Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-27 / 175. szám
K inyírom1! —Ne izgassa föl magát — Miért? Velem mindent lehet? — Ezek szerint Csak árt a* egészségének... Úgyis magas a vérnyomása. Vagy nem? — Mi az, hogy magas? Szétdurran a fejem! Csak erre vagyok jó? Több mint húsz éve egy gyárban, egy munkahelyen... és ezt csinálják velem? — Hagyja. Fiatalok, övék a jövő... Azt hiszi, én nem így jártam? — Akkor is! Dolgoztam, helytálltam, mozgott a 'kezem alatt a gép ... Ha túlórázni kellett, csak a Lali bácsi... Majd a Lali bácsi benn marad, megcsinálja a szegecselést... Lali bácsi voltam, simogatták a fejemet, mint egy jó kutyának... Lali bácsi sört ivott, nehéz kortyokban engedte le vastag torkán a híg sárga folyadékot. Kigombolt zöld zakója alatt testes alakja kitü- remkedett a rongyolt derékszíj fölött. Magastámlájú, kényelmetlen széken ült, a modem ivóban piros szkáj borítású, királyi székek voltak. Rézveretű csillárok, a falon régi Dreher-lovak húzták aranyozott hevederekkel a söröshordókat a fényképen. Nagy búsa fejükkel mintha nevettek volna a zöld festményen. A fényes üvegpult mögött futball-csapatok tarka zászlói libegtek elegánsan. A sárga sörök dúsan sorakoztak a köralakú bádogtálcán a kemény káncsókban. Az öregasszony kendős fejével bólogatott Lali bácsi mondó- kájára. Kis fröccsöt nyelde- kelt, kezét nyugtatóan a férfi karjára fektette. — Engem meg kifosztottak. Alig halt meg az uram — ismerte Bélát, milyen drága ember volt, csak a családját nézte. Most aztán nézhetné. Hazajön a lányom, körülnéz, aztán viszi, amit lát. Jaj, anya neked ez a nagy lábos már nem is kell. Viszi. Jaj, neked ez a rádió már semmire se jó . i. Majd mi megjavíttatjuk. A vöm valami tanfolyamot végzett az NDK- ban, azóta nem lehet bírni vele. — Megint lekortyolt egy adagot a kis italból. — Mi van a rádióval? — Elvitték. — Talán, csak megcsináltatják magának. — Akkor is! Miért viszik el? Azelőtt ez nem volt. — Az biztos! Azt hiszi, én nem mehettem volna maszekhoz? 58-ban is hívott az egyik haverom’ autószerelő műhelye van, így veszi elő a zsebéből a pénzt — mutatta, nála is volt vagy négyszáz forint. A gyűrött pénzek a földre estek, az öregasz- szony segített összeszedni, nyögve kapirgáltak a pénzek után. Lali bácsi vörös fejjel bukkant föl a magyar terí- tős asztál alól. — Az úri magatartás, az veszett el — mondta az asz- szony, odaintette a pincért, még egy fröccsöt rendelt. A teremben állt a kék füst, né- hányan illedelmesen a pultnak dőltek, legtöbbjük a kényelmetlen királyi székeken gubbaszkodott. — Nézze meg a tévét. Fogadások! De milyen asszonyok. A régi nagyurak feleségei legalább műnek; azelőtt ez a flane se volt. Ez is valami külföldi holmi. Erre jut. Ilyen térítőkét ... Biztos Bulgáriából hozták. Ezt nagyon értik... A vöm lakása is tele van NDK-s kacatokkal. Nem jó nekik a magyar holmi. — Ö lett a műhelyfőnök — kiáltotta Lali bácsi a pult felé. — De miért? Mit gondol, miért? — Az se jó, ha folyton ezen rágja magát, ök virulnak, maga meg felfordul. Volt képük nyolcszáz forintot a kezembe nyomniok novemberben. Jutalom! Ennyivel szúrták ki a szememet! M^rt takarítónő vagyok. De meddig bírom? És próbáljanak meg egy takarítónőt szerezni! Gyurkovics Tibor Miből lesz a cserebogár? tattak valahogy. Ezüst hajuk volt, finoman fésülve, meg gyöngysor a nyakukban. S ezek!, Lehet, hogy nyomorogtunk, de megbecsültek bennünket! A polgármester felesége egyszer kezet fogott velem a Goldbergerben. Sose felejtem el. L ali bácsi görgette lefelé a sörét — Ezek nem fognak kezet, nyugodjon meg. Nézze, ide is bepofátlankodik az á srác... Nézze meg azt a lenyalt frizurát! Kólát iszik. Nézze meg most! Kóla! — A vöm is kólát iszik. — De miért? Mert kocsijuk van! Nem mentem maszek- nek, itt húztam le az életemet a gyárban. Óbudán. Tíz éve vagyok brigádvezető, azt hiszi, kineveztek? Az öregasszony szűk szemmel néz körül, figyeli a pultnál álló fiatalembereket, akiknek a nevetése betölti a kis termet — Nem nevezték M. ’ Gondolom. Magát már letudták. Mennyi van magának még hátra, mit gondol? Lali bácsi megrántotta a nadrágját dühösen, az asztalt meglökte, a sör kiborult — Nem baj, hagyja — az asszony elővette a zsebkendőjét, törülgette a hímzéses térítőt. — Ne izgassa magát. Ide is ilyen vacakokat tesz— Gépeket tudnak szerezni külföldről, de embert nem! És ez a hála! — Tudja, milyen vaskos borítékokat nyomtak egymás kezébe? H angoskodtak. Lali bácsi méltatlankodott a kiömlött sör miatt, a pincér kedvesen nyugtatta, újat hozott, nem kell megfizetni felkiáltással. A sarokban egy ösz- szebújt pár is szétrebbent a kiáltozásra, gyöngéden' abbahagyták az elmerült csókolózást. Egy alacsony, idős emberke a Fradit szidta, le akarta vetetni a finomkörmű kiszolgálónővel a zöld-fehér háromszögletű lobogót. Előjött a tulaj, megtermett, kövér ember, nyugtatta Lajos bácsit, aki a nadrágját rángatta, flanell ingét gyürköd- te a hasa mellé. — Ne nézzenek engem éhenkórásznak! Nem tudok egy korsó sört kifizetni? Csak ezek tudnak? Azért, mert főnökök lettek? Mert kocsijuk van? — Nem történt semmi baj __mondta a tulaj, vizes r onggyal törölgette Lajos bácsiék előtt a politúrozott, ízléstelen asztalt — A térítőt is megfizetem! — Dehogy fizeti, Lajos bácsi... Kimossuk és kész. — Itt van egy százas!. Mit képzel? Ha mär ilyen rongyokat tesznek föl egy csellóban! — Nem értem magát Lali bácsi — jött közelebb a pulttól, kólával a kezében a fiatalember. Rátette a kezét az öregember vállára. — Örüljünk neki, hogy ezek legalább magyar térítők. — Ezek bezzeg teleokádhatják magának az egész „ kocsmát, arra rá se ránt! — A tulaj abbahagyta a törül- getést az asztalon. — Ezektől mindent lenyel! Mert tele van a zsebük dohánnyal! Tudja, miből van a pénz? Pista visszament a pulthoz, társai elhívták, hogy hagyja az öregeket magukra. Lajos bácsi azonban nehézkesen fölállt, utána ment, félresodorva a vastag tulajt is. Az öregasszony utána szólt. — Hagyja, Lajos, nem érdemes ezekkel beszélni se ... Ezekben már nincs úri modor. Lajos bácsi a pulthoz állt, onnan kiáltozott. — Húsz évig jó voltam! — a tulajt megragadta, maga felé fordította. — Dolgoztam, látástól vakulásig. De ott tolnak ki velem, ahol lehet. Azt hiszi, ez egy gyárosnál előfordulhatott volna? Ott dolgozni kellett! Keményen! De ma! Elég egy papír, kész a kinevezés. Ezek még a háborút sem érték meg! Most hősködnek, egy tanfolyamos papírral a zsebükben, aztán főnökök lesznek! De nem akármilyen papírral! Külföldön szerezték! Finom gépek közt, hogy az ujjúkat se kelljen az olajba mártaniok!. Az öregasszony kortyolt egyet a fröccsből, odakiáltott Lajos bácsinak, aki a Dreher-lovak előtt ágált. — Hagyja... Úgyis maga húzza a rövidebbet. Ismeri azt a személyzetis nőt! — Az igaz! Miből lesz a cserebogár? Azt megnézhetnék! Nincs egy olyan zúg, ahol ne látná a fiatalurat el- mélyülten diskurálni a személyzetis kisasszonnyal! Pedig annak két gyereke van! Igaz, hogy társadalmi kérdésekről beszélgetnek. Csinos az az asszony, meg kell adni. A csípője, melle... Miért lesz az ember műhelyfőnök, mit gondol? Az egy társadalmi csípő ám! Társadalmi mellek! Társadalmi hálószobákban is lehet... Pista mellbe taszította az öregembert. Az a tulaj kezébe zuhant. —■ Megütött! Emberek! ide jutottunk! Nem elég a pénz nekik, az állami nő... Agyonver! Csupa kék folt leszek! Emberek! Megütött! N agy csend lett. Az emberek karéjban fogták körül őket. Pista letette a poharat a pultra, kifelé indult. Szétnyílt előtte az embergyűrű, ahogy kilépett az utcára. Kelemen Lajos Kit áruIkozva Festett — faragott szék Elveszti szabadságát a kő vajúdik már az ég Zuhanást akar mely csupán belőle nő Táguló réteget csuszamlást Káprázni szeretne magának ránk néz és csak bábuarcot lát maga szegődik el csodának áradva megtöri mértanát Benne se hiába sistereg a tűz mint a ti hűségetek mely énbennem ébreszti nyomát az elveszett kőnek kék porát kitárulkozva szívja vissza — Érzék: a hullt időt fölissza Bába Mihály két verse Sinka István Kalapját levette botjára dőlt az égi pusztán Intett felém mint öregapám Sinka István z. z. Zelk Zoltán beteg! Ki érti ezt? Régen bevallotta: már nem a testében lakik. [ EMIL BOLESLAV LUKAC Egy csepp beléndek Tűz volt és soká lobogott. Hogy ízlett a beléndek? Meggyötört, büszke homlokod fényes, új napra ébredt. Rakd össze a tört cserepet, napfény a csonkok írja. Megsebzett szépségedet a béke meggyógyítja. (Fordította: Szirmay Endre (Festett parasztbútorok című kiállítás anyagából.) Reick Károly Az élő magyar képzőművészet egyik legsajátosabb vonalvezetésű rajzolója Reich Károly 1922. augusztus 7-én született Balatonszemesen. Előbb az Iparművészeti Főiskola grafikai osztályát végezte el, majd a Képzőművészeti Főiskolán Konecsni Györgynél tanult. Önálló grafikai lapjain kívül — tervezett falképeket a Fóti Gyermekvárosba, a miskolci gyermekkórházba, a zalaegerszegi óvodába — elsősorban mint könyvillusztrátor ért el jelentős eredményeket. Egyéni bájú, varázsosan világos kompozíciói mese és ifjúsági művek díszítő elemeiként / nemzetközi sikert értek el, az 1965-ös nemzetközi lipcsei könyvkiállításon aranyérmet nyert, de rajzai — különösen az antikvitással, Devecseri Gábor műveivel találkozva — olyan átütő népszerűségre tettek szert a felnőttek világában, hogy mára a legnépszerűbb magyar könyv-illusztrátor grafikusként tarthatjuk számon. Reich Károlynak — akit kormányunk érdemes művész címmel, Munkácsy és Kossuth-díjjal tüntetett ki —, 1964-ben a Dürer teremben, 1972-ben pedig a Műcsarnok kamaratermében volt kiállítása. Simon Lajos KALANDOZÁSOK Uram, felírták zörgő kutyabőrre Írástudóink zord törvényeid, hogy vétessék el szeméből a fény, tépettessék ki szájából a nyelv, vágattassék le arcáról az orra, huzattassék kövér akáckaróba, huzattassék ki keze, lába tőből annak, ki itt, ahol selyem a fű, ahol halaktól ezüstös a víz, meg nem telepedik. Uram, én ezer év múlva is bolyongtam, igaz, csak itt a bérceken belül: Kartalon, Szerencsen, Szomjuháton, Sajógirincsen, Sajóörösön __ H azám volt, bár csak háromszáz napig Kossuth hazája, Hegyalján: Monok, egy évig kondáskodtam Muhipusztán, egy teljes télen láttam Ónodat, egy nyáron át a summás-aratóknak hordtam a vizet Pusztaszer felől, uram, törvényed ellenére éltem, de itt, csalfitt a bérceken belül.
