Somogyi Néplap, 1975. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-19 / 220. szám

SIÓFOKRÓL JELENTJÜK I Csotlalesőben Megkezdődött a XVIII. somogyi orvosnapok programja Siöf ok-Bala tons zéplakan a Nemzetközi Újságíró-üdülő­ben dr. Nemes Tihamérnak, a Somogy megyei Tanács Kór­háza igazgatójának az üdvöz­lőbeszédével . tegnap megkez­dődött a XVIII. somogyi or­vosnapok háromnapos tanács­kozássorozata, melyet a Ma­gyar Sebész Társaság mell- kassebész-szakosztályával kö­zösen rendeztek a kaposvári kórház mellkassebészeti osz­tályának huszonöt éves fenn­állása tiszteletére. Honfi Ist­ván, a megyei pártbizottság titkára megnyitójában többek között szólt az egészségügyi felvilágosítás fontosságáról, és hangsúlyozta, hogy az orvosi hivatás nélkülözhetetlen ki­egészítője kell legyen a köz- életiség. Dr. Keszler Pál, a mell'kassébész-szako6ztály el­nöke elismeréssel emlékezett meg a kaposvári mellkassebé­szeti osztály huszonöt éves működéséről. Az üdvözlő be­szédek után dr. Varga Leven­te, a megyei egészségügyi osz­tály vezetője megyei főorvosi dicséretet nyújtott át dr. Csor­ba Lajosnak, a kaposvári mell­kassebészeti osztály vezetőjé­nek, dr. Löké Miklós adjunk­tusnak és Zbisko Éva főmű­tősnőnek; a megyei kórház igazgatója pedig négy dolgo­zót részesített dicséretben. Százhúsz részvevője van a XVIII. somogyi orvosnapok programjának, NDK-beli és lengyel sebészek is tartanak előadásokat. Középpontban a mellkassebésaet Dr. Keszler Páltól megkér­deztük: az évfordulón kívül mi tette indokolttá, hogy a tanácskozás középpontjában a mellkassebészet álljon. i — A témaválasztást az is indokolja, hogy a kaposvári mellkassebészeti osztály veze­tő főorvosa, dr. Csorba Lajos új módszert dolgozott ki a mellkasi behatolásra, ezzel nyerte el a kandidátusi cí­met. Az ő mostani előadását széles körű megbeszélés köve­ti, számos korreferátum hang­zik el. A másik időszerű téma a nyak sebészete. A somogyi orvosnapokon tartja vezetősé­gi ülését a mellkassebészeti szakosztály. Dr. Pintér Endre, a buda­pesti János Kórház mellkas­sebésze tegnap korreferátu­mában elmondta, hogy a mell­kas ideális feltárásának alap­vető követelménye: tökélete­sen alkalmazkodjon az operá­landó szerv vagy annak egyes részeinek az anatómiájához. Dr. Redeczky Gábor szolnoki mellkassebész részletesen be­számolt a mellkasi aorta sé­rülésének műtéttechnikájáról. A szolnoki tüdőgyógyintézet­ben a betegségtől függően a ■műtét előtt úgynevezett beha­tolási tervet készítenek. Dr. Baudrexl a hólyagos tüdőtá- gulás műtéti kezeléséről, dr. Shoefer a légcsőműtétről, dr. Kurpat a hólyagos tüdőelvál- tozásokról tartott előadást. Űj népbetegség A tüdőszűréssel egy időben általános szűrővizsgálatokat végez a Somogy megyei Tüdő­gondozó és a rendelőintézet. A tapasztalatokról dr. Kiss Tamás és dr. Angeli István számol be a mai előadáson. A lakosság táplálkozápi mutatói­nak feldolgozása mellett az életmóddal és a táplálkozással is szorosan összefüggő új nép­betegség — elhízás, diabetes, hypertonia, szív- és érbeteg­ségek, vesebetegségek — egy­szerű szűrővizsgálatát próbál­ták ki. a kötelező tüdőszűrés­re épitve. Vizsgálataik ered­ményesnek bizonyultak és vé­leményük szerint módszerük könnyen megvalósítható. A szűrővizsgálat jól szolgálja a megelőzést is. Programadó előadásként tartják számon dr. Keszler Pál bejelentett témáját, amely a mellkasi, nyaki beavatkozá­sok lényegét foglalja össze. Dr. Kopa János, a kaposvári idegosztály vezető-főorvosa a beteg csigolyatest pótlásáról tart előadást, Dr. Tódor Gá­bor, dr. Lukács Ákos, dr. Gor­don. Ferenc a nyílt légcsősé­rülések keletkezésének leg­gyakoribb okait, formáit és kezelését kutatta. Dr. Löké Miklós a nyelőcső műtéti ke­zeléséről tart ma előadást. Arcfájással a fogorvoshoz Dr. Csapiáros Zsuzsa, dr. Hosszú László és dr. Boda Jó­zsef, a rendelőintézet orvosai az arcfájdalmakat . vizsgálták. Ideggyógyászatilag kóros el­változást nem észleltek,, ellen­ben a fogászati vizsgálat ered­ménye mutatott rá a szüksé­ges kezelésre. Azt a következ­tetést vonták le, hogy bizo­nyos arcfájdalmakkal a fog­orvost kell fölkeresni a be­tegnek. A szabadon választott témák közül való dr. Szabados Rezső, dr. Sülle Csaba, dr. Mihályka Erzsébet, dr. Keile Mária és dr. Huszár Zsuzsa előadása, amely a szívburok- gyulladás okozta szívpanaszok műtéti levezetését ismerteti. A nyálkahártya vizsgálatává! idős korban időben kimutat­ható a rákos megbetegedés. — mint dr. Szalag Zoltán elő­adásában kifejti — és ennek a megelőzésben fontos szere­pe lehet. A terhes nők munkaképessé, gének a megállapításához nyújt támpontot a vérgázér- ték megállapítása — erről szól dr. Lakatos János, dr. Lóké Miklós és dr. Domány Sándor előadása. A tanácskozás szombaton fejeződik be. Harminchét elő­adás hangzik el a három na­pon. H. B. Utazás Smaragdvárosba — Jaj, segítség! Elsodor a hurrikán! — kiáltozta szegény Toto kutya, miközben fölkap­ja a szörnyű forgószél, hogy még se álljon vele a nagyha­talmú varázsló, Öz birodal­máig. Még szerencse, hogy To­to alapjában véve egy nagyon lusta kis eb, ezért életében egyszer kipróbálhatja, milyen is az: egy lépést sem tenni, mégis menni... Együtt repül kis gazdájával, Dorkával a békés kansasi farmról a csodálatos kalandok színhelyéig, majd onnan visz- sza. Útjuk korántsem veszély­telen; állandóan ott settenke­dik körülöttük a gonosz bo­szorkány, fölszedi előttük az irányt mutató sárga téglákat, erdőt varázsol a puszta helyé­re, oroszlánnal ijesztgeti őket, csakhogy ne jussanak el a cso­dálatos Őzhöz... Még szeren­cse, hogy útközben barátokra lelnek; kiderül, hogy az orosz­lán egyáltalán nem félelmetes, sőt legnagyobb baja, hogy gyávának született. Dorka az okos és bátor kis­lány kutyája segítségével megtalálja a helyes utat, sőt amellett, hogy boldogul, még másokat is gyógyítani tud; a szegény, üresíejü szalmabábut, aki úgy, de úgy szeretne egy kis észt, a bádögembert, aki­nek nincs szive, pedig úgy sze­retne szeretni, és a szegény oroszlánt, aki úgy akar egy kis bátorságot! Gyerekkorunk ismerős me­séje, az Öz elevenedik meg a Csiky Gergely Színház színpa­dán. Ki ne emlékezne a mo­ziból Judy Garland álmodozó nagy szemére, ahogy énekli az azóta világslágerré lett Ózt. A film annak idején a min­denki kedvenc meséjét eleve­nítette meg. A kaposvári szín­ház első bemutatóján a mai gyerekek szórakozhatnak jól. — Mindenfajta trükköt al­kalmazunk, mely a színház­ban lehetséges — mondta Ba- barczy László rendező a meg­valósítás módjáról. — Valósá­gos mesét játszunk, de nem gügyögünk. Azt akarjuk, hogy a gyerekek tudják, az a me­se, amit itt megelevenedni látnak, az színházban játszó­dik. Ezt különösen a kutya »kiszólásai« adják értésünkre. Igyekszünk bevonni a gyere­keket a játékba, a darabnak lesz olyan jelenete, amikor né- hányan a színpadra is föl­mehetnek, máskor együtt kell gondolkodniuk a színésszel. Még egy dalt is megtanulunk közösen. A színészek nagyon komo­lyan veszik a gyerekdarabot, szívvel, lelkesen játszanak. A színpadon készül a csoda, me­lyet a gyerek áhít; az utazás, és az a varázs, melyet a szín­ház maga jeleni Dorka, Toto, Szalmabábu, Bádogember, a gyáva Orosz­lán, a jó és a gonosz boszor­kány várja a gyerekeket 23-tól amikor először utaznak »hur­rikánháton« Smaragdvárosba. S. M. VASÖNTÖDE Mintha a segédmunkás len­ne a társadalom beteg embe­re. Az üzemorvosi rendelőben őt vizsgálják a legalaposab­ban, megnézik egyenes-e a gerince, megmérik milyen erős kezének a szorítása, jók-e a reflexei. Intelligenciavizsgála- tot csak ritkán végeznek véle, »a segédmunkához úgysem kell nagy ész«. Ettől már csak egy lépés vezet a hamis ál­talánosításhoz. Az orvosi rendelő faliújság­ját nézegetve érdekes híren akad meg a szemem. A vér­adóállomás igen fontos készít­ménye, a triopreeipitál elfo­gyott. Vérzékenységben szen­vedő betegeknél e nélkül a legkisebb műtét sem végez­hető el. Az üzemi hangosbe­szélő felhívására huszonhét dolgozó jelentkezett rendkívü­li véradásra. Hány segédmun­kás lehetett közöttük? Mert hiszem, hogy volt. Ha téved­nék, az sem jelentené, hogy érzéketlen emberek. Hiszen százezrek adnak vért az or­szágban, és a segédmunkások sokan vannak. Egyre több beteg vár a rendelő előtt. A mellettem ülő kezén kötés. — Rácsapta a huzat az aj­tót odahaza. Ha azt mondom, hogy itt bent történt, rám bi­zonyítják a gondatlanságot, még egy fegyelmit is a nya­kamba varrnak. Rám kerül a sor. Nagy so­kára, túljutva a vizsgálat kí­nos részletein is, zsebemben a gyári belépővel indulok új munkahelyem felé. Ismerős környék. Balra a megáradt Kapós folyó fenyegeti elön­téssel a fatelepet. Nemrég még itt őriztem a hideg éj­szakákat. »Szerezzen egy jó erős botot« — tanácsolták. Ér annyit a két kezem, mint egy fütykös — mondogattam rá­tarti an. Mikor nappali álmai­mat újból pihentertőbb éjsza­kaira cseréltem, hallottam, hogy tolvaj látogatta meg a telepet, azért volt a riadalom. Az öntöde vezetője nyersen őszinte szavakkal fogad. — Megjósolom magának, hogy három hónapnál nem marad tovább. Ha a kemence mellé állítom, lepedőbe csa­varva viszik el, hordágyon. Fényűzéstől mentes irodájá­ban kopott íróasztalok, a sa­rokban a falnak támasztva egy légkalapáos. — A csiszolóba fog kerülni. Veszélyes munkahely, nagy fordulatszámú gépeken dol­goznak. Mielőtt a gép elé áll, járatni kell egy ideig. Ned­ves, hűvös idő van, a felfor­rósodott csiszolókő hirtelen hűl le, szemmel nem látható hajszálrepedés keletkezhet rajta. Mikor indít, felrobban a kő. A másik műhelyben egy embert a szilánkok valósággal kettészeltek. A védőruhát, ha kiég vagy elszakad, azonnal újra cserélik. A zajártalom ellen hallásvédő vatta óvja a fülét. Csoportos balesetvédelmi ok­tatás. — Emberek, lehet, hogy sza­bálytalan, amit mondok, de a baleseteket nálunk nem le­het elkerülni. A munkának ilyen körülmények között is folyamatosan mennie kell. A központban azt mondták, meg kell szokni. Az olvasztárok, kobómunká- sok, öntvénytisztítók, köszörű­sök, csapolok, öntők, segéd­munkások arca egy pillanatra elkomorodik. Mától kezdve darabbérben dolgoznak. Az idősebb mester gyana­kodva fogad. »A keze sem áll jól a dologra« — morog. Bosszankodva nézi csetlése- met-botlásomat. Kezdetben még rám szól: nem vagy te buta gyerek, ne bámészkodj, rakjad, különben nem lesz pénz. Azután már csak le­mondóan legyint, a köszörű- kövön szikráztatva a mérgét. Ne törődj azzal, ki mit mond — vesznek védelmükbe má­sok, nem kell megharagudni, ha egy kicsit gorombább az ember, először én sem tud­tam hol áll a fejem, úgy le­kaptak a lábamról, hogy szikráztak a szemeim. Ma már senki sem születik nehéz dologra. A tisztítógép porvihart ka­var, az elszívóberendezés nem sokat segít. Tenyerük fekete, kérges mint a föld, mély ba­rázdák árkolják. Durva kezek, de nemcsak a vas szelídítésé- re, gyöngédségre is hajlók. Zenész is van köztük, akinek ujjai munka után a hegedű nyakára simulnak. Egy talicskában elfér négy- százötven kiló. Vérszívó féreg marja a testem, de most nincs idő félreállni. Megmar­kolom a talicska nvelét, in­dulnék, mikor megbillen a nagy súly, a zenész éppen hogy csak el tud ugrani. El­sápadok. Nevetik ijedtsége­met. — Ha agyonütöd, rád ma­rad hat gyerek meg a felesé­ge. Miközben az öltöző felé bal­lagunk, arról beszélgetnek, hogyan állapították meg az egyiptomi piramisok fáraóinak nevét, hogy a Föld körül ke­ringő űrhajósok műszerei még azt is jelzik, hol sósabb a ten­ger. A magyar nyelv szárma­zásáról, és a kommunizmus­ról, melyben* minden nehéz munkát a gépek végeznek majd. Elered az eső. Vízcseppek szisszennek a hűlő nyersönt­vényeken. A vasöntöde a munka temploma, kohóorgo­náján fényzene zuhog, csillag- sziporkák szikráznak, óriás árnyékok táncolnak a falakon. Szidera Spirosz vakáció történetem Az öreg meg van sértve. A konyhában töltött hús, rnajo- néfees krumpli, lekváros Un­zen. A vázában a néném vi­rágja. ÁU a balhé. Az ilyen töltött húst nagyon díjazom: bevágok két adagot. A linzer is jó nálam. A néném velem szórakozik, sürög mellettem: »■Legalább mondj nékik vala­mit.« Ilyenkor persze én nem tudok beszélni. Később, mikor elpihennek, előveszem a gitárt. Halkan eljátszom a Sorrentói emléket. Anyámnak ez a slágere, a nagyanyámtól örökölte. Reg­gel anyám megsimogatja a fe­jem, az öregtől kapok egy húszast. Jól megy nekem. Az újságok mostanában so­kat foglalkoznak a meteoro­lógiával. Szép tudomány. Ez­úttal sehogyse jönnek szink­ronba az időjárással. A me­teorológusok makacskodnak, hogy tavasz lesz, közben haj­nali fagyok vannak. Bírom az ilyen tudományt. Főleg azért komálom, mert nem lehet biztosra menni. Reggel még minden rendben, süt a nap, ahogy mondják. Délben rá se lehet ismerni: északi légáram­lás. délután felhősödés, este balhé: föl lehet hajtani a ka­bátgallért. Gáz! A meteorológusok makacs­kodnak, jön a tavasz. A vé­gén mégis nekik lesz igazuk. Maholnap lőttek ennek a tu­dománynak. Itt a műhold a fejünkön, kerüli a földet, fo­tóz. Nincs más dolga. Lassan : már egy gyerek is le tudja ; olvasni, milyen idő lesz hol- :nap. Az embernek már téved- I ni se lehet. j Nekem ez az egész buli, i 'gy ahogy van, nem nagyon tetszik. Vállalom a népszerűt­lenséget, ha szabad monda­nom : konzervatív vagyok. Minek tudjam én ezt előre, hogy esetleg este holdvilág lesz vagy tök sötét. Micsoda élet! Nem esetem az előre­gyártott romantika. így jó ez az időjárás, ahogy van. A Ramazuriban a Ditta a felszolgáló, a Nóra a kávés. A Ditta olyan tabu nőnek játssza meg magát. Nem is miatta járunk add, ha rosszra fordul az idő. Keresztet hord a nyakában, templomba nem jár, de rettentő szent képet tud vágni. Ezzel a pofával hordja a kávét. A borravalót is úgy köszöni meg, mintha szívességet tenne. A Nóra vi­szont belevaló baba — a Ke­lemen tudna róla mesélni, az sokat ül a nyakán. A haját mindennap másképp fésüli: télen fekete, nyáron vörös; a szemét meg úgy kihúzza, mint a fáraók feleségei azokon a régi egyiptomi képeken... A tanár úr maga mondta, mikor egyszer bemutatott egy ilyen képet, hogy ez egy modem fej. Akármi legyek, azokra az egyiptomi nőkre hasonlít a Nóra, egy ilyen képről kopí- rozza magát... Vita alakult egyszer, hogy a melleit szi­vaccsal tömi vagy így nőttek. Nálam is jó a csaj. A srácok bezsonganak, ahogy ott áll a presszógép mögött. Ami nagy kár, mert így csak ritkán lát­juk hátulról. Ha elindul az ut­cán, úgy megy, mintha éppen jönne. Javasoltuk a vezető­nek : hordja ő a, kávét, a Ditta meg főzzön. Ennek ellenére ez nem sikerült, mert,a Nórának megvan a képesítése, a Dittá- nak meg semmi. Végül is a meteorológusok­nak lett igaza, megjött a ta­vasz. Nagy dolog, lassan má­jus lesz! Az egyik délután le­öntötte a zápor a várost; any- nyi vizet zúdított rá, hogy nem győzték nyelni a csatornák. Korán jött az egész, három­kor, ötre már minden fölszá­radt. Az eső szaga pedig meg­marad a levegőben; a srácok előkaparják a labdát, dong az egész park. A Hábel néni is megjelenik, hozza magával a macskáját meg a gombolyagot. Mellet­tünk horgonyoz le, itt a standja, a másik pádon. A Dörner papa a hóna alatt szo­rítja a sakktáblát. A Lipták úr, a szomszédja, az zsugás, Aki vele kártyázik, annak előbb meg kell hallgatni a du­mát, hogy milyen hadművele­teket vezetett Ukrajnában. Még az oroszok is átkiabáltak egyszer: ez igen. Lipták úr, maga egy nagy menő, de most már adja meg magát... A hallgatóságtól függ, hogy megadja-e magát vagy tovább mesél. Volt úgy, hogy szavaz­tak, hogyan folytassa a törté­netet. A Lipták úr minden formában tudja folytatni, bár a szövegbe állandóan belepo- fáznak, kiigazítják. A Lipták úr fütyül erre. Nyomott kra- pek, jó hetvenes, elvált szü­lők gyermeke. A Keszlerné is megjelent a téren, tolja maga előtt a gye­reket. A télen született. Két éve még klubtag volt a Kesz- ler, innen nősült. Tehát jó társaságba került a nő. A Keszler néném barátnőjét vette el. azóta is nagy a kava­rodás köztük. A ncnémnek biztosan az járt a fejében, hogy őt veszi el, de abból nem lett semmi. Aztán jött a gyerek, s Keszler elmaradt a klubból. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom