Somogyi Néplap, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-03 / 232. szám

Havanna dohány Hollandiába (Tudósítónktól.) A csaknem hét évtizedes múltú Nagyatádi Dohánybe­váltó és Fermentáló Üzemben — ahol alig több mint félszá- zan dolgoznak — már javában folyik a munka. A vállalat pusztaszentgyörgyi telepén ok­tóber derekára befejeződik a dohány mesterséges szárítása, és ezt követően — az előző évekhez viszonyítva egy hó­nappal korábban — megkez­dődik a dohány átvétele, be­gyűjtése. Az idén a Virgínia dohányt olyan nagy jégverés érte, amilyenre nem emlékeznek a termelők. Ezért a tervezett 13 ezer mázsa helyett csak 8—9 ezer mázsa termésre számíta­nak. Az átvett dohányt fűtött raktárakban fermentálják, vá­logatás után bálázzák, és el­szállítják a dohánygyáraknak. A hazai gyárakon kívül kül­földre is szállítanak. Legna­gyobb vásárlópartnerük a Né­met Demokratikus Köztársa­ság. Idei kötelezettségüknek már eleget is tettek, mert két­ezer mázsa havanna dohányt indítottak útnak augusztus­ban. Két holland cég is vásá­rol tőlük havanna dohányt — évente 800—900 mázsát —szi­vargyártáshoz. Mind az NDK, mind pedig a holland partne­rek nagyon elégedettek a so­mogyi dohány minőségével, különleges aromájával. Bizo­nyítja ezt az is, hogy az át­vizsgált bálák közül egyet sem zártak ki a szállításból a kül­földi dohányipari szakembe­rek. Sőt az egyik holland cég képviselője kijelentette, hogy jövőre már nem is jön sze­mélyesen az átvételre, telefonon érdeklődik a minő­ség iránt, mert bízik az atádi üzem dolgozóiban, akik már négy éven keresztül kiváló mi­nőségű árut szállítottak nekik. Termő álmodozás Leágazik az út, fordul és tekereg Csurgónagymarton fe­lé. Szelíd dombok, vad bozó­tok. nyugalmas arcú szántók vigyázzák útunkat. A házelő­őrsök: pincék. Régiek, tekinté­lyesek. Csöndes, álmodó falucska ez. De nem halódó, nem kihalt. A házak nagyobb része új kön­töst öltött az utóbbi években. Sok meg egyenesen mostaná­ban épült. — Háromszáztízen lakjuk Csurgónagymarton t — mondta az egyik gyönyörű ház gazdá­ja, Bandi János. — A többség a termelőszövetkezetben dol­gozik, a kisebbség más csurgói munkahelyeken. Álmodó falu ez. így igaz. Termő álom azonban ez. A .»Főszög«, meg az »Ómáji« rész tanúja ennek. Nagyot léptek előre az utóbbi tíz-tizenöt év­ben. Sorolhatnánk is szép sor­ban: a klubkönyvtárat, a jár­dát. a villanyt, a boltot, a hid- roforos megoldású — jómódot bizonyító — vízszolgáltatást. Most meg — úgy hírlik — víz­elvezető árok is készül. Leg- j alábbis szeretnék Csurgónagy- martonban. Bándi János egyébként a ta­nácsi megbízott itt, afféle »fa- j lugazda«. — Az e’.költözöttek helyébe cigánycsaládok jöttek. Kettő is él már a faluban. Beszélgetésünk háttere a gazdasági udvar, hosszú épü­letével. S azt követően a kert, mely egyenesen a természetbe fut,, mint minden kert itt. Er- dőkoronájú, szelíd emelkedők­nek. Az udvarokban nem rit­[ ka a fenyő sem. Lágy őszi : szél borzolgatja ezeket a ra- kétaaiakú fákat. Távol a gu­lya készül deleléshez. Porgyű­rű karikázik az úton. A táit ablakból Bartók zenéje árad. Napsugár csúszik meg a »Tisz­ta udvar — rendes ház« táb­lákon. Sok van belőlük, s ezt jellemzőnek érzem. — Az erdő, a rét—legelő mindig is meghatározta a nagymartom ember életmódját — így folytatta Bándi János. — Állattenyésztő emberek él­tek itt. Főleg lovakkal foglal­koztak. De hát a ló manapság már jóformán »múzeumi ál­lat«! Most szarvasmarhát tar­tunk. Kétszázhúsz-kétszázhar- minc is van jelenleg a falu­ban. Csak a trágyát szállítaná már el végre a téesz! S a legutolsó szótól emlék gyullad: — A megalakulás utáni években hét gép alkotta a gépparkot. Aztán, hogy egye­sültünk más falvak népeivel, ki tudná azt, hány van! No, az egyéni életbe sem lehetne ostorral visszakényszeríteni senkit... S hirtelen jelentkezik egy tanú. Löczi József hetvenhá- rom éves ember. Fehér bajusz, csillogó-viLlogó szemüveg, kö­tény, kasza. Ez az. ami az em­berben rögződik, ha rápillant. — Inkei Pálé volt a határ. Az ő cselédje voltam én is. itt a szomszédban, a csicsói ha­lastavaknál. Tizenhat mázsa | gabonáért, húsz kiló sóért, tű­zifáért. Három család lakta a 1 cselédházat. 1943-ban költöz­Egy veszedelmes rovarkártevő pusztításának tanulságai Napjainkban a megye mezőgazdasági üzemei minden szükséges feltétellel rendelkez­nek ahhoz, hogy a rovarkár­tevők és a növénybetegségek okozta veszteségeket vissza­szorítsák: 93 mezőgazdasági nagyüzemünkben 8t egyetemi vagy főiskolai végzettségű nö­vényvédelmi specialista és csaknem 1100 növényvédelmi szak- és betanított munkás dolgozik; 559 nagy teljesítmé­nyű géppel évente mintegy 130—150 millió forint értékű növénvvédő szert használnak fel. Hogyan fordulhatott mégis elő, hogy az idén júliusban a rétimoly (muszkamoly) — melynek lepkéi minden nö­vényről, bokorról a legkisebb érintésre felhőnyi rajokban röppentek fel, 3—3,5 cm-es hernyói pedig több méterről is láthatók — góconként hi­hetetlen tömegben elszaporo­dott, és néhány tábla növény­zetét csupaszra rágta? A védekezési munkákat nem hátráltatta a megfelelő nö­vényvédő szerek vagy növény­védő gép hiánya, a rendkívüli időjárás vagy más objektiv körülmény a kérdéses időszak­ban. s a kárt szenvedett üze­mekben — egy kivételével — szakember is volt. Az igazi ok az, hogy a növényvédelmi szakirányítók üzemen belüli szerepét és tevékenységét me­gyénk sok gazdaságában rosz- szul értelmezik. A rétimoly kártétele által leginkább - súj­tott 14 termelőszövetkezetben és 2 állami gazdaságban vizs­gálataink során kiderült, hogy a legtöbb növényvédelmi szak­irányítónak az üzemen belül 2—3 egyéb jelentős funkciója is van. Többen csak melléke­sen foglalkoznak növényvéde­lemmel, mivel elsősorban fő- agronómusi, íő-ágazatvezetői, főkertészi stb. feladatokat kell ellátniuk. A követelmény: minthogy a hivatott szakem­ber funkciója csupán a vegy­szeres védekezési munkák irá­nyítására szűkül, így a preven­tív védekezések helyett az of­fenzív vagy a defenzív véde­kezések kerülnek előtérbe, minimális hatásfokkal és 2—3 szoros költséggel. Így volt ez a rétimoly esetében is. A kár­tevőt ugyanis a legtöbb helyen a hernyók tömeges megjelené­sét követően 7—10 nappal ész­lelték, amikor a kártétel már számottevő volt. Az észlelés és a védekezés kezdete között is sok helyen 2—4 nap telt el (hetesi, nagyberki, kisgyaláni, tahi tsz, Kutasi Állami Gaz- j daság), pedig a növény védő ál-j lomás 3, a Magyar Mezőgaz­daság című szaklap és a Ma- j gyár Rádió 2—2 alkalommal J felhívást tett közzé ebben az ! időpontban a kártevő területi ! felderítésére és a sürgős véde­kezésekre. A Daránypusztai Állami Gazdaság, a tabi és a balaton- endrédi tsz növényvédő szak­embere a kártevők területi j felderítésével például egyálta- Ián nem foglalkozik, sok he­gyen (Látrány, Vese, Böhönye. 1 Tab, Kutas) kötelezően elő- j írt növényvédelmi figyelőszol- I gálát formailag sem létezik. A következmény: csak a réti­moly fellépése nyomán majd­nem 2,5 millió forint kár ke­letkezett. Nagyberkiben 64 ezer, Vízváron 77 ezer. Tótúj­falun 400 ezer. Daránypusztán több mint 1 millió forint!) Mondhatnánk, hogy a nö­vényvédelemmel megmentett ] termés értékéhez viszonyítva — ami Somogy megyében j évente mintegy 900 millió fo- i rint — ezek az összegek el- enyészőek. Azonban sem a I termelőüzemek, sem a népgaz­daság anyagi helyzete nem | 1 engedheti meg 'az ilyen és ! ehhez hasonló kieséseket. Ép- j pen ezért fokozódik azoknak ! a felelőssége, akik az üzemi {növényvédelmi szakirányítás szűkítését előidézték, illetve eltűrik azt. Államunk számottevő anyagi támogatással segítette a nö­vényvédelmi szakmérnökök és üzemmérnökök kiképzését, olykor más területek rovására is biztosítja az éves növény- védőszer-szükséglet beszerzé­séhez nélkülözhetetlen devizát, a védekezőszereket 50 százalé­kos támogatással bocsátja a nagyüzemek rendelkezésére. Ebből eredően joggal elvárhat­ja, hogy a beszerzett növény- védelmi anyagokat a lehető leghatékonyabban, pontosan időzítve és csak a legszüksége­sebb mennyiségben használják fel. Ennek alapvető feltétele a jól felkészült, a területét is­merő, a legfrissebb ismeretek­kel rendelkező szakember, aki a növényvédelmet nem mellékfoglalkozásként, másod­vagy harmadrendű feladatként kezeli, hanem teljes munka­idejét es energiáját erre a tennivalóra koncentrálja! A rétim oly idei fellépése kapcsán felszínre került prob­lémák természetesen nem ál­talánosíthatók. A kártevők és a betegségek tulajdonságaiból eredő következmények azon­ban adott esetben rendkívül súlyosak lehetnek. A követ­kező évi növényvédelmi terv, illetve az V. ötéves terv készí­tése előtt állunk, és mód van arra, hogy a szakemberigény­nyel kapcsolatos elképzelések megvalósuljanak. Ezt a megye növényvédelmi szakigazgatási intézménye — a rendelkezésre álló eszközökkel — a jövőben célirányosabban segíti. ' Szili Máté megy*l növényvédelmi főfelügyelő MAI KOMMENTÁRUNK „Kikölcsönzött” olvasók Lőczi József. I tem Nagymartomba, árendás épületbe. Nincsenek szebb emlékei a nyolcvanéves Nagy Jánosáé­nak sem. — Alsókban születtem, úgy ! kerültem ide. Földünk volt, ! nagy áron. Az, uram az éle- | tével fizete't érte 1942-ben. Akkor már jó ideje nem haj- I lőtt a jobb keze, meg a bal 1 lába. A paraszti lét áldozatot I kívánt. Négy unokája van. A fia j etető a tsz-majorban. | Sok eresz alatt láttunk fecs­kefészket. Lakója is volt még némelyiknek. De fölkereked­nek nemsokára ők is. Az uta­kat télen hóval teríti be az : ég. A száztíz házban akkor sem lesz igazi csönd. Felbúg- 1 nak a kukoricamorzsoló elekt- j romos kisgépek. A kétezerszáz kötetes könyv­tárnak pedig megszaporodik az olvasótábora. Mo6t főként az idősebbek olvasnak, akkor majd — ezt reméli a könytá- rosnó —, jóval több fiatal is. Leskó László BármilyenI furcsán hangzik is, két könyvtár kötött egy­mással szocialista szerződést Kaposváron. Első hallásra va­lóban nem érti az ember, ugyan miben tudnak együtt­működni. Ha pontosan meg­határozzuk, milyen könyv­tárról van szó — egy üzemi­ről és egy tanácsi fiókkönyv­tárról —. már közelebb ju­tunk a kezdeményezés érté­keléséhez. Vannak a megyeszékhely­nek olyan részei, ahol kevés az üzem. A donneri városrész ezek Icpzé tartozik. A városi tanács 3. számú fiókkönyvtá­ra nagyon szűkösen van, s a helyhiány korlátokat szab a rendezvényeknek. Ilyen kö­rülmények között sok előny- nyel jár, ha a nem messze levő Kefe- és Műanyagipari Vállalat szakszervezeti könyv­tárával szorosan együttműkö­dik, közösen tervez és közö­sen szervez például irodalmi rendezvényeket. Az Olvasó népért.’-mozga- 'lom céljai érdekében fogott össze az eddig is egy utcában levő két intézmény, s elsőként tette meg a lépéseket a vá­rosban — az oly sokszor han­goztatott — feltáratlan lehe­tőségek kamatoztatására. A fiókkönyvtár olvasói sokat nyernek a kapcsolat révén, hiszen a vállalat nagyon szép klubja a rendelkezésükre áll majd, meghívhatnak írókat, politikusokat. TIT-előadókat. A témák érdekességén, az is­mert személyeken kívül a hely is vonzó lesz. A Kefe- és Műanyagipari Vállalat könyvtára tizenkét évvel ezelőtt alakult meg. ak­kor még mindössze százhar­minchárom könyv közül vá­logathattak a munkások. Ma már gazdag anyag várja a dolgozókat. A szekrényekben mintegy két és félezer kötet sorakozik, nemrégen vették át az eddig jobbára hozzáférhe­tetlen műszaki könyvtárt is a hétszáz kötetével. A dol­gozók fele állandóan kölcsö­nöz; érdeklődésüket szívós munkával ébresztették föl, igy ma már állandó vendé­gek a szocialista brigádok. Több fórumon elismerték mindazt, amit a brigádok ön­művelődéséért tett a könyv­tár. A vetélkedőkön jól sze­replő csapatok is ott készül­tek fel. Az üzemiék érdeklő­dését miitatja, hogy meghív­ták már ankéira Palotai Bo­rist, Pálfy Józsefet, Fekete Gyulát, Vég Antalt, Jókai Annát. A jövőben is tervez­nek író—olvasó találkozókat. A közönség ezután nemcsak az üzemiekből tevődik össze, a megegyezés szerint szívesen látott vendégek lesznek a donneriak is. Ha a fiókkönyv­tár szervez ■ valamit, arra pe­dig meghívják az üzemieket. A kapcsolat persze sokkal több dologra kiterjed még. A fiókkönyvtár olyan könyveket kölcsönöz majd az üzemnek, amelyre sürgősen szükség van. s a saját polcaikon nem található. Az üzem dolgozói már most vállalták, hogy tár­sadalmi munkával is hozzá­járulnak az új fiókkönyvtár megépüléséhez. Most még elsőként említ­hetjük az üzem és a fiók- könyvtár együttműködését. Az elmondottak is mutatják, hogy közművelődésünk gaz­dagodását szolgálná az ilyen kapcsolatok áltdlánossá válá­sa. L. G. Együttműködés, vagy mentsük a menthetőt? A KŐVETKEZŐ ötéves terv- | időszakban Kaposváron meg­közelítőleg 5000 lakás épül. Ezek előkészítése hatalmas feladat. Széles körű együttmű- ; ködést, átfogó intézkedéseket. I j tervszerűséget kíván tanácstól. | tervezőtől, beruházótól, kivite­lezőktől egyaránt. Az eddigi- ; nél szervezettebb, korszerűbb I és hatékonyabb munkára van j szükség. Ezért is tűzték a vá­rosi tanács vb napirendjére a i lakásépítkezések előkészítésé­nek ügyét. A vb-n tárgyalt anyagból látszik, hogy a területelőkészí­tés, a kivitelezőkkel kötött sok szerződés jobb, pontosabb, mint 1970-ben, a IV. ötéves terv lakásépítéseinek kezdetét megelőző évben. Bár néha még most is szorít a régi ci­pő. Egyes lakások megépítésé­nek pénzügyi forrásait nem sikerült tisztázni megfelelő időben, a Béke—Füredi lakó­telep környékén kellemetlenül elhúzódott néhány épület sza­nálása, a lakók kiköltöztetése. Emiatt a szennyvízcsatorna- vezeték kiépítését nem is fe­jezték be. Tűrhetetlen, hogy egyes tulajdonosok jogi csűré- se-csavarása, s a szüntelen ki­búvók miatt megtorpanjon az előkészítés, és a feszesre fo­gott építési ütem felboruljon emiatt. A legfontosabb területek ki-t választásában és előkészítésé- I ben szemmel látható a terv- szerűség és a gazdaságosságra ! való törekvés. A Béke—Füredi területét például már 1971— 72-ben kiválasztották, s azóta is jó ütemben folyik a szaná- | lás, előközművesítés, építke­zés. A Kanizsai utcában már állnak az épületek, s - hama­rosan megkezdődhet a belső szerelés, a rideg betonfalak lakássá alakítása. Az olyan fontos rugalmas együttműkö­dés kerekei azonban még min­dig — és újra — csúnyán csi­korognak. Példaként említhet­jük az úgynevezett termőkön- ténerek gázvezetékének kérdé­sét. Miről van szó? A Béke—Füredi lakótelepen tömbfűtőmű szolgáltatja majd a meleget. A fűtőmű 1977. j augusztus végéig készül el. De í űgv tervezik, hogy közben, a jövő év decemberéig átadnak 400, fél év múlva pedig újabb i 120 lakást itt. Hogy a lakók j ne fagvoskodjanak, és rend­szeresen meleg vízhez jussa- . nak, ideiglenesen két konté­nerkazán szolgáltatja a hőt. A 1 két kazán fölszerelése azért is I nagyon hasznos lesz, mert az--------------------------------í___________________ K irendeltség épül Tapsonyban Hárommilliós belétnövekedés (Tudósitónktól.) Nem mindegyik takarékszö­vetkezet mondhat magának olyan eredményt, mint a bö- hönyei. Igaz, hogy működési területéhez 19 község több mint 18 ezer lakosa tartozik. Ebből legnagyobb Böhönye, 1 3200 lakosával. A tagok száma j 4000 felett van, ami azt je­lenti, hogy a területén élők | csaknem egynegyede takarék­szövetkezeti tag. 18 évvel ezelőtt, amikor megalakult a takarékszövetke­zet, összesen 165 tagja és 4000{ forint betétállománya volt. Je- | lenleg 47 millió forint betétet kezelnek, melyből ebben az j esztendőben 3 millió forint az \ emelkedés. A szövetkezet cél- ja kezdettől fogva az volt és jelénleg is az, hogy azok ré­szére, akiknek szükségük van rá, megfelelő fedezet biztosí­tása mellett kölcsönnel segít­senek. A kihelyezett , kölcsön 15 millió 800 ezer forint. A I meglevő böhönyei székház, a j mesztegnyői és az iharosberé- ■ nyi kirendeltség mellett most épül a tapsonyi kirendeltség székháza, és Nemesdéden is hasonlót terveznek a jövőben. idén télen már melegíteni le­het a félkész szobákat, kony­hákat, hogy a helyiségekben akadálytalanul folyhasson a szerelés. Kell ez a fűtéssel át­dolgozható néhány téli hónap a kivitelezőnek (SÁÉV), ha a szoros határidőt tartani akar­ja. A KONTÉNEKKAZANiJK­KAL azonban baj van. A hoz­zájuk vezető fn in tégy 600 mé­teres gázvezeték építése októ­berig még el sem kezdődött, sőt az építésre kért engedélyt a felsőbb szerv visszaadta, s a tervekhez módosításokat kért. Az idő pedig vészesen ha­lad ... Mit lehet tenni? Azt-e, hogy a szorult helyzetre való tekin­tettel megépítik a már amúgy is ideiglenes vezeték egy kur­ta, ideiglenes szakaszát? Vagy inkább a beruházónak kellett volna nagyobb előrelátással és több rugalmassággal szorgal­mazni a gázvezeték építését? Mert így, ha kihull egy fontos láncszem, elölről kezdődhetnek az oly kínos határidőcsúszások, torlódások, kötbérezések, a fe­jetlenség, a kapkodás... A jó együttműködés — vélemé­nyünk szerint — vállait fel­adataink maradéktalan telje­sítését is jelenti, s nem kö­zömbös és sietős vízhordást a tűzhöz. Az együttműködés így nem lesz más, mint közös kap­kodás — mentsük a menthetőt alapon. EGYETÉRTÜNK Kovács Ferenc tanácselnökkel, aki megállapította: szűnjék meg végre az objektív okokra való hivatkozás, és a tanácsi vezetők, ^ beruházók, kivitele­zők inkább a konkrét, elvég­zett munkáról adjanak szá­mot. Cs. T. «gas*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom