Somogyi Néplap, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-13 / 189. szám

\ / fi Komszomol első titkára megyénkben (Folytatás az 1. oldalról) A vendégek ezután a Bala- tonboglári Állami Gazdaság központjába mentek, ahol Széli András igazgató és Szá­raz László, a KISZ-csúcsszer­vezet titkára köszöntötte őket. A gazdaság termelési eredmé­nyeiről, társadalmi, mozgalmi életéről Büki János, az üzemi pártbizottság titkára adott tá­jékoztatást. A nap programja a gazda­ság lengyeltóti kerületében folytatódott. Sajnos, a látoga­tás előtti percekben kiadós zá­por zúdult arra a gyümölcsös­re és szőlőterületre, ahol az ifjúsági építőtábor lakói dol­goztak, így a 260 lány fedél ala kényszerült és csak később ta­lálkozhatott a vendégekkel.. Az eső azonban hagyott annyi szünetet, hogy a vendégek megkóstolhassák az ősziba­rackos termését, és szemezget­hessenek a szépen érő sasz- lából, amelynek szüretelését már a múlt héten megkezd­ték. A kényszerpihenőt tartó lá­nyokkal — Szabolcs megye ti­zenöt szakmunkásképző és kö­zépiskolájának tanulóival, akik az ötödik turnus tagjai­ként érkeztek nemrég gyü­mölcsszedésre — a lengyeltóti KISZ-építőtábor kőépületében beszélgethettek a vendégek. Itt | Tőkés Erzsébet táborvezető ka­lauzolta a látogatókat és tájé- 1 koztatta őket a mezőgazdasági ] munkáról, a szabadidő eltölté- j sének gazdag lehetőségeiről és | Tormáiról. | A Komszomol első titkára a I következő percekben szemé­lyesen is meggyőződhetett a [ tábori élet. örökvidám hangu- 1 latáról. és válaszolhatott a j vendéglátók kérdéseire. A , fiátalok érdeklődése — érthe- j tőén — most elsősorban a j szovjet diákok nyári üdülteté­se. szórakozása. táborozása | iránt volt a legnagyobb. Tya- ! zselnyikov eivtárs rögtönzött hangulatos kiselőadásából i részletes választ kaptak kér- I déseikre. Egyebek közt meg­tudhatták, hogy a Szovjet- j unióban főképp az úgvneve- i zett munka- és pihenőtáborok­ban ^öltenek a. diákok napon­ta három-négy órát közhasz­nú munkával; általában a me- I zőgazdaságban • segítenek, a többi időt pedig művészeti és sporttevékenységre, illetve pihenésre fordítják. Amint el­mondta: a szovjet középisko- I lások és egyetemisták mint­egy 70 százaléka tölti így szűn- | idejének nagy részét. Ugyan­csak több kislány kérdésére : válaszolt a Komszomol első j titkára, amikor arról szólt: a J szovjet és a magyar ifjúsági I mozgalom vezetői azon mun­Ha foglaltat jeles a készülék Több a telefon és anésris kevés A TELEFONRÓL esett a legtöbb szó a Somogy megyei Tanács Végrehajtó Bizottsá­gának tegnapi ülésén. Baga- rus György, a Pécsi Postaigaz­gatóság helyettes vezetője a forgalmi és távközlési szolgá­lat fejlődéséről tájékoztatta a testületet. A posta szolgáltatásai a ne­gyedik ötéves terv időszaká­ban jelentősen fejlődtek. A fejlődés azonban új feszültsé­geket is teremtett. Somogy­bán jelenleg 184 telefonköz­pont működik: közöttük a ko­rábbinál több az automata. Legjelentősebb a változás a régi siófoki járás teiáiletén. Itt 1370-nél nagyobb a kapa­citás, mint négy évvel ezelőtt volt Az országban elsőként itt helyezték üzembe azt a jugoszláv gyártmányú nem­zetközi távhívó központot, amelynek segítségével a sió­fokiak jelenleg 15 európai or­szág előfizetőit közvetlenül tárcsázhatják. A kaposvári telefonkérel­mek egy részét a Kalinyin la­kótelepen üzembe helyezett mellékközpont révén kielégí­tette a posta. Az igények szá­ma azonban nem csökkeni, hanem emelkedett. A megyé­ben több mint háromezren várnak telefonra: jelentős ré­szük kaposvári igénylő. Kéré­süket azonban szinte lehetet­len teljesíteni. A város fejlesztési terveit is figyelembe véve a gondok sűrűsödnek. Megyei nagvvál- lalatok igazgatóinak és főmér­nökeinek sem tudják kielégí­teni jogos kérelmüket. Néhány intézménynek a működéséhez szükséges telefon- és telexvo­nalat — a központ túlzsúfolt­sága miatt — nem tudják biztosítani. Megoldást — hangsúlyozta Tóth Illés, a posta-vezérigazgató első he­lyettese — csak az új kapos­vári főposta megépítése után lehet várni. E beruházás ter­vezése azonban még csak most kezdődik, s befejezése tíz évnél rövidebb idő alatt eügha várható. A postának ugyanis az ötödik ötéves terv­ben legföljebb az épületre lesz pénze, telefonközpontra már nem. Ha a jelenlegibe több állomást kapcsolnak be, ekkor még nehezebb lesz vo­nalhoz jutni a városban. Sugár Imre, a megyei ta­lcs általános elnökhelyette- e összefoglalójában azt' is zóvá tette, hogy új lakótelep építésekor a távközlési kábelt is a földbe kell fektetni, ez később a fejlesztésnél előnyt jelent. A zsúfolt központ munkáját néhány vállalat és intézmény eléggé át nem gon­dolt takarékossági intézkedése tovább nehezíti: mellékköz­pontjában lekapcsoltatta a a vonalakat, s munkatársai csak a telefonközpontos segít­ségével érhetik el tárgyaló- partnereiket. Ez a módszer azzal jár; hogy az indokolt­nál tovább tartanak foglalva egy postai vonalat, több száz másik telefonelőfizető rová­sára. A postai telefonszolgálatban minőségi változást jelentett a távhívó rendszer bevezetése: a megyeszékhely lakói Siófo­kot, Pécset és Veszprémet közvetlen vonalakon érik el, Budapesttel és az ország töb­bi távhívó központjával pedig egy időben 21 beszélgetést biztosít a posta. Kevesebb szó esett a végre­hajtó bizottság ülésén a pos­ta forgalmi szolgáltatásairól, a levél-, a távirat- és a cso­magkézbesítésről, a pénzforga­lomról. A megyében 147 postahivatal és 59 fiókposta elégíti ki a lakók igényelt. Jelenleg 44 lakott helynek nincs postája Somogybán: ide külterületi kézbesítők járnak. AZ A TAPASZTALAT, hogy megyeszerte csökkent az ; expresszküldeménvek száma, i és kevesebb csomagot külde- ! nek egymásnak az emberek. A postások véleménye szerint ebben része van a díjtételek emelkedésének és — főleg az új lakótelepeken — a szállí­tási nehézségeknek. A kézbe­sítés korábbi munkaerőgond­jai viszont csökkentek az ál­landó helyettesítések révén. A táviratokat és az expressz- leveleket erre a célra beállí- j tott kézbesítők hordják ki Siófokon, Kaposváron, Fonyó­don és Balatonföldváron. A I városok és a járási székhe­lyek postahivatalai motor- kerékpárt és kismotort kaptak a táviratkézbesítők részére. Megváltozott a postai szál­lítás is: vonat helyett egyre több útvonalon gépkocsi vi­szi a küldeményt. Az új me- | netrend életbe lépésétől már i Pécs—Nagykanizsa között is I megszűnt a vasúti szállítás; | Barcs és Bélavár között pe­dig új gépkocsi járat viszi a postát. Új — éjszakai — postai gépkocsi közlekedik a Balatonszentgyörgy — Kapos­vár — Dombóvár útvonalon is. Ez a marcali járás és a | megyeszékhely kapcsolatát Ja- i vítja. Dr. K. I. kálkodnak. hogy nagyobb ará­nyú cseretáborozást szervezze­nek a két ország fiataljai, el­sősorban diákjai között. Végül elismeréssel beszélt arról a szívélyes, közvetlen hangulatú fogadtatásról, amellyel a fesz­tivál szovjet küldötteit az eddigi program során min­denütt fogadták. E néhány nap tapasztalata azt bizonyítja — hangsúlyozta —, hogy a két sen cserélik ki tapasztalatai­kat. A búcsú perceiben természe­tesen nem hiányzott az ilyen jellegű találkozások kedves színfoltja: egymás kölcsönös megajándékozása és a jelvé­nyek cseréje.' A délutáni program a gaz­daság borkombinátjának meg­látogatásával folytatódott, . , . majd a Komszomol első tibká­nep leányai es fiai eredme- | ra délután elutazott megyénk- nyesen keresik az együttmű- I bőL ködés útját, formáit, és szive- I P. L. Egy kislány öröme Süketítő a zaj. Az idegen alig érzi elviselhetönek. Falé­ceket harap a frízhasító, visít a körfűrész. A fal kiugróin, a vezetékeken, a csöveken vas­tagon ül a fűrészpor. A Somo­gyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság csurgói fűrészüzem mének láda- és parkettakészí- tö részlegében vagyunk, ahol a Münnich Ferenc brigádot keresem. Csöndör László művezető a csarnokóriás jobb hátsó sar­kába mutat: azok ott, tizen­öten. Tizenegy nő és négy fér­fi. Mennyezetig rakott villás- targoncák, feldolgozásra váró. gyantaszagú léchegyek között dolgoznak. A kérdésemet ak­kor lehet csak hallani, ha tor- komszakadtából üvöltök, s a választ hiába figyelem, nem értem meg. Látva kínlódáso­mat, a művezető leállíttatja a brigád gépeit, s az udvarra hívja a tarkaköpenyes nőket, a félmeztelenül, kék nadrág­ban dolgozó férfiakat. A fal melletti kúpadot körbeálljuk, ügy beszélgetünk. Amikor megemlítem, hogy Mecseki Marika miatt jöttem, mosolygóssá válnak az arcok. Leli Istvánná, a brigád ve­zetője elpityeredik: — Éppen tegnap vittem vissza a Zója Nevelőintézet­be. Ha tudná, milyen aranyos kislány ... Kilencéves, óvodás korától az intézetben él, és még sohasem látogatta meg az anyja ... Fábián Jánosné fejkendős, kicsi asszony. Ö a brigádban a legidősebb: — Valamennyiünknek' van gyerekünk, és eszünkbe jutot­tak azok az apróságok, akik az intézetben élnek. Ügy gon­doltuk, hogy örömet szerzünk valamelyiküknek azzal, hogy két ‘hétre magunk közé hoz­zuk: akármilyen jó lehet is az intézeti gondoskodás, azért a családi élet egészen más. Lőczi Jánosné és Tamás Mihályné elmondták, hogy nem volt egyszerű megtalál­ni a módját: nekik, akik ki se látszanak a normából, nem volt könnyű hivatalokkal tár­gyalni. Tizenhat éves a brigád leg­fiatalabb dolgozója: Horváth Vilma. Érthető, hogy ő barát­kozott össze legjobban véden­cükkel, bár a művezető tizen­egy éves kisfiával is életre- szóló barátságot kötött Mari­ka; a kutasi búcsú kínált er­re jó alkalmat. — A legjobban fára mászni szeretett — mondja Kompa Istvánná. — Én is elvittem magamhoz Porrogszentmi- hályra. — Egy pénteki napon utaz­tam -Kaposvárra a kislányért — meséli a történteket a bri­gád vezetője. — Az egyik vil­lanyszerelőnk vitt az autóján, és este hétre értünk haza. Ná­lunk lakott. A dédink meg a férjhez menő lányom nagyon megkedvelte Marikát. Másnap éppen szabad szombatos volt az egész brigád, s valameny- nyien kirándultunk Csoko- n yavisontára. A munka napo­kon jól megvolt dédikével, a kertekben. Gyakran bejött velem az üzembe Hs. Mintha örökké itt élt volna, úgy tet­szett neki minden. Amikor el­búcsúzott, nemcsak mi köny- nyeztünk, de a fél műhely el­sírta magát. Mecseki Marikával már Ka­posváron találkoztam, a Zója Nevelőotthon udvarán. A ne­velőnő hívására vékonyka, csutakhajú, szőke kislány sza­ladt felénk a zöld gyepen. Egy padra ültünk, strandpapucsos lábával jókedvűen kalimpált. Kék szemét felém fordítva, örömmel emlékezett a csurgói napokra. — Legjobb az úszás volt. Hogy kit szeretek közülük legjobban? r- Elgondolkodik, azután gyorsan rávágja: — Mindegyiket egyformán, na­gyon! Meg aztán sok mindent kaptam is tőlük. Még egy far­mert is, egy macit is, meg ru­hákat,- ők maguk varrták. Kaptam egy emlékkönyvet, amibe Varga Jancsi bácsi be­lerajzolta a körfűrészt, aztán mindegyik néni és bácsi bele­írta a nevét meg a címét. Kaptam levélpapírt is, hogy levelezhessünk. Októberben ismét megyek hozzájuk, mert Kiskereszt férjhez megy. Meghívtak a lakodalomba. Mesél, mesél, nem akar vé­ge szakadni az emlékezésnek. Gombos Jolán Ésszerűen M i sem természetesebb, mint hogy életünk minden moz­zanatát, hétköznapjainkat és ünnepeinket, társadalmi és magánéletünket megfontoltan, a józan ész paran­csára akarjuk megszervezni. Bevezető mondatomat azonban nyugodtan nevezhetik kinyilatkoztatásnak, óhajnak vagy bárminek, hiszen tudják: nem ilyen egyszerű az élet. Azaz sokszor vélünk az ésszerűség követelményei ellen. S ez akkor a legszembetűnőbb, amikor azt állítjuk, hogy az ésszerűség nélkül összekuszálódnak a szálak, gátak merednek előttünk, s ha a, fejlődést nem is állíthatjuk meg, akarva-akaratlamil rákapcsoljuk a magunk »fékező rakétáit». Nem tartom hát véletlennek, hogy amikor fontos politikai, gazdasági dönté­sek sorait olvasom, rendszerint ott találom közöttük ezt a fontos fogalmai: ésszerűség. Egy testületi ülésen hallottam, amikor a gyárigazgató felháborodottan méltatlankodott: »Képzeljék el. hogy a nagy- vállalati »vezér» milyen furcsa módon értelmezi az energia­takarékosságot. Utasítást adott arra, hogy a leányvállalatok gépjármüveit ezután kulturális és sportcélokra nem szabad felhasználni.» Szemellenző. Nemcsak azért, mert az illető valószínűleg nem érti még a terjnelés és a kultúra, a munka és az állóképesség összefüggéseit; hanem azért is, mert ez az intézkedés csak látszateredményt hozhat. A tánccsoport, a sportkor íiataljai ezután is utazni fognak; S a vállalat egy- szer-másszor kirándulásra is elviszi majd a legjobb dolgo­zóit. Legföljebb idegen járműveken, több pénzért. Ez a nép­gazdaság érdeke? Miközben egyre rövidebb lesz a döntés és az intézkedés közötti idő, gyakran megfontolatlan tettekre szánjuk el ma­gunkat. Ez még akkor is bosszantó, ha a másik oldalon sok­kal több pozitív intézkedés ellensú'vozza tetteinket. Vala- mennyien tudjuk, hogy a Központi Bizottság 1974. december 5-i határozata nyomán minden gazdálkodó és költségvetési szerv intézkedési tervet dolgozott ki. Az. eredmény meglepő. Az országos összegezés szerint eddig hétmilliárd forint meg­takarításra vállalkoztak az üzemek és a gazdaságok. Túl so­kat nem kellett töprengeni a megoldáson, hiszen ez a sok­milliós plusz közvetlen környezetünkből származik. Az sem támaszthat bennünk kétségeket, hogy nagyrészt csak tervek­ről van szó. Az intézkedések ugyanis az ésszerűség paran­csára születtek, ez pedig feltételezi, hogy o számonkérés sem maradhat el. Elégedettségről azonban szó sem lehet. Egyik járási pártbizottságunk — gondolom másutt sem mulasztották el — bekérte az intézkedési terveket. A sok jó elképzelés mellett tálált bennük néhány elgondolkoztató bal­gaságot is. Ezekből levezethető mai mondanivalóm lénye­ge: nem minden megtakarítás takarékosság. »Ezután keve­sebb vegyszert, műtrágyát, gyomirtó szert használunk fel.» »Terveztük a géptelep bekerítését, ettől most eltekintünk.» És közben »szabadon« lophatják az alkatrészeket. Volt egy párfcvezetőségi. ülés, ahol az üzemegységvezető máris beszá­molt róla: mennyi műtrágyát, üzemanyagot és vetőmagot (!) takarítottak meg eddig. S közben — például a kukoricánál — a szűkített önköltség magasabb a tavalyinál. Ezekből is kiderül: több helyen nem a teljesítményekhez mért takaré­kosságot terveztek, hanem »menelözö intézkedéseket» hoz­tak, amelyek egy részének nem. vagy nagyon is beláthatok a népgazdaság számára káros következményei. Miért nem írom meg, hogy hol tapasztaltuk ezeket a balgaságokat? Azért, mert voltaképpen jó szándékú, jóhiszemű emberek követték el őket, akik később értettek aiszóból. I alahányszor a takarékosságról olvasok, mindig a »ke­vesebb» fogalma tolakodik elő, holott gyakran éssze­rűbb lenne szót váltani a »több«-ről. Miért van pél­dául az, hogy ha az energiáról beszélünk, rendszerint nem jut eszünkbe az ember? Pedig meggyőződésem: hazánkban a legnagyobb megtakarítást az eleven munkaráfordítással le­hetne elérni. Idézek a lexikonból: »Az eleven munka vagy élő munka nem más, mint a munkaerő kifejtése, az ember szellemi és testi erejének célszerű felhasználása, amelynek során a termelési folyamatban új értéket hoz létre». Világos beszéd. Hogy állunk ezzel? Takarékosság az eleven munkával. Ez azt jelentené, hogy kevesebbre van szükség? Nem. Éppen ebben a körben kellene gyakrabban alkalmaznunk — a »több» fogalmát. Az élő munkával ugyanis akkor takarékoskodunk, ha fölhasz­náljuk a benne rejlő energiát; ha nemcsak papír szerint nyolc óra a munkaidő, hanem a valóságban sem hat. Ügy gondolom: minden fizikai és szellemi teljesítőképesség, ame­lyet elmulasztunk felhasználni, értelmetlen pazarlás. Nem akarom most azoknak a lengyel építőmunkásoknak a példá­ját citálni, akik egy varsói svéd építkezésen dolgoztak, és szokatlan volt a számukra, hogy a munkaidőben dohányoz­ni sem lehetett, de a más munkahelyen dolgozók bérének a két és félszeresét keresték. Talán nem is útmutató, csak el­gondolkoztató jelzés ez. De meggyőződéssel állítom: nálunk is jobbak az üzem- és munkaszervezés feltételei, mint ameny- nyire fizikai és szellemi energiánkat hasznosítjuk. Gondol­janak arra: hány magas színvonalon képzett fiatal szakem­ber lát el brigádvezetői feladatokat megyénk közös gazda­ságaiban; s hány középiskolai végzettségű főmezőgazdászunk van? Képzettségüknek megfelelő beosztásban dolgoznak már a mi szakembereink? Sok jó példa van rá, és sok értelmetlen háttérbe szorítás. Miért? De ha a nyolc órára elegendő ener­giából a »felszívódott» kettőt a háztájiban vagy másutt hasz­nosítanák az emberek... Csakhogy el sem mozdulnak onnan, s néha a szabad idő okos felhasználására tett javaslatainkat valósítják meg — munkaidőben. Érdemes gondolkodni ezen. 1 akarékoskodhatunk a szöveggel, az ígérgetéssel, a ha­tározatokkal. Ugyanezt tehetjük az önvédelemmel, hi­szen a székeket is csupán a tettekkel lehet megőrizni. Csak a cselekvéssel ne takarékoskodjunk; az vétek lenne ön­magunkkal és a társadalommal szemben. Jávori Béla V T Kertészeti termelési rendszerek 25—27 ezer hektáron növények — például a zöld­borsó — termesztését, betaka­rítását már csaknem teljes egészében gépesítették a kon- j zervipari alapanyagot adó A mezőgazdasági és élei- 'kertészeti termelés sajátossá- I mezésügyi miniszter újabb | gából adódik, valamint abból, j zöldségtermelési rendszereket j hogy igen munka- és eszköz­! hagyott jóvá, s ezekkel együtt j igényes ágazatról van szó, az engedélyezett kertészeti | amelynek felfutása hosszabb rendszerek száma húszra nőtt. időt vesz igénybe. Minden- , termelők, más növénvfajoknál A rendszereket megalapító esetre a növekvő termésátla- ! még csak a kezdeti gazdaságokhoz, a rendszer- gazdákhoz eddig mintegy 140 mezőgazdasági üzem: tsz és ban is lemérhető, hogy a tér melók előrejutottak a gépe­sítésben. Számos növényfajnál is lehetőség van a gépesítésre, például a állami gazdaság' csatlakozott. Termőterületük 25—27 ezer hektárra tehető. Jelentős sze­repük van a lakosság zöld­ség- és gyümölcsellátásában. A kertészeti termelési rend­szerek már működésük első . ---------- lépések­g ok es a korszerű technoló- ! nél tartanak. Mindenesetre a giák fokozzák a termelői ked- kertészeti termelők eljutnak vet, ami egyebek között ab- j oda, hogy a munkaigényes gyümölcs- és zöldségtermelést fokról fokra a gépekre bíz­zák, és így megakadályozzák a termőterület csökkenését, ami az elmúlt években ép­mar­teljes para­időszakában növekvő termés- a fűszerpaprika, a gyökér­átlagokat érnek el, de az ............... e gyéb termelési rendszerekhez hasonlítható, ugrásszerű ho­zamgyarapodásra esetükben I nem lehet számítani. Ez a dicsőm, a szőlő, a zöldborsó, pen a munkaerőhiány miatt a fűszerpaprika, a gyökér- , .. .. zöldség és a hagyma termeié- kovetkezett be. sénél, ez azonban nem jelenti azt, hogy a magas színvonalú gépesítés már valamennyi üzemben megvalósult. Egyes Somogyi Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom