Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-26 / 174. szám
Bontják a régi házakat Hetvenötezren laknak itt A város Délnyugat felől jöttünk. A tábla a szemünkbe világított, lelassítottunk hatvanra. Néhány száz méteren át csak a fák húztak el mellettünk, azután lassan kinőtt a semmiből a város. Fölkönyököltek a házak, mintha álmukból zavarta volna ki őket a motorbúgás. Először a húskombinát tört magasabbra, azután újra csak földszintek sorakoztak egymás mellé. A gabonasilók megint fejük fölé nyúltak és rögtön átadták helyüket a következő házikóknak. A város küszködve, neki-neki feszülve hódította meg a földet és próbált magasra törni, néha megtorpanva. Ahogy a szívhangok rajzolódnak az oszcilloszkópon. Kaposvár. Hetvenötezren laknak itt. Egy pécsi irigykedve mondta: egy kis ékszerdoboz ez a város. Vesztére. Rögtön megsértődött mindenki. Valóban, kinőt't már az ékszerdoboz korból. Ez hasznára volt. Kaposvár. Virágos, színes, kedélyes, kedves, fejlődő, szépülő Kaposvár. Vidékies, jellegtelen, uram-bátyámos, álmos, önmagát túlnövő Kaposvár. Mi az igazság hát? A kívülállók »kibicnek semmi se drága« kijelentései, az udva- riaskodók lekezelő bókjai, a kisebb helyről érkezettek csodálkozása, a lokálpatrióták mert szépek a fák, és kedves melegséget sugároznak a szá- zadeleji házak összevissza stílusukkal. Uram-bátyámos? Ezt csak derűlátása vagy borúlátók ok- i úgy kerek perec visszautas! t- talan huhogása? Talán mind- j hatja mindenki. Lehet, iít is egyikből egy kicsi. Vidékies? Kezdem nem érteni, miért bűn az, ha egy vidéki város vidékies? Ki hallotta már azt a megrovást: j Vannak uram-bátyám emberek, mint máshol. De azt sem-, miképp sem nevezném így, csak amiatt, hogy a járókelők köszöntik egymást. Itt nagyon fővárosias ez a falu? { még tart az a jó szokás, hogy Pedig az baj lenne. Az építészek a falukép megóvásáért, a műemlékek megmentéséért harcolnak. Miért nem akarja senki ezt a helyes törekvést kiterjeszteni a középvárosokra is? Az ország színeit őrizni kell, és a »vidékies« város épp olyan jól szolgál egy — még hosszú ideig szükséges — I irigykedő nagyvárosiak életformát, mint a »főváro- j zik meg fanyalogva, a távoli ismerősök is vesznek egy »szájnyitásnyi« fáradságot, és nem rohannak el a másik mellett. Van, ahol már a barátoknak is csak egy intésre futja. És hogy megsétődnek, amikor azt , mondják nekik: elidegenedett a városuk. Álmos? Ezt általában az jegy- hogy hosszú időt igénybe vevő in- [gályán elmondták, hogy több gatlanfelértákelések beléje- ; gyermekes családok — köztük ződnek, akkor a 32-től, az! cigányok is — kapták meg a 52 'a-ig Béke utca 83-tól a 1 bontást. Ez nagy segítséget ad Napról napra változik a város képe. Egyik helyen bontanak, a másikon építenek. Az utóbbi időben különösen sok régi ház tűnt el például a Mártírok terén, most pedig a Kanizsai utca elején került j eMre mijr láthatja,í hetik el a használható anya csákány alá a 2., 4. és 6. szá- | milyen szép lakótelep alakul j gokat, A munka, amint azt a épületek he- j képünk mutatja, mindenhol 89-ig minden házat lebonta- [ nekik saját családi házuk felI építéséhez, hiszen , ingyen vinak. mű ház. Ez csak a kezdete a | majd ki - a régi nagy bontásnak. Ha. az elég ] lyén. A városi tanács tervosz- [ ilyen serényen megy. sias« egy szintén szükségeset, i leplezzék magukat. Pedig sze- Ha nem jobban. Szerintem | retnének ők is lassabban jár- örülni kell ennek a fitymálás- j ni-kelni, kevesebbet tüleked- I nak. És óvni a városképet, az ni. És azt hiszik, hogy ez csak j Az újságok ürügyén eddiginél is jobban. Jellegtelen? Persze várkerülethez vagy épp Rómához viszonyítva1 nem mondható ódonnak, régi hangulatúnak, évezredeket idézőnek, odaértem I kisebb településen lehetséges, a budai ! Ök is nyugodtan »lassíthatná- j nak« g- tizenhat évig éltem ! ©22i31S!S5'ISBllái*€>l ás*ilikodÍk Ravasz dolog a kultúra. 1 irat növekvő népszerűsége. Ez i szetet, azonnal elhallgat, ha nagyvárosban, soha nem ro- Nemcsak a hangversenyek, ki-1 félreérthetetlen jele a somo-| a hetvenes évek festészetéről hantám, mégis mindenhova \ állítások, irodalmi estok és j gyi színházkultúra fejlődésé- | vagy zeneszerzőiről van szó. miért nem te- ’ egyéb »gáláns« ünnepek al- i nek. S hogy az újságosbódék- j És ez • bizony több mint mű- i kaiméval ütközik ám ki. Ha , nál mind többen érdeklődnek veltségi kérdés,, ez világnézeti De tételezzük föl — mert igaz j szik? Miért hiszi azt minden- j fülön akarjuk csípni, oda kell ] e lap felől, az válasz már a [ problénja is. _ hogy Kaposvárnak épp ez ki, hogy a normális élettempó; figyelnünk mindenre — az if- ] népművelésről szkeptikusan a jellege. Fogadjuk el így. Es* egyenlő a betokosódással? már megváltozik a vélemé- j önmagát túlnövő? Ügy í mások nyűnk. Gótikus vagy román i mondanám, fejlődő. És ugyan- j át, a falusi mozi műsoráig és műemlékek valóban nincse- j ú^y küzd az urbanziációs | hangulatáig. Mindenre, ami júsági parkok szórakozási kór- ; nyilatkozóknak, a vidéki szín- 1 kezdve a vasútállo- > házakban csupán beszélgetásfoszlányain ! táziát« látóknak. Mi a helyzet a külföldi latüneteitől kezdve a vasútállö- i házakban csupán »operettfan- j Polv!''ai? Fogynak is. meg írem-- 1 ...................... r is. A humor elkel: a Krokodil, ! vagy az E^Uenspiegel az oro- Film- I szül és németül nem tudókat is megnevetteti. Ugyancsak elNem ’fogy viszont a kultúra. No, nem abszolút ér’ " iársadalrrmnk «zellemi állano-i ’ duMulul ti-, is megneveueti. ugyai nek, csak néhány többé kévés- gondokkal, mint minden duz- j iának mutatója lehet És be kell j .lelemben> hanem relatíve. Ah- j kapkodják a Burdát, bé sikerült, neoromán temp a nyuhoz viszonyítva, hogy a világ i gatnémet divatlapot, amely j zadó város. Es ugyanúgy meg- | kukkantani a lapok, folyóira- I •>•»«, -«-sj «* » . lommal büszkélkedhet. De azt J próbálja eltüntetni az előbb ! tok világába is. Égért nyitok j fejlTk ta-| esetenként például a varosjohiszem, ezt egy kicsit pótolja, j említett »rossz tulajdonságo-> he a Május 1. utcai újságos hogy sok utcája van, melye- kát«, mint más varosok. In- ken öröm végigporoszkálni. i kább figyelmeztetni üzletbe, ahol Békefi Istvánná, ; az üzlet vezetője fogad s vá- kellene j laszol kérdéseimre. poszt, hogy hírét aranyozandó Dorotcyagazdagodásban a ma- 1 bálok alkalmával közösségi Vita a desedai tó kiépítéséről Kapjanak területet az üzemek a parton A desedai tóval kapcsolatos | arányában — bizonyos nagy- vitában a hozzászólók általa- | ságú területet kapnának a tó egyrhást: .már rqegint rohansz, már megint nem vettél észre I Kiderül: a Nők Lapja az, ami sohasem elég. Ez a min- valakit, már megint utat vág- | dennapi olvasó bestseller-e. tál a park füvébe, mert arra gyorsabb. És merre szebb? ban azt hangoztatják, hogy , - - legyen a tó közkincs, le- j kezesükre állna gyen a tópart mindenkié, ne parton, s ez csak az ö rendel- megoldás egyrészt szabdalják fel kis parcellák- J kikapcsolná az egyéni parcel- ra, ne korlátozzák kerítések a ! lázást, másrészt állandó gaztópart közös birtoklását. Az j dója és gondozója lenne a tóegyik hozzászóló szerint a tó- I part egy-egy részének. Fontos, part »arculatát a város, a megye felelős szerveinek megalapozott döntései alakítsák — mindannyiunk érdekében«. Alapjában véve nagyon helyes álláspontok ezek. Az) part egy-egy hogy a kerítés csak élősövény legyen. S ha ez nem jelenti is az egész lakosságot, az intézmények, a vállalatok, az üzemek közösségei révén mégis az ő pihenésüket, szóValószínű, hogy sikerének titka az okos sokszínűség, amely miatt a heti munkában elfáegyéni kisparcellák, a hétvégi 1 rakozásukat szolgálná^ a tó. . kis víkendházacskák koszorúja a tó körül kizárná azt, hogy a tópart valóban Kaposvár egész lakosságának közkincse legyen. És a tópart arculatának célszerű megtervezése (utak, sétányok, parkosítás, strand, csónakkikötő, parkolóhelyek, vendéglátó és kereskedelmi egységek helye és mérete, fásítások stb.) valóban a felelős szervek feladata. Más kérdés a tópart megtervezett arculatának kialakítása és folyamatos gondozása. Ez tetemes költséget és állandó munkát igényel, amely már nem terhelheti kizárólag az illetékes szerveket. A mielőbbi kivitelezés érdekében a költségeknek legalább egy részét és a szükséges munkát, továbbá a folyamatos gondozást Kaposvár lakosságának, a közösségnek kell vállalnia. Természetesen egységes irá nyitás alapján. A bizonyítja, hogy ilyen irányú társadalmi megmozdulást az egyes intézmények, a vállalatok, üzemek keretei között lehet a legcélszerűbben megszervezni. Ennek eredményességét nagy mértékben növelné az »érdekeltség«: az intézméNádasi József, Kaposvár, Iszák u. 34. kaleidoszkópot. A népszerűségi lista másik | két favoritja a Képes Sport és Merre nyugodtabb? Merre pif j radt ,a«szony úgy veheti kézé henhetsz el, slattyoghatsz, an- daloghatsz a napi kenyérkeresés után? Itt élünk. A városban. Re£2el dolgozni indulunk, délután vásárolunk, este tévét nézünk vagy bárba megyünk ... De ezt leírhatnám Szegeden, Kőszegen, Varsóban vagy bárhol. Mi különbözteti meg az ittenieket a többi embertől? Tulajdonképpen semmi. Csak egy apróság: az, hogy kaposváriak. Lulhár Péter gyár filmművészetnek is van szerepe. Csodálkoztam, hogy a Társadalmi Szemléből havonta 5—6-ot vesznek csak, azon viszont nem, hogy az Autó—Mú- lor vagy a Kutya iránt mekkora az érdeklődés. Az Üj írás, a Nagyvilág és be, mint hétközi tájékozó-; vaás irodalmi lapok népszerű- dást kiegészítő, olvasmányos | sége nagy. Tehát nemcsak az irodalmat művelők, hanejn az irodalmat olvasók rétege is gyarapodik. Korántsem forognak ennyire »közkézen persze a Labdarúgás. ^ Tehát j képzőművészettel és a zenével azok, amelyek a futballal kapcsolatban vannak és átvészelték labdarúgásunk összes mohácsát. Most a kaposvári tizenegy NB I-be jutásával még inkább megnőtt a kereslet. Békefi Istvánné helyettesével. Fábián. Győzővel — akit mint a néhai Somogy FC kitűnő játékosát mindenki csak Faxi néven ismer — /rögtön el is kezdünk vitatkozni a fociról, de aztán visszatérünk a kultúrára. Ugyancsak »helyi jellegzetesség« a Színház című folyófoglalkozó lapok. (Művészet, Muzsika stb.): ez szomorú bizonyítéka irodalomközpontú nevelésünknek, művel tségf elfogásunknak. A pedagógusok sokat mesélhetnek arról, hogy az a diák, aki kiválóan ismeri a mai prózát vagy köliéj szolgálatot is tehet. A Hét és I az Űj Szó című — magyar : nyelvű — romániai és szlová- | kiai lap keresett, valószínű- j leg az lenne a jugoszláviai | lljagyar Szó is. De nincs. ] Nézem az újságokat, nézem az üzletbe sorra benyílókat': a vevőket, az érdeklődőket, a potyázó olvasókat, a böngésző, két, a vitára lesőket. Eszembe jut a kanadai professzor, aki rendületlenül küldözgeti apokaliptikus próféciáit a»Gu- íenberg-galaxis« — mármint az újságok és könyvek, az írott szó — haláláról. Másra tanít az újságosbódék világa. Az olvasás nagyszerűségére! Meg arra is, hogy olvasmányaival az ember önmagáról árulkodik. Ludvig Nándor Csak a kakas hiányzik... 1.. a szemétdombról, maga a hulladékhalom azonban nem hiányzik senkinek, mégis van. A kaposvári Sallai utca 7. számú ház előtt gyűlt össze ez a kisded kupac. Sajnos, nemcsak ezen az egy helyen fedezhetünk fel ilyent, jóné- hány utcában van még hason- 'ló. Ez egy különösen derék példány. Változatos tartalommal. Egy nyirfáncás lavór, pár kivénhedt fazék és más érdekességek, némi maradék sóderral és téglatörmelékkel köLaci és a barackok Alig lépek be az ajtón, má- f ablakból is látszik a barackfa, ris egy ping-pongiabda repülj az a nagy. felém. A folyosón, a szekrény mögül, mosolygó kis srác áll ' elém, kezében egy nagy da- j rab »husáng«, a vállán hatal- j más játékpuska. A kis terem- ben sárga műanyaglapokat pa- j kolnak a gyerekek, csak ke- ! sőbb tudom meg. hogy az egy ! ! autópálya néhány alkatrésze, j j A kaposvári Kilián György ! j Ifjúsági és Úttörő Művelődési j ! Központ gyerekparadicsom I lett a nyárra. Szívesen jönnek j ide a környékbeli általános is- j kolások. Van, aki mindennap i megjelenik, mint Kula Laci. j aki most végzett a harmadik | osztályban. — Mondják, mindennap itt J vagy. — Persze. Ilyenkor a na- : rítve. Ez • a menü. Fogyasztva kori at í ható ízlés szerint fűszerezve, . ki mivel járul hozzá, mit hagy ott? A szemnek általában nem ízlik. Ügy gyanítom, hogy azoknak sem tetszik, akik odahord ták. Nem volt nehéz kinyomozni: a ház lakói. Lehet, hogy arra száfníta nak: válakt fölfedezi a domb nyék, a vállalatok, az üzemek | jukat és védelem alá helyezi, j más tisztása *— a dolgozók létszámának j Hadd lássa az utókor. Úgyis í szemét! rohamléptekkel halad a kör- [ nyezetvédelem. Nemsokára el- j ! jön az idő, amikor örülni fo- | gunk neki. Végre! Az unal Én megrögzötten savanyú — 'De azon nincs érett barack. — No igen. mert az érettet már leettük. Van, aki megeszi a zöldet is. — És nem betegszik meg? — Ó nem, az is puha. — Azt mondod jó itt... — Jobb, mint a napköziben. Ott nem szabad az ember. így, ha akarok játszom, ha akarok elmegyek a moziba, vagy máshova, — Többek között a strandra. — Oda nem. A nagyiék nem engednek. A múltkor megbetegedtem ... Látszik rajta, hogy unja a beszélgetést. Valami olyanra "ondplhat, hogy nyár van és gyi vigyáz rám, Ö olvasta az j milyen dolog, hogy ilyenkor újságban, hogy ide is el lehet | is csak kérdeznek, nem hagy- jönni játszani. Elkísért, s az- nak játszani. Pedig, lenne mióta mindennap eljövök. Egyedül. Most már nem kísér el. Itt lakunk a közelben. — Megéri eljönni? __, , , — Van ping-pong, autópáe mber vagyok. Nem akarok , ]ya. meg ki lehet m’enni £a_ örülni. Tessék elhordani, vagy : rockot enni. után egy kis j hordáim azt a dombot! — Hova? C. F. i — Barackot enni. Innen az vei... Azaz volt mikel... Tóth Anna népművelési előadj mesélte, van hat kerékpár, azaz volt... szóval javítják őket. Mindenesetre még van bőven játék. Naponta tíz-tizenöt gyerek jön el, hogy kihasználja a lehetőséget. Ha vetítenek, eljönnek a napközisek is. N. J. 1975. Vil. 26
