Somogyi Néplap, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-19 / 246. szám

HOZZÁTARTOZÓK

„Nem félek“

Bíztat a nővér, lépjek csak I az agyhoz, eszmélethez tért a | beteg, A férfi arcán, feketére száradt a vér. szemén vastag, puha kötés. Nehezen lélegzik. Megmozdítja a fejét, meg- erezhette, hógy állnak mellette. A torkpm elszorul és kifordulok a szobából. Az orvos utánam lép. Van remény, csak ne legyenek szövődmények.

Képtelen vagyok elmenni a folyosóról, a nővérek egykedvűen kerülgetnek. Egyikük kezében ira/icsomó. személyi adatokat tartalmazó lap fogja össze. A lap tetején fekete kereszt. Ceruzával vésték rá, sok vonallal, gondosan, biztos kézzel. Megkérdem, ki volt. Huszonhárom éves fiatalember, radőlt a rönkszállitó pótkocsi. Két napig élt még.) Várjak a hozzátartozókat.

A férfi odabent megmozdul. a laba fejét kidugja a lepedő alól. Sorra mozdítja a lábujjait, óvatosan, hosszú szüneteket tartva. Kísérletek. A karja nem mozdul, á' gerince sem. Ha életben marad, hosszú szenvedés, nehéz gyógyulás var ra. De élni fog. Eszembe jut az orvos, hiszek neki.

Nem tudom, hány év|es lehet a férfi. Az arca semmit el nem árul. de a halántékán mintha vértől lucskos ősz hajszálakat láttam volna. Most beszaladnak hozzá, hárman is föléje hajolnak. Fölhúzza a térdét, reccsen az agy. Nem, nem lehet semmi baj. Injekció. oxigénmaszk, infúzió. A folyosó végén kitámasztják az ajtót. Jó lenne elmenni innen. Jön az orvos, mosolyog.

Valaki fut, egyre közelebb csattannak a lépesei. Először a kezét látom meg, belöki a csapóajtót, ijzutan óvatosan visszaengedi. Kék köpeny van rajta, talán szerelőcsarnokban dolgozik, talán asszisztens, talán, takarítónő.

A tekintetével, követeti, vezessék oda. Az agy végénél megtorpan, a lérfi arcát fürkészi. Hosszan, figyelmesen. Az orvos tájékoztatja a sérülésekről. Az asszony , a folyósán leül a hosszú, fehér pádra és figyel. Az orvos kérdi, adjon-e nyugtaiét. Ö a fejét rázza.

Masnap mondják, a pádon '.öltötte az éjszakái. Reggel a főorvos szolt, a férfit at lehet vinni valamelyik kórterembe, a többi beteg mellé. Az asszony fölállt, megigazgatta a ruháját, és Ili nővérnek ezt mondta: "Szóljanak az uramnak, hogy nekem most el kellett mennem. És wgy nem félek.«

A pénz

Az asszony egészen közel lép hozzá.

— Mondott neked valamit?

— Semmit. Csak, hogy nagyon faj. De nem vérzett. • j

Az asszony ingerülten le- i gymt.

— Mást mondott-e, üzenetet, valamit rólam?

A gyerek grimaszt vág Odaér a félj, az asszonynak odaveti:

— Megtudtál valamit?

Az asszony megint fújtat, káromkodik. Hálom, a rendőr türelme mar nem tart sokáig. Az asszony most őhozzá fordul.

— Kihallgatta az anyámat?

— Nem is láttam a nénit, a mentők előbb itt voltak. Majd a kórházban.

Az asszony halkabbra fogja:

— Kérem, itt pénzről van szó. Ha elveszett a pénz, itt igen nagy baj lesz.

A hangsúlya mar fenyegető.

— A pénzt mindig- magánál hordta, otthon nem tartott egy fillért sem. Ha valakinek most, a karambol után odaadta volna, jelentkezzen, mert baj lesz.

Az emberek hallgatnak, a férj lesüti a szemét, A rendőr 4z asszonyra parancsol, menjen innen, ne zavarja a munkát.

Az asszony néhány lépéssel távolabb megáll, az öklét rázza:

— Ügyis kiszedem a vén- asszonyból, hol a pénz, el nem temethetik vele, aztán itthagyom ezt a rohadt falut.

A santa öregember ramor- dul.

— Tűnj ei innen, Rózsi!

Az asszony átugrik az árkon, szalad az állomás felé. A tömegből kiválik a férj, kullog a felesége után.

— Nem ez a bűnös — vág fejével a férfi után a sánta. — Az asszony az égetnivaló. Amikor az apja meghalt, az anyjával mindent eladatott. A szokásos történet.

—. Milyen pénzt kere6 az asszony?

— Ez a mániája. Pedig nincs a Mari néninek tálán ezer forintja se. Megháborodott szegény az utóbbi kft esztendőben, . naphosszat a mezőt járja, nem ’felel sen- kinek. Pens/e, ki tudja. Van, aki azt mondja, nincs az eszének semmi baja. A világ bolondult meg körülötte.

Pintér Dezső

Kora reggel indultunk I el. hogy meg délelőtt megta- j táljuk a körzeti orvosokat, ők lesznek segítségünkre abban, j hogy végiglátogathassuk táppénzes betegeik egy részét, j

A járási székhely egészségháza előtt állunk meg.

— Jó reggelt kívánunk! A j társadalombiztosítási igazgatóságtól jöttünk betegellenör- ] zésre . . .

Előkerül a táppénzes napló, neveket és címekét írunk a j jegyzetfüzetünkbe. Fél óra í múlva a szomszéd faluban i már bekopogtatunk az első i beteghez, azaz csak kopogtat-1 nánk. mert a házigazda, akinek egyébként otthon kellene | lennie, nincs a házban. S. P.- j nek derékfájása van a papír I szerint. A szomszédasszony ! áll meg a kocsink mellett:

— Nincs itthon — mondja —. reggel láttam a vonatnál, bement Siófokra.

» — Aláírná a jegyzőkönyvet ? |

— Én? Én kérem "'a harago- j sa vagyok. Keressek meg a ro~ ] konát. az majd aláírja.

A rokon, aki szintén táp- j pénzes állományban van. ugyancsak nincs otthon. A környékbeliek azt mondják, nem látták mostanában.

Az első beteg, akit a lakásán találtunk, a lábara panaszkodik. visszeres.

— Voltam már mindenféle orvosnál, kórházban, de meggyógyulnom még nem sí került.

A betegségéről beszél, panaszkodik. Látni rsjjta, örül, hogy látogatói érkeznek, ki- j öntheti a bánatát. Nem lehet inasra terelni a szót. mindig a betegségére kanyarodik visz- sza.

Hiába keressük a felírt ház- ] szám alatt a lakót, nem talál- 1 ju:k. Bosszankodunk is miatta. Ezen a napon nem az első eset. A fiatal ellenőr megjegyzi :

— Gyakran előfordul, hogy nem jó címet kapunk az orvostól. sokszor más a ház száma. <je ez a jobbik eset. Néha még az utcanév se jó.- A délután igazolja szavait, fllár majdnem bedugtuk az I ajtórésbe a felszólítást, mikor a szomszéd házból kiszólt egy idősebb hölgy.

— Kit keresnek?

— D. F.-et.

— Az kérem már több mint | két hónapja elköltözött.

Érdemes lenne elgondo’kod- ni azon. miért van ez? Az orvos vagy a beteg hanyagsága’ Amióta állampolgári jog az i ingyenes orvosi kezelés, a : személyi igazolványt kell bejutatniuk a betegeknek, csak-1

UTAZAS IRAKBAN

hogy ez nem mindig történik

meg.

Az ellenőrzés során huszonhárom beteget látogattunk meg a megye legkülönbözőbb részeiben. A huszonhárom I eset közül tíznél kellett feljegyzést készíteni es azt to- j vábbítani a beteg vállalatához, j az ottani szakszervezeo társadalombiztosítási ta»* őshöz. I Hárman dolgoztak, hatan nem j voltak otthon, egy beteg pedig iskolában volt.

— Én kérem csak most áll- I tam neki megcsinálni ezt a függönvkarnist. ..

— Csak most jöttem ki a cukorrépaföldre, szólni az édesanyámnak.

A harmadik beteg semmit se tudott felhozni a mentségére.

— Mivel íratta ki magát?

— Itt szúr — mutat a tüdejére.

— Csak nem fázott meg?

— Füstös munkahelyen dolgozom. és nem bírom a füstöt.

— Miért nem szólt a főnökeinek. Ihogv helvezzék át?

F. a hö-ghuruttal táppénzes állományba vett beteg nem szól semmit, • meg sem fordult a fejében, hogv van más megoldás is, mint kiíratni magát.

Mi lesz a sorsuk azoknak, akik nem voltak otthon, vágj' dolgoztak?

Az ellenőr válasza nem biztató:

— A vallalat szakszervezeti |

társadalombiztosítási tanács j felelősségre vonja azokat, akiket nem találtunk otthon. Ha igazolni tudják. miért nem voltak a lakásukon, akikor semmi különösebb következménnyel nem kell számolniuk a betegeknek, no persze csak akkor, ha a^ indok elfogadható. Ha nincs megfelelő igazolásuk. akkor a táppénzletil- tasukról a társadalombiztosítási tanács hoz határozatot. Ugyanúgy azoknál is, akiket munkában találtunk. Az új ‘ társadalombiztosítási törvény , kimondja: »... A táppénzt

meg lehet vonni attól, aki t gyógyulását felróhatóan kés- j lelteti, illetőleg az orvos uta- I sí fásainak nem tett eleget-.

Utunk során majdnem

minden betegtől megkérdez- j tűk: voltak-e látogatóban a j vállalatától. A válasz: nem. A , szakszervezeti bizottságoknak gondot kellene fordítaniuk a beteglátogatásokra. Nemcsak 1 azokat kellene fölkeresniük.

; akik. hosszabb ideig vannak táppénzes állományban, ha- I nem azokat is, akiket egy-két I napra írnak ki.

Nagy Jenő

Ezeregy nappalok

A rendőr krétával vonalakat húz az aszfaltra, itt volt a motor, itt folyt ki a benzin, amott meg feküdt a néni. A motoros halottsápadtán ül az. arokszelen, a/, előbb elindult telefonálni, de visszafordult. A mentő regen elvitte a nénit. az, orvos szerint lábtörés, nem olyan súlyos, de feküdni kell jó darabig. Most ért be a vonat, özönlik a nép az állomásról. A fél falu a városban dolgozik. Körbeálljá.k a rendőrt meg a motort, találgatják. hogyan történt. Szegény Mári néng sóhajt egy fiatalasszony; előbb-utóbb meg kellett történnie ennek, mert szegénykém t úgy jött- ment, mint azy alvajaró. A rendőr kérdi, a családtagok közül jött-e valaki a vonattal. Egy. sánta öregember válaszolja: mát- eléjük szaladtak a vasútra.

Fújtatva érkezik egy negyven év körüli asszony. Táskáját a motor mellé dobja és átkozódik. A mocskos szavak hallatán néhánvan megbor- zonganak, elsorpfordálnak. Az. asszony körbenéz az embereken.

— Ki talaíla meg? — kiáltja.

* Tizenkét év körüli fiú moccan a motoros mellett.

— Én. Jöttem biciklin a boltból.

Somogy/ Néplap

Mintha hajszárítóval fúvat-* tak volna arcomba — így éreztem, amikor Bagdadban kiszálltam a repülőből. Pedig este volt. 11 felé járt az, idő. a hőmérő mégis 30 fok körül mutatott, es * fújt a szaraz szél. Másnap reggel, mikor a nap is sütött, akkor vált teljesebbé a változás, amit az itteni éghajlattól érez az ember.

Ágyak a tetőn

Irak, ez. a 435 ezer négyzetkilométernyi ország elsősorban a meleg égöv sajátosságait mutatja. Kivétel tálán az északi rész, ahol a hegyek mérséklik a meleget. Másutt egész évben csak 11 napig lehet felhőt látni, eső is csak 50—100 milliméternyi esik, és a tél sem hidegebb 15 foknál, így azután érthető, hogy a júliusi nap perzsel, árnyékban is 35—40 fok a hőség és az európai időjáráshoz szokott ugyancsak megizzad.

Az első napon még volt hajlandóságom, hogy déltájban neki iramodjam gyalog az új felfedezésére, de egy kilométernyi séta utáu\ feladtam. Feladják ilyenkor az itt lakók is, bezár a bolt, kihal a bazár, és mindenütt üzemszünet van, ahol nincs légkondicionáló. A kereskedő a boltban ágyára hever, más hazamegy, és ott fekszik le. Egytől négyig itt megáll az élet. Sok minden világossá válik a meleggel való első találkozás után. A hajnali munkakezdés, a lapos háztetőre rakott ágyak, a régi és új házak okos elv szerint épített ablakai, melyeket védenek a naptól, a lomha járás, ami óv a rohanás okozta hevüléstól...

ígéretes program

A bagdadi Dar-es-Salam palotában hűvös 23 fokban ismerteti a programot kísérőm, Adnan Hashim, a tájékoztatási minisztérium munkatársa. A forradalmi iínnepsegek időszakára ugyancsak gazdag ajánlatot tesznek az újságíróknak. Csupán címszavakban: találkozás politikai és gazdásági vezetőkkel, látogatás az plajmezőkön és az Arab-öbölben, ahogy itt a Perzsa-öblöt nevezik, babiloni utazás, ismerkedés a siita mohamedánok központjával. Fogadások, múzeumlátogatások és egy sor tájismertetes szerepel a javaslatban.

A sokadik üdítő után újra inni kell egy jó narancs- dzsúszt. mert csupán a hallott program is melegít, A kormány tehát úgy gondoskodik az idegen látpgatóról, hogy az lehetőleg teljes képet kapjon erről a sokszor rosszul vagy alig ismert országról. Irakról hallván a legtöbben megrekednek az ezeregyéjszakánál, mások még eljutnak Szindbá- dig. es ha valaki a múltat is nézi, esetleg Babilon es Mezopotámia históriájára gondol. Pedig ennél több van ma itt. j

Fejlődés — rohamban

Irak ma az arab világban, de a fejlődő országok között is előkelő helyet foglal el. Az 1958-i. majd a hét évvel ezelőtti békés forradalom megteremtette annak az alapját, hogy gazdagságát saját fejlesztésére fordítsa. Nem kétséges, közben kialakult a nemzetek fölötti arab politika koncepciója is. ami csak növelte a lendületet, abban a hitben, hogy ez erősíti Irak hatását az arab világban.

A ma itt elő 10 millió ember — többségük arab, mintegy 20 százaléka kurd —. bonyolult belső viszályok es gondok után jutott el oda, hogy egyre nagyobb szerepet követeljen magának a gazdasági életben, a politikában. A felhalmozódó tőke, az olajkonjunktúra révén, a mesés ezeregyéjszaka után rría a mesés j nappalok ígéretét is felvil- r lantja. Amint az ország terű-! lete is szélsőséges — hegyek es sivatagok —. olyan végletes képletek élnek itt egymás mellett erős központosított hatalmi vezetés alatt. Mindezt tudván, izgalmasabbnak ígérkezik a program, mely a turistáknak szánt érdekességen tül az iraki hétköznapok sokféle keleti színességébe is bepillantást ígér.

Bürget Lajos

(Következik:

A -BÉKE VAROSA-)

Nagyüzem a Patyolatnál

Tavaly mintegy tizen kilencezer mázsa ruhát mosott a Somogy megyei Patyolat Vállalat. Az idén mintegy 25"—28 százalékkal több ruhát vittek mosatni a város lakói.

Szép szóra magas cé

Egy társasház gondjai

A BETONHÁZ mögött betonudvar. Ameddig a szem! ellát. a garázsok határolta térségig beton. Fékcsikorgás, dudalas. A gépkocsivezetők üdvözlik egymást. 'A négy- emeletes házban tizennyolc gyermek él szüleivel. A betonból kikandikál egy hinta, egy homokozó. Árváik. Létüket hazudtolja. hog£ az apróságok nem körülöttük, hanem a folyosókon hancúroz- nak, háromkerekű biciklijükön ott száguldoznak.

A gyermekgondozási szabadságukat otthon töltő anyák ki-kiszaladnak, hol fő- zökanallal. hol törlőronggyal, vagy éppen a javítandó ruhácskával: »Kisfiam. itt

vagy? Nem szabad leszokni.« Azután futás vissza.

Kaposváron, a Berzsenyi u. 10 számú ház második emeL leien Szabó Lászlone terelgeti két és fél eves fiát.

— Mindig leszalad. Főznöm, mosnom, takarítanom kell, nem tudom reggeltől estig a kezet fogni. A múltkor is keresem a gyereket, hat nem az autók között bolyong? De én magam sem tudok néha rendesen eljárni a jármüvek erdeijében. Nemegyszer ránk ijesztenek, mert se jelzes. semmi, csak úgy söpretnek el az ember mellett.

— Nekünk csak délután lenne szükségünk az udvarra, ’mert az én kicsim óvodás — mondja Zsohar Jánosné. — Most csak azért van itthon — néz a fánkot majszoló apróságra —, mert beteg. Az igaz, hogy öt után lekerezkedik, egyedül nem merem leengedni, hiszen itt fordulna«, meg az autó«.

— Hasznavehetetlen az udvarunk — teszi tűzre a lábost Boda Lajos né házfelügyelő. — A két gyerek mellett agyonizgulom magam, hiszen képtelenség őket a lakásban tartani. OTP-társas- ház a mienk, huszonhárom család az AUTÖKER-rel közösen építtette. Két éve, mióta beköltöztünk, sokszor megbántuk a közösködést. Az arurakoda6 zaját lassan megszoktuk. de hogy kizárólagosan őket szolgaija az udvar, az már lulzas. Megértjük, ha járműveik ki-be járnak, de a vásárlók duzzaszt jak igazan a forgalma t.

Az autós cikkeket árusító boltba nyitok. Kardos György. a bolt vezetője — legnagyobb meglepetésemre — ugyancsak

zsörtölődik.

— A gépkocsivezetők kulturáltságán múlik az egész. Nézze, a kirakatüvegen at a parkolóhelyre látni. Rostellnek száz lépést gyalog megtenni. Higgye el, hogy sokszor a méreg esz bosszúságunkban, amikor nem is a betonra vagy az udvarra, de még az előttünk levő parkosított részre is ráhajtanak. Pedig azt mi a lakókkal közösen, húszezer forintért nen- deztettük. Azután, ha szép szóval kérjük őket, gyakran a magas cét használjak.

Beszélgetésünket rövid közjáték szakítja meg.

— A zöld Skoda tulajdonosát keresem! — toppan az üzletbe egy nem .éppen jókedvű hazbeli lakó. — Jöjjön már, fél óraja to porgok, nem tudok a kocsijától kijutni a garázsból.

— Na látja, szinte rendelésre jött a példa! Mi ugyanígy napjában vagy tízszer vagyunk kénytelenek toporogni. Az igaz, hogy a városi tanács bövithetne a Berzsenyi utcai parkolót. A havi száz mazsa arunk tíz pótkocsis teherautóval érkezik. Ezt nyilván tovább kell 'szállítani az eladás után. Az is igaz, hogy ha nálunk nehez, terjedelmes árut vesz valaki, indokolt, hogy itt álljon meg. De ha valaki egy gyertyáért jön, miért keli annak ide aLlnia? Azután megfigyeltük már, hogy nehánya-n rájöttek: milyen jó tágas, betonos ez az udvar, s beállnak oda.} Sokszor fél napokra is otthagyjak az autójukat. És azt hiszi, hogy hozzánk jönnek vásárolni? Egy csudát! Éppen ezért a vasárnapi lakógyűlés után tanácskoztunk a köziekedesrendészettel. Ennek nyomán a »maszek« kocsik bejárasat tiltó táblát már el is készítettük.

lgali György, a lakóbizott- sag elnöke jo javaslatokat tesz.

— AHELYETT, hogy’ mindenki elbarikadozza magát a sajat kis világába, a »gyesen« levő anyukák ös6zedugnatnak a fejüket. Egyik nap egyikük, másik nap másikuk vigyázna az összes kicsire, amíg a többiek nyugodtan ellátnák a házi munkájukat. Lesz itt még parkosítás, nem fulladunk bele a betonba. Sőt, elkülönítjük az AUTÖKER forgalmát is. Am terveink valóra váltásához az kéne,* hogy agglegény létemre ne nekem kelljen homokozóért, hintáért győzködnöm a gyerekes családokkal, hanem a szokásos öt-hat lakón kívül a többiek is ott legyenek, amikor csinálni kell valamit a szebb udvarért. Persze ez nehezebb, mint panaszkodni.

Gömbös Jolán