Somogyi Néplap, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-15 / 191. szám
AZ ÍZLÉSNEVELÉS A nők nemzetközi évének keretében a Magyar Nők Országos Tanácsa hónapról hónapra vitavendégül hív magához a különböző társadalmi rétegek asszonyai közül egy-egy csoportot, gondjaik és gondolataik megbeszélése végett. Elsőnek a munkásnők művelődéséről beszélgettek a meghívottak. Legutóbb pedig a képző- és iparművésznők egy csoportja kapott meghívást. A közönség és a modem művészet kapcsolatáról — a párt- kongresszuson is tárgyalt fontos kérdésről — mondták el véleményüket, hozzátéve azt is, hogy alkotómunkájuk terén »hol szorít ß cipő«. Panasznap lett a beszélgetésből, miként ez várható is volt; hiszen művész és közönség viszonyának rendezetlenségét bizonyítja, hogy ízlésük messze eltér, s az új lakásokat, családi házakat gyakrabban »díszíti« giccses holmi, mint művészi alkotás. Természeten ezt még a műalkotás ára is magyarázhatná, ám az ipar is ritkán gyárt — szériában — művészi ízléssel tervezett tárgyakat. A kereskedelem sem ezeket terjeszti, hanem kielégíti a közönség másfajta, olykor »fogfájós kiskutya« igényét; s valójában nem az a baj, hogy kielégíti, hanem hogy nem is próbálja vonzó példákkal formálni ezeket az igényeket. A művésznők egybehangzó ítélete nyilvánult meg az áruházi dísztárgy- és textilvá- j laszték ostorozásában; csak az j nem derült ki, hogy az ipar j kényszeríti-e rá a kereskedő- I lemre ezeket a cikkeket, vagy ! fordítva? Az iparművész is a mani- j puláció eszközének érzi ma- ! gát olyankor, amikor meg- | tervez dolgokat, melyeket a maga otthonában nem helyezne el. A dísztárgyak meg a díszítő és használati funkciót is betöltő eszközök, textíliák esetében sokkal nagyobb változatosságra kellene törekdni: az egyedi darab valóban luxus, kevesen engedhetik meg ma- j guknak, de ha a szériagyártás sokkal gazdagabb választékot adna, amelyből egyéni ízléssel annyi összeállítást lehetne variálni, ahány család csak akad, megszűnnék az uniformizált lakások egyhangúsága. A népi művészet hatása is í gazdagabban érvényesülhetne, i ha többféle motívumkincsből [ választanának a népművésze- j ti boltok. Hiszen egy-egy szép szőttes, hímzett terítő, párna, | cserge meleggé és színessé va- [ rázsolja a legunalmasabb ti- | pusbútorral berendezett .otthont is. Csak éppen azt nem j szabad elfelejtenünk, hogy a ! népművészet funkcionális művészet: annyi darabot bír el a lakás, amennyi használatba j kerül, szerepet kap benne; a I többlet már magánmúzeum, ha | tér van hozzá; de a fővárosi | másfél-kétezobában nevetséges | A déli part műsorairól Kellemes esték — hiányérzettel Aktualitást az ad írásunknak, hogy lassam-lassan veget ér a nyári szezon a Ba- laton-parton. Idegenforgalmi mérlegét közzétenni nem e cikk feladata. Az értékelés »tárgya« most az: milyen szellemi »csemegéhez« jutottak a nyaralók a déli parton. Korai a summázás? Ügy tűnik; javul a somogyi oldal nyári kulturális élete. Mely bizonyítékok alapján bátorkodhatunk kijelenteni ezt? Jómagam első helyre a Cantus Pannonícus kőröshegyi hangversenyeit tenném, melyek ezreket vonzottak hétről hétre. A legismertebb, legnevesebb orgonaművészek, énekes szólisták, kórusok léptek föl a műemlék templomban. Bár magyar vendég kevés jutott be e műsorokra, ide sorolom a siófoki Európa-szál- lóban időnként megrendezett irodalmi esteket is, melyeken kitűnő előadóművészek, énekesek szerepeltek. A Déryné Színház kétszer lépett fel a nyár folyamán a déli parton. Nagyon kevésnek találom ezt, de rögtön hozzáteszem: nem az ő »mulasztásukról« van itt szó, hanem arról, hogy más színházak sem törekedtek a Balatonhoz. Márpedig olyan élményt adni, amilyet a színház tud, egyetlen ORI-rendez- vény sem képes. Hosszú évek óta vajúdó gond ez, egyszer majd csak a végére érünk, s akikor talán nem lesz a színház szellemi hiánycikk a déli parton. A gyerekeknek így is kijutott az élményekből: az Állami Bábszínház több kitűnő produkcióval lépett fel Fonyódon, Lellén, Földváron stb. Említsük meg a balatomíöld- vári üdülőhelyi klubot külön is. Nagyon sokszínű »csokrot« nyújtott át a vendégeknek e nyáron is. Előadói estek — Horváth Ferenc, Sütő Irén műsora— folklór csoport, beat, group-ok, Hacki Tamás és az Ex Antiquis együttes stb. fellépteiben merítkezhettek meg az üdülők. Apropos: folklór! Nagyon sok jó program szórakoztatta az idén a déli part vendégeit. A szűkebb haza »színeit« képviselő Balaton néptáncegyüttes, országos találkozó, Budapest együttes, lellei folklórfesztivál, montenegrói Njegos csoport, Állami Népi Együttes — valóságos kavalikád. Egy- egy estről, találkozóról lapunk részletesen is beszámolt, így most nem térünk ki méltatásukra. Több könnyűzenei produkció »haladt« végig a parton monszunként. Visszatért a rock and roll, ez a régi^ kísértet; ez volt a »tanulságuk«. A Halló, itt Balaton című műsor évről évre jelentkezik. Általában »bevált« nevekikel. Koós Jánossal, Cserháti Zsuzsával, Forgách Gáborral, Pálos Zsuzsával, Zorán Sztevanovity- tyal és meglepetésként Aljon zó érdemes művésszel az idén. Sajnos tőle és Forgách jódlis- töl kaptuk a legkevesebbet. Régi, bevált műsorukat, a televízióból is ismert számaikat ismételték meg. (Csak Forgódul ak volt egy új betétje: Kalinka-paródia.) Az önismétlésnek pedig — nyár ide, nyár oda — semmi értelme sincs. Koós János és az Express együttes tagjai valóságos showman-ek. A siker elsősorban nekik köszönhető. Évről évre megújítják önmagukat. Ez mondható el a Gemini együttessel turnézó Kovács Katiról is, bár kevés új számot énekelt. Érdekességként: a legnagyobb sikere — a ípe- nag.erek és vadhajas fiúk itt bravóztak legnagyobb hangerővel — egy érzelmes, dallamában a hófehér paripás királyfiról álmodó lányról szóló dal muzsikáját és az egyik háborús slágert egyszerre idéző »Volt egyszer egy fiú s egy lány« című külföldi filmzenének volt. Nem történt semmi, csak kiderült, hogy a fiatalabb nemzedék képviselőd »suba alatt« ugyanúgy a dallamos, lágy zenét kedvelik, akár a harmincéves »öregek«. Az állandó műsorok közül tegyünk említést a Siófokra költözött Maxim bár ízléses kubai revüjéről és a Hangár bár változatos éjszakáiról, melyet főképp Máté Péter, Medveczky Ilona, Pataki Ferenc fejszámoló, Mátray Zsuzsa, Kovács Erzsi tesz kellemessé. Amennyivel több ez a műsor a többinél, az a jól ösz- szehangolt tánckar »munkája«. S valóban szellemes a szellemkép: a kar és Medveczky Ilona Valpurgis-éjt idéző tánca. A divatbemutató — talán emiatt a borsos, hatvan forint belépő — fölösleges kölönc a műsoron. S talán az is, hogy a mozikban már lefutott filmeket vetítenek »előzetesként« az élő produkció elé. Ennyit az idei szezon szellemi »táplálékairól«. Elégedetlenek tehát voltaképp nem lehetünk, legföljebb hiányérzetünk támad ... Lcskó László a szövőszékek, fabölcsők és kaszanyelek felsorakoztatása. Igen: a főkérdés az ízlés. A művésznők szerint hiányzik a vizuális (látási) kultúra, de még az erre irányuló nevelés is. Hogy lehet »teret nyitni«, a tágasság érzetét kelteni a lakásban; hogy lehet megteremteni a színfoltok harmóniáját — mindezt honnan tudná, aki csak az óvodában kap igazán hatásos művészeti indítást? Mert az óvoda általában jól alapoz — ezt mindenki elismerte. Később azonban hiányzik a művészet- történeti oktatás — csak a gimnáziumokban folyik, ott is rövid ideig. Így azután felnőnek művelt, irodalomban, zenében jó ízlésű fiatalok, akiknél a műízlés messze elmarad az általános szellemi szint alatt. K odály neve sokszor elhangzott. Ahogy az ő módszere tanítja a »zenei anyanyelvet« — valahogy úgy kellene a művészi érzéket is kiformálni az