Somogyi Néplap, 1975. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-16 / 217. szám

Gyógyszerőrület A kimutatások elszomorí­tóak. A Somogy megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság évkönyvében ol­vastam : »Hazánkban egy saját jogú biztosítottra országosan huszonhárom gyógyszervény és évi ötszáznegyvennyolc forint gyógyszerköltség jut. A me­gyei átlag huszonkét gyógy­szervény és ötszáznegyvenöt forint gyógyszerköltség«. Sok gyógyszert fogyasztunk. Miért van ez? A szakemberek sok mindent elárulnak ... Egy kis összegezés után ki­derül: számtalan, helyen Írnak és írhatnak fel gyógyszert. A beteg ki is használja a lehető­ségeket. Az üzemi orvos után bekopog a körzeti orvoshoz, ahol újabb recept kerül a ke­zébe. Ha még ezzel sem elé­gedett, hát elmegy a szakren­delésre is gyógyszerekért. Mindez nem lenne akkora probléma, ha a gyógyszert fel is használnák, csakhogy sorsa az éjjeliszekrények fiókjában megpecsételődik. Sokszor még a dobozt se bontják ki. Pocsé­kolnak. Halomszámra íratják föl a gyógyszereket, s az or­vos beidegződött mozdulatok­kal írja a vényeket. Az egyik körzeti orvos így fogalmazott: azért, hogy ne kelljen a beteg­gel veszekedni, hát felírjuk, amit kér. Vétkes könnyelmű­ség. Ilyen áron bűn a népsze­rűség. Arról nem is szólva, hogy gyakran az ápolónők ír­ják a receptet, s az orvos csak utólag írja alá. Gyógyszereket halmozunk fel otthonunkban, minden kü­lönösebb indok nélkül. Az éj­jeliszekrények fiókjában a gyógyszerek legszélesebb ská­lája található meg. A szom­szédasszony tippje, egy-egy új gyógyszer kipróbálása, s a kép­zelt betegségek nyomán olyan mennyiség halmozódik fel a házi patikákban, hogy azzal egy ország sok hónapos szük­ségletét fedezni lehetne. A Vö­röskereszt’lapja állandóan ta­nácsot ad. hogy mit tároljunk a házi patikáinkban. Vannak orvosak, akik a ro­hanó élettempónak tulajdonít­ják a túlzott gyógyszerfo­gyasztást. Reggel kávé, este altató; és napközben marék­szám esszük a nyugtátokat Napjaink embere nem megy le a parkba sétálni, ha fáj a fe­je, hanem a fiókban kotorászik valami nyugtató után. Nap­jaink átlagemberének nincs igénye a zöld, a mozgás iránt. A felfokozott élettempó, a ro­hanás így magával hozza azt is. hogy szedjük a legkülön­bözőbb nyugtátokat, amelyek ideig-óráig hatnak ugyan, de mellékhatásuk már veszélyes az ember egészségére. T áplálkozásunk is érde­kesen alakult. A vita­mintabletták fogyasztá­sa ugrásszerűen megnőtt az utóbbi időben. Még a nyáron is keresettek a gyógyszertá­rakban, pedig a boltokban le­het zöldséget, gyümölcsöt kap­ni. Az ember egészségének vé­delme társadalmi érdek. A gyógy&zerőrület megfékezé­sében az orvosoknak és a gyógyszerészeknek van a leg­nagyobb szerepük. A könnyel­mű aláírások nem az ember egészségét védik. N. J. Twist Olivér-sors a nevelőotthonban? Deszka mögött A három szökevény Felháborodott telefonáló ad- [ ta tudomásomra három napon keresztül a Kőmíves Kelemen- né-baladából és Poe navel ál­ból ismert históriát: befalaz­tak valakit. Három gyereket a kaposvári Zója nevelőotthon egyik szobájába. A rémtörté­nethez éheztetés, ve és járult. Két napon keresztül lehetet­lennek tartotttam az egészet. A harmadikon elindu’tani. Zója. Az egyik ablak be- deszkázva. A folyosóról nyíló ajtó mögött éjsötét szúrt. Üre­sen. Az egyik gazdasági ügy­intéző félszeg mosollyal misz­tifikál: én azt meg nem mon­dom, miért. Magyar Sándor- né igazgató természetesen ' -mindent elmond. A szobát nézzük. Tiszta. Mo6dó, toalett tartozik hozzá. Ha a villanyt fölgyújtják, világos is. Három kislány lakta két hétig. Piri, Gizi és Csilla meg­szöktek. Kétszer. Utána »jött« a deszka. Én rácsot tettem volna az ablakra. De szó sincs semmiféle »inkvizícióról«. — Milyen tudásszintű gye­rekeik vannak? Borbély Józsefné igazgató- helyettes is segít a válasz­adásban : — Az átlag közepes; van néhány kiugróan jó is, de a zömük »gyenge«. Ebből lesz az elfogadható szint. A gyerekeknek fotószak­kör, színházbérlet, mozi, hangverseny, irodalmi színpad kínál szórakozást, szereplési lehetőséget. Mindannyi úgyne­vezett »nehéz fajsúlyú« időtöl­tés. Van kézimunkaszakkör is, sportolhatnak is az intézet la­kói. Vajon nem itt kellene kezdeni? Nagyobb választék­kal az egyszerűbből? A gyen­ge képesség — vagy inkább a kisebb »képzettség« — kevés az elsőkhöz. Kevésbé értik, nem vonzódnak hozzá; inkább szöknek. Odakint minden olyan érdekes. És a tilos dol­gok ... Az igazsághoz tartozik: eb­ből a nevelőotthonból tulaj­donképpen — a többiekhez vi­szonyítva — kevesen »pattan­nak meg«. A közösség. A barátok fo­galma. Mindannyian ingersze­gény környezetből, nem egé­szen tisztázott, laza vagy ép­pen rossz kapcsolatok közül kerülnek ide. A betyárbecsület még nem alakult ki bennük. A rosszat már ismerik. De fo­gékonyak mindenre — a jóra is. Barátok ezek a fiúk, akik a szökésben szerepet játszottak. »Segítettek nekünk« — mond­ják a lányok. Igen, érthető reakció. Együtt voltak, izgal­mas csínyt követtek el, kap­tak enni, ruhát... Mégis négy-nyolc kilót fogytak a, »nagy kaland« idején ... Nem 1 könnyű eligazodni az útvesz­tőben. Az értékrendszer sze­rint, amit ők ismernek. Néhány kérdés után ők is megértik: nem egészen pontos ez a »baráti segítség« fogalma. Talmi barátság az ilyen. Természetesen tartós, való- i di eredményről még nem le­het beszélni. Időnként átko­zottul ravaszak ezek a csitrik. De ha nem is értik — nem akarják érteni — hirtelen ezt az »oktatást«, érzik, hogy ne- j künk van igazunk. Az orvosi vizsgálatok eredménye biztató. Ez minden szökés után köte­lező. ezért is az elkülönítés. Bíztató; megértik, érzik, bán­ják ... Sok-sok lehetőség a ja­vuláshoz. De egyik sem bizto­síték. A jelszó mindig az: nem gyógyítani — megelőzni! A nevelőintézetek dolgozói, pedagógusai nehéz helyzetben vannak. Kevés köztük, akit bármivel is vádolni lehetne. Van sok gyerek, akiben dol­goznak a gének. Nem lehet őket letagadni. Tabula rasával j senki sem indul. Van olyan közöttük, aki talán menthetet­len. A szélsőséges gondok, té­nyek között a hatásokat kell ellenőrzés alá vonni. Ne a menthetetlenek hassanak! Ne a külső világ színei. Ne legyen érdemes fölcserélni az intéze­teket a »lógással«. A módsze­reknek ezért kell születniük. Luthár Péter J] Kerekes Imre I Ilii!!! Ilii Ilii 1 üllllll ÜÜIilf üllllllll IMII! Illülllll) ...........m —..... I I lllllllllillliillllllillllllllllllllllllit U Sgy vakéin gi t i iiiiiii 1. Ha váratlanul jönne, azt ajánlom, kopogjon. Nem az aj­tón, annyira ne rázzuk a ron­gyot. Ajtó nincs az irodámon. Kopogjon csak nyugodtan, a pad sarkán — ott, a pádon va­gyok titkár, ott az éh irodám. A nénémtől ragadt rám ez a nagy kopogási mánia. Marhán előkelő csaj, otthon mindig kopog, mielőtt belép apámék szobájába. Húsz éve házasok. Egy röhej. Tehát ez van : ez a klub, a parkban. Egy délután kilépek a kapun, állati az unalom. Va­lahogy levariálódom a parkba. Jönnek a többiek. Na, srácok, tavasz lesz! A Mandelen új pulcsi — az apja kereskedel­mileg utazik. A bóvli árut sóz­za a fejletlen népek nyakába. A kifejezés tőlem, persze nem tetszik. Az apám mondta. Amit egy gyerek otthon hall, az hétszentség, valahol el is köpi. Ha figyel rám, biztosan megért. A Bereczmék mindig jár az etetője. A többiek Fecskét szívnak vagy Malborót A Man- del az apjától kapja a cigaret­tát, hogy ne hízzon még job­ban. Néha szivart is. jó fej, nem? Díjazom az ilyen csalá­dokat! A Berecz mondta, hogy a Váradi legyen a titkár. Ez én vagyok. így lettem én a titkár. Elég sok mindent kell itt össze-vissza csinálná a titkár­nak. Ezek a srácok csavarog­nak, hülyülnek, rohannak, szö­vegelnek. Van olyan is köz­tük, aki fejreáll, a másiknak stex kell, mert bement a cső­be, vagy mert éppen olyan kedve van. Előfordult már az is, hogy valaki két-három nap is elfelejt hazamenni. Idegen utak. A többiek ilyenkor a tit­kárt kérdezik: hol a srác, mi van vele, mivel lehetne rajta segíteni. Szóval ez egy olyan mini társadalom. Egy zrí •— ennyi az egész. A dolog úgy történt, hogy elszóltam magam a srácok előtt: nem megyek nyaralni. Az apám jó fej, valamiért már előre beígérte, hogy nem me­gyek. Az öreg szövege persze nem komoly, attól még lelép­hetek a nyáron, de ha mar egyszer eljárt a szám, válla­lom az ügyet... Ha már az apám úgy nyilatkozott, sehova nem utazol a nyáron, maradsz a lakásban, sok a betörő. Nálunk nem valami komp­likált buli a szavazás. Szóval azon veszem észre magam, hogy már meg is választottak. Nagyon jól tudom én, hogy mivel jár ez az egész titkárság. Ott rohadok egész nyáron, ki­akasztom a cégtáblát a padra: KLUB. Tartom az inspekciót, haverságból. Tudja, mit mondtam, ami­kor megválasztottak? Nem so­kat. Nálunk nem divat a sok szöveg. Ezt a hallgatást, ezt nagyon bíroam. Persze, nem akkor, ha a suliról van szó. A tanárnő, aíki a matekot tanítja, szúr engem. Van egy lánya, és a csaj nem tudom, miért, de hasonlít az anyjára. Kár- érte, de mini szoknyában valahogy mégis mutat... Rájöttem, hogy jól tud járni. Szóval, ész­revette rajtam, hogy jó ná­lam. Biztos elmondta az any­jának, ezért szúr engem a spiné. Ronda az élet. Elvittek sörözni, ez volt a titkárság ára. A Bánickinak volt egv százasa. Állítólag trógerolásért kapta. vagyis melózott. A bátyja sofőr. Hogy meg ne sértődjön: gépkocsive­zető. Fekete fuvarokat csinál. Haverok előtt ugyebár nincs titok. A fekete fuvarért ragadt hozzá a százas. Az apám meg­érezte rajtam a sörszagot. Le­helj rám! Háromszor is lehel - tetett; állati pipa volt. Nagyon tudja hergelni magát. Jól van már, jól van, mondta az anyám, meddig lehelteted még azt a gyereket?! Ez úgy van, ha az anyám szövegel vala­miért, az apám előbb-utóbb Szüreti hangulatban Szekszárdon Pergő szoknyák. A BM táncegyüttes műsorából. A város határát a szőlő szüretelésének idején ki lehetne rakni boroshordók­kal; a hegyoldalakon ugyan egy időben fogyni kezdtek a termő venyigék, helyüket nap­raforgó foglalta el, de is­mét visszaadják a szőlőműve­lésnek ezeket a területeket. A jókedvnek, a szüreti hangulat­nak pedig nem szab határt semmi, az utcákon, a külön­böző kulturális intézmények­ben a régi szüretek hangulata »forr«, mint a must. Közben a hegyoldalak valódi nedűjét gyűjtik sietősen a szőlősgaz­dák. Rendhagyó szüret. Az időjárás próbára tette a ter­mést, sietni kell a munkával. Szomszédolásunk esemény­gyűjteménye gazdag. A be­számolóban csupán mozaik- szerűén tudjuk fölidézni él­ményeinket. Pénteken nyílt meg az Elt-e Háry János? című do­dor és Péter János. Tetszett Juhos Falu című fotója, mely a múltba vezeti el nézőjét, mikor az emberek verejtékes kincse volt a föld. Gyertyás portréja — A hegedűs — a zenész arcmásánál többről, egész életéről vall ügyes be­állításával. Péter Gól című képe »fotóscsemege«: majd­nem kiszakítja a labda a há­lót. Szombaton este a Babits Mi­hály Művelődési Központban tartották a nyolcadik szek­szárdi néptáncfesztivál ver­senyműsorát, melyben reme­kül mutatkozott be a Somogy Táncegyüttes és jól szerepelt a BM Táncegyüttes is. A zsű­ri elismeréssel szólott a So­mogy együttes fejlődéséről, fontos mérföldkőnek ítélte a szekszárdi sikert. Kiemelte a zenekar teljesitményét. Az együttes második helyezést érdemelt. A zsűri különdíját kapta a BM Táncegyüttes, mely a Rábaközi verbunkkal aratta sikerét. Viszont a ze­nei kíséret a hallottak közül a leggyengébbnek minősült. ökör sütés a Gemenc szálló előtt — &( látványosságra szombaton 4^ került sor. Firán Árpád, a Gement étte­rem főszakácshelyettese este jó meleg bekecsben sürgött- forgott a rúdra »nyársalt« ökör mellett. Így kezdődött a szüreti felvonulás. rászól. Jól vám már, azt hi­szed, süket az a gyerek — ez az apám szövege... Értik, ugye? Ha egyik elővesz, a má­sik leinti. Ehhez nagyon érte­nek. Okos család, jó házasság. Soha nincsenek egy vélemé­nyén. Az öreg nagyon tudja hergelni magát, de legjobban az anyám ellen. Az mindig nagy szám. Aztán mindig oda lyukad ki... No, hagyjuk ezt! Jön a Lakinger. Ezzel van a legtöbb baj. Vele vagy ez tör­ténik vagy az, máris ott köröz a pad körül. Ül a nyakamon, én pedig figyelek rá mint il­letékesek a lakosság panaszai­ra. A Lakin-ger miatt egyszer még egy randira sem tudtam elmenni. Csak ült a pádon, és engem figyelt, mint titkos szolgálat a nyilvános próbán. Pofára esett: a hölgy eljött az irodámhoz. Éjfélig ültünk a pádon. A Lakinger hülye pofát vág. úgy fest ott, mint rendőrség a karneválon. Persze megunja, és lelép. Semmi kedvem most írni erről az ügyről. Az illető hölgyet már rég hintára tet­tem. Remélem, értjük egy­mást. Egyáltalán rájöttem, hogy az írás egy nagy favágás. Már rég abba is hagytam volna, ha nem magamnak írom. De hát magamnak írom, az utókor­nak. Úgyis mondhatnám: mű­velt családomnak. Nem ak­tualizálom a mát, az ember­nek hamar ki kell nyj f farmi, hogy gyorsan elismerjék. (Folytatjuk.) kumentumkiállítás. A megyei levéltárban kaptunk feleletet Garay János Az obsitos című költeménye, Kodály Háry Já­nos daljátéka legendás hírű hősének — hőseinek — »civil« életéről: az eddigi levéltári források szerint Garay János hat Háry Jánossal is találkoz­hatott. Melyik volt közülük az igazi? Ki tudja. A bemutató mégsem ilyen ’szappanbuborék, Szekszárd szülöttét, Garay János költőt érdemlegesen mutatják be. Sok látogatót fogadott Babits szülőháza is. A rendezvénysorozat hagyo­mányos eseménye a Szüret című onszágos fotókiállítás, melyre ebben az évben 151 fo­tós 957 képet küldött Szek­szárdin. A rangos tárlaton so­mogyiak is szerepel nek: Gyertyás László, Juhos Nán­— Az ökörsütés hagyomá­nya a királyi udvarokba ve­zethető vissza — avatott be az ínyenc étel történetébe. — Ott is akkor került az asztal­ra ilyen étel, amikor ünnepel­tek, mondjuk esküvőt tartot­tak. A sütés módja azóta sem változott. Az ökörbe belevarr- tunk egy bárányt, abba egy kappant, a kappanba egy tyú­kot, s legbelülre egy galam­bot. Kívülről vörösborral és sörrel locsoljuk a tizenkét óráig sülő ökröt. Vasárnap reggel a ki­haló faszénparázs fölött »ta­lálkoztam« újra az ökörrel, de addigra már jó néhány adagot kimértek belőle. A nyárson sült »királyi eledel« hamar elfogyott. Már szombaton is sok ven­dég megfordult Szekszárdon, vasárnap azonban még többen keresték föl a várost. A lát­ványos szüreti felvonulásnak minden eddiginél nagyobb si­kere volt. Az utcán megtap­solt együttesek este gálamű­sorral búcsúztak a házigazda megyeszékhelytől. Legköze­lebb két év múlva találkoz­nak. Horányi Barna ENSZ-bélyegek kiállítása Augusztus végén Moszkvá­ban kiállítást rendeztek az ENSZ által kibocsátott bélye­gekből. A Szovjet Bélyeggyűj­tők Szövetségének moszkvai székhazában a látogatók mint­egy 300 bélyeget tekinthettek meg, melyeket a világszerve­zet New York-i központja, a genfi ENSZ-misszió és több tagország bocsát ki. Az ENSZ tevékenységének különböző területeivel foglal­kozó bélyegek a leszerelésnek, a béke és a biztonság megszi­lárdításának, a világszervezet egészség- és környezetvédelmi tevékenységének eszméit tük­rözik. Egy részük az UNESCO, a Nemzetközi Távközlési Unió, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és más nemzetkö­zi szakosított szervezetek munkáját mutatja be. Somogyi Néplap 020002010201000102000202020202009002

Next

/
Oldalképek
Tartalom