Somogyi Néplap, 1975. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-03 / 206. szám

Példa a Weisseflotte-nál ,

»

Programot is szervez a MAHART

Néhány évvel ezelőtt a Közlekedéstudományi Egyesület

kaposvári rendezvényén bírálat érte a MAHART Balatoni Üzemigazgatóságának munkáját. »A balatoni hajózás és személyszállítás nem eléggé attraktív, vonzó és érdekes« — hallottuk a bírálatot, s volt is ebben valami. Hiszen Európa- szerte, az üdülőterületeken a tavi és a folyami hajózás nem pusztán a személyek ide- és odafuvarozásából áll. Az üdülőterületek vizein való hajózás ennél több; a hajózási vállalatok is réseit vállalnak az üdülővendégek szórakozásának megteremtéséből és a programok szervezéséből.

Nem valószínű, hogy ez a bírálat indította el azokat a változásokat, amelyek során a balatoni hajózás a máig eljutott. Az új utak keresésére ösztönző erő sokkal inkább a gazdasági kényszerűség volt. Az idényjellegű hajózás valamikor komoly állami támogatást kapott, s ez a támogatás 1968-tól évről évre csökkenni kezdett. Igaz a bevételek számottevően emelkedtek, de megközelítően sem any- nyira. hogy az őszi-téli, s a tavaszi hónapok igen gyenge forgalmát ellensúlyozhatták volna. Pedig az 1968-tól megváltozott ösztönzők és közgazdasági szabályozók mind arra szorították az üzemigazgatóság vezetőit. hogy a hajók szállító- kapacitását minél jobban, célszerűbben használják ki. Ráadásul a különböző biztonsági előírások megváltozása miatt ez a kapacitás 5.4 százalékkal csökkent az elmúlt években.

Az üzemigazgatóság vezetői tapasztalatokat szerezni indultak külföldre. Meglátogatták egyebek között a Berlin környéki tavakon közlekedő Weis- seflőtte egységeit, és ismereteket szereztek Olaszországban is. Hogyan lehet megnyújtani a szezont? Hogyan használható ki még jobban egy-egy nap? Hiszen az ;öreg hajóknak is jobb, ha a hullámokat hasítják, mintha pókokat nevelnek a kikötőkben.

Így született meg néhány jó kezdeményezés. A nyári Balatonon szinte minden nagyobb kikötőből indultak esténként

zenés sétahajók, Siófokról kétszer is, Naponta összesen 3420 fiatalt, vagy kellemes esti programra vágyó felnőttet szállíthattak ezek a hajók. Népszerűségükre jellemző, hogy a balatoni üzemigazgatóság hajói forgalmának egyha- todát adták az esti sétahajózásra indulók.

Már a harmadik éve próbálkoztak a hajók tárolására szolgáló hatalmas hangár hasznosításával, időszakos átalakításával. Két éve ifjúsági szórakozóhelynek szánták, de sem akkor, sem pedig tavaly nem váltak be az elképzelések. Hogyan lehet jól hasznosítani ezt a nyáron üresen álló, hatalmas,

fedett teret? Az üzemigazgatóság kiadhatta volna bérbe raktárnak is, de nem akarták fölöslegesen növelni a Munkásőr utca egyébként is nagy forgalmát. S az idén új műsorral jelentkezett a Hangárbár: filmvetítéssel egybekötött revüvel. A dolog azonban most sem sikerült: augusztus 5-én a helyiséget csendháborítás miatt (!) lezáratta a rendőrség.

Az ulószczonl menetrend végén a Beloiannisz újra átalakul presszóvá, borozóvá.

Így lesz a MAHART Balatoni Üzemigazgatósága a klasz- szikus szállítási vállalásból a Balaton egyik legnagyobb .szórakoztató intézménye. Kény- szerűségből? Ügy is.

Cs/t.

Játszótereinkről

Sok a beton

— Sok a beton — biztatnak, hogy foglalkozzam a játszótereinkkel. A véleményben, azt hiszem, a lényeget sikerült megfogalmazni, de tegyük hozzá, hogy ez az igazság is helyhez kötött. Nincs abban ellentmondás, hogy a falusi élet minőségi változását a szilárd burkolatú járdák hosszával is mérhetjük, városon pedig szóvá tesszük: ne beton játszóterek épüljenek! A városi gyerekei szívesebben töltenék szabad idejüket a zöldben; falun élő pajtásaik sártól szabaduló cipőkről álmodnak...

A városi emberre a korszerűbb lakás ellenére egyre nyomasztóbban hat a beton. Törvényszerűnek csali azt fogadhatjuk el, hogy nem si- i került még a modern építészét meghatározó anyagát mással ' ellensúlyozni. Elsősorban mire [ is gondolhatunk? Magára a természetre, mely a nagyméretű városépítkezések során csak tervszerű, emberi alkotás folyamán születhet újjá.

Sok a beton — mondják a

kaposváriak a Honvéd utca játszóterén, két sor ház között, ahonnan a csöppnyi emberek kelet felől az ég helyett is falaikat látnak a magasban. És sok a gyerek, egytől egyig mind megszámolható, nem rejti őket fa, bokor, domb. Akit a titokzatos labirintus csalogat, az is betonba bújik. A gyerekfantázia nem betonkifutópályáról indul, mint a TU—154, melyet a kicsinyek karlebeg letve utánoznak a hátszélben.

Első tekintetre nagyobb a rend. a tisztaság ezen a be- tonpályan, játszótéren, mint másutt, ahol esőben sár tapad a fűre. De hordozzuk végig tekintetünket a téren, álljunk meg a gyermeknapon avatott szökőkút előtt. Méltatlan a szobrász alkotásához a szökő- kútnak nevezett ‘ medence, melyben több a szemét, mint a víz. Persze, vigyázhatna a 1 lakosság is. Talán, ha lótvá- I nyosabban képezték volna ki I a medencét, a víz játéka érdekes lenne, vigyáznának

a tájékoztatás

— Jó napot kívánok. Az el~ — Miért? Nincs takarítónők elvtársat keresem. juk?

— Nincs itthon, kérem. Az — Persze, hogy nincs. Az

óvodához vásárol kis méretű épület rendben tartása a hi- WC-kagylókat. Merthogy a vatalsegéd dolga, gyerekek méretei, ugye... — Gondolom, ő meg esti j JtU"'

— Igen, ez fontos tanácséi- egyetemre jár, és éppen ta- ; e7en

nőki feladat. I ro1 volt s/-°> h°8V itt éio

Fogytán bennem a szó, ha arra gondolok, hogy egy új játszótérről csak így beszélhetek, s mellette kevesellnem is kell a gyermekeinknek szánt terepeket. A tanulságot tartom fontosnak, hogy a jövőben a korszerű lakások mellett korszerű, a gyerekek igényét figyelembe véve épüljenek Kaposváron is változatos játszóterek. Régebben részt vettem egy megbeszé- a városi tanácson. Arnulmányi szabadságon van. ,, .

__. ... , ....

— Tetszik tudni, kisebb — Nem kérem, ő el se moz- | eP1íeSi‘®k mi‘

emberrel nem állnak szóba. dt^l innen. Mert hogy magam • ^ ,° hatnának be a

Méretre megy a válnék e tisztség viselője Az vaross"épító munkába. Jo ne— Miért? kiszolgálás?

— Nem, kérem. Funkciórat

— Értem. Azaz, dehogyis értem. És a titkár elvtárs?

a dolgom, hogy mindenkinek szép türelmesen elmondjam, ki, miért nem található meg. Tetszik tudni, mi nagy gonPásztor Ferenc

— Lehet, hogy a késő dél-' dot fordítunk utáni órákban megérkezik, tájékoztatására. Még reggel elindult parkettát

vásárolni a készülő házasság- ________________

k

ötő teremhez.

— Ott nem ragaszkodnak a j

legmagasabb községi beosz- !

táshoz?

— Ügy tudom, falubelije ott a vezető. És azt telefonálta, hogy csak vele hajlandó tárgyalni.

— Az más. A nagyobb hatalom előtt meg keli hajolni.

De talán a pénzügyi csoport- vezetővel szót válthatnék.

— Egy kis vitánk van az építőipari szövetkezettel a szolgálati lakás számlája körül. Most kiment, megszámolja, hány 1 cementlapot meg csempét építettek be.

— Ez nem a költségvetési előadó dolga lenne?

— Valóban. De 6 még nem érti ezt a munkát, mert egy gyermekgondozási szabadságon levőt helyettesítő kartárs- j nőt helyettesit, mivel az váratlanul szülési szabadságra ment. De mondom, még gyakorlatlan, és így egyelőre a négy alapműveletet eleveníti

öl. Az egyik pedagógus ta- ácstag vállalta a korrepetálását, társadalmi munkában.

hány év eltelt azóta, s új városrész született. A városszépítés érdekében összehívott tanácskozás részvevőit azóta kérdezte meg senki. A

az ügyfelek < ,áts2jótÁr építés.n.^

r. ti. i

H. B.

FIUK

A LESHEGYEN

— De valaki csak tud felvilágosítást adni egy ügyben,

agy legalább üzenetet fölenni. Mondjuk az adminisztior. '

— Igen, van ilyen nálunk, de éppen a mellékhelyiségeket takarítja.

— Őrnagy elvtárs! — fordult a most érkező parancsnokhoz. — Azt hiszem, nehezebb dolgunk lesz, mint gondoltuk. A falu felé vezető úthoz küldjön ki legalább négy embert. Számíthatunk arra. hogy a hazafutó asszonyok felverték és fölpaprikázták a férfiakat. Azok biztosan megjelennek ásóval- kapával, ez pedig csak megzavarna bennünket.

Közben ideérkezett a helikopter is. Felettük csak elhúzott, de hamarosan földre- ereszkedett. Máté főhadnagy feladata, hogy fogadja a felső parancsnokságtól érkezőket. Balogh már elindul eléjük, hogy a további speciális felszerelést ideszállítsa.

— Kértem infralárnpákat. Éjjel megvilágíthatjuk a pince bejáratát anélkül, hogy bentről ezt észrevennék. Csak hasznos

Érkezik még két mesterlövész, talán felhasználhatja. Van valamilyen elképzelése? — kérdezi az ezredes, fél füllel a mikrofonon keresztül érkező hangokat értékeli.

— Jelentem, azt tervezem, hogy még teszek néhány kísérletet a rábeszélésre. Gondolom tehetek olyan ígéretet, szabadon elvonulhatnak, ha a fegyvereket és az asszonyokat ott hagyják. Megkísérlem rábeszélni a cserére. Az őrs legénysége közül többen jelentkeztek önként, hogy bemennek az asszonyok helyett. Sötétedéskor feltétleh közelükbe férkőzöm, egy-két bátor emberrel. Elszedjük az ablak elől a köveket, hogy belövfesünk lehessen. Szükségem lenne még két lövészre. Ugyanis három lőirányunk van. Egy élőiről, egy-egy oldalról, az. ablakok felől. Ha jól kiszámoljuk az időt, ha ki tudjuk várni, hogy

ROZSNYÓI JEGYZETEK

A Csemadok

E házból Intézfe országos ügyeit II. Rákóczi Ferenc

Az ajándékba kapott emlékkönyv kapcsán több dolog indít arra, hogy szóljak a Cse- mad okról, a csehszlovák: ai magyar nemzetiség kulturális egyesületéről. »Elmondhatjuk, hogy nemzeteink és nemzetiségeink között lényegesen megjavultak a kapcsolatok, hogy ma nincsenek különlege~ sen súlyos problémák a csehek és a szlovákok viszonyában, vagy Szlovákiában a szlovákok és a magyar vagy az ukrán polgártársak viszonya* ban« — mondta öustáv Húsúk, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára az SZLKP 1971. évi kongresszusán.

A Csemadok vezetőinek nyilatkozatából kitűnik, hogy tevékenységük megszervezésekor a párt internacionalista politikája a mérvadó számukra. Hogy mi mérhető le mindebből egy járási központban? Elsősorban a szlovákiai magyarok hagyományápolása. Beszédes csoportképet közöl a kötet a rozsnyói népakadémia tagjairól 1965-ből. A járásban például tizennégy magyar nemzetiségi néptánccsoport, népi együttes működik az (1972 • es adatok szerint. Ugyanebben az évben hét népművészeti rendezvényt tartottak itt, s több mint tizenháromezer nézője volt az eleven folklórnak.

De van egy másik fénykép is. amely ugyancsak Rozsnyón készült a színjátszó csoportok vezetőinek továbbképzésén 1904-ben. A másik felvétel már a munka eredményét bizonyítja; a rozsnyói amatőrük 1967-ben Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjét vitték színre. 1972-ben huszonegy színjátszó csoport működött a járásban.

Tallózhatnánk sokáig az adatok között. B-eszédes krónikát lehetne kerekíteni például a város énekkarának történetéről: több mint százéves a magyar dalárda.

Végül is mi az, ami összekapcsolta a magyarokat, ukránokat, szlovákokat, s az egykori német telepesek leszár- mazottait e vidéken? A munka, az ipar, a bányászat közős hagyományai — az egyik eredője a nemzetiségek összetartozásának e tájon.

Utam a városi múzeumba vezetett. A gyűjtemény elsősorban ipartörténeti. Néhány más kulturális emléket leszámítva az intézmény valójában bányamúzeum.

Hatalmas, átvilágítható fotótabló várja a látogatót: Agri • cola feljegyzéseitől a modern bányászat jelenéig kíséri a szakmát. Az egyik fotón az akna lejárata előtt nagy bajuszos. díszegyenruhás bányászok tekintenek büszkén a fotográfus masinájára. Az egyenruha, a tartás arról tanúskodik, ha kemény- volt is a munka, rang - ja volt a sorban.

A múzeumi tárgyak kronologikus elhelyezése egyben a

fejlődés útja is. S milyen hosz- szú ez az út az ormótlan, nehéz csákánytól, érctörő mozsaraktól a mai villamos fúrókig, korszerű robbantó- és szállítóeszközökig.

Egy fából faragott oltárkép előtt álltam sokáig. Valamelyik környékbeli templomból hozták ide. s nem egyházi, hanem nagyon is világi tartalma miatt oly nagy a becse. A mestert a Rozsnyó környéki valóság ihlette meg: a bányászat. Az egyik figura fejti, a másik felhúzza a kasban az ércet, s megint egy másik töri már. A dúsan aranyozott képen szinte idilli a látvány. Ám ha a tárgyakra nézünk; a bánya mélyén használt súlyos facipőre, a víztartó tömlőre, a csákányra, egy kissé megcsap bennünket a bánya szele. Közel vezet bennünket a fejtések erőfeszítéseihez, testet sorvasztó mindennapos fáradságához. De nemcsak ezért dicsérhető ez a múzeum. Az ötletes installáció, a működtethető maitettek egyben a legiá- ratlanabb embernek is információt adnak arról a tevékenységről, mely az érc fejtésével kezdődik és a fémtermék elkészültéig tart.

Nyári délután elcsendesedik a három rózsa városa. A turisták kora reggel és este lepik el az utcákat. Az ebéd utáni pihenő leteltével három körül nyitnak a boltocskák. A környékbeli szlovák és magyar falvakból a vásárolni jött. vagy a piacozó asszonyok a buszra szállnak.

A rozsnyói főtéren

Az árkádok közében, a hangulatos kapualjakban megül a csend. Ilyenkor látszik igazán, milyen festői ez a város. Hogy óvják, szinte dédelgetik a körüllevő hegyőrt ások. A négyszögletű tér közepén az őrtorony magasodik. A belváros arca lőrzí jellegzetes múltját És a történelmet idéző műemlék épületek egyikén színesen díszesen hívogatja a tekintetet a városi címer három hervadhatatlan rózsája.

Tröszt Tibor

idegileg elfáradjanak, akkor előbb-utóbb csak kinéznek.

— Mi van akkor, ha csak az egyiket sebesítik meg?

— Az nem jó. Arra gondoltam, hogy holnap reggelre a két riadócsoportot a pince közvetlen, közelében helyezem el. Vannak olyan holtterek, ahová nem láthatnak, ahová nincs kilövésük. Ezeket a harcosokat elsősorban késsel, ütőfegyverrel, pisztolyokkal kell felszerelni.

— Olyan operatív csoportra gondol, Amelynek tagjai rajta«

■ ül ésszerűen betörnek a piacébe?

— Igen. de ahhoz több feltételnek meg kell lennie. Először ki kell fárasztani őket. Minél tovább tart. annál álmosabbak lesznek. Én felváltva pihentetem az embereket. Valami olyat kell tenni, ami egyszerre parancsolja őket az ab! ajkhoz.

A falu felőli útról rádióje- lentést kapott az őrnagy.

— Jelentem, húsz férfi jön a faluból. Megálltak, de nagyon dühösek, nagyon elszántak. Azt kérik őrnagy elvi.őrstől. engedje őket a pincéhez. Fejszékkel és vadászpuskákkal vannak. Kérek utasítást, mit tegyek?

— Ki vezeti az embereket?

— Az egyik asszony férje, Pető Lajos. Ismerem.

— Adja neki oda a rádiót,

beszélek vele.

— Igen, én vagyok Péter Balázs őrnagy. Jól figyeljen rám Pető elvtárs. Nem szabad elhamarkodni semmit. Két határőr idevezeti önöket. Köszönöm, hogy a segítségünkre siettek. Kérem, az egyetlen mód a megoldásra, ha fegyelmezettek, ha engedelmeskednek ... Várom önöket. Kicsoda! A pap? Mit akar? Megbeszéljük!

— Ezredes elvtárs, húsz ember idejön. Azt hiszem használhatjuk őket. Velük van

a plébános is.

— Jöjjön csak. Talán hasznát vehetjük. De szóljon visz- sza, hogy papi ruhában jöjjön, minél csicsásabban, , keresztet is hozzon!

A húsz ember és a díszbe öltözött pap megérkez-rt.

65.

— Lassan összejönnek a dolgok. — nyugtázza az őrnagy, és ismét papírra vet néhány mondatot. Aztán CSík őr- vezetőhöz fordul. — Csík. jöjjenek egy kicsit közelebb. Négy emberre lenne szükség, önként jelentkezők. Olyanok kellenek most, akik az ördögtől sem félnek. Nagyon veszélyes vállalkozás.

— Egynek itt vagyok, — feleli András és körülnéz. Látja, hogy Takács is nyújtózkodik.

— Takács nem mehet. Szükség van rá. A mesterlövésznek itt a helye.

Suhajda kúszik közelebb.-4- Én mehetek? Császármorzsát csinálok belőlük. Őrnagy eivtárs, egyszer...

— Állj, most ne meséljen.

— Én mehetek? — kérdezi bátortalanul Golubics és kihúzza magát.

— Meg én! — kiállt Ángyás, s félrelöki a többieket.

Pusztai is tartja a kezét. Ba- gócs is jelentkezik. Szívós is lengeti a karját, majdnem mind.

— Négy kell. Csík. Golubics, Ángyás, Suhajda. Késsel bántak már? A pisztolyt ismerik? A patak felől meg kell kerül- niök a pincéi. Kettő az egyik oldalon, kettő a másikon. Szorosan a fal mellé kell áll

(Folytatjuk.)

Somogyi Néphpl 5