iskolásokban. Akkor nagyobb közönség akadna a művészet befogadására. Az új bemutatóterem. Többen panaszolták a társadalmi elismerés hiányát is; sokszor érzik, hogy a képzőművész nem kap elég megbecsülést, nem értékelik, hogy munkája nemcsak szellemi, de néha nehéz fizikai munka is (szobrásznők!); gyermekeiket nem veszik fel óvodába, hiszen a mama »úgyis otthon van«, ha pedig beteg a gyermek, elmarad a munka egészen, anélkül, hogy közben bármi támogatás is jönne. Volt értelme a panasznapnak? Feltétlenül. A művészasszonyok emberi, anyai gondjaiban seggítségét ígérte a nőtanács. Amit pedig az ízlésről, látási kultúráról, lakberendezésről elmondtak, az napjaink fontos kérdése. Hiszen az a cél, hogy az anyagi jól^t emelkedése folytán ne Csak jobban, hanem szebben is éljünk. Az otthon szépsége elsősorban az asszonyoktól függ. A környezet pedig hat az emberre: otthonosabb, derűsebb, bensőségesebb lakásban a családtagok is harmonikusabbak, vidámabbak. Az ízlés is ott alakul, ha a cseperedő gyermek első percétől szép környezetet lát, annak hatása olyan, mint az anyatejé: immunizál. Szép szavak, szép tárgyak, szép dalok indítanak a teljesebb emberi lét felé. B. É. vv 3 w , ■ i? dött ki. Valami szomorkás dallamot lehetett belőle kiérezni. Kellemes mézillat áradt kifelé a vaspántos ajtó mögül. — Van itt valaki, — mókázott Zsuzsa, s bohóckodva tö- rölgette az ajtó előtti kövön a lábát. Hadd lássák, tudja az illemet, rendre szoktatták, arra tanították, nem feledkezett meg róla. — Van, ha valakinek számítok én is — felelt az öreg jókedvűen. — Gyertek csak beljebb, már vártalak benneteket. Készítettem egy kis uzsonnát is. Andrásnak férfias ételt, neked meg gyönyörűségem, mézet hoztam, meg kalácsot. Enni kezdtek. Kolbászt, jó száraz, vékony héjút. Sonkát, meg fehér kenyeret. Zsuzsa is belenyalt a mézbe, de inkább András kezéből szedegette el a katonákat. — Honnan érdekel bernieteket az én Odysszeám? Nem kell elkezdenem ott, ahol megkereszteltek a szombathelyi nagytemplomban, 1902 júliusában? Azt se kell elmondanom, hogy nem szerettem az Ovomaltin nevű gyermektápot, mert csaiános lett tőle a hátam ? — Ott kezdje, Franci bácsi, ahol tetszik! Ott, ahonnan eligazodik, hogy értsünk meg- mindent — felelt Zsuzsa, aztán tovább incselkedik ő is. — Ügyse tudná megmutatni az újraoltási bizonyítványát, meg a bérmálási papírt... Te András, mi is volt az a bérmálás? Erre jót nevettek, aztán az öreg komolyra fordította aszót Pásztor Perelte FIUK A LESHEGYEN — Nehogy félreérts. En akkor is a feleséged leszek, ha csomaghordó lennél, vagy portás. Tanár leszek, küzdők, hogy célhoz érhessek. Szeretnék legalább annyit tudni, mint most te. A kérdést pedig nem értetted jól. Azt akartam tudni, tűrik-e majd otthon, hogy mindketten iskolába járunk. Most azt mondják, igen, vállalnak bennünket. Négy év, András, hosszú idő. Könnyen ráúnnak. — Megint előjössz a falusi lány koncepcióival? Nem vetted észre, hogy Anya mennyire szeretettel vett körül? Nem láttad, hogy apának könnybe- lábadt a szeme, amikort azt mondta, gyere kislányom, hadd öleljelek meg. Most legalább két gyerekem van. Okos dologhoz minden pénzemet, minden erőmet nektek adom. Ezt ne kelljen többé mondani, így volt? — Igen. Tulajdonképpen boldogok lehetünk, jól startoltunk. A te szobádban rendezkedünk be? — Persze. Ott a helyünk. Anya már mindent kifundált. Megkereste a helyét mindennek. Elhatározta, mit cserél ki, mit ad el, mi helyett vesz újat... — Az én kis falusi cuccaim? — húzta félre az orrát a lány, aztán megintcsak a fiú karjá.- ba kapaszkodott. — A te kis falusi cuecaid lassanként felvándorolnak nagymamához. Megmondta, hogyha saját lábunkra állunk, nekünk ad mindent. Zsuzsa nevetni kezdett. Csengett a hangja, fuvolázott a vidámsága, hátraszegte a fejét, hogy a szél kapaszkodjon. a hajába, simogassa az arcát, csókolgassa homlokát a nap. —- Még a más lábán is csak tipegünk, te drága, te majom, te aranyos, te komoly, te tudós, te uram, te morgó, tapsifüles, te. András, isten bizony, szeretlek. Elhiszed? András csak állt, nézte a tüneményt, próbált valamit nyöszörögni, de nem tudott. Csak a karját nyújtotta. Ösz- szekapaszkodtak, összedugták a fejüket, s lépkedtek előre, a hegy felé. 48. Felértek a Franci házhoz. A borház ajtaja tárva volt. Bent- ről brummogó morgás szűrőAz ember nem is tudja hova nézzen: a Dél-balatoni Háziipari Szövetkezet siófo- ] ki központjé- | nak új bemu- í tatótermében | vagyunk. Most j rendezik újjá a ! fürge ujjak. Itt j buzsáki hímzé- I sű blúzok, ott | karádi stóla, emitt népi motívumokkal díszített farmeröltöny, amott kékfestőanyagból készült ruha. Fonott bútor, fafaragások, futók, szettek. Ennyi ízelítőül. A többit Széli István elnök segítségével. 1 — Főként a belföldi forgalmú termékeink számát, mennyiségét emeltük az idén. Ezen belül is a textiltermékekét. Ha az eltelt, s már adatokba foglalható félévet tekintjük : huszonkilenc százalékkal nőtt a termelésünk a tavalyi első félévhez viszonyítva. — Mit jelent ez pontosítva? — A múlt év első felének termelési értéke 11 200 000 forint volt, az ideié 14 500 000. Az évi termelés huszonöt- huszonhatmillió forint értékei lesz. — Melyek az új termékek? — Kékfestő textíliáinkat szélesebb skálán állítjuk elő. Nagy a kereslet: partnereink száma is nőtt. Hímzett népi blúzaink is érdeklik a kereskedelmi vállalatokat. A hímzett í'armgföltöpy újnak .-sántít. Oj6ermekotffiotik#ía.t.;. készítünk. Részt akarunk venni a gyermekruházati tevékenységben, ez az elhatározásunk. Ötezer munkásinget gyártunk Csepelnek, ez is újdonságszámba meg}'. Később lehet szó arról, hogy munkaruházati cikkeket rendszeresen készítsünk. Megrendeléseink lesznek öt-hatezres tételekben, — Bútorfonással is foglalkoznak. Milyen képet mutat ez az ágazat? — Az igények alapján nőtt a termelés negyven százalékkal. — Említette a belföldi forgalmazásra szánt árumennyiség tervszerű emelését. Ez az export csökkenését jelenti? — Nem. Igyekszünk azt szinten tartani, illetve kisebb mértékben növelni. Nőtt a szovjet exportunk. Száznegyvenezer ruhát szállítunk; gyermekruházati cikkeket. Csehszlovákiába is. Hímzett pamuttrikókat Franciaországba. — Van-e utánpótlásuk e kézügyességet igénylő szakmáknak? — Munkaerőgond a fonóipari részlegben jeleátkezik. A textilüzemnél ipari tanulók képzése folyik. Az első évet tizennyolc fiatal végezte el, s az új tanévben is lesznek elsőseink. Szép pálya! L. L. és elővett a faragott polcról, a könyvek közül egy jó sárgára fakult borítékot. — Nem voltam paraszt soha. A háború előtt a városban éltem, nyomdász voltam. Bejártam a munkásotthonba, vezetőségi tagja voltam. Baloldalinak számítottunk. Segítséget nyújtottunk azoknak a kommunistáknak, akiket Horthyék börtönbe zártak. Szerveztük a Vörös Segély pénzalapot. Sztrájkokat kezdtünk, ha a munkaadók valamivel megrö- vidítétték a munkásokat. Hozzájutottunk egy-séy marxista könyvhöz, brossúrához. Terjesztettük Gorkij regényét. Akkoriban jelent meg. Május elsején soha nem dolgoztunk. Vagy tüntettünk, vagy kirándulni mentünk az erdőbe. Munkásmajálist rendeztünk, énekeltek kórusaink, József Attilát, Petőfit, Adyt szavaltunk. Ez még nem volt nagy dolog. Néha megkergettek a csendőrök, néha elvittek közülünk egyet-egyet a rendőrök, vagy detektívek, de ez nem lohasztotta le a kedvünket. Az igazi, a keményebb lecke a háborúval kezdődött. Eldug- dostuk azokat az embereket, akiknek a frontra kellett volna menni. A németekkel ujjat húztunk. Ahol csak lehetett, keresztbe tettük a lábunkat. Nem akarom részletezni, nem akarok minden apróságot felsorolni, csak a nagyját. (Folytatjuk.) Yy. -mm Somogyi Néplap* 5
