Somogyi Néplap, 1975. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-05 / 208. szám

A barátait maga választja meg az ember, a szomszédait nem. Kényszerű szomszédság a nagyatádi művelődési házé és a zeneiskoláé. Az utóbbi tulajdonképpen »albérlői a ház alagsorában, a raktárban kapott helyet. Az egyik helyi­ség egyben az igazgatói iroda is — itt találjuk Kenedy Ti­bort, aki nagy papírhegyek között éppen a tanév utolsó előkészítő munkálatait végzi. A helyiségben van egy zon­gora is. A mellette levő terem hasonló. Köztük még egy ki­sebb raktár: itt tárolják a fúvós hangszereket. Az igaz­sághoz tartozik, hogy a zene­iskola ezenkívül rendelkezik még két öltözőnek készült te­remmel is, amelyet azonban — ha színházi előadás van a házban, tehát elég gyakran — el kell hagyniuk, és átadni a művészeknek. Ilyenkor a ta­nárnő veszi a hegedűt, és a tanítványaival együtt megy helyet keresni. — Volt még egy termünk az általános iskolában: ma délig várom a választ, hosy maradhalunk-e vagy sem ' — mondja Kenedy Tibor. — Az esélyünk nagyon kevés, hiszen ismerem a város gondjait. Abból a teremből napközi lesz, mert szükség van rá, de így sem tudják a gyerekek jeléntős részét el­helyezni. Tehát onnét való­színűleg ki kell költöznünk. Mindez még jobb, mint ahogy a megelőző időszakban volt, mert akitor olyan helyen folyt a gyerekek zenei kép­zése, ahova beesett az eső. Kényszerű szomszédság a mostani. Ladán Imre, a művelődési [ ház igazgatója: — Szükségünk lenne a ze­neiskola által elfoglalt raktá­rakra. Tudjuk azonban, hogy egyelőre nincs más megoldás. Zavarjuk egymást? Természe­tesen. Az alagsorból egész nap felszűrődik a gyakorló gyerekek muzsikája: akármi van fönt, ezt hallani. Kenedy Tibor: — Belső hallásra nevelni? Amikor állandóan más zajt hall a gyerek? Lehetetlen. A megoldás tehát: kölcsö­nös alkalmazkodás. A két in­tézmény vezetőjének eddigi jóindulata eredményezte, hogy békésen megfértek az előbb felsorolt körülmények ellené­re is. Sőt, a szükségből hasznot kovácsolnak. A zeneiskola — mert helyben volt — bekapcsoló­dott a művelődési ház rendez­vényeinek sorába. A ház az iskola rendezvényeihez helyi­ségét adott. Nagyatád zenei élete az elmúlt időszakban sokat hallatott magáról. A körülmények tehát nem be­folyásolják rossz irányba a munkát. Kenedy Tibor elmondta, hogy bár tanárhiánnyal küsz­ködtek tavaly is — hat ember munkáját hárman végezték —, és ez* a helyzet az idén sem változik, mégis eredmé­nyeket értek el. Ezt bizo­nyítja a szakfelügyelői véle­mény, a tanári és növendék- hangversenyek színvonala. A csurgói »fiókiskolával« egvütt százötven gyereket tanítanak. — Novemberben készülnek el Csurgón az iskola átalakí­tásával. Minden tiszteletem a csurgóialté, olyan lelkesen álltak a zeneiskola ügyéhez, csak dicséretet érdemeinek. Eredmény ez is: a járásban most két' zeneiskola működik majd. Ott harmincöt—negy­ven gyereket oktatunk — mondta az igazgató. — Mén milyen terveik van­nak az új tanévre? — A meglevő, szűkös körül­mények nem gátolhatják a munkánkat továbbra sem. Igyekszünk tartani a színvo­nalat. Itt a művelődési ház­ban megrendezzük a tanár- és növendékhangversenyeket továbbra is, és célunk minél többször a nagyatádi közönség elé lépni a ház színpadán. S. M. Megbeszélés Fonyódon i Csiky Gergely Színház Zalában Megbeszélést tartottak a mi­nap a megyei tanács fonyódi alkotóházában a kaposvári Csiky Gergely Színház körzeti tevékenységéről és a jövő fel­adatokról. Részt vett a megoe- szélésen Malonyay Dezső, a Kulturális Minisztérium szín­A gyár akarata a könyvtáriján Nemcsak a termelési érté­kek — és egyre inkább így van — mutathatják meg a gyár akaratát. H sok közül most hadd említsük csupán az üzemi könyvtár létrehozását. Azért ezt, mert tegnap egy olyan ünnepségen vettünk részt a VBKM Kaposvári Vil­lamossági Gyárában, ahol az olvasóvá nevelésnek teremtet­tek korszerű otthont. Szabad polcos, háromezer kötetes üze­mi könyvtárat avattak. Horváth Attila igazgató mondta el: — A tizenötéves SZMT Központi Könyvtár pá­lyázatot hirdetett üzemi könyvtárak létesítésére, mi ezen huszonötezer forintos dí­jat nyertünk. Az üzemben megkezdődött a régi könyvtár bővítése, melynek során meg­háromszorozódott a kölcsönöz­hető kötetek száma. Három­ezer kötetes könyvtárunk mel­lett ugyanilyen értékű műsza­ki könyvállománnyal is ren­delkezünk. Az új, szabad pol­cos könyvtár megvalósításában dolgozóink munkája öltött tes­tet. A VBKM Kaposvári Villa­mossági Gyárának új, szabad polcos könyvtárát nemcsak tegnaptól érezhetik maguké­nak az itt dolgozok, hanem már attól a perctől, amikor a bővítésen fáradoztak. De ko­ránt sincs ezzel befejezve a könyvtár története, hiszen — mint az igazgató elmondta — jelentősen szeretnék növelni az olvasótábort. Eddig száznyolc­van tagja volt a szűk könyv­tárnak, a jobb feltételek kö­zött működő létesítményben ezentúl több dolgozóra számí­tanak. Ennek a tervnek a va­lóra váltásához megteremtet­ték a személyi föltételt is, a gyár történetében először vet­tek föl függetlenített könyvtá­rost, aki a két telephelyen is ellátja az olvasóvá nevelés fel­adatát. A könyvtárat az SZMT Köz­ponti Könyvtárának munka­társa, Sándor János rendezte be, tegyük hozzá avatottam Az új üzemi könyvtárat Horváth Attila igazgató adta át, megnyitót Tarr Gyula SZMT-titkár mondott. Délután író—olvasó találkozóval foly­tatódott az avatóünnepség, majd Baranyi Ferenc SZOT- díjas költő közreműködésével megtartották az űj könyvtár első rendezvényét, melyen az, egy éve működő helyi irodal­mi színpad adott műsort a költő verseiből. házi főosztályának vezetője, Koplár Lajos, a Zala megyei Tanács elnökhelyettese. Kocsis László, a Somogy megyéi Ta­nács elnökhelyettese és Zsám- béki Gábor, a Csiky Gergely Színház igazgatója. Mint ismeretes, a színház körzeti feladatokat is ellát. A minisztérium főosztályvezetője elmondta, hogy e feladat ellá­tásához javítani kell a jövő­ben az anyagi és a személyi feltételeket. A színház nyolc­vankét. felnőtt- es nyolc gyer­mekelőadást tart Zala megyé- oen. A megbeszélésen döntés szü­letett arról is. hogy megvál­toztatják a két megye hozzá­járulásának arányát a színház fenntartására szolgáló anyagi alapokhoz. A megyei művelő­dési osztályok még szeptem­berben egyeztetik a miniszté­riumban a hozzájárulásra, a műsortervre, a hatáselemzésre és a közművelődési munkára vonatkozó együttműködési el­képzeléseiket. Ké-di esé a televízió Csa­ládi kör című műsora helye­sen. jól időzítve, az elsősök kezdő iskolanapjának a neve­lési kérdéseivel foglalkozott, bemutatva, hogy milyen rosz- szul teszi a szülői ház, ha a természetes félszegséget így fokozzák a családban: — Majd az iskolában megtanu­lod a rendet... Mintha ennek az adásnak a folytatása lett volna a szerda reggeli iskolakezdés Kapos­váron, a Krénusz általános iskolában. Itt nem a szülők helytelen nevelését figyelhet­tük meg, hanem azt, hogy mit tesz rosszul — az iskola! Mit ís? • | Háromnegyed nyolcig zárva tartják az ajtó., nem lehet bemenni az iskolába. Kinn I várakoznak a gyerekek, köz- j tűk' azok a kis elsősök is, akiket a szülők az első napok­ban még elkísérnek az isko­lába. Azért, hogy ne legyen olyan idegen a hely a gyere­keknek, a beilleszkedést se­gítheti egy ideig ez a szülői segítség. A Krénusz iskola előtti várakozás azonban nem segíti a beilleszkedést, ma­gam se szívesen álldogálnék olyan kapu előtt, ahol a fo­gadtatás ilyen zord. A minap egy vidéki óvo­dában jártam. Ott mondták el, hogy az óvónők várják a gyerekeket! Minden reggel és mindenkit. Arra gondol­nak, hogy ezzel a gesztussal nemcsak közvetlenebb lesz a kapcsolat köztük és az apró­ságok között, hanem a neve­lési lehetőségeket is kiaknáz­zák. Például azt, hogy köszön­ni illik: A gyerekekben a gondoskodás meleg érzését kelti az is, hogy ilyenkor például megkérdezik az óvó­nők a szülőktől: — Hogy aludt Marika? A fogadtatás nevelési sze­repét, lehetőségét nem vélet­lenül csillantottam föl a Krénusz általános iskola tart­hatatlan intézkedésével kap­csolatosan. Beszélgettem egy itt dolgozó pedagógussal is, megkérdeztem, miért nem le­het korábban bemenni az iskolába ? Azt felelte — hadd tegyem hozzá, csodálkozva a zokszón —. hogy a gverekek szétszed­nék az iskolát, ha korábban bemehetnének. Erre aztán tényleg nem lehet mást mon­dani: neveljen az iskola! Az említett intézkedés azonban bizalmatlanságot kelt, korántsem nevelő hatá­sú. Saját szakállára vezette be az iskola? Nem tudom. Ez az eljárás sajnos, a rossz tan­évkezdésre példa. H. B. Nyolc oldal — egy világ Megjelent 50 400 példányban, kapható a könyvesboltokban, és gyönyörű. Gyermekeknek készítették, de a felnőttek is kézbe vehetik, elolvashatják régi, kedves versüket, elkalan­dozhatnak a hozzá tartozó raj­zokon. Mindössze nyolcoldalas a könyv, egy vers van benne. Petőfi Sándor: Anyám tyúkja. Würtz Ádám álmodta hozzá a »környezetet«. A tyúkanyó a ládán ül a parasztszobában, ahová fölvitte a dolgát az is­ten. a kis tükörből Petőfi kan­dikál rá. Megejtően kedvesek, a vershez tökéletesen illő il­lusztrációk. így együtt életre kel a kettő. Morzsa kutyába csak bele kéne markolni, a fü­lét meghuzigálni, ahogy azt már a kutyákkal szokás len­ni. Mit mondhatnék még el a Mura Kiadó újabb remekéről? Talán annyit: tessék megvon­ni. Hogy ez már reklám? Pe­dig nem fizetett érte senki. Gyermekeink, akiknek mu­tatóba is alig tudunk már régi parasztházat, tyúkot, öreg- anyót mutatni, ebből a könyv­ből mindent megtudhatnak. És nem kérdezik majd meg — ahogy már hallottam —, mi az a láda, meg a kendermag, a kiskirály. Csak bele kell pil­lantaniuk ebbe az újabb cso­dába. Kinyílik a világ ... L. P. Pásztor Ferenc FIUK A LESHEGYEN — Hol vannak azok a száj­hős férfiak? — Az úton. a falu és a kút között. A határőrök tartóztat­ták fel őket. Az őrnagy úr nem akarja, hogy lincselés legyen. Szánjatok magatokba, enged­jétek el az asszonyokat, aztán ti is fussatok, bújjatok el. — Mit üzentek még? — Nem postás vagyok, ha­nem pap. Nem a más akaratá­ból. hanem lelkiismeretem pa­rancsából jöttem ide. Hosszú sorozat vágódik a pap lába elé. .Legalább húsz lövedék tépi, szaggatja a gye­pet. A pap meg se moccan. — Lőjetek. Nem félek. Hí­veimért halok meg. az anya- szentegyház mártírja leszek. I De válaszoljatok, mit mondjak az embereknek? Ha nem lesz nekik tetsző a válasz, meg­gyújtják a szalmatetőt? — Az asszonyokat nem saj­nálják? — Sokat ittak, felbőszültek, i Ilyenkor semmit se néznek. [ Azt se bánják, ha az asszonyok bennégnek. Ha a bosszú meg- ! érlelődik az itteni emberekben, nehéz a féktelen indulatokat ; megállítani. — Mondja meg a sok tahő- j nak, ne pofátlankodjanak ide, I mert halomra lőjük őket. Ma­ga pedig menjen a pokolba. Sötét lett, amire a pap visz- szauért a harcálláspontra. Az ezredes őszintén gratulált, me­legen szorongatta kezét. — Nagyon hasznos szolgá­latokat tett, plébános úr! Ké­rem, most már engedje meg, hogy hazakísértessem. — Köszönöm a figyelmét. Imádkozom, hogy lehetőség szerint áldozatok nélkül hajt­sák végre ezt a rettenetes dol­got. Kívánom, hogy óvja meg önöket az Ür. Ha szükségük van még rám, állok rendelke­zésükre. — Pihenjen csak plébános úr. Legyen nyugodt. A pap sikerrel járt. Űjabb félelmet, újabb lélektani tüs­két dugtak a két bandita al­felébe. Máris kisebb a hang­juk, már egyrúás között is vi­tatkoznak, szidják egymást. A csupaszképű legszívesebben ki­szállna, visszakozna az egész­ből. — Pető Lajos! Szedje össze az embereket. Itt van még mindenki? Tartják magukat az előbbi elhatározásukhoz? Hajlandók segíteni? Mindannyian itt vannak. Kezükben a fejsze, kapa, csép- hadaró, vagy vadászpuska. — Azért jöttünk — kiáltja egy nagy darab, pirospozsgás ember, a falu hentese. Akkora bard van a kezében, mint egy köz-pkori bakónak. — De a pap hazudott, őrnagy elvtárs. Egyikünk sem ivott, még vizet sé láttunk reggel óta. Pedig már sötét van. 67. — Az a jó — szól közbe az őrnagy. — Figyeljenek. Kör­bemennek, a patak felől köze­lítik meg a pincét. Közben ösz- szeszednek száraz gallyat, ro­zsét, venyigét, szénát mindent. Mindent, ami éghető. Óvatosan felhordják a pince mellé. Na­gyon óvatosan járjanak, vé­letlenül se kerüljenek az ablak közelébe. Messziről dobálják oda a gallyakat. Sokat, minél többet hordjanak össze és köz­ben kiabáljanak, szidják őket, mintha nagyon részegek len­nének. Még valamire figyel­meztetem önöket. Arról egy szót sem. hogy ott van a négy katona. Se hozzájuk, se azok­nak, se maguk között. Egy hangot sem. Ügy mozogjanak, mintha nem is lennének a vi­lágon. Minden ezen múlik most. Ök kulcsemberek. Ha készen áll a máglya, akkor egyikük, lehetőleg Pető Lajos kezdjen el kiabálni hozzájuk. Azt kiabálja nekik, hogyha reggel nyolc óráig nem eresz­tik szabadon az asszonyokat, velük együtt felgyújtják az egész mindenséget, belesütik őket asszonyostól, mindenes­től. Értik? — De nem gondolja ezt ko­molyan? — kérdi fakultan Pető. — Hová gondol? Taktika. Nem értik? — Értsd már meg Lajos! — kidt rá a hentes. Higgyél a parancsnoknak! Tudom én, m> van. Voltam katona. Egy ez­rednek főztem. A húsz ember elcsörtetett. Mindent úgy • tesznek, ahogy az őrnagy utasította őket. Fa­ágakat, szénát, rozsét szórnál: nagy halomba az ablak elé. Akkora a hangzavar, mintha a pokol tüzét, akarnák felgyújta­ni. Igazi részeg, duhaj hangu­latban lehet csak ilyen ijesztő, kétségbeejtő oröítozás. Károm­kodnak, mint a záporesö. .Tó. hogy a szentéletű papot haza­küldte az ezredes. Nem győz­né imádsággal, vezekléssel. Dolgoznak az emberek, mint a hangyák. A két gazember ész­revette őket. látják is a sza­porodó tüzelőanyagot. De csak egymás között beszélgetnek Faludi rajtuk áll. — Ezek a barmok képesek lesznek megsütni bennünket. Mit csinálunk, ha valóban alánkgyújtanak? — Pirosra sülünk, mint. a malacok. Miattad van az egész, mert kötöd magad, mint egy barom. Azt hiszed van még egy szikrányi esélyünk is? Lásd be. hogy nem megy. Lép­jünk le! — Jól állunk — szól az ez­redes, az őrnagyhoz. — Azt hi­szem, beválik a taktikája. Ei-' gyelj. Az asszonyok hangja. Erősítsd fel, fiam! — Gyújtsátok fel. Lajos. Ezek a vadállatok úgyis agyon­lőnek. Dögöljensjj: meg ők is. Ne féljetek Lajos. — Kuss, te szuka, mert agyonverlek. Megmondtam, hogy égy szít se szóljatok, mert agyonlövünk benneteket (Folytatjuk.) Somogyi Néplap Zárt iskolaajtó Kényszerű szomszédság A szükségből erényt. ••

Next

/
Oldalképek
Tartalom