Somogyi Néplap, 1975. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-13 / 215. szám
ri&rROTZNAPJtfmk Hivatásos pártfogó F sa cím. Első hallásra csuda nagyképűen hangzik. A pedagógusok, akiket takar, maguk is idegenkedve ízlelgették eleinte. Járta is a szó körűié, hogy átkeresztelik. Hogyne, mikor hallatára éppen a pártfogói tevékenység alanya gombolkozott be állig. Faluhelyen a városi ember a mai napig lehet riadalom, még ilyen ismeretlen fogalommal megfejelve. Mikor egy környezettanulmány készítésekor rátértem a bútorok összeírására, az ágyban fülelő öregasszony így förmedt rá a menyére: — Fogd be már a szád, te Rózsi, hátha az adótól gyütt! így azután sok társammal együtt bizony «-csak« pedagógusként mutatkozunk be az első látogatáskor, mert ez a szó olyan szézámféle vasfű, mely megnyitja a kilincset még akkor is, ha »madzag« a húzója, és ezután már akár hivatásos pártfogók is lehetünk. Hiszen még gyakorló pedagógus barátnőmet is tévútra terelte újsütetű foglalkozásom frissiben mázolt címere, ugyanis dísztáviratban gratulált a pártbeli »magas« posztómhoz. Az elnevezés átvészelte a kezdet nehézségeit, életben marad, gyökeret vert, és most ott tart, hogy átlép a köztudatba, mert nem a sikerült vagy sikerületlen névradás itt a lényeg, hanem, az | ifjúságvédelem. Az ifjúság feszültséggel teli j magatartása nem valamiféle I új jelenség. Az agresszív | szembefordulásban megnyilvánuló robbanó türelmetlensége csupán . öntudatlan helyzeti energia, amely felszabadulva lezúdúlhat jó és rossz irányban is. Mi, felnőttek, egyformán felelős virrasztók vagyunk a strázsán, mert nem mindegy, hogy a jövendőnk tabula rasájára mi íródik majd útközben. j A gyors ipari fejlődés, az ezt kísérő rohamos városiasodás, a tömegméretű ingázás lakó- és munkahely között, a modern életforma ritmusának uniformizáló hatása buktatókat is rejteget. A városi élet ártalmai a stabil szemléletű felnőttet is kikezdhetik, hát még a vértezetlen fiatalt. A talajtalanság, a társtalanság érzése, de a szokatlan közösségi élet és annak az újság ingerével hatos sokféle érintkezési formája aránytalanul a szórakozási lehetőségek mértéktelen kihasználására csábítja őket, és ezzel ritkán tart lépést a kulturálódásuk. A céltalan csatangolásban, legtöbbször az italozásban verbuválódott társaság égisze | alatt bátorkodó negatív hatás j alattomosan oldja az erkölcsi ‘ gátlást. Az új életforma megemésztésére egyre kevesebb az idő, így a sodró erejű asszimilálódási folyamatban sokan válnak munkakerülővé, iszákossá, gyökértelen lumpenelemmé. A bajok meghatározása mégsem ilyen egyértelmű, mert a fiatalok félrehullásán munkáló erők összetettebbek; együttesen hathat bennük a széteső család, az alacsony szellemi szint, a hibás világ- szemlélet, a beszűkült érdeklődési kör és az alkoholista szülőktől öröklött psziché. A védő-óvó intézkedés, a megelőző pártfogói felügyelet és az utógondozás alatt álló kiskorúak védelmét, nevelését, irányítását országosan 103 hivatásos pártfogó végzi. Munkájuk sokrétű, hiszen a kiskorú labilis magatartásában, környezetében mindig valamilyen fogyatékossága tükröződik vissza, így a hivatásos pártfogónak néha több gondot okozhat a problémás felnőtt, mint a gondjaira bízott fiatal. A hivatásos pártfogó sok tapintatot igénylő ténykedése nem látványos attrakció; munkájában egy úton jár a józan erély, a türelmes szeretet, a szerény eredmény, a hangos sikertelenség és ai töretlen optimizmus. Mihályi Margit Lányok bandurával Többet ésssell — avagy a rugós ásó vallomása »Higgyék ei, az itteni hi- ganygőz-lám- pafényes éjszakában irigykedve pislogok a szomszédos Agromasexpo gépei felé. Azok ott állnak, újak, csillogók, villogok, és ilyenek is maradna!; mig itt lesznek. Én viszont, ha ez így folytatódik, talán tönkre is megyek, mire vége lesz ennek a kiállításnak. Engem, kérem, reggeltől estig használnak, nyűnek. Látja, kézről kézre megyek, hovatovább elfogy az ásózatlan terület. Hogy mekkora itt a tolongás mindig — az elképesztő. Barkácsoló nemzet a magyar -é- ezt egy magyar rugós ásó tökéletesen tudja! Különben nem létezne. De hogy eny. nyire barkácsoló és ennyire kedveli mindazt, ami csak egy kicsit is egyszerűsít, és ésszerűsít a munkáján, azt nem hittem volna még akkor sem, amikor ezt a kis rugós szerkentyűt őseimtől örökölt, hagyományos alakomra szerelték. Nem egyedüli »találmánya« vagyok a székesfehérvári kert- és géphasznosítási szakcsoportnak, csak hát ezen a kiállításon én forgok leginkább közkézen. Az még hagyján,' hogy mindenki kipróbál, de hogy közben milyen képtelenségeket mondanak! Micsoda parázs viták vannak! Rájöttem arra — ez maradjon magunk között! —, hogy ameny- nyíre az emberek szeretnek egyszerűbben, könnyebben elvégezni valamilyen munkát, legalább annyira hitetlenkedve fogadják azt az eszközt, amely- lyel ezt a célt elérhetik. Erre élő példa vagyok. Velem, ugyebár, a rugóm miatt nem a hagyományos módon kell ásni, fordítani a földet — erre azt mondják: »jó, jó, de nem fordítja a talajt«. Hát tessék, nézze! Nincs ez megfordítva? Dehogy nincs! Ez a szép, fehér kavics, amely fölül volt, ott van alul, a barázda mélyén. De nem hiszik! Ezért próbálnak ki újra és újra, adnak kézről kézre, azután persze a végén rájönnek, hogy nemcsak könnyebb velem ásni, hanem hibátlanul szép munkát végzek. De amíg idáig eljutunk! Hajaj! És ez így megy napról napra. Éjszakánként ezért pislogok sóvárogva a nagy géocsodák felé. Nekik könnyű! őket itt nem használják. Mikor pár órára elbóbiskolok, arról álmodok, hogy egyszer belőlem is valaki ilyen géposodát barkácsol. Sohasem lehet tudni! Barkácsoló nemzet a magyar!...« Föl jegyezte: V. M. Legszebben zengenek a románcok Az egész világon hódítanak a régi hangszerek. Űj virtuózok nemzedéke nőtt fél, újra becsületet, hírnevet szerzett a régi, már-már elfelejtett hangszereknek. Magyarországon a lant a legjobb példa erre, Ukrajnában viszont a bandura. Ez az ukrán basszuslant ovális, felül lapos, alul domború testű. A fogólapján végigfutó húrok száma hat, ezenfelül azonban van még hat vagy több -üres« segédhúr. Maja, Tamara, Nyina a szüleitől örökölte a bandurát, s a tehetséget is. Ez a hangszer alapozta meg hírnevüket, s természetesen az ukrán népdal, amelyet megszólaltatnak rajta. A ma már külföldön is jól ismert trió tagjai Kijevben ismerkedtek meg, ott találkoztak a zeneiskola elvégzése után. Banduraszólistaként kezdték, azután kiderült, hogy nagyon szépen énekelnek együtt. Erre Maja Golenko, Tamara Gri~ cenko és Nyina Piszarenko megalakította a bandúratriót. Bejárták együtt Ukrajna városait és falvait, majd a szomszédos köztársaságokat. Műso- j rukon mai szovjet zeneszerzők, | klasszikusok műveit szólaltat- j ják meg, s természetesen az ukrán dalokat. A három mosolygós lány egyre nagyobb sikereket ért el, egyre gazdagodott a műsoruk, például az orosz, grúz, örmény, turkmén, litván dalokkal. Különösen az ukrán és orosz románcok hangzanak csodálatosan bandurakísérettel. A hangszer nélkül is egy egész zenekart helyettesítenek. Tamara a drámai, Nyina a lírai, Maja a koloratúr hangjával. Amikor kimennek a színpadra pompás népi öltözetükben, mosolyogva, kezükben az ezüstös húrú bandurával — máris megnyerik a közönséget. S nemcsak odahaza, hiszen sok országban jártak, énekeltek már lengyelül, franciául, németül, olaszul, sőt japánul is. A Sevcsenko-díjas trió most új műsorra készül Dalol a földgolyó címmel. Talán hazánkban is bemutatják majd a szép dalokat. Robinson Crusoe igaz története Kevesen ismerik Robinson Crusoe igaz történetét. Mert Daniel Defoe valóságos históriát örökített meg regényében. De nézzük közelebbről, mi is történt tulajdonképpen! Chile partvidékétől mintegy 400 mérföldre terül el a tizenhárom mérföld hosszú sziget, amely bevehetetlen erődként emelkedik ki a Csendesóceánból. Egy hatalmas kő- szirt aljában — száz méterre a parttól — barlangnyüás látható. Ott talált menedéket Alexander Selkirk, 28 éves skót tengerész. miután 1704-ben partra tették, mert föllázadt a hajón uralkodó embertelen körülmények ellen. Négy hosszú éven és négy hónapon át magányos remetekent éit Selkirk ezen a lakatlan szigeten. »Furcsa és meglepő kalandjai« inspirálták Dániel Defoet klasszikus regénye. a Robinson Crusoe megírására. amelyet először 1719- ben adtak ki. Miután Selkirk hajlékot talalt. az egyik hegyoldalon, naponta végigfürkészte a tengert, hajókat keresve, melyek azonban nem tűntek föl a láthatáron. Először kétségbeesett (akár csak Crusoe), aztán lassanként enyhült a melankóliája; mind nagyobb örömöt talált a természet szépségében és a magányban. Két kunyhót épített — az egyikben lakott, a másikát konyhaként haszmegközelíthető helyen, ahová csak a sziklákon át lehetett eljutni. Selkirk legfőbb tápláléka a kecskehús volt. A kenyeret káposztával pótolta; hagymát, valamint retket is talált a szigeten — ezeket évtizedekkel azelőtti telepesek ültették. Szelídített kecskéi »gondoskodtak« a tejellátásról. S miután ruházata teljesen elrongyoló- dott, öltözetét is szárított kecskebőrből készítette. Selkirk kis iőporkészlete csakhamar elfogyott, de a szirtek megmászása közben izmai megacélosodtak, és meglepő ügyességgel több mint ötszáz vadkacsát fogott puszta kézzel. A Rogers kapitány megérkezéséig eltelt évek alatt csak két spanyol fregatt kötött ki a szigeten. (Spanyolország akkoriban hadban állt Angliával.) Együtt érkeztek, és Selkirk csak gyorsaságának köszönhette, hogy sikerült megmenekülnie. Teltek az évek, s végül 1709. február 1-én a délutáni órákban Selkirk észrevette, hogy két hajó közeledik az öböl felé. A partra rohant, és nagy sietve tüzet gyújtott. Az öbölbe érkezett Duke és Duc- hoss legénysége csapdától tartott. s délig nem kötött ki . .. Selkirk történetével meghökkentette megmentéit. Följegyezték a kapitány naplójába is. Aztán Rogers kapitány másodtisztjévé nevezte ki Selkirk matrózt, amikor a Duke és Duchoss észak felé indult — rabióhadjáratra. Későbo Selkirk lett egy zsákmányul ejtett spanyol hajó kapitánya. Rogers még tizenegy hónapon keresztül hajókat rabolt ki Chilétől Mexikóig — zsákmányát később nyolcszázezer fontra értékeltélv'. Selkirk vagyonos hajósként 1711 októberének közepén London mellett szállt partra. Nyugtalan szelleme azonban nem tudott megpihenni. Jelentkezett a haditengerészetnél, és néhány évvel később a Way mouth hajón — Afrika partjai mellett — halt meg, 45 éves korában. Életveszélyes pizsama A gyárban jó nagy darabot levágnak az anyagból, függőlegesen kifeszítik, alsó szélét meggyújtják. Ha az égett felület nem haladja meg az át- nálla —, mégpedig nehezen I lagos 18 cm’-t, az anyagot keAkklimatizálódtak az oroszlánok Kis sziget vadállatoknak Szokatlan formájú kis szi- ] getet építenek a kijevi ál- j latkert központi részén. A Iá- j togatók már alig várják az építkezés befejeződését, hiszen az oroszlánok, a tigrisek, a párducok a szabadban sétálnak majd a »dzsungelbirodalomban«, amely 1,2 hektáron terül el, s négyzetméteres, mély árok övezi. Félig vízzel lesz tele az árok, a fala pedig meredek lesz. Az állatkert dolgozói egy aluljárófolyosón közelíthetik meg a szigetet. Jő időben a dzsungel lakói a szabad karámokban heve- j résznek. Az ussszuri tigrisek, I az afrikai oroszlánok már jól alkalmazkodtak Kijev éghajlatához, s még a hidegebb napokban is kint sétálnak a szabadban. Hiába, ez már a nyolcadik nemzedék. A fagyos hónapokban a most épülő téli kert ad otthont nekik, ebben medencét is találnak a vadállatok. Példátlan társadalmi botrány foglalkoztatja Spanyol- ország fővárosának, Madridnak a lakosságát. A botrány egy örökség-figgyel áll kapcsolatban. A spanyol hatóságok nem tudják, mitévők legyenek 25 ezer peseta vagyonnal, mert az örökösöknek, illetve jogos tulajdonosának nem tudják kifizetni, ugyanis azok nem hajlandók fölvenni az összeget. A vagyon körüli regény F unchal-Madeira világfürdő, jében kezdődött. Itt nyaralt egy spanyol özvegy, Signori- na Merinho Costa, feltűnően csinos leányával, Avenidával. A lány hamarosan megismerkedett egy Yorge Rebelo nevű, kifogástalan megjelenésű fiatalemberrel, s két hónap múlva már férj és feleségnek mondotta ki őket Madrid anyakönyvvezetője. Kéthetes nászút után a főváros kertnegyedében szép kis villát vásároltak. Rebelo jómódú tőzsdei ügynöknek mondotta magát, . a Runde Sada Carvalhalon van jól menő irodája. A férj minden reggel pontosan tíz t>4 koldus órakor eltávozott hazulról, és este hat órakor visszaérkezett kocsijával. A fiatalasszony egy napon felhívta férjét ie-t lejönön, de azt a választ kapta, hogy nincs bent. Ám másnap és harmadnap sem bírt férjével telefon-összeköttetésre lépni. A férj közben minden este azzal tért haza, hogy irodájából érkezett. A gyanakvó asszony végül is elhatározta, hogy utánanéz a dolgoknak, és meglesi férjét. Egy reggel, amikor férje munkába indult, észrevétlenül nyomon követte. Yorge Rebe- lónak esze ágában sem volt az irodába menni, helyette egy Búdéira menti kis ház felé vette útját. Az asszony lélegzet-visszafojtva várta, mikor jön ki férje a házból. Rövid idő múlva megnyílt a kapu. és két rongyos, szánalmat keltő koldus lépett ki rajta. Az egyikben nyomban felismerte férjét, aki fekete szemüvegével — vak volt. Az asszony óvatosan utánuk topázott, végignézte, amint a Runde Sada Carvalhalt. Madrid legforgalmasabb útvonalát végigkoldulják. Rebeloné később rendőrt hívott, és igazoltatta a koldusokat Sejtelme nem csalt: a vak koldus tényleg a férje volt. Rebelo szégyenében el akart szaladni, s amint az úttesten átrohant, egy gépkocsi halálra gázolta. A férj barátja bevallotta, hogy mindketten koldultak, mert rájöttek, hogy manapság nagyon sok a jószívű ember, s a koldulás igen jövedelmezel foglalkozás, azonkívül adó vagy járulékfizetés nem terheli. Amikor ,a hatóságok az elhalt férj hagyatékát felajánlották az övegynek, az sírva visszautasította az örökséget mert véleménye szerint neki nem jár kolduspénz, ö nem ment koldushoz feleségül. A spanyol hatóságok most törik a fejüket, mit kezdjenek egy olyan összeggel, amelynél törvényes örököse van. Fordította: Dénes Géza véssé gyúlékonynak, elég biztonságosnak nyilvánítják. Erre az ellenőrző vizsgálatra egy márciusban hozott törvény értelmében -került sor kötelezően az Egyesült Államok valamennyi üzemében, ahol gyermakpizsamának való anyagot gyártanak. Azért hozták ezt a törvényt, mert ■ azt tapasztalták, hogy évente 4000 személy (főiként gyermek) hal meg, mert tüzet fog a pizsamája. A könnyen gyúlékony anyagok áldozatai a gyermekek után a háziasszonyok. Kötényük, házi ruhájuk könnyen tüzet fog a tűzhely lángja mellett vagy a villamos háztartási készülékekben adódó rövidzárlat következtében. Az üvegszál és az azbeszt kivételével tulajdonképpen minden szövet gyúlékony, egyik sem tekinthető tökéletesen éghetetlennek. A legbiztonságosabb anyagnak a gyapjú és a selyem, a legkevésbé biztosnak a pamut, a juta, a kender, a len tekinthető. Az emberek általában azt hiszik, hogy a gyúlékonyság főként a szálak, rostok minőségétől függ. Pedig nem így áll a helyzet. A gyúlékonyság a vetülék, a színező anyagok es az úgynevezett kikészítő szerek függvénye.
