Somogyi Néplap, 1975. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-17 / 218. szám

A termékenyítő folklór I FALRA HÁNYT BORSÓ? I Mind több jele van an­nak, hogy a kiállítási fóru­mok, múzeumok túllépnek a megszokott bemutató alkal­makon, és ezzel segítenek a környezetformálásban, a dísz­tárgyak kiválasztásában, vagyis közvetlenebbül szólnak bele a mindennapok esztéti­kájába. A népművészet kör­nyezetformáló, ízlésmódosító erejét is át kell menteni a ma és a későbbi korok embere számára. Az idei Duna menti folk­lórfesztivál kezdetétől — mely a környező országok tánco­sainak, dalosainak és egyálta­lán a hagyományok ápolóinak találkozójává vált — Baján, a »vízi városban« lehetett föl­mérni a folklór hatását a mai képző- és iparművészeire. Öt­venhat művésztől érkeztek be a festmények, grafikák, sző­nyegek, kerámiák és szobrok hazánk minden részéből. Az alkotókat országos folklór­pályázat ösztönözte, hogy for­duljanak a népélet felé, hasz­nálják fel művészeti forma­kincsét, vagy elevenítsék meg a népköltészet világát, ami elősegíti a magyar és a nem­zetiségi hagyományok feltá- I masztását. A végeredmény a mindennapi élethez közel álló társadalmi tudat, a folklór továbbélésének változatait tükrözi vissza. A népművészeti alkotások mindig akkor igénylik a kü­lön, társadalmi fölfedezésüket, amikor a létrehozók körében már hanyatlásnak indulnak. Zeneszerzőink követendő példaként az irodalomra hi­vatkoznak. Csokonai, Petőfi és Arany a népköltészetből merített, hogy a magyar poé- zis rátaláljon saját hangjára a latinos, franciás és németes hatások után. »így volt az irodalomban — így kell a ze­nében is!« — hivatkozhatunk Kodályra. De miként kellene leVmie a képző- és iparművé­szetben ? A folklórral való találkozás mindenképpen szerencsés. Hi­szen a művészet azt a sajátos szerepet kapta társadalmunk­ban, hogy a külvilág ember­től elidfegenfedett részeit mint­egy visszamentse az emberi érzékelés és átélés teljességé­be. A belső élményt igen ha­tásosan válthatja ki a kollek­tív kifejezésmód. A világ je­lenségei közti szerves össze­függésekre utaló jelképek vi­lágosabbak, az ízlés könnyeb­ben eligazodik az ábrázolások között. Az imént föltett kérdésre az országos pályázat anyaga kü­lönböző válaszokat ad — a színvonal hullámzásától füg­gően. Mert korántsem egysé­ges a kép. A külsődlegesen átplántált jegyektől a mélyen átérzett és kifejezett új je­lentésekig terjed a skála. De az is igaz, hogy maga a folk­lór tudománya sem jutott még el a sarkigazságokig. A mű­vészi megközelités pedig szük­a textilmunkák, a tűzzomán­cok és a kerámiák tükrözik leghívebben a népművészet szellemét. ‘(Prepelicza Katalin, Kordovaner János, Propstner János.) Nemes formájú Kátay Mihály zománcberakásokkal ékes sarokszekrénye, amelyen klasszikus rendben helyezked­nek el a népmeséi motívumok. A festmények közül szerke­zeti felépítésükkel és hangu­latteremtő erejükkel kiemel­kednek Berki Viola olajképei. Az alkotások egy részel nem csupán külső díszként viseli a hagyományos motívumokat. De jócskán akad olyan mű is, amelyen gondolatilag-szerke- zetileg különválnak a témától Ságképpen sokféle — ahogy a I a tulipánok, napkorongok, folklór sem hordoz alacso- : szélmalmok, hivalkodó arany- nyabb vagy magasabb értéke- i szálak, a démoni erőket tel­ket, mint ez vagy az a mű- idéző szörnyek, s amelyeken