Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-04 / 155. szám

Lengyelországban jártunk Közős nyelven, közös gondolatok Kiállítás, műsor Olsztvnban •/ A somogyi hét kiemelke­dő eseményeként kép­zőművészeti kiállítás nyílt a Planetárium hatalmas bémutatőterxrtében, ahol egy­idejűleg több egyéni és cso­portos szereplésnek is helyet biztosítanak. Olsztyn egyik számottevő látnivalója a Pla­netárium, melyet Kopernikus emlékének adózva építettek nemrég. A város nagybecsű ura volt káptalani kormány­zói tisztében Mikolaj Koper­nikus 1516-tól 1519-ig, majd 1520-tól 1521-ig. A világhírű csillagász nemcsak az égbolt tanulmányozásában vitte sok­ra, hanem értett a fegyver­hez is. Ő vezette az olsztyni kanonoki vár védelmét 1521- beru A Planetáriumban egymást követik az iskolások csoport­jai, melyek korszerű eszkö­zök segítségével tanulmányoz- . hatják az égboltot. Az érdek­lődés most azonban elsősor­ban a somogyi képzőművé­szek kiállításának szólt. Bors István, Csiszár Elek, Honty Márta, Leitner Sándor, Rumi Attila, Szabados János, Sze­keres Emil és Weeber Klára művei nyújtottak ízelítőt a mai somogyi képzőművészet­ből. Ismerős lengyel arcok a megnyitón: eljöttek a tavaly nálunk járt olsztyni képzőmű­vészek, s a barátság szálait erősítette a látottak megbe­szélése, az érdeklődés egy­más munkája iránt. Meghívá­sok az olsztjmi képzőművé­szek műtermeibe és a képző­művészek klubjába. A somogyi képzőművészek olsztyni kiállítását gondos vá­logatással állították össze itt­hon. Az anyag érvényesülése szempontjából az sem mind- »egy, hol, milyen körülmények között szerepelnek a festmé­nyek, grafikák, szobrok. Ideá- lisabb helyet el sem képzel­hetnénk, mint a Planetárium ; termeiből könnyen alakítható »kamaratermeket«. A műsoros bemutatkozás Bors István Tóparti formái­ról, a Háború című szobor­ról így nyilatkoztak: »Nagy kifejezőerő jellemzi az archi- tektonikus kompozíciókat.« Szabados János festészeté­ben a hetvenes évek hiper- realizmusának a törekvéseit j vélik felfedezni, s »viharos« jelzővel illetik kompozícióit. Csiszár Elek a reális világ szépségét ábrázolja, furcsasá­gok nélkül, egy kicsit szomo­rúan és romantikusan — írják. Leitner Sándor festészeté-: ben a humanitás megnyilvá- nulását fedezték föl. Honthy i Márta és Szekeres Emil gra-1 fikáinak a világa egzotikus- nak tűnik a lengyel szemnek i — szólt a kritika. A végső! megállapítás: A Somogy me- \ gyei képzőművészek megle-1 pően eredeti és érett műve-1 két mutattak be, amelyekkel j láthatóvá tették, hogyan le-1 hét a múlt örökségét és a kor- | szerűséget tökéletesen egyesí­teni, A kiállítás megnyitója után a Filharmónia ötszáz személyt befogadó hangversenytermé­ben folytatódott a somogyi hét programja, melynek ke­retében a Balaton Táncegyüt­tes és Baranyai Mihály népi zenekara, Czipoth Antal. Csu­ka Katalin, Csupor László és Kardos Kálmán adott műsort. A zenei produkciókból egyéb­ként rádiófelvételt is készí­tettek az olsztyni stúdióban, s még kinntartózkodásunk idején műsorra is tűzték. Mi egy fellépés miatt nem az adást hallgattuk, hanem a stúdióból kapott szalagot tet­tük föl magnóra. Egy nem­zetközi ifjúsági tábor faházai előtt, a Mazuri tavak vidékén, Gizyckában tapsoltunk a mel­lettünk ülő szereplőknek. A teljes somogyi műsor, melyet Olsztynban két alkal- lommal — s még két helyen — mutattak be, közönségsi­kert aratott. A nézők soraiból árulko­dó suttogásként kelt szárnyra: először hal­lanak citerajátékot. Czipoth Antal ezzel alapozta meg si­kerét. A Balaton Táncegyüt­test és a zenekart a tempera­mentumos számokért tapsvi­harral jutalmazta az olsztyni közönség. Az előadásért a szereplők egy másfél méter magas virágkosarat kaptak ajándékba a vendéglátóktól. A virágok napokig díszítették Ölsztyn új, a franciák által tervezett és épített szállodá­jának, a Novotelnek a hallját. Horányí Barna főpróbájáról — a közeli Fil­harmóniából —■ sietett át a Planetáriumba Csupor László, a kaposvári zeneiskola taná­ra, hogy fuvolajátékkal ör­vendeztesse meg a vendége­ket, majd Böhm József, a So­mogy megyei Tanács elnöke nyitotta meg a kiállítást, s mutatta be a jelenlevő alko­tókat. »Kár, hogy olyan rövid ideig tartott az Olsztyni Mo­dern Művészeti Galériában a Somogy megyei képzőművé­szek kiállítása« — ezt már az! Olsztyni Archipeiog hasábjain ! olvashattuk. Hogyan vélekedik laptár­sunk a somogyi képzőművé- szék kiállításáról? A plaszti- j kával foglalkozik először a kritika. »A kiállítás anyagá­ban jelentős helyet foglal el a szobrászat, melyet Bors Ist­ván, Rumi Attila és Weeber Klára művei képviselnek« — írja a szerző. Rumi Attila Vi­rág című plasztikáját elemez­ve kiemeli: »Igen eredeti és olyan tökéletes precizitással megmunkált alkotás, amilyen­nel a mai, kivitelezésében ha­nyagságot programszerűen hirdető divat mellett csak el­vétve lehet találkozni.« Wee­ber Klára plakettjeiről ezt olvastuk: » Költőien szép mű­vészet.« } Pásztor Ferenc J FIUK A LESHEGYEN Futás közben is meg-meg- állnak. Tájékozódniuk kell, merre menjenek. Nekifutnak egy bokornak,. egy kőnek. Ra­bolja tőlük az időt, bennünket pedig megajándékoz. Egyszer- kétszer fölbuknak a vízmosás­ban vagy beleragad a lábuk a csonttá fagyott hóba. Nem lennék a helyükben egy vak- lóért sem. Nekik ez kellett, hát altkor csak fussanak, fél­jenek, törje ki őket a hideg­lelés. Engem biztosan, kilelne, ha hallanám, hogy kutya, em­ber, fegyveresek vetik magu­kat utánam. Talán föladnám, nem is futnék, mert oktalan­ságnak tűnne már az első per­cekben. Semmi esélyük nincs. Így mérlegeltem, így látom, és futok Sátán után. Ennek a kutyának olyan iránytűje, olyan biztos érzéke van, hogy ä legfinomabb műszerrel sem kelnék versenyre vele. Fut, mintha rakéta lenne az izmai helyén. Nem vakkant, nem morog, csak fújtat, szag­lászik magasra tartott fejjel, s megy neki bokornak, árok­nak, mintha páncél védené a szügyét. Mi meg utána. Folyik rólunk a verejték, a tüdőnk dolgozik, mint egy ko- vácsfujtató. Ez férfimunka. Azt hiszem, annyi reggelit ké­rek, ha véget ér ez a szaladás, hogy a szakács még a jövő heti normát is előhozhatja. De jó lenne most egy korty víz, egy csésze tea! Egy satnya al­mát is szívesebben vennék most, mint holnap, a csend­ben egy füzér banánt. Erre mondják: álmodik a nyomor. Szerencsére nem tart ez na­gyon sokáig, mert Sátán már ezt is érzi, egyre fokozza az iramot, egyre vadabbul szedi a lábát. Már vicsorít, már mo­rog, már csahol, mert érzi, hogy a levegőben maradt em­berszag. a légszimat, ahogyan kutyásul mondják, meleg, kö­zeli, friss. Ilyenkor a kutyás­nak tartania kell magát, hogy TUDÁS ES BARATSAG Tizenegy szovjet pedagógus tartózkodik Somogybán, hogy az Országos Pedagógiai Intézet szervezésében és a megyei peda­gógus-továbbképző kabinet rendezésében több mint száz du­nántúli orosz szakos pedagógus nyelvismeretét elmélyítse. A Szovjetunió különböző közép- és felsőfokú intézeteiben tanító nevelőket a megyei tanácson a művelődésügyi osztály munka­társai fogadták. Bóra Ferenc osztályvezető-helyettes tartott tájékoztatót a megye közoktatási helyzetéről, majd baráti be­szélgetés, tapasztalatcsere kezdődött. A továbbképző csoport Vezetője, Jelena Álekszejevna így összegezte benyomásait: — Jubileumokról beszélhe­tünk. Harminc éve annak, hogy szabad az önök hazája, tizenöt éve, hogy ilyen tanfo­lyamokat vezetünk Magyaror­szágon — majd mosolyogva hozzáfűzte — és tíz napja va­gyunk Kaposváron. Természe­tesen az első jubileum ad nagy lehetőséget arra, hogy abból pedagógiailag is sokat haszno­sítsunk. A kaposvári kurzuson igén jó kapcsolat alakult ki a magyar kollégákkal. Sokat be­szélgetünk, mindenben, meg­értjük egymást. Abból indu­lunk ki, hogy nehéz pedagó­giai feladataink megoldásá­hoz jó alapot ad az orszá­gainkban levő nyugalom és béke. Ezért van az, hogy nemcsak dolgozni, hanem jó szívvel énekelni is tudunk együtt, itt Kaposváron is — mondta a moszkvai tanárnő. — Hogyan értékelik orosz szakos nevelőink nyelvtudá­sát? Mennyire tanítanak ná­lunk. »élő« i nyelvet, és milye­nek a tankönyveink? A kérdésre egy másik moszkvai tanárnő, Jelena Gri- gorjevna kezdte a választ: mára. Ezért a pedagógusok­nak kötelező a résztvéiel a to­vábbképzéseken, kötelező megújítani ismereteiket, meg­ismerni a szakági és módszer­tani kutatások legújabb ered­ményeit — ötévenként. adta lehetőségeket használják ki, amennyire lehet. És ez nemcsak egyes tantárgyak fel­adata, hanem igen nagy mér­tékben osztályfőnöki ’ teendő is. Nem a forma, hanem a té­ma, a tartalom a lényeges, s ha ez úgy kívánja — például egy történelemóra anyaga —, akkor hozzá kapcsolódó filmet vetítenek. Természetesen ugyanakkor megbeszélik a film esztétikai értékeit is. Egyes művészeti ágak azon­ban önálló tantárgyak is. Erről Violetta Gaszparasvili beszélt: Elmondták azt is, hogy emellett marxista—leninista továbbképzést is javasolnak a nevelők számára. Szuszanna Petrovna jerevá­ni tanárnő: — Nálunk, Örményföldön az orosz nyelvoktatás feladatai hasonlóak, mint Magyarorszá­gon, hiszen az anyanyelv mel­lett tanulják már kezdettől a diákok. Éppen e célból hoz­tunk létre egy pedagógus-to­vábbképző intézetet. A leggya­korlottabb pedagógusok dol­goznak itt azért, hogy megis­mertessük a minél hatéko*- nyabb nyelvtanítás, szemlélte­tés módszereit is. A tovább­képzés a gyakorlatra alapul, hogy ellenőrizhessük egymás munkáját, és minél több jó tapasztalatot adhassunk át. — Milyen a művészeti ne­velés önöknél? Foglalkoznak-e például filmesztétikával? A kérdésre többen is vála­szoltak. Elmondták, hogy egy­részt a tantárgyi koncentráció — Grúziában, hegyeink kö­zött, óriási távolságok vannak, messze esnek egymástól az is­kolák. Ezért az a cél, hogy is­koláinkat a sokoldalú művé­szeti nevelés érdekében minél jobban felszereljük. Megter remtettük például a zeneokta­tás feltételeit. S mindez a ha­gyományápolásból indul ki, a népművészetünkre alapszik. Ennek érdekében a köztársa­ságban külön bizottságot hoz­tunk létre, magam is tagja va­gyok. CélllTlk az, hogy tanulja­nak meg énekelni, táncolni, muzsikálni a gyermekeink. Nagyon népszerűek az iskolai zenekarok és kórusok. Táncok­tatásunk egyben a mozgáskul­túra fejlesztését is szolgálja. S ez nemcsak Tbilisziben, hanem a vidéki iskolákban is így van, A szovjet nevelők tovább­képző munkája a hét végén fe­jeződik be. T. T. — Régóta foglalkozom ma­gyar csoportokkal, és más, oroszul tanuló külföldiekkel is. A nyelvtudás — most a grammatikai kérdésekre gon­dolva — megfelelő, a beszéd- készség azonban eléggé köze­pes még. Éppen ezért van szükség az ilyen kurzusokra, hogy ezt elmélyítsük. A cél va­lóban az, hogy minél élőbb legyen az idegen nyelvi anyag, ezért a témák is a mindenna­pi életből valók, i A beszédfej­lesztésre természetesen na­gyobb súlyt kell helyezniük a magyar kollégáknak. Vonatko­zik ez egyrészt a választékos kifejezésre, másrészt pedig a helyes hangsúlyozásra, az oro­szos kiejtésre. Az évtizedes tapasztalatok azt mutatják, hogy folytonos a fejlődés. Ha a mostani nyelvtudás szintjét összehasonlítjuk mondjuk a nyolc év előttivel, igen szépen észrevehető ez. Ami a tan­könyveket illeti, azt a magyar kollégáknak kell tudniuk, hogy eredményesen használ­hatók-e a-tanításban. ­— Milyen a pedagógus-to­vábbképzés rendszere a Szov­jetunióban? Jelena Grigorievna: — Nálunk egyetemeket és főiskolákat szerveztek erre a célra. A diploma ugyanis nem elég egy pálya teljes időtarta- I Tanfolyam szakmunkástanulóknak Először rendezett a Szak­szervezetek Országos Tanácsa tanfolyamot Balatonlellén azoknak az, ipari tanulóknak, akik szakszervezeti tisztséget töltenek be a vállalatoknál vagy az iskolában. Gádor Lajosné, a SZOT ok- , tatási albizottságának munka­társa, a tanfolyam vezetője így foglalta össze a tanfolyam cél­ját: — Az ország minden részé­ből érkezett a 188 fiatal. A kü­lönböző szakmák — építőipar, vasas, mezőgazdasági, vasút — másod- és harmadéves tanulói. Elsőnek a Munka című lap főszerkesztője tartott politikai I tájékoztatást.’ A fiatalok meg­ismerkedhettek a XI. párt- kongresszus határozataival és a szakszervezetek feladatai­val. Előadás hangzott el a , szakszervezetek szerepéről, he- ! lyéről és feladatairól, az ifjú- j sági törvényről, a szakszerve­zeti ifjúsági munkáról, a szak- szervezeti életről, a munkássá magával ne sodorja, hasra ne rántsa a felbőszült állat. — Ott vannak! — kiált a kutyás, és hosszabb pórázra ereszti Sátánt. Nem azért te­szi, hogy a két embernek en­gedje, égyszeruen azért, mert nem bírja már tartani. Csak két alakot lehet látni. Egy vastag derekú fa mögött állnak. Mindkettőnek a háta látszik. Akár a struccok. Azt hiszik, elég homokba dugni a fejüket, és már észre sem ve­szik őket. — Mindkét oldalról hozzám! — kiáltok. Tudtukra akarom adni, hogy többen vagyunk, sok fegyverrel kell szembe- nézniök, .ha netalán fegyverrel is rendelkeznek. Társaim is látják, hogy a fa mögött állnak. . Kissé oldalról fogják közre. Mi hatan meg Sátán most olyan alakzatot vettünk föl, mint egy harapófogó. Már kezdem bánni, hogy a kocsi elment az útkaparóházhoz. Visszafelé nem kellene ennyit gyalogolni. Nős,.nem baj, nem kell nagyon sietni. Ismét kiáltok. Keményeb­ben, határozottan igyekszem megparancsolni nekik, hogy emeljék magasra a kezüket, s lépjenek elő, mert ellenkező esetben — a legcsekélyebb el­lenállás láttán vagy támadó szándék nyilvánítása esetén — úgy odapörkölök, hogy a tea­szűrő hozzájuk képest egy zárt, kínai falhoz hasonló va­laminek látszik cáupán. is. Nem kellett annyit várni, amennyi idő alatt mindezt el­locsogtam most.. Az őrnagy elvtárs megint jól tippelt. Két kölyök, két idétlen, még sapka sincs rajtuk. Fogadnék, hogy mind a kettő a gatyájá­ba eresztett már, úgy félnek. Hogyan lehetnék ezekhez szi­gorú, kemény, parancsoló. — Lőjj föl egy zöldet! — mondom Takács Rajos őrsveze­tőnek. Már durran is a rakéta. A két kölyök úgy elvágódik, mintha most csapott voina ie a hirosdmai atombomba. Ezek után bátrak, híres vi­lágutazók. Az egész csak arra jó, hogy Sátán gutaütést kap­jon. Ha a kutyás nem tudna olyan határozottan pai-ancsol- ni neki, talán még a gatyát is letépné erről a két kölyökről. — Fegyver van nálatok? — kiált rájuk Takács. Nekem még eszembe se jutott, olyan siralmas ez a két bolond kö­lyök. — Igen, van. — Álljatok föl! Kezeket magasba, mert baj lesz! (Folytatjukj nevelés feladatairól. A fiata­lok kérdéseire Molnár György, a vasutas-szakszervezet titká­ra válaszolt. — Hogyan értékeli .a. tapasz­taltakat? — Ügy érzem, hogy a fiata­lok nagyon sokat tanultak. | sem tudták, melyik szakmai í szakszervezethez tartoznak, j Ebben nemcsak az előadások- j nak volt nagy szerepük, ha- J nem a kisebb csoportokban ! megtartott konzultációknak, I foglalkozásoknak is. A fiata­lok által kitöltött kérdőívek azt bizonyítják, hogy az eltöl­tött nem egészen két hét alatt j hasznos ismereteket szereztek, I értik és helyesen látják a ‘ szakszervezetek feladatait, jo­gait és'kötelességeit is. — Milyen szórakozási lehe­tőségük volt a fiataloknak? _■— Rendeztünk házi labda­rúgó-bajnokságot, röplabda- és kézilabda-mérkőzéseket a lá­nyoknak és a fiúknak. Volt népdaléneklési és szavalóver­seny is. A szombathelyi Ver- hás Anikó különösen nagysi­kert aratott saját verseivel. Volt kirándulás és fürdés, filmvetítés, végül politikai ve­télkedő, ez hajnalban járőr­versennyel kezdődött. Noha. szakadt az eső, a fiatalok — a tanfolyam vezetőivel együtt — nagy örömmel vettek részt ezen. — Lesz ilyen tanfolyam a jövőben is ? — A kedvező tapasztalatok alapján a jövőben is rende­zünk hasonló tanfolyamokat a szakszervezeti mozgalomban tevékenykedő ipari tanulók számára. Rendeznek ilyen tan­folyamokat a szakmai szak- szervezetek is — mondta Gö­dör Lajosné. Böröcz János, a Somogy me­gyei Állami Építőipari Válla­lat másodikos tanulója, aki az 512. sz. Szakmunkásképző In­tézetbe jár, egye’dül képviselte a megye ipari tanulóit. El­mondta, hogy ő és társai so­kat tanultak, most már jól látják, milyen feladatok vár­nak a szakszervezetekre és rá­juk. Sz. L. 5 Somogyi Néplap

Next

/
Oldalképek
Tartalom