Somogyi Néplap, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-03 / 232. szám
MÚZEUMI HÓNAP Országos megnyitó Kaposváron Á közélet gyalogosa Két díszes kivitelű program- füzetet is kézbe vehetnek a múltszeretők: az egyik a múzeumi hónap somogyi, a másik pédig országos eseményeit tartalmazza, örömmel olvastuk ez utóbbi első oldalán, hogy az eseménysorozat Kaposváron veszi kezdetét. Tegnap délelőtt már autóbuszkiránduláson vettek részt az érdeklődők: a somogyvári ásatásokat és a marcali múzeumot tekintették meg. Délután került sor a múzeumi és műemléki hónap országos megnyitójára a Kaposvári Városi Tanács dísztermében. Balajcza János, a városi tanács elnökhelyettese köszöntötte az ünnepség vendégeit; Garamvölgyi Józsefet, a kulturális miniszter helyettesét, Varga Pétert, a megyei párt- bizottság első titkárát és Kocsis Lászlót, a megyei tanács elnökhelyettesét. A köszöntő után Garamvölgyi József miniszterhelyettes nyitotta meg a múzeumi hónapot. — Az idén tizennegyedszer rendezzük meg a múzeumi és műemléki hónapot. Megnyitása évek} óta hagyományosan összekapcsolódik valamelyik jelentős múzeumunk új, állandó kiállításának avatásával. örvendetes, hogy most Kaposváron köszönthetjük a múzeumszerető közönséget — mondta a miniszterhelyettes. Ezután szólt a megye gazdag muzeális gyűjteményéről, a műemlékvédelemben mutatott példaszerű gondoskodásról, és méltatta Somogy megye életének fejlődését, művelődésének, kulturális állapotának megújulását. Elmondta, hogy nemcsak a közművelődési intézményhálózatot jellemzi ez, hanem a közoktatásit is. Felhívta a figyelmet arra, hogy e négy hét eseményei során az egész országban fokozott figyelem irányul a magyar nemzet kulturális kincseinek megőrzésére és megismerésére. , — A közvélemény érdeklődéssel és segítőkészen vesz részt mindazokban a megmoz- "dO fásokban, amelyek hazánk muzeális emlékeinek feltárását elősegítik. A nemzetközi visszhang is megtisztelő. Az utóbbi két-három esztendőben a legjelentősebb muzeológus 1 és műemlékvédelmi szakembereket tömörítő szervezetek sorra keresték fel hazánkat konferenciáikkal. Az 1975-ös múzeumi és műemléki hónap során két másik európai város mellett Sopron is műemléki Európa-díjban részesül azért a kiemelkedő fejlesztő munkáért, amely e védett város falai között megvalósult. Beszámolhatunk arról is, hogy az elmúlt 5—6 esztendőben legjelen tflSeWj vidéki múzeuma- , ink tucatja újult meg. A későbbiekben a miniszter- helyettes szólt a budai Várpalota helyreállításáról, a Magyar Munkásmozgalmi Mú- j csupán a hatósági eszközök alkalmazásával; társadalmi aktivitáson alapuló közvéleményre van szükség. Beszéde végén köszöntötte a magyar múzeumok és a műemlékvé— Egy utca bizonyult a leg- | nehezebb diónak — mondja. ; — Akkor már a donneri városrészben voltam tanácstag. j itt van a La borfal vy Róza ut- ‘ ca, Donner egyik legrégebbi része. Nem volt se járda, se úttest, télen egyszerűen nem lehetett bemenni. Talán ezt sikerült a legnehezebben kijárnom. Segített más tanácstag is. Most már rendben van, mondhatom, a városrész egyik, legszebb utcája. Már a negyedik ciklusban tanácstag Németh József. Amikor megbeszéltük a találkozót, idős emberre számítottam, ősz hajjal. Meglepődtem: mindössze negyvenegy éves. Életéből a csendes napokról alig beszél, nagyon kevés volt az ilyen. — Gondolom a hivatalos szervek nem mindenütt fogadják kitörő örömmel a választók érdekében eljáró tanácstagot. Tapasztalata szerint volt-e ebben változás az utóbbi csaknem két évtizedben? — Ez az a bizonyos eset, amikor az éremnek mind a három oldala fontos. A hivatalokban pontosan tudják, meddig ér a takaró. Azt is tudják, hogy a jelzett problémára meg kell találni a megoldást. A választók viszont türelmesebbek lettek. Előbb-utóbb mindenre sor kerül, ezt tapasztalhatták. Ettől függetlenül most is azonnal jelzik a tanácstagnak, hogy mit kellene valahol építeni, javítani, bővíteni. A harmadik oldal vagyunk mi, a tanácstagok. Feladatunk addig járni, durván fogalmazva: addig zaklatni az ! illetékeseket, míg az ügy le A kezén aranygyűrű csillog, benne a véset: 20 év. Négy évvel ezelőtt kapta, 1951-től egyfolytában a kaposvári Bútoripari Vállalatnál dolgozik. Segédmunkásként kezdte, hamarosan betanított munkás lett, ’azután 1961-ben megszerezte az asztalosi szakképzettséget. — Tizenhét éves legényke voltam, dolgozni kellett. Arra összpontosítottam, hogy minél előbb tovább képezzem magam. Most egy nagy hőprésgépen dolgozom. — Mint tanácstagnak, milyen tapasztalata van az emberekről: csak a valóban fontos ügyekben keresik föl? — Nőtt az emberek közéleti felelőssége. Föl tudják mérni, hogy mi az, amit a tanácstag I el tud intézni, s mi az, ami az egész környék lakóinak ja- i vát szolgálja. Hozzá kell ten- i nem: a nők és a férfiak általá- | ban 50—50 százalékban keres- j nek meg, ám a nők rendsze- I rint apróbb, nem közérdekű ügyekkel. Elzárkózni azonban — természetesen — ezek elől sem lehet. — Nehéz munkát végez a gép mellett, tanácstag, családos. Gondolom nem sok ideje jut egyéni kedvteléseinek hódolni. — Mindenre jut idő, ha megfelelően osztom be. A feleségem jórészt magára vállalta a családi gondokat. így nekem — ha szabad vagyok — több jut a szőlészetre, a természetre. Az előbbi családi hagyományként öröklődött rám, az erdőt, a természetet a pihenés kedvéért szeretem. Szép tájak vannak túl a Donneren. — Nem fárasztja a tanácstagsággal járó munka? — Nem. Kezdetben azt hittem: születni kell a közéleti munkára. Ma már kialakult bennem a vélemény: aki sajátjának érzi a köz érdekét, az szívesen csinálja és vállalja az ezzel járó megterhelést. Mészáros Attila zeum megnyitásáról, és utalt j delem fejlesztéséért fáradozó i nem- zárul. A donneri 20-as körzetben választottak meg, körülbelül 800 ember él ezen a területen. Ebből következik, hogy elég sokan keresnek meg, több a problémájuk, mint volt a korábbi körzetemben — Kaarra, hogy hamarosan a Nemzeti Galéria is megnyitja ka- j púit a várban. Fölvetette a kérdést: mi le- i hét az oka a közönség kiállításokhoz, tárlatokhoz, műemlékekhez fűződő vonzalmának. Több tényezőre is hivatkozott. 1 Első helyen az általános kul- j turális fellendülést említette,! amelynek során a tömegek birtokukba veszik a kultúrát. — Szerepet játszik ebben a! tudósokat, muzeológusokat, mérnököket, munkásokat. A nyitóünnepséget műsor tette gazdagabbá, hangulatossá. Először a Vikár Kórust hallottuk, majd a zeneiskola Barokk Együttesének előadásában Telemann E-moll szvit- í posszentjakabon —, ahol kéjének harmadik tételét. Tö- rökkoppányi, szenyéri, kisbár- apáti népi énekesek műsorának tapsolt a közönség; ők — igen stílusosan — dalokban. szocialista tartalmú hazafiság i balladákban idézték föl Soérzelmeinek erősödése, tudató sulása — mondotta. — Ezen a talajon kapott új lendületet a múlt történetének megismerésére irányuló törekvés. Rámutatott a miniszterhelyettes a teendőkre. Elmondta mogy megye múltját. Nagy sikert aratott a kaposvári Fonómunkás Kisszínpad is: a Vasravert fohász című produkciót mutatta be. A nyitóünnepség dr. Bakay Kornél megyei múzeumigazhogy vannak társadalmi rété- rgató zárszavával ért véget. Az gek, amelyek kívül esnek a hatókörön. S a kulturális közéletbe való bekapcsolásukat szorgalmazza az MSZMP KB közművelődési határozata is. Különösen nagy figyelmet kell fordítani a parasztság jobb felkeltésére. Garamvölgyi Tózsef, hogy a célok nem valósulhatnak meg ünnepség részt vevői ezután megtekintették a belülről megújhodott Rippl-Rónai Múzeum új, állandó kiállítását, amelynek címe: Képek a somogyi föld és a somogyi