vészét, hanem más minőséget: ízetlen a mézeskalácshuszár, tartalmaz. Akik ma merítenek | A szürrealisztikus látomások ebből a hatalmas kincsestár- I és a harsány, plakátszerű ból, azok vagy beleszülettek I megjelenítések is elkerülték a egy-egy tájegység gazdag nép- [ meghitt találkozást a folklór­művészeti világába, és gyer­mekkoruk óta magukba szív­ják a jellegzetes hagyományo­kat, vagy tudatos kutató-gyűj­tő munkával alapozták meg kifejezésmódjukat. Ügy tűnik, ezen a tárlaton raL A színvonal változása körülbelül azt is jelzi, hogy minek lenne helye a laká­sunkban, és minek nem. Halász Ferenc fi tervkovác Scheer György nem az a faj­ta ember, akit a kudarc meg­hátrálásra kényszerít. Amiért fölke­restem, egy két évvel ezelőtt készült terve­zet volt.' S a kérdés: »Fel­használták-e a tapasztalatait?« Mert föl kel­lett volna! Scheer Györ­gyöt két évvel ezelőtt kérte meg az Észak­somogyi Ter­melőszövetke­zetek Területi Szövetsége ar­ra, hogy dol­gozza ki a gaz­dasági tisztán­látást maxi­málisan lehe­tővé tevő szö­vetkezeti belső mechanizmus és üzemszerve­zet tervét. Bő tapasztalatai és a már meglévő tanulmányré­szek alapján. Scheer György, a balaton- szabadi November 7. Tsz számviteli ágazatának vezető­je, elnökhelyettes kedvére va­lónak találta a feladatot, és az eredményről területi tanács- , kozáson győződhettek meg a j szövetkezetek vezetői. — Hasznosították-e munká­ját, melynek segítségével ön­állóan gazdálkodó egységek lettek volna kialakíthatók? — A nem megfelelő tájékoz­tatás. A szó ugyanis elszáll. Az írásbeli anyag általában nem készült el időre. így az­után, mire eljutott a szövetke­zetekbe, ott valamelyik fiókba került. Nyomdai költségeket senki sem vállalt... — S a másik ok? — A tervezet arra épül, hogy a szövetkezetek önálló ágazatokból állnak. Az ága­zatvezetők kötelesek saját munkakörükben dönteni, ter­Berki Viola festménye: A kastély legendája. — Tudtommal nem. Az j vezni. önállóan gondolkozni, ádánd—balatonszabadi tsz-en j — Mi ebben a visszatartó kívül csak Somogysámsonban j erő? A szövetkezetek elnökei és az egyl^ri endrédi gazda- > talán attól félnek, hogy nem Ságban dolgoztak a tervezet | lesz mit csinálniuk? alapján. i — Pontosan ez! Többször el Pedig diadalutat járt be ez j is hangzott a kérdés. De aki a tervezet. Az ország több ré- | a semmittevéstől fél, az kér­szében nagyobb hajlandóság mutatkozott a Scheer-terv iránt. Különböző területi' szö­vetségeknél tartott tájékozta­tót a balatonszabadi szakem­ber. Ottjártunkkor éppen az aznap kapott kalocsai meghí­vót láttuk nála. ■ Mi a somogyi bukás oka? nililii Kerekes Imre vakáció történetéig A remekművek tehát nem akkor születnek, amikor lefirkantják őket. Csak később, amikor ki­találják, hogy ez meg itt egy remekmű... Klasszikus ügy ez, kére"1* ... Süket népség ez a felnőtt társadalom. Csak semmi gondolat, nehogy meg­ártson; bámulnak, mint űrha­jós a tengeralattjárón. A Bánicfki időnként meg­kapja a kocsit a bátyjától. Fu­rikázunk. A Bánicki még haj­tási engedélyt is szerzett. Arra már nem esiküszöm, hogy ezt szabályosan kapta vagy on­nan, ahonnan a többi úrveze­tő. Hanyagolom a kérdést; nem én vagyok a hatóság, ha van neki, van. Nem állítom, hogy Mercedes ez a jármű, de tehertaxinalk közepes. Estére 20 fokot mond a rá­dió. Valamennyien ott ülünk a pad körül, a vaskorláton. A srácok gitároznak. A világítást most tavasszal cserélték ki hi­ganygőzre. Akár a fűbe is le­hetne heverni. Kevés ember jár az utcán, a tv-ben krimi megy. Minket ez nem érdekel, tudunk mi magunk is krimit csinálni, ha akarunk. Tíz óra körül szétszéled a nép, ilyenkor mindenki jár egyet a saját útján. Tizenegy­re, kapuzárásra már mind al­szik vagy éppen vacsorázik a konyhában. Paprikáskrumpli, virsli, ebédmaradék. Általá­nosságban ez a kaja. Zsiros- pirítós teával, ahol kocsit vet­tek. Drága az élet. Ez az én állásom olyan, hogy tulajdonképpen semmi­vel nem jár, csak melóval. Fi­zetés nincs, főnököm nem is lesz, ez minden pénzt megér. Ezenkívül magam kezelem a tagdíjat. Egy tízes egy hónap­ra. Harmadik éve működünk, revizor még soha nem járt ná­lunk. Mindenki elszámolt egy fillérig. Engem is azért vá­lasztottak meg, mert tudták, hogy erre nagyon alkalmas vagyok. Azt mondják, nekem nagyon jól áll, ahogy a klub ügyeivel foglalkozom. Persze azért is, mert szeretek csava­rogni. Az a gyanúm, ez a leg­jobb ajánlás, ami mellettem szól. A mozi előtt azt mondja a Kelemen, el kellene ugrani a Juditért. Csak azt nem tudom, mi a hasznom nekem ebből. Végül is abba maradunk a Ke­lemennel, hogy ugorjon el a Juditért, ha már mindenkép­pen vele akar szórakozni. Én meg itt várom őket a mozi előtt. A Kelemen eltűnik, én azon­nal jegyet váltok, és beülök a moziba. Valami piff-puff fil­met adnák, elég az nekem. Nem szeretem a fölösleges iz­galmakat. A lányokkal úgy vagyok, megjátszom magam, mintha rájuk se figyelnék. Nem tudom, mi a fene jön az emberre, amikor egyszer csak elkezdi bámulni őket. A do­lognak ez a része a legrosz- szabb, mert úgy kell tenni, mintha az ember rá se ránta­na. Az apámat is figyelem, néha ő is odasandít a csajok lábára. A mini szoknyától bezsonga- nak az ilyen idősebb krapekok. Otthon azt szövegeli a nőnem­nek, hogy nincs mini szoknya, nincs maxi, nincs neki arra pénze, hogy a néném állandóan divatozzon... Én, csak akkor borultam ki. mikor jön az anyám, és látom, hogy a térde kilóg a szoknyából. Nem szól­tam egy szót se, úgyis hiába beszél ezeknek az ember. Kilenc óra, már mindenki itt nyüzsög a klubban. A Táltos meg a Lehel arról dumálnak, hogy a nyáron majd biciklivel túrázunk a Balatonon, csak éppen az a baj, hogy a Táltos­nak nincs bringája. A Bánicki azzal eteti a Vidát, hogy men­jen vele Olaszba, van egy ha­verja, az elintézi az útlevelet, mindent. Nekem az a legrosszabb, hogy persze a helyemen kell ülnöm egész este. Csak aztán indulhatok én is szétnézni. De mire lezajlik a csúcsforgalom, elpárolog a -munkakedvem. Itt a környék egy olyan hely, ahol űj házakat építenek. Az ilyen lakók a legroszabbák: stréber népség, még nem szokták meg a környéket, otthon bámulják az új lakást, a beépített szek­rényt, ülnek a tv előtt, a gye­reket ki nem engedik az aj­tón. Ha egy-egy mégis megje­lenik, így kinézésre is kiszú­rom, hogy környékbeli a srác vágy csak olyan jövevény. Mert ezek a jöttmentek sápad­tak, mint a tojásos nokedli, a léceik meg olyan vékonyak, hogy azzal egy kavicsot is alig tud arrébb rúgni. Kilenc után már én is csak lődörgők itt, a környéken. Végi leg lezajlott a forgalom, a jö­vevények otthon rágják a tej- begrízt. A klubtagok valahol csatangolnak, ugyanis nem va­gyunk mi összenőve, benne van az alapszabályban. Azért senkit nem lehet molesztálni, hányszor jelenik meg. Mit csi­náljak kilenc után, elindulok, mert menni kell. Az ember nem azért jár, mert valahova megy. Befor­dul ebbe-abba az utcába, köz­ben meditál, mi lenne, ha vol­na. ma mit nem csinált meg. El kellett volna olvasnom a történelmet a 93. oldaltól a 110-ig. Unalmas buli az egész: békére háború, háborúra béke. (Folytatjuk.) dezze meg a mi elnökünket, Valter Imrét. Ö majd elmond­ja, hogy nem csökkent, ha­nem nőtt a munkája. Az ága­zatok közötti koordináció megteremtése ugyanis egész embert, nagy irányítókészsé­get feltételez. Negyvenegy éves; közgazdá­szi végzettséggel rendelkezik Scheer György. A témában »nehéz ember«. Kitartás, ma­kacs következetesség jellemzi. — A nagyüzemi méreteknek megfelelő gazdálkodás felté­teleit szeretné megteremteni minden szövetkezetben? — A tervezet célja valóban ez. Ügy vélem, teljesen mind­egy, hogy milyen nevet adunk az üzemszervezetnek; a lé­nyeg az, hogy tisztán látni ta­nítsunk. Éneikül a napi fel­adatok labirintussá teszik a gazdálkodást. S ebben nincs, aki kiismerje magát. A November 7. Termelőszö­vetkezetben jelenleg tizennégy ágazat tevékenykedik önál­lóan. A tervek készítésében, s az összehangolásban húsz-hu­szonöt ember vesz részt. Szimcsák Istvánná, a párt­vezetőség titkára a tervezet erkölcsi sikeréről beszél: — Egy-egy értekezlet után, szövetkezetünk gyakorlati munkájával is megismerked­ve, az a vélemény alakult ki, hogy eredményes az, amit csi­nálunk. Ez a tervezet egyaránt megfelel a társadalmi és a csoportérdekeknek. A MÉM- ben is támogatják. Ha új ve­zető beosztású szakember ke­rül a tsz-ünkbe, annak kez­detben furcsa az önállóság. Hiszen ez más módszereket is igényel. »Megijednek.« Már pártvezetőségi ülésen is fel­merült ez a téma. Ügy gon­doljuk, hogy a vezetői után­pótlást nekünk kell kinevelni. Azok a szakemberek, akik gyakornokként itt kezdtek, eb­ben a termelési rendszerben »felnőve« tökéletesen valósít­ják meg a tervezetet. A veze­tő eszköz. A gazdaságosság eszköze. Scheer György nem adja föl. — Érzem a területi szövet­ségek és a megyei vezetőség | bizalmát. Megbíztak a közép- I távú tervezet elkészítésével is. I Már dolgozom rajta. Rokon­terv lesz a korábbival, de öt évre szól majd. Nagy az el- szánás. A megyei mezőgazda- sági vezetők megígérték: kéz­be veszik a tervezet közzététe­lének és megvalósításának ügyét... Leskó László Egy zavarba ejtő kérdés EZEN A NYÁRON nem volt egyetlen húsmérgezés sem Ka­posváron. Ez nem a jószeren­csének volt köszönhető, ha­nem a város állategészségügyi szakembereinek következetes munkáját dicséri. A megye- székhely 150 üzletéből, étter­méből és üzemi konyhájából több mint 300 mintát vettek ellenőrzéseik során: ételmi n­táikat, edényekről vett dör- zsöiékmintákat. A megvizsgált egységeknek mindössze 10 százalékában nem volt kifo­gásolnivaló. Annál inkább a többiben ... A Kanizsai utcai 357-es hús- boltban például az ellenőrzést végző higiénikus orvos ezzel a kérdéssel hozta zavarba az el­adót: Hol szokott kezet mosni? Az ujjak közül vett dörzsölék- minta tanúsága szerint sehol. Igaz, erre lehetősége sincs ... A Vörös Hadsereg útja 34. alatti üzlet küszöbe előtt fel­tört a szennylé, mivel a közös ülepítő kitisztíttatásában há­rom üzlet vezetői egymásra vártak. Csak a KÖJÁL közbe­avatkozásával sikerült meg­szüntetni az »árvízveszélyt«. Kőkorszaki — egyben leír­hatatlan — állapotok uralkod­tak a Vár utca 17-ben levő pecsenyesütőben. Itt már csak az azonnali bezárás segített. A MÉK üzleteit még mindig jel­lemzi az »éppen ebben a perc­ben kifogyott fertőtlenítőszer«, a piszkos húsvágódeszka, ame­lyet éppen most akartak le­mosni, és a hűtőszekrény, mely pont ma elromlott... Hogy a mentség nem mindig helytálló, bizonyítja, hogy ezekből az üz­letekből egyebek közt elko­boztak 4 hordó szennyezett be­let, 5 mázsa avas csásizársza­A baktériumok esélye lonnát és 50 kilogramm másfél hetes, kórokozókban gazdag véres hurkát. E példák ellenére a higiénés körülmények javulásáról be­szélhetünk. Egy-két éve ugyan­is még ezek az esetek voltak a jellemzők, ma már csak a kirí­vó példák közé tartoznak. Van még javítanivaló, s ez abból is látszik, hogy az ellen­őrzések eredményeként tör­tént változások másfél olda- I Ion sorakoznak, míg a megol­dásra várók öt oldalon sem j férnék el. Néhány példa az I előbbi — örvendetes — jelen­tésből: A 365-ös ABC-ben új- : rafestették a húsfogast, és I hideg-meleg vízzel látták el a j húselőkészítőt; a 339-es számú j boltban pótolták a csempéket I és meszeltek; a 317-esben | megvan a zárt szeméttároló; a 387-esben' a hűtőpult hűt. Ez utóbbi különösen szép ered­mény, hiszen például a Má­jus 1. utcai baromfiboltból 150 kiló langyos »mélyhűtött csirkét« koboztak el, mert a hűtő nem tette a dolgát. Ké­sőbb átadták a bolt új mély­hűtő kamráját.. . Több mint 40 láda mirelit árut mégis az üzlethelyiségben tároltak. Mint a£ eladók elmondták, csak ketten vannak, nincs aki az árut berakja ... Nyáridőben gyakran előfor­dul az élelmiszerek szavatossá­gi idejének be nem tartása. A Sorház utcai boltban zöld pe­nész borította a gyulait. Vajon milyen idős lehetett? Aligha­nem aggastyánkorú volt a Berzsenyi utca 47. alatti cse­megéből elkobzott disznósajt, főtt kolbász és virsli is. Sajnos az üzemi konyhák is sok pél­dát adnak. A VBKM konyhá­ján — ahol több száz ember étkezik — 13 súlyos kifogást sorolt föl az ellenőrzés. Egye­bek közt az aznapi ételbe szánt — aligha friss — hús fe­kete volt. Ezt azonnal elko­bozták. A Mecsek vidéki üze­mi vendéglátó persze nem di­csekedhet a Május 1. utca 53. alatti »Építők« üzemi konyhá­jával sem. Dr. Dóka Pál hi­giénikus orvos szerint itt be lehetne mutatni, milyen volt egy középkori konyha ... Ter­mészetesen az intézkedés egyik esetben sem maradt el. Az üzemi konyháknál pél­dául e hó 15-e volt az áldatlan állapotok megváltoztatásának végső határideje. Még két pél­da a százegynéhányból: a DÉ- DÁSZ üzemi konyháján a fris­sen mosogatott tányérokon va­lóságos baktériumtenyészetet mutatott ki a mikroszkóp. Több kaposvári üzlet a műit század levegőjét árasztja, nem lévén — az ajtón kívül — sem­miféle szellőztetési lehetősége. AZ ELLENŐRZÉSEKET egyre erősebb nagyítóval vég­zik. Atni tegnap a gyomorfor­dító hiányosságok mellett ap­róságnak tűnt, holnap fölhábo­rító mulasztás lesz ... A ta­pasztalatok szerint az anyagi lehetőségek -gyorsabban gyara­podnak, mint az emberek igé- nyesége, gondossága és lelki­ismeretessége. Sokan még nem értik az »unalomig ismételt- plakát jelszót: A tisztaság fél egészség. A baktériumoknak, ezeknek a gonosz kis élősdieknek mégis egyre kevesebb az esélyük... Bíró Ferenc 0201020200000002020202020200900201

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom