Somogyi Néplap, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-25 / 251. szám
HÉTKÖZNAPJAINK Visszapislantó tükör Nem elírás! A feleltetésnék 1 Érdemes volna megpróbál- J Reméljük, emberek mara- ^ _ ___ u gyancsak fénytöréses láza fi- kozni a használatával, amúgy j dunk a magunk emberségéből I rüÍetérőí."Egykori " jelenlétükvikaórán formázta ilyenre egv Próbaüzemeltetésképpen. Mi j is, míg világ a világ. Még ak- röl ^ vízváruk maradvá ZLkaoran lormazta uyenre egy i történne> ha a hivatalbeli meg | kor is, ha a régi gyakorlattal! .................................... A siófoki kuruc vár 1704-ben éppen húsz éve múlt annak, hogy az utolsó török is eltakarodott Siófok te,, .. . . * .............. — i- - - - - - -—---------------i nyai tanúskodtak. A palán kod iakszajon, mégis teutatatatos j az egyéb zebrákon kötelezővé | mások szemében meglátjuk a > szétszedték, a gerendákat felfedezés, akárcsak Kolumbusz tévedése. Az osztály derült, majd elgondolkozott, azután lelkesen kijelentette: márpedig ilyen tükör van, csak ezt is meg kellett kiáltani az árbockosárból valakinek. A legvedlettehb tükör is tudja a törvényt, ha elébe állunk. Vajon mi újat tud ez a fura tükör azzal,-hogy vissza- pislant ránk? A gyerekek olyan bravúros magyarázattal rendszerezték, hogy a mesék beszélő csodatükre is kismiska mellette. Nem nagyít, nem kicsinyít, egyállású, valóságos, mégsem egybevágó képet ad ... Ez abszurdum, de éppen ebben az ellentmondásos tükrözésben rejlik igazmondó képalkotása: a mi képünket veri vissza, cselekedeteink fénytörésében. Ez a tükörkép meg néha úgy felrúgja a fizikai törvényt, hogy különb érzékcsalódást kelt, mint a délibáb. Magyarán: ez a bölcs humorú tükörféleség lelkünk fonákját veri vissza. Ítélete ellen hiába berzenkedünk; nem cinkosunkká, hanem bíránkká elevenedik azzal, hogy visszapis- lant ránk. És meg nem alkuvó, mivel egymásnak kölcsönösen kritikus képernyői vagyunk. Időnként nekünk sem ártana tudomásul venni a létezését. Tanulságos volna elmélázni azon. a fiziognómián, mikor visszapislantásában önmagunkra kacsintunk vissza. Hányán ismernénk magunkra mi, nagykorúak? tenné a lelkiismeretünk? Mennyivel teljesebb lenne az emberségünk, ha egymással szinkronban használnánk visz- szapislantó tükrünket Ez volna csak a kijózanító önkontroll ! Valósággal mintadarabokká válhatnánk vagy menten odalenne életünk sava- borsa és nem lennénk egyebek, mint agyonprogramozott, sótlan automaták. Min nevetnénk olyan jóízűen ebben az elvonókúráról megtért kabaréban ? Megérne ennyit? Vagy mi is vagyunk annyira leleményesen »tarka- eszűek«, hogy még a visszapislantó tükrön is megtalálnánk azt az agyafúrt kiskaput? szálkát, de magunkéban a gerendát soha. I elhordta a lakosság", csak a kőépület állott üresen a GraHagyjuk hát békén vissza- í nárium-domb közepén. pislantó tükrünket! Mert még úgy járhatnánk vele, akár az | ságharc az ügyész, akinek a szemhéja idegesen vibrál és egy nagyon szép, de üzletszerűen elkövetett titkos »-tévelygésekben« és egyéb térítményes cselekedetekben vétkes leányzót nyag- gat, mikoris egyre növekvő megdöbbenéssel konstatálja, hogy a vádlott rá-rákacsint — Nem szégyell: magát? — utasítja rendre méltósággal. — Még itt sem fér a bőrébe? — Nahát! — kiált fel a leányzó felháborodva. — Hát nem maga kezdte?! Mihályi Margit A Mona Lisa előtt Az ember legalább életében f na Lisát. Rohanás tovább. — egyszer lássa a Morva Lisát! Vakítóan fehér márványlép- cső hívogat a Louvre-ban a művészet szentélyeibe. A folyosó végén a szemeimbe ötlik a miiéi Vénusz fenségesen egyszerű alakja. Boldog vagyok, hogy a társaságában lehetek. Rohanok tovább. Űjabb és újabb beugrók csábítanak a XV., XVII., XVIII, XIX. századba. Szeretném látni Le Nain életképeit és C. Lorrain kék tengerét, mely Hellasz romjait nyaldossa. De nem pazarolhatom ezekre az időm, amikor még nem láttam a MoMegy a gőzös Az angliai Stockton— Darlington vasútvonalon napok óta furcsa mozdony végez próba- járatot: George Stephenson »■Locomotion« nevű gőzmozdonyának másolata. Az eredeti »Locomotion« vontatta 1825-ben az első szerel vén vt az ünnepélyesen megnyitott, 19 km hoss2«i vonalon. A 150. évfordulóra rende- / zett angliai ünnepségsorozat fénypontja a régi gőzmozdonyok parádéj a volt. Eredetileg úgy tervezték, hogy a 150 éves »Locomotion« halad majd a menet élén, de George Stephenson mozdonya már nem felel meg a mai vasút- biztonsági előírásoknak, ezért elkészítették a »Locomotion« hű mását. Ez a modernizált Az ott egy Giotto! — ujjongok. Már fáj a lábam, a táskám égvre nehezebb, de csak annyi pihenőt engedélyezek magamnak, amíg hunvorogva kipislantok a napfényben fürdő Szajnára. Aztán megyek a japánok után. Eddig tiz csoportjukat láttam. Vagy csak egy cső* portjuk van, de már tízszer láttam őket? Egy hosszú terem végén Goya Álba hercegnője csalogat. Ekkor veszem észre, hogy előtte egy ifjú művész másolja az eredeti képet. A japánok elözönlik a termet. A sok lelkes látogató nem az eredetit, hanem a másolót nézi! Rohanok tovább. Egy hosz- szú »terelőút« után ébenfa borítású teremben állok. Csődület, tolongás a terem közepén. A nemzetközi látogató sereg tolakszik, furakszik. Azért se megyek oda. A másik sarokba húzódva veszem észre Leonardo női arcképét. Nyomon vagyok. Ha ez egy Leonardo, akkor a Mona Lillának is itt kell lennie. Ott van! Középen a Gioconda — üvegkalitkában. kivilágítva. Teljes erővel utat török magamnak. Már az első sorban állok, és nézem öt. Mosolyog. Nézem bűvölete« mosolyát, bár egy amerikai család négy gyermekkel frontális támadást ftndít az első sorokért. Hiába lökdösnek, nem érzem. Kíváncsian kutatom az arcát. Próbálom szavakba önteni, elragadtatásomat, de nem tudok jelzőt találni. Ezt látni kell! Csodálatos percek. És ekkor egy magyar mondatot hallok a hátaim mögül: — Te Lajos! Ugye, hogy szebb reprodukcióban, mint eredetiben?! H. Gy.-né 1704- ben a Rákóczi-szabad- idején sor került a Dunántúl felszabadítására is. A fejedelem Károlyi Sándort küldte át a Dunáp a föld népének csatlakoztatására. Károlyi tehetségtelen tábornok volt. aki szétforgácsolta haderejét. Végül is Heister és Pálffy osztrák generálisok ki- .szorítot.ták a Dunántúlról; csapatai pedig szétszéledtek a Bakony és Somogy erdőségeibe. 1705- ben újból próbálkoztak a kurucok. Ismét Károlyi jelent meg, a mágnás generális, aki — áthaladva a Dunántúlon — a stájer falvak kirablásával foglalkozott, főleg a maga részére biztosítva a zsákmányt. Március 30-án érkezett Fokra. Itt és Kiliti között helyezte el haderejét, innen akarta biztosait hadak gyűjtésére kiküldeni. De még biztosító előőrsökről sem gondoskodott. Heister ismét meglepte — március 31-én éjjel —, és Károlyi csak futva tudott menekülni. Teljes fölszerelése, csapatának pénze, összeharácsolt értékei, állatai mind elvesztek. El is nevezte a dunántúli nép Kártevő Sándornak. A szétfutott kurucság ismét az »erős vár«-naik nevezett Bakonyba és Somogy akkor még végtelen erdőségeibe húzódott. Végül is Rákóczi a korábban osztrák szolgálatba álló, de az ő hűségére tért Bottyán János generálist bízta meg 1705 őszén a Dunántúl felszabadításával. Bottyán először a Dunántúlnak majdnem a közepén álló Simontomyát foglalta el. Szükség volt rá, mert a Sió- vonalnak nevezett erődítésláncot csak úgy tudta kiépíteni, ha annak két végszám-ya — Simontornya és Fok — a kezében van. Rákóczi kiváló hadmérnököket kapott XIV. Lajos francia királytól, köztük volt De la Riviére, aki az ozorai és a hídvégi átkelőket megerősítette, s a foki régi tprök várat újból rendbehozatta. Kiásták ismét az árkokat. új palánksor épült, befedték a tetőtlen épületet. Kitűnő katonákkal rakták meg. a Tiszántúlról hozott hajdúk mellé helyi kurucokat is soroztak. Ekkor kérték a foki lakosok, hogy községük pecsétjében címert használhassanak. Bottyán János is támogatta a kérésüket. Így született meg 1705-ben az első foki címer, amelyben a kerék a foki hídon szedett vámot jelentette, a kopjás zászló pedig a .harcoló népet. Ezt vette át címerébe a mai város is. A Sió-vonal védelmében tudta nagy tervét végrehajtani: az osztrák bekerítő gyűrű széttörését, az 1707. évi dicsőséges balatoni hadjárat győ- teelmes befejezését, Rabutin osztrák generális csapatainak szétverését. A dunántúli nép »Jótevő János apánknak« nevezte el, és szavára mindig hallgatott. Bottyán is szerette ezt a földet és népét. így írt róluk: »Mivel ez a föld úgy óhajtott és örömest lát. noha beteges állapottal vagyok: míg egy csepp véremben tart, itt nem hagyom szegényeket.« 1707 végén Bottyánt máshová helyezte a fejedelem. Hiába vitézkedett legjobb alvezé- re, Béri Balogh Ádám Palotánál. a dunántúli fővezér, Eszterházy Antal súlyos vereséget szenvedőit Heistertől. Rákóczi sürgősen visszarendel- delte Bottyánt, de hívó levele már nem találta életben az ősz vezért. »Vak Bottyánt a halál tüle elválasztó« — írta egy egykori író. Heister azután elfoglalta a Sió-vonalat, és a vert kuruc sereg maradékai ismét a Bakonyba szorultak. A Sió menti erősségek sorra meghódoltak. Négy évig állt tehát a siófoki kuruc vár, amelynek ma már nyoma sincs, de emléke is lassan az idők ködébe vész. Jövőre lesz Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója. Szép feladat volna, ha az egykor itt hadakozó foki vitézeknek emlékét valamilyen módon megörökítenék a siófoki tik. Zákonyi Ferenc Francia gyakorló repülőgép A francia repülőgépipar a világ élvonalába tartozik. Konstruktőreik az elmúlt évtizedekben több olyan géptípust terveztek, amely fölveszi a versenyt a világ legjobban sikerült alkotásaival. A hatalmas összegbe kerülő, kényes gépeket azonban nem lehet egyik napról a másikra a pilótákra bízni, szükség volt tehát egy olyan gyakorlógéptípus kialakítására, amely mintegy kicsinyített mása nagyobb »testvéreinek«. Marcel Dassault francia konstruktőr e célra tervezte a képen látható »Alphajet—03«-at. A kétüléses. alapfokú és haladó kiképzésre egyaránt alkalmas gép maximális sebessége megközelíti a hangsebességet. A SZÖRNYETE másolat vezette az évforduló napján az ünnepi gőzmoz- donyfel vonulást. Hátizsákkal Ropolyba A Kapos Turista Egyesület alig egy hónappal ezelőtt tartotta évadnyitó gyalogtúráját,' Szörnyű! minden eszembe jutott. Be is vallottam volna, de nem volt kinek. Csak kínoztak, kínoztak, de nem hallgattak meg. Állandóan tíz szem Már Nem, kedves ol- hogy. ilyen nem bűnöm vasó, nem Edgar dolgozik önöknél. Allan Poe eddig ismeretlen rémtörténetét idéztem. Csak telefonáltam és nekem telefonáltak, és neki, és nekik, és ők és mi, meg ti meredt rám. Néha telefonáltatok, csak forogtak, néha va- épp néha ide jött 1 ami iszonyú csőr- be az enyémre, gés a lelkem vele- vagy az enyém ember^ hívta, es mar Segítség! A központos ijedten rakta le a kagylót. Bizonyára azt hitte, hogy a bolondokházában átvették a hatalmat az ápoltak. Pedig csak egy megtört A szellemi képesség diagnózisa dik meg az igazi túrát; onnan [ már gyalog mennek tovább. Hegyen-völgyön átvágva érs azóta minden vasárnap — (nek majd a régi kapósvár- pensze, ha jó az idő — útra szigetvári postaútra, majd kelnek természetjáróik. Bebarangolták már a tokaji park-j reggelit tűzrakás mellett erdőt és Szalacska környékét is... Holnap reggel a Ropolyi erdőt tájolják be iránytűikkel. Negyed nyolckor indulnak a kaposvári autóbusz-pályaudvarról, és a szigetvári úton Ropolyi-erdő szélére, ahol a készítik el. Ellátogatnak a természetjárók Kardosfa-pusztá- ra, a »jubileumi harsashoz« is. A zselickisfaludi szőlőhegyről már az autóbuszmegállóba ereszkednek alá, s onnan bu6zlevő Kotormányi-erdőnél kéz-í szál jönnek haza. jéig hatolt. Lassan ment oda, vagy... kiszenvedek, ami- Ez már a tudatha- kor e sorokat írom. sadás. F.oglalt, cső- Talán eljut valaha rög; újra foglalt, én ez a papírlap egy voltam foglalt. ! kézbe... A vertté- Hogy ön volt fog- \ kém már hideg. lalatlan? Jó, majd | Most tisztán kiraj- lefoglalom ... izé, zolódik előttem a dehogy, nem fogla- fekete szörnyeteg, lók. Nem a végre- Kétágú feje van, hajtó! Hagyjanak amely ide-oda haj- már békében! long hosszú, spirá- Szörnyű! Ez a lis nyakán. Káprá- Bell. Miért nem ment be az anyósa, amikor ötlötte az alattomos szerkentyűt? Nem, kérem, nem Bell elvtársat keresem. Tudom, zik a szemem. Néha elvesztem az eszméletemet. Kínzóim láthatatlanok, de a kezek irányítják a férget. Segítsen már valaki... vonalban volt, amikor még nem is gondolta. Embertársaim, az ég szerelmére, le a telefonnal! Próbáljunk meg néha beszélgetni személyesen! Felködlik előttem egy fantasztikus kép a jövőből. Mindenki egy dobozban ül és egy kagyló van a fejébe operálva. A jpbb keze számtárcsában végződik, a bal egy számokkal teleirt könyvecskében... L. F. A világ sok tudósa fáradozik azon, hogy behatoljon a természet legbonyolultabb alkotásának, az emberi agynak a rejtelmeibe. Több tucat kutatócsoport tevékenysége annak megállapítására irányul, hogy milyen intellektussal és munkaképességgel rendelkeznek azok az emberek, akik a számítógépek tervezésével foglalkoznak. Az általuk létrehozott kibernetikai rendszerek majdani »intelligenciája« ugyanis nagyrészt az ő szellemi képességeiktől függ. Az egyik szovjet laboratóriumban a konstruktőröket [ özönét bocsátja egy karosszékbe ültetik, föl- lult és pontos erősítik rájuk az érzékelőket és az adattovábbító egységeket, majd hozzáfognak a ( kísérlethez. A vetítővásznon különböző számok jelennek meg; ezeket négyzetre kell emelni és szóban közölni az eredményeket. A számok egy- re gyorsabban követik egymást. A kísérleti személy egyre nehezebben tudja meg- j oldani a feladatokat, mind | gyakrabban követ el hibákat, | i Agya megfeszítetten dolgozik j ; és a bioeiektrcanos jelek egész J ki. A bonvo- berendezések megszűrik a jeleket, kiválasztják közülük a lényegeseket, és mágnesszalagon rögzítik. Az adatokat matematikai módszerek segítségével dolgozzák föl, majd megállapítják, hogy milyen volt a kísérleti személy agyműködésének álla-' pota a megfeszített szellemi munka közben.
