Somogyi Néplap, 1975. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-09 / 211. szám

A szolidaritás politikai tett (Folytatás az 1. oldalról) ka eseményeihez kapcsolódóan az utóbbi időben, több nem­zetközi társadalmi kezdemé­nyezés született, elsősorban a nemzetközi demokratikus szer­vezet részéről. Ezekhez a fel­hívásokhoz a szocialista orszá­goknak, így hazánknak is csat­lakozni kell. A világ békeszerető erői szá­molnak azzal a történelmi ténnyel, hogy ma már nincs olyan kérdése a nemzetközi politikának, ahol ne hatna nagyon erősen a szocialista or­szágok véleménye. Számolnak azzal, hogy a tőkésvilágban súlyos válságok vannak, és számolniuk kell azzal is, hogy a burzsoázia ebből kiutat ke­res, nem válogatva az eszkö­zökben, s megpróbál taktí'káz- ni a szélsőjobboldali erőkkel ! is. A szocialista országok ve­zette haladó erők ezekkel az | imperialista törekvésekkel 1 szembe állítják a BÉKE jel­szavát, a békét akaró embe­riség akaratát. Több száz dolgozó hallgatta meg délután a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa titká­rának előadását a Finom- mechanikai Vállalat 3. számú gyáregységében rendezett szo­lidaritási nagygyűlésen, ame­lyen részt vett Honfi István, a megyei pártbizottság titkára. Prjevara Pál, a városi pártbi­zottság titkára, dr. Szerényt János, az SZMT titkára. Szi­geti István országgyűlési kép­viselő és Gycnesei István, a megyei KISZ-bizottság titkára is. — Magyarország — hangsú­lyozta dr. Molnár Béla —meg­becsült tagja a világ haladó politikát folytató államainak, megbecsült szövetségese a [ Szovjetuniónak. Ez nem kis ! mértékben a tudatos szolida- í ritásnalc is köszönhető. A j í szolidaritás pedig: politikai I tett. Az is a nemes hagyomá­nyokon nyugvó szolidaritás- érzésünknek köszönhető, hogy ma már a szocializmus eszméi a kor eszméivé váltak. A szo­lidaritásnak pedig az a fel­adata, hogy támogassa a tő- késországek haladó erőinek a demokratikus átalakulás, a béke érdekében folytatott har­cát. A világ figyelme most Por­tugáliára irányul. Szervezett erők torpantották meg a for­radalmi folyamatot. A magyar társadalom és a világ összes bók eszerető lakója szolidárisa haladó portugál erőkkel. Ez fejeződött ki abban a távi-at­ban is. amelyet a nagygyűlés részvevői fogalmaztak meg, s küldtek el az Országos Béke­tanács Szolidaritási Bizottsá­gához: tolmácsolja a portugál ] hazafiaknak a gyár szocialista j brigádjainak, dolgozóinak szo­lidaritását. i M. A. Fiatalok nagygyűlése Bcrzencén „A gitárok szebben fognak szólni” 160 hektár napraforgó Kezdődik a betakarítás Az SZK—4-esre fölszerelték a napraforgo-betakarító adaptert. Háromszáz fiatal fáklyás — transzparens es felvonulásával kezdődött Berzencén a chilei szolidaritási nagygyűlés szom­baton késő este. A nagyatádi járás majdnem minden köz­ségéből eljöttek ide az ifjú­ság küldöttei, hogy tiltakozza­nak a chilei junta fasiszta ter­rorja ellen. A Várdombon rakott hatal­mas máglya tüzénél Gyenesei István, a megyei KlSZ-bizott- ság titkára arról beszélt, hogy a szabadságukért küzdő népek fiai mellett mindig ott kell lennünk, segíteni kell őket igazságos harcukban. Néhány nap választ el ben­nünket egy tragikus évfordu­lótól, szeptember 11—tői. Két évvel ezelőtt, 1973. szeptember 11-én Chilében fasiszta állam­csínnyel megdöntötték Allende haladó kormányát. A berzen­cei nagygyűlés részvevői, a [ fiatalok erre emlékeztek. Ser­ről beszéltek azok a chilei fia- j talok is, akiket ezekben a na­pokban a nagyatádi járás Iá- J tott vendégül: Félix Paz, Ser- ! gio Perez és Nelson Diaz. — Pinochet és áruló társai j meggyilkolták Allende elnö- [ köt, eltörölték a demokratikus intézményeket, a szabadságjo­gokat; a fegyveres erőket a gazdagok mellé állították, hogy a szegények börtönőrei legye- j nek, hogy a hazaárulók és az imperializmus érdekeit szol­gálják. Ma egész Chile kon- | centrációs tábor. Több mint negyvenezer hazafit gyilkoltak meg. Sok ezret fogva tartanak és sok ezer kényszerült szám­űzetésbe. Chile, a mi orszá­gunk .az inflációban világre­kordot ért el: körülbelül nyolcszázezer a munkanélkü­A korelnök Gyors mozdulatokkal törli le a széket, amikor hellyel kí­nál. Közben magyarázatot is ad: — Amióta itt dolgozom, nem nagyon fordul elő, hogy valaki leülne a székre. Csodálkozom. Negyedszázada közéleti ember, mindig mások ügyeit képviselte, sokakkal tárgyalt, s most magára . ma­radt volna? Kiderült: mindennek az ez oka, hogy — véleménye sze­rint — ülve nem lehet dolgoz­ni. Pedig senki sem hajtja. Nyugdíjas, fél állásban a költ­ségvetési üzem raktárosa. Az ember azok előtt hajlik meg tisztelettel, akik nemcsak saját érdekeiket tartják szem előtt. Még inkább azok előtt, akik a köz javát szolgálják, valami belső erőtől hajtva, pusztán az eredményesség ad­ta jó érzés kedvéért. Akik el­hárítanak maguktól minden elismerést, és magától értetődő természetességgel mondják: — Mások is dolgoznak. — Igaz, de kevesen vannak olyanok, akik huszonöt éve tanácstagok. Akik negyedszá­zada várják az embereket és vállalják gondjaikat, hogy az­után — néha kemény viták közben — érvényesítsék igazu­kat a hivatalos szervek előtt. Rám néz, csodálkozva. Bó­logat. elneveti magát: —Meg­öregedtünk. — Ennyit mond. Egész Csurgó ismeri Turbék Károlyt. Már csak azért is, mert a tanácsok megalakulása óta eltelt huszonöt év alatt minden ciklusban más-más körzetben választották meg tanácstagnak. Volt ideje és módja ö.sszeismerkedni a csur­góiakkal. Eredetileg kereskedő. Csur­gón szabadult, egy magáncég­nél. Most hatvanéves. A moz­gása fürge, termete vékony, üacsony. Csak az állandó nun Ica, az energiák »felszínen tartása« segíthet aoban, hogy az ember lassabban öi-egedjen. A legidősebb tanácstag. A je­lenlegi tanács alakuló ülésén ő volt a testület korelnöke. Csurgóról mar mindent el­mondott: többet fejlődött a harminc évben, mint az azt megelőző százban: hogy utcák, járdák, lakások épültek, elké­szült a fürdő, a villanyvilágí­tás, a rendelőintézet, a mentő- állomás, az iparitanuló-iskola, most pedig a vízvezeték bőví- I tése szerepel napirenden — csak éppen magáról nem akar beszélni. — »Piszkálni« kellett néha a tanácsot, de ezt csak a köz érdekében szabad! — mondja, amikor mindent felsorolt az elkészült létesítményekből. — Ha végigmegy a község utcáin, sokszor találkozik olyan létesítménnyel, amelyről elmondhatja, hogy munkájá­nak gyümölcse? — Az egy egész testület eredménye, nem az enyém. Egyik elindítója volt Csur­gón a népfrontmozgalomnak, ő is volt az első elnök. Tagja volt a Magyar—Szovjet Baráti Társaságnak. Részt vett a szakszervezeti mozgalomban. Döntőbizottsági elnök volt az utolsó munkahelyén, a fűrész­üzemben. Most nyugdíjasként dolgozik, természetesen ta­nácstag, és a községi népfront­bizottság elnökhelyettese. — Mikor volt a legnehe- ] zebb? — Amikor segíteni akartam, j és nem ment. Amikor még I voltak elintézetlen feladataim, I s ezért rosszul éreztem ma- | gam. Amikor még többet akar­tam tenni, és láttam, hogy nem j sikerül. Fölnevelt két fiút. Az egyik j elektroműszerész Budapesten, j a másik a könyvtár igazgató­ja Nagyatádon. Nem szeret szerepelni, most ] is nehezen állt rá a beszélge- j tésre. Ügy véli, hogy ha vala- ! ki reflektorfénybe kerül, az í már önreklámozás. — Miből gondolja Karcsi bá­csi, hogy a szereplés önreklá- í mozás? Hiszen van, aki na- j gyón is megérdemli, hogy meg- J ismerjék t nevét. — Akkor mindenki megér­demli, aki becsülettel doigo­, zik. liek száma, csökken az ipari termelés. A gyermekek elájul­nak az éhségtől, és az egyház kénytelen népkonyhákat fel­állítani, hogy sokuknak napon­ta legalább egyszer enni ad­jon ... — hallhattuk a chilei fiatalok beszédében. A KISZ-esek leforgatták azt a lemezt is, amely Salvador Allende utolsó rádióbeszédét és Pablo Neruda temetésének pillanatait örökítette meg, s egy bátor mexikói újságíró magnetofonfelvétele nyomán képet ad az őrjöngő terrorról is... A Chilének békét, Luis Corvalánnak szabadságot kö­vetelő, a Venceremost éneklő fiatalok együtt vallották: »Chi­le és népe győzni fog! Ismét lesz öröm és szabadság O’ Higgins és Recabarren hazá­jában, s a gitárok szebben fog­nak szólni, mint valaha.« A Tab és Vidéke Béke Ter­melőszövetkezet az idén jelen­tős területen, mintegy 160 hektáron termesztett napra­forgót. A növény lombtalaní- tását a múlt héten a NEGE repülőgépe végezte el. Erre azért van szükség, hogy köny- nyebben boldogulhassanak a betakarítógépek, hiszen így kevesebb zöldtömeggel kell megbirkózniuk. A betakarítást a héten kezdi el a gazdaság. Három adaptere van a tsz- nek, amelyet most szerelnek föl a kombájnokra, egy adap­tert pedig kölcsön kaptak. Szeretnék tíz-tizenkét nap alatt behordani a termést, amire minden remény meg­van, hiszen a négy gép na- | ponta összesen 20 hektár nap- I raíorgót vág le. Egy hektár várhatóan 15 [ mázsa termést ad, melyet a dombóvári Vetőmagtermel­tető Vállalatnak szállít az üzem. összesen mintegy más­fél-két millió forintos bevé­telre számítanak napraforgó­ból. A gépműhelyben 5avában készülődnek a kukorica beta­karítására is. Javítják a kom­bájnokat, szerelik az adapte­reket. A 748 hektár kukoricát hat SZK—4-es vágja majd, csőtörővei csupán azt a ki­sebb mennyiséget takarítják be, melyet a tsz-tagok kap­nak. A termésbecslés szerint a hektáronkénti várható mennyiség mintegy 37 mázsa. Elkészült az új, Bábolna tí­pusú szárító is a gépműhely szomszédságában. Az idei ku­koricát már ott száríthatják. A munkásokkal közösen Két évvel ezelőtt — első­ként az országban — megkap­ta a Hazafias Népfront Kitün­tető Jelvényt. Ezt is csak hal­kan mondja, miután nem akar­tam elhinni, hogy nincsen egyetlen kitüntetése sem. Több is van. — Most a 11. körzet tanács­tagba, másodmagával. — Igen, ez a Rákóczi utca. Nagyon hosszú, nem könnyű rajta végigmenni. Mészáros Attila A munkások javaslatát, a szocialista brigádvezetők véleményét kérték a Pamut- fonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának vezetői a takaré­kossági intézkedési terv elké­szítése előtt. Az így össze­gyűjtött ötletek, javaslatok sora került a tervbe. Mielőtt sokszorosították volna, meg­tárgyalta a vállalat párt-vég- rehajtóbizottsága és a szak- szervezeti bizottság is. A gyár intézkedési terve a nagyvállalat terve alapján készült, s tartalmazza azokat a takarékossági, gazdaságos- sági célokat is, melyeket a Pamutfonó-ipari Vállalat ki­tűzött. A nagyvállalati intéz­kedési terv nem határozta meg a végrehajtás módját, csupán a költségek egyszáza­lékos csökkentését írta elő. A megoldás módjának kidolgozá­sa a gyárakra várt. A mun­kásjavaslatok éppen a min­dennapi tapasztalatok alapján adtak jó ötleteket arra, hogy hol és miként lehet az eddi­ginél takarékosabban gazdál­kodni. Ha új gép került a gyárba, azt eddig mindig va­lamelyik külső cég emberei szerelték be. Amikor az új lengyel kártológépek megér­keztek, a tmk-brigád jelent- I kezett, hogy egy másik szo­cialista brigáddal közösen el­végzi a beszerelést. A munka 200 ezer forinttal került ke­vesebbe, és gyorsabban ment, Félidőben az ipari szövetkezetek tízéves fejlesztési programja Az év végére félidejéhez ér. kezik az ipari szövetkezetek tízéves fejlesztési programja. Teljesítéséről most készítik a fölmérést az OKISZ-ban. Mi­vel a program egyik fő célja a szociális létesítményeket nél­külöző, szétaprózott, korsze­rűtlen munkahelyek fölszámo­lása, a kis. és középüzemi adottságokra épülő korszerű, hatékony szövetkezeti terme­lés jelentős eredményeként könyvelik el, hogy 1975 végén már 666 ipari szövetkezet dol­gozhat saját üzemházában. A tízéves fejlesztési prog­ram jóváhagyásának idején 1107 ipari szövetkezet műkö­dött, jelenleg 1060 szövetkezeti kollektívát tartanak számon. , A fejlesztés szakaszos megva­lósításával ez év június 1-ig 587 szövetkezet kapott végle­ges telephelyet, s még az idén 79 szövetkezetben fejeződik be a rekonstrukció. A jelenlegi tervidőszakban ' megkezdődött és a következő öt évre áthúzó­dó 102 rekonstrukciót az V. ötéves tervben további 153 szövetkezet fejlesztése követi. A IV. ötéves tervidőszakban az ipari szövetkezetek össze- sen 1,6 milliárd forint értékű hálózatfejlesztést valósítottak 1 meg. i | mint számították. Az áru ! csomagolásához évente száz | tonna papírt használnak fel. A szövőgyárakból azonban ' nemcsak a láda érkezik visz- sza, hanem a csomagolópapír is. Ezt eddig eldobták. A munkások javasolták, hogy használják fel újra, s hozzá­tették: ezzel és az új papír pontosabb darabolásával je­lentős összeget lehet megta­karítani. Tetemes összeget tesz ki a gyárban a külön­böző segédeszközök — gép­tisztító kefék, kaparok stb. — költsége. A szocialista brigá­dok vállalták, hogy takaréko­san bánnak ezekkel az anya­gokkal. Az eredmény több tízezer forint lehet. Ezek azonban csak kiegé­szítik az intézkedési tervet, melyben a legjelentősebb tétel a hulladék csökkentése. A gyapotot külföldről, drága pénzért vásároljuk. Gazdasá­gos, éssszerü felhasználása te­hát devizamegtakarítást je­lent. Ebből az alapanyagból hulladék nélkül nem lehet fonalat készíteni, hiszen a szennyező anyagokat el kell távolítani. Az azonban néni közömbös, hogy azokkal együtt mennyi értékes elemi szál kerül a szemétbe. Éven­te 120 millió kilogramm alap­anyagot használ fel a kapos­vári gyár: ha egy tized száza- | lékkai csökkenteni tudják a í hulladékot, ez már 12 ezer ki­logramm megtakarítást, kö- I rülbelül ugyanennyi dollárt : jelent. Ezeket a lehetőségeket | figyelembe véve — a mun- j kások javaslata alapján — az i intézkedési tervbe 2,4 millió | forint költségmegtakarítást ír­tak elő. A téré elkészítése után a munkásokkal részlete­sen ismertették, hogy milyen célokat tartalmaz. Mihalics István, a pártbizottság titkára: — Nem volt olyan fórum a gyárban, ahol ne beszéltünk volna a takarékossági intéz­kedési terv végrehajtásával kapcsolatos feladatokról. En­nek köszönhető, hogy a terv elkészítése után is újabb öt­leteket, javaslatokat kaptunk a megvalósítás módjáról. Eitler György főmérnök: — Három termelési tanács­kozáson és a szocialista bri­] gádvezetők megbeszélésén j értékeltük, hogy miként áll a terv végrehajtása: a tapasz- I talatolc így széles körben is- ! mértté váltak. A lánccsévélő- J ben például egy ilyen tanács­kozás után vetették föl, hogy az áru jelzésére hasznait se­gédanyagokkal is jó lenne az | eddiginél takarékosabban Ipán. I ni. Az eredmény pénzben is mérhető. Ez a sok apró javaslat, ész- szerűsítés tetemes összeget tesz ki: fél év alatt a terve­zett I millió 207 ezer forint helyett 2 millió 304 ezer fo­rint értékű a megtakarításuk. — Amikor a Központi Bi­zottság júliusi határozatát megismertük — mondja Bajer Nándor igazgató —, ismét ta­nácskoztunk a munkásokkal. Akkor úgy döntöttünk, hogy az intézkedési tervünket nem egészítjük ki pótvállalások­kal, hanem arra törekszünk, hogy a már bevált módszerek segítségével takarékosabban gazdálkodjunk az anyaggal, az energiával és a munka­erővel. Mert tapasztalataink szerint a munkaerővel való takarékosságnak is nagyok a tartalékai. Amikor ez szóba került, a munkások is azok­ról az öt-hat percekről, ne­gyedórákról beszéltek, ame­lyek kiesnek a termelésből. Ők mondták el: ha kevesebb időt töltenek például a do­hányzóhelyeken, ha nem mun­kaidő alatt, hanem munkaidő után keresik fel az üzemor­vost, s akkor hagyják ott — megtisztíva — a gépeket, ami­kor lejárt a munkaidő, emel­kedik a termelés. A gyárban a műszakkezdés előtt vagy befejezése után is lehet ügye­ket intézni; az a tapasztala­tunk, hogy kevesebben hagy­ják ott mostanában a gépe­ket egy-egy papírért, melyet az irodádban kaphatnak meg. A gyárban jelentősek a tartalékok, s ezek kiaknázása a munkásoknak és a vezetők­nek egyaránt érdekük. Az év elején készült intézkedési terv a második félévben is ezt a célt szolgálja. Dr. Kercza Imre Somogyi Néplap! 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom