Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-22 / 170. szám

A sátor és a maradék Munkásötletek a takarékossági tervben — Miből lesz egybillió? Sátorkiállítás volt a múlt héten a Tabi Camping- cikk Vállalat szépen parkosít tobt udvarán. A fűzfák alatt fölállított színes sátrakat kri­tikus szemmel vizsgálták a kereskedők: nemcsak anyagá­ra, hanem a munka minősé­gére is kíváncsiak voltak. Aztán az árat tudakolták. Az ajánlat alapján — a Hunga- rotex Külkereskedelmi Válla­lat szakembereinek közvetí­tésével — megkezdődött az alku. Azokat a sátrakat, amelye­ket most nézegettek a hazai és a külföldi kereskedők, a vevők csak jövőre találják meg a boltokban: a megkö­tött szerződések alapján ez­után kezdi el sorozatban gyártani a vállalat. A sátrak divatja éppen úgy változik, mint a ruháké: szinte évente más a »sláger« szín. Bármi­lyen fontos is azonban a szí­nek összetétele, a kereskedők elsősorban arra kíváncsiak: megfelel-e azoknak a feltéte­leknek, amelyek kényelmessé teszik benne a pihenést. A napokban kötöttek üzletet egy torinói sportáru-kereske- dővel; korábban csak néhány száz darabot rendelt Tabról, az idén viszont 1500 nagy sá­torra adott megrendelést. Az üzlet nagyságát jól szemlél­teti egy adat: a vállalatnak éppen negyedévig e megren­delésen kell dolgoznia, hogy időben átadhassa az árut A nagy vásárlásért cserébe olasz fantázianevet adtak az új sátortípusoknak. Lent az udvaron ilyen nevek hangzot­tak el: Torino, San Remo, Palermo. Kérdezem: mit vizsgálnak leginkább a külföldi vevők? A felelet: azt várják a sát­raktól, hogy bírja az állan­dóan erős tengerparti szele­ket, ugyanakkor könnyen és gyorsan lehessen őket szellőz­tetni. Az utóbbi években a külföldi vevő már azt is igényli, hogy a nagy sátrak­nak legyen megfelelő kony­hájuk és ruhatári részük... A magyarok — mondják a vállalatnál — első szempont­ként az árat veszik még fi­gyelembe: a legnagyobb sát­rak tízezer forintba kerülnek. Ilyet a hazai cégek legföljebb mutatóba visznek. Az ötezer forintnál drágább sátor ná­lunk még nehezen kel el. Eb­ből viszont az is következik, hogy elsősorban a kisebb — két-három személyes — sátra­kat keresik. Mindezt azért fontos tud­nia a vállalatnak, mert nem­csak a »sátordivatct diktál­ja«, hanem a vevők pénztár­cájának megfelelő árut is szállítania kell. A sátorter­vezők — Nagy Klára és Har­gitai Sándorné — a fantázia mellé ezt a tényt is figyelem­be veszik. Hogy készül egy új sátortípus? Az igényeket és a célszerűséget kell összevetni a gazdaságossággal, s figyelem­be kell venni, milyen színű és minőségű alapanyagot tud előállítani a hazai ipar. Éven­te öt-hat új típus készül a nehéz zúgású varrógépen. A feléből mindig dömpingáru lesz: a többi viszont legföl­jebb százas szériát ér meg. Az export azonban megkö­veteli, hogy évente mutasson be új típusokat a vállalat. A gyorsan változó sátordi­vat sok gonddal jár: a meg­rendelt alapanyag egy része raktárban marad. (Az igaz­sághoz persze az is hozzátar­tozik, hogy — a hosszú szál­lítási idők miatt — meglehe­tősen nagy rátartással rendel a vállalat.) Ez az anyagmara­dék és a hulladék növeli a készleteket. A raktározási gondon túl pénzügyi gondo­kat is okoz. Azaz, hogy oko­zott’ eddig. Az év elején kér­dőív járta az üzemeket: a Tabi Camping-cik'k Vállalat vezetői azt tudakolták a dol­gozóktól, hogy miként lehet­ne csökkenteni a készleteket, takarékosabban bánni az anyaggal. A válaszokból leszűrt — általánosítható és megvalósít­ható — javaslatok fontos ré­szét jelenti a takarékossági intézkedési tervnek. E fölmé­rés során kiderült: fölösleges nagy rátartással rendelni az anyagot. A raktárban fekvőt pedig minél előbb föl, kell dolgozni és el kell adni. (En­nek az anyagnak egy része szövéshibás volt.) Munka- szervezéssel oldották meg, hogy a korábbinál jóval több egyedi megrendelést tudnak most kielégíteni. Ez a mód­szer csökkentette a raktári készleteket, s növelte a vál­lalat bevételeit. Az év eddig eltelt hónapjaiban sátorra és ponyvára háromszor annyi egyedi megrendelést fogad­tak el, mint tavaly. E mun­ka értéke meghaladta már az egymillió forintot. A vállalat másik gond- i ja a hulladék anyag felhasz­nálása volt. Szabáskor vi­szonylag nagy darabok esnek le, s ezek nagy részét eddig nem tudta értékesíteni a vál­lalat. Az ötlet — a felhasz­nálásra — a munkásoktól ered: ők kezdtek el szerszá- mostáskákat, szatyrokat ké­szíteni, díszítéseket vágni ezekből a maradékokból. Egy svájci cég megrendelésére készült sátrakhoz már ezek­ből az anyagokból vágták ki a Nemzetközi Vöröskereszt emblémáját. Elkészült az el­ső háromszáz szerszámostás- ka is: a vevők azonban még nem nagyon ismerik ezt az új terméket, kevés a meg­rendelés ... A jó ötletet most piackutatás követi. A vá­szonszatyrok, táskák gyártá- { sára fölkészültek már: ha megkapják a megrendelést, . gyorsan szállítják. így- lesz egy jó ötletből ' kétszeresen is haszna a vál- j lalatnak: a hulladékból érté- 1 kés áru készül, a raktározás | amúgy is nagy gondját pedig nem súlyosbítja a maradék. \ Dr. Kercza Imre Jégverés után Zamárdiban A próba éve HIVATALOSAN január el­sején egyesült 3600 hektáros — 560 tagot számláló — nagy gazdasággá a zamárdi és a balatonendrédi tsz. Az előbbi a szőlészetével büszkélkedhe­tett. no meg a Balaton közel­ségéből fakadó előnyökkel; az utóbbiaknak a területe volt j nagyobb és virágzott az állat- ( tenyésztés. A két tsz összefo- j gása kedvezőbb feltételeket teremtett a termeléshez. A vezetők titokban rekord i termésre számítottak a május | elejei határszemlék után. Ám i jött egy nagy jégeső, és dugá­ba dőltek a szép tervek. Sá- j rosdy József termelési elnök­helyettes: — Mint mindenütt, itt is vol­tak aggályoskodók és berzen- i kedők. akik idegenkedtek az egyesüléstől. A múlt évi zár- ! számadáskor Endréden néhá- j nyan — halkan — fölvetették: j »Miért egyesüljünk, ha ma­gunk" is megerősödtünk?« És néhány hónappal később jötít a jég. amely különös szeszély­ével csak a balatonendrédi ha- : tárt verte el... Napokig ko- j mór volt a falu. Sokan csak I akkor értették meg: az egye- j sülés azt is jelenti, nincsenek egyedül. A jég okozta kárról így be- ] szél az egyesült tsz elnöke. Olasz Ferenc. — 240 hektár gabonát nem­csak lefektetett, de »ki is csé- i pelt« a jég. Elverte a gyümöl- j csőt is: a meggyet, a cseresz­nyét és a barackot. A kilenc | hektárnyi dinnyét teljesen tönkretette. Igaz, itt másod- j vetésre került sor, ez azonban egy hónappal később érik, teliát elesünk a primőr diny- nyéből származó nagy bevétel­től. Különösen érzékenyen érintett bennünket, hogy a jég tönkretette a borsónkat: csíra­képtelenséget is okozott. Ta­valy léptünk be a babarci ter­mesztési rendszerbe... Az Állami Biztosító Zamár­diban fizette az idei legna­gyobb jégkártérítést: mintegy 1,2 millió forintot. A tsz veze­tői mégis elégedetlenek: saját kárukat legalább a kétszeresé­re becsülik. Mint mondják: az ÁB csak a mennyiségi kárt té­ríti meg, a minőségi vesztesé- i get nem. A kukoricában és cu­korrépában tett kárra az ÁB szakértője azt mondta: »Majd kiheveri«. A várt rekordter­més tehát elmarad, az elnök szerint azonban a tervet tel­jesítik. — Ilyen szerények volnának a tervek? — Az idén vezettük be az ágazati rendszert. Az újdon­sült ágazati vezetők — látva, hogy ez a bizonyítás éve — igyekeztek mindenképpen tel­jesíthető térvszámokat megál­lapítani. Ezért volt, hogy a jégverés előtti napon még a tervet 25 százalékkal' meghala­dó terméssel számoltunk. Vé­gül az őszi árpából 38. a ta­vaszi árpából 29, a takarmány­búzából ez idáig 31 mázsa lett a hektáronkénti, átlag. A 722 hektárnyi étkezési" búza ara­tásának még csak a kezdetén vagyunk.1 A jég után rendkívül esős napok következtek; volt hét. amikor hat kömbájnjuk csak egy-kót órára merészkedhe­tett a táblára, és. már újra esett az eső. Az alkatrészhiány is sok gondot okoz. (Ottjár- tunkkor a gazdaság, három gépkocsija Budapesten, Ka­posváron és Szekszárdon nyo­mozott pótalkatrészek után.) Az idei év a Magyar Tenger Tsz-ben is a takarékosság je­gyében telik. Takarékossági tervük megvalósulását azon­ban gátolja a sok eső. Így be­szél erről a termelési elnökhe­lyettes: — Minden gabonaszemet szárítani kell, leggyakrabban meleg szárítással. Ez sok üzem­anyagot emészt föl. csakúgy, mint a felázott földön erőlkö­dő gépek. A szemet 15 kilomé­terre kel! szállítanunk, a csúcsíorgalmú főútvonalon, a túlterhelt siófoki terményföl- vásárló telepre, ahol bizony nem zökkenőmentes az átvé­tel. Ezért van, hogy kocsink hat-hét helyett csak hármat tud fordulni naponta. — Hogyan próbálják ellen­súlyozni a jég okozta károkat? — Sajnos, már késő van ahhoz, hogy ' mindenütt má­sodvetéssel próbálkozzunk. Most az a cél. hogy a meglevő termést minél gyorsabban be­takarítsuk. Hízó marhater vünk túlteljesítése az egyik jó lehe­tőség ... Gyönyörű a szőlőnk, s ha végre kedvez az idő, szép termésre számíthatunk. — Milyen tanulságokat adott az első közös félév? — Tovább kell egyszerűsí­tenünk a növénytermesztést, nem szabad elaprózni az erőt. Nem érdemes az aratást koc­káztatni. Vigyázni kell a túl óvatos ágazati tervezéssel is, hiszen az idén ez az egyik oka a viszonylag alacsonyabb kár­térítésnek. AZ IRODA FALÁT verseny­zászlók és elismerő oklevelek díszítik, a korábbi két tsz szép eredményeit bizonyítva. Vajon kerülnek-e újabb ki­tüntetések a régiek mellé? — Mi bízunk benne, és nem alaptalanul — válaszolja Olasz Ferenc. — Már az idén meg­kezdjük az újabb szőlőtelepí­tést. Így a termelőterület eléri a. száz hektárt. A meglevő — ráfizetéses — gyümölcsöst föl­számoljuk. Üj starvasmarha- telepet hozunk létre, és a ré­gebbieket is bővítjük. Így 350- re emelkedik majd a jelenlegi 270-es tehénlétszám. Van persze más is, ami okot ad a bizakodásra. Nemrég ala­kították meg a gazdaság első, szocialista címért dolgozó bri­gádját a gépműhely fiataljai. A vezetők szerint ez a brigád a mag. s hamarosan újabbak követik őket. Ezeknek jobb munkája ugyancsak javítja majd a gazdaság eredményeit. Bíró Ferenc Milliók a jó vízért Juta után Hetesen törpe vízmű Ép­osz­munkára. pen most szesítették, mennyit vé­geztek az év első felében, s 190 ezer forint jött ki. — Ez jobb, mint tavaly az első félévben. 1974-ben egyéb­ként 409 ezer forint értékű munkát vég­három lakos­A jó ötlet olyan, hogy mész- i lehetőség sziről is szívesen eljönnek j társadalmi megismerésére. A pusztako­vácsiak azért jártak Hetesen, mert hírét vették, hogy okos megoldást találtak a propán­bután gázpalackok cseréjére. — Ügynevezett alugarázso- kat vásároltunk, s itt, a szék­hely községben, meg a két társközségben. — Jután és Csombárdon — is fölállítot­tunk egyet-egyet. A lakosság szintén hozzájárult a megva­lósításhoz, fogyasztónként százötven forinttal. Somogy- sárdon ugyanígy cserélik a palackokat, ők is tőlünk vet­ték át az ötletet — mondja Lukács István hetesi tanács­elnök. Aki megnézi a három közsé­get, mindenfelé építkezést lát­hat. Sokan járnak be dolgozni a megyeszékhelyre: a harminc éven aluliak közül kétszázhú- szan, a többi korosztállyal együtt pedig kilencszázan. A jó buszközlekedés miatt nem válnak meg a falutól, igényeik azonban irányt szabnak a fej­lődésnek. Itt. van például a jó víz. Ezt mindenhol igénylik. Az utóbbi évek egyik legna­gyobb beruházása a jutái tör­pe vízmű volt. Tavaly április­ban alakult meg a vízműtár­sulat, és az idén márciusban —* egy nappal előbb, mint ter­vezték — átadták a vízmű­rendszert. — A lakosság hozzájárulása 2 800 000 forintra rúg, a közsé­gi tanács háromszázezret adott a fejlesztési alapból, a megyei tanács félmillióval, az OVH pedig háromszázötvenezer fo­rinttal járult hozzá a vízmű megépüléséhez. — És Hetesen? — Jövőre itt épül meg a tör­pe vízmű. A kútfúrást már megrendeltük, i Ötmilliós beru­házás lesz. S 'akkor, mar csak Csombárd lesz vissza... Sok fórumon szóba került az út, a járda; volt olyan utca. ahonnan panaszos levelet is ] (A dombon gépek kapasz- írtak ide-oda. A tanacs figje- kodtak, nehézkesen erőlködve. lembe vette ezeket a kérésé- i A kint levő szálas takarmányt zett a község sága. Idei adat, hogy egy la­kosra 77 forint értékű jut. A tanácsel­nök sorolja az új létesítmé­nyeket: MHSZ- klub, az áfész vendéglátó kombinátja He­tesen. Olyan jól főznek itt, hogy még a DÉLVIÉP is innen viszi az ebédet Kapos­várra. — Most az óvodát fejleszt­jük. Százezer forintot fordí­tunk rá. Egész Jutában ipari áram lesz. húzódik. Sok fát ültettek az idén: a felszabadulás 30. év­fordulója tiszteletére 50—50 ezüsthársat a hetesi iskola- * parkban, a csombárdi műve- A három község képére is | lődési otthon parkjában és a nagy gondot fordítanák. Meg- : tanács-téren. Hetesen csináltatták a posta előtti ; nemes meggyet ültettek el rossz kerítést; a jutaiak ha- j a Dózsa, az Árpád és a Kos- marosan rendbe teszik azokat [ sut^ utcában, a részeket, ahol a vízvezeték I Lajos Géza Az ablakból a dombra látni két. Az Ady Endre utcában száuitották megépülő százméteres sárrázó megrövidíti az ott lakók útját, nem kell ezután kerülni. A járdaépítés programja Hete­sen az idén befejeződik. A Jó­zsef Attila utcában már kész a járda, a Lenin utcában a napokban fejezik be. A ter­vek szerint jövőre Csombár­don folytatják a járdaépítést. A sok bejáró miatt két busz­megállót állítottak föl tavaly] Hetesen. Az idén egyet-egyet] Csombárd és Juta kap. Há-1 rom helyen áll meg most már l a busz Csombárdon; az új megálló a falu végén van. — Nagyon fontosnak tartjuk a közlekedést — mondja a ta­nácselnök. Nagy építkezés folyik Hetes központjában. A tsz ott építi a párt-,. KISZ- és tsz-klubot. A tanács azért várja, hogy át­adják a hétszázezer' forintos költséggel épülő középületet, mert utána a mostani párt­helyiségbe költözik a könyv­tár. megyei könyvtártól már meg is kapták a szép bú­tort. Már az eddig említett épít­kezések is sejtetik, hogy van biztonságba. Míg Nemesszeghy Istvánt, a nagy, egyesült hajmási szövetkezet elnökét hallgattam, lopva oda- odapillantottam: miként fogy a munka. Ott, a meredek dombon.) — A nehézség, a gond azért van, hogy megoldjuk őket. És most akad bőven min törni a fejünket. Lehet, hogy már köz­helynek számít, de itt, a Zse­licien minden munka na­gyobb feladatot jelent, mint átlagosan a mezőgazdaságban. A rengeteg eső miatt nemcsak a munkák torlódtak össze ná­lunk. hanem jélentős veszte­ségeink is keletkeztek. Első ka- szálású lucemaszénánk fele tönkrement, a fűszénát is har­madosztályú minőségben sike­rült csak betakarítani. Most csináljuk; mentjük, ami ment­hető. Ha háromszor annyi munkáskéz meg gép lenne a szövetkezetben, mint amennyi van, akkor is bőven volna mindnek munkája. Négy kom­bájnunk arat; megkezdtük a lennyűvést, be kell takarítani a szalmát, itt a második ka­Másfél millió fonna cement Az ország egyik legnagyobb és legkorszerűbb cementgyárá­ban, Hcjőcsabán a rövidített próbaüzem ellenére is kifogás­talanul működik az első technológiai gépsor. Július köze­pén már napi 1000—1500 ionná cementet termeltek. Az új gyár jövőre egymillió 6000 ezer tonna cementet ad a nép­gazdaságnak. Képünkön: Hatalmas elpktrofilterek szűrik a porral teli levegőt, hogy ne szennyezze a környezetet. szálás. Felsorolni is hosszú. Az ezutáni szálasokat minden­áron meg kell menteni, ha már az eleje jórészt - elveszett. A tavaszi kalászosok szalmáját — tavaszi árpa. zab — takarmá­nyozásra használjuk. Nem hagyhatunk veszni 6emmit, egyébként ez régen is mindig takarmányszalma volt. Nem­csak a \7eszteségek pótlása, ha­nem költségkímélés miatt is beépítjük az állatállomány té­li takarmányrendjébe a tava­szi kalászosok melléktermé­két. Persze ez azt jelenti, hogy a kombájnok után percnyi ké­sedelem nélkül azonnal biz­tonságba kell helyezni, kaz- lazni a szalmát. A legnagyobb bajunk, hogy igen kevés a ké­zi munkaerőnk, és bármennyire is a gépeké a »főszerep«, min­denhová kellenek emberek. A minap például az építőbrigá­dunkat kellett »kivenni a munkából« a lucerna kazlazá- sáúoz. Harcban vagyunk az idővel! Hiába, ilyenkor súlyoz­ni kell; a sok fontos feladat közül ki kell választani a leg­fontosabbat. Tudom, hogy mindenütt bajt, gondot, torló­dást hozott a sok eső; veri a gyom a búzát, háromszor any- nyi erővel meg idővel lehet I csak betakarítani, mint egyéb­ként. És mindent a dombok­ról, nehéz terepen. Na de... Ahogy az előbb mondtam: a nehézség azért van, hogy megoldjuk, meg- I szüntessük. Éppen a napokban | gondolkodtam, hogy még 1963- ban is harminc kaszapárral arattunk, aztán milyen nagy szó volt, mikor kaptunk egy fél kévekötő-aratógépet! Mert két szövetkezetnek jutott egy. És sorolhatnám tovább. Mégis megoldottunk mindent, elvé­geztünk mindent. Hát akkor most sokkal különb feltételek, sokkal jobb körülmények kö­zött ne boldogulnánk?! Per- I sze mindig a pillanatnyi gond a legnagyobb, az éppen jelen­legi feladat a legnehezebb. De ha az ember egy kicsit is őszin­te önmagához, ha összehason­lít. ha visszatekint, akkor az erőt ad. Valami olyasmit érez az ember: volt már ennél »sű­rűbb« is az élet, akkor is ki­lábaltunk a gondból, hát akkor most ne sikerülne ... ("Ac ablakból a dombra lát­ni. Gépek kapaszkodnak ne­hézkesen, erőlködve. Oda-oda- pillantoltam. Jókora darab le-1 fogyott.) Vörös Márta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom