcsók a Kun Vili részéről. Nem tudom honnan köpi rozza a divatot. A Bánicki és a Lakiriger már kajálnak; magam szeretném kissé álcázni a helyzetet, nehogy hamar bemutatkozzunk, hogy kik vagyunk. Ezért mint feladatom melléktermékét, fölvetem a kérdéseket. Persze, mondanom sem kell, nincs egy műszálas gondolatom. A Livi rohangál, ez legalább mozgatja a levegőt. Van itt a házibulin még három baba, a Livi szervezte őket. Ügy néznek ránk, mint akik állandóan azt akarják mondani: jó reggelt. Még szerencse, hogy az öreg jobban táplálta be a mondanivalóját. Szeretném tőle megkérdezni, mi újság a tudóspiacon, de hátha nem dijazza az absztrakt humort. Honnan tudhatnám én, milyenek ezek a nagyvadak. Hogy magunkról is szóljak: a Bánicki úgy ül, mint egy főstemplis a vágóhídon, aki két újjal tartja a lókolbászt. Szendvicset zabái. A Kelemen, a Weisz és a Táltos egyelőre hűsítővel táplálkozik. A három vendég csaj vihog. Mindenképpen cikis a helyzet. Benn vagyunk a csőben, valahogy meg kellene indítani a dumát. Tulajdonképpen, bírom, ahogy az öreg szövegel. Egyszer nem mondja: »a mi időnkben«. Kelletik magukat a lányok, de hát ez most olyan időszerű, mint a szüret áprilisban. Ahelyett, hogy a társaság fölmelegedne, a Mandel kiszúrja, hogy jégkockák vannak a zsúrasztalon. Hűti magát. Kinyújtja a lábait; akkora cipőket hord, hogy lehet, nem is mind az övé.1 Miről is lehetne beszélni, mint arról, ki hova megy a nyáron? Kínos. A magam részéről, mondom én, atom- és űrkutatást vállalok. Látom veszik a lapot, itt az ideje, hogy bővítsem a vevőköröm, álengedek még egy-két albérleti marhaságot — úgy szórakoznak ezen, mint ágyúgyárosok a békekonferencián. A mama dicséri a hasonlataim. Mondom: mindezt az újságokból veszem, minthogy hívatásos előfizető vagyok. Ha tudna egy álást fűtőnek, szívesen vállalnám a kánikulában. Ettől eltekintve állandóan a nénémre gondolok, mert pontosan tudom, mit szóiba arra, ahogy most hülyülök. Pedig nem lenne hátrány bevágódni egy ilyen családba. Melegszik a hangulat, most már az öreg is bizalmaskodik. Arra kíváncsi, hogy mi a véleményünk a suliról. Tanárakról cikis dolgot én eddig sem szövegeltem, a magam részéről már rég belenyugodtam: küldetésük célja az ifjúság elleni merénylet. Ez a véleményem most, így az év végén, semmit nem romlott. Tízkor zárórát tartunk, az öreg mindenkivel lekezel, mielőtt végleg lekopunk. Rendes pacák. Nem játssza meg magát, szóval elismeri, ami létezik. Ott a helye a Tudományok Házában. Itt az ideje, hogy elmondjam, a bizonyítványommal semmi meglepetés. A matek erős kettes, a többi általában hármas, sőt még négyes is akad. Nem szeretem < az egyhangúságot. Ahogy ügetek vele haza, kikalapálom a pléhpofát, volt jobb. Nem operálok időhúzással, olyan ártatlan vagyok az ügyben, mint egy tv-műsor a 18 éven felülieknek. (Folytatjuk.) Az Elhajlásvizsgáló Intézet — ahogy a neve is mutatja, az elhajlásokkal foglalkozik. Nemcsak a profiljának megfelelően a vasúti sínek elhajlásával, hanem általában az emberi élei elhajlásaival is. Ezért van az, hogy a műszaki jellegű intézmény második embere egyáltalán nem műszaki ember, annyira nem, hogy azt sem tudja, mi a centrifugális erő ... Első embere pedig megrögzött hipo- chonder, akit a saját képzelgésein kívül más nem nagyon érdekel. Legföljebb két dolog köti le: saját életformájának fenntartása, és az aligazgató utálata. Ez egyébként kölcsönös. Ebbe a helyzetbe robban bele a fiatal mérnök találmányával, amellyel — ha sikerül — forradalmasítani lehet a vasúti elhajlásokat; nem ömlik ki a kakaó, a víz, vagy bármely folyadék a pohárból, ha kanyarodik a vonat. Az ötlet jó, néhány nap alatt dolgozza ki a terveket — szól a főnöki ukáz —, hogy azután meg lehessen valósítani. A néhány nap alatt szinte semmi mást nem csinál a mérnök. Megáll körülötte a világ, csak számol, tervez. Mindössze két, a későbbiek során jelentős dolog történik vele. Gyermeket nemz, és elkezd nőni a szakálla. Különösen ez utóbbi lesz élete további eseményeinek meghatározója a hivatali rend szempontjából. Ez az alaphelyzete Bacsó Péter Ereszd el a szakállamat című filmjének. Alapállása, amelyből ki lehet bontakoztatni egy sereg ellentmondást, vígjátéki helyzetet — jó. Például: be lehet mutatni a hozzá nem értő főnököket, a maguk gyengeségeivel. A rendező ehhez két kiváló szereplőt talált :Kállai Ferenc és Major Tamás személyében. Mindketten élő jellemző figurát teremtettek. A nemzedéki ellentéteket meg lehet ragadni szakáll formájában — mint az ifjonci rebellió szimbólumát. Sőt, még a lakótelepek egyformaságából adódó gondokat is, melyeknek a filmben az a következményük, hogy a szerelmesek nem találnak vissza egymáshoz másfél évig ... A film mindezt csupán be akarta mutatni, karikírozva nevetségessé tenni. Társadalmi konvenciót, szakállt — amelyről kiderült, hogy nem is amiatt volt a fiatal mérnök hercehurcája... Mégis! — a sokból keveset kaptunk. Innen-onnan egy fricska, helyenként egy-egy jó villanás, de köztük tömény unalom. Elhajolt ez a film ugyanúgy, mint a témájául szolgáló intézet... Mit akart? Bemutatni a butaság és az ész harcát? És ki győzött? És kinek volt igaza? És ki mit akart? Mindez nem derült ki. Kár, mert a színészeken igazán nem múlott. Sokáig emlékezetes marad a bírósági tárgyaláson a bíró — Öze Lajos — néhány ideges rángása. Csalódtunk a filmben, mert nem váltotta be ígéretét. Ügy véltük, hogy fölvetett kérdéseire választ is ad. Nem ezt tette. A nézőben több volt a kérdőjel, "amikor fölállt, mint amikor leült a filmvászon elé. Simon Márta Somogyi Néplap 0100890200020000020200000201020100