em- munkásság és a j bér történetéből. Ez az első érdeklődésének I somogyi kiállítás, amely várja vesebben laktak. Ehhez még I az is hozzá tartozik, hogy min- i den tanácstagnak megvannak I a körzetében a maga »ügyei«, és mindegyiket szeretné rövid időn belül elintézni. — Kell-e gyakorlat ahhoz, hogy egy tanácstag jobban ellássa a feladatát? — Feltétlenül. Ennek hiánya azonban nem jelent hátrányt az újonnan megválasztottakra: a régiek mindig segítenek és a »kezdők« így hamar belejönnek. Megismerik a hivatalokat, jogaikat, kötelességeiket a gyakorlatban is. Ma már más szemmel néznek a tanácstagokra: a hivatalokban előzéegy , — — , ------- ------- , Rendezem a könyvespolcé-[ polcon hasonló a helyzet? E lmondta | a múzeumi hónap múltszerető kenyebben fogadjak okét, nem kat Legfőbb ideje. Egymás Mennyi papír veszett így kárjelent egy-egy ügy elintézése ' ~ idegkimerültséget. közönségét. T. T. Kerekes Imre _ ... ■ I IJIllllllllllllllllllllllllllllM Ü vakácii Ilii 2= Az új .babát hirtelen elkapja a letargia: kávét rendel. Ezzel engem nem futsz, kis- anyám, úgy számíthatsz a jó kritikára, mint egy modern festmény. A Kelemen nyomja a szöveget a Nórának, persze ez is csak amolyan kon- ___ f ekcióduma, reggeltől estig ezt fedezni? eszi. Hallgatjuk a Wurlitzert. A Dalida meg a Giandi Morandi. Ennek ellenére tragikus a hangulat. A srácok is hallgatnak, mert az új babánál eltört a mécses. Csak sír, és bámulja az asztal lapját. Nem nagy revü. Aztán a táskájából kihúz egy lepedőt, ez van, mond ja. Felvették az egyetemre. Bemutatkozik: Edina. Össze- hajtja a papírt, a műszempil- lája frankón fényes. A művelt társadalom tudja, hogy időnként miért boldogok a nők. Ez persze ma még hiánycikk. Ülök, pillanatnyilag nincs jobb, a kávéskanállal kavarom a sört. Edina. Kiemeli a kanalat a léből, elém teszi az kávéja felét, Idd meg, mondja Záróra, az eső eláll. Még egyszer körbejárjuk a parkot, a Nórát is visszük magunkkal. Az Edinának bemutatom a hivatalom. Lássa, hogy mégis vagyok valaki. Ennek a lánynak a nyakán van az anyajegye. Ügy látszik, kezdem fölMásnap figyelem az időjárást, mint műhold a felhőket.. izé, lopom a napot. A suli bezárt, ülök az erkélyen, a fejemmel ellentétes oldalon. Nyugágy. A néném tesz-vesz, miközben arra vár, hogy elvegyék. Nincs protekciója. Kép — szöveg nélkül. Megfigyelésem szerint bírná, ha ráakasztanám valamelyik srácot. Fölfedeztem. hogy a szemében már bújkál valami félelem: az ősszel lesz húsz. Aztán le- küld a közértbe. »Itt a stex«, mondja, »kiló citrom, meg miegymás.« — Na, csak siess — sürget —, mert költözik a hizlalda. Oda ne rohanjak, ez a szövege! Korával járó szépséghibái még vannak a babának. Gyorsan eltűnők, számolom a pénzt, mit tudnék ebből leemelni. Egyébként nem lehet rám panasza. Babonás se vagyok, még soha nem mondtam, hogy úgyse megy férjhez. Hálából ebédet ad, a rakott krumpliból, a tojást magának szedi. Ez a hobbyja. Egy szót nem szólok, nem kedvelem balhéval a nyarat. A hivatalomban, a pádon, legutóbb meglátogatott egy állami ócskás. Szóval vannak ügyfelek. Sőt, ügyek is. Míg a srácok távol lesznek, távol- létükben a titkár intéz mindent: átvesz pénzt, üzenetet. Link ügyeket persze nem vállalok: nem tanulmányozom a bolygók légkörét, a holdra nem szállítók alágyújtóst. Még olyan megbízatásaim is vannak, amiket a tavalyi titkártól örököltem. Mint apámtól az ujjlenyomatot. Már mindenki tudja, hogy mit tesz-vesz majd a nyáron, a Lakinger a egyetlen, akinek gőze sincs, hogy mi lesz vele. Csak ül, és lóg ott a csővason, mint zokni a kabátkiállításon. Egyik éjszaka a villanyt leverték a padunk fölött. Hiába minden, szaporodnak a huligánok. A nagy öreg fa alatt teljes a homály. A közbiztonság alma. Csak azt tudnám, hogy mi történhetett éjjel azon a pádon! Keresem a nyomokat, de nincs egy letaposott hajszál se, ami nyomra vezetne. Itt minden eltűnik, ebben a radírországban, itt, a pad körül. Mindegy, világítás kell. Telefonálok az Elektromos Műveknek: hozzák mór azt a lámpát, nem ülhetünk itt a vaksötétben. A válasz biztató. »Minek verik le? Szűk a kapacitás keresztmetszete, a művelet komplikált, a pádon történtekért felelősséget nem vállalok.... Ha közben nem szakad le az Elektromos Művek csillárja, a jövő héten fölszerelik. Szeretnék egyszer bepillantani egy villanyszerelő naplójába, de valószínűleg ettől se lennék okosabb. Mindegy, az idő relatíve nekünk dolgozik — ha megérjük. Mondom a Bánickinek: ugrás, hozod az égőt a garázsból, te aztán tudod, mi a szaj- ré ... Ügy néz rám, mint jegesmedvék a népszámláláskor. — Értsd meg — mondom neki —, látni akarok ... Mire megjárod, a Radics bácsiéktól elhozzuk a létrát. Hallgat rám, a Kelemen és a Weisz pedig a létrát hozzák. A többiekkel addig tisztázok néhány fogalmat. Felhívom a figyelmet a modem fizika és az új magyar filmek közérthetőségére. Néhány év múlva mi vesszük át az összes vezető szerepet, nem mindegy, hányán érjük meg azt a napot. ■ (Folytatjuk.) mellé illő kötetek kerülnek a I ba? Nem, kárba nem veszett, kezembe, az egyik innét, a j csak éppen okosabban is föl- másik onnét. Ahol épp helyet használható lett volna, találtam, oda tettem annak | Talán előrelátó tervezéssel, klején. Most rendbeszedem j Talán oly módon is, hogy az oket- | újabb, bővített kiadások meli lett vagy helyett (ha kapható Előfordul, hogy ugyanaz a könyv kétszer is megvan. Pontosabban: majdnem ugyanaz a könyv. Bosszankodtam már akkor is, amikor á másodikat megvettem, most újra feltűnik, s nem is egy. Itt van például X. Y. novellái. Három kötet. Csaknem azonos tartalmú mindhárom, másmás a címük. Az "egyikből ez hiányzik, a másikból az, s helyette itt is, ott is plusz egy novella. Nem akartam, hogy hiányozzék, megvettem tehat újra a könyvet, noha a nagy része azonos. Hagyjon, ha él a szerző. Itt ez a drámaíró például, gyűjteményes kötete kétszer is megvan. Négy színmű mind a két kötetben, az újabbikban plusz egy. De ez az életmű legalább még nem befejezett, a kiadó mentsége lehet, hogy az első kiadáshoz hozzávette a később írt új színdarabot is. Útikönyvem is akad kétpéldányos. Persze, a világ nem áll, hanem fejlődik, új tájak, új épületek, hírt kell adni róluk, különben elavul az útikönyv. Meg kell venni az újat. De mit csináljon az ember a régivel? Kidobja? Szó sem lehet róla. Könyvet kidobni barbárság (ha az valóban könyv, tartalma szerint is, s nem csak külalakra). Most oda kerül tehát egymás mellé a kettő. Ha összeadnám, szép kis summát kitenne a duplikátok ára. S vajon hány könyvesmég az előző is), egy — akár keskenyebb — új kötet, második kötet, pótkötet jelent volna meg. Az útikalauzhoz kiegészítő füzet. A novellagyűjteményhez második kötet. Az antológiához újabb kötet. Ma már legalább fel-feltűn- tetik az előzetes : hírekben, hogy a gyűjtemény, antológia többé-kevésbé azonos a korábbi kiadással, de néhány éve még az ember talán csak olvasás közben vette észre, hogy árúkapcsolás áldozata lett. Más címmel jelent meg ugyanaz a könyv, plusz egy elbeszélés, plusz egy szerző az antológiában, plusz egy-két épület az útikönyvben. Rendezem a könyvespolcomat. összekeresgélem az egymás mellé illő köteteket, ha kettő van valamiből, azt is szépen egymás mellé helyezem. Hiszen rendezem a könyveket. De a • kiadók is rendezhetnék, terveiket, nehogy ugyanazt, vagy majdnem ugyanazt vétessék meg az olvasókkal, más címmel, más kötésben. Hiszen nem kötést vesz az ember, hanem könyvet. S ha kétszer ugyanazt veszi meg, megvásárolatlan marad valami más. A plusz egy így lesz végül is mínusz egy. Z. A. Somogyi Néplap l 0100890200020000020200000201020100
