Somogyi Néplap, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-14 / 190. szám
Szakkönyvvel fölér Húsz teremben a magyar mezőgazdaság Mint ahogy a múlt század végének milleniumi ünnepségeire épült budapesti Vajda- hunyadvár ezer év hazai építészetének fejlődését szemlélteti, úgy tárja elénk a magyar mezőgazdaság fejlődését az épületcsoportban berendezett Mezőgazdasági Múzeum. Az 1897. szeptember 12-i megnyitó ünnepségen a földművelés- ügyi miniszter ma is helytállóan határozta meg a múzeum feladatát: »Célja és hivatása mindannak a bemutatása, mi a magyar mezőgazdaságra érdekkel és fontossággal bír, amiből a hazai mező-, kert-, szőlő- vagy erdőgazdaság megbízható és gyakorlati tanulságot meríthet.« Két évtized sem telt el, a múzeum már nem tudott eleget tenni ennek a feladatnak. Ekkor már kevés volt a látnivalók bemutatása, a muzeoló- giában új irány került előtérbe: a látogatók tanítása, ismereteik tervszerű gyarapítása. Bár az ezt követő évtizedekben többszöri átrendezéssel igyekeztek lépést tartani a gyorsuló fejlődéssel, a múzeum ismeretterjesztő feladatát csak az elmúlt évtizedben végezte igazán eredményesen. Ennek oka, hogy az intézet ma már szoros kapcsolatot tart az agrártudományok hazai kutatóintézeteivel, az élen járó állami gazdaságokkal és mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel, valamint a hasonló külföldi múzeumokkal és más tudományos intézményekkel. Jelenleg húsz teremben 13 féle kiállításon 120 ezer tárgyat mutat be a múzeum. Valamennyi kiállítás tematikai kialakításánál és megrendezésénél az a modern muzeo- lógiai elv érvényesül, hogy a néző ne csak részleteiben hű, ■ hanem egészében véve szerves képet kapjon, az illető mező- | gazdasági ágazatról. A kiállító- ; sók többnyire fejlődésükben szemléltetik a különféle mun- i kafolyamátokat, az ágazatok mai szerepét a népgazdaság- j ban, és a továbbfejlesztés útját. A kiállítások rendezői az j egymással összefüggő tárgyak | tanulságos csoportosításával I azt kívánták elősegíteni, hogy a látogatók megismerjék: miképp lehet az itt bemutatott termelési eredményeket elérni. Mindez bárki számára érdekes lehet, a mezőgazdasági szakemberek számára azonban fontos látnivaló. Sajnos közülük sokban él a szemlélet: »ugyan mit adhat nekem egy ilyen kiállítás a mezőgazdasági főiskola, vagy éppen évtizedes tapasztalat után«. Ez is oka, hogy a kiállítási termekben leggyakrabban csak látványosságot kereső turistákkal találkozhatunk. Persze jönnek szakemberek is — egy-egy uta- j zási iroda körültekintő prog- | ramtervezése folytán ■—, csak nem elegen. Pedig ami itt látható és hallható — gyakoriak ugyanis az agrártudományi előadások és filmvetítések —, az egy szakkönyvvel fölér. A magyar pásztoréletet bemutató, a sertés-, szarvasmarha-, ló-, juh- és baromfitenyésztési, takarmányozási, eketörténeti, mezőgazdasági-erőgéptörténe. ti, az erdészeti, vadászati, halászati és borászati kiállításoknak érdekességeit oldalakon át lehetne sorolni. Ennyi látnivaló alig egy óra alatt »múzeumi fáradtságot« okozna, ha a kiállítások rendezői nem törekedtek volna változatosságra a szemléltetésben. Terepasztalok, tájba helyezett diorámák, élőképek, a látogató áltai működésbe hozható mechanikus berendezések és magyarázó fényjelek teszik mindvégig érdeklődést keltővé a múzeumi sétát. B. F. Tűzparádé a jégen Á P. Mobil ürügyén T' Augusztus 9-én hangzott fel először a tüzes dallam, s léptek a jégre a kijevi táncosok Budapesten, a Kisstadionban. Először szerepel hazánkban a világhírű Ukrán Jégbalett, amely amerikai és kanadai turné után érkezett a magyar fővárosiba. A száztagú együttes olyan kétrészes műsort mutatott be, melyben a klasszikus jégtáncot a folklór, a revü, a humor, az akrobatika színesíti. Forró augusztusi estéken ide varázsolják művészetükkel a befagyott Dnyeper vidékét, tüzes I kozák táncok és dallamok zengenek, életvidám hangulatok, vérpezsdítő ritmusok kavarognak. Mint Vaszilij Csemyenko, a tizenöt éves együttes igazgatója elmondta, az Ukrán Jégbalett célja tűzbe hozni a nézőt, lángra gyújtani szívét, jókedvre deríteni az embereket. Nem virtuóz trükkök sorozatával kápráztatják el a közönséget, hanem művészi mondanivaló- jú táncokkal, tartalmas kompozícióikkal. A kiváló táncosokból, humoros ügyességű szólistákból, s a fegyelmezett balettkarból álló együttes már bejárta a j fél világot. Mindenütt sikert arattak. Hatan az USZSZK érdemes művészei, tizennégyen a Sport Mesterei kitüntető cím birtokosai. Az együttes történetének, művészi formálódásának fontos állomása volt film- és tv-sizereplésük, »A balett csillagai« és a »Hatvan perc a Föld körül« című filmekben. Évente 200 előadást tartanak. Az idén jubiláltak — kétezredik fellépésükkel Csel- jabinszkban. Budapesten augusztus 9-től 14 előadást tart az Ukrán Jégbalett. K. M. udátom az olvasóval, hogy a P. Mobil égy popzenei-cár, s még mielőtt földhöz vágná az újságot, türelméért esedezem. A popzenéről úgyanis csak annyiban lesz szó, amennyiben ifjúságunk életének immár letagadhatatlan részét képezi. Hogy ez jó vagy rossz, majd kiderül. Mondjuk, húsz év múlva. De jelenlétéről szólni kell, érdemes hatásait a legkülönfélébb vizsgáló mikroszkópok tárgylemezére tenni. Kaposváron a beat, a tánc. a fiatalok szórakozása szinte egyet jelent az Ifjúsági Parkkal, amelynek hétfő estéi hozzátartoznak a város életritmusához is. Ilyenkor megkezdődik a környező utcák sajátos lüktetése, szívja magába a park a tarka áramlást. Lehetetlen azonban nem észrevenni, hogy ha hétfőről hétfőre ezernél is többen összejönnek itt, akkor ez a kiaknázatlan lehetőségek egész sorát rejti magában. S persze a gyökerét is — számtalan negatív jelenségnek. Semmiképp nincs igazuk azoknak, akik rosszalló jelzőket aggatnak az ifiparkra, valamiféle zenebonával kísért kollektív naplopást látva benne. Az ifjúsági parkok sorozatának lényege ugyanis nem más, mint a fiatal fiúk és lányok nagy közösségben történő szórakozása. Ám ha új terminus nincs is rá, a szórakozás tartalma a mai időkre megváltozott, vagy ha nem, akkor meg kellene változnia. Ebben az értelemben tehát az ifjúsági parkok észlelhető »anti- kultúrájáért« nem a szórakozás a felelős, hanem az a tudathasadásos szemlélet, amely odalöki a lábnak a táncot, a fülnek a zenét, a fejhez azonban nincs egy szava sem. Vadüsés és erdSsúgás Anekdoták, híres vadászatok története, a trófeák szerető megóvása mögé rejti vallomását. Az erdőről, a hatalmas fákról, a havas domboldalakról és a cikázva repülő szalonkákról, a kecses léptű őzekről és a királyról: a szarvasbikáról. A szenvedély hangján szól a vadászatról, de mögötte a tisztelet húzódik meg a somogyi erdők és vadjaik iránt. Előszobája falán százötven őzbak trófeája díszük. Mindegyiknek pontosan ismeri a történetét, és egy-egy gyöngyös agancsú bak a személyes ismerősévé vált. Ars poeticájáról kérdezem, Széchenyi Zsigmond szavaival válaszol. A »vadászat«: vad- űzés és erdőzúgás. De több erdőzúgás ...! — Senki nem írta meg ilyen szépen és ilyen pontosan a szenvedélynek azt a forrását, az ebből eredő hajtóerőt, ami a vadászt az erdőbe viszi, ami megtanítja a természet szeretetére és tiszteletére — mondja dr. Boda Pál, a MAVOSZ Somogy megyei Intéző Bizottságának titkára, a nagybajomi Üj Élet Vadásztársaság elnöke. — Mikor fogott először puskát a kezébe? — 1943-tól számítom magam vadásznak. Régi hagyományai vannak családunkban ennek a szép szenvedélynek. N agy apám, apám, vadászember volt, tízegynéhány éves koromban már én is ott téb- láboltam körülöttük. Az első őzbakomat huszonkét évvel ezelőtt lőttem, egy augusztusi hajnalon. Most is ezen a környéken vadászom, ez a legkedvesebb területem: a Ka- posfő körüli erdők. Itt lőttem meg a századik és a százötvenedik bakomat is. Igaz, hogy erre vigyáztam. Tartoztam ennyivel ezeknek az erdőknek ... Most pedig az egyik fiam lett vadásszá. Nem szakad meg a családi hagyomány i Vannak még a megyében olyan területek, ahol mindig szívesen vadászom, és legkedvesebb élményeim közé sorolom ezeket. Híres a balaton- nagybereki fácánvadászat. Nemcsak kiváló szervezésével tűnik ki, hanem vadbőségé- vel is. Próbáltuk megkeresni annak az okát, hogy miért repülnek a balatoni fácánok magasabbra, mint a többiek. Valószínűleg azért, mert nincsenek túlhízlalva, könnyebben repülnek társaiknál. Sok erre a mezővédő erdősáv, kénytelenek magasabbra szállni a fácánok. Valóságos repülőiskola az nekik, és iskola a vadászoknak is. A soksok toronykakas lelövését mindez egészen kvalifikált sporttá teszi. ! Mindehhez I persze hozzá ! kell tennem, hogy minden vadászatnak megvan a maga sajátos hangulata. A havas disznóvadászatnak, a szalonkahúzásnak, és — jó | területen — az ] apróvadak impozáns tömegének is. — Híres vadászatok vannak Pocokszálláson ... — A harmadik legkedvesebb területem. A disznóhajtások itt mindig eredményesek. Volt olyan nap, amikor huszonnégy vaddisznó került terítékre. Egyébként Pocokszálláson lőtték az első világrekorder 6zarvasbikát is. — Nem beszéltünk az őzekről, pedig ugyancsak sok trófea díszíti a falat. — A hajnali őzvadászatnak nincsen párja. A legkedvesebb vadam, és nem lehet megunni a párás hajnalokat. Az ember az erdő szélén valóban úgy érzi, hogy titkot les el: ahogyan a Nap megszületik. Ügy vagyok a vadászattal, mint az, aki hárembe lép: a sok szép között nem tud választani. Ha szavaznom kéne, mégis az őzbakoké lenne a voksom. — Melyik volt a legsikeresebb lövése? — Vaddisznóvadászaton volt. A konda egy havas domboldalon ereszkedett lefelé, és a lejtő aljában összetorlódott a meglódult társaság. Háromszor húztam meg a ravaszt, négy disznó feküdt utána a fehér hóban. Az egyik golyó kétszer ölt... A legritkább vadamat pedig 1950 februárjában lőttem. Nagyon kemény tél volt, a sarki madarak is lehúzódtak a melegebb tájakra. Az őrei patak partján rebbent föl előttem egy madár. meglőttem. Később azonosítottuk: északi-sarki jeges búvár volt. Most a Természettudományi Múzeum állattárában van. — Mi az, amit még szívesen lőne? — Elmehettem volna afrikai vadászatra is, de nem használtam ki a lehetőséget. Itthon is van olyan vad, amelyik eddig nem jött puskavégre. Nem fogok lőni sohasem túzokot, védett madarunk. Nem lőttem még muflont, pedig egy ilyenre fáj a fogam. — Azt mondják önről, hogy nagyon sok anekdotát ismer. — Vadászatok után, a tábortűz mellett, vagy a vadászházban a fehér abroszon csillogó, vörös borral telt poharait mellet mindig megered a szó. Sok történetet isI merek, de az igazi anekdotá- ! zó a nagyapám volt. Most is ott a szekrényben a kéziratgyűjteménye: A magyar vadászat anekdotái. Talán majd egyszer rendezzük. Sajnos, nincs sok időm. Ami szabad, azt teljesen a vadászat tölti ki. 1 Mészáros Attila | Az Ifjúsági Park program-' | jának összeállítói néhány év- I vei ezelőtt azért megpróbálkoztak valamivel. Az estét ! kulturális műsorokkal tették i színesebbé, folkénekesek mu- | tatkozlak be. előadóművészek 1 szerepeltek, felléptek a Osiky Gergely Színház tagjai is. A | vállalkozás mégis kudarcba j fulladt, a betétszámokat teljes j érdektelenség kísérte. A kísérletezők minden elkeseredése ellenére a hiba nem elképzelésükben, még csak nem is az ifipark közönségében van. Sokkal inkább a szórakoztatás különös kaposvári viszonyaiban. Amely a tinédzsereket és- az örökifjú rock and roll nemzetéket egyaránt az elé az áldatlan helyzet elé állítja, hogy ha jó popzenére táncolni kerekedik kedve, akkor várhat hétfőig. S akkor aztán jöhetnek akármivel. Jó volna, ha például egy olyan discóba — vagy éppen Ifjúsági Parkba — is mehetne a fiatal, amelyik az Angliától Lengyelországig külföldön már felbukkanó klubokhoz hasonlóan hejyt ad a népzene művelőinek is csakúgy, mint az amatőr színjátszó csoportoknak, vagy éppen a fiatal festők képeinek. Ne tekintse ezt senki fantazmagóriának, még akkor se, ha a jelenlegi helyzet megváltoztatása — éppen azért, mert a tudattal is operál — nem megy máról holnapra. a van Ifjúsági Parii, akkor éljünk azokkal a lehetőségekkel, amelyekre egy zenére, táncra »kiéhezett« közönség előtt”a popzene s világa önmagában képes. Akkor legalább azt higgyük el, hogy egy beatzenekar nemcsak jó szórakozást nyújthat, hanem i elláthat ízlésnevelő funkciót i is, tágíthatja a zenei érdeklődés horizontját, • sőt tagjainak viselkedése befolyásolhatja a rajongók személyiségformálódását is. (Hisz nemcsak Amerikában ébresztheti öntudatra a fiatalok ezreit egy Bob Dylan, vagy taníthatja meg a vers szeretetére egy Don McLean...) Ezért jelentet*^ • kellemes meglepetést a P. Mobil együttes ifjúsági parkbeli múltkori vendégszereplése is. A beatzenekaroknál már szokásos, mintegy »nimbuszkiegészítő« nagyképűségnek náluk nyoma sem volt, szívvel, örömmel játszottak, muzsikájuk öt órára barátjukká tett mindany- nyiunkat. Show-t csináltak, zenei gag-ek sorozatával mutatták meg a közönségnek, hogy mást is, jobbat is lehet a popzenével művelni, mint amit az átlagos képességű, de haknira azért furfangos zenekarok' szoktak. Nem hiába lettek éppen ők az ország ifiparkjainak legkedveltebb együttese. Bencsik Sándor és Kékesi László gitárversengé- sein. Lengyel Gábor hegedűfantáziáin, Vikidál Gyula ős- erő-hangján, Pálmai Kertész Zoltán dobforróságain túl lelkesedésük és újat akarásuk tette és teszi sikereiket megérdemeltté. Schuster Lóránt ze- zenekarvezető elmondta, hogy saját számaik (»Felejts el«, »Gálya«, »A főnix éjszakája«, »Varjúdal«, »Simli-show«) hamarosan a rádióban is elhangoznak. Ludvig Nándor Távol-kefeli Riviéra , Nemsokára új szanatóriumi komplexum nyílik meg az Amúri-öböl partján, a Csen- dgs-óceán szovjet partvidékén. Á magas épületek két csoportja, amelyeket eredeti módon megtervezett ebédlőterem, gyógyítási részleg és úszómedence kapcsol majd egybe, egyidejűleg kétezer embert fogadhat. Az utóbbi években a Szovjetunióban gyors ütember fejlesztik az üdülő hálózatot; bővítik a régi, építik az új üdülőhelyeket. Ma már egyre többen pihennek a hagyományosnak számító észak-kaukázusi, a fekete- és a balti-tengeri üdülőhelyeken kívül, az újonnan kiépített helyeken is, az ország különböző pontjain, a legfestőibb vidékeken. Az új üdülő ö, ezetek egyikévé fejlődik a Távol-Kelet is. Somogyi Néplap
