Somogyi Néplap, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-30 / 203. szám
A Somogy megyei Mezőgazdasági Termékértékesítő Szövetkezeti Közös Vállalat a közelmúltban összegező tájékoztatóban számolt be a megyei fejlesztési albizottságnak arról, miként valósította meg a Somogy megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának 1972. júniusi, a zöldségtermesztés fej~ lesztésére hozott határozatát. Ismertették, milyen intézkedéseket tettek a megvalósítás érdekében, egyebek között a bázisgazdaságok kialakításáért, ugyanis ez volt a vb-határo- zathan megjelölt tennivalók egyike. A bázisigazdaság nemcsak azt jelenti, hogy ez vagy az a somogyi termelőszövetkezet, illetve állami gazdaság a MÉK alapvető támasza a felvásár' lásban, hanem azt is, hogy a lakosság főként ezekre az üzemekre számíthat az ellátásban. Nem mindegy tehát, milyen támogatást kapnak a közös vállalattól az eredményesebb termeléshez: kell a szakmai tanácsadás, s nélkülözhetetlen, hogy a termelő biztos legyen árujának az értékesítését)«!, és tiszta képet kapjon a várható termelői árakról. A MÉK tájékoztatójában ez áll: »A termelés szakosodása területén három üzemet kapcsoltunk be az országos integrációba: a siófoki Sió Tsz 100 vagon vöröshagymát, a buzsáki tsz és a tótújfalui tsz ugyanennyi gyökérzöldséget, illetve uborkát termel országos gesztor irányításával. Tulajdonképpen ezek az üzemek jelentik a nagy hozamú zöldségtermelés alapját; jelenleg mindhárom üzem a megyei igényeknek megfelelő mennyiséget termeli, ez azonban további gépesítéssel jövőre még növelhető...« A buzsáki termelőszövetkezettől, mint egyik bázisgazdaságtól a 23 termelőszövetkezet közül, a jövő, évtől kezdődően 1980-ig évente 100 vagon zöldséget, 150 vagon dinnyét és 20 vagon gyümölcsöt vár a MÉK. Hogy ez milyen sokat nyom a latban, következik a felvásárlástervezetből, mely szerint a vállalat összesen 170 vagon sárgarépára és más gyökérfélére, 100 vagon egyéb zöldségre, 700 vagon dinnyére számít a jövő évi termésből. Báli Gyula, a buzsáki termelőszövetkezet elnöke elmondta, hogy ez az év a kezdés, a próbaüzemelés esztendeje volt a gazdaság termaj- kertészetében. Az eredményeket ugyan súlyosan rontotta a jégverés okozta terméskiesés, azonban a tapasztalatok szerint minden adott — a személyi föltételek is biztosítottak — ahhoz, hogy eredményes termelést folytassanak. Az idén a termésnek mintegy 10—15 százalékát adták el megyén kívüli vevőknek, a többi a somogyi, ellátást segítette. Számítások szerint évente, 4 millió forint ’ körüli bevételt ad a termálkertészet a gazdaságnak, ha a teljes beruházás megvalósul és bevonják a termelésbe. Szeretnék elérni — természetesen a primőr áruk termelése mellett —, hogy a megye nagy- és kisüzemi kertészeteit ők lássák el palántával. Érthető az a kívánságuk, hogy a tsz és a MÉK kapcsolatában jobban érződjék: valóban bázisgazdaságnak tekinti a szövetkezetét a közös vállalat, s ezt az árakban. a minősítésekben juttassa kifejezésre. Működés közben az NDK-gyártmányú egyengető gépsor. Eltékozolt energiák A küldöttértekezlet anyagát vitatta meg a MEDOSZ megyei bizottsága Ülést tartott tegnap délelőtt | a MEDOSZ megyei bizottsága, j Ezen részt vett Micsuk Lász- j ló, a MEDOSZ központi veze- | tőségének titkáréi, dr. Szerényi Janos, az SZMT titkára. Szeptember 18-án ül össze a MEDOSZ megyei küldöttértekezlete. A tegnapi ülésem a megyei bizottság jelentését vitatták meg a szakszervezet négyéves munkájáról. Sok, hasznos észrevétel, javaslat hangzott el a küldöttértekezlet í elé kerülő anyagról. 1 Személyi kérdésiben is döntött a megyei bizottság. Sári Nándort, a MEDOSZ központi vezetősége elnökségének döntése alapján fölmentette titkári tisztségéből, megye bizottsági tagságából. A megyei bizottság a MEDOSZ központi vezetősége elnökségének egyetértése alapján kooptálta tagjai sorába Galabár Emilt, a Marcali Járási Pártbizottság munkatársát, s megválasztotta a MEDOSZ megyei titkárának. A zt -már tapasztalni: anyaggal, eszközzel úgy-ahogy célszerűbben próbálunk sáfárkodni, de a szellemi munka értéke, becsülete csekély, azaz jó néhánv helyen hagyják pazarlódni. fölösen emésztődni a kiművelt emberfők termelte energiát. Mondhatjuk kevésbé képletesen a példa erejével: a létesítmény rossz elképzelésből kiindulva készült — ennek ellenére két zsűrin is átjutott —. tervét irattárba dobták, újat kell csinálni helyette. Elveszett több ezer munkaóra ezzel, de persze «csak« a társadalomnak, mert hisz a hebehurgyák, a mulasztásban közreműködők csorbítatlanul megkapták javadalmazásukat. Azután: ül a tervező-, gyártmányszerkesztő asztalánál a mérnök, majd átballag a rajzasztalhoz. Amit leskiccelt, azt szabályos műszaki rajzba ülteti át, s azért ő — mekkora órabérért! —, mert nincs elegendő műszaki rajzoló. Napokon át a műhelyben tipródik a gyártásfejlesztési osztály munkatársa —• történetesen két, gépész- i mérnöki és közgazdászi diplomával —. s az új berendezések elhelyezését irányítja. Megtehetné egy technikus is, de nincsen. Illetve jókora a táboruk a gyárban, ám mással van- | nak elfoglalva, olyasmivel, amit tapasztalt szakmunkások | is elláthatnának. Ez utóbbiak J azonban anyagmozgatással j foglalatoskodnak, ami viszont { a segédmunkások dolga lenne... A népgazdaságban — a szo- | cialista szektorban — a felső- j fokú végzettségűek száma j meghaladja a 300 ezret! Az j egyetemi diploma megszerzé- ! séig az állam 800 ezer forintot j költ a jövendő szakemberre! Egy évtized alatt megkétszereződött a felsőfokú műszaki ismereteket elsajátítottak csoportja, de — amint azt egy reprezentatív vizsgálat megállapította — minden száz főből 16 olyan munkakörben dolgozik, amelynek alig van, vagy semmi köze nincs eredeti képzettségéljez. S akkor még nem szóltunk a középfokú végzettségűek 400 ezres seregéről, amelyben megint sok csapat- nyi ember azt csinálja, ami mellett nyugodtan félreteheti az eredeti szaktudását. Mindenekelőtt a termelő- vállalatok, szövetkezetek és intézmények feladata, hogy a meglévő szaktudással — gazdálkodjanak! A megfelelő embert a megfelelő helyre régi igazsága ez, ám sokszor cáfol a gyakorlat. Nagy lyukú rostái! hullik át annyi érték szülője, az emberi tudás és képesség. Leintik, sőt, szinte lebeszélik az újat akarót, az adottal elégedetlen*. Éles. alkotó elméket fognak szürke rutinfeladatok igájába, adminisztrációval tölti ideje jó részét a kutató, az oktató, a gyártásszervező. S nemcsak azért, mert közfelfogásunk a kelleténél sokkal kisebb jelentőséget tulajdonit a szellemi munka hatékony kamatoztatásának, hanem azért is, mert maga a vállalati, intézményi szervezet sem kényszeríti ki ezt. Nem, mivel szervezetlen, fölös párhuzamosságok- ‘ kai kuszáit, mert nem alkalmazza — nem is ismeri! — azokat a vezetési technikákat, melyek világosan kijelölik a feladatokat és a feltételeket, a viszonylatokat és a felelősségeket. Lehet. sok munkahelyen, úgy érzik a szellemi foglalkozásúak, hogy túlterheltek, rengeteget dolgoznak. Ám valódi vagy álterhek ezek, hasznos vagy haszontalan a munka, amelyet csinálnak? Tőlük nem kérdik, hát nem kérdezik ők sem maguktól, legyimtve, ideg- csillapítókat szedve «-robotolnak«, s csak néha támad fel bennük a vágyakozás: értelmeset, szépet, tudásuknak, képességüknek megfelelő hasznosat alkotni! N incs nagyobb vétek, mint megnyesni a szárnyakat, amelyek magasba emelnének. Nincs fárasztóbb, lé!ckö!őbb az értelmetlen munkánál, s a legtöbbet az pazarolja el közös javainkból, értékeinkből, aki nem tesz meg mindent, hogy a szellemi munka valóban az legyen, amit jelent. M. O. Somogyi NéplapI 3 ADOK ES KAPOK Biztató a próbaüzem »JBöfofc -. 1 regionális szerepköre a város környéki községekre is hatással volt, azok ellátását, egészségügyi és kulturális lehetőségeiket segítette. A város környéki községek jelentős munkaerőbázisai a városi üzemeknek és intézményeknek. A város és a város környéki községek között ugyanakkor nem alakultak ki tudatosan szervezett településfejlesztési, ellátási együttműködési formák, melyek a kölcsönös lehetőségek jobb kihasználását segítenék.« Mindezt abból az anyagból idéztük, melyet a Siófoki Városi Tanács napokban tartott ülése elé terjesztett dr. Németh István elnökhelyettes. Azt mutatja meg, hogy milyen alapról kiindulva gondolkodnak a város vezetői további feladataikról, amelyek abból fakadnak, hogy Siófok — regionális szerepkörét tekintve — középfokú központ. Dr. Gátti István tanácselnök: — Ha a város és a város környéki községek viszonyáról van szó, nem a jogi kapcsolat kialakításának lehetőségeit mérlegeljük. A közötük levő kölcsönhatást tudatosan szeretnénk alakítani. A legfontosabb cél: a város és vonzáskörzetének összehangolt fejlesztése. Kölcsönös kapcsolat — A városkörnyék fogalmát akár három oldalról is megfogalmazhatjuk — mondja dr. Németh István. — Jogilag, a regionális fejlesztési terv szempontjából, harmadszor pedig alapulhat a meghatározás a valóságos kapcsolaton. Mi ez utóbbit tartottuk a legfontosabbnak akkor, amikor a ] városi tanács elé kerülő anyagok között ezt az egészen új' szerű témát napirendre tűztük. Mondanom sem kell, hogy Siófok — minden más várossal szemben — különleges helyzetben van. A város üzemeinek és intézményeinek munkaerőigénye 16 ezer 400 fő. Ezekből csaknem 5 ezer 200-an az idegenforgalomban dolgoznak. Azaz: idényjelleg~ gél. Hogy még bonyolultabb legyen a megoldásra váró probléma, az összes foglalkoztatottból csaknem háromezren bejárók, akik közül ezerszázan a város környéki községekből jönnek be. — Ez a körülmény önmagában is felhívja a figyelmet arra, hogy a bejáró dolgozók helyzetével, életkörülményeivel legalább két szervnek, a városi és a város környéki községek tanácsainak is foglalkozniuk kelL — A kapcsolat kölcsönös: adok és kapok. Minthogy Siófok «saját erejéből« a szükséges munkaerőt biztosítani nem tudja, támaszkodnunk kell a bejárókra. Ha pedig szükségünk van rájuk, azt is biztosítanunk kell, hogy itt megfelelő körülményeket találjanak. Valamennyi munkavállaló ugyanis nem telepíthető le a városban. — Vagyis gondoskodniuk kell a megfelelő közlekedésről, a kommunális ellátásról, a művelődési lehetőségekről, sőt a bejáró dolgozók gyermekeiről is. — A város és a város környéki községek lakosságának mindennapos kapcsolatát a kereskedelem teremti meg. Jó az áruellátás, s ha itt akarnak vásárolni, nincs különösebb probléma. Más a helyzet a közlekedéssel. Sajnos ezen a területen a város lehetőségei messze az igények mögött vannak. Korszerűtlen és zsúfolt a vasúti váróterem, az autóbusz-végállomáson pedig még ennél is rosszabb a helyzet. Egyszerűen: a bejáró dolgozók kényelmetlen körül' mények között utaznak. — A beszámolóban az olvasható, hogy a bejáró dolgozók munkahelyi körülményei- I vei, közérzetével eddig keve-1 set foglalkoztak. Valószínűleg ennek a hatása, hogy évről évre kevesebben jelentkeznek segédmunkásnak, takarítónőnek, felszolgálónőnek vagy kisegítőnek. — Segíteni a bejáró dolgozók helyzetén és a különböző területeken levő munkaerő- hiányt is enyhítené, ha növelni tudnánk a gyermekintézményekbe fölvehető kicsinyek számát. Éppen ezért kölcsö- nős érdek — hiszen eddig is hoztak be a környező községekből bölcsődékbe, óvodákba kisgyerekeket —, hogy összehangolt tervek alapján fejlesszük az intézményeket. Törekedni kell közös létesítmények építésére, a fenntartási költségek közös viselésére. Népességprognózis — Mindez igényli — különösen, ha olyan fejlesztésekről van szó, amelyek esetleg évtizedekig hatnak Siófok és a város környéki községek kapcsolatára —, hogy legalább ilyen időtartamot véve figyelembe, foglalkozzanak a népesség számának alakulásával, a népességmozgással. — Lehetőségeinket és adottságainkat indokolt a jövőre vetíteni. A tartalék és a várható munkaerőt tervszerűbben kell irányítani. Természetesen jó néhány intézkedésünkre ez már hatott. Példaként: a telekjuttatásnál nem tettünk különbséget a Siófokon lakó vagy az itt dolgozó személyek között. A városi tanács és a környező községek tanácsai csak akkor tudnak eredményt elérni, ha a meglevő, valóságos kapcsolatok alapján 10—15 évre előre kidolgozott terv szerint hangolják össze fejlesztési elképzeléseiket, beruházásaikat. Ennek pedig föltétele a népességprognózis elkészítése, alapos elemzése. M. A. Á zöldségtermelés egyik bázisa: a buzsáki kertészet Óriás tartályok, óriás csarnokok A pályaudvar nagyságú csarnokban hegesztőfények villannak. Hiába áll a fekete, vászon spanyolfalak sora, az idegennek is sötét szemüveget kell föltennie, ha belép ide. Kalapácszuho- gás zaja szaggatja szét a beszélgetést. Van mit látni a mozgalmas munkahelyen: óriás gyűrűt utaztat játszi könnyedséggel az egyik daru, s a kimérten forgó, huszonöt centi magasságban lévő hengerbe jumbósapkás fiatalember pattan be hegesztőpisztolyával. Belülről hegeszti A hajógyár után most Tabon üzemel a össze a palást- talmas tárcsás olló. szeleteket. haAz egyik sarokban tartálytetőt vágnák kör alakúra, a másikban már a kész tartályt festik téglavörösre. A csaknem kétszáz lakatos, hegesztő, darus keze nyomán innen kerül ki az ország valamennyi tárolója. Négyfajta melegvízbojlert, földbe süllyeszthető benzin- és gázolajtartályokat gyártanak. Kalauzom: Tarr István lakatos és szb-titkár a zsúfoltság miatt figyelmeztet: »nagyon kell figyelni«. Tabon, a Budapesti Vegyipari Gépgyár 3. számú gyáregységének hagyományos üzemcsarnokából szinte más világba csöppenünk, amikor a szemközti vadonatúj, héjazat- gyártó részlegbe jutunk. Az 1300 négyzetméter területű csarnokot 1974 áprilisában kezdték építeni azzal a céllal, hogy itt óriás tartályokat gyártsanak. A gépek a technológiai sorrendnek megfelelően végleges helyükre kerültek. Áprilisban 14 millióért egyengető gépsort vettek a Német Demokratikus Köztársaságból, a hozzávaló görgős kísérőasztallal együtt. A második monstrum a hajógyárból került ide több mint 12 millióért: a tárcsás olló. A harmadik gépel, a lemezhengert még 1970-ben készítette a Jászberényi Aprítógépgyár, s ezt saját tervezés alapján a helyi szakmunkások alakították át úgy, hogy a gép termelékenysége jelentősen nőtt: ugyanazt a munkát, melyet a régi csarnokban tizennégyen végeztek volna, itt fele létszámmal megcsinálják. A harmadik negyedévben kezdték el, s javában tart az első, 60 ezer köbméteres tartály készítése, Százhalombattán szerelik össze végleg. Nagy szó ez a fiatal, mindössze alig hároméves gyár életében. A 42 millió forintos költséggel emelt üzemcsarnok ebben a szakmában a legkorszerűbb. Évente 350 ezer köbméter állótartály köpenylemezeinek gyártását tervezik itt. Ezeknek a hatalmas köpenylemezeknek a készítése rendkívüli pontosságot követel, ami a régi gyártási eljárással megvalósíthatatlan lett volna. A fiatal gyár műszaki szakembereit és szakmunkásait dicséri, hogy az új gépsor kiszolgáló berendezései: a görgősor, a lemezmanipulátor, a lemezkövetők s az emelőgépek is, mind itt születtek. Horváth Gyula, a gyár műszaki vezetője úgy nyilatkozott. hogy az Országos Köolaj- és Gázipari Tröszttel 'kötött ötéves kapacitáslekötési szerződésük megvalósítása teljesíthetőnek ígérkezik a gépsor próbaüzemelésének tapasztalata alapján. (j. J.
