Somogyi Néplap, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-30 / 203. szám

'Diididt Szak aztúsíij,! Cseh Józsefné, Nagyatád, Zalka M. u. 12. szám alatti lakos június 6-án megjelent levelével kapcsolatban az aláb­biakat közlöm: 1975. július 8-án a KIOSZ megyei titkársága részéről személyesen vizsgáltam meg a panaszt. Király Imre nagy­atádi autószerelő kisiparost kórházi kezelése miatt meg­hallgatni nem tudtam, helyette testvére, Behán Mihályné mutatta be azokat az okmányokat, amelyekkel igazolta, hogy ifj. Cseh József alkalmazásával kapcsolatban Király Imre törvénysértést nem követett el, mert fizetési és be­jelentési kötelezettségének eleget tett. Az alkalmazotti munkaviszony megszűnése napján ifj. Cseh József elismer­vényt írt alá, amelyben kijelenti, hogy munkaadójával szemben semmiféle követelése nincs. Az elismervény elolvasása után Cseh Józsefné jegy­zőkönyvben nyilatkozott, hogy panaszát visszavonja, mert nem volt tudomása arról, hogy fia ilyen értelmű elismer- , vényt adott Király Imrének. Tisztelettel: Srháti ‘3-itoán a KIOSZ megyei titkárhelyettese Tisztelt Szerkesztőség! Cseh Józsefné panaszával, illetve a KIOSZ jegyző­könyvével megkerestem dr. Papp László járásbírósági el­nököt, aki az iratok áttanulmányozása alapján a Polgári Törvénykönyv 200. § 2. bekezdésére hivatkozva közölte, hogy az ifj. Cseh József által aláírt elismervény semmisnek tekintendő, mivel az jogszabályellenes. Javasolta polgári per indítását, mely véleménye szerint számunkra csak eredménnyel járhat. Tisztelettel: 'Dó th JHár ia: személyzeti vezető, Nagyatád Cémagyár (Ezek után úgy gondoljuk: ideje volna végleg tisztázni, hogy kinek van igaza. Szerk.) Tisztelt Szerkesztőségi A napokban fejeztük be családommal a nyaralást Ba- latonszéplakon. Nagyon jól éreztük magunkat, üdülésünket csupán a következő bosszantó eset rontotta el. Augusétus 16-án elhatároztuk, hogy bemegyünk Sió­fokra. Felszálltunk a 8 óra 5 perckor az ABC-áruház elől induló autóbuszra. A viteldíjat egji kétforintos és két egy­forintos érmével akartuk kiegyenlíteni, de egy éltesebb gépkocsivezető, a busz »pilótája« az egyforintosokat nem fogadta el, mondván: a menetrendben is az áll. hogy csak kétforintos érmével lehet fizetni. Megkérdeztem, hogy akkor mit tegyek? — várva azt az emberséges választ, hogy vegyem igénybe az utasok segítségét. Megdöbbentő, de nem ez történt. A válasz ideges, nyers volt: »Szálljon le és várja meg a következő buszt!« (Megjegyzem, hogy a járatok 20 percenként követik egymást.) Mi csupán azt kifogásoltuk, hogy nem ésszerű az elő­írás, hiszen perselybe kell dobni a pénzt, és a vezető adja a jegyet. Ahol pedig a kétforintos befér, ott két egyforintos is szépen behelyezhető. Ezért fölösleges volt annyira fel­háborodni. Tisztelettel: Őrtűz OLájohj, 2409 Dunaújváros, Marx tér 4. Magánbeszélgetés Két óra döbbenet A moziból ki jövet először nyögtem egyet: jaj!, Másodszor már kissé éledő hangon mond­tam: jó lenne valami idillikus giccset is megnézni... — Remek ez a film, nagyon jó, csak borzasztó — hallot­tam mindenfelől. Nem hin­ném, hogy egy vámpírokkal, szörnyekkel tűzdelt horror produkció nyomasztóbban hat­na bárkire, mint a Magánbe­szélgetés című amerikai film, melyet a Filmbarátok Köre hálózatban mutattak be Ka­posváron. Pedig ebben csak néhány méternyi celluloidon van vér és akkor sem sok, egy folt az üvegen, a mosdó­ban ... A mentség »csupán« annyi, hogy ebben a filmben a letag- lózás nem öncélú. Ha pár óra múlva elmúlik a hatás, az eredmény nem az, hogy akkor lássam, amikor a hátam köze­pét, hanem az: szeretném újra megnézni. A készítők célja valószínű­leg a leleplezés, az Egyesült Államok lehallgató rendszeré­nek és ezzel a társadalom em­bertelenségének a bemutatása. Természeteden ennyi csak egy sematikus egyje-bejnye film­hez lenne elég. A célt azon­ban mesteri módon érik el az Japán szuperexpressz A képen annak az új típusú légpárnás motorkocsinak a modellje látható, amelyet ja­pán szakemberek eredeti nagyságban is megépítettek, és amellyel próbafutásokat végeznek egy 200 xriéter hosz- szúságú kísérleti pályán. A 7 méter hosszú, 2,5 méter széles, 2 méter magas, 3,5 tonna sú­lyú kísérleti járműnek nin­csenek kerekei, légpárnán le­begve — tehát súrlódás nél­kül — gyorsulhat fel órán­kénti 500 kilométeres sebes­ségre. A kísérleti tapasztala­tok alapján gyártott első szu- perexpresszt 1980-ban szándé­koznak forgalomba állítani Tokió és Osaka között. alkotók. Lélektani dráma, groteszk és sorolhatnám még mi minden ez a film. És túl mindezen az alkotás még mesterien logikus, az utolsó pillanatig kifürkészhetetlen krimi. Hogy az amerikai nézőre miként hatott, csak elképzelni tudjuk. Talán sokkal nyo­masztóbban, mint ránk: sőt valószínű, mert nekünk nagy könnyebbséget jelent a mérle­gelés közben, amikor azonnal eszünkbe jut: de jó, hogy ná­lunk nincs ilyen. Kisebb a sokk. A mai jó film kritériumai közül majd . mindent fölsora­koztat a rendező. Kevés be­széd, egy pillanatra se meg­álló — még akkor sem, ami­kor a főhős alszik — cselek­mény, jó színdramaturgia, sze­replőmozgatás ... Állandó fe­szültségben élnek a film alak­jai, és ez a feszültség átragad a nézőre. Bátran dolgoztak az alko­tók, amikor normálfilmet for­gattak erről a témáról. A »vá­szon« terjedelme hűen szol­gálja a mondanivalót. Kicsit leegyszerűsítve: a lehallgató beszűkült világát, a számára ismeretlen emberek értelmet len szavait. Amikor a szavak értelmessé válnak, az opera­tőr is egyre többször használ­ja a nagy látószogű optikát. A magára ismerő, menekülő és menekíteni akaró hiéna, a lehallgató fenomén végső döb­beneté, teljes összeomlása után nehéz fölkelni a székből. L. P. Fülsértő bonyolítás Hullámzik a Balaton, hű­vös van, de szerencsére nem esik. Ritka ez mostanában, s talán legjobban dr. Böjti Bé­la, az Országos Meteorológiai Szolgálat siófoki viharjelző obszervatóriumának vezetője örül a jó időnek. Éspedig nem azért, mert így jó prog­nózist tud adni az üdülőknek! Örömének oka egészen egye­di: nem esik az eső a fejére — az intézet folyosóján. Az épület tizenkilenc évvel ezelőtt készült, azóta van ki­téve az időjárás viszontagsá­gainak a Balaton partján. Nem bírják már az öreg fa­lak az ostromot, beáznak a fo­lyosók. a tető, furcsa formá­jú foltokat rajzol a nedves­ség a pergő vakolatra. Miért nem újítják fel az épületet? Az obszervatórium vezetője — lehet mondani — mérge­sen néz rám. Nekik is eszük­Halálos autóbaleset A Fejér megyei Ercsi és Adony között a 36 éves Szé­kely Imre budapesti gépkocsi- vezető nem az útviszonyoknak megfelelő sebességgel vezetett egy vegyes használatú gépko­csit. Előzés közben áttért az út bal oldalára, és összeütkö­zött a vele szemben szabá­lyosan közlekedő személygép­kocsival. A vegyes használatú gépkocsi az árokba borult és kigyulladt. A baleset következtében a 43 éves Major János kapos­vári kisiparos, a személygép- i kocsi utasa a helyszínen meg­halt Székely Imrét és a má­sik gépkocsivezetőt, a 39 éves Gelencsér Gyula kaposvári la­kost, az utasok közül a 21 éves, budapesti Németh Lász­ló szövetkezeti alkalmazottat élebveszelyes sérüléssel szállí­tották kórházba, , be jutott már, jó egy évvel ezelőtt. Szóltak, jelezték, le­veleztek, azután kértek, át- kozódtak, majd pokrócot tet­tek a tetőre, hogy ne folyjon be a víz. Teljes felújításra lenne szükség. Az épület ér­tékét nem is mondja, csak azt, hogy kilencmillió forint érté­kű műszert veszélyeztet a ned­vesség. Egymillió forintba kerülne a felújítás, de nincs vállalko­zó. A megkeresettek sorba visszaléptek. így — stílszerűen szólva. — szélcsend van a tu­dományos intézmény körül, már ami az építkezést illeti. Ha pedig vihar van, azt las­san már közvetlenül tapasz­talják a munkatársak. Nem kell műszer: befér a zivatar a réseken. W • ! ; M. A. Tv-jegyzet Miíől lesz jó a közérzet? Balczó András szerint attól, ha az ember mindig lelkiis­meretesen végzi azt, amit vál­lalt. Teljesítőképessége maxi­mumával, legjobb tudásával. Rokonszenr>es válasz, rokon­szenves életszemlélet. És ő már sokszor bizonyította igaz­ságát; el kell hinnünk neki. Következetes, jóakaraté embert ismertünk meg életkö- zelből Balczó Andrásban az Ötszemközt műsorban, Vitray Tamás segítségével. Már-már »messianisztikus« jellemvo­násokkal. A szavak azonban olykor — kimondójuk legjobb szándéka ellenére — szoborrá teszik az embert. S az már a riportert dicséri, hogy nem Üvegházi kertészet Inotán hagyta »szoborrá merevedni« az élőt. Produkció, teljesít­mény ez is, akár a világ- és olimpiai bajnok öttusázó egy- egy versenye volt. Vitray is képességei javát nyújtotta eb­ben az órányi futamban. Nem igazodott előzetes terveihez ott, ahol érezte: újabb lelki réteget ismerhetünk meg, vagy ] a külső valóság újabb szele- I tét. Ilyenkor nagyon is dicsé­retes következetességgel »ra­gadt« a témára. Ha elfogadtuk Balczó And­rás fölismert igazságát — »úgy jó az ember közérzete, ha lel­kiismeretesen végzi munká­ját« —, akkor azt hisszük: a | riporternek ezúttal jó közérze­te lehet. Miként az ötszem­közt utolsó adasát figyelve, az volt nekünk, nézőknek is. L. L. Valaki elkezdte — átok reá! Azóta egyesek hanyagságból átvették. Szinte divat lett. Mert a rossz gyorsan terjed. A televízió csütörtök esti híradójában az indiai árvízről esett szó, s a bemondó közölte: »A hadsereg légihídon bonyo­lítja a lakosság ellátását.« Szegény lakosok! Nem elég az árvíz, az ellátást is bonyo­lítják, méghozzá légihídon. Mennyivel egyszerűbb volna az egészet simán lebonyolítani. Sajnálatos, hogy egy orszá­gos hírközlő szervnél — és sok más helyen — beleesnek ebbe a hibába. Nyelvészeknek sem kell lenni, csupán magyarul beszélni: más a bonyolít (ku­szái, gabalyít, összezavar stb.), és más a lebonyolít (elvégez, elintéz, véghez visz, forgalmat lebonyolít stb.). Ne használjuk fölöslegesen, ne »koptassuk« az igekötőket — ez szabály. De nem hagy­hatjuk el, ha hiánya megvál­toztatja a szó, a mondat ér­telmét. Ez is szabály! M. G. A Sárszentmihályl Állami Gazdaság az lnota? November 7. Erőmű szomszédságában építi fel az ország legnagyobb üvegházi kertészetét. Az erőmű meleg vizével fűtött üveg- házakban értékes primőröket termesztenek» A piac másik oldala Hogy mi minden kapható a siófoki sátoros piacon, hogy á vásárlók milyen tömege hul­lámzik itt a nyári hetek kedd- jein és péntekjein, arról nem is olyan régen beszámoltunk olvasóinknak. A színes kaval- kád azonban másoknak is fel­tűnt. Mindenekelőtt a környék lakóinak, akik már az éjféli óráktól kezdve kényszeredet­ten figyelték a sátorverők ko- pácsolását, veszekedését, kia­bálását. Azután az autósok­nak, gyalogosoknak, akik nem vásárlási szndékkal jártak ar­ra, ám a forgalom a hatalmas zsúfoltság miatt teljesen meg­bénult. Az ország minden részéből érkeznek kiskereskedők. A piacnak országos híre van. sőt a külföldről érkező turisták egyenesen, a piacra akarnak j | menni. A város új színfoltja I lett. Csakhogy: Siófok vezetői 1 azon gondolkodnak, hogy a sátoros piacot megszüntetik vagy kitelepítik. A központba valóban nem illik, ám nem könnyű megtalálni az új he- i lyet. Egyrészt az árusok szem­pontjából megfelelőnek kell lennie, másrészt a vásárlók könnyen közelíthessék meg. Pénz is kell a. kitelepítés- I hez. Valószínűleg a tangónak nevezett ecseri piac sorsa is­métlődik meg Siófokon. Ha a jobbik megoldást választják — a kitelepítést —, két dol­got is szem előtt kell tarta­niuk a város vezetőinek: ne szűnjön meg nemzetközi ér­dekességnek lenni a sátoros | piac, s könnyen megtalálható leg*5«. _____________________I Dia gnózis A hamburgi kikötőne­gyed egyik orvosi rendelő­jében öreg tengerészt vizsgál a doktor. A vizs­gálat végén azt mondja az orvos: — Felöltözhet. Már tu­dom, hogy mire van önnek szüksége, kedves bará­tom ... — Mire, doktor úr? — Szappanra. Pályaválasztás — Milyen pályára akarsz menni, fiam? — Nekem mindegy, csak ne kelljen dolgozni. Aggodalom — Képzelje, doktor űr — mondja egy asszony a pszichiáternek —, a fér­jem három vitorláshajót visz a kádba, ha fürödni megy... — De asszonyom, ez nem betegség! Ez hobby! — Előbb azonban fel­hívja a kikötőt és meg­kérdezi: milyen az időjá­rás a tengeren? Jó tanács Egy kis vidéki állomá­son a vasutas tájékoztatja az utasokat: — A gyors tíz perc múl­va érkezik, a személyvonat három óra múlva. Azt ta­nácsolom, hogy a személy- vonattal utazzanak. — Miért? — A gyorsvonat nem áll meg a mi állomásunkon. Orvosnál — Abba kell hagynia az ivást! Felejtse el a bort, s legalább egy évig igyon helyette tejet! — Azt már én megpró­báltam, doktor úr, de nem ért semmit. — Mikor próbálta? :— Rögtön, amikor meg­születtem. Panasziroda — Naponta körülbelül száz panaszos levél érke­zik a fogyasztóktól. Mi minden levelet elolvasunk, és azonnal intézkedünk. — Fejlesztik a gyárt­mányukat? — Arra nincs lehetősé­günk. Csak az ügyesen megfogalmazott válaszle­velekre van kapacitásunk. Szakvélemény Egy kiskocsi újdonsült tulajdonosa megkérdd, a benzinkút kezelőjét: — Milyen olajat ve­gyek? A kezelő megnézi a ko­csit, és így szól: — Csukamájolajat. Az MSZMP Somogy megyei ^Bizottságának lapja* Főszerkesztő: JÁVORI BÉLA. Szerkesztőség: Kaposvár, Hátimra Sándor u. 2. Postacím: 7401» Kaposvár, postafiók 31. Telefon: 11-510, 11-511, 11-51?. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinca Sándor utca 2. Postacím: 7401 Kaposvár, postafiók 31. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Dómján Sándor. ^Beküldött kéziratot nem őrzünlc jneg és nem küldünk visszaI Terjeszti a Magyar Posta. ^Előfizethető a helyi postahiva- taloknál és postáskézbesítőknél. Élői izet esi díj egy hónapra 20 Ft. Index: 25 967. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinca Sándor u* 6» . Felelős vezető: , \S«kasLBeiA igazgató* .

Next

/
Oldalképek
Tartalom