Somogyi Néplap, 1975. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-24 / 224. szám

Földgáz a konyhában Hol van már a csikó­tűzhely, a konyhába bekészí­tett, halomnyi összetördelt ro­zsé, a tapasztott falú tűzi- alkalmatosságot tápláló kuko­ricacsutka?! ítt-ott felbukkan­nak még, a városból jött uno­kák nagy ámulatára, ám meg­szokott helyükön is mar-már múzeumi' tárggyá válnak. Több mint tíz esztendeje dol­gozták ki ezt az energiaszer- kezet-átalakítijsi koncepciót, amelynek egyik-másik részlete ugyan nem állta ki az idő próbáját, egészében azonban helyesnek bizonyult, s egye­bek között átalakította-'a ház­tartások jelképét, a családi tűzhelyet is. Családi tűzhely? Nos, lehet, hogy a zománcos, gázlángot libegtető mostani jószág neiji duruzsol olyan kedvesen, mint az idősebbek emlékeiben élő régi, az viszont tagadhatatlan, hogy hatalmas iramban szorí­totta vissza elődjét. Napjaink­ban az ország háztartásainak 65 százaléka használja a veze­tékes vagy palackos gázt — 700 ezer háztartás' a vezeté­kest, 1,6 millió a palackos propán-bután gázt —, s - az igényekkel nem könnyű lé­pést tartani a földgáz- és kő­olajiparnak. ' Leggyorsabban ugyanis a lakosság gázfelhasz­nálása növekszik immár hosz- szú évek óta. Lényegében csak 1960-ban kezdődött meg Magyarorszá­gon a jelentősebb földgázter­melés, a zalai olajkutak ún. kisegítőgázának felhasználásá­val. , Azután gyorsan követte egymást Hajdúszoboszló, Kar- doskút, Szánk, Algyő telepei­nek feltárása; tíz év alatt megnégyszereződött a hazai földgáztermelés. Sokféle előny szól a föld­gáz mellett — magas fűtőér­téke például —, s ez. indokol­ja, hogy 1975 végére 38 vá­rosban, 50 községben kapcso­lódnak a földgázvezetékekre a fogyasztók. Az előnyök jegyé­ben került sor egyebek mel­lett Miskolc, Debrecen, Szé­kesfehérvár, Szeged hálózatá­nak földgázra történő átállí­tására, most folyik e munka Győrben, s megkezdődtek az előkészületek Pécsen, Szom- •bathelyen, Baján az áttérésre. A tervek szerint 1980-ra 58 valósban és 63 községben lesz vezetékes gázszolgáltatás. A jelenlegi ötéves tervidő­szakban félmillióval nőtt a gázt — vezetéken vagy pa­lackban — felhasználó ház­tartások száma, s ez — ház­tartásonként három főt figye­lembe véve — másfél millió ember! 1965-ben 284 ezerre rúgott a propán-bután gázt égető családok tábo'ra, az idén viszont, egyetlen eszten­dő alatt, 117 ezerrel gyarapod­nak, s összességükben túlha­ladják az 1,6 milliós sereget. Némi képet ad az érem má­sik oldaláról, ha leírjuk: idén a szénhidrogénipar 9 milliárd forintot költ beruházásokra! A csövekbe, földgázbontókba, palackozókba áramló gázt kö­zös munkákkal keresett fo­rintmilliók segítik fel a föld méhéből, s juttatják el a fo­gyasztókhoz. Például abba a 300 ezer lakásba — öt év alatt megkétszereződött a szá­muk —, melyben az idei té­len már gázzal melegítenek majd, s abba a távoli 85 ezerbe, ahol a fűtőerőmű, a hőközpont berendezéseit táp­lálja a láthatatlan tűzforrás. S mivel egyre többen szeret­nék a gyors, kényelmes, tisz­ta főzés, fűtés lehetőségét megragadni, a részben már elkészült Testvériség gázve­zetéken az idén egymilliárd köbméternyi tüzelőanyag áramlik be az országba. A tavalyi import még csak 200 millió köbméter volt. 1980- ban pedig mintegy 4 milliárd köbméter szovjet földgázt kapcsolhatunk be a gazdasági élet és a kommunális ellátás vérkeringésébe. Tavaly az Állami Tervbi­zottság döntése alapján két­milliárd íorint rendkívüli tá­mogatást kapott a földgáz- és kőolajbányászat. Növelik a kutatófúrások. számát, új távvezetékeket fektetnek le, bonyolult technikai, technoló­giai feladatokat oldanak meg, mint amilyen a Szeged alat­ti mezők kitermelése, a pusz- taedericsi természetes gáz­tároló hasznosítása. A napok­ban adták át .a szovjet tervek alapján, 1,4 milliárd forint költséggel épülő szegedi két gázüzem közül az elsőt. Itt a földgázból leválasztják a pro- pán-butánt, az izopentánt, a stabil gazolint stb., s így le­hetővé válik például a pro­pán-bután behozatalának megszüntetése. Nagy léptek, nagy erő­feszítések, tekintélyes költsé­gek, a szocialista integráció segítségül hívása. Aligha kell minderre gondolnunk, amikor fellob|ban konyhánkban, szo­bánkban a gázláng. Ám, nem árt, ha néha eszünkbe jut. Mert a jót hamar megszok­juk. Esetleg annyira, hogy már pocsékolva — s mint a balesetek bizonyítják, olykor könnyelműen — használjuk. M. O. A nagycsaládok gondja a város gondja is Siófok sokak képzeletében olyan városként él, ahol min­denkit a gyors meggazdagodás hajt. Elvesztette, ugyan üdülő jellegét a település — s ez tény —; aki pihenni akar, az széles ívben kikerüli ezt a tó­parti részt, mégis sok a bete­lepülő. Sokan szeretnének még itt lakni. Munkát köny- nyebb, lakást nehezebb kapni. A Somogy megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága 1974- ben tárgyalt a megye népese­déséről, ezzel párhuzamosan a nagycsaládosok életkörülmé­nyeiről, a cigánylakosság hely­zetéről. Az eltelt idő alatt mit tettek Siófokon az ilyen ügyekben — erre adott felele­tet a városi tanács vb-ülése. Siófokon 668 lakásigénylőt tartanak nyilván, közülük har­minc a nagycsaládos, többsé­gük tanácsi bérlakásra tart igényt. Bár arra törekszik a város, hogy igényeiket mielőbb kielégítsék, egyhamar nem ke­rülhet sor mindenkire. A me­gyei tanács is nyújt segítséget ehhez, de szükséges az is. hogy a mun/caltatók jobban támogassák dolgozóikat lakás- helyzetük javításában. A testület azt is megvizsgál­ta, elég helyet tudnak-e biz­tosítani a gyerekintézmények - 1 bén a rászorulóknak. Az el­múlt öt évben annyival bővül­tek ezek az intézmények, amennyit azt megelőzően ösz- szesen építettek. A babérokon azonban nem pihenhetnek meg Siófokon sem, gyorsítani kell az óvodaépítést, Foki-hegyen a bölcsőde mielőbbi tető alá húzását. Figyelemre méltó előrejelzés '976-ra: a fölmérések azt mu­tatják, hogy az' általános isko­lai tanterem-kihasználtság 200 százalékos lesz. A testület foglalkozott a ci­gánylakosság helyzetével is. Évente tizenöt, tizenhat család­dal gyarapodik a számuk. A város intézkedései eddig is ki­terjedtek foglalkoztatásuk elő­segítésére, a telepek fölszámo­lására, lakáskörülményeik ja­vítására. kulturális és szociális, egészségügyi ellátottságuk fo­kozására, de a gondokól is maradt. Ezeken úgy kívánnak ezután segíteni, hogy minden cigánycsaládról külön-külön környezettanulmányt készíte­nek, s névre szólóan határoz­zák meg a velük kapcsolatos feladatokat 25 éves a fízihai kutatóintézet Huszonöt évvel ezelőtt, 1950. szeptember 23-án avatták fel a magfizikai kutatás hazai központját, a Központi Fizikai Kutatóintézetet. A budai hegyekben kiépült tudományos központ negyedszázad alatt sok új részleggel gazdagodott, tu­dósai nemzetközi hírnevet szereztek az intézménynek. Ké­pünkön: Az idén üzembe helyezett, »Hurok« elnevezésű nagynyomású, vízhűtéses kísérleti berendezés. Ölen - ugyanazt Jelkép is lehetne, ahogy környezetéből kiemelkedik a Videoton kék-fehér • üzemépü­lete Tábori. Az ötszáz dolgo­zónak hatvan százaléka nő; harminc községből buszoznak be reggelente. Hogy miért éri meg nekik? — erről beszél­gettünk közülük öttel. Húszegynéhány év az itt dolgozók átlagéletkora. Ke­resztes Béláné a két főiskolás fiával egy kicsit kilóg a sor­ból, mégis így beszél: — Kányái vagyok. Női sza­bó kisiparos voltam. .Mikor a férjem meghalt, s a gyerekek is iskolába kerültek, nem ta­láltam helyemet. Az egyedül­létben annyira tönkrementem, hogy az orvos ajánlotta; vál­laljak közösségben munkát. Még a régi épülétben kezdtem dolgozni,' öt évvel ezelőtt. 72- re épült föl, ez a mostani, ahol öröm a munka. Össze se lehet hasonlítani az egykori zsúfolt termeinkkel. Hívtak már a Campingcikk Vállalat­hoz, mert tudják, hogy sza­bó a szakmám, de ragaszko­dom a Videotonhoz, bár csak betanítottként dolgozom itt. A fizetésem nagyon jó, hiszen otthon, ha éjjel-nappal varr- J tam, akkor se kerestem töb­bet, mint most egészséges tempóban. — Kertészeti szakmunkás- képzőben tanultam a zöldség- termesztést — mondja a na­gyon vékony Haász Zoltánná. — Amikor végeztem, a kapo- lyi tsz-hez kerültem, ahol.há­rom hónapig nem voltak haj­landók figyelembe venni a szakképesítésemet. Hadakoz­tam, hiába. Mikor már nem bírtam az. f rös fizikai megter­helést, anyám és a- húgom után én is ide jöttem. Az in­duló törzsgárda tagja vagyok. Fel tudom mérni, mekkora a különbség a régi üzemrészben végzett tevékenység és az it­teni gyönyörű, szakmai isme­reteket igénylő, munka között. Mert tessék csak megnézni ezeket az érdekes, színes raj­zokat, a tisztaságtól ragyogó, világos termünket, a finom kis alkatrészeket. néval jár együtt, aki nagy kerülővel érkezett. Lánykorá­ban huszonöt literes kannákat emelgető tejkezelő volt a tsz- ben. majd a bélüzemben dol­gozott. Ügy gondolta, hogy egy balatoni üdülőben megta­lálta végleges munkahelyét, 1 de Tabon maradt hetedikes kislányával már nem bírtak a nagyszülők. 1972 októberé­ben vették föl ide, ahol úgy látszik, gyökeret ereszt. — Hatkor kezdünk, de fél nyolckor, tizenegykor, fél egy­kor szünetet tartunk, és fel­frissít a tízperces egészség- ügyi torna — lelkesednek. — Vezetőink figyelembe veszik, ha a buszunk korábban in­dul, ehhez igazítják az ebéd­időt. Ha kismamáinknak gond a gyerekek bölcsődébe, óvo­dába vitele, azt is megér­tik. Többségük fél nyolctól dolgozik. Minden második szombatunk szabad, de a hét­köznapokat is szeretjük, hi­szen a légkondicionált ter­mekben könnyű a munka. No és a sportpályáink se marad­nak kihasználatlanul. Az asz- szonyoknak pedig óriási köny- nyebbség, hogy az idén áp­rilisban elkészült a hatszáz adagos üzemi konyha és 'ét­kezde. Huszonöt kilométeres körzetben vendéglő sincs jobb ennél. Engedélyezte a gyár­vezetőség, hogy éthordóval a családnak is vigyünk a finom ebédből, tehát amikor haza­érünk, nem kell mindjárt a főzéssel bajlódnunk. Az öt beszélgetőpartnerem közül kettő jelentős összegű lakásvásárlási kölcsönt kapott munkaadójától. Szemmel lát­hatóan jól ,érzik magukat. Nem csodálkozom, amikor el­mondják/ hogy a köriiyékről sokan jönnének: szívesen a Vi­deotonhoz dolgozni. Gombos Jolán Infarktus helyett Mit ségének áldozata lesz? Harmincöt-negyvenéveseiket kísérünk utolsó útjukra, s a közeli hozzátartozó tragédiája legföljebb tehetetlen sóhajt vált kirbelőlünk: »ennyi az élet«. Ahelyett, hogy rádöbbennénk végre: felelőtlenül éljük az életet. Gye- rekeß értelmetlenség lenne az orvostudományt hibáztatni, hiszén mi magunk választhatunk életet az infarktus helyett. Ijesztő számokat mondok. 1914-ben 11.8. 1967-ben 28.6 sziv- halál »jutott«' az Ország minden ezer lakójára. A kaposvári kórházban 1981—63-ban 1121, 1964—66-ban már 1971 olyan beteget kezeltek,' aki mozgáshiányból származó szív betegség­ben szenvedett. A halál nem válogat. A keringési rendszer betegségei miatt 1965 és 1973 között 22 548 ember halt meg - Somogybán. Számuk egyre nő, s az igazi »orvosságról«, a mozgáskultúra nélkülözhetetlenségéről még mindig csak pa­polunk. Igaz, a »felületi kezelésre« van már páldápk, de el­jutunk-e végre a tudományos alapokig? Sokan azí infarktus­nál is ijesztőbbnek tartják, pedig a tudomány mindig egy­szerű és közérthető. Mégis zavar van a fejekben . Egy elsős gimnazista ma háromszor olyan nehéz táskát cipel, és sokkal többet tud, mint régen az érettségiző. Töb­bet ül, mint a börtön töltelék, többet dolgozik, mint egy fel-, nőtt; többet van szobaievagőn, s kevesebbet mozog, mint egy hároméves gyerek. Kákényszerített életmódjával ássuk a sírját, miközbeh büszkék vagyunk szellemi fölényére. Mű­veltek, okosaik; sokoldalúak a mai gyerekek. Mégis, néha az a gyanúm, mintha mindenáron hülyére akarnák tömni a fejüket, mintha mindenkiből tudóst akarna faragni az is­kolarendszer, s a nevelők közötti értelmetlen »versenyszel­lem«. Pedig a fiatal szervezetnek legalább annyi biológiai­fizikai terhelésre van szüksége, mint amennyi a szellemi megterhelés. Hol tartunk? Az »osztásnál« kilencven száza­lék jutott a szellem művelésére. S ezen a harmadik testne- velésóra sem sokat segített. »Állítsunk csapatot önként • jelentkezőkből<* — mondta egy ismert szakember. — Akasszunk húszkilós hátizsákot a vállaltra. Az egyik csapat 16—20 éves fiatalokból álljon, a másik 40—50 évesekből. Gyalogosan melyik csapat ér el hamarabb Kaposvárról Lellére?« Az eredmény nem lenne kétséges. A mai 70—80 évesek között alig pusztít az in­farktus. Nehéz életük volt. két világháborút éltek át. Akik ma 40—50 évesek, azoknak is nagyobb voltba fizikai meg­terhelésük, mint a mai fiataloké, mégis erőteljesen mutat­koznak a keringési rendszer betegségei. A mozgásihiányról, 'a túltápláltságról, a feszített idegrendszeri tevékenység át­kairól van szó. Minden nemzedéknél fokozódnak a keringési zavarok. Jobban kell óvnunk a mai tiz^i éveseket; nem en­gedhetjük, hogy minden ötödik ember ffctalon és infarktus­ban haljon meg. Lehet, hogy a mai tizenévesek korábban jutnának el a tudományok magasabb csúcsaira, mint a régiek. De megérik-e? Felelősségünk átháríthatatlan. N apirenden van a mozgáskultúra állapota Magyaror­szágon. Tudományos értekezéseik, tanulmányok szü­letnek, népi ellenőrzési vizsgálat - tárja föl a tárgyi hiányokat, központi és megyei döntések látnak napvilágot, minisztériumi utasítások hagyják el az íróasztalokat, és na­gyon szerény eredményekről is hírt adhatunk már. Mégis az a gyanúm: nem biztos, hogy jó helyeiken kezdtük: hogy ott . akarunk változtatni, ahol a legfontosabb: a fejekben. Valamikor az volt a szólásmondás: »Láttunk mi már'^éjjeli­őrt nappal meghalni.«. Ma ilyeneket mondhatnánk: »Láttunk mi jnßr tornatermet üresen, és sportpályákat elzárva a tö­megek elől.«. »Láttunk minőségi sportot háttér, azaz után­pótlás nélkül, és óriási eredményeket milliós beruházás, tor­naszerek, támogatás nélkül.« '»Láttunk lelkesedést pénz nél­kül.« Mit akarok mondani? Sok tárgyi feltétel hiányzik még (erre visszatérünk), de nem ez a« legfontosabb. Meg kell tanulnunk végve, s a szakembereknek ' is tudniuk kell, hogy mit, miért és hogyan akarunk változtatni az életünkön? A téveszmékkel nem vagyunk híján. Magam is büszke voltam rá, hogy nehézkes, elpuhult mozgással, de gyakran ott szuszogok a képernyő előtt, s a tv-tornától várom életem meghosszabbítását. Bebizonyították, hogy önáltatás csupán. Jó ez a torna, megmozgat izmokat, ráébreszt arra, hogy több mozgás kellene, s talán jobban is alszunk utána. Csak éppen semmit sem ad az infarktus ellen. Lehet futni, ug­rani, úszni, tornászni, labdajátékokat űzni, kirándulni és súlyt emelni — egészséges életmód ez. de nem »védőoltás« az infarktus ellen. Lehet pályákat, játszótereket, uszodákat és sportcsarnokokat építeni —'kell is, sokat! De mit ér a lehetőség, ha nem tudja az ember, hogy mit miért tesz? Ha nem tanulja meg tudatosan fejleszteni szervezetét, álló­képességéi? Ha nem lesz. önmaga edzője? »Minden testne­velő tanár kókler, aki nem ismeri az_ emberi szervezet al­kalmazkodóképességét. És kókler a matematikatanár, ha azt hiszi, hogy semmi köze sincs a gyerek élettani, lélektani fej­lődéséhez; ha azt gondolja a történelemtanár, hogy a vese működéséről neki aztán igazán semmit' sem kell tudnia.g Gondjaink gyökere itt kapaszkodik. Görcsösen, látszólag kí- tép-hetetlenül. A zt mondják a tudósok az emberi szervezet alkalmaz­kodóképességéről: alkalmazkodás csak akkor jön lét­re, ha az azt kiváltó inger nagysága és intenzitása megfelelő. Magyarul: ha erőm, izomrendszerem képessé tesz arra, hogy fölemeljek száz Kilót, akkor hiába emelgetek nap­hosszat huszonötöt. Ha égy kilométert futok naponta, egy idő. után másfelet kell vállalnom, különben semmit sem ér az egész. De ha azt akarom, hogy gyermekeim, tanítványaim hosszú életűek, egészségesek legyenek, akkor azt is tudnom kell. hogy vannak — lehetnek — pótolhatatlan mulasztá­saink. Csak egyetlen példát: ha S—12 éves korban elmaradj a keringési rendszer tudatos fejlesztése, az többé sohasem pótolható. De erről — és sok másról — majd legközelebb. Jávori Béla Mi mia A húszéves Mnlnrír , ö «* ouiuu^—megyei és a üzenkUenc S ^ indul 3 ^Özel-Ke- ! Tégla- és Cserépipar: Vállalat . .... | letre, a Perzsa-öbölbe, hogy ajá megyébe is. veszi ki szó^ »Tói ' dúsgazdag olajsejk nyári rezi- Vázkerámiának neveznek az hogy Tabra ilyen üzemet te*-’ ! **}<**&*& falai.ebbői épülje- ,• iparban minden olyan égetett lephettek.« Egyikük Kereki- ből, másikuk Andocsról jár be. Egyikük a balatonújhelyi Olvasom, hogy a bátaszéki [ vázkerámiát. Ha igény van rá, j s mellettük óriás daru birkó- új téglagyárból, vázkerámia- , szállít a Somogy—Zala megyei | zik a nehéz betongerendákkal. A korszerű építkezés anyaga a vázkerámia.. Szilárdságé sok-’ kai nagyobb/ mint a hagyo­mányos, égetett' téglaipari ter­mékeké. Családi házak építé­séhez ölsőrangúan használha­tó. nek föl majdan. Miért éri meg j terméket, melynek az üregtér- a dollármilliókat fölösen j fogata meghaladja a negyven | számláló sejkeknek Magyar- '■ százalékot. Könnyű, tartós és országról vázkerámiát szállíta- | a nagy üregtérfogat miatt ki­konzervüzemből jött el, nyolc- j ni? Egyáltalán, mi a vázkerá- váló hőszigetelő termékek ’ mia ? I ezek. Használhatók gerendá­A téglaipar fejlődésével, kor- nak, mennyezet, kerítés készí- szerűsödésével vált lehetővé ennek a hasznos terméknek az c-lőállííása. S nemcsak Báta- széken. A nagykanizsai gyár rekonstrukciójának befejezése után az idén már a szomszédos zalai városban is készítenek tíz falubélijével. Két lehetőség közül választhattak: a kon­zervgyár vagy a balatoni idénymunka. Elmondják, hogy itt beszélték őket rá a tanu­lásra. Ibolya most elsős a gimnáziumban. Böhm Rudolf­téséhez, és egyszerű falazó­anyagként is fölhasználhatók. A nyugati országokban már eléggé elterjedt a használa­tuk: a hirdetésfotókon nevet­gélő lányok visznek vállra vét­ve egy vázkerámia gerendát, Ezért viszik a sejkek Ma­gyarországról a vázkerámiát, s ezért szállít a vállalat mind nagyobb mennyiségen — egye­lőre csak az Alföldre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom