Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-04 / 155. szám
Lengyelországban jártunk Közős nyelven, közös gondolatok Kiállítás, műsor Olsztvnban •/ A somogyi hét kiemelkedő eseményeként képzőművészeti kiállítás nyílt a Planetárium hatalmas bémutatőterxrtében, ahol egyidejűleg több egyéni és csoportos szereplésnek is helyet biztosítanak. Olsztyn egyik számottevő látnivalója a Planetárium, melyet Kopernikus emlékének adózva építettek nemrég. A város nagybecsű ura volt káptalani kormányzói tisztében Mikolaj Kopernikus 1516-tól 1519-ig, majd 1520-tól 1521-ig. A világhírű csillagász nemcsak az égbolt tanulmányozásában vitte sokra, hanem értett a fegyverhez is. Ő vezette az olsztyni kanonoki vár védelmét 1521- beru A Planetáriumban egymást követik az iskolások csoportjai, melyek korszerű eszközök segítségével tanulmányoz- . hatják az égboltot. Az érdeklődés most azonban elsősorban a somogyi képzőművészek kiállításának szólt. Bors István, Csiszár Elek, Honty Márta, Leitner Sándor, Rumi Attila, Szabados János, Szekeres Emil és Weeber Klára művei nyújtottak ízelítőt a mai somogyi képzőművészetből. Ismerős lengyel arcok a megnyitón: eljöttek a tavaly nálunk járt olsztyni képzőművészek, s a barátság szálait erősítette a látottak megbeszélése, az érdeklődés egymás munkája iránt. Meghívások az olsztjmi képzőművészek műtermeibe és a képzőművészek klubjába. A somogyi képzőművészek olsztyni kiállítását gondos válogatással állították össze itthon. Az anyag érvényesülése szempontjából az sem mind- »egy, hol, milyen körülmények között szerepelnek a festmények, grafikák, szobrok. Ideá- lisabb helyet el sem képzelhetnénk, mint a Planetárium ; termeiből könnyen alakítható »kamaratermeket«. A műsoros bemutatkozás Bors István Tóparti formáiról, a Háború című szoborról így nyilatkoztak: »Nagy kifejezőerő jellemzi az archi- tektonikus kompozíciókat.« Szabados János festészetében a hetvenes évek hiper- realizmusának a törekvéseit j vélik felfedezni, s »viharos« jelzővel illetik kompozícióit. Csiszár Elek a reális világ szépségét ábrázolja, furcsaságok nélkül, egy kicsit szomorúan és romantikusan — írják. Leitner Sándor festészeté-: ben a humanitás megnyilvá- nulását fedezték föl. Honthy i Márta és Szekeres Emil gra-1 fikáinak a világa egzotikus- nak tűnik a lengyel szemnek i — szólt a kritika. A végső! megállapítás: A Somogy me- \ gyei képzőművészek megle-1 pően eredeti és érett műve-1 két mutattak be, amelyekkel j láthatóvá tették, hogyan le-1 hét a múlt örökségét és a kor- | szerűséget tökéletesen egyesíteni, A kiállítás megnyitója után a Filharmónia ötszáz személyt befogadó hangversenytermében folytatódott a somogyi hét programja, melynek keretében a Balaton Táncegyüttes és Baranyai Mihály népi zenekara, Czipoth Antal. Csuka Katalin, Csupor László és Kardos Kálmán adott műsort. A zenei produkciókból egyébként rádiófelvételt is készítettek az olsztyni stúdióban, s még kinntartózkodásunk idején műsorra is tűzték. Mi egy fellépés miatt nem az adást hallgattuk, hanem a stúdióból kapott szalagot tettük föl magnóra. Egy nemzetközi ifjúsági tábor faházai előtt, a Mazuri tavak vidékén, Gizyckában tapsoltunk a mellettünk ülő szereplőknek. A teljes somogyi műsor, melyet Olsztynban két alkal- lommal — s még két helyen — mutattak be, közönségsikert aratott. A nézők soraiból árulkodó suttogásként kelt szárnyra: először hallanak citerajátékot. Czipoth Antal ezzel alapozta meg sikerét. A Balaton Táncegyüttest és a zenekart a temperamentumos számokért tapsviharral jutalmazta az olsztyni közönség. Az előadásért a szereplők egy másfél méter magas virágkosarat kaptak ajándékba a vendéglátóktól. A virágok napokig díszítették Ölsztyn új, a franciák által tervezett és épített szállodájának, a Novotelnek a hallját. Horányí Barna főpróbájáról — a közeli Filharmóniából —■ sietett át a Planetáriumba Csupor László, a kaposvári zeneiskola tanára, hogy fuvolajátékkal örvendeztesse meg a vendégeket, majd Böhm József, a Somogy megyei Tanács elnöke nyitotta meg a kiállítást, s mutatta be a jelenlevő alkotókat. »Kár, hogy olyan rövid ideig tartott az Olsztyni Modern Művészeti Galériában a Somogy megyei képzőművészek kiállítása« — ezt már az! Olsztyni Archipeiog hasábjain ! olvashattuk. Hogyan vélekedik laptársunk a somogyi képzőművé- szék kiállításáról? A plaszti- j kával foglalkozik először a kritika. »A kiállítás anyagában jelentős helyet foglal el a szobrászat, melyet Bors István, Rumi Attila és Weeber Klára művei képviselnek« — írja a szerző. Rumi Attila Virág című plasztikáját elemezve kiemeli: »Igen eredeti és olyan tökéletes precizitással megmunkált alkotás, amilyennel a mai, kivitelezésében hanyagságot programszerűen hirdető divat mellett csak elvétve lehet találkozni.« Weeber Klára plakettjeiről ezt olvastuk: » Költőien szép művészet.« } Pásztor Ferenc J FIUK A LESHEGYEN Futás közben is meg-meg- állnak. Tájékozódniuk kell, merre menjenek. Nekifutnak egy bokornak,. egy kőnek. Rabolja tőlük az időt, bennünket pedig megajándékoz. Egyszer- kétszer fölbuknak a vízmosásban vagy beleragad a lábuk a csonttá fagyott hóba. Nem lennék a helyükben egy vak- lóért sem. Nekik ez kellett, hát altkor csak fussanak, féljenek, törje ki őket a hideglelés. Engem biztosan, kilelne, ha hallanám, hogy kutya, ember, fegyveresek vetik magukat utánam. Talán föladnám, nem is futnék, mert oktalanságnak tűnne már az első percekben. Semmi esélyük nincs. Így mérlegeltem, így látom, és futok Sátán után. Ennek a kutyának olyan iránytűje, olyan biztos érzéke van, hogy ä legfinomabb műszerrel sem kelnék versenyre vele. Fut, mintha rakéta lenne az izmai helyén. Nem vakkant, nem morog, csak fújtat, szaglászik magasra tartott fejjel, s megy neki bokornak, ároknak, mintha páncél védené a szügyét. Mi meg utána. Folyik rólunk a verejték, a tüdőnk dolgozik, mint egy ko- vácsfujtató. Ez férfimunka. Azt hiszem, annyi reggelit kérek, ha véget ér ez a szaladás, hogy a szakács még a jövő heti normát is előhozhatja. De jó lenne most egy korty víz, egy csésze tea! Egy satnya almát is szívesebben vennék most, mint holnap, a csendben egy füzér banánt. Erre mondják: álmodik a nyomor. Szerencsére nem tart ez nagyon sokáig, mert Sátán már ezt is érzi, egyre fokozza az iramot, egyre vadabbul szedi a lábát. Már vicsorít, már morog, már csahol, mert érzi, hogy a levegőben maradt emberszag. a légszimat, ahogyan kutyásul mondják, meleg, közeli, friss. Ilyenkor a kutyásnak tartania kell magát, hogy TUDÁS ES BARATSAG Tizenegy szovjet pedagógus tartózkodik Somogybán, hogy az Országos Pedagógiai Intézet szervezésében és a megyei pedagógus-továbbképző kabinet rendezésében több mint száz dunántúli orosz szakos pedagógus nyelvismeretét elmélyítse. A Szovjetunió különböző közép- és felsőfokú intézeteiben tanító nevelőket a megyei tanácson a művelődésügyi osztály munkatársai fogadták. Bóra Ferenc osztályvezető-helyettes tartott tájékoztatót a megye közoktatási helyzetéről, majd baráti beszélgetés, tapasztalatcsere kezdődött. A továbbképző csoport Vezetője, Jelena Álekszejevna így összegezte benyomásait: — Jubileumokról beszélhetünk. Harminc éve annak, hogy szabad az önök hazája, tizenöt éve, hogy ilyen tanfolyamokat vezetünk Magyarországon — majd mosolyogva hozzáfűzte — és tíz napja vagyunk Kaposváron. Természetesen az első jubileum ad nagy lehetőséget arra, hogy abból pedagógiailag is sokat hasznosítsunk. A kaposvári kurzuson igén jó kapcsolat alakult ki a magyar kollégákkal. Sokat beszélgetünk, mindenben, megértjük egymást. Abból indulunk ki, hogy nehéz pedagógiai feladataink megoldásához jó alapot ad az országainkban levő nyugalom és béke. Ezért van az, hogy nemcsak dolgozni, hanem jó szívvel énekelni is tudunk együtt, itt Kaposváron is — mondta a moszkvai tanárnő. — Hogyan értékelik orosz szakos nevelőink nyelvtudását? Mennyire tanítanak nálunk. »élő« i nyelvet, és milyenek a tankönyveink? A kérdésre egy másik moszkvai tanárnő, Jelena Gri- gorjevna kezdte a választ: mára. Ezért a pedagógusoknak kötelező a résztvéiel a továbbképzéseken, kötelező megújítani ismereteiket, megismerni a szakági és módszertani kutatások legújabb eredményeit — ötévenként. adta lehetőségeket használják ki, amennyire lehet. És ez nemcsak egyes tantárgyak feladata, hanem igen nagy mértékben osztályfőnöki ’ teendő is. Nem a forma, hanem a téma, a tartalom a lényeges, s ha ez úgy kívánja — például egy történelemóra anyaga —, akkor hozzá kapcsolódó filmet vetítenek. Természetesen ugyanakkor megbeszélik a film esztétikai értékeit is. Egyes művészeti ágak azonban önálló tantárgyak is. Erről Violetta Gaszparasvili beszélt: Elmondták azt is, hogy emellett marxista—leninista továbbképzést is javasolnak a nevelők számára. Szuszanna Petrovna jereváni tanárnő: — Nálunk, Örményföldön az orosz nyelvoktatás feladatai hasonlóak, mint Magyarországon, hiszen az anyanyelv mellett tanulják már kezdettől a diákok. Éppen e célból hoztunk létre egy pedagógus-továbbképző intézetet. A leggyakorlottabb pedagógusok dolgoznak itt azért, hogy megismertessük a minél hatéko*- nyabb nyelvtanítás, szemléltetés módszereit is. A továbbképzés a gyakorlatra alapul, hogy ellenőrizhessük egymás munkáját, és minél több jó tapasztalatot adhassunk át. — Milyen a művészeti nevelés önöknél? Foglalkoznak-e például filmesztétikával? A kérdésre többen is válaszoltak. Elmondták, hogy egyrészt a tantárgyi koncentráció — Grúziában, hegyeink között, óriási távolságok vannak, messze esnek egymástól az iskolák. Ezért az a cél, hogy iskoláinkat a sokoldalú művészeti nevelés érdekében minél jobban felszereljük. Megter remtettük például a zeneoktatás feltételeit. S mindez a hagyományápolásból indul ki, a népművészetünkre alapszik. Ennek érdekében a köztársaságban külön bizottságot hoztunk létre, magam is tagja vagyok. CélllTlk az, hogy tanuljanak meg énekelni, táncolni, muzsikálni a gyermekeink. Nagyon népszerűek az iskolai zenekarok és kórusok. Táncoktatásunk egyben a mozgáskultúra fejlesztését is szolgálja. S ez nemcsak Tbilisziben, hanem a vidéki iskolákban is így van, A szovjet nevelők továbbképző munkája a hét végén fejeződik be. T. T. — Régóta foglalkozom magyar csoportokkal, és más, oroszul tanuló külföldiekkel is. A nyelvtudás — most a grammatikai kérdésekre gondolva — megfelelő, a beszéd- készség azonban eléggé közepes még. Éppen ezért van szükség az ilyen kurzusokra, hogy ezt elmélyítsük. A cél valóban az, hogy minél élőbb legyen az idegen nyelvi anyag, ezért a témák is a mindennapi életből valók, i A beszédfejlesztésre természetesen nagyobb súlyt kell helyezniük a magyar kollégáknak. Vonatkozik ez egyrészt a választékos kifejezésre, másrészt pedig a helyes hangsúlyozásra, az oroszos kiejtésre. Az évtizedes tapasztalatok azt mutatják, hogy folytonos a fejlődés. Ha a mostani nyelvtudás szintjét összehasonlítjuk mondjuk a nyolc év előttivel, igen szépen észrevehető ez. Ami a tankönyveket illeti, azt a magyar kollégáknak kell tudniuk, hogy eredményesen használhatók-e a-tanításban. — Milyen a pedagógus-továbbképzés rendszere a Szovjetunióban? Jelena Grigorievna: — Nálunk egyetemeket és főiskolákat szerveztek erre a célra. A diploma ugyanis nem elég egy pálya teljes időtarta- I Tanfolyam szakmunkástanulóknak Először rendezett a Szakszervezetek Országos Tanácsa tanfolyamot Balatonlellén azoknak az, ipari tanulóknak, akik szakszervezeti tisztséget töltenek be a vállalatoknál vagy az iskolában. Gádor Lajosné, a SZOT ok- , tatási albizottságának munkatársa, a tanfolyam vezetője így foglalta össze a tanfolyam célját: — Az ország minden részéből érkezett a 188 fiatal. A különböző szakmák — építőipar, vasas, mezőgazdasági, vasút — másod- és harmadéves tanulói. Elsőnek a Munka című lap főszerkesztője tartott politikai I tájékoztatást.’ A fiatalok megismerkedhettek a XI. párt- kongresszus határozataival és a szakszervezetek feladataival. Előadás hangzott el a , szakszervezetek szerepéről, he- ! lyéről és feladatairól, az ifjú- j sági törvényről, a szakszervezeti ifjúsági munkáról, a szak- szervezeti életről, a munkássá magával ne sodorja, hasra ne rántsa a felbőszült állat. — Ott vannak! — kiált a kutyás, és hosszabb pórázra ereszti Sátánt. Nem azért teszi, hogy a két embernek engedje, égyszeruen azért, mert nem bírja már tartani. Csak két alakot lehet látni. Egy vastag derekú fa mögött állnak. Mindkettőnek a háta látszik. Akár a struccok. Azt hiszik, elég homokba dugni a fejüket, és már észre sem veszik őket. — Mindkét oldalról hozzám! — kiáltok. Tudtukra akarom adni, hogy többen vagyunk, sok fegyverrel kell szembe- nézniök, .ha netalán fegyverrel is rendelkeznek. Társaim is látják, hogy a fa mögött állnak. . Kissé oldalról fogják közre. Mi hatan meg Sátán most olyan alakzatot vettünk föl, mint egy harapófogó. Már kezdem bánni, hogy a kocsi elment az útkaparóházhoz. Visszafelé nem kellene ennyit gyalogolni. Nős,.nem baj, nem kell nagyon sietni. Ismét kiáltok. Keményebben, határozottan igyekszem megparancsolni nekik, hogy emeljék magasra a kezüket, s lépjenek elő, mert ellenkező esetben — a legcsekélyebb ellenállás láttán vagy támadó szándék nyilvánítása esetén — úgy odapörkölök, hogy a teaszűrő hozzájuk képest egy zárt, kínai falhoz hasonló valaminek látszik cáupán. is. Nem kellett annyit várni, amennyi idő alatt mindezt ellocsogtam most.. Az őrnagy elvtárs megint jól tippelt. Két kölyök, két idétlen, még sapka sincs rajtuk. Fogadnék, hogy mind a kettő a gatyájába eresztett már, úgy félnek. Hogyan lehetnék ezekhez szigorú, kemény, parancsoló. — Lőjj föl egy zöldet! — mondom Takács Rajos őrsvezetőnek. Már durran is a rakéta. A két kölyök úgy elvágódik, mintha most csapott voina ie a hirosdmai atombomba. Ezek után bátrak, híres világutazók. Az egész csak arra jó, hogy Sátán gutaütést kapjon. Ha a kutyás nem tudna olyan határozottan pai-ancsol- ni neki, talán még a gatyát is letépné erről a két kölyökről. — Fegyver van nálatok? — kiált rájuk Takács. Nekem még eszembe se jutott, olyan siralmas ez a két bolond kölyök. — Igen, van. — Álljatok föl! Kezeket magasba, mert baj lesz! (Folytatjukj nevelés feladatairól. A fiatalok kérdéseire Molnár György, a vasutas-szakszervezet titkára válaszolt. — Hogyan értékeli .a. tapasztaltakat? — Ügy érzem, hogy a fiatalok nagyon sokat tanultak. | sem tudták, melyik szakmai í szakszervezethez tartoznak, j Ebben nemcsak az előadások- j nak volt nagy szerepük, ha- J nem a kisebb csoportokban ! megtartott konzultációknak, I foglalkozásoknak is. A fiatalok által kitöltött kérdőívek azt bizonyítják, hogy az eltöltött nem egészen két hét alatt j hasznos ismereteket szereztek, I értik és helyesen látják a ‘ szakszervezetek feladatait, jogait és'kötelességeit is. — Milyen szórakozási lehetőségük volt a fiataloknak? _■— Rendeztünk házi labdarúgó-bajnokságot, röplabda- és kézilabda-mérkőzéseket a lányoknak és a fiúknak. Volt népdaléneklési és szavalóverseny is. A szombathelyi Ver- hás Anikó különösen nagysikert aratott saját verseivel. Volt kirándulás és fürdés, filmvetítés, végül politikai vetélkedő, ez hajnalban járőrversennyel kezdődött. Noha. szakadt az eső, a fiatalok — a tanfolyam vezetőivel együtt — nagy örömmel vettek részt ezen. — Lesz ilyen tanfolyam a jövőben is ? — A kedvező tapasztalatok alapján a jövőben is rendezünk hasonló tanfolyamokat a szakszervezeti mozgalomban tevékenykedő ipari tanulók számára. Rendeznek ilyen tanfolyamokat a szakmai szak- szervezetek is — mondta Gödör Lajosné. Böröcz János, a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat másodikos tanulója, aki az 512. sz. Szakmunkásképző Intézetbe jár, egye’dül képviselte a megye ipari tanulóit. Elmondta, hogy ő és társai sokat tanultak, most már jól látják, milyen feladatok várnak a szakszervezetekre és rájuk. Sz. L. 5 Somogyi Néplap
