Somogyi Néplap, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-02 / 231. szám

Színvonalas előadások, jól sikerült bemutató Barcson PANASZOK NYOMÁBAN Bnrgonyatárolási tanácskozás ^4 Országos burgonyatárolási tanácskozást és bemutatót tar­tottak tegnap megyénkben a burgonyatermesztéssel foglal­kozó gazdaságok szakemberei­nek. A rendezvénynek a bar­csi Vörös Csillag Termelőszö­vetkezet volt a színhelye. A MÉM termelés- és műszaki fejlesztési főosztálya, a So­mogy megyei Tanács V. B. mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya, az Agrártudo­mányi Egyesület, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem, va­lamint a MÉM feljesztési pro­pagandairodája által rendezett tanácskozáson megjelenteket — köztük Süveges Sándort, a Barcsi Járási Pártbizottság el­ső titkárát — Tóth Lajos, a ínegyei tanácp elnökhelyettese köszöntötte. A burgonyatárolás és -ter­mesztés időszerű feladatairól, fejlesztési célkitűzéseiről dr. Kasza Béla, a MÉM termelés­és műszaki fejlesztési főoszta- l vetőgumó-ellátással, lyának osztályvezető-helyette­se szólt. Hazánkban a IV. ötéves tervidőszak első felében csök­kent a burgonyatermesztés, ami azzal járt, hogy jelentős mennyiségben kellett ezt a növényt importálni. A csök­kenés oka a területi szétapró­zottság mellett egyrészt a megfelelő fajták hiánya, a ha­gyományos termesztési mód és a helytelen technológia. Az 1973-ban hozott intézkedések és az ezt követő határozatok tavaly és az idén kedvezően éreztették hatásukat. A foko­vő műtrágya- és növényvédő- szer-ellátással az általános ágazatfejlesztés feladatai meg­valósultak. Megyénkben két intenzív burgonyatermesztési rendszer alakult, az egyiknek a barcsi Vörös Csillag Tsz a gesztora. Országosan jelenleg 21 300 hektáron folyik kor­szerű burgonyatenmesztés az 1974. évi 13 900 hektárral szemben. Mindenütt jelentős termés­növekedést értek el, a termés­átlagok néhány helyen már megfelelnek a nemzetközi színvonalnak. Az idén az or­zatos fajtaváltással, a javuló i S2ág burgonyaszükségletét tel­válogatóasztalokról a burgonya-ár zsákokba kerül. növek-1 jes egészében hazai termésből lehet fedezni. Jelentős a haladás a gépesí­tésben. Mintegy 16 ezer hek­táron dolgoznak ma már nagy teljesítményű gépsorok. Kor­szerűsödött a tárolás is. 1974— 75-ben a gazdaságokban 6000 vagonnyi tárolótér épült, a felvásárló szervek pedig 6900 vagon burgonya elhelyezésére alkalmas tárolóteret építenek. Dr. Horváth Sándor, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem munkatársa a kor­szerű tárolókról, azok üzemel­tetéséről szólt. A burgonya­tárolás alapvető célja: a ter­ményt úgy megőrizni a fel- használásig, hogy annak mennyisége és minősége ke­vésbé károsodjon. Hazánkban a legelterjedtebb tárolótípus az úgynevezett halmos tároló, ahol a burgonyát egyenletes rétegvastagságban tartják. Az előadó felhívta a figyelmet a létesítmények megfelelő kli- matizálására, a tárolók gépe­sítésének módjaira. Sárkány Pál termelési el­nökhelyettes a vendéglátó gaz­daság üzemi tapasztalatairól beszélt, majd a részvevők megtekintették a tsz nagyhal­mos tárolóját. Ez tavaly ké­szült el 24 millió forintos költ­séggel. 400 vagon burgonya helyezhető el benne, de az át­eresztő képessége 800 vagon. A nagy érdeklődéssel várt tanácskozásról gazdag tapasz­talatokkal távoztak a részve­vők. Legalábbis erre enged következtetni az a sok kérdés, mely a bemutató során el­hangzott, és melyre a jelenlevő intézmények, a vendéglátó üzem szakemberei válaszoltak. Dán Tibor Talán nem is baj, hogy vége van már a szezonnak, s a fé­nyes, kora őszi nap falevelek­kel behintett, üres utcákra néz. Így legalább nincs szem- és fültanúja a rosszindulat­nak, a ravaszkodásnak, a kap­zsiságnak, a kicsinyes torzsal­kodásnak. A »Nagymama békéje«, ( -Csendes sarkunk«, »Álom- lak-^ és egyéb feliratú hétvégi házák, pihenők közül szinte gomolyok az üzletfelek közötti vita kesernyés párája, a durva szópárbajok és a becsületsér­tést kimerítő jelzők lánca. Fanaszok nyomában jártunk a Balaton mellett. A dombtetőn A fonyódi domb tetejéről gyönyörű a kilátás. A kisipa­ros — akire panasz érkezett — is dicséri, amikor kilépünk a kocsiból. Mintha bizony nem is azért jöttünk volna, mert meg kell védenie magát. Az is lehet, hogy megszokta már a panaszokat, a panaszosokat, az ellenőrző méréseket, mert »az istenit az ilyen építtetőknek!« mondja, persze, hogy ne hall­ja mindenki. Az épületet — családi ház­ról van szó — tavaly október 10-én kellett volna átadnia. Készen, azaz a megállapodás­ban foglaltaknak megfelelően. Közbejött azonban néhány »komoly« akadály: összetörte a kocsiját, és nem kapott va­sat. Hogy van-e vagy sem — mármint vas — azt nem tud­ta, mert kapásból felsorolták, milyen méretekben és hol le­het vásárolni. — De akkor meg a fuvar í.. Miután nem kap választ, talál egyéb kifogást, minde­nekelőtt az építtetőben. Az üzleti tisztesség hiánya nem szerepel az általa felso­rolt akadályok között. így azután Gadanecz György kő­műves kisiparos mindenkivel összeveszik: a járási- hivatal képviselőjével, a kisiparosok szövetségének járási titkárá­val. A ház meg áll. mossa az eső, a már beépített anyag napról napra romlik, s mint az egyik szakértő megjegyezte, van olyan része az épületnek, amelyet újból kell csinálni. Az építtető felháborodottan magyarázza: a kifizetett 100 ezer forintért az eddig elké­szülteket aránytalanul kevés­nek tartja. . Egyébként ő sem a szabályok szerint járt el: újból, kell kérnie az engedélyt, mert a belső építés teljesen el­tért a tervben meghatározot­tól. A vízpart mellett Emeletes ikerház, az a faj­ta, amelyikre — ha majd el­készül — mindenki azt mond­ja: De jól megy nekik! Itt nincs semmi hiba az építtetőben. A fiatal nő okosan, megfontoltan beszél, elmagya­rázza, mit kifogásolt a kőmű­ves munkájában. És magatar­tásában, mert mint kiderült, a kivitelező kőműves az erős emberek közé tartozik, akinek meg sem kottyan egy-két olyan madárka, mint a villa- építők. A véletlen folytán ugyan­csak Gadanecz György. Hama­rosan azt is tapasztaljuk — no, hogy is lehet finoman fo­galmazni? —, hogy ellentmon­dásokba keveredik. Á kifogás a durva sértése­ken kívül: többször módosított határidő mellett sem fejezte be a rábízott munkát, nem állta a szavát, és amit csinált, azt sem lehet »mintadarab­nak« nevezni. A szakértők közben jámak- kelnek, mérőszalaggal a fala­kat, a mennyezetet, az emész­tőgödröt vizsgáztatják, Gada­necz magyaráz: lehet, hogy úgy volt, az nem egészen úgy volt, most is azt mondom, a 650 forintot elismerem ... Azután leszurkolja a tarto­zását: tíz, húsz, meg húsz az ötven... A tulajdonos tartja a markát, korábban ötszáza­sokkal fizetett súlyos ezreket a kőművesnek... A téren Rélatelepnek ezen a részén egyetlen szellős, tágas térsége Ezt bizonyítja az újonnan épült ház felett feszülő vil­lanyvezeték, és a ház alatt húzódó vízvezeték. Az építte­tők kaposváriak, akik bepa­naszolták a kivitelező kőmű­vest, Vigh Lászlót. Részegen dolgoztak, s különösen a társa magatartása volt botrányos. Az iparos rettenetesen megsér­tődik. Ha valámi nem stimmel az ő hibáján kívül (például: rosszak az ablakkeretek), már mondja is ötször-hatszor: »persze, még jó, • hogy nem rám kenik azt is!« Felháborodottan sétálgat és vitatkozik az építtetővel: a segédmunkások családtagként dolgoztak, vagy sem. — Lényeg — szólok közbe —, hogy a pénz a családban maradt. Beugrik. — Hát persze! — mondja. A munkája egyébként nem csúnya. Amin összevesztek: nincs végelszámolás, s az ipa­ros eddig nem is volt hajlandó adni. Ebből viszont áz épít­tető azt a következtetést von­ta le: lehet, hogy becsapták. És elindult a kicsinyes tor­zsalkodás. Láttam egy akku­rátusán vezetett gépelt papírt az asztalon: sor 20 Ft, bor: 50 Ft... Vakvágányon Feltűnő volt: mindegyik he­lyen, mindegyik építtető tege- ződött a kőművessel. Mintha attól várt volna szebb és gyor­sabb munkát, ha »jobb kap­csolatba« kerül az iparossal. Így azután tegeződve vesze­kednek, sértegetik egymást. Feltűnő volt: a kőművesek úgy viselkednek, mint a csá­szárok. Minden bizonnyal nem annak születtek, ám a kon­junktúra, a jó kereset már mázt rakott rájuk. (Hangsú­lyozom: csak az ezen a napon látott kisiparosokról van szó!) Végül feltűnő volt: mintha az iparosok nem becsülnék saját szakmájukat. Ameddig a Az idén először közi vásárral egy ülőben — e annak szerves részeiként — az idén első ízben megrendezik a kereskedelmi, technikai és Kerekes Imre 1 ______________________ l lHIIIlM ■ áyfif vakácii 1 § 1 | IlllliUl---------------- rendezések nagyszabású be­mutatóját a Belkereskedelmi v alamikor tér volt, a környék i »lebukástól« félnek, ez csak személyükre terjed ki, a szak­májuk védelmére nem. Nyu­godtan végeznek hanyag mun­kát ... Nehogy azt higgyük,' az építtetőiekéi semmi baj nin­csen ! Lehetnek ügyetlenek, fe­lelőtlenek, hiszékenyek, rossz- _ indulatúak, bosszúállók. Leg­kiáilítását, amely a következő i aiább erkölcsi fölényt akarnak években Hoventa néven kerül | — ha lehet, pénzvisszatérítés- a nemzetközi vásárok közé. j sej — az építkezés ideje alatt A kereskedelmi dolgozód átélt idegfeszültségért, munkáját könnyítő gépek, be­Kereskedslmi és vendéglálóipori gépek kiállítása Az őszi budapesti nemzet- vendéglátóipari gépek szak­ndkus számítógépen« — mon- 11. dóm én. »Az más« — komoly pofát vág, de magában röhög. Esti progratnunk, városné- Az előbb már azt hittem zés. A Lakingeren nyoma psöngettek, most meg egyszer- sincs annak, hogy meghúzták, re megenyhült a helyzet. Egy- Bániekivel szinkronban egy bői megette az ügyet, csak hölggyel ismerkednek. Az er­Ki tehet a saját bizonyítvá­nyáról? Talán én állítottam ki? Megkérdezik tőlem, mi a véleményem? A kezembe nyomják a papírt, ezért dol­goztam egész évben. A végén kuss! A piacon nem adnak ér­te egy buznyákot. Az ilyen bizonyítvány a legjobb, senki nem sajnál. És csak kevesen irigyelnek. Apám úgy fogja, mintha szentírást tartana a kezében, adják kéz­ről kézre, úgy bámulják, mint a családi fotót. Hozzá még az anyám a szemét is dörzsöli. Mindenki legalább háromszor megnézi, jól lát-e. Az öreg végül mégis elszánja magát az intervencióra, persze konfek­cióduma, amit mond. Kétség­telen egyéniség. Én csak hall­gatom, hogy egy ház omlott össze benne. Most derül ki, milyen szoros a kapcsolat fo­gyasztóimmal. Esznek engem. Érzem, ott helyben megfagyok a családi élet melegében. Két négyesem is van, de erről frankón úgy nem esik szó, mint az OTP-részletről, amit az öreg magánjellegű okokból általában csak késve tud be­fizetni. Lelombozódok. Míg rágják a bizonyítványom, az újságra sandítok: kiolvasom, hogy a Vénuszon nincs élet. Milyen jó az ott lakóknak! No, mindegy, ez is elmúlt. És ahogy kiszeílőztetem a fe­jem, úgy döntök: itt az ideje, hogy rendibeszedjem a klub ügyeit. Azt a bizonyítványt meg majd csak lenyelik. Még a Napóleon fölött is napirend­re tértek. Legalább is úgy emlékszem, valami hasonló szerepel a történelemiben. Csak a néném tudná tartani a száját. Ha még egy szót szól, közlöm vele, hogy a köl­nitől, amit használ olyan illa­tos, mint egy sertésikombi- nát. Ilyenkor legjobb beindí­tani a magnót. Hála istennek beállt a csend az egész vonalon. Senkinek nincs már egy ép gondolata, mint a megjelenteknek az író —olvasó találkozón. bírjam szöveggel. »Mit nem tud még a Lakinger?« — »Miért zárják be a húsbolto- toat éjszaka.« — »Klasszikus« — mondja az apám. — »Jár neki, hogy ezért meghúzzák.« Még valami jó szöveg kelle­ne, s az öreg a zsebemben. Mondom neki: »azt hitte, hogy a Wartburgot a Heine-művek- ben, gyártják«. A néném köz­ben ismét átmegy a szobán, jár-kel, mint aki bepörgött. Ringatja magát, mint egy ki- szuperáLt sétahajó. Aztán leül, keresztbe rakja a lábát, a melle alatt átdöfi a könyökét. Eszi a kefét, amiért nyomom az öregnek a halandzsaszöve­get, és úgy teszek, mintha semmi se történt volna. Sze­rencsém, hogy éreztem a hely­zet izomzatút, és tudtam hova kell nyúlni. Szóval, az a lé­nyeg, hogy az öreg ért engem, a néném pedig annyit lát az egészből, mint a vak kefeárus a vevő szakállából. A Lakin- ger majd csak megtanulja azt a rohadt helyesírást, az a fő, hogy magam kimásztam a bajból. Ahogy a család nőtagjai M­kölcsös társadalom nevében nem díjazom az ilyen nyilvá­nos fordulatokat. Hallgatok. Mit is lehet ilyenkor monda­ni? Bízom az emberiség ne­velő hatásában. Tudományosabban is fogal­mazhatnék, de remélem, így is megértenek. Erről a nevelő ha­tásról szövegelt nekem éppen tegnap a kedves néném. Ma meg kapóra jön. De hagyjuk a romantikát! A baba már be is melegedett, mint fűtőtesten a kelt tészta; amolyan szexi kis nő, aki minden ügyet vá­logatás nélkül a fenekével irá­nyít. Ez már olyan világos, mint az új forgalmi rend. Rohanás előre-hátra, csúcs- forgalom a mellékutcán. Be­térünk egy bisztróba, a csaj kísérőnek issza a rumot a ko­nyakhoz. A szakma élvonalá­hoz tartozik. Megindul az eső, a helyzet egyre nedve­sebb. Végül is a Ramazuriban kö­tünk ki, az a mi tanyánk. Ótt persze minden csendes. A fő­nök a sarokban szunyái, két asztalnál ül csak vendég. A főnök felébred. Jatt, miegy­más, csipkedi magát.; nap­hosszat aludna, minthogy esős Minisztérium irányításával rendezik a BNV »D«-pavilon- jában. Mintegy 3500 négyzet- méternyi területen 32 hazai es külföldi vállalat gyártmányait mutatják be. A kisiparosokat ellenőrzőket azonban egy dolog különös­képpen érdekli: minél előbb megszüntetni — és megelőzni! — az ilyen vitákat. Ha kell, iparengedély-elvonással. Mészáros Attila Növényvédelmi tájékoztató Munkák gyümölcsszedés után □ Somogyi Néplap A konyha felől érkező sza­jTwíSSK *"■*.'«*'« «W» megenyhül. Tőlem kér infer- már süti a rántottat, az öreg hat kis konyak, két üveg sör rnációt, miért bukott meg a pedig helyezkedik a tv előtt. a7- uraknak.., A hölgyeiknek kö­Lakinger. »Nem tudta bem«- Villanyfényes közvetítés tatot-* bikini tervezést eiektro- vetkezik * stadionból. vermut.« (Folytatfnk.) Az idei csapadékos időjárás kedvezett a gombaibetegségek fertőzésének és terjedésének. Rendkívül erős fertőzések ala­kultak ki megyénkben a gyü­mölcs- és szőlőkultúrákban. A jövő évi termés biztonsága érdekében, ne hanyagoljuk e! a szüret utáni növényvédelmi munkákat. Mivel az alma- és körtefa- varasodás, az őszibarack le- véllikasztó betegsége, valamint a kajszisokban évről évre na­gyobb gondot Okozó gnomó- niás levélfoltosság kórokozója a fertőzött leveleken telel át, érdemes a lehullott lombot nyomban rézoxidklorid ható­anyagú szerek (Vitigran, Co- box sfcb.) Q,5 százalékos, vagy a Fundazol 50 WP 0,1 száza­lékos oldatával áztatásszerűen permetezni. Ezzel gátoljuk a kórokozó gombák ábteleiő szaporítótestjemek kialakulá­sát, és megakadályozzuk, hogy tavasszal ezekben szaporító- képletek fejlődjenek ki. Ugyanezt a célt szolgálja a le­hullott lombozat összegyűjté­se és elégetése, vagy gondos aláforgiatáea, azonban, a fer­tőzött lombot ne használjuk komposztálásra, mert a kór­okozók így is áttelelhetnek. A lehullott levelek permete­zésére kell nagyobb gondot "fordítani, mivel a legerőseb­ben fertőzött levelek hullanak le legelőször —1 de az őszi lombfertőtlenítéskor a fán levő leveleket is alaposain, áztatás- sze-rűen permetezzük. A keze­lést csapadékmentes napon végezzük, mert esős, párás időben a növényVédőszer-ol- dat felhígul, és hatása nem érvényesül. A kevesebb nö- vényvédőszer-felhasználás ér­dekében kezelhetjük a lehul­lott lombozatot Karbaimid műtrágya 5 százalékos olda­tával is, ezzel elősegítjük a le­velek korhadását és a kóroko­zó gombák szaporítóképletei­nek pusztulását. Vizsgáljuk át a piros- és fefceteri'biake-boíkrokat, mert a kaliforniai pajzstetű és a vesszők belsejében élő, üveg- szárnyú ribizkelepke erősen károsít megyénkben.. A fertő­zött vesszőket távolítsuk él, és utána az egész bokrot Bi—58 EC 0,1 százalékos oldatával, valamint 0,1 százalékos Fun­dazol 50 WP-vel áztatásszerű- em permetezzük. 0100890200002300000200000201000100

Next

/
Oldalképek
Tartalom