Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-01 / 152. szám

\ VESSZŐFUTÁS S okfele emberrel talál- i koztam. Előbb-utóbb j szóba elegyedtünk, el. j mondták gondjaikat, örömü- j két. A pedagógusok azonban | élő tiltakozássá váltak azon- j nal. Lyukat beszéltünk egy- | más hasába, de nem beszél­gettünk. Tíz kérdésre tízszer nem válaszoltak. Oktatást vi­szont bőven kaptam arról, hogy mit kérdezzek. Mert az valóban gond. Nem tágítot­tam. Mindketten dühösek let­tünk, bár mosolyogtunk egy­másra. Támadtam talán? Igen. Mert éreztem, hogy támad­nom kelL Mindig elárulták magukat a védekezéssel. Mert J azonnal minden ellen véde­kezni kezdtek. Tudták, hogy támadhatók. Miért védekez- [ ték? És miért mondták azt többször is, hogy igen, az egészben van néhány hiba, de az elhanyagolható. Nem hiszek ebben a tabuban. Az I egész, a tantestület az egyé-1 neken múlik. Az az egy ta- [ nár is elmarasztalható. De kit marasztaljak el, amikor csak az egészről érzem: nincs rend. Érzem.' Es a tények? A megingathatatlan adatok hol maradnak? Csak úgy, nagy dérrel-dúrral ledorongolni valakit, mert azt érzem, hogy ! kell? Hogyan álljak majd oda a számonkéröszék elé? Mert í rögtön megalakul. Akkor, ■ amikor belépek és azt mon­dom: jó napot kívánok. Tu- , dom, hogy be akarják kötni a szememet, és azt is tudom: amikor még nem mondtam semmit, már azt tervezik, [ hogy mit válaszolnak, hogyan j cáfolják a megjelent írást. De miért?! Az őszinte vála- ! szókkal mindketten többre jutnánk. Lehet, hogy a fele rossz érzésemet elfújnák, mint a szél. Mert a tények megingathatatlanok, a mel-, lettük szólók ugyanúgy, mint az ellenük fordulók. Csak épp nem maguk mellett szól­tak, hanem mindig mások ellen. Tények. Sok-sok ötös, avagy kitűnő tanuló, akiből ember lesz. Fölveszik az egye­temre vagy a szakközépisko­lába vagy akárhova, és utá­na az újság is ír róla, hogy 'kiváló dolgozó lett, vagy sza- j badalmat talált ki. Ember ; lett belőle. Mi tanítottuk. Mit akar itt ez a kellemetlen- ! kedő? Ember lett belőle. Cáfolja meg, aki tudja. Hány kitűnő j tanuló van egy osztályban? [ És hány feszengő, bátortalan í gyerek? Hány olyan, aki nem ; tud válaszolni, és hány olyan, aki nem is akar? És hány olyan, aki buta? Kö­zöttünk két állandó megbu­kott volt, mert az istennek se ment a fejükbe a tudomány, j Volt egy kitűnő, akit min- j denki szeretett, csak mi nem. Volt egy kitűnő, akit mi is * szerettünk. És volt a többi húsz, akivel senki sem törő­dött. Vagy a két bukottat nyüsztették, szegényeket, hogy ne legyenek lusták, vagy a két kitűnőt, amikor nekünk vagy a szakfelügyelőnek kel­lett reklámozni. Nekünk azért, hogy lássuk, milyen kutyaütők vagyunk, a szak- felügyelőnek meg... A két bukott tanult, mint a güzü, mert buták voltak, mint a tök. A két kitűnő meg röhö­gött, mert akármit csináltak, ötöst kaptak. Húszán pedig csendes félelemmel néztük egymást, és amikor egy ta­nító néni vagy bácsi szólt hozzánk két jó szót, angyallá váltunk. És ember lett belő­lünk. A két fafejűből is. Hát cáfolja meg valaki a 6ikert. — Na persze, egyedi eset — kockáztatott meg egy ke­gyes mosolyt a tanárnő, aki­vel beszélgettem. — Mi min­denkit egyformán tanítunk. — Ugyanazt kapja min­denki? A sok különoöző gye­rek? — Nem lehet ezt így értel­mezni. A gyerek még nem döntheti el, hogy neki mire van szüksége. Fogalma sincs róla, ezért a kisebbeknél min­denkit ugyanúgy kell taní­tanunk. Az általános iskola nevében benne van az álta­lános szó. Nem egyénieske­dőnk. A tanterv is egyforma, erre van szükség. Ha túl sok önállóságot adunk, annak csak az a vége, hogy a gye­rek nem tanul. Otthon nem tudjuk ellenőrizni. Meg az­után ki bírná azt? Ugyan­arról a dologról csak egyet lehet mondani. Egy meg egy az mindig kettő, Ady jelké­pei is mindig ugyanazt jelen­tik akár az egyik gyereknek, akár a másiknak mondjuk. S zerencsém volt. Választ kaptam. És ehhez ha­sonlót még sokat. Az­az majd mindig ugyanezt. Variációk efey témára. Leg­többször nem vitatkoztam, mert már az elején megta­nultam, milyen sokfélekép­pen tudja elmondani valaki ugyanazt. Nekem. A gyerek bekerül a sokféle családból .az iskolába. Azután egyből személytelen lesz, és eszi, nem eszi, nem kap mást. Mert ad­dig különbözőképpen nevel­ték, de azután nincs rá lehe­tőség. Megszületnek a gyerekek, hat-hét éves korukig ajnároz- zuk őket, az édeseket, a kis okosokat, a pajkosakat. És amikor belépnek az iskola kapuján, már nem bízunk bennük. Nem bízunk a gon­dolataikban, és abban, hogy örülnek annak, amit mon­dunk nekik. És nagyon cso­dálkozunk, amikor ők is bi­zalmatlanok lesznek... Magad uram, ha szolgád nincsen. Magad, fiam ... Ki­alakult a gyerekek belső tá­jékoztatási rendszere. Az is I I i i Zselici dalostalálkbzó lehet, hogy helyesen vezetge­tik egymást Fölmenti-e ez a nevelésre hivatottakat? Ami­kor pár kérdés után kiderült, hogy az egymástól hallottak helyett a gyerekek az ő sza­vukra várnak. Mert az mégis más. De meddig várnak? Né­ha csodálom, hogy még él ez a tisztelet. És a kialakult bi­zalmatlanságot elfeledve, még mindig csillog a szemük, és lesik a szavunkat — ha van. Ha van? Van. Mindig eszembe jutnak azok a taná­rok, akik csendben ültek, amikor a többivel hadakoz­tam. És ha összevillant a te­kintetünk, szánakozva nézték vergődésemet. Minden tantestületben van­nak néhányan. És a gyerekek irigylik az ő osztályukat. És bár nem vallják be, könnyű észrevenni, hogy kollégáik is irigylik őket. Milyen íjur- csa . .. Miért? Mindig szomorú vagyok, ha I hallom, hogy a tanóráknak különbözniük kell a délutáni ! úttörő-foglalkozásoktól. Nem | azért, mért nem kell külön­bözniük. Hanem azért, mert a mondat mögött mindig azt érzem, hogy jó-jó, hát legyen az úttörő-foglalkozás színes, ötletes, de a tanóra az más, az komoly dolog. Miért azono­sult a komoly kifejezés az unalmassal, a színtelennel? És miért ismerik el a tanárok — akaratlanul —, hogy az úttö­rő-foglalkozások jobbak, mint az órák? A gyerek beül az iskolába, j Ugyanabba a padba. Ugyan­akkor csöngetnek. Ugyanúgy csöndben kell lenni. Ugyan­úgy ... És ugyanúgy kifárad, és ugyanúgy nem lehet vele bírni az útolsó órán, mert! már mindent tud, csak éppen figyelni nem. A rend, a pa­dok, az asztalok egyelőre nem yáltoztathatók. Bár néhány »•eretnek« szerint ez a forma is megváltoztatható. Ugyan­úgy magyaráznak nekik min­dennap. És ugyanúgy öröm- telen az óra. Ez már nem a padoktól függ. Kérdeztem a módszerekről. Mit kellene változtatni? Mennvi energiatöbblet kelle­ne? Kevesen válaszoltak. A többség panaszkodott. Fizetés, időhiány, sok a gyerek, rosszak. A szülők nem segí­tenek, dolgozatot kell javíta­ni, nem is ismerem a mun­kájukat, egyáltalán tanítot­tam-e valaha? Száz közül ki­lencvennyolc. És minek az egész. Meg a tanárok élete nehéz, ez kellene, az kellene... M ivel cáfoljam őket? A tények? Egy év beszél­getései. A torkomat fojtogató kudarcok, a meg nem értés. A »minek az a sok gyerek«, mert ilyet is hal­lottam. Az állandó támadások és a védekezés, amikor egy­szerre tízen esnek nekem, de meg nem hallgatnak.' Elég belőlem. Nehéz a tanárnak, mert... És a gyerek? Abból úgyis ember lesz. Luthár Péter Naponta 33 ezer utast szállítanak Próbatétel gépkocsivezetőknek és autóbusznak A legzsúfoltabb siófoki helyi járat a 2-es — Panasz a taxira Négymillió kilométert tettek meg a teherkocsik A nyári idény alaposan próbára teszi a Volán 13-as Vállalat siófoki üzemegységé­nek dolgozóit és gépparkját is. Az üzemegység ősztől tavaszig naponta átlagosan 23 ezer utast szállít majdnem ötszáz járatán. A feladatok a nyár be­köszöntővel egyszerre megso­kasodnak, hiszen naponta 33 ézer utassal kell számolniuk a 670 járaton. A munkát viszony­lag kevés autóbusszal látják el, az idényben ötvennyolccal, máskor pedig negyvenhéttel. Azokkal a buszokkal nincs baj, amelyek közvetlenül a Bala- ton-partop közlekednek, csak­hogy az üzemegységnek nem­csak a tópart diktál tennivaló­kat, hanem a siófoki járás szá­mos távoleső települése is. Négy autóbuszt már le kellett volna cserélni, akad közöttük olyan is, amelyik 600 ezer kdö­méiért futott, pedig 450 ez u után már »megérett« a selejte­zésre. I zelében. lefékez, és udvariasan i átengedi az elsőségei. Lassan- j lassan erősödő közlekedési er­kölcsünk egyik szép megnyil- ■ vánuiása ez. ; A megannyi közlekedési gond j közül a Volán siófoki üzem- | egységét az is sújtja, hogy nem működnek egész évben a for- . galomirányító lámpák. Hegyi Jenő nem nagyon bízik abban, hogy egyhamar kedvező vál­tozás várható. Sokéves tapasz- [ talata, hogy a város nem kap elég támogatást súlyosan beteg i közlekedésének »keze'é éhez«, i A továbblépés azért is távoli­nak látszik, mert a nyakra-főre tartott tanácskozások és hely­színbejárások elsősorban a ki­csinyességről tesznek tanúsá­got, biztosnak mondott és tar­tott megállapodásokat függesz­tenek föl vagy változtatnak Hegyi Jenő üzemigazgatótól megtudtuk, hogy Siófokról rég­gel fél nyolctól este nyo'cig félóránként indulnak az autó­buszok Fenyvesre, s közben egyetlen megállót sem hagynak ki. Az a tapasztalatuk, hogy a tavalyinál többen veszik igény­be a panorámabuszok nyújtot­ta kényelmet, még ha az uta­zás többe kerül is a vas i i iái. Az első számvetések ötszázalé­kos növekedésről tanúskodnak, ám a jelek szerint az utasok számának emelkedése lesz még nagyobb }s. Hiitter Lajos forga nú és ke­reskedelmi osztályvezető el­mondta, hogy Siófok öt helyi jarati vonalán nyolc autóbusz közlekedik. Az összesen hu­szonhat kilométer hosszú he­lyi járati útvonal legforgalma- sabbja a 2-es, mely a siófoki vasútállomásról húszpercen­ként indul .Sóstóra. Főleg reg» gél 8 és 10 között, továbbá dél­után 3 és 6 óra között nagy a zsúfoltság. Ezen úgy enyhíte­nek, hogy egyszerre két-három kocsit is indítanak. Az üzemegység vezetői é? dolgozói egyaránt elkomorul­nak, ha a helyi közlekedés jön szóba. Hiábavalónak bizonyult a megannyi tanácskozás es bér advány, az autóbusz-p ilyaud- var gondjain a mai napig sem enyhítettek. Itt rendkívül kicsi a hely, s azon még az autóbu­szoknak osztozniuk kell a taxikkal és a tehertaxikkal is. Egy perc alatt három-négy autóbusznak kell az előkelőén autóbusz-pályaudvarnak neve­zettzugba bekanyarodnia, vagy onnan kivergődnie. Különösen a kijutás nehéz, szerencsére egyre több gépjárművezető akad, aki a 70-es útra kanya­rodni szándékozó autóbusz kö­meg. A bajokat néha a külföldi és a magyar gépkocsivezetők is fokozzák. A legforgalmasabb j járat sóstói szakaszán, az Ady Endre utcában és a Latinca t Sándor utcában majdcsaknem képtelenség elférni autóbusszal a parkoló gépkocsik miatt. A Latinca utcában hiába tiltja tábla a megállást: se szeri, se száma az ott parkoló autók­nak. Előfordul, hogy a busz­fordulóban — ahová más jár­műveknek behajtani is tilos — gépkocsik állnak. A napokbar az egyik buszvezető elkesere­dettségében telefonon kért se­gítséget a központtól, mert jár­művével a kritikus szakaszon mozdulni is alig tudott a sza­bálytalanul várakozó autóktól. A zsúfoltság növekedésével szerencsére nem emelkedik azoknak a baleseteknek a szá- I ma. melyek az üzemegység i gépkocsivezetőinek figyelmet­lensége miatt következtek be. Tavaly az első félévben három, az. idén pedig két könnyebb baleset történt, viszont aggrsz- : tóan nőtt a pusztán anyagi kar­ral járó, koccanásos oaiesetek száma. Hütter Lajos, aki egy- ! ben az üzemegysé g párttitká- ! ra is, bízik benne, hogy a dol- | gozók ezután még tóbiaet tesz­nek a szerencsétlenségek meg­előzéséért. Ennek biztosítéka . az üzemegység példás szelleme, J amely mindennap az összeio- | gás, az egymás megbecsülése : forrásának bizonya'.. Amikor a ' dolgozók megtudták, hogy a : | autóbusz-pályaudvar mellett j lebontják a tejüzem épü’ctét, [csoportosan jelentkeztek: tár­sadalmi munkában hozzálát­nak a bontáshoz, h i a Voláné lesz a fölszabadult hely. A lel­kesedés azonban rögtön alább­hagyott, amikor kiderült, nem I kaphat ekkora területet az ! autóbusz-pályaudvar ... i Siófokon mostanában sokan panaszkodnak a taxikra. E ?o- | rok írója az egyik es'e próbát j tett, és tárcsázta a taxireadelés | számát. Egy férfi udvariasan [közölte, nincs oe ni kocsi, la- lán később. Ez a beszélgetés [ háromszor lejátszódott, míg- J nem telefonált egy helybeli — 1 a mondataiból Kide-ült, jói is- [ merik egymást —, s csodák [ csodájára, volt benn taxi. He- [ gyi Jenő homlokára ráncok j futnak, míg a tanulságos tör­ténetet hallgatja, s, elmondja: ő is gyűjtött már hasonló ta­pasztalatokat. Így megvan a : remény, hogv a taxik telaxo- nos irányítóját felelősségre I vonják ... A városban tizenkilenc taxi teljesít szolgálatot, s a kocsik | száma nyáron sem több. Állí­tólag kielégíti az igényeket a [ hat Polski Fiat. a tizenkét Zsi- [ guli és az egV| Warszawa, min­denesetre igen sokan panasz­kodnak, hogy képtelenen taxi- I hoz jutni Siófokon. A si ófoki üzemegység nyolcvanhárom tehergépko- [ csija és tizenegy tehertaxija ta­valy 640 ezer tonna rakományt [ szállított, és négymillió kilo­métert tett meg. Meg kellett I birkózniuk a nagy feladattal, a Budapesti Vegyipari Gépgyár [ tahi gyáregységének állandó j kiszolgálásával. Jórészt ennek j köszönhető, hogy 1973-hez ké- j pest 34,8 százalékkal nőtt a | szállított áruk mennyisége. Az . idén szerényebb emelkedésre | számítanak, de a hét-nyolc [ százalékban nagyon bíznak. Azt mondják, ha csak tőiúrc függ, meglesz ... Pintér Dezső T v-jegyzet Szemközt a költő Mintha elárvult volna a j stúdió »vallatószobája«. Az j operatőr élesre állította a ka- | merát, a világosító bekapcsol­ta a fényforrást, és a rendező mintha mindenkit kitessékelt volna, hogy magára maradjon a két költő. Az egyik a ripor­ter szerepét vállalva: Kormos István, a másik pedig a vallo­mástevő Nagy László. Milyen ; eszköztelennek ható rendezés, és micsoda rendezői telitalá­lat! A sötét háttér előtt csak á költő arca világított, az ezüstszínű haj, a markáns vo­nások. Művészeti csoportok három megyéből A kercseligeti kastélypark évszázados fái között vasárnap harmadszor rendezték meg Baranya, Somogy és Tolna me­gye amatőr művészeti cso­portjainak zselici dalostalál­kozóját. Tizenegy település képviselői jöttek el erre a rendezvényre, amelynek lehe­tőségei korántsem kiaknázot- tak még. Stágl Józsefnek, a Nagyber­ki Közös Községi Tanács el­nökének megnyitója után a kapcfevári járási pedagóguskó­rus adott ízelítőt változatos műsorából. A mosdóéi pávakör ezzel a seregszemlével is igazolta, hogy jól értelmezi a pávakö­rök feladatát; a szűkebb kör­nyezet népművészeti értékei­nek megmentését, újbóli fel­dolgozását Népdalcsokruk nagy részében mosdósi és kör­nyékbeli gyűjtés szerepelt A magyarszéki Forrai István ve­gyes kórus hosszú évek alatt összeszokott együttes, s bara­nyai népdalaival újból bizo­nyította, hogy nem érdemte­lenül jutott az elmúlt évek szép elismeréseihez. Somogybán ismét megked­velték a fiatalok a néptáncot: ! Baté, Csorna, Nagyberki eso- I portja tanúsítja ezt. Bár leg- j többjüknek első fellépése volt a vasárnapi, a táncok végül is sikert arattak. Különösen figyelemre méltó a batéi cso­port, amely tizenévesekből áll, I s első szerepléshez illően egy- | szerű, jól begyakorolt tán:/,- | kát mutatott be. A kercseligeti citerazene- j kar mellett a dombóvári Ka- j pos együttes dunántúli és al- j földi számai kaptak nagy tap- j sót csakúgy, mint a gödreke- [ resztúri fúvószenekar. A csom- bárdi Balogh Flórián és fia a j legnívósabb képviselői voltak a találkozónak. A bevezetőben azt írtuk, hogy a zselici dalostalálkozó a lehetőségek szerint az egyik legrangosabb nyári folklór- rendezvény lehetne a körnj li­ken, de addig jnég sokat kell tenniük a házigazdáknak — főleg a szervezés dolgában. N. J. | Munkában a festőbrigád ' f I Cjrafestlk a megkopott korlátokat a KPM Fonyód! klrendeltscgének dolgozói Fonyód és Bélatelep között. A munkálatokkal néhány nap alatt végeznek, utána ellenőrzik a kiren­deltséghez tartozó útszakaszt Balalaabogiártól a megyehatárig. Lehet, hogy bizonyos szak­mai »aranyszabályok« szerint talán tévékzerűtlen ennyi ideig szemközt ülni egy arccal, egy tekintettel. De itt súlyosak voltak a csendek, tudtuk, hogy őszinte gondolatok fogannak a hallgatásokban, és amikor megeredt a szó, repült az idő. Rövid műsornak tetszett, a riport ötvenöt perce ellenére. Kormos kíváncsisága rövid, magvas, lényegre terelő, gon­dolatsor indító kérdésekbe öl­tözött. És Nagy László vála­szaiban életút, élettapasztalat, ars poetica meg a mindenna­pos apróság ötvöződlek. Ahogy Szakonyi egyik drámájában halljuk: türelmes ujjakkal-vé­gigtapogatva a múltat... És az egész, párbeszédet nagysze­rűen röppentette magasba egy játékos — és milyen súlyos — kérdés: mit üzen a ma költő­je a holnap emberének? Mert igaz, hogy minden tettünkkel, mindennap a hol­napnak üzenünk, mégis: a filmszalag adta lehetőség köz­vetlen, izgalmas és nagyszerű. A költő aggódó optimizmussal a békéről üzent. Bizalma és aggodalma beszédes dokumen­tum lesz holnap. T. T, Somogyi Néplap! 5 i

Next

/
Oldalképek
Tartalom