Somogyi Néplap, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-29 / 254. szám

A gép mellől 99 9 A termelés, a munkafegye-1 zető között, nem kellett sen­lem állandó téma az üzem­ben. Amikor idő van rá, a géP' mellett is szóba jön. Többnyire szenvedélyesen be­szélnek erről a munkásriők a kaposvári Kefe- és Mű- anyagipari Vállalat műszál­üzemében is, Horváth Ilona a műszálhúzó gépsor mellett dolgozik, s szakszervezeti bí- . zalmiként számtalanszoy kép­viselj társai érdekeit. — Mi bosszantja legjobban a munkásokat? — A fegyelmezetlenség. Te­szem azt, »lerobban« egy gép. s aki rajta dolgozik, állásidőt kap. Ez a pénz kevesebb, kit sem noszogatni. Mindenk: ott segített, ahol a legnagyobb szükség volt rá. A művezető a kocsit húzta, az üzemvezető vagy a helyettese odaállt a géphez sorvezetőnek. — Mi a véleményük a fe­gyelmezetlenekről? — Elítéljük őket, s ez ter­mészetes. Sajnos, akadnak, akik elkésnek, lógnak, azzal töltik az idejüket, hogy jön­j nek-mennek az üzemben, sőt I az is előfordul, hogy néme­lyek másnaposán vagy italo­sán jönnek be. Ezek ellen nem mindig lépnek föl olyan szi­gorúan, mint kellene. Nem mint a teljesítménybér. A | hagyhatjuk szó nélkül, ha va­szerelő vagy a laktcs általá­ban ráért — tisztelet a kivétel­nek —, hiszen időbérben dol­gozik. Mondanom sem kell, hogy még veszekedés is elő­fordul. Nekünk érdekünk, hogy a gép minél előbb jó le­gyen, nekik közvetlenül nem. Mi persze sürgetjük a tmk dolgozóit. — Mi hajtja azokat, akik a gépek mellett állnak? — A becsületes munkások nem azért dolgoznak rendesen, mert valaki mögöttük áll. ha­nem azért, mert szeretnék tel­jesíteni, amit vállaltak. Ezzel maguknak és a társaiknak is tartoznak. — Ezért vállalják a többle­tet is? — Természetesen. A mű­szálüzem például hárommű­laki mindennap vérben for­gó szemmel jön be. Veszé­lyes az üzem, könnyen előfor­dulhat baleset... Aki indoko­latlanul késik, szintén elítél­jük. Többnyire családanyák dolgoznak itt, s pontosan ott állnak a gép mellett kezdés­re, még ha beteg volt a férj. a gyerek, késett: a vonat, a busz, akkor is. Ezt mástól is szintén megkövetelhetik. — Máshol is tapasztalható- e ez a szemlélet? — Nem mindig. Nem értünk egyet azzal, hogy általában csak a termelő munkásról esik szó, mikor munkafegye­lemről beszélnek: Ezt persze gyorsabban meg lehet érezni. Viszont mi is sorolhatnánk a következőket: nincs a helyén az ügyintéző, s más nem tud intézkedni. Á műszerész sza­Korszerűsödő üzemek, bizakodó emberek (Folytatás az 1. oldalról.) — Azt mondják az emberek, hogy könnyű lakatosipari munkára kell felkészülni: a sokkal szebb, gondozottabb. A munka is más: régen eszterga­gépeket újítottunk fel, most röntgengépekhez gyártunk al­katrészeket. A két-háromszá- mostaninál sokkal pontosabb, | zas szeriák azt is igénylik. finomabb alkatrészek gyártá­sára — hallottam Kozári Fe­renc üzemvezetőtől. A forgá­csolóüzemet tovább fejlesztik majd és új szerszámgépekről beszélnek. Olyanokról, ame­lyeknek gazdaságos kihaszná­lása megköveteli a két-három műszakot is. hogy tanuljon az ember. Ami­óta a Medicorhoz tartozunk, az üzemben megnőtt a tanulá­si kedv. A --változás tehát egyértel­műen jó? A munkások igen­nel felelnek, ha a szakmáról esik szó. S a fizetés? Most már az is megoldódott, ka­pom a választ. Korábban a Mindaz, amiről Tapsonyban I MEZŐGcP viszonylag sok bér- mégcsak beszélnek, Iharosbe- j munkát vállalt, s ezekért az rényben részben már valóság, j f^Äek szakos. Mindenki tudja, hogy badságra ment, a szerelő úgy­nem a legkellemesebb egyszer hajnalban, máskor este kez­deni a munkát. Amikor azon­ban vállaltuk: mindenképpen teljesítjük a tervünket, nem néztük, hogy szombat vagy vasárnap, mindenki egyformán húzott. Nem számított az sem, hogy egyikünk-mási- kunk nem jól érezte magát, a harmadiknak meg családi j üzem javára kiaknázhatjuk a szintén, a gép pedig áll.vrincs anyag, s az sincs, aki intéz­kedjen. Elmondanánk a gon­dunkat a szakszervezeti tit­kárnak, de ő sincs benn. — Mit tart a legfontosabb­nak? — Azt, hogy a munkafegye­lem egyformán vonatkozzon mindenkire. S akkor az egész Kiss István üzemvezető a vál- J tozások között elsőként a kor- j szerű forgácsolót említi. A ré- I gi traktoros szerelőcsarnokot I kimeszelték, átrendezték, s olyan gépeket szereltek ■ be, amelyekről korábban csak ál­modtak Iharosberényben. Pe­dig a gyár csupán átmeneti megoldásnak szánta a nált forgácsológépek Iharosbe- rénybe telepítését. Újak ke­rülnek a régiek helyébe. A nehéz fizikai munka miatt többségükben férfiakat foglalkoztató üzemben meg­jelentek a női munkások. A környező községekből kábel­szerelőnek vették fel őket. Ezt a munkakört már a Medicor fejlesztési céljainak megfele­lően létesítették. A változásokról szívesen be­szélnek a munkások is. Lő- czi János a mostani forgácso­lóműhelyben volt ipari tanuló. most a bér? — problémája kadt. S nem volt j különbség munkás , és műve- i tartalékokat. U G. Régi gépeken tanulta a szak­mát. — /Ezt a műhelyt nem lehet régivel összehasonlítani, Napsütésben rr Osxi pillanatok Telik a pótkocsi, ömlik a kukorica a Claas Domlnátor tartályából. A napsütés kicsalogatta az embereket Felültek a gépek­re, és irány a kukorica- meg a répatábla! A lemaradást mi­nél előbb szeretnék behozni. ' Somogyváron, a Dózsa Ter­melőszövetkezetben folytatják a félbehagyott munkát. Elő­gördültek a traktorok, a kom­bájnok, hangos a határ. Szü­netet alig tartanak, vétek len­ne, hiszen minden percet ki kell használni — mindennap­sütéses órát, mellyel az októ­ber megajándékozza őket. A két legfontosabb munka a vetés és a cukorrépa betakarí­tása. Ezzel gyorsan kell vé­gezni. Ha a kukorica tovább marad a földeken, nem hagy baj, annak a fagy sem árt. A cukorrépát viszont tönkrete­heti. Tavasszal 127 hektáron vetették el a somogyváriak a répamagot, sok termést kell betakarítani. 55 hektáron már végeztek a szedéssel. A gaz­daság tavaly vásárolt egy be­takarító gépsort, ezzel fejelik most a répát és ássák a gyö­kereket. * Nehéz a gépek dolga a sá-1 A kukorica betakarítását ros talajon. Hiába szárítgatja ] ggy NDK-gyártmányú kom- a földet a nap, az agyag ne- ! báj-n és egy Claas Dominátor hezen engedi ki magából a I végzi. Hangjuk betölti a le­vizet. Így azután minden for- vegőt. Amerre elhaladnak, le- duló után egy kis kényszer-1 borotválják az itt-ott jágverte szünet következik: meg kell kukoricaszárat. Telik a kom tisztítani a gépet a sártól. Ez az oka annak, hogy a teljesít­mény nem olyan, amilyet vár­tak. Naponta négy hektáron kellene kiszedni a répát, de két holdról sem sikerül beta­karítani. A termést az osztopáni vas­útállomásra szállítják a jár- I művek. A tsz-nek segítségre | van szüksége ahhoz, hogy a bajnok tartálya meg a vára­kozó IFA teherautó pótkocsi­ja. Vasmag sugárban ömlik a kukorica, és indul a tavaly épített Bábolna típusú szárí­tóhoz. A gazdaság — 833 hek­tár kukoricával — tagja az IKR termesztési rendszernek. Eddig 400 hektárról fogyott le a kukorica, a termésátlagok kielégítöek. A terület minden I — Reális kérdezem ? — Még nem, de hallottuk, hogy módosítják. Eddig tő­lünk is azt várták, amit na­gyobb tapasztalattal a buda­pesti- központban teljesítettek a munkások. Ez itt nem sike­rült mindenkinek, s aki keve­sebbet teljesített, vékonyabb hasz- borítékot kapott. Szeptember­ben a műhely egyes részein I átmenetileg csökkentették a normákat. Februártól kell is­mét százszázalékos normát tel­jesíteni a százszázalékos bér­ért. 1 Mit tudnak itt a Medicor­ról? A feleletekből összeáll a kép: azt, hogy világszínvo­nalon dolgozó cég, nagyrészt exportra termel, s rendkívül nagy gondot fordít a minő­ségre. Egy ilyen szervezetbe beleilleszkedni, a korszerű­ség követelményeinek megfe­lelni csak fokozatosan lehet. Ezért azonban — hangsúlyoz­zák a munkások — sokat tesz a röntgengyár is. Rendszere­sen járnak ide a központból, segítenek, s ha kell, gyorsan intézkednek, — Azt mondták nekünk — kapcsolódik a beszélgetésbe Gruttó János művezető —, hogy más profilt kapunk és új gépeket. A profil már már megvan, a gépekre azon­ban szállítási gondok miatt várni kell. És ami legalább ilyen fontos: a gépparkunk megháromszorozódik majd. — Eredményesnek bizonyult | a változás? — Ha hosszú távon gondol­kodunk, mindenképpen. So­kat számít, hogy egy korsze­rű nagyvállalathoz tartozunk. A forgácsolóban most 23—24 év az átlagéletkor, nem mind­egy, hogy a hátralevő évtize­dekben mit csinálunk. A fej­lesztési tervek szépek: új szo­ciális létesítményekről, ebéd­lőről beszélnek. Tíz éve kér­tük ezt, de a korábbi cégtől még ígéretet sem kaptunk. S az is a változáshoz tartozik, hogy a cégtáblacsere után új sportpályát kapott az üzem. Madarász György veszi át a szót: — Az emberek nem túl nagy lelkesedéssel fogadták a változást. Mindaz, ami ápri­lis 1. óta itt, Iharosberényben történt, bizakodásra ad okot. Az új központ nemcsak ígér, hanem mindenki számára I nyilvánvalóan bizonyítja: ér-! dekében áll korszerűsíteni az j üzemet, javítani az emberek | munkakörülményeit. S ami legalább ilyen fontos: j a változásokról, a tervekről! időben, folyamatosan tájékoz­tatják a munkásokat. Dr. Kercza Imre Közeledők 0 rvosok vallottak önmagukról, és munkások — rdluk. Jegyzetfüzetem kát tartalmas beszélgetés gondolatait őrzi. Tíz orvos és gyógyszerész ült az, asztal körül az egyik napon, és tíz munkás, tsz-tag, fizikai dolgozó a má­sikon. Hatalmas »anyagmennyiség« gyűlt össze. Napjaink valóságát vallattuk, és az volt a benyomásom: megértettük egymást. Így hát nem meglepő, hogy nyíltak voltak és őszinték. Ma már így természetes. A szókimondás terjesz­tője« a légkörben van. Témánk mindkét találkozón ugyanaz volt: az egészség­ügyben dolgozó értelmiségiek helyzete, hangulata és közér­zete: viszonya a politikához, a társadalomhoz, a közélethez. S hogy teljesebb legyen a kép: hogyan látják ugyanezt a munkások, mi az ö véleményük? A beszélgetés Siófokon, a város és a járás »képviselőinek-" körében zajlott le. s szinte tanulmány értékű összegezést követelne. Erre itt nincs mód. Mégis szóba hozom tapasztalataim lényegét, hiszen éppen ideje, hogy a párt, a hivatalos szervek után a közvélemény is valóságMíbben — és ne a szóbeszéd, az egyéni sértődés, a hamis »jólértesültség«, a felületes látásmód alapján — ítélje meg és becsülje vagy korholja orvosainkat, az egész­ségügyi értelmiséget. Egy kissé meglepődtem, mert a két beszélgetésnek nem­csak a hangneme, hanem a tartalma és a mondanivaló­ja is egyezett. A miínkások képviselői jól és csaknem ugyan­úgy látják a változást: a gondolat és az érzelem, a politikai állásfoglalás és a magatartás, a közéletiség, az aktivitás fej­lődését, mint maguk az orvosok. Még meglepőbb: néha job­ban is. Az álláspontok gondjainak és azok okainak felsoro­lásában is hasonlóak. Úgy gondolom, ez nagyon jó jel. »Sokkal messzebb jutottunk a szocializmus építésében, mintsem bárki is vitatná: jó a szocializmus vagy nem jó. A fejlődés iránya kézzelfogható és érzékelhető.« S ez nem volt kinyilatkoztatás. Hogy milyen az orvosok kapcsolata a politikával? Legszívesebben ,azt mondanám: odaadó, áldo­zatos munkájukból tessék következtetni. S ha megengedik, azoknak is ezt ajánlom, akik még sohasem feküdtek kórházi ' ágyon. Bizonyítékot nem ők, hanem a munkások adtak meg­kapó példáikkal. Egyikük azonban »meredekebben« fogai-, mázott: »Olyan a politikai hozzáállás, hogy senki sem kiabál«. A politika miatt. Az egyetértés hiányának leghal­ványabb jelét sem fedeztem föl bennük. Pedig »kiabáltak«. Nem nagy hangon, hanem megfontoltan, tények birtokában, magabiztosan. Igenis kiabáltak az egészségügyi szervezés és irányítás gyengeségei, a létesítmények néha tervszerűtlen telepítése miatt. (Fonyód és Boglár rendelőintézete kihasz­nálatlan. miközben másutt túlzsúfoltság feszíti az orvosok idegrendszerét, és csökkenti a beteg gyógyulási esélyeit.) Bírálták a »házipatikák«■ fenntartásának lehetőségét, a köz­vélemény hiedelmeit arról, hogy az orvosnak még a bőre alatt is pénz van. Egy munkás mondta él: náluk a jó szak­munkás 3000 forint fölött keres. »Hát akkor valóban elvisel­hetetlen, hogy a rendelőintézeti orvosok átlagkeresete 3150 forint!« I ■; hagyjuk az anyagiakat. A közvélemény — sajnos — rendszerint egy-két ember magatartásából, pénz­éhségéből általánosít. S bennem fölmerült a kérdés: vajon akit Zsigulija alapján ítélnek meg az emberek, lát­ták-e őt hajnali háromkor pizsamájára húzott felöltőben ki- ugrani a volán mögül? Látták-e az arcát, amint a beteg szíve fölé hajolt? Jó volna már kiirtani a köztudatból a hiedelmeket... Egyikük így »háborgott«: »Néha úgy érzem, a szolgál­tatásnak is-a perifériájára szorulunk. A kórházban naponta 23—26 forintot költhetünk egy betegre. »Csalni« kényszerü­lünk. Vagy behozatjuk, vele a gyógyszert, vagy visszaküld­jük-• a körzeti orvoshoz. És az amortizáció? A mezőgazda­ságban 25 százalék, az iparban 12—15, az egészségügyben 3—S százalék. Egy traktor négy év alatt »elévül«, de mikor vehet új, 300 forintos fonendoszkópot az orvos? Ha most elmondanám minden okos és jogos észrevé­telüket, kevés lenne hozzá az újság. Meggyőződésem: nem elégedetlenkedők, nem mindenáron panaszkodók ők. A job­bítás szándékát, a politika igenlését éreztem a szavukból, s hitemben a munkások is megerősítettek. Azt mondták: »El se tudja képzelni, milyen változás tapasztalható» Pél­dáik az értelmiségiek közeledését bizonyították. De hát befelé fordulók, elzárkózottak. ők mondták, és felelősséggel kutatták az okokat is. Nem sokat tudnak egy­másról. Volt, aki az értelmiségi klubot hiányolta — igaza van, meg kell teremteni! De egy klub önmagában nem hozza közel a hivatás művelőit. Cselekedniük és közeledniük kell egymáshoz is. Távol vannak az értelmiség más rétegeitől? Miért nem tesznek ellene? Van, aki azt mondja: a túlter­helés a legfőbb ok. De hát házi összejövetelekre futja az időből! Miért ne futná többre? Ez már a jövő feladata; s a szándék biztató. Közélet? Egyikük azt kérdezte tőlem: »Lehet-e a körzeti orvos nem közéleti?« Faluban él, együtt lélegzik az embe­rekkel. Tanácsot kell adni, és ismerni a falu örömét, gond­ját. Tanulnak, olvasnak, politizálnak, A többség ilyen. A falusi körzetiek és a városi üzemi orvosok közelednek a legszembetűnőbben a munkásokhoz, ők jutottak el legha­marabb a felismerésig: az orvos nem földre szállt isten, ha­nem az egészség munkása; szenvedélyes, odaadó' harcos, akit csak akkor becsülnek, ha tisztességes, ha nem tesz kivé­telt, ha nem a pénz, hanem a gyógyítás, a megelőzés áz »istene«. A környezek formálja az embert. S míg Siófokon egy 400-on aluli vállalat dolgozói siránkoznak: a rendelet miatt nem lehet üzemi orvosuk, addig a 2100 személyes bog­lárt gazdaságban nincs üzemi orvos és rendelő. Vannak még ellentmondások az. életünkben ,.; »Az egyetemen KISZ-titkár voltam és kommunistává nevelődtem. Onnan jöttem én is. ahonnan a szocializmus legőszintébb hívei. Amikor körzeti orvos lettem a faluban, . úgy fogadtak, mint egy kispolgárt. Mert orvos vagyok. Ne­héz volt bebizonyítanom, hogy hova tartozom.« ' izeledésról beszéltem. Az egészségügy értelmiségi dol­gozói nemcsak áldozatos munkájukkal tesznek hitet 1 eszméink, törekvéseink vállalásáról, hanem vélemé­nyükkel, állásfoglalásukkal is. Egyre értelmetlenebb t^hát a kivételekből általánosítani. Jávori Béla D K szállítás' zavartalan legyen:, öt j hektárja általában 55 mázsa honvédségi teherautó dolgozik szemet ad. Igaz, a tervekben a gazdaságban. —-i Jól haladnak a vetéssel. Hétfő estig a búza 1050 hek­táros vetésterületéből 600 hek­táron már földben volt a mag. Három vetőgép dolgozik nyúj­tott műszakban. Nem pihen­nek a szerelők sem: ha bár­hol fennakadás van, igyek­szenek minél gyorsabban ki­javítani a hibát. * 30 mázsa szerepel, ám a jég­verés »elvitte« a kukorica egy részét. Ezekben a hetekben vasár­nap is dolgoznak a földeken. Ilyenkor a kukorica betakarí­tási- megy gyorsabb ütemben, a V t többi napján pedig a cukorrépa szedése, a vetes a legfontosabb munka. D. T. A közlekedés és hírközlés egy éve Aki nem ismeri á Központi I tizenkét havi tevékenységéről. [ kaphatunk adatokat. A közle­Statisztikai Hivatal kiad- j Eredményeikről, összefüggő- kedés . járműforgalma, a pá- ványsorpzatát, az időszaki köz- sekről. Közli az áruszállítás lyaállomány is részt "kapott a leményeket. annak úgy tűn hét: késéssel jelent meg a Közlekedési és hírközlési év­könyv, 1974 című adatgyűjte­mény. A kötetszám azonban sok mindent megmagyaráz: ez a sorozat 356. könyve. Igen sok kiadvány lát napvilágot évente a hivatal gondozásá­ban. Az új kötet számot ad egy jelentős népgazdasági ágazat összefoglaló adatait, és képet kaphat az érdeklődő a sze­mélyszállításról is. A nettó termelés adatgyűjteményét kü­lön rész tartalmazza, akárcsak az állóeszközök számait, a beruházások mutatóit. Az árúszállítást vasúti, köz­úti, vízi, légi szállításra bont­va. részletesen »tárgyalja« a kiadvány. A személyi forga­lomról ugyanilyen bontásban. kiadványban. Talán nem lesz érdektelen az a fejezet sem, amelynek a címe: »Közleke­dési balesetek«. S bizonyára lesznek olya­nok, akik a hírközlésről sze­retnének pontos adatok birto­kába jutni. Minden jelentős területet egyébként a nem­zetközi adatokkal is összevet­het az érdeklődő. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom