Somogyi Néplap, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-23 / 249. szám

Ünnepi tanácsülés Siófokon Együtt a lakossággal a városért »►Negyedszázada a nép szol­gálatában« — ez a felirat fo­gadta tegnap Siófokon az ün­nepi ülésre érkező tanácstago­kat. S egy jubileumi, doku­mentációs kiállítás, mellyel a tanácson dolgozó KlSZ-fiata- lok emlékeztek meg az eltelt negyedszázadról, bemutatva Siófok fejlődését. A Himnusz hangjai után egy szavalat következett, majd Tóth János, a városi pártbi­zottság első titkára üdvözöl­te az ünnepi tanácsülés rész­vevőit. Ezt követően az 523-as szakmunkásképző intézet fia­taljai köszöntötték a tanácsot. Dr. Gáti István tanácselnök mondott ünnepi beszédet. Em­lékezett a tanácsok létrejötté­nek történelmi körülményei­re, majd a negyedszázad alatt megtett útra. s beszélt a ta­nácstörvények megalkotásá­nak szükségességéről, jelentő­ségéről. — Ha voltak is gondok, most visszatekintve az állam­szervezésnek erre a nagyszerű korszakára, felemelő érzéssel emlékezhetünk arra, hogy a párt és a munkásosztály ezen évek alatt kivívta a politikai hatalmat, és megalkotta a ha­talom megszilárdításának, a szocializmus demokráciájá­nak és egész népünk felemel­kedése ügyének megfelelő ál­lamszerkezetet — hangsúlyoz­ta ünnepi beszédében. Szóit Siófok fejlődéséről, várossá válásáról és a jövő feladatai­ról. Megemlékezett arról az együttműködésről, mely a Ha­zafias Népfront,* a KISZ, más társadalmi, illetve tömegszer- í vezetek és a tanács között ki- j alakult. Siófok az eltelt negyedszá­zad alatt idegenforgalmi köz­ponttá fejlődött. Üdülők és új lakások sora épült a városban, kialakult egy központi ipar­telep. A jövő még nagyobb távlatokat nyit a város fejlő­désére, az itt élők életének gazdagabbá tételére, még jobb körülményeket az évente itt nyaraló, üdülő százezreknek. Dr. Gáti István — amikor kö­szönetét mondott az alakulás óta dolgozó tanácstagoknak, s az apparátusban 25 éve dol­gozóknak — hangoztatta a legsürgetőbb tennivalókat is: még jobb körülményeket te­remteni a nagycsaládosoknak, a cigánycsaládoknak, segíteni { a hátrányos helyzetben élő fizikai dolgozók gyermekeit. — Az e területen jelentkező feladatokat is a lakossággal közösen, együtt kell végez­nünk, törekedve a tanácsi munka színvonalának az eme­lésére. Ünnepi beszédét e szavak­kal fejezte be: — A tanácsok a huszonöt év eredményeit csak úgy ér­hették el, hogy mindig élvez­ték a párt és á lakosság bi­zalmát. A jövőben is úgy kell tevékenykednünk, hogy meg­feleljünk ennek a bizalom­nak, maradéktalanul valóra váltva a pártkongresszus, a megyei és a városi pártérte­kezlet határozataiból taná­csunkra háruló feladatokat. Az ünnepi beszédet köve­tően Böröcz János, Ferenczi József, dr. Ormándi István és dr. Segesdy István átvette a tanács elnökétől a Negyedszá­zados tanácsi munkáért ki­tüntető jelvényt. Vörös Lajos vb-titkár. Horváth István költségvetési csoportvezető és Domokos János a 25 éves törzsgárdatagságért járó aranygyűrűt, s a tanácsi mun­káért kitüntető jelvényt kap­ták meg. Az ünnepi tanácsülés Tóth Jánosnak, a városi pártbi­zottság első titkárának zár­szavával ért véget. Sz. L. Te júton — Somogybán Boltok, iskolák ellátása — Alufóliában jobb lenn« Szunnyad a puszta Nincsenek nagy, új házak, nincs bitumen járda sem. Au­tók is csak ritkán mennek vé­gig az egyetlen utcán, Sömye- puszta félreesik minden for­galmas útvonaltól, csendesen húzódik meg Somogysárd szomszédságában. Az élet gyors változásai érintetlenül hagyják, áll felette az idő. Elindul az első kerék... Valaha a Somsai eh grófok kincsesbányája volt ez a vi­dék. A. humuszos talajon-min­den növény megtermett, gaz­dagon fizetett. Azután egyre csendesebb lett a környék. Szövéspuszta, a "szomszéd«, teljesen eltűnt a föld színéről. Ott negyven család élt a fel- szabadulás előtt. Sörnyén öt­venhat gazda jutott földhöz a földosztáskor, ugyanennyien laktak Űj-Sörnyén is; ez már teljesen elnéptelenedett, egy idős ember él csupán ott ma­gányosan: nem tud megválni a helytől, ahol fiatal éveit töl­tötte. — Előbb-utóbb ez lesz Sör- nyepuszta sorsa is — mondja a hatvanöt éves Kovács Jó­zsef, aki egyik legjobb ismerő­je a környéknek. — A régiek­ből, akik itt földhöz jutottak, ma már tízen vagyunk csupán. Cselédemberek voltak vala­mennyien, a lebontott cseléd- lakások tégláiból meg Szövés­puszta romjaiból építették fel a maguk kis házát. A fiatalok­nak már szűk volt a puszta Beköltöztek a szomszéd fal­vakba, vagy a városba men­tek tanulni. Az öregek meg lassan utánuk költöznek. Ügy van ez, mint a kocsinál — te­szi hozzá —, elindul az első kerék, a hátulsó megy utána. Lassan elnéptelenedik majd ez a puszta is, mint Üj-Sörnye 1964 táján. Onnan néhány év alatt elköltözött mindenki. Nem ment jól a tsz-nek, ke­veset kerestek az emberek, hát más gazdaságban próbál­tak szerencsét. A régi épületek, a kastély, a Somssich-kripta, a Kozma­emlékmű már csak az öregek emlékében él. Tégláik ott vannak az egyetlen utca há­zaiban, a helyet pedig, ahol valaha álltak, benőtte a gyom — Volt itt iskola is —mond­ja Molnár György —, a kör­zetesítéskor lebontották. Most Somogysárdra járnak a gyere­kek autóbusszal. Ez az egyet­len buszjárat felénk. Alig több mint száz ember él ezen a pusztán. Munkát a somogysárdi termelőszövetke­zet ad. Somogysárdon van a tanács is, a pusztaiak számára ott van mindennek a központ­ja. Ott intézik ügyes-bajos dolgaikat, ott bonyolítják le a nagyobb bevásárlást. Van ugyan bolt a pusztán; vegyes­bolt, italbolt egy fedél alatt. Korábban volt kultúrház is, de ma már arra sem emlékez­tet semmi. Nincs rá különö­seb igény, hiszen egyre keve* sebben lesznek a fiatalok, akik eljárnak oda. A tsz-ben dolgozók jól ke­resnek. A gazdaság úgy szer­vezi a munkát, hogy a sör- nyeieknek ne kelljen nagy tá­volságokat bejárniuk, míg a munkahelyükre érnek. Csak emlék marad — A tsz-ben mindenki meg­találja a számítását — magya­rázza Molnár György. — A faluban nem feledkeztek meg a pusztaiakról, és mindent el­követnek azért, hogy az itte­niek jól élhessenek. Van te­hát munkalehetőség. A másik kereseti forrás: a háztáji gaz­daság. Sokan foglalkoznak ál­lattartással. A tsz a legmesz- szebbmenőkig támogatja a gazdákat. Abrakot mindenki tetszés szerint igényelhet, és szálas takarmányt is kapnak, attól függően, ki hány tehenet tart Gyuri bácsi 1949 óta él a pusztán. Itt nőttek fel gyer­mekei, akiknek a közeli Jután vett házat. »Jól lehet itt élni, és nem is mennék el szívesen« — mondja, de azért később, ha már nem bírja a munkát, ő is a fiaihoz költözik a feleségé­vel. Ősszel feneketlen a sár. Még a kövesutat is csak sejteni le­het. Gumicsizmás emberek léptei cuppognak. A bajuszos férfiak, a fekete kendős asszo­nyok, akikkel találkozunk, ál­talában túl vannak a nyugdíj- korhatáron. Pásztorok, föld­művelők. Emlékeket őriznek, melyekről szívesen beszélnek. Emlékek a pusztáról, a fiatal évekről, arról az' időről, ami­kor még nem volt kövesút, és a tél elvágta őket a külvilág­tól. Kíváncsi, kedves, közlé­keny emberek, akik együtt öregedtek meg a pusztával, és csak az elszaladt évek kény­szerítik őket arra, hogy elkö­szönjenek a vidéktől. Akikkel csak beszéltünk, mind elké­szülnek innen. Az indulás ide­jét azonban mindig kitolják egy hónappal, egy évvel ké­sőbbre. Szunnyad a puszta! A sze­merkélő esőben meg-megbor- zong, és alig veszi észre, hogy valaki hűtlen lett hozzá. Sen­kivel sem bánik mostohán. Akik szeretik, azoknak most is a legtöbbet nyújtja, akik pedig elmennek, azoknak sá­ros tenyerével búcsúzóul meg­simogatja gumicsizmájuk tal­pát. Dán Tibor Reggel nyolc óra. Kaposvá­ron a Zselic Áruház élelmi- saerosztályán most csak egy pénztárgép kattog, összesen I két vevő van: az egyik nyug­díjas. a másik melegítős fia­talember. Mindkettőnek a ko­sarában tej. — Inkább kilenc után jön­nek a vevők, mikor az ipar­cikkosztály is kinyit az eme­leten — tájékoztatnak az el­adók. — A nyitás óta — kát óra alatt — száz zacskó lite­res és ötven félliteres tej. il­letve negyven zacskós kakaó kelt el. A szomszéd ABC-ból ennek a háromszorosát vitték el. Mégis bosszús a helyettes üzletvezető. Molnár Jenő, mert. megint elfolyt a tej. Mutatja is a műanyag tartályt, amely­nek alján egy szakadt zacskó úszkál arasznyi mély, fehér lében. — Van olyan nap is — mondja —. amikor 150 litert kell visszaszámláznunk a hi­bás csomagolás miatt. — Mi. is reklamáljuk a trösztön keresztül — mentege- tődziik Szondi István, a Ka­posvári Tejipari Vállalat igaz­gatója. — Rossz a csomagoló­anyag. Eddig az olaszoktól kaptuk, újabban a Tiszai Ve­gyi Kombinát gyártja. Ha észrevesszük, hogy nem egyen­letes vastagságú a fólia, kicse­rélik. de többnyire csak akkor jövünk rá. amikor a tej már odavan. Egy év alatt nálunk egymillió forint kár keletkezik emiatt, országos szinten pedig 50 millió. Ezekben a napokban 40—60 ezer liter tejet szállítanak a boltokba. Szombaton kerül a j legtöbb: mintegy 65 ezer liter. 1 Olyan nem fordulhat elő, hogy | nem kapja meg a lakosság a kért mennyiséget, bár néha a kereskedők túlzottan óvato­sak: nem vállalják azt a koc­kázatot, hogy esetleg »nyaku­kon marad« az áru. Talán ez is közrejátszik abban, hogy megyénkben az országos át­lag — 145 liter — alatt van az egy főre számított tejfo­gyasztás. Egy somogyi ember tehát évente mindössze* 130 liter tejet iszik. Az az érzé­sünk, ezt az adatot még -koz­metikázza« az is, hogy. nyá­ron sok külföldi nyaral a Ba­latonon. Általános jelenség: minél nagyobb egy város, an­nál több tejet isznak a lakói. — Az iskolatejet is nehéz I volt meghonosítani — mondja j Szondi István. — A tanácsok j segítsége nélkül nem is jutot­tunk volna semmire. És még mindig nem nyugodhatunk I bele, hogy a megye 36 ezer | tanulójából tízezren még nem fogyasztanak iskolatejet. Néha Népszerű az iskolatej. elkeserítő véleményeket hal­lunk: volt olyan iskolaigazga­tó is, aki azért húzódozott, mert a rendetlenségtől, a szétszórt poharaktól félt. In­kább visszautasította az aján­latunkat, minthogy a gyere­keket rávezette volna a he­lyes magatartásra. Ma már mégis ott tartunk, hogy, 44 helység 88 iskolájába naponta 1723 pohár tejet és 2659 po­hár kakaót visznek autóink. Ott kell a kereskedelem se­gítségét megnyernünk, ahova saját szállítással délelőtt 9—10 óráig nem tudjuk eljuttatni a tejet; Somogy váron, Oszto- pánban, Somogyjádon. Csak­hogy a kisközségek, falvak boltjainak nem kielégítő a hű­tőkapacitása. Így kerülgetjük egymást, és a lényeg, a gyer­mekek tejjel való teljes ellá­tása elsikkad. Pedig nyilván­való a megoldás: több hűtő­pultot, , illetve hűtőszekrényt beszerezni. Nagyszünet a Krénusz isko­lában. A kék köpeny zsebekből előkerülnek a forintok, fillé­rek, s a nebulók kiflivel, po­hárral a fal mellé húzódnak. Fölszakítják a pohár tetejét, s kortyolják a tejet. Eszem­be ötltk, hogy reklámfotókon, filmeken ismeretlen ez a moz­dulat. — Tavaly még volt szívó­szál. Hova lett? — tettem föl a kérdést a Tejipari Vállalat­nál. — Nem igénylik. Ha igé­nyelnék, adnánk... A megyei tanács kereske­delmi osztályvezetője. Pápa János már új csomagolási el­járások tervét forgatja fejé­ben: — Az alufólia is lehetőség, de ez csak távolabbi terv le­het. Egyelőre a mostani mű­anyag fólián kell javítani, no meg a szállításra szolgáló kék, sárga, piros müanyagládákat kellene tisztábban tartani... Évente 10—15 százalékkal emelkedik megyénkben a tej- fogyasztás. Mégis a szövetke­zetek, a kereskedelmi vállala­tok húzódnak a tej,boltok nyi­tásától, mert nem hoz olyan hasznot, mint egy általános élelmiszerbolt. A megyeszékhely központ­jában négy tejboltot talá­lunk, de mindegyik elavult. Sőt, az Edy Endre utcait ha­marosan meg is kell szüntet­ni, mert életveszélyes az épü­let. Tervezték, hogy a Honvéd utcai új épületek egyikében nyitnak boltot, de a helyisé­gek erre alkalmatlanok. Vár­ható, hogy a Béke—Füredi- tömbben sikerül majd, a kö­vetkező ötéves terv második felében. A kereskedelmi osztályon megtudtuk, hogy a megye boltjainak 80 százalékát na­ponta. illetve kétnaponta el tüdják látni friss, gyári tejjel. A többi helységben a tsz-ek, gazdaságok mérnek ki tejet. Somogy 31 tejboltjának for­galma tavaly több mint 33 millió forint volt. A forgalom — a múlt év hasonló idősza­kához viszonyítva — 13 száza­lékkal nőtt az első félévben. Remélhető, hogy Somogy is eléri az országos átlagot. Gombos Jolán Egy építőmunkás portréja „Hétre való szalonnát, kenyeret vittünk...’’ Negyedszázada, mo októberé- * tárban vagy fészerben adott megyeiakTmnáchí* MaI szamunkra pihenőhelyet, ahol Mélyépítő Vállalat. Egyik mun. szalmán aludtunk . . . évre emlekezlk az eltelt 25: Ilyen volt a kezdet, a múlt. ! S ma? Kőművesként került a vál-, lalathoz Szulimán György. Ma művezető. Munkatársai között nagyon sok a fiatal, akikkel gyakran beszélget a kezdeti évekről, az akkori munkafel­tételekről. — Kezdetben elsősorban ta­tarozással, felújítással foglal­koztunk. Mindössze 100—120 ember dolgozott akkor nálunk, s éves termelési értékünk alig érte el a 6—7 millió forintot. Eg.v-két lovas kocsink volt. azzal szállítottuk a szükséges építési anyagot a különböző [ munkahelyekre. Anyagigény- ! lés, tervszerű munka? Ezek a | fogalmak akkor vállalatunk - I nál még ismeretlenek voltak. I Gépek, ^melődaruk? A mázsás j gerendákat emberi erővel j emeltük a magasba. S ha vi- ! dékre mentünk, hétre való szalonnát, kenyeret vittünk magunkkal, mert másként nem tudtunk volna enni. Bol­dogok voltunk, ha valamelyik termelőszövetkezet egy mag­A vállalat 25 éves fennállá- I sál ünneplő fiatal szakemberek I többsége itt kezdett tanulni, j Ma már van megfelelő szál- I lás. az étkezés sem kenyér, | szalonna, hanem az üzemi I konyha által főzött, jóízű, I meleg ebéd, amelyet húsz na­gyobb munkahelyen kedvez- | ményes áron kapnak. A habarcsot meg a betont I nem kézzel keverik. S hol van J az az idő, amikor kézzel do- j bálták társaiknak a magasba j a téglát, ládákban vagy vöd- I rökben hordták a maltert, a betont 7 De nem is kell vállalkozni. Ezernél több gép van a vál­lalatnál: autó- és toronydaruk, szállítószalagok, keverőgépek, s más ötletes felszerelések, berendezések, amelyek meg­könnyítik az építőiparban dol­gozók munkáját. A Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat dolgozóinak száma ma meg­közelíti a kétezret. S a kez­deti tatarozás, egyszerű mun­kák helvett olyan feladatokai kell elvégezniük, amilyenekre kezdetben gondolni se mer­tek. — A hozzám tartozó embe­rekkel ma többet termelek, mint kezdetben az egész vál­lalat. Mi építettük a fonvódi Deltát, a nemesvidi iskolát. Kaposváron és Tabon gyár­épületeket, lakásokat emel­tünk. dolgoztunk az egész megyében. Szulimán György egy a vál­lalatot alapító munkások kö­zül. ö is azok között van. akik már korábban megkapták a 20 éves törzsgárdajelvényt. Ezenkívül kétszer vette át az j építőipar, kétszer ’ pedig a vállalat kiváló dolgozója ki­tüntetést. Szálai László Javult Lengyeltóti zöldségellátása Növelik a fóliás területet (Tudósítónktól.) A lengyeltóti áfész igazgató­sága még az év elején úgy döntött, hogy további erőfe­szítéseket tesz a háztáji zöld- [ ségtermelés növelésére. Ennek i személyi feltételét is biztosí­tották azzal, hogy Cserháti | István öreglaki kertészt alkal­mazták. A nagy gyakorlati ta­pasztalattal rendelkező szak­ember már részt vett az 1975- ös zöidségtermelési szerző­dések megkötésében. A szö­vetkezet az ő segítségével na­gyot lépett előre a fóliás pri­mőr zöldségtermelés területén. A múlt évben 1000 négyzet- méteren folytattak fólia alatti termelést, ez évben pedig már 5000 négyzetméter területen termelték a primőröket. A vá­zakat és a fóliasátrakat a | Szövetkezet biztosította. Len­gyeltótiból, öreglakról és Bu- zsákról 15 gazda vállalkozott primőr zöldségek termelésére. Rajtuk kívül 60 termelővel kötött szerződést a szövetke­zet szabadföldi termelésre, A szövetkezet az elmúlt 9 hónap alatt 566 mázsa zöldségfélét vett át a termelőktől, ez meny- nyiségben és értékben 35 szá­zalékkal több, mint az előző I évi. Arra számít a szövetkezet vezetősége,. hogy ebben az év- I ben még 3—4 v^igon mennyi- j séfiet vásárolhat' feL i Legnagyobb mértékben az uborka és a zöldbab felvásár­lása növekedett. Paprikából a tavaszi, kora nyári időszakban például 40 000 darabot vettek meg. A szövetkezet így jobb ellátást tudott biztosítani a községeiben lévő élelmiszer- boltoknak és a lengyeltóti zöldség-gyümölcs szakboltnak. Ez a szakbolt közvetlenül a gazdáktól is vásárol fel na­ponta friss árukat. Az ellátás javulását igazolja, hogy a zöldségbolt forgalma 50 szá­zalékkal növekedett. A fóliás zöldségtermelők ebben az évben megtalálták számításukat. Ennek is tulaj­donítható, hogy újabb kisgaz­daságok jelentkeztek: szívesen termelnének primőröket. A szövetkezet .ennek megfele­lően 2000 négyzetméterrel nö­veli fóliás területét. Ennek érdekében hozattak 20 garni­túra pvc bordázatot és 30 má­zsa fóliát. A szövetkezet a kisgazdáknak jó minőségű pa­lántát is biztosított. A tél fo­lyamán a zöldségtermelők ré­szére a szövetkezet kertésze és a MÉK szakemberei elő­adásokat tartanak. Somogyi Nép/apl 3 I

Next

/
Oldalképek
Tartalom