Somogyi Néplap, 1975. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-18 / 219. szám
Oj köntösű idealizmus A realitásérzék holdfogyatkozása K özismert tény, hogy a fantázia nélküli emberek voltak az emberi haladás legnagyobb kerékkötői — írta a napokban két kaposvári olvasónk, Gömöry Attila és Makai József egy nekem címzett levélben. Mert anakronisztikusnak éreztem — érzem! — a holdról úgy gondolkodni, hogy az mesterséges alkotás; általunk nem ismert lények műve. Emiatt váltam a »haladás legnagyobb kerékkötőinek« egyikévé. Bosszankodhatnék — jogosan! — de nem teszem. Miért nem? Azért, mert eszembe jutott valaki — felnőtt ember — aki »késhegyig« menő vitában védelmezte állítását, mely szerint őskorból ittmaradt és fennmaradt televíziót találtak egy dél-amerikai szlklabarlangban. Idegen bolygók lényeinek »ajándékát«. Mert ezt olvasta egy fantasztikus regényben, amely egyébként sok tekintetben a realitásával győzte meg. Így fogadta el »szentírásnak« azt is, ami álom. Mikor ezt végiggondoltam, arra a következtetésre jutottam7; közügy ez a levél. Egyre többen lesznek közöttünk olyanok, akik keverik a mesét a valósággal, a hipotézist a tapasztalattal. Igaz: így volt ez a megelőző történelmi korokban is. Boszorkányokban, vámpírokban, kísértetekben hittek elődeink is szentül. S akadtak ennek vámszedői is. A XX. század emberének ITdérce nem e világi lény. Távoli csillagokról riogat bennünket egyes sci-fi írók szerint. Csakhogy amíg a középkor »lakóit« nem védelmezte tudományos világszemlélet, addig századunk »gyermekeinek« ez rendelkezésére áll. ! (Igaz, volt egy királynak, aki jó néhány száz évvel ezelőtt kinyilatkoztatta már; »Boszorkányok pedig nincsenek!«) Tudnunk kell, hogy mindaz, amit tapasztalat nem bizonyít; hipotézis, nem valóság, csak az lehet. Lehetőség. Induljunk ki példánkból. Levélíróink a holdra hivatkoznak, mely — szerintük — igenis lehet általunk nem ismert lények alkotása. Két »szaktekintély« nevét is felsorakoztatják, aki hasonlóan vélekedett. Kis glosszámban már utaltam arra, hogy ez a feltevés igencsak kétes értékű, hiszen ember járt a holdon. Tapasztalattal bírnak, hogy nem mesterséges égitestről van szó. Hogy a Hold magja valamiféle műhold lenne? Csak azért, mert fiatalabb, mint a föld? Igenám, csakhogy a föld is fiatalabb számos társánál. Ilyenképpen akár a talpunk alattiról is feltételezhetnénk, hogy valamiféle rejtett »kémbolygó«. Nem mosolyogtató? N em! Tudniillik nagyon is ismert világszemléletről van itt szó. Vezessük csak végig! Ha a hold mesterséges alkotás, akkor az lehet a föld is, a galaktika összes égiteste, bolygója. Lépjünk tovább! Milyer erő hozhatott létre egy vagy több ilyen hatalmas alkotást? Bizony csak istenméretű. »Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválasz- szák a nappalt az éjszakától...« A biblia. Ott vagyunk, annál a világnézetnél, amely ellen egész életükben hadakoztak azok, akiket levélíróink a haladás előharcosainak éreztek. Ki hát a »haladás kerékkötője«? Lehetnek azok is, akik olyan káprázatot idéznek fel fantáziájúkkal, hogy beleszédülünk. Ha nem kapcsoljuk be magunkban a kimutathatatlan »szerkezetet«: a »kontrollauto- matikát«. A fantasztikus irodalom ma fénykorát éli. Csakhogy a művek jelentékeny része értéktelen, ponyvát pótló fércmű. Igaz: nagyszerűen csomagolt áru. Ha ezek hatását mérem, azt kell feltételeznem, hogy károsak. Sokan ténynek fogják fel azt, ami fantáziatermék. Jól bebizonyosodott ez a Dániken-féle fantazmagóriák esetében. Dehogy bánom én a játékot! Működjön csak a fantázia! Ne ellenünkre, hanem értünk. Ügy, ahogy a leg jobbaké ebben a műfajban: Bradburyé, Asimové, Lemé, Zsoldos Péteré, vagy a riporter Oriana Faliadé. Ök sohasem feledkeztek meg arról, hogy a felelősség kérdését, a józan realitást ne tévesszék szem elől. Jómagam sem zárom ki a lehetőséget — hogy levélíróimat megnyugtassam —, miszerint a világegyetemben élnek ember formájú vagy más típusú élőlények. Nem állítom! Lehetségesnek tartom. H a H. G. Wells ma élne, biztosra veszem, hogy regényében nem népesítené be élőlényekkel a holdat. Akkor azonban, amikor művét írta, még nem volt tapasztalat az ellenkezőjéről. Mit akarok mondani? Szárnyaljon a fantázia, de nem hátra, hanem előre! A tapasztalat talajáról a jövőbe! Ha ugyanis már bebizonyosuit igazságokba akarunk ellenkező töltésű hipotéziseket injekciózni, bizony hamisság.iesz az eredmény. S a hamisság egyeseknél a realitásérzék holdfogyatkozását idézi elő. Leskó László Adatok tá vfeldolgozása Az elektronikus adatfeldolgozást napjainkban egyre inkább bevezetik olyan üzemekben és intézményekben is, amelyeknek adatmennyisége nem indokolja külön feldolgozó gép beszerzését. Ilyenkor meg kell oldani a decentralizáltan »termelődő« adatok átvitelét egy adatgyűjtő helyre, s onnan a feldolgozóközpontba. Az adatok távolsági átvitele és feldolgozása új feladatok elé állítja a híradástechnikát: megfelelő adatgyűjtő és adatátviteli berendezéseket kell az érdekeltek rendelkezésére bocsátani. , Az NDK-ban a szakemberek olyan távadatberendezést fejlesztettek ki, amely 5—20 adatállomásból (adatfelvevő berendezésből) és egy vevőből' áll. A képén látható központi felvevő lehetővé teszi az adóállomásokról befutó adatok 8 csatornás lyukszalagon való tárolását. „Honfoglalók” A TÉNYEK? Kr einer Zoltán és felesége, született Csuvarsz- ki Klára 1975. szeptember 4-én feltörte a Kaposvár, Damjanich utca 18. szám alatti, földszinti. félszobás szükséglakást; két gyermekükkel — egy másféléves kislány és egy két hónapos fiú — önkényesen bekötöztek. A Kaposvári Városi Tanács kötelezte őket a lakás elhagyására. Ha ezt önként nem tennék meg, akkor ma délelőtt 9 órakor »a vonatkozó rendelkezések szerint, lakás biztosítása nélkül« a kiköltöztetést karhatalommal végrehajtják. Szeptember • 15-én felajánlottak a házaspárnak egy pincelakást. amelybe ideiglenesen beköltözhetnek. A tanácsnak ez nem lett volna kötelessége. A lakást Kreinerék nem fogadták el, mert vizes, hideg, leomlott vákolatú. A gyerekek egészségét veszélyeztetné. Krerner Zoltán és felesége ellen azok feltörtek egy lakást. Ez súlyos, törvénybe ütköző cselekmény. A »honfoglalás« nem lehet lakásszerzési módszer. Mi történne, ha a több száz rászoruló nekiállna a lakásokat feltorögetni ? Húszévesek; két gyerekük van és 1750 forint a jövedelmük. Meggondolatlanul alapítottak családot. Most a meggondolatlanságot próbálják egy újabb meggondolatlansággal helyrehozni. A föltört lakásból nem hajlandók önként kiköltözni. Megsokszorozzák a bajt, törvénytelenségre törvénytelenséget halmoznak. Nem fogadták eí azt a lakást, amelyet a tanács fölajánlott nekik. A feleség nem dolgozik. Nemrég szült. De azelőtt sem vállalt munkát, 1973 óta. Még olyat sem, amelyet terhesem is i végezhetett volna. Önkényes beköltözésükkel elvették a helyet olyanok elől, akik már régebben várnak szükséglakásra, rosszabb körülmények között élnek, mint ők a régi helyükön, s több gyerekük van ... Röviden ennyi. Kiköltöztetésük jogos. Kreiner Zoltán és felesége mellett szól: Hideg, kicsi pad- dásszobában laktak a nagymamával. Húszévesek. Két gyerekkel maguk is gyerekek. Az első jött; mint mondták; nem volt szivük elvetetni. Becsülöm őket érte. A második is jött. Állami gondozottak voltak mindketten. Bizonyára az ottani hiányos nevelésnek tudható be, hogy csak most gondoltak arra: védekezni is lehet. Az asszony elmondta: amint lejár a szoptatási idő, dotgozo, megy. A férj eL— Mi az idő? — kérdezte 150 évvel ezelőtt az észak-afrikai filozófus, Aurelius Augustinus. — Ha tőlem kérdezik, tudom. Ha meg akarom magyarázni a kérdezőnek, nem tudom. Az ember ma mér tudja, hogy a világ nem valamiféle teremtés óta nyugalomban levő alakzat; ő és környezete egy csodálatos fejlődési folyamatba tartozik. Napjainkban az atommagok radioaktív bomlásával képes mérni az időt az ember, és megállapítja, mikor éltek a fáraók, mikor keletkeztek a hegyek, a tengerek, s mikor született a Föld. Az emberi látóhatárnak múltbeli kiszélesítése ellenére azonban az egyén saját kis boldogságát továbbra is órákban, percekben méri. Diderot, a neves francia en- ciklopédista írta: »A munka előnyei közé tartozik, hogy lerövidíti a napokat és meghosszabbítja az életet.« S valóban, aki tétlen, aki nem dolgozik, annak iszonyú lassúsággal vánszorognak a percek. Az elfoglalt háziasszony egyet fordul, s máris kifutott a tej; de ha mellette áll, lehetetlenül lassúnak -érzi, amíg felforr. Francia bányászokat eltemetett a bánya, saját erejükből szabadították ki magukat. Amikor három hét múlva kijutottak a felszínre, azt magyarázták, hogy legfölrr IDŐ jebb 4—5 napot töltöttek a mélyben ... Az idő pénz. Sokat hangoztatott, már-már közhelyszerű igazság. Én megtoldanám: a munkával eltöltött idő nemcsak pénzt — vagyis pénzben kifejezhető értéket — hoz létre, hanem javítja az ember közérzetét, »feldobja«; s így életét is hasznosnak, tartalmasnak tudhatja. Napjainkban azonban — úgy tűnik —, néha elveszítjük az egyensúlyt. Időhiányra panaszkodnak sokan, rohanónak, elviselhetetlenül gyorsnak érzik a tempót. Nincs itt valamilyen ellentmondás? Diderot véleménye kiegészítésre szorul: o hasznos tevékenység, az örömmel végzett munka idején nem érzékeljük az idő műiá~ sát. Csakhogy az idő nem mindig tiszta, szép munkával megy el. Sok a »musz« munka, a fölösleges bosszankodás; hiányoznak sok helyen a jó munkavégzés föltételei. S ez még nem minden. A rohamosan városiasodé környezet ingerei munkaidőn kívül is sokszorosan fneg terhelik a gyári munkást, az irodai alkalmazottat, a mérnököt és az orvost. A városa tömegközlekedés, a Ismerkedés a gépekkel zaj ,a szemét, a por. a korom, a sorbaállás, a kapkodás, a reggeli és a délutáni rohanás a mai élet velejárója. Ellenséggé, lelkeket nyomasztóvá is válhat az idő. Az idővel gazdálkodni kell. Okosan és jól. Ne menjünk a szomszédba példáért! Állami beruházási alapjaink egyéb sürgősen szükséges igénybevétele miatt az utóbbi időben viszonylagos lemaradás következett be a telefonhálózat fejlesztésében. Ma már kétmilliárd percre becsülhető a helyi és a helyközi távbeszélőforgalomban a várakozási idő. Évi kétmilliárd perc — ez körülbelül 16 000 munkás teljes évi munkaideje. Mintha egy hatalmas gyár teljes létszáma kerek egy éven át egy emberként lesné: létrejön-e a kapcsolás, kimegy-e a csengetés... Csupán ennek a kétmilliárd perces várakozási időnek béres rezsiköltségét nemzeti jövedelmünk közel egy százalékának. megfelelő összegre becsülik a szakértők. Pénz az idő? Föltétlenül. Lássunk egy somogyi példát! Évekkel ezelőtt döntés született, hogy Barcson mész- homoktégyla-gyárat építenek. Elkészültek a beruházási programtervek, s megindultak a tárgyalások. Az új gyár — a tervek szerint — ez év végén kezdte volna meg a próbaüzemelést. A feltételes mód indokolt, mert az idén nem készül Barcson mészhomoktégla. De jövőre sem. Az új határidő: 1977. június 30. Hogy miért nem épült föl a gyár, itt most ne bogozzuk. A késés miatti veszteség tetemes. Annyi már most látható, hogy — az árak változása miatt — a felépítendő gyár 20 millióval fog többe kerülni, mintha időben elkészült volna. S ha ehhez hozzászámítjuk a termeléskiesés miatti értéket (legkevesebb 20—25 millió forint), akkor, könnyen belátható: az időveszteség komoly ertékveszteség is. Mindennap megújul harcunk az időyel. A tudományos-technikai forradalom évről éwe nagy hatású változásokat hoz. Átformálódik az ember és a társadalom élete. S erre — mi tagadás — még nem vagyunk fölkészülve. A tempó olyan viharos, hogy a következményeket ma még pontosan nem is tudjuk fölmérni. S ezért kell. hogy minden államigazgatási-vállalati döntés és tevékenység egyik fő szempontja legyen: az idő. Csupor Tibor Jó két hete, hogy a szakközépiskolákban megkezdődött az új tanév. Az első pár nap a »nagy izgalmak jegyében« telt el, ekkor az elsősöknek csupán az volt a feladatuk, hogy megismerkedjenek az új környezettel. Azóta megkez- dötlött a komoly munka. Sző- csénypusztán, az erdőgazdálkodási szakmunkásképző intézetben három csoportra osztották az elsősöket. A csoportok naponta váltják egymást a műhelyekben, hiszen rengeteg a megismerni való. Ott- jártunkkor az egyik csoport éppen a gépszerkezeti elemeket tanulmányozta (képünkön). A másik tizenkét tanuló feladata traktorkarbantartás volt, a harmadik csoport pedig azoknak az eszközöknek a kezelését sajátította el, melyekkel ezután nap mint nap találkozik. mondta: azelőtt többet keresett, de a továbbjutáshoz nem volt lehetősége. Jelenleg a Vo- • lánnál tanuló, azért ilyen ke- j vés a fizetése. Ott viszont előreléphet, ha rendesen dolgozik. A két gyerekért vállalnia kell az átmeneti nehézségeket ... A feltört lakásból nem hajlandók kiköltözni, mert nem tudják hova menjenek. Tudják. hogy súlyos, jogtalan cselekményt követtek el. de — j mint mondták — végső elkeseredésükben. Féltek a téltől. A gyerekek már most is be- j tegek voltak. A nagyobbik, ! mivel a padlásról nehéz le- I vinni, egyedül nem tud lemenni, még alig tipegett. Mióta a feltört lakásban vannak, a gyerekek szemmel láthatóan egészségesebbek. A KIKÖLTÖZTETÉS így Is I jogos. Az anarchiát teremtőkkel szemben föl kell lépni. Luthár Péter Belépés csak láioptojeigyel Az anyák és csecsemők védelmében A beteglátogatás új rendszerét dolgozták ki a Somogy megyei Tanács kórházában, a szülészeti és nőgyógyászati osztályon — tájékoztatta munkatársunkat dr. Domány Sándor megyei szülész-nőgyógyász főorvos. Az új intézkedést, egyelőre kísérletként, november 1-tól vezetik be a kaposvári kórházban. Az intézkedés az eddiginél szigorúbban korlátozza az osztályon fekvők látogatását az anya. és csecsemővédelem érdekében. Idejében tájékoztatták a kismamákat a beteglátogatás új rendjéről, s a terhesgondozás során látogatójegyeket kapnak. A kismama I két személyt fogadhat a kór- ! házban összesen két alkalommal az egyébként érvényes látogatási időben, vasárnap 10-től 11-íg, szerdán 2-től 3-ig és pénteken 5-től 6-ig. Ami változott: a nőgyógyászati osztályon is csak egy óráig fo- I gad'hatnak látogatót az ápol- ] tak vasárnap délelőtt. Az intézkedést azért vezet- I ték be, mert zavaróan magas- j ra szökött a látogatók száma, s ez alól nem kivétel egyetlen osztály sem. Másrészt: fokozott gondoskodással kívánják megelőzni a fertőzésveszélyt, melyet a látogatók idézhetnek elő. A szülészeti-nőgyógyászati osztály kezdeményezése figyelmet érdemel. Egyoldalúan ítélkeznénk azonban, ha csak a helytelen szokássá fejlődött, j szinte tömegessé vált beteg- látogatást hibáztatnánk. Hi- I szén a kórház sem követke- 1 zetes a beteglátogatás meglévő rendje fölötti őrködésben. Belső szervezéssel is lehetne csökkenteni, minden osztályon a túlzott »vendégjárást«. Mindennapi látvány — hiszen a látogatási napokon kívül is bejutnak a hozzátartozók a kórházba —, hogy karon ülő kicsinnyel érkezik az édesanya a beteghez. Pedig tizennégy éven aluli fiatalt egyáltalán nem szabad beengedni a kór- ■ház területére látogatás céljából. Érvényben lévő szabály az is. hogy betegenként egy- idöben két látogató fogadható a kórházban. A valóságban olykor hatan-heten is összezsúfolódnak az ágy körül. S tegyük hozzá, hogy kórtermenként több beteghez jön ilyen népes látogatóhad. A szülészeti- és nőgyógyászati osztály intézkedése 'megköveteli a többi osztálytól is, hogy legalább a fennálló rendelkezéseket tartassa be. Itt jegyezzük meg: a szülészeti és nőgyógyászati osztály megérdemelné a távközlési üzemtől, hogy egy nyilvános telefont szereljenek föl, ahonnan fontos üzeneteket közölhetnek a kórházlakók a családdal. •A szülészeti és nőgyógyászati osztály kezdeményezése mellett a kórházfalakon kívül is gondolkodni kell azon, hogy mi a helyes mérték a látogatásban. Az eddigi lehetőségekkel ugyani» jócskán visz- szaéltek. ' H. B. Somogyi, NépiapiS